„Ebben a rendszerben van egy szisztematikus, rendszerszerű csalás” – Kovács Ágnes alkotmányjogász a bírói függetlenségről | 2025. január 29.
Milyen módszerekkel támadják a jogállam alapját jelentő bírói függetlenséget az autoriter populista kormányzatok, és milyen szabályozás, bírói szerepfelfogás ad védelmet ellenük? Az alkotmányjogász véleménye a bírósági rendszerek, elsősorban a magyar immunrendszeréről.
Nemrég beszélgettem egy bíróval a NER igazságügyi rendszeréről, és azt mondta, hogy amikor a Fidesznek nem volt kétharmada – 2015 és 18 között –, akkor a bírósági szervezet – egyébként döntéseikben a kormánypárthoz érzékelhetően lojális – vezetői is inkább hoztak szakmai döntéseket. Amikor kétharmad volt, akkor fordultak jobban irányba. Ha egy rezsim túl sokáig van hatalmon, nincs politikai váltógazdaság, hiányzik az elit csoportok egyezkedése és egymást kiegyensúlyozó szerepe, az mindenképpen nyomot hagy a bírósági szervezeten? Mindenképpen csökken a függetlensége?
A bírói függetlenség legfontosabb garanciája a politikai váltógazdálkodás. Ha verseny van a politikai hatalom megszerzéséért, és nem látjuk előre, ki fogja megnyerni a választásokat, akkor minden politikai oldalnak érdeke, hogy fenntartsa a bíróságok függetlenségét, mert ha ellenzékbe kerülnek, akkor a bírói hatalom nagyon fontos intézményes kontroll a kormányzat működése felett. Ez kihat a bírák viselkedésére is. Ha a politikai szereplők ellenérdekeltek a bírói függetlenség korlátozásában, a bírók bátrabban hozhatnak az aktuális hatalomnak kedvezőtlen döntéseket, nem kell retorziótól tartaniuk.
Kovács Ágnes alkotmányjogász, az ELTE Társadalomtudományi Karán tanít emberi jogokat. A Fundamentum című folyóirat szerkesztője. Az elmúlt években a bírói függetlenség kérdését kutatta, a bírák képzésével foglalkozó TRIIAL uniós projekt egyik szakmai koordinátora.
Ha a bírók vagy a bírói szervezet felől nézzük, akkor ez azt mutatja, hogy az ítélkezés nem pusztán szakmai, szakértői munka, hanem mindig van politikai háttere.
Vannak olyan kutatások, amelyek a bírósági döntéseket mint stratégiai döntéseket elemzik. Jellemzően legfelső bíróságokat, alkotmánybíróságokat vizsgálnak, amelyek nagy számban tárgyalnak komoly politikai téttel rendelkező ügyeket.
A bíróságok sem elszigetelt térben működnek. Egy bíró vagy egy bíróság döntését befolyásolhatja, hogy mi lesz a döntés következménye rövid és hosszú távon, milyen lesz a társadalmi, politikai fogadtatása. Ez elválaszthatatlan az ítélkezéstől, mert az ítélkezés maga is politikai tevékenység abban az értelemben, hogy a politikai közösség mindennapjait érintő döntéseket hoznak például arról, hogy meddig terjed az egyének szabadsága. A bíróknak az is szempont lehet a döntéseiknél, hogyan fogja egy-egy döntés érinteni a karrierjüket.
És akkor még nem is vettük figyelembe az érthetően meglévő politikai preferenciájukat, hiszen – bár a bíróság, gondolom, alapvetően konzervatív testület, mégis – leképezheti a magyar társadalom politikai megosztottságát.
Kérdés, hogyan értelmezzük azt a kifejezést, hogy a bíróság konzervatív testület.
A létező normákat fenntartani igyekvő.
Ebben az értelemben van értelme azt mondani, hogy az ítélkezés egy konzervatív tevékenység. A magyar bírók ideológiai preferenciáit szerintem az elmúlt időszakban nem kutatták.
Az előbb pont arról beszélt, hogy igazából nem is ez az érdekes, mert a saját preferenciáiktól függetlenül is figyelembe veszik a döntéseik következményeit.
A bírók nem burokban élnek. Ami a magyar bírósági rendszer sajátossága – és a bírói függetlenség szempontjából nagy probléma –, az a rendkívül hierarchizált szervezetrendszer. A bírói karrierút az alsó bíróságoktól a felső bíróságok irányába vezet szakmai presztízs, munkateher és anyagi megbecsültség szempontjából.
Ha valaki fiatalon bekerül a bírósági szervezetrendszerbe, akkor az az érdeke, hogy minél feljebb jusson a szervezeti hierarchiában, mert akkor kevesebb ügye lesz, tanácsban kell ítélkeznie, talán kisebb a felelőssége, és biztosan nagyobb lesz az anyagi megbecsültsége, a szakmai tekintélye is. Ez a rendszer nem igazán kedvez a függetlenségnek, mert a bíró elkerülhetetlenül figyelembe fogja venni, hogy amikor pályázni fog, akkor a bírósági szervezeten belül értékelik a szakmai tevékenységét, általában a felettesek. Ez – akár nem is reflektált módon – valamilyen igazodási kényszert hozhat elő a bírókból a bírósági szervezeten belül akár a döntések szintjén is.
Ugyanakkor magukba szívják a bírósági ethoszt, amíg eljutnak a bíráskodásig. Ez nem ellensúlyozza az igazodási kényszert? Hogy ha magamra csukom a tárgyalóterem ajtaját, akkor már senkitől sem függök?
Így van, és bár sok kritika megfogalmazható a bírói függetlenség jelenlegi hazai helyzetéről, még mindig ez az egyetlen olyan intézmény a mai alkotmányos rendszerben, ahol megvannak a függetlenség komoly hagyományai.
Sőt egyedüliként a NER-ben még garanciákat is ki tudott vívni a 2023-as igazságügyitörvény-csomaggal.
Ez mutatja, hogy a bírói ethosz létezik. A bírók még tudnak függetlenek lenni, csak nagyon sok nyomásnak vannak kitéve, ami nehezíti ezt.
Kétfelől érheti kihívás az ítélkezés függetlenségét: direktben a politikai hatalmi ágak beavatkozásától, illetve magától a bírósági szervezettől. Beszéljünk még az elsőről. Milyen módon történhet még? Ugyanakkor mégiscsak a politika által meghozott törvények alapján kell bíráskodni.
Persze, arra, hogy hány bíróság van egy országban, hogyan nevezik ki a bírákat, mind törvény vonatkozik, amit a jogalkotó határoz meg. De nagyon fontos, hogy ítélkezési tevékenységében a bíró csak a jogszabályok és a saját lelkiismereti meggyőződése szerint döntsön.
Azt is sokszor elmondják, hogy ma már nehezen elképzelhető, hogy egy politikus odaszóljon egy bírónak, ami a legnyilvánvalóbb módja a politika beavatkozásának. Az ilyen direkt beavatkozás talán a posztszocialista országokban is megszűnt.
A szakmai kritikát és a politikai nyomásgyakorlást el kellene választani. Ez alapján azt is ide lehetne sorolni, amikor bírók szakcikket írnak egy jogterületről, amit nehéz politikai nyomásgyakorlásnak nevezni.
Fontos, hogy a közhatalom ellenőrizhető legyen, ennek fontos feltétele az, hogy a bírósági döntések nyilvánosan vitathatók legyenek. Lényeges azonban, hogy szakmai keretek között maradjon. Nyilván sokkal nagyobb veszély, amikor egy fontos pozícióban lévő politikus bírálja a bíróságok döntését, mintha a szakmai nyilvánosságban jelenik meg a kritika. A szakmai kritika alapvető eleme egy jól működő bíróságnak.
A direkt politikai beavatkozásnál maradva: a tavaly novemberi négyoldalú megállapodás a kormány és a bírói szervezetek között ilyennek tekinthető?
