Internet Blog: "oktatás"

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1042 fő
  • Képek - 4117 db
  • Videók - 1110 db
  • Blogbejegyzések - 1250 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 558 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1042 fő
  • Képek - 4117 db
  • Videók - 1110 db
  • Blogbejegyzések - 1250 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 558 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1042 fő
  • Képek - 4117 db
  • Videók - 1110 db
  • Blogbejegyzések - 1250 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 558 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1042 fő
  • Képek - 4117 db
  • Videók - 1110 db
  • Blogbejegyzések - 1250 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 558 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Régebbi hírek

NetPolgár - Digitális Irástudó klub hírei, oktatás

Ősszel két alkalommal is lehetőség lesz részt venni képzésünkön.

A mélymulcsos gazdálkodás egy új megközelítés a kertművelésben, amely egyszerre kíméli időnket, fizikai erőnket, pénztárcánkat és környezetünket.

Az érdeklődők az azonos című filmből ismerhették meg a módszert. A gyakorlatban azonban számos kérdés merül fel, amelyekre most választ kaphatnak az Ökológiai Intézet Gömörszőlősi Oktató Központjában, kétnapos gyakorlati képzés keretében.

Tovább 

http://abcug.hu/ha-kell-odacsapok-az-asztalra-csak-tunjenek-mar-el-innen/
írja az abcug.hu


Egyre több diákot rúgnak ki fegyelmivel az iskolákból, pedig ezzel csak továbbtolják a problémát. Sok tanár nem tudja, mit kezdjen egy agreszív gyerekkel, ami nem meglepő, hiszen senki sem tanította meg neki, és hiába van pszichológus az iskolában, neki nem ez a dolga. Ahol mégis belátják, hogy van jobb út a fegyelminél, ott plusz figyelemmel próbálják lecsillapítani a rossz gyerekeket.

Utolsó hozzászólás

M Imre üzente 2 hónapja

2018.júl.28.
A gyerek egész személyiségét figyelembe kell venni

Tom dán pedagógus, aki magyar feleségével és kislányukkal Magyarországra szeretne költözni. Megragadtam az alkalmat, hogy kifaggassam őt a dán iskolarendszerről. Habár az utóbbi években nálunk a finn modell lett a „bezzegiskola”, Vekerdy Tamás például sokszor említi a legjobbak között a dán oktatási rendszert. Figyelem, a szövegben sok magyarázat található, mert a magyar és a dán iskolarendszer- és felfogás között alapvető különbségek vannak, nehéz egymással megfeleltetni bizonyos fogalmakat.

Ezek a dánok: Tom, te nem tanár vagy, hanem pedagógus. Ez mi jelent tulajdonképpen?

Tom: 9-10 éves gyerekekkel foglalkozom iskolaidőben, és nagyobbakkal iskolaidő után, amit szabadidős pedagógusnak hívnak. A pedagógusképzés más, mint a tanárképzés. 3 évig tart, 6 modulból áll össze, szemben a hosszabb tanárképzéssel. Már 18 éve iskolában dolgozom, de a diplomámat 2014-ben szereztem meg a munka mellett.

Dániában az iskolákban dolgoznak tanárok (lærer), amelyet talán szaktanárnak fordíthatnánk. A tanárképzés általában 10 félévig tart, és a leendő tanárok specializálódnak a tanított életkorra, és 2 tárgyat kell választaniuk. A 10. félév után egy félév gyakorlat jön, és ha valaki gimnáziumban szeretne tanítani, további egy évig kell tanulnia.

A pedagógus (pædagog) nem a gyerekek szaktárgyi tudásával, hanem inkább egyéb, főleg szociális kompetenciáival foglalkozik. Többek között tanítás alatt segíti az órát, segít a lemaradó vagy nehézségekkel küzdő gyerekeknek. Iskolaidő után szabadidős tevékenységeket szervezhet, ami hasonlít, bár nem teljesen egyezik meg a magyar napközis tanár vagy szabadidő szervező fogalmával. De specializálódhat 6 év alatti gyerekek fejlesztésére is, így állást kaphat bölcsődében vagy óvodában is. További szakirány a szociálpedagógia és a gyógypedagógia. Ez az alapképzés 3,5 évig tart, amiből fél év a gyakorlat, de a tanulmányokat folytatva mesterdiplomát is lehet szerezni belőle.

Létezik egy harmadik kategória is, a pædagogmedhjælper, vagyis tulajdonképpen pedagógiai asszisztens, ahol a szakmai képzés 2 évig és 9 hónapig tart, de nem ad főiskolai diplomát.

Tom: Ha az ősszel Budapestre költözünk, bízom benne, hogy itt is találok valamilyen pedagógiai jellegű munkát. Abban bízom, hogy érdekes lehet itt a skandináv pedagógiai gondolkodásmód.

Ezek a dánok: Hogy érted azt, hogy skandináv gondolkodásmód?

Tom: A gyerekeket a maguk egészében kell látni. Az ember sosincs egyedül: hat rá a családja, a barátai, a környezet, amiben él, az iskola, és az iskola utáni programok is. Fontos lenne megtanítani a gyerekeket például tanulni, de arra is oda kell figyelni, hogyan viselkednek az iskolában, miben jók, hogyan beszélnek, hogyan lehetne őket fejleszteni. A gyerek egész személyiségét figyelembe kell venni, talán ez a skandináv megközelítési mód.

Ezek a dánok: Ez nagyon jól hangzik, de hogyan néz ki ez a mindennapokban? Vegyünk például egy általános iskolát. Mettől meddig tart a tanítás?

Tom: Reggel 8-kor kezdünk. A 2013-as iskolareform óta hosszabbak a tanítási napok, az alsósok délután 1-ig, fél 2-ig vannak bent. 13-14 éves korukig körülbelül úgy fél 3-ig, az idősebbek egy órával tovább. Az azt jelenti, hogy egy harmadikos diák akár 6.5 órát tölt bent az iskolában, ami elképesztően sok! Az több, mint 30 óra is lehet egy héten!

A 2013/2014-es tanévben bevezetett iskolareform valóban nagy változást hozott a dán iskolások életébe. Az iskolai előkészítő osztálytól (børnehaveklassen) a 3. osztályig 30 órát kell a suliban tölteni, 4-6. osztályig 35-öt, 7-9.-ig (itt kilenc évfolyamos az általános iskola) 37-et. Ezek az addigiakhoz képest egy-egy extra matek- és dán órát jelent, 7.-től pedig 2 választható órát. Elsőtől kötelező lett az angoltanítás. Bevezettek úgynevezett aktivitásórákat is, amelyek vagy a szaktárgyi fejlesztést segítik, vagy a projektmunkára adnak időt, de szervezhetnek ez időre játékokat és mozgást is. A cél a diákok sokoldalú, tárgyi és személyiség központú fejlesztése, és ebben kiemelt szerep jut a pedagógusoknak és a pedagógiai asszisztenseknek is. (forrás)

Az iskolareformot a dán társadalom nem fogadta egyértelmű örömmel, mert úgy érezték, hogy hiába a nagyszerű szlogen (Legyen a jó iskola még jobb!), az iskolareform a gyerekek szabadidejét kurtítja meg, és elveszi tőlük a gyerekkorukat. A reform bevezetése után még most is tart az a folyamat, amelyben az iskolában dolgozó felnőttek megtalálják a pontos szerepeiket.

Ezek a dánok: És nálatok is minden nap van tesióra?

Tom: Nem, dehogy! Mozognak eleget a szünetekben. Illetve az órák is úgy épülnek fel, hogy egy helyhez kötött feladat, például matematikapélda után a gyerekek csinálnak valamilyen mozgásos feladatot, kimennek a táblához, játékosan gyakorolnak. És közben jól érzik magukat.

Ezek a dánok: Hány diák van átlagosan egy osztályban?

Tom: Jelenleg 23-27 gyerek van egy osztályban, amiről azt gondolom, hogy rendben van. De úgy hallottam, gondolkodnak azon, hogy növeljék az osztálylétszámokat, pedig az nem vezet jóra. Nem lehet mindenkire odafigyelni, félő, hogy egyes gyerekekre nem jut elég figyelem, és lehet, hogy ez a jelenlegi toleranciaszintet is rosszul érintené, kevesebb idő jutna az egyes gyerekek integrációjára.

Ezek a dánok: Minden osztályért két felnőtt felel?

Tom: Igen, egy szaktanár és egy pedagógus, vagy két tanár. Ami persze elég sokba kerül a rendszernek.

Ezek a dánok: És kettejükhöz jönnek még a pedagógiai asszisztensek?

Tom: Ők mindig az osztállyal vannak. Az dán iskolák egyre nyitottabbá válnak, egyre több olyan gyerek jár az iskolába, akinél valamilyen tanulási zavart diagnosztizálnak, például ADHD-t vagy bármi mást. Ilyenkor szükség van egy extra segítő kézre az osztályban. Elengedhetetlen a jelenlétük, mert a így a szaktanár is jobban tud dolgozni.

Ezek a dánok: Mit gondolsz, mi a jellemző munkaforma az osztályokban?

Tom: Alsóbb évfolyamokban, úgy becsülöm, talán az idő 40%-ában egyedül dolgoznak a gyerekek, 30%-ban páros munkában és 30%-ban csoportban. A csoportmunka nagyon fontos, ott tudnak a legtöbbet fejlődni a gyerekek. Egy ilyen 4-5 fős csoportban aztán minden szerepet ki tudnak próbálni, és ezután tulajdonképpen mindegy is, hogy csoportban vagy egyedül dolgoznak. Mindkettő egyformán fontos: amikor majd dolgozni kezdenek, önállóan és csoportban is kell tudniuk dolgozni. Fontos a csapatjáték.

Itt olvashatsz arról, mennyire fontos a közösség a dán társadalomban.

Ezek a dánok: Ez az arány megmarad középiskolában is?

Tom: Az arány eltolódik az egyéni munka irányába. Azt mondanám 60 vs. 40% lehet a reális arány, de lehet, hogy még több az egyéni munka. Ekkorra már nagyon jól tudják a diákok, hogy segítséget kérhetnek egymástól, de a lényeg, hogy minél idősebbek, annál önállóbban kell dolgozniuk.

Ezek a dánok: Kérdezhetek valami személyeset is? Te miért döntöttél úgy, hogy pedagógus leszel?

Tom: Ez tényleg személyes, a gyerekkoromig vezethető vissza. Elég sokat piszkáltak az iskolában. De később igazából csak belecsöppentem. Amikor 18 évesen befejeztem a középiskolát, volt egy ismerősöm, aki szabadidőpedagógusként dolgozott (fritidspædagog). Ő hívott oda dolgozni. Eleinte nagyon könnyen vettem, azt gondoltam, itt csak játszani kell a gyerekekkel, semmi komoly. De minél jobban beleláttam a szakmába, annál jobban ráébredtem, milyen fontos és felelősségteljes feladat a gyerekkel fejlesztésén dolgozni a szabadidejükben is. 10 évig dolgoztam az iskolában, és közben munka mellett 2014-ben le is diplomáztam. De azóta is, már 18 éve ugyanott dolgozom.

Azt szeretem a legjobban, látom, hogy vannak a gyerekek, hogyan fejlődnek. Igazán lázba hoz ez a munka, szeretném a lehető legjobban csinálni. Hát, mondjuk nem is azért, hogy meggazdagodjak belőle. Ez az egyik legrosszabbul fizetett munka Dániában. Ok, árufeltöltőként egy szupermarketben rosszabbul keresel, de ezt a munkát senki sem azért választja, hogy milliomos legyen. A legfontosabb, hogy szeress emberekkel dolgozni.

Ezek a dánok: 18 alatt sosem voltál kiégve?

Tom: Előfordul, hogy stresszes vagyok, és arra gondolok, rendben, talán jobb lenne, ha szereznék valami kétkezi munkát inkább. Reggel 7-kor kezdenék, 3-kor hazamennék, és nem kellene később otthon is a munkámmal foglalkozni. Sokszor jár az agyam az iskolai helyzeteken, hogy hogyan lehetne segíteni a gyerekeknek, hogyan lehetne őket fejleszteni. Ez abszolút stresszfaktor pszichikailag.

Ezek a dánok: Hogyan lehet a túl sok stresszt kezelni? Vannak erre bevett módok Dániában?

Tom: 2010-ben, amikor meghalt az édesapám, volt egy rosszabb időszakom. Annyira stresszes voltam, hogy végül leültem beszélgetni a főnökömmel. Mi nagyon odafigyelünk arra Dániában, hogy jó legyen a hangulat a munkahelyeken, nyíltan lehet beszélni bármiről. A főnököm is jól látta, hogy nagyon kimerült vagyok, ezért kaptam egy 12 alkalmas, ingyenes terápiát, ami nagyon sokat segített. Előtte sosem jártam pszichológusnál, nem olyan családból jövök, ahol sokat beszélünk az érzéseinkről.

Lényeg a lényeg: ha az embernek segítségre van szüksége, mindig van hová fordulnia. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy jó legyen a kapcsolat az osztályt tanítók között, észrevesszük, ha valaki kiégés közeli állapotba kerül. Az is fontos, hogy jó legyen a vezető, hogy lássa a kollégái emberi oldalát, ne csak alkalmazottakat lásson, akik előállítanak valamilyen terméket. Nem tudom, hogy van ez más országokban, de az mindenhol igaz, hogy a tanárok, ápolók, mindenki, aki emberekkel kerül kapcsolatba a munkája során, időnként túl sok stresszt él meg. Közben pont a mi munkánk a legfontosabb: tanítjuk ezeket a kis embereket, megtanítjuk őket, hogyan legyenek jó állampolgárok. Figyeljük, hogyan teljesítenek az iskolában, hogy illeszkednek be… De visszatérve a kérdésedre: ha úgy érzed, valami baj van, minden segítséget megkapsz.

Ezek a dánok: És mi történik, ha egy gyerekkel van valami probléma?

Tom: Összedolgozunk az évfolyammal foglalkozó teammel. Például az iskolámban a hetedik osztályosokat 3 pedagógus tanítja, minden osztálynak megvan az osztályfőnöke, és osztályonként van 3-4 fix szaktanár is. Mindenkit összehívunk, ha van egy problémás diákunk, és megpróbálunk kitalálni valamit, hogyan tudjuk őt segíteni. Ha nem válik be a dolog, megkérdezhetjük a vezetőket is, mit javasolnak. Ha ez után sem javul a helyzet, beszélünk a szülőkkel. Elmagyarázzuk a helyzetet, tudunk beszélgetni, javasolni dolgokat. Legrosszabb esetben szükség lehet a megfelelő hatóságok bevonására is. De az ember először mindig a kollégáitól kér tanácsot, nem? Közösen sok tapasztalattal bírunk, általában találunk jó megoldást.

