WWF Hungary: Megtörten búcsúzunk.

Fájdalommal tudatjuk, hogy tragikus baleset következtében 2025. június 29-én vasárnap elhunyt barátunk és kollégánk, Bódis Pál.

Pali, ahogy mi, a WWF-nél hívtuk, szenvedélyes és elkötelezett ember volt. Hosszú évek óta ő volt az Erdő program egyik legfontosabb pillére és a WWF közösség aktív, mindig segítőkész tagja. Lendületesen gyúrta és pörgette az erdők védelméért folytatott munkánkat, aktívan kereste a jó megoldásokat és sokat tett az erdészeti szemléletváltásért.

Ízig-vérig közösségi ember volt, aki humorával és elszántságával minden akadályt leküzdött, mindig csillogó szemmel beszélt szeretett családjáról, a hivatásáról, a következő közös túráról és a hobbijairól is. Hiánya pótolhatatlan űrt hagy maga után.

Emlékét megőrizzük.
Fotó: Bódis Pál, ©Szondy Dalma/HVG

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1133800168791456
___

„Bódis Pál a hazai hegymászó közösség elismert és tapasztalt tagja volt, aki a téli és nyári hegymászásban egyaránt magasan képzett, kiváló szakemberként tevékenykedett. Halála idején oktatóként vett részt egy alpesi hegymászó tanfolyamon a Niederer Dachstein környezetében” – írta közleményében a Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium, aminek elnökségi tagja volt, és kiképző oktató is egyben.

Halálhíréről vasárnap számoltunk be az osztrák rendőrség és a lapok alapján, a baleset délelőtt tíz óra körül történt.

Az MHOK bejegyzésében azt is kiemelte, hogy a jelenlegi információk szerint nyolcvan méter magasból zuhant le, ám az esetről azonban hitelt érdemlő, megerősített körülmények nincsenek. Az osztrák hatóságok vizsgálata jelenleg is folyamatban van, annak lezárásáig az esettel kapcsolatban nem áll módjukban érdemi nyilatkozatot tenni.

„Bódis Pál felkészült, a biztonságra kiemelten odafigyelő hegymászó volt, aki mászásai során mindig törekedett a körültekintő előkészületekre, és rendelkezett az OEAV – Osztrák Hegymászó Szövetség teljes körű baleset-biztosításával is, ahogyan azt minden esetben fontosnak tartotta. elvesztése súlyos, feldolgozhatatlan veszteség a hegymászó társadalom számára” – zárta közleményét az MHOK.

https://telex.hu/kulfold/2025/06/30/hegymaszo-oktato-halal-ausztria

Válasz

A WWF Magyarország csütörtökön mutatta be a Szendőfi Balázs által jegyzett Eltékozolt vizeink című kisfilmet. A mozis premiert egy szakmai beszélgetés követte, amin a felek megvitatták, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a jelenleginél több víz maradjon a tájban.

https://wwf.hu/eltekozolt-vizeink/

Szendőfi 23 perces filmjében jól összefoglalja, hogy milyen lépések vezettek Magyarország kiszárításához, a vizes élőhelyeink 90 százalékának eltűnéséhez: a nagy folyószabályozások talán mindenki számára ismertek, de arról kevesebb szó esik, hogy az 1950-60-as években a szocialista rezsim milyen nagy elánnal állt neki a mocsaras, belvizes területek lecsapolásának, és ásatott ki több ezer kilométernyi csatornát. Ezek a munkálatok azóta is meghatározzák az alföldi területek vízhiányos állapotát, amelynek egyik mementója a fotón is látható Kondor-tó vízmércéje, ami ma egy pusztaság közepén áll.

A vizek elvezetésének gyakorlata azóta sem veszett ki: míg korábban a gabonatábláknak csináltak így helyet, addig most az is előfordul, hogy napelemparkok miatt szárítanak le területeket. Sok kisvízfolyásunk egyenes, kibetonozott medrekbe kényszerítve veszíti el ökológiai potenciáljának jelentős részét, miközben megnő a károkozási képességük. Szendőfi a rossz példák, megkövesedett gyakorlatok mellett azért reményt is ad, bemutat néhány olyan projektet is, ahol az elsőre talán ellenérdekeltnek tűnő felek közösen gondolkodva elérik a vízmegtartást. A látványos drónfelvételekkel is operáló filmet, infografikák színesítik, amelyek jól tudják szemléltetni a felszíni és felszín alatti vizek összefüggő rendszerét, és azt, hogy akár egyetlen beavatkozás is milyen katasztrofális láncolatot tud megindítani.