Teljesen egyértelmű politikai nyomásgyakorlás volt: a bíróságok függetlensége és működőképessége szempontjából kulcsfontosságú fizetésemelést tette függővé a megállapodás megkötésétől. Azt pedig, hogy a kormányzat részéről lett volna bármilyen szándék szakmai együttműködésre a bírósági szervezet és a kormány között reformok, jogszabály-módosítások, szervezeti átalakítások érdekében, azt nagyon jól mutatja, hogy mi történt év végén: mindenféle trükkökkel szakmai véleményezés nélkül fogadtak el törvényeket.
Mind az OBT, mind az OBH elnöke azt hangsúlyozta és azzal próbálta a bírósági szervezet felé legitimálni, hogy aláírta a megállapodást, hogy abban csak általános elképzelések vannak arról, hogyan lehet a hatékonyságot javítani, racionalizálni a szervezetet stb., de amikor majd jönnek a konkrét jogalkotói lépések, akkor a bíróságoknak lehetőségük lesz beleszólni a jogalkotásba, becsatornázhatják a bírósági egyesületek észrevételeit is, akik a bírói kar jelentős részét képviselik. Tehát a szervezet felé azzal próbálták igazolni a saját döntésüket, hogy majd lesz egy érdemi szakmai együttműködés az igazságügyi kormányzattal.
https://www.szabadeuropa.hu/a/ebben-a-rendszerben-van-egy-szisztematikus-rendszerszeru-csalas-kovacs-agnes-alkotmanyjogasz-a-biroi-fuggetlensegrol/33287996.html
___
Újra a bírók ellen hangol a Fidesz, személyükben és ítéletek miatt támadja őket | 2025. április 11.
A bíró – idézzük most a 24.hu összefoglalóját az ügyről – szakmája szabályai szerint ítélkezésében nem veheti figyelembe politikusok, kormányok kommunikációs céljait, politikai szándékait, de még csak a társadalmi nyomást sem: neki a tényállás, a bizonyítékok, a jogszabályok alapján kell meghozni szakmai lelkiismerete szerinti döntését.
https://24.hu/belfold/2025/04/07/het-es-fel-tonna-kristalyos-anyagot-lefoglaltak-megsem-tartoztattak-le-a-csepeli-droglabor-gyanusitottjait/
Konkrét bírói ítéleteket mindig is kritizáltak politikusok: az ítélkezés függetlenségét leginkább az veszélyezteti, ha azt egy le nem zárult ügyben igyekeznek – főleg egy másik hatalmi ág, a kormány képviselői – befolyásolni. A csepeli ügyben pedig még csak nyomozati cselekmények folynak.
Ugyanígy folyamatban lévő ügyet befolyásolt Rogán Antal, amikor a Rezesova-ügyben a börtönbüntetés végén a súlyos balesetet okozó milliomosnőt házi őrizetbe engedte a bíróság. A Fidesz politikusa Rezesova háza előtt tartott sajtótájékoztatót, tiltakozva a nyomozati bíró intézkedése ellen – vissza is küldték a zárkába Rezesovát.
Orbán Viktor is a másodfokú ítélet és kúriai felülvizsgálat között fejezte ki nyilvánosan rosszallását, amikor a bíróság kimondta, hogy jogszabálysértően szegregálták a gyöngyöspatai roma iskolásokat.
Navracsics Tibor miniszterként írt levelet –jelezve, hogy a társadalom súlyos ítéletet vár – a Kúriát akkor vezető Darák Péternek az éjszakai szórakozóhelyen halálra késelt Marian Cosma kézilabdázó ügye kapcsán, amikor a másodfok átminősítette enyhébbre az első fokon megállapított bűncselekményt.
A lúgos orvos el-nem-engedése ügyében is volt politikai nyomás, ami jól detektálható társadalmi elvárással párosult.
Nemrég Fekete-Győr András pocskondiázta a jogerős, az ő mandátumvesztését eredményező ítéletet kimondó kúriai bírót, más politikusok is tettek így sokszor, de nem folyamatban lévő, hanem lezárult ügyekben.