Ezek a dánok: Összességében mit gondolsz, jó a dán iskolarendszer?

Tom: Régen jó volt. De 2013 óta nagyon sokat stresszelnek a gyerekek. Nő rajtuk a nyomás, több órájuk van, egyre fiatalabb korukban kapnak jegyeket, azt lehet mondani, nem jut idejük gyereknek lenni, csak úgy ellenni a suliban. Más országokkal összehasonlítva (hagyományosan az angol, német, francia, olasz, spanyol iskolarendszerrel szoktak párhuzamba állítani minket), mi még jobbak vagyunk. Nehéz ezt elmagyarázni… amikor jött a reform, mi úgy gondoltuk, egy szabad iskolarendszer részesei vagyunk. Ez a rendszer a hetvenes évek óta működött. Ezt megváltoztatni ilyen rövid idő alatt? Azt hiszem, még el kell telnie egy kis időnek, hogy jól lássuk a reform hatásait.

Nem értem például, hogy miért kell már hetedikben osztályozni a gyerekeket, és ez túlzott teljesítménykényszert okoz.

Külön cikket is megérne a dán osztályozási rendszer. Hétfokozatúnak nevezik, de az osztályzatok a - 03-tól a 12-ig terjednek. Ezek a fokozatok vannak érvényben:

12-est a legkitűnőbb tanulók kaphatnak (a diákok 10%-ától elvárható ez)

10-est a kiváló teljesítményért jár (25%)

7-es a jó eredményért jár (30%)

4-es az átlagosért (25%)

02-es felel meg az elégségesnek (10%)

00-ást kap az elégtelen

-3 jár az elfogadhatatlan teljesítményért

Ezt leszámítva, azt hiszem, jó az iskolarendszerünk. Jó kapcsolatot tudunk kialakítani, mi, szabadidősök a tanárokkal és a szülőkkel is, ki tudunk alakítani egy közös nyelvet, ahol mindig a gyerek érdeke a legfontosabb. Az, hogy a gyereket a maga teljességében fejlesszük. Elkezdődött egy folyamat, amikor minden gyereknek ki kell alakítania egy tanulási/fejlődési tervet. Minden egyes tárgyból kell találnia három olyan dolgot, amelyekből a következő hónapokban fejlődni szeretne. Ez lehet az, hogy nagyobb mértékben vesz részt a csoportos feladatokban, vagy több leckét ír, vagy hogy több szereplést vállal, többet szólal meg az órán.

Ezek a dánok: És ezeket a célokat át is beszélitek a gyerekkel?

Tom: Szívesen tennénk, de nagyon nehéz rá időt találni. Különböző megoldásokat keresünk és találunk, például a gyerekek online fogalmazzák meg a terveiket. Aztán a szaktanárok is kommentálják a beadott tervet, és a pedagógusok is megjegyzéseket írnak a nem szaktárgyakat érintő kérdésekhez. Mondjuk ahhoz, hogy jönnek ki a többiekkel, hogyan érzik magukat. Ez a feladat egyszerűbb a felsőbb évfolyamokban, a kisebbek nehezebben értik meg, miért kell ilyen sok kérdésre válaszolniuk. Megpróbálunk az iskolában is időt szakítani a személyes beszélgetésekre, de ez néha nehéz, mert a matekórának azért meg kell lennie.

Ezek a dánok: Az, hogy hosszabb az iskolában töltött idő, azt jelenti, hogy házit sem írnak a gyerekek?

Tom: Nem. Az iskolareform bevezetésekor próbáltak még leckeírós alkalmakat tartani, háziíró kávézónak nevezték őket (lektiecafé), hiszen fontos, hogy házit írjanak, hogy rögzítsék az órán tanultakat. De ezeket nem egyszerű megszervezni, mert délután vannak például a korrepetálások is. Szóval marad az otthoni háziírás.

Ezek a dánok: És ez szerinted olyan rossz dolog?

Tom: Nem, mert a gyerekek jó esetben együtt írják a leckét a szüleikkel vagy a testvéreikkel, ami remek dolog. Kivéve, ha olyan élethelyzetben vannak, vagy olyan a társadalmi helyzetük, hogy a szülő képtelen segíteni a gyereknek. Ilyenkor jó, hogy az iskolában is van lehetőség megírni a leckét. Én hiszek benne, hogy egy kis házi feladat nem árt meg. Sőt, jobb, mint ha valaki a telefonját nyomkodná, meg mindenféle képernyő előtt ülne. Arról nem is beszélve, hogy mi, felnőttek is viszünk haza „leckét” néha. Mondjuk szakkönyveket olvasunk a szabadidőnkben.