Szendőfi Balázs a beszélgetés elején azt mondta, hogy a forgatás miatt nagyon sokat utazott, és amíg eljutott egy-egy víztesthez, szinte végeláthatatlan nagyüzemei szántóföldek között haladt, ambivalens érzései támadtak, mert az őseink biztosan nem ilyen környezetben éltek. Szendőfi megjegyezte, hogy ő nem szeret pozitív végkimenetelű filmeket készíteni, mert annál jóval súlyosabb a helyzet, de miután előre nem tervezetten belebotlott a példaértékű kezdeményezésekbe, nem lehetett azokat sem kihagyni.

Farkas Viktor Mátyás, a WWF éghajlatvédelmi szakértője, a film producere arról beszélt, hogy ugyan a csatornák nem igazán szexi témák, de eddig a belvizekre sokkal kevesebb figyelem hárult, mint a nagy folyók szabályozásaira, pedig belvízlevezető rendszer kiépítése is ugyanolyan léptékű beavatkozás volt a vízrendszereinkbe. Szerinte azért is érdemes fókuszba hozni ezeket a csatornákat, mert ezeknél sokkal könnyebb jó eredményeket elérni, ha sok helyen nyúlnak bele a belvízelvezetők üzemeltetésbe, nagy területen jobb lehet a vízellátottság, míg egy folyó esetén pedig egy egész ártéri rendszert kéne átalakítani, ami nagyon nehézkes.

Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese úgy kezdte, hogy tudja, hogy ebben a beszélgetésben nem lehet pozitív hős, de azért szeretné bemutatni, hogy a támadások kereszttüzében lévő vízügy milyen problémákkal küzd. Szerinte azt is látni kell, hogy a klímaváltozás szélsőségekben fog megjelenni, ahogy a 2024-es szeptemberi dunai árvíz is megmutatta, így erre is készülni kell. Azt érzik, hogy a vízkészletek fogynak, és csak akkor tudnak ezekkel jobban gazdálkodni, ha közösen tesznek lépéseket az érintett szereplők.

„Felborult a vízháztartási egyensúly, amikor bekerültem a vízügyhöz, víztöbblettel küzdöttünk, sorozatosan voltak árvizek a 2000-es évek elején a Tiszán, a Dunán, aztán 2010 óta mintha bekattant volna valami, azóta komoly vízhiánnyal kell küzdeni, és fontosabbá vált a vízvisszatartás, ami már nem is kezelhető a határainkon belül” – mondta Gacsályi József.

Ő úgy látja, hogy a problémák egyik oka, hogy

-- „annyira túl lett tolva a szabályozás, hogy a klímaváltozásból következő kitettséget már nem tudja kezelni.”

A vízügyi vezető hangsúlyozta, hogy szabályozásra szükség van, mert anélkül az árvízvédelem stabil, biztonságos infrastruktúrája sem működhet, de bizonyos területeken vissza kell venni belőle. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az ősállapothoz, amit a pocsolyatérképpel szoktak leginkább szemléltetni, nem is lehet és nem is szabad visszatérni.

„Én területben, térfogatban tudok gondolkodni, a víz az jön, és nem is feltétlenül akkor, amikor mi várjuk. De akkor kell megfogni, és az egyensúlyt megtalálni, tájhasználat-váltással akár. Az nem elég, ha a csatornákban megtartjuk a vizet, de rövid távon lehet eredménye” – mondta Gacsályi, aki elismerte, hogy a vízügyön belül is szükség van a szemléletváltásra, át kell alakítaniuk az üzemeltetést, és akár magasabb kockázatot is bevállalniuk a vízvisszatartás érdekében.

Az egyik kitörési lehetőséget az árhullámok megfogásában látja, persze nem a rendkívüli árvizeknél, hanem az olyanoknál, amikre a legtöbb ember fel sem kapja a fejét. Úgy vélte, hogy ezekből sokkal nagyobb mennyiséget, több millió köbmétert ki tudnának vezetni, igaz, a Tiszánál erre nincs is hozzá elég helyük. ...

https://telex.hu/techtud/2025/01/31/eltekozolt-vizeink-wwf-szendofi-gacsalyi-farkas-vizgazdalkodas

Válasz