A rendőrségnek képesnek kell lennie arra, hogy a Google-tól elkérje mindazok nevét, akik rákeresnek egy abortuszszolgáltató címére egy olyan államban, ahol az abortuszok már illegálisak? Vagy aki rákeresett a mifepriszton nevű gyógyszerre? Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nemi identitást megerősítő egészségügyi szolgáltatókat kerestek egy olyan államban, amely az ilyen ellátást a gyermekbántalmazással tette egyenlővé? Vagy mindenki, aki olyan államban keresett gyógyszertárat, ahol legalizálták a kannabiszt, de a szövetségi kormány még mindig illegálisnak tartja?
A válasz: nem. És az EFF Coloradóban benyújtott amicus beadványában elmagyarázzuk, hogy ezek a keresések miért teljesen összeegyeztethetetlenek a magánélet, valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelmével.
Az ügy a People v. Seymour, és talán ez az első olyan amerikai ügy, amely a kulcsszavas házkutatási parancs alkotmányosságával foglalkozik. Az ügy egy tragikus otthoni gyújtogatással kapcsolatos, amelyben több ember meghalt. A rendőrségnek nem volt gyanúsítottja, ezért kulcsszavas végzéssel kértek a Google-tól azonosító adatokat mindenkiről, aki a gyújtogatást megelőző két hétben a ház címének variációira keresett rá.
A geofence-parancsokhoz hasonlóan a kulcsszó-parancsok is olyan hálót vetnek ki, amely megköveteli a szolgáltatótól, hogy átkutassa a felhasználói adatok teljes tartalékát - ebben az esetben a Google több mint egymilliárd felhasználójának lekérdezéseit. Mint ebben az esetben is, a rendőrségnek általában nincsenek azonosított gyanúsítottjai, amikor kulcsszavas házkutatási parancsot kap. Ehelyett a parancs egyetlen alapja a rendőröknek az a gyanúja, hogy a gyanúsított kereshetett valamit, ami valamilyen módon kapcsolódik a bűncselekményhez.
https://www.eff.org/deeplinks/2022/06/eff-file-amicus-brief-first-us-case-challenging-dragnet-keyword-warrant
Utolsó hozzászólás