Végül is minden a fejlődésről szól.
... https://ezekadanok.blog.hu/2018/07/28/a_gyerek_egesz_szemelyiseget_figyelembe_kell_venni

Tovább 

 

Nyílt levél az oktatásért, gyermekeinkért

http://www.tanitanek.com/2016/10/18/miskolc-ujra-megszolal-2/

https://m.facebook.com/notes/tan%C3%ADtan%C3%A9k/miskolc-%C3%BAjra-megsz%C3%B3lal/1600995553530421

Miskolc, 2016. október 19.

 

Lassan egy éve, hogy Miskolcon kezdetét vette a „tanárlázadás”.

 

A felelős kormányzati szereplők válaszképpen döntöttek a KLIK átszervezéséről. Létrehozták a vitatott összetételű Köznevelési Kerekasztalt, ahol strukturális változtatások helyett hangulatjavító intézkedésekkel álltak elő.

Utolsó hozzászólás

M Imre üzente 2 hete

„Úristen, te tanár vagy?! Szegénykém...” – Hogyan látjuk a pedagógusokat? És ők hogyan látják magukat? | 2018. június 3.

A pedagóguspálya egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára, az idősebbekből pedig sokszor hiányzik már a lendület, ami nem csoda. A rendszer élhetetlen, nekik mégis túl kell élniük minden egyes napot. Kocsis Noémi írása pedagógusnap alkalmából.



Hallottál a környezetedben ilyen mondatokat mostanában? Pedig ha már az oktatásról beszélünk, valahogy ez lenne a cél, nem? Akár pedagógusnap van, akár nincs.

„Hú, az én gyerekem olyan jó iskolába jár!"

„Annyira szuperek a tanárok! Imádjuk a tananyagot."

„A suli minden szempontból tökéletes."

„Bárcsak még négy évig járhatnék ebbe a gimibe!"

„XY a világ legjobb tanára."

„Két kézzel kapkodnak utánam a körzeti oviban, csak menjek oda."

„Én is pedagógus akarok lenni!"

„A mostani gyerekek százszor jobbak és szorgalmasabbak, mint mi voltunk annak idején.”

Voltak kiváló tanáraim gyerekkoromban, és irgalmatlanul rosszak is

És a gyerekeim is így jártak: találkozhattak a katedra előtt született pedagógussal éppúgy, mint a pályára-, de még gyerek közelségére is teljesen alkalmatlan felnőttel. Nekem sem azok maradtak meg mára a „jók” között, akik mai szemmel minden tekintetben ideálisak lennének. Volt egy tanárnőnk, akitől szabályosan rettegtünk néha, mert feleltetéskor a lustákat, felkészületleneket szabályosan kivégezte a tábla előtt – tanultunk is az órájára, mint a kisangyal.

-- De mikor megnyugodott, ugyanő volt az is, aki azt mondta a sápadt felelőnek: „igazad van, én tévedtem, elnézést kérek érte.”

Volt középiskolai történelemtanárom, aki letépte a makogó diák ingéről a kokárdát (aznap ünneplőben kellett menni), mert az egy szót sem tudott kinyögni a kiegyezésről. „Maga ezt nem érdemli meg” – mondta neki, és a kezébe nyomta a trikolórt, biztosítótűstül. De ugyanő volt, aki annyi tudást adott át és annyi humort vitt bele, hogy ki nem hagytunk volna egyetlen töriórát sem.

„Külön állatfaj”

Megkerestem néhány pedagógust, mondják el, hogyan érzik a saját és szakmájuk helyzetét manapság. Van közöttük négy évtizede a katedrán álló „öreg motoros”, van realista-idealista gyakorló általános iskolai tanár, éppen pályamódosító egyetemista és kiégett-befáradt pályaelhagyó is. Meséltek aktív, lelkes fiatalok is, köztük olyan, aki frissen érettségizőként éppen most adta be a jelentkezését az óvodapedagógus szakra. Ahány ember, annyi vélemény, de a sokból egyet leszűrhettem: mindannyian imádták/imádják azt, amit csinálnak. Még akkor is, ha momentán éppen utálják, mert

-- mikor valakinek megemlítik, mi a foglalkozásuk, az illető olykor felrikolt: „Úúúúúúristen, te tanár vagy? Szegénykém…”

Kozma Katalin negyven éve van a pályán

„Az első – meghatározó – élményem nagyapámtól és anyukától jött, mindketten tanítottak. Nagyapámat nyugdíjas tanítóként ismertem, akihez mindennap jöttek a tanítványok. Iskolaigazgatóként folyton fejlesztett, tanulmányt írt arról, hogyan lehetne falusi kollégiumot üzemeltetni, létre is hoztak egyet, aktív és erős diák-önkormányzattal.

-- A szüleim között állandó konfliktusforrás volt, hogy a jól kereső, pénzügyi vonalon mozgó apám folyton éreztette anyámmal: »semmi ez a szakma, csak a hideg vízre valót keresheti meg vele.«

A mentalitás aztán öröklődött, nagyvállalkozó unokaöcsém ma is minden találkozásunkkor megkérdezi, hogy »mi kapunk-e egyáltalán fizetést«?”

