Hiába tart az ember tükröt maga elé, nem mindig néz bele szívesen. Kényelmesebb behunyni a szemünket, vagy a tükör háta mögé kerülni, hátha akkor rejtve maradnak ráncaink, igaz, önnön szépségünket sem láthatjuk. Márpedig jószerével mindenki tudja, hogy olykor bele kell nézni a tükörbe, s akkor sem szabad eldobni azt, hogyha nem éppen hízelgő az általa mutatott kép.

Talán ebből is úgy tűnik, mintha az ember alapvetően nárcisztikus volna.

Az új medicina (GNM) felfedezője, Dr Hamer orvosi kutatásokkal bizonyította, hogy a betegségek nem kórokozók és nem az emberi test téves működésének eredményei, hanem az életünk során felmerülő emberi konfliktusok következményei, melyre az emberi agy vezérlése alatt álló szervezetünk, logikus, az élet védelmét szolgáló és agyilag is behatárolható, biológiai törvényeken alapuló válaszreakciókon keresztül reagál. Túlnyomó részük a konfliktus megszűnését követően megoldódik, a szervezetünk öngyógyító mechanizmusainak segítségével gyógyul.

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Aranyosi Ervin: Nőnapi köszöntés

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,
Szépség és öröm, mind belőled jő!
A nyugalom, a szeretet hazája,
Te vagy a biztos, éltető erő!

Te vagy a startkő, az élet vizénél,
s Te vagy a cél, amiről álmodunk.
Szegények lennénk, ha nem értünk élnél,
üres és halott lenne otthonunk.

Kislányként mosolyt csalsz Te minden arcra.
Kedvesként Te vagy a bűvös szerelem.
Társként felkészítesz a mindennapi harcra,
mindig a jobbik felem vagy nekem.

Aranyosi Ervin: Spirituális segítő

Gyógyító szó. Energia.
Nevetés. Ezzel dolgozom.
Ha baj ér – nem tragédia
- lelkedet én “feloldozom”!
Meghallgatom a gondjaid,
problémád meséld el nekem.
megleljük szíved gátjait,
a szabad lelket hirdetem.

Félelmed, bánatod ha van,
haragtól, dühtől elvakulsz,

dobd sutba, ne légy oktalan!
A magad kárán sem tanulsz?
Vagy bánt a lelkiismeret,
mert bántottál egy másikat?

Aranyosi Ervin: Narayana

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

Aranyosi Ervin: Boldogabb Új Évet

Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb újévet!

Aranyosi Ervin: Levél a Mikuláshoz

Kedves, jó Mikulás bácsi,
neked is van gyereked?
És ahol laksz, ott Lappföldön,
melegít a szeretet?
Amikor jössz, mennyi minden
fér bele a zsákodba?
Ugye te is mindent megkapsz,
mit elképzelsz álmodban?
Ugye neked szót fogadnak
a manók, s a szarvasok?
Ugye nem baj, nem haragszol,
mikor csintalan vagyok?
Ugye idén újra eljössz,
s hozol ajándékokat?
Kipucolom kis csizmámat,
s ablakunkban kép fogad.
Mert rajzoltunk testvérkémmel,
csuda, színes képeket.

A bűn becserkész, a SZERETET befogad.
 
A bűn bekebelez, a SZERETET magába foglal.
 
A bűn megköt, a SZERETET megtart.
 
A bűn száz annyit ígér, a SZERETET száz annyit ad.
 
A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson.
A SZERETET helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: csakhogy felemelhessen.
 
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson, a SZERETET kíméletlenül szemedbe mondja az igazságot, hogy megtisztítson.

Tettünk-e, teszünk-e valamit azért, hogy a világ élhetőbb, emberségesebb, szebb és jobb legyen? Megvan-e bennünk az a részvét és szeretet, amiről oly sokat fecsegünk, és mostanában oly keveset gyakoroljuk? Kormos István faggatta nem sokkal a halála előtt költőtársát, Nagy Lászlót: mit üzen a XXI. században élőknek, amire ő azt felelte: „Ha még lesz emberarcuk, csókoltatom őket”. Vajon Nagy László ma csókoltatna bennünket?

Az ünnep előtt a Nyugati pályaudvarnál lévő posta bejáratánál vártam valakire, aki késett.

Beteg a világ, bizony, Uram, nagybeteg.

 Az olyan zseniális váteszek, mint Ady, már évszázada látták ezt.

Mi meg azt látjuk, hogy azóta még betegebb.        

Mit tegyünk, Uram?

Sohasem írtam neked levelet. Mert már gyermekkoromban úgy gondoltam, nekem a kérés nagy szégyen, pedig még nem is ismerhettem Nagy László versét. Most írok, és kérek. Sokak nevében, és alázattal.

Ne büntess bennünket többé, Uram! Nézd el nekünk, hogy mi folyton csak várunk, ráadásul nem Rád, a Te eljöveteledre, hanem bizony a sült galambra, arra, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek.

Wass Albert karácsonyi levelével:

„Kedves Magyar Testvéreim!

Újra eltelt egy küzdelmes esztendő s fel kell tennünk a kérdést: az idő múlásának árán értünk-e el elegendő eredményt a magyarság-mentés néma frontján ahhoz, hogy az elpazarolt időt igazolni tudjuk?
A világ halad előre. Még a legkisebb nemzetek is emelkednek öntudatban, életszínvonalban, emberi és politikai jogaik elnyerésében. Mindössze mi, magyarok topogunk egyhelyben.

Mi az oka ennek?

Bőjte Csaba

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.
Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden - minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent.