Vizsgálják, hogy a befőttesüvegek is visszaváltósak legyenek | 2025. január 19.
A lekváros, befőttes, savanyúságos, bébiételes és hasonló üvegcsomagolások kimaradtak a tavaly indult magyar visszaváltási rendszerből. A fogyasztó szemszögéből nézve legalábbis nem nagyon érthető, hogy egy félliteres sörös- vagy akár egy 7,5 decis borosüveg miért betétdíjas, a félliteres meggybefőttes azonban nem. A visszavételi szabályok egyelőre csak a 0,1-3 liter közötti italcsomagolásokra vonatkoznak.
Amikor rákérdeztünk az okokra az – egész hulladékrendszert koncessziós formában működtető – Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-nél, lényegében egy fordított indoklást kaptunk. Onnan nézve nem a befőttes üveg maradt ki a rendszerből, hanem az italos üveg került bele. Az Európai Unió újrahasznosítási irányelveiben ugyanis semmilyen üveg nem szerepel, azokban csak a PET italospalackokra és a fém italcsomagolásokra térnek ki. Magyarország azért vette bele az üvegek egy részét a visszaváltási rendszerbe (DRS), mert azok visszagyűjtési aránya nagyon alacsony volt, ezen kellene a következő években javítani. A befőttesüveg például Ausztriában vagy Szlovákiában sem része az ottani rendszereknek.
A Mohu közlése szerint egyébként az automaták technikailag képesek lennének kezelni a befőttesüvegeket, de persze csak az általános korlátozásokkal. A csomagolások űrtartalma azért meghatározott (0,1–3 liter), mert ha a palack túl kicsi, akkor nem fér el rajta a megfelelő méretű vonalkód (amit az automata leolvas), ha viszont túl nagy, akkor nem tudja az üveget a gép bevenni, az eleve fennakadhat már a bedobónyíláson is.
Eddig mintegy 30 ezer fajta italcsomagolást regisztráltak a magyar DRS rendszerben, és ha a befőttesüvegeket is bevennék, akkor azoknak át kellene menniük az előzetes termékauditon. A fizikai paraméterek rögzítésekor ilyenkor szűrhetik ki azokat a csomagolásokat, amelyek nem kompatibilisek az automatákkal.
A Mohu azt mondja, a fentiek miatt egyelőre még nincs konkrét, akár határidőket is tartalmazó bevezetési terv a rendszer kiterjesztésére, de
-- vizsgálják a konzervüvegek DRS alá történő bevonásának lehetőségét egy második ütem keretében.
Amíg nem minden üvegcsomagolás része a DRS rendszernek, addig párhuzamosan megy a régi szelektív gyűjtési rendszer is, amellyel környezetvédelmi szempontból csak egy fő baj van: a nem betétdíjas üvegekből még mindig sokat dobnak a kommunális szemétgyűjtőkbe.
Míg a szelektíven gyűjtött hulladékot válogatóműbe viszik, a kommunális edényekbe dobott hulladék nem kerül oda, így ha a befőttesüveget valaki a kommunális szemetesbe dobja, akkor az anyag nem hasznosul újra.
A fogyasztóval szembeni elvárás tehát ezeknél a csomagolásoknál továbbra is az, hogy ne hagyjon maradékot az üvegben, öblítse el, és olaj-, illetve zsírmentesen tegye azt a szelektív gyűjtőkbe. Ez érzékelhetően elég nagy kérés a lakosság jelentős részével szemben, a helyzet a DRS indulása után talán csak annyival lett egyszerűbb, hogy a jogszabály a legalább 300 négyzetméter alapterületű boltokat nemcsak a visszaváltó automaták működtetésére, hanem arra is kötelezi, hogy az általa forgalmazott termékcsoportba tartozó csomagolási üveghulladékot elkülönítetten átvegye.
Egyszerűbben fogalmazva, az automatás visszaváltó helyeken mindenhol le kell tudni adni a befőttes üveget is.
Ebben a helyzetben azt kellene elérni, hogy a fogyasztó az 50 forint nélkül is vigye el oda az üvegeket, logikusan leginkább akkor, amikor a visszaváltást intézi, és ne dobja otthon a kommunális hulladékba.
A másik megoldás a szelektív gyűjtősziget vagy a hulladékudvar – lenne, de amint fent írtuk, a sörös- és borosüvegek lényegében pont azért kerültek bele a DRS-be, mert ezek a megoldások eddig finoman szólva nem voltak elég hatékonyak.
A jó helyre leadott nem betétdíjas üveghulladékot egyébként a Mohu külön kezeli, átmeneti tárolókba szállítja, onnan pedig nagyobb tételekben újrahasznosító üzemekbe viszik. Ezeknek az üveg(cserepeknek) végül a sorsa hasonló az automatába visszavett, ott összezúzott anyagokéhoz: az újrahasznosító üzemekben leválogatják őket az üvegipari szabványoknak megfelelően, és akár újra üvegcsomagolás is lehet belőlük.
A körforgás másik módja az üvegek újratöltése (többutas rendszer) lenne, de ennek infrastrukturális háttere (egységes üvegek, visszaszállítás, mosás) elég gyenge lábakon áll. Mindenesetre a gyártó döntése (azaz vállalása) lehetne az újrahasználható csomagolás, de mivel egyes automaták ezeket az üvegeket is visszaválthatják, a termékregisztrációs kötelezettség ezekre is érvényes. A boros- és sörösüvegek gyakran esnek ebbe a kategóriába. A többutas üveg csomagolásokkal persze további nehézség, hogy az egyutas termékekkel szemben ezeket csak a forgalmazás helyén lehet visszaváltani.
Az újratöltés elterjedéséhez fontos lenne, hogy például a sörös- és borosüvegek formája egységes legyen, de a piac magától várhatóan sosem fog ebbe az irányba lépni. Különösen a boroknál jellemző, hogy az üveg formája a marketing fontos eleme, az uniformizálás ezt az eladásösztönző elemet megszüntetné, vagyis bevezetése senkinek sem üzleti érdeke.
A Mohu is azt mondja, hogy neki erre nincs sem hatásköre, sem illetékessége,
-- a kérdés már felmerült korábban, azonban megvalósítása kizárólag állami szabályozással vagy piaci önszabályozással lehetséges.
https://g7.hu/elet/20250119/vizsgaljak-hogy-a-befottesuvegek-is-visszavaltosak-legyenek/
Utolsó hozzászólás