Katalin négy évtized alatt számos iskolában tanított

Volt köztük lakótelepi mamutintézmény, állami gondozott gyerekeket befogadó „iskolaváros”, magánsuli és nyolcgyerekes falusi osztály egyaránt. Most egy építőipari szakmákat oktató szakmunkásképző könyvtárában dolgozik már nyugdíjasként – de az oktatást sosem adta fel: saját alapítású, saját fenntartású amatőr színjátszó-csoportjukban viszi tovább, amit a szerelemhobbi, a drámapedagógia terén annak idején elsajátított. A csoportban négyen korábbi tanítványai, közülük hárommal együtt másznak, az egykori tanárnő ugyanis sziklamászó lett időközben. Mindkét lánya pályaközeli, a kisebbik szintén kamaszokkal foglalkozik.

-- „Egész életemben úgy éreztem magam a gyerekek között, mint egy kincsvadász. Mindig találtam tehetségeket, akiktől egyszerűen leesett az állam.

Amit ma utálok hallani a kollégáktól: »a mostani gyerekek sokkal rosszabbak«. Micsoda? Mi ugyanúgy megcsináltuk a magunk stiklijeit, sőt! Nagyon kényelmes hozzáállás, ha rámondom a gyerekre, hogy rossz. Igen, nekem is volt olyan diákom, akivel semmiféle kapcsolatot nem tudtam teremteni, akire nem tudtam hatni – de azt én nem oldottam meg, az én hibám volt. Nem véletlenül mondják a tanárokra, hogy egy »külön állatfaj«…

-- Sokan nem képesek beismerni, hogy hibáztak. És elutasítják a változást, félnek tőle, ez sem jó. Én ma is minden oktatással kapcsolatos cikket elolvasok, figyelem, mi van, és hogy mi lehetne.

De abban nem változott a véleményem, hogy ezt a pályát csak égve és csak pörögve lehet csinálni.”

Az alábbiakat egy szintén évtizedek óta tanító, általános iskolában dolgozó pedagógus küldte nekem:

„Morfondírozok a tanári hitvallásomon. És egyre inkább rájövök, hogy nem feladatom a gyereket megjavítani. Nem feladatom a gyerek helyett akarni.

-- Számonkéréssel akarjuk őket munkára, tanulásra késztetni (valójában nem biztos, hogy mi, hanem a poroszos állami előírások), miközben a számonkérések csak megbetegítő stresszforrások.

Olyan a helyzet, mintha tanár és diák ellenség lenne, és a számonkéréssel (már a szó hangulata is milyen negatív) büntetést rónánk ki rájuk.

Az ellenőrzésnek nem lehet a tanulásra való sarkallás a célja. A tanári munka segítő tevékenység. Felkínálom neki a tananyagot és az általam eredményesnek gondolt tanulási módszert, és hogy ő ezzel él-e, az a saját (meg legfeljebb a szülők) dolga. Elvégre az ő jövőjéről van szó. Az intelligens és tudatos gyerekek többsége él vele, olyankor sikeresek leszünk, és ez nekünk is nyújt valami örömet.”

„Az ember nem a politikáért tanít”

Fülöp Flóra tíz éve angoltanár, nem állami keretek között tanít. Tíz éve jött haza az USA-ból, de a saját módszereivel nem boldogult itthon, ezért elkezdett olyanokat fejleszteni, amelyek megfeleltek az egyénnek. A sok gyakorlat a mesterfokozat megszerzésénél is hatásosnak bizonyult. Flóra az a típus, aki bármikor kész szót emelni, ha valami nem tetszik neki, tüntetni megy, de azt is vallja, hogy először maguknak kell rendbe tenniük a dolgokat – belül.

„Sokan »nyöszörögnek, hogy ez a pálya társadalmilag nem elfogadott«. Ezzel nem értek egyet. Nyilván tudható, hogy ebből nem leszel milliomos soha, de aki ebbe a pénzért megy bele, nem tudja, mit csinál.

És tökmindegy, hogyan ítéli meg a politika, mert az ember nem a politikáért tanít. Lehet, hogy anyagilag nem ismeri el senki a tanárságot, nem kapunk érte kitüntetéseket mindennap, de a tanári pályában nem ez a kitüntetés.

-- Ha végre megkérdeznék, mit szeretnénk, én azt mondanám: kicsit több lehetőséget a kötetlen tanításra. Ma minden centralizált, de így nem lehet a gyerekre, az egyénre szabni a dolgokat. Nem igaz, hogy csak versenyistállókra van szükségünk.”

Máté néhány éve a város legagilisebb gimnazistája volt, pinceklubot hozott létre, programokat szervezett, vitte a diák-önkormányzatot. Annyira szót értett a kortársaival – ráadásul jó tanuló volt és okos – hogy látszott: az ég is pedagógusnak teremtette. Fel is vették, kétszakosnak. A hatéves képzést már két éve ott hagyta.