Megkértük az OBT-t, hogy értékeljék a mostani, a bírók, bíróságok elleni támadásokat. Pecsenye Csaba elnök írásos válaszában jelezte, hogy folyamatban lévő ügyekben az OBT nem nyilvánulhat meg, egyébként a bírói döntésekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás mindenki, így a politikusok számára is adott. „Ezeket a véleményeket az Országos Bírói Tanács kommentálni nem kívánja, bízva abban, hogy azok a tényszerűség keretein és a jóízlés határán belül maradnak.”
Így tett egyébként az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Senyei György is, aki Gulyás Gergely kormányinfós beszámolója szerint a kormányülés meghívottja volt, és szerették volna, ha ott megnyilvánul a „droglabor” ügyében is. Gulyás szerint ő nem értékelte a bíró döntését.
Lapunk kérdésére az OBH sajtóosztálya bővebben válaszolt: „A bírósági döntések nyilvános kritikájával kapcsolatban az OBH elnöke már számos alkalommal rögzítette, hogy a határozatok a nyilvánosságban – a jogorvoslati nyilatkozatokon túlmenően is – kritizálhatók, azzal, hogy a kritika személyiségi jogokat nem sérthet.
Az OBH hivatalos tudomása szerint a megjelölt ügyben a bíróság elsőfokú határozatával szemben az ügyészség jogorvoslattal élt, így a döntés nem jogerős, az ügy a Fővárosi Törvényszék – mint másodfokú bíróság – előtt folytatódik.”
Bíró megkérdezettjeink úgy vélik, hogy Senyei György kormányülésre történt meghívása is arra utal, hogy a kormány igyekszik leválasztani a renitens, azaz a vele kötött megállapodást felmondó Bírói Tanácsot és a tüntetést szervező bírói egyesületet (MABIE) az OBH-ról, miközben ez utóbbi hivataltól igyekszik megszerezni intézkedései legitimálását a bírák felé.
Mert az igazságügyi jogalkotás folytatódik: egy újabb csomagját kapták meg nemrég a bírói szervezetek előzetes és rapid véleményezésre. Ezzel nemsokára külön cikkben foglalkozunk.
Visszatérve a bírák támadására, amellyel Donald Trump is sűrűn él: az ítélkezés, vagyis a bíróságok függetlensége kapcsán az autoriter rezsimek egyik gyakori eszköze az is (a bírók kinevezése, karrierútjuk befolyásolása és más eszközök mellett), hogy a nyilvánosságban politikusok bírálnak bírósági döntéseket – mondta nemrég lapunknak adott interjújában Kovács Ágnes alkotmányjogász. „A politikai nyomásgyakorlásnak ez a formája gyakran kapcsolódik össze azzal, hogy egy autoriter rendszerben a kormányzat megszállja a média jelentős részét, és ez a média felerősíti ezeket a kritikákat. Ilyen helyzetekben nehéz elválasztani, hogy valójában politikai nyomás volt-e a bírón, vagy csak valamifajta közfelháborodás és a média nyomása. De ez a nyomás sokszor olyan médiumoktól érkezik, amelyek kormányzati irányítás alatt vannak” – mondta.
Most a Fidesz nem szervezte ki a teljes munkát a sajtójának: politikusai is beleálltak a bíróságok elleni hangulatkeltésbe.
https://www.szabadeuropa.hu/a/ujra-a-birok-ellen-hangol-a-fidesz-szemelyukben-es-iteletek-miatt-tamadja-oket/33381260.html
2009 végén a magyar
háztartások több mint negyede, azaz körülbelül 1 millió 20 ezer
háztartás rendelkezett valamennyi távközlési szolgáltatásra (televízió,
internet, vezetékes telefon és saját finanszírozású mobiltelefon) szóló
előfizetéssel.
A 18-64 éves
korosztályon belül a legalább heti rendszerességgel internetezők aránya
2005 és 2008 között 25 százalékról 48 százalékra nőtt, 2009 végére pedig
már elérte az 53 százalékot – derült ki a KutatóCentrum és a MASMI
Hungary Piackutató Intézet közös kutatásából.
Utolsó hozzászólás