„Azt láttam, hogy a képzés nem átgondolt, kevés a tényleg tanítás- és tanulásspecifikus rész. Csupa tudományoskodó elméleti órát kapunk. Sokunknak az az érzése, hogy csak a megfelelő szak BA- és MA képzését vonták össze, némi szakfüggetlen, általános pedagógiai-pszichológiai szerencsétlenkedéssel. Nekem nagyon nagy csalódás, hogy az ország „number one” egyetemén ennyi évet elvesztegettem. A volt csoporttársaimban hasonlóan lelkes és motivált tanárjelölteket ismertem meg.

-- Jelenleg szinte mindenki alternatív megoldásokban gondolkozik, és nem szeretne tanítani. Én két és fél év után váltottam germanisztika BA-ra, hogy legalább valami papírom legyen.

Még mindig gyűröm, el sem hiszem, hogy egyszer ennek vége lesz. De még mindig reménykedem, hogy egyszer végre tényleg diplomás tanár leszek.”

Egy közel tíz éve gyógypedagógusként dolgozó tanárnő

„Nagyon szeretek gyerekek között lenni. Bármit megértenek, ha alátámasztod érvekkel, ellentétben a felnőttekkel. Nagyon jó befektetés minden, amit mutatsz nekik. És igenis, van véleményük a világunkról, elég jól látják. A szívükkel látnak.

-- Őszinték. Belátóak. Érdemes mindent megmutatni nekik, és biztos, hogy semmi nem múlik el nyomtalanul. Ez szerelem. A kiégésig pedig nem szabad eljutni.”

Apadó tűz, csökkenő motiváció

Az építészmérnök Ákos jelenleg az építőiparban dolgozik, de felmutathat egy 17 éves tanári gyakorlatot is.

„Ez a világ egyik legszebb hivatása, imádtam, de manapság már nehezebb a szakma, sok a felesleges adminisztráció. Az egyetem tele volt szív-lélek zseniális tanárokkal, de már akkoriban is egyre többen panaszkodtak közülük, hogy nincs minden rendben, egyre kevésbé bírják, csökken a tűz és a motiváció bennük. Na, ez az igazán sajnálatos. Mert a pénz inkább másodlagos: sokan annyira szeretik csinálni, hogy inkább másodállást vállalnak, csak ne kelljen abbahagyni.

-- A volt egyetemi tanáromnak máshol ötszörös fizetést ajánlottak, ennek ellenére nem hagyta ott a sulit.”

Egy ma már nyugdíjas óvónő

„Nem könnyű, elnyűttnek érzed magad a nap végére. Főleg a rengeteg, felesleges adminisztrációra sajnálja az ember az időt – semmi értelmét nem tapasztalod, látod. A munkaidő sokkal több, mint ahogy gondolja egy szakmában járatlan. Nem kérdés a túlóra, hiszen az a kötelességed, a gyerekek érdeke. (A te családod gyakran kárát látja.) Jó pedagógus vagy, tehát nem latolgatsz, elvégzed a feladatot, a köszönömért, a csemetékért. Örülsz neki, ha pozitív élményt adsz és kapsz. Nem is jut eszedbe a pénz, csak amikor nyugdíjba mégy. Akkor is csak azért, mert a barátaid, persze a nem pedagógusok, szép összeget kapnak – hiszen »ők megdolgoztak érte«.

-- Aggódom a pályakezdőkért, akik egyre inkább fogyóban vannak. De ha újból kezdhetném, akkor is óvónő lennék.”

Pedagógusnap manapság

Iskolás koromban június első péntekén mindig egy szál gerberával mentünk suliba. De mi a helyzet a tanári zsebkönyvekben régen piros betűs ünnepként szereplő pedagógusnappal?

„Pedagógusnap? – kérdezett vissza egy érintett. – Van ilyen is? Én nem érzem. Sem szülőnek, sem gyereknek, sem fenntartónak nem jut ez már eszébe. Nem, egy szál virágot sem kapunk. Szakgimnáziumban/szakközépiskolában tanítok hét éve, de még nem láttam, hogy akár egy kézfogást is kapott volna bármelyik kollégám…

-- Maximum magunkat ünnepeljük.”

Az új generáció?

Végül kerestem volna valakit, aki éppen most készül a tanári pályára. Nem volt könnyű. Valaki tréfálkozva annyit kérdezett vissza: „Magyarországon?” Kiterjedt ismerősi körömből senki sem jött szóba. Aztán nehezen, de találtam valakit: Vellai Csinszka most érettségizett egy dunántúli városban, óvodapedagógusnak készül.

„Hogy miért mennék erre a pályára? Először is, mert nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, azt mondják, van is érzékem hozzá. Úgy tervezem, hogy óvó néniként segítek majd nekik abban, hogy a mai világban ne csak a rosszat tanulják meg, hanem például könyvek mellett nőjenek fel. Egyre nagyobb hiány van pedagógusokból, szerintem nagyon nagy szükség volna rájuk, főleg a jókra.

-- Én úgy képzelem el magam a pályán, hogy a szívemből cselekszem és a szeretet útját járom.”

A felvételi adatok

Minisztériumi felvételi adatok szerint 2015 és 2018 között nőtt az óvodapedagógusnak, gyógypedagógusnak, tanítónak, valamint csecsemő- és kisgyermek-nevelőnek jelentkezők száma. Emellett szép lassan növekszik az osztatlan tanárképzésre felvételizőké is. A legnépszerűbb osztatlan tanárszakok az angol, a történelem, a testnevelő, a magyar, a matematika. A 2018-ban leginkább preferált tanulmányokról szóló hivatalos tájékoztatón a minisztérium szakértője megjegyezte:

-- a szakok népszerűsége lefedi a felsőoktatási stratégia által preferált területeket,

vagyis úgy néz ki, a fiatalok és a családok megértették, mely szakmákra van szükség a munkaerőpiacon…

https://wmn.hu/ugy/48828-uristen-te-tanar-vagy-szegenykem--hogyan-latjuk-a-pedagogusokat-es-hogyan-latjak-ok-magukat
Kocsis Noémi

Tovább 

Aktuális képzéseink


10 éves a Kék-Suli

network.hu

A kedvezmény minden tanfolyamra érvényes!

 


-- OKJ szakképzés


Új Informatikai rendszergazda tanfolyam
hétvégi
Képzésidő; 3 félév
Beosztás; 2016.03.19.,

szombat, 8.00 - 16.00
Tandíj; 30 000 Ft 27 000 Ft/hó

Jelentkezés;

http://www.keksuli.com/jellap.php?contr=1&tanfid=142


Új Szoftverfejlesztő tanfolyam

Mobilalkalmazás fejlesztéssel

Képzésidő; 3 félév

Beosztás;

szombat, 8.00 - 16.00
Tandíj; 29 555 Ft 26 600 Ft/hó

Jelentkezés;

http://www.keksuli.com/jellap.php?contr=1&tanfid=141

 

 

-- Linux

 

Linux rendszergazda - kezdő

esti
még 1 szabad hely!

Tovább 

Miért nem szereti a politika a mezőgazdaságot? 

Mert az:

  • irtja a kártevőket,
  • agyonüti a marhákat,
  • levágja a disznókat,
  • a trágyát beszántja a földbe!
 
Miért nem szereti a mezőgazdaság a politikát? 

Mert az:

  • a legnagyobb kártevője, ami ellen nem védekezhet:
  • vegyszerrel,
  • csapdával,
  • éleslőszerrel,
  • jégelhárító rakétával,
  • elárasztásos öntözéssel.
 
Mért nem szereti a politika az egészségügyet? 

Mert az:
  • felismeri az elmebajt,
  • meggyógyítja a betegeket,
  • életben tartja a nyugdíjasokat,
  • bezáratja a bolondokat.

Utolsó hozzászólás

Máté Tóth Mária üzente 8 éve

Jók nagyon!!!

Tovább 

Hogy Ön örömmel számítógépezzen, internetezzen otthonából....

az Újbudai NetPolgár Program keretében

Június. 27.-28.-án 10 órás térítésmentes MINI TANFOLYAM lesz KEZDÕKNEK !

A családi nyaralásáról már Skype-on telefonálhat, e-mailben számolhat be ismerõseinek, megtalálhatja az interneten régi barátait,

bármilyen Önt izgató témakört!

Segítünk, hogy Ön is NetPolgár legyen! Ne maradjon le!

Részvétel ingyenes, korlátozott létszám miatt

elõzetes jelentkezés szükséges !

Tovább 

Ez történt a közösségben:

M Imre írta 8 órája a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

http://www.litera.hu/hirek/az-elte- btk-magyar-irodalom-es-...

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

A kisebbségi kérdés rendezését sürgette Tőkés László az ...

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Júliusra el kellett volna készülnie annak a 10 ...

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Greenpeace Magyarország: Elfogadhatatlan, hogy rákkeltő ...

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Japán Napok 2018: november 6.–november 8., Központi Vásárcsarnok, Vámház körút 1-3, Budapest 1093, Magyarország 2018.11.06.

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Japán Napok egyik harcművészeti programja: 2018. november 08., csütörtök, 14:30 2018.11.08. 14:30

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Négy hónappal azután, hogy Kárpátalja válogatottja ...

M Imre írta 2 napja a(z) Egy ukrán újságíró írása 10 dologról, amit a Nyugatnak tudnia kell a kijevi helyzetről blogbejegyzéshez:

Ingyenes jogsegélyszolgálat Beregszászban - 2018.10.03. ...

M Imre írta 2 napja a(z) Egy ukrán újságíró írása 10 dologról, amit a Nyugatnak tudnia kell a kijevi helyzetről blogbejegyzéshez:

Újabb súlyos magyarellenes provokáció Kárpátalján - 2018....

M Imre írta 2 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Fortepan: Akik filmre vették a forradalmat – 1956. október...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu