Kanada a II. világháború befejezéséig nem tekinthető a magyar kivándorlás célországának, jóllehet már a század első évtizedeiben megjelentek itt (pl. a dél-ontariói „dohányvidéken”) magyarországi kivándorlók. Nagyobb létszámú kivándorlásra került sor 1948-ban, majd 1956-ban. (1956-ban pl. a Soproni Egyetem 450 diákja és 50 oktatójuk hagyta el Magyarországot. Közülük mintegy kétszázan – diákok és tanárok vegyesen – érkeztek meg Kanadába, ahol Brit-Kolumbia tartomány egyetemén később 141 magyar diák fejezte be erdőmérnöki tanulmányait. A közülük kikerült magyar erdészek nagy szerepet játszottak a tartomány erdőgazdálkodásának megreformálásában, amiről később különböző külföldi szaklapok is elismeréssel írtak.) Nem csekély azoknak a száma sem, akik a Kárpát-medencei magyar kisebbségek köréből érkeztek az 1980–90-es években Kanadába. A 2001. évi hivatalos népszámlálás alapján az országban összesen 267.255 lakos vallotta magát magyar származásúnak úgy, hogy a válaszadásnál a nemzetiségre több választ is meg lehetett adni. Közülük mindössze 91.795 fő jelölt meg kizárólag magyar nemzetiséget. A magyar mellett 175.460-en más nemzetiséget is megjelöltek. (További adatok a 2001. évi népszámlálás adatait tartalmazó alábbi honlapon találhatók: http://www12.statcan.ca/english/census01/products/highlight/ETO/Table1.cfm?Lang=E&T=501&GV=1&GID=0.)

A kanadai magyarság megoszlása nem egyenletes a tíz tartomány és a két északi terület között. A 2001. évi hivatalos népszámlálási adatok szerint legtöbben Ontarióban (128.570 fő), Brit-Columbiában (43.515 fő) és Albertában (41.535 fő) élnek, ahol szervezett közösségekkel és egyházakkal rendelkeznek. A két legnépesebb kanadai magyar központnak továbbra is Toronto (46.790 fő) illetve Montreál (14.190 fő) számít. Egyre akutabb probléma azonban minden vallás és felekezet számára a súlyosbodó lelkészhiány, amely sem Magyarországról, sem az emigráció köréből nem pótolható kielégítő módon. Tekintettel arra, hogy a közösségek számos helyen az egyházakra épülnek, a magyar nyelvű pasztoráció megszűnése ezek felbomlását eredményezheti. A katolikus papok távozása (nyugdíjazás, áthelyezés, elhalálozás) többnyire azzal a sajnálatos ténnyel is együtt jár, hogy a világegyházi jelleg következtében a magyar hívek közadakozásából épült templomok és közösségi épületek elvesznek a magyar közösségek számára.

Ugyanígy gondot jelent sokhelyütt a szakképzett pedagógusok hiánya. A nagyobb helységekben csak részben szakképzett tanerőkkel és nem mindig megfelelő tankönyvekkel, segédeszközökkel működő hétvégi iskolák, valamint cserkészfoglalkozások legfeljebb csak a nyelvi minimum elsajátítását teszik lehetővé.

Más országokhoz hasonlóan a kanadai magyarság is különböző politikai alapállású rétegekből tevődik össze, amiben az érkezés időpontja és indítéka a meghatározó tényező. A szervezetek körében olykor felmerülő viták, versengések is többnyire erre vezethetők vissza. Az említetteken túl nem csekély az a réteg sem, amely minden magyar kezdeményezéstől, szervezettől, egyháztól visszavonult. A rendszerváltozás óta azonban új jelenségként figyelhető meg, hogy a második vagy harmadik generációs kivándoroltak – olykor a nyelvismerettől függetlenül is – keresik és ápolják magyar eredetüket.

Ismereteink és tapasztalataink szerint a legerősebb és legszervezettebb kanadai magyar közösségek Montréalban, Torontóban, Vancouverben, Ottawában, Winnipegben, Calgaryban és Edmontonban találhatók. Az említett helységek mindegyikében Magyar Házak működnek. Külön említést érdemel a torontói Magyar Ház, amely mintegy 22 ezer kötetes magyar könyvtárnak is otthont ad. A Magyar Házaknak általában van vadász-, halász- és sport- klubja, kis- és nagy tánccsoportja, színtársulata és irodalmi köre, illetve közösségi futballcsapata.  Szinte minden városban megtalálhatóak az ott élő magyarok összetételére jellemző szervezetek: így pl. az erdélyi, délvidéki, stb. magyarok helyi szervezetei.

Kanadában jelenleg két magyar nyelvű hetilap jelenik meg. Az egyik a „Kanadai Magyarság”, a másik pedig a 2007-ben 60. évfolyamát kezdő, egész Észak-Amerikában 8.000 példányban terjesztett „Magyar Élet”, amelynek négyoldalas angol nyelvű melléklete kéthavonta igyekszik bemutatni Magyarországot a második-, illetve harmadik-generációs, magyarul már nem beszélő észak-amerikai magyaroknak. A helyi közönség tájékoztatását szolgáló lapok, értesítők stb. gyakorlatilag minden olyan városban megjelennek, ahol nagyobb számban élnek magyarok. A helyi közönség tájékoztatását szolgáló lapok, értesítők stb. gyakorlatilag minden olyan városban megjelennek, ahol nagyobb számban élnek magyarok. Ilyen az észak-amerikai magyar zsidóság kéthetente megjelenő lapja, a „Menora–Egyenlőség”, a Vancouverben kiadott „Tárogató”, valamint a Montreálban 1998 óta folyamatosan megjelenő közösségi kétheti lap, a „Magyar Krónika”. Utóbbi 1998 és 2000 között „Montreáli Krónika” néven vált ismertté, majd 2000-től felvette a Magyar Krónika nevet. Az előfizetők nagy része Montreálban és Ottawában él, de vannak olvasók Torontóban és Vancouverben is. A lapban található cikkek egy része az interneten is olvasható: http://www.magyarkronika.com. 2004 februárja óta jelenik meg – kizárólag az interneten – a „Kanadai Magyar Hírlap” című közéleti kétheti lap. Célkitűzése, hogy magyar nyelven számoljon be Kanada politikai életéről, bemutassa az ország közéletét a magyar olvasóknak. A Hírlap valamennyi számát archiválja az Országos Széchenyi Könyvtár „elektronikus periodika” adatbázisa. Színvonalas, interneten megjelenő lapnak számít még a „New Hungarian Voice” és a „Canadahun.com”. Említésre méltó a két havonta megjelenő  „Napjaink” és a „Nyugati Magyarság”, továbbá a szintén kéthavonta Victoriában kiadott „Szigeti Magyarság”, illetve a „Hungarian Studies Review” címmel évente egyszer megjelenő folyóirat,.

Több helységben (Toronto, Montréal, Ottawa, Edmonton, Calgary, Delhi stb.) magyar nyelvű televízió- vagy rádióadás is működik. A torontói magyar tévéadást szervező Kosaras Vilmos tartja életben a Kertész-féle, nagyhírű Magyar Színházat is. Magyarországi vendégművészekkel és helyi erőkkel, évente egy–két sikeres bemutatót tartanak. Montreálban 2003 óta van jelen magyar nyelvű televíziós adás. A CH–Canwest hálózaton, „Montreáli Magyarság” címmel sugárzott adás állami támogatásban részesül. A műsor főleg magyar nyelvű, és kizárólag helyi érdekeltségű hírekkel foglalkozik. Magyar nyelvű tévéadásokat sugároznak még Calgaryban (itt kettőt is), illetve Ottawában és Vancouverben. Magyar vonatkozású rádióműsorként 1996 óta működik Montreálban a „Hungarians Here and There” címmel sugárzott adás, amely angol nyelven hallható. Szerkesztője Kis Péter.

A Kanadai Magyar Kulturális Tanács (Canadian Hungarian Heritage Association; elnöke Somorjai Bessenyei Ágnes, nyugat-kanadai alelnöke Szenthe Sándor, az Edmontoni Magyar Kultúrház elnöke, közép- és kelet-kanadai alelnöke Molnár L. F. János, az Egyesült Magyar Alap alelnöke) Kanada csaknem valamennyi számottevő magyar szervezetét felöleli. Tagjai sorában található többek között az Edmontoni Magyar Kultúrkör (amely önmagában is csúcsszervezet), a Niagara Falls-i Árpád Hall, a Cambridge-i Kossuth Ház, a Winnipegi Magyar Ház, az Edmontoni Magyar Ház, a Kanadai Magyar Képzőművészek Társasága, az Egyesült Magyar Alap, a „Magyar Élet” hetilap és a Kanadai Magyarságtudományi Társaság. 2001. november 4-én a Kanadai Magyar Kulturális Tanács és az Amerikai Magyar Szövetség megalakította az Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét (társelnökei Nagy Ákos [USA] és Szőke János [Kanada]), amely több más szervezettel (köztük a Kanadai Magyar Kulturális Tanáccsal) együtt alapító tagja lett a 2005. január 6-án Szabadkán megalakult Határontúli Magyar Szervezetek Fórumának is.

A kanadai magyar szervezetek közül csúcsszervezeti jelleggel működik a 2001. január 10-én alakult Kanadai Magyar Kulturális Tanács (89 tagszervezet) és a Montreáli Magyar Bizottság (22 tagszervezet). Jelentősebb még a torontói székhelyű Rákóczi Szövetség, valamint a winnipegi, edmontoni, ottawai és a vancouveri szervezet.

A Kanadai Magyar Kulturális Tanács alapelve szerint  támogatja tagszervezetei munkáját, ugyanakkor meghagyja működési önállóságukat. Céljai:

·           a Kanadában működő magyar szervezetek összefogása, magyarság-megtartó munkájának segítése, a régi, jól működő szervezetek megtartása;

·           Magyarország jó hírnevének öregbítése;

·           kapcsolattartás a közel 10 éves Szövetségi Parlamenti Képviselők Magyar Baráti Körével;

·           a Kanadában működő magyar iskolák könyvekkel és oktatási segédeszközökkel való ellátása;

·           a XX. század során Magyarországtól elcsatolt területeken működő magyar szervezetek és magyar iskolák támogatása;

·           minden nagyobb városban, ahol tagszervezetük van, a magyar nemzeti ünnepek méltó megünneplése;

·           az Óhaza és a Kárpát-medencei magyar társadalmi, kulturális és politikai szervezetek közötti kapcsolattartás elősegítése;

·           magyarországi művészek meghívása, magyar kulturális programok, piknikek, könyvbemutatók szervezése;

·           a Tanács elnöke részt vesz a határon túli magyar szervezetek konferenciáin.

A Montreáli Magyar Bizottság (Comité Hongrois de Montréal) 1941-ben alakult meg, akkor még Montreáli Magyar Egyházak és Egyesületek Nagybizottsága néven. A második világháború alatt többször gyűjtött adományt a kanadai haderőknek és a Vöröskeresztnek. A Bizottság fő tevékenységéhez tartozik a magyar nemzeti emlékünnepek megszervezése, valamint július 1-jén, Kanada nemzeti ünnepén a montreáli magyarok felvonuló csoportjának kiállítása.

2005 tavaszán a Montreáli Magyar Bizottság újabb két évre bizalmat szavazott Herédi István elnöknek. A szervezet legkiemelkedőbb rendezvénye 2005-ben a decemberi Lengyel–Magyar Barátsági Est volt, amelyet a Kanadai Lengyel Kongresszus közreműködésével rendezett, 450 magyar, illetve lengyel résztvevővel. A Bizottság hivatalosan  tiltakozott a montreáli Magyar Főkonzulátus bezárása ellen.

A HUREL (Hungaro Relacio – Montreáli Magyar Fiatalok Köre) 2002-ben alakult meg a Montreáli Magyar Iskola öt fiatal tanárának kezdeményezésére azzal a céllal, hogy összefogja  a magyar egyetemi diákokat, fiatal házaspárokat, a fiatal új bevándorlókat és a Kanadában született második–harmadik generációs  magyarokat. Tagságuk a 20–35 év közötti korosztályból kerül ki,  többségükben az elmúlt években Magyarországról vagy Erdélyből bevándorolt fiatalok köréből. A HUREL a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközségen belül működik.  Elnöke Adam Christopher.

A HUREL – a Montreáli Magyar Katolikus Közösség segítségével – 2005. június 11–12-én megszervezte a  Magyar Fiatalok Nemzetközi Konferenciáját, amelyen többek közt részt vett Nagy Sándor András, az Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központjának (Centre for Hungarian American Congressional Relations – CHACR) elnöke, Joseph Imre, a kanadai Apponyi Albert Alapítvány alelnöke és Csermely Ildikó, a torontói Rákóczi Alapítvány képviselője. A HUREL tagjai publikálnak a „Magyar Krónika” című nyomtatott és internetes lapban, ünnepi műsorokat szerveznek, megünneplik a magyar nemzeti és más ünnepeket. Vezetői közül többen tanítanak a hétvégi Magyar Iskolában. 2006. évi céljai:

·           tea- és filmdélutánjaik újraindítása;

·           különböző előadások szervezése az Ifjúsági Otthonban;

·           az itt született második és harmadik generációs magyar fiatalok, valamint a Magyarországról és Erdélyből érkezett új bevándorlók megszólítása eddigi bázisuk megtartása mellett;

·           kapcsolatok, illetve közös programok–megmozdulások szervezése egyéb kanadai magyar, valamint a Kárpát-medencében működő ifjúsági szervezetekkel.

A Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület (Hungarian Cultural Society of Greater Vancouver, elnöke: Szanyi László) több mint 60 éve fogja össze Brit-Columbia tartomány egyik jelentős magyar közösségét. A szervezetet 1944. október 22-én alapították, 2004-ben ünnepelte fennállásának 60 éves jubileumát. Az egyesületnek több mint 800 tagja van. Céljai:

·           a helyi magyarság összefogása;

·           a magyar kultúra, hagyományok ápolása;

·           kapcsolattartás helyi magyar egyházakkal és más multikulturális szervezetekkel;

·           egyfajta összekötő kapocs szerepének betöltése az óhazához.

Az egyesület sikeres, teltházas rendezvényeket szervez. Saját székházzal rendelkezik, színházi előadásra alkalmas 300 fős teremmel és több ezer kötetes könyvtárral. Jó kapcsolatot ápol a helyi magyar egyházakkal, valamint számos Kanadában működő magyar szervezettel.

Az egyesület az utánpótlás hiányát tartja legfontosabb problémájának. Tagjai túlnyomórészt az 1956-os forradalom menekültjei. A második generációs magyar fiatalok már alig beszélnek magyarul, számukra nem vonzóak a  Magyar Ház programjai, az ünnepi rendezvényeken azonban  fellépnek, és az egyesület színjátszó csoportjában is aktív szerepet vállalnak. Többen léptek be az egyesületbe a történelmi Magyarország területéről érkezők közül is. Bekapcsolódásuk az egyesületi életbe az egyesület jövője szempontjából is fontos.

A Victoriai Magyar Társaskör (Hungarian Society of Victoria) 1966-ban alakult meg Brit-Kolumbia tartomány fővárosában, Victoriában. Elnöke Kopnyitzki Csaba. Célkitűzései:

·           a magyar nyelv, kultúra és történelmi hagyományok gondozása és ápolása, továbbá a tagok közötti barátság és egyetértés elmélyítése;

·           társadalmi ügyekben együttműködés az egyéb kanadai népcsoportokkal;

·           az ENSZ Emberi Jogi Alapokmányának támogatása;

·           a Victoriába érkező magyar bevándorlók segítése a kanadai életmódba való beilleszkedésben.

Brit-Kolumbiában Vancouveren kívül három településen található még jól működő Magyar Ház. Ezek: Victoria, Kelowna, és Nanaimo, amelyekben gyakran lépnek fel Magyarországról érkezett előadóművészek is.

2003. szeptember 20-án alakult meg a torontói székhelyű Kanadai Magyarok Fóruma (Hungarian Canadian Forum, elnöke: dr. Simon László), amely 2003. december 13-ai első közgyűlésén a 36 alapító szervezet megbízásából határozatot fogadott el a jövőbeni célokról:

·           a Kanada különböző régióiban működő magyar szervezetek összefogása;

·           a sűrűn lakott magyar városok vonzáskörzetében helyi Regionális Fórum Szervezetek (Területi Bizottságok) megalapítása;

·           az anyanyelv és a kultúra megőrzésének érdekében közvetlen kapcsolat létesítése (pl. telefon-, illetve video-konferenciák) a különböző tartományokban élő magyar közösségek között;

·           kanadai federális és provinciális képviselők részvételével Parlamenti Képviselők Magyar Baráti Körének megalakítása;

·           kapcsolat létesítése az óhaza politikai, társadalmi és kulturális képviselőivel, illetve a határon túli magyar közösségekkel;

·           az „Együtt egymásért” jelszó jegyében szeretnék elérni, hogy Kanada magyarsága megbecsült része legyen a világban szétszóródott magyar közösségeknek.

A magyar nyelv és a magyarságtudat ápolására – helyi magyarok által létrehozott alapítvány segítségével – 1978-ban megalakult a torontói egyetem magyar tanszéke, ahol megalakulása óta ezernél is több hallgató tanult. A tanszéket korábbi vezetője, Bisztray György professzor nyugalmazása óta a magyar oktatási tárca támogatásával tartják fenn, és kétévenként pályázat útján töltik be a professzori állást. Jelenleg Kenyeres János professzor az óraadó Magyarországról. Az oktatómunka mellett a tanszék a „Hungarian Studies Review” címmel megjelenő, angol nyelvű magyarságtudományi folyóirat szerkesztését, valamint a Kanadai Magyarságtudományi Társaság titkárságának feladatait is ellátja. A társaság a magyar Országos Széchenyi Könyvtárral együtt a folyóirat társkiadója, de saját kiadványsorozattal is rendelkezik.

A Torontóban működő magyar iskolák közül a Szent Erzsébet Iskolának 260 növendéke van, míg az Arany János Iskolába 60, a Helikon Gimnáziumba 56 tanuló jár. Montreálban két magyar nyelvű hétvégi iskola működik. Egyikük az 1933 óta létező Montreáli Magyar Iskola. Ide 2005 szeptemberében 45 diák iratkozott be. A másik magyar iskola a református egyházközség keretében működik. Az iskolába 2005-ben 40 diák iratkozott be. Az iskolát hosszú évekig tartó szünet után 2004-ben az egyházközség új lelkipásztora, György Attila hívta újra életre. Hétvégi iskolák működnek még Winnipegen, Hamiltonban, Cambridge-ben, Wellandon, Ottawában, Mississaugában, Calgaryban, Edmontonban, Vancouverben és Niagara Fallson.

Montreálban a Chevra Kadisha angol zsinagóga égisze alatt létező magyar zsidó Gyülekezeten kívül három jelentős magyar egyházközség működik. A Magyarok Nagyasszonya Egyházközség létszama kb. 600 család, ami megegyezik az egyházközség 1975–76-ban nyilvántartott létszámával. Az utóbbi 4–5 évben nagy számban érkeztek Erdélyből magyar családok Montreálba, de a pontos adatok nem ismertek, mert őket román állampolgárként tartja nyílván a kanadai állam. A magyar bevándorlás érezteti pozitív hatását a Montreáli Első Magyar Református Egyházközségben (híveinek létszáma 250 családról 325-re emelkedett az elmúlt években). Az egyházközség „Református Híradó” címmel hírlevelet ad ki. A Magyar Presbiteriánus Egyházközség épületében párhuzamosan egy angol gyülekezet is működik. Mindkettő lelkipásztora Szabó Péter. Katolikus templomok működnek még Torontóban (2000 család), Hamiltonban, Wellandon, Windsorban, Calgaryban, Edmontonban és Vancouverben. Református egyházközségek közül Torontóban három, Hamiltonban, Wellandon, Delhiben, Calgaryban, Edmontonban, Windsorban és Vancouverben kettő működik. Görög-katolikus egyházközségeknek Hamilton, Delhi, Welland és Windsor ad otthont, illetve zsidó hitközség található még Torontóban is. Az egyházközségek égisze alatt általában működik nőegylet, házasok klubja, ifjúsági klub, ministráns klub, vigalmi bizottság, délvidéki kör, erdélyi kör, férfitársulat, énekkar, valamint több helyen a Pax Romana szervezet helyi megfelelője.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a 2006-os év a kanadai magyarság számára is kiemelkedő jelentőségű. Ezért is fontos megemlíteni, hogy az Ottawai Egyetem neves magyarországi előadókkal 2006. október 12-e és 14-e között konferenciát rendez a forradalom emlékére.

4. DÉL-AMERIKA

Dél-Amerika valamennyi országában élnek magyarok, de csupán Argentínában, Brazíliában, Venezuelában és Uruguayban ismeretesek jelentősebb magyar közösségek. Hivatalos népszámlálási adatokkal nem rendelkezünk; nagy eltéréseket mutató helyi becsléseken alapuló adatok szerint Argentínában 20–30 ezerre, Brazíliában 5–10 ezerre, Venezuelában 4–5 ezerre, Uruguayban szintén 4–5 ezerre tehető a magyar diaszpóra lélekszáma. Argentína és Brazília esetében a becslések eltérő volta abból eredhet, hogy az itteni diaszpóra mintegy másfél százados múltra tekint vissza, és a magyar leszármazottak önazonosság-tudata, nyelvtudása sok esetben már bizonytalan. Szervezettségét, belső kohézióját tekintve jelenleg az argentínai és brazíliai közösség a legerősebb. Becslések szerint a dél-amerikai magyarok kb. 10 %-a vesz részt aktívan a helyi magyar életben.

2002-ben az összes Latin-Amerikában működő magyar szervezet kilépett a Magyarok Világszövetségéből. Ezzel az volt a céljuk, hogy létrehozzanak egy olyan szervezetet, amely ténylegesen képviselhetné a latin-amerikai magyarságot. 2004 nyarán az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége – AMISZ (Federación de Entidades Húngaras de la República Argentina – FEHRA), a Magyar–Costa Ricai Baráti Társaság, a Paraguayi Magyar Szövetség és a Venezuelai Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága megalakította a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége (LAMOSZSZ) elnevezésű ernyőszövetséget, amelyhez valamivel később a Brazíliai Magyar Egyesület is csatlakozott. A LAMOSZSZ célkitűzései:

·           a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek összefogása, munkájuk összehangolása a magyar nyelv és kultúra megőrzése, művelése és ismertetése érdekében;

·           az országos tagszervezetek érdekképviselete Magyarország irányában és a nemzetközi intézményeknél;

·           információs központ létesítése a tagszervezetek számára;

·           a népek közötti megértés elősegítése;

·           a szövetség közvetlenül csak közhasznú célokat szolgál, önkéntesen végzett társadalmi munkát folytat, és nem szorgalmaz saját anyagi hasznát elősegítő célokat;

·           a szövetség kormányoktól független, és nem folytat pártpolitikai tevékenységet;

·           rendszeres tájékoztatás az egyetemes magyarságot érintő fontos ügyekről, eseményekről és fejleményekről;

·           kulturális, tudományos és jótékonysági rendezvények szervezése.

Jelentős társadalmi és szellemi erőt képviselnek az ország életében az argentínai magyar közösségek. Napjainkban is öregbítik azt a történelmi rokonszenvet, amely a magyar nép és Magyarország iránt Argentínában még az 1849-es emigráció néhány kiemelkedő tagjának működése következtében kialakult. Így például Czetz János honvédezredes elévülhetetlen érdemeket szerzett az argentin hadsereg modernizálása (tisztképzés, műszaki alakulatok létrehozása) terén. Emlékét Argentína máig kegyelettel ápolja. A két ország közötti szívélyes kapcsolatok fenntartása és fejlesztése érdekében sokat tesz az argentin közéletben magas presztízsnek örvendő, a pannóniai születésű Tours-i Szent Mártonról – Buenos Aires védőszentjéről – elnevezett Szent Márton Lovagrend, amelynek magyar származású tagjai is vannak.

A legtöbb magyar Argentínába közvetlenül a két világháború után, illetve az 1956-os forradalmat követően vándorolt ki. Azóta nagyobb létszámú magyar bevándorló nem érkezett.

Az argentínai magyar szervezetek csúcsintézménye a Buenos Aires-i székhelyű Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége (AMISZ). Célja, hogy egységesen képviselje a magyar egyesületeket a befogadó ország kormányzati, közigazgatási és egyéb intézményeinél. Tagszervezetei közül tíz jogi személyiséggel rendelkező „rendes tag”, három pedig „pártoló tag”. A „rendes tagok” közül kilencnek van saját székháza. A fővároson kívül magyar szervezetek működnek Córdoba, Bariloche és Santa Fe helységekben, valamint Chaco provinciában. A HUNGÁRIA (Asociación Húngara en la Argentina) 1973-ban alakult meg a Buenos Aires-i – 1950 óta létező – Magyar Ház (Centro Húngaro), az 1941-ben alakult Olivosi Magyar Kultúregyesület és a Buenos Aires-i Magyar Egyesület (BAME) fúziója eredményeként. Székhelye az olivosi egyesület épülete lett. A három egyesület megmaradt könyvtárát egyesítve hozták létre 1976-ban a Hungária Könyvbarátok Körét (HKK), amely ma 5.500 kötetes könyvtárral büszkélkedhet. Nagy hagyományokkal rendelkezik még a Valentín Alsina-i Magyar Dalkör, amely 2005 novemberében ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Figyelmet érdemlő, határokon is átívelő tevékenységet fejt ki a 2003 decemberében alakult Ars Hungarica elnevezésű, elsősorban a magyar zene megismertetését célzó szervezet, amely a zenei kifejezés megnyilvánulásait más kulturális lehetőségekkel (történelem, képzőművészet, tánc) is összeköti.

A szervezet keretein belül működik a Coral Hungaria 50 tagú vegyeskórusa, amelyet még 1993-ban – a már említett célkitűzésekkel – másodgenerációs magyarok alakítottak meg. (A kórus tagjai ma már nagyobbrészt nem magyar származásúak.) A 2005-ös évben az Ars Hungarica finn–magyar, szlovén–magyar, román–magyar, holland–magyar és szlovák–magyar hangversenyeket rendezett, minden esetben az országok nagykövetségeinek a támogatásával és együttműködésével. 2005. május 1-jén CD-n rögzítették Wohlmuth János (1643–1724) soproni zeneszerző műveit.

Az argentínai magyar közösség nemrégiben jelentős sikereket ért el: 2004-ben felavatták a Plaza Hungríát, vagyis a Buenos Aires-i Magyar Teret, amelyen felállítottak egy székelykaput, majd ugyanott 2005 szeptemberében felavatták Szent István király mellszobrát.

A magyar származású fiatalok magyar nyelvismeretének és magyarságtudatának ápolására a Külföldi Magyar Cserkészszövetség keretei között működő helyi cserkészet – amely cserkészházzal is rendelkezik –, valamint az AMISZ egyik tagszervezete, az 1952-ben alakult Zrínyi Ifjúsági Kör (ZIK) nyújt lehetőséget. Ez utóbbi szervezet hétvégi magyar iskolát is működtet csupa második generációs tanerővel. Működésük révén 1988 óta folyamatosan érkeznek Magyarországra tanulni argentínai magyar ösztöndíjasok is. Rajtuk kívül a Szent István Kör tart fenn még iskolát, amelybe több mint 800 nem magyar származású gyermek jár. A tantervben szereplő tananyagban (pl. a történelem és a földrajz tanításában) különös hangsúlyt kapnak a Magyarországgal kapcsolatos ismeretek.

Az argentínai magyar ifjúság kapcsán említést kell tenni a sport terén sikert sikerre halmozó, pánamerikai díjakat is nyert, 1962 óta működő vívószakosztályról, valamint a kultúra kapcsán nagy érdemeket szerzett Regősökről, akik 2006 júliusában, Buenos Airesben rendezik meg a VIII. Dél-Amerikai Magyar Néptáncfesztivált.

Az argentínai magyar közösség két egyházat – katolikus, református – tart fenn. A katolikusoknak jelenleg nincs magyar papjuk, a reformátusokhoz viszont pályázat révén Magyarországról évek óta érkezik lelkész. A Czanyó Adorján szerkesztette „Dél-Amerikai Magyar Hírlap” utolsó száma 2004 januárjában jelent meg. A havilap egy év szervező munka után, 2005 márciusától új szerkesztésben, „Argentínai Magyar Hírlap” néven újraindult. A közbülső időben a 2000 óta létező „Hung@rgennews” havi elektronikus hírlevél tartotta fenn a szervezetek közötti kapcsolatot, amelynek szerkesztése 2005 decembere óta szünetel.

A helyi magyar közösségtől kapott adatok szerint Brazíliában 3–4 ezer főre tehető a Magyarországról bevándorolt nagyszülők és szülők száma. Mintegy 5–10 ezren lehetnek azok a leszármazottak, akik már ebben az országban születtek, de még számon tartják magyar eredetüket. Az adatszolgáltató „mint érdekességet” említi, hogy az 1890-es évektől 1957-ig bevándoroltak számát több kutató 150 ezerre becsüli, míg az MTA Földrajztudományi Intézetének kiadványa, valamint az MVSZ különböző, korábbi forrásai szerint ez a létszám 70–90 ezer fő. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem ismeretes előttük az adat keletkezésének időpontja, és valódiságát sincs módjukban igazolni. A brazíliai magyarság zömmel São Paulóban, illetve a város vonzáskörében él. A magyar eseményeket 500–1.000 fő látogatja, az ünnepi rendezvények résztvevőinek létszáma 100–200 főre tehető.

A magyar közösségnek a befogadó brazil néppel, társadalommal és az állammal való kapcsolata – az összes többi emigráns és bevándorolt népcsoporthoz hasonlóan – kifogástalan. 2003. évben São Paulo város polgármesteri hivatala, valamint az azonos nevű állam parlamentje körlevelet intézett az összes emigráns és bevándorolt közösséghez, amelyben egy közös gyűlésre hívta meg a kolóniák képviselőit. Ezen döntöttek az Idegen Gyökerekből Származó Közösségek Parlamenti Tanácsának (CONSECRE, Conselho Parlamentar de Comunidades Raízes Estrangeiras) felállításáról. A magyar közösségnek – a nagyszámú portugál, olasz, arab, zsidó stb. bevándoroltakkal szemben – külön pártja, parlamenti képviselete nincs, de Szenttamásy Egon Jánost eddigi közösségi munkája elismeréseként a CONSECRE titkárává választották. A szervezet létrehozását követően a polgármesteri hivatal internetes honlapján „São Paulo Mil Povos” (São Paulo Ezer Népe) címszó alatt minden kolóniát felkértek, hogy mutassa be anyaországa történetét, a kivándorlás indítékait, a közösség intézményeit, létesítményeit, továbbá, hogy hol találhatók a városban templomai, szobrai, s ezekről fényképfelvételeket is mellékeljenek. Az oldal (http://milpovos.prefeitura.sp.gov.br) minden érdeklődő számára információval szolgál iskolai vagy egyetemi szakdolgozathoz, családfakutatáshoz stb. A város vezetése ezen túl is figyelmet fordít a magyar közösségre, amit az is bizonyít, hogy az 1956-os magyar forradalom tiszteletére, a Vila Mariana városrész egyik terének a „Magyar Nép Tere” elnevezést adta. A téren 1996-ban millecentenáriumi emlékművet állítottak.

São Paulo parlamentjében a népcsoportok részére rendszeres heti összejöveteleket, eszmecseréket rendeznek, továbbá létesítettek számukra egy állandó kiállítási termet, ahol valamennyi bevándorolt népcsoport egy állandó kiállítási részt létesíthet.

A brazíliai magyarság két jogi személyiséggel bíró intézménnyel rendelkezik; az egyik a közel nyolc évtizede alakult Brazíliai Magyar Segélyegylet (Associação Beneficente 30 de Setembro), amely fenntartja az idősek otthonát (jelenleg 25 lakóval), másik a Brazil–Magyar Kultúregyesület (Sociedade Cultural Brasileira–Húngara). A szervezetek saját tulajdonát képezi a Magyar Ház (Casa Húngara), amelyben százszemélyes előadóterem, több ezer kötetes könyvtár, konferenciaterem, ifjúsági közösségi helyiség, népviseletraktár, iroda, szalon, konyha és étkező kapott helyet. A fenti két szervezeten kívül a Magyar Házban tartja összejöveteleit az összes többi szerveződés – Könyves Kálmán Szabadegyetem, Cserkészbarátok Köre, Irodalmi Kör, Bibliakör, São Paulo-i Magyar Nőszövetség, Teniszegylet, tánccsoportok stb. – is. A Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Dél-amerikai Kerülete keretében működő cserkészcsapatok a városi csapatotthonon kívül két cserkészparkot tartanak fenn.

A magyar nyelv oktatásával hagyományosan a cserkészcsapatok foglalkoznak.

Ezen kívül az Evangélikus Egyház egy magyar nyelvű óvodát tart fenn. A magyar Oktatási Minisztérium és a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség ösztöndíj-pályázata alapján 2004 elején indították Magyarországra immár tizenegyedik és tizenkettedik jelöltjüket. (A pályázatok iránti érdeklődés átmenetileg visszaesett, mivel a budapesti Balassi Bálint Intézetbe 2002 januárjában bevonult három jelöltjük a nyári időszakban ösztöndíj és szállás nélkül maradt, így haza kellett utazniuk. Az esemény visszatetszést keltett a brazíliai magyarság körében, de úgy tűnik, hogy érintettek időközben megnyugtató megoldást találtak a problémára.)

Brazíliában a magyar nyelven folyó egyházi tevékenység már csupán elégséges szinten biztosított. A katolikus egyházi szolgálatot az 1930-as évek óta az itteni magyar pasztorációra kiküldött bencés szerzetesek látják el. Közel hét évtizedes működésük során kolostoruk és templomuk mellett megalapították, és felépítették São Paulo egyik legszínvonalasabb magániskoláját (óvodától az érettségiig), kollégiummal, könyvtárral, kulturális és sportlétesítményekkel. (Brazíliai látogatása során az intézmény Szent Imre Kollégiumában szállt meg II. János Pál pápa.) Az egykori „alapító atyák” közül már csak négy 75 éven felüli, munkaképes szerzetes él. Távozásukkal – mivel utánpótlásuk a magyarországi rendtartomány részéről nem biztosítható – ez az „emigráns magyar patrimonium” a brazil katolikus egyház és a városi oktatásügyi hatóság kezelésébe kerül. A Magyar Református Egyház erdélyi stílusú temploma 1932-ben épült, papjuk már évek óta nincs, istentiszteleteiket a presbiterek tartják. Az Evangélikus Egyház a Lutheránus Világszövetség által bérbe adott villában (templom és paplak), meghatározott időtartamra kiküldött európai vendég-lelkészekkel működik.

Brazíliában napjainkban nem működik számottevő magyar nyelvű sajtó. Háromhavonta jelenik meg a kétnyelvű „Híradó” (kb. 20 oldalon).

A brazíliai magyar közösség rendszeresen megemlékezik nemzeti ünnepeinkről. Mindezek mellett 2003-ban is megtartották a szokásos jótékony célú „Szeretetbál”-t és a „Pirostojás” ünnepséget. A karácsonyi vásárok bevételét az idősek otthona, a cserkészet, valamint a református és az evangélikus egyház javára fordították.

Az uruguayi magyarság három hullámban, az 1929–33-as világgazdasági válság idején gazdasági okokból, 1938 és 1939 között politikai okokból, s a faji diszkrimináció elől menekülve, valamint az 1956-os forradalom leverését követően ismét politikai okokból telepedett le a dél-amerikai országban. Az itteni magyarság többsége iparosokból, kereskedelmi alkalmazottakból, földmunkásokból került ki. Az uruguayi magyarok figyelemmel kísérik a hazai eseményeket, s többen a hazatelepülés lehetőségét latolgatják, illetve magyarországi vonatkozású kereskedelmi lehetőségek iránt tájékozódnak.

Uruguayban négy magyar egyesület – Uruguayi Magyar Kultúrközpont, Uruguayi Magyar Otthon, Uruguayi Magyar Katolikus Egyházközség, Uruguayi Magyar Izraeliták Egyesülete – működik, amelyek közösen tartják fenn a hétvégi magyar iskolát. Az egyesületek mindegyike önálló székházzal rendelkezik Montevideóban, s vasárnaponként külön–külön félórás rádióadást sugároznak.

A venezuelai magyarság létszáma a több mint 30 éve működő Magyar Kataszter-Bizottság felmérése szerint 4–5 ezer fő. Közülük mintegy 2.600 fő vesz részt az ottani magyar életben. Caracason kívül Valenciában működik nagyobb számú szervezett magyar közösség. Más helységekben csak szórványok léteznek, amelyeket a lelkészek látogatása és a helyi magyar sajtó kapcsol össze. (Az itt élő magyar közösséget látogatta meg utolsónak Mindszenty bíboros halála előtt.)

Az itteni magyarság két nagyobb hullámban, 1947 és 1950 között, illetve 1956 után érkezett, és túlnyomó többsége politikai emigráns. A szervezeti élet kialakulása 1950-ben a Magyar Református Közösség létrehozásával kezdődött. Az akkori felmérés szerint a magyar menekültek 60 %-a katolikus, 35 %-a protestáns volt, az izraelita vallásúak száma mintegy 1.500 fő. Az arány napjainkig nem változott. Egy évvel később a katolikus pasztoráció és a cserkészcsapatok szervezése is elkezdődött.

Mindkét keresztény egyház megalakította a maga nőegyletét; a református Lorántffy Zsuzsanna, a katolikus pedig Szent Erzsébet nevét viseli. 1955-ben indult a „Caribi Újság” című hetilap, amely 1994-től havonta jelenik meg. Az országban működő szervezetek összefogására 1990-ben alakult a Venezuelai Magyar Szervezetek Koordinációs Bizottsága. A caracasi Magyar Házban kb. 15 szervezet működik (magyar nyelvű óvoda, tánccsoportok, cserkészcsoportok stb).

5. EGYÉB TÉRSÉGEK

Ausztráliában a legutóbbi népszámlálási adatok szerint közel 62 ezer, Új-Zélandon pedig kb. 3.000 magyar él, akiknek zöme 1945–47-ig, majd az 1956-os forradalom alatt és után hagyta el az országot. Az itteni emigráció később kiegészült a Kárpát-medencei utódállamokból kivándorolt magyar csoportokkal. A II. világháború után érkezettek összetételét – bár a magyar társadalom egész keresztmetszete képviselve volt – az értelmiségiek, diplomások magas számaránya jellemezte. Az ausztráliai emigráció jellemzője, hogy a Sydneyben, Melbourne-ben, Adelaide-ben, Brisbane-ben, Perthben és Canberrában letelepedettek sajátos magyar társadalommá szerveződtek, s jelentős intézményrendszert alakítottak ki identitásuk ápolása és megtartása céljából. A kivándoroltak nagy többsége menekültként érkezett, politikai emigránssá már a befogadó országokban vált, s a kivándorlás időpontja (1945, 1947, 1956) szerint rétegeződött.

Az ausztrál föderáció államainak magyar szervezetei az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség ernyője alatt képeznek egy közös csúcsszervezetet. A szervezetet háromévenként újraválasztják, annak a soron következő magyar szövetségnek a székhelyén, amely vállalja a legközelebbi, ugyancsak háromévenkénti Ausztráliai Magyar Találkozó megrendezését. A találkozó tisztségviselőit a soron következő „székváros” szövetsége adja, ám ők csak végrehajtói a testületnek, amely a szövetségek két–két képviselőjéből áll. A csúcsszervezetnek elvileg hasonló súlya és reputációja van országos szinten, mint az állami szövetségeknek a tagállamokban. Az országos események szervezését és a más földrészek hasonló szervezeteivel való kapcsolattartást a csúcsszervezet végzi.

A 2002. december 30-a és 2003. január 8-a között Adelaide-ben megrendezett XII. Magyar Kulturális Találkozót beárnyékolta a szervezetek egy részének távolmaradása, ami a Magyarok Világszövetségében évek óta folyó vitákra vezethető vissza. Bár a különböző szervezetek között sok esetben most is komoly nézeteltérések mutatkoznak, ennek ellenére az ottani magyar élet az egyes szervezetekben nagyon aktív, és főként a nagyvárosokra (Sydney, Melbourne, stb.) összpontosul. Az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség – mint csúcsszervezet – 2003 óta csak formálisan létezik.

Az Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség elnöke, Kardos Béla a határon túli magyarság összefogását, egységes fellépését szorgalmazza helyzetének javítása érdekében. A szervezet 2005 februári sydney-i éves közgyűlésén hangsúlyozta, hogy a megmaradás érdekében túl kell lépni a magyarországi belpolitikai eseményeknek és az óhazai pártpolitikának az ausztráliai magyar életbe való importálásán, s főként a jövő generációk megmaradásának lehetőségeivel kell foglalkozni, és ennek érdekében együttműködni mind a multikulturális ausztrál, mind pedig a külföldi diaszpóra megmaradását támogatni kívánó magyarországi intézményekkel és szervezetekkel. Mint rámutatott, az ausztráliai magyar közösségnek mindenkire szüksége van a túlélés érdekében, ezért nagyon fontos a magyar nyelv, a magyar kultúra, valamint a hagyományok ápolása és átadása az unokák nemzedéke számára. ­

Az Új-Dél Walesi Magyar Szövetség tagszervezetei közreműködésével minden évben megünnepeli a jelentős nemzeti és egyéb ünnepeket. Ezekben nagy szerepet vállalt több ottani cserkészcsapat, a Kodály- és a Kengugró Tánccsoport, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Független Magyar Szabadságharcos Szövetség és a helyi Magyar Iskola. Rajtuk kívül a többi szervezet is minden évben megemlékezik a fontosabb magyar történelmi eseményekről, így az 1944–45-ös délvidéki razzia több tízezer áldozatáról, valamint a trianoni békediktátumról és az 1849-ben kivégzett 13 aradi vértanú tábornokról.

A helyi magyarság mindig igyekszik segíteni a Kárpát-medencében maradt, rosszabb körülmények között élő magyarság sorsának jobbra fordítását. Jelentős adományozó többek között a Történelmi Társaság, a Vajdasági Magyarokat Támogató Szervezet és a „Karitász Társaság”. A Magyar Kisebbségi Alap egész Ausztráliára kiterjedő tevékenysége eredményeként 60 – a határon túli területekről származó – diák kap évente ösztöndíjat magyar oktatási intézetekben való tanulás céljából. Rajtuk kívül a Független Magyar Szabadságharcos Szövetség támogatja magyarországi bajtársait kisebb–nagyobb összegű adományokkal, míg a Szent László Társaság és Rend a Vitézi Rend tagságával közösen minden évben jelentősebb adományokkal járul hozzá a Szent István Bazilika és a Mátyás Templom restaurálási költségeihez.

Az ausztráliai magyarságot is érintette, hogy az Oktatási Minisztérium 2004-ben beszüntette a Balassi Bálint Intézetben tanuló külföldi és tengeren túli diákok számára jutatott ösztöndíjakat. (Indoklásuk szerint túlzottan költséges és nem eléggé támogatott ez a keresztféléves hungarológiai képzés.) Döntését a tárca a nagy határon túli nyomásra később visszavonta, sőt, a déli féltekén élő magyar származású diákok számára meghirdette a „nyugati magyar szórványközösségek mobilitása” című pályázatot. Ennek eredményeként öt diák (három Sydneyből, egy Melbourneből és egy Perthből) részt vehetett a Pécsi Tudományegyetem januári intenzív magyar nyelv- és kultúra-tanfolyamán.

A déli félteke ifjúsági élete főleg a cserkészetre épül. A Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek két csapata is eredményesen működik Sydneyben az általuk épített Cserkész Otthonban. (Ez azonban most nehézségekkel küszködik, mert a helyhatósággal 30 évvel ezelőtt kötött szerződés értelmében az épület az önkormányzat tulajdonába került, s most piaci árnak megfelelő lakbért állapítottak meg a használatáért.) A két csapat – egy fiú- és egy leány- – minden szombat délután összejövetelt tart a közelben működő hétvégi Magyar Iskola órái után, és emellett minden évben szerveznek nyári tábort és téli regös-tábort is.

A Magyar Iskola a hétvégeken működik két szekcióban. Az egyikben óvodás kortól folyik az oktatás mintegy 60–70 diák számára, akik alapfokú képzést kapnak magyar nyelvismeretből, történelemből és irodalomból. A másikban középiskolai szinten idegen nyelvként oktatják a magyart, s ebből érettségi vizsgát lehet tenni. Mindkettő állami támogatásban részesül, de az eredményes működéshez szükség van a magyar közösség segítségére is.

Melbourne-ben a modern Magyar Központ jelentős szerepet vállal a helyi magyarság életében. Céljai között szerepel:

·           a magyar kultúra, valamint a magyarságtudat ápolása és átadása;

·           otthon nyújtása a magyar közösség, csoportok számára;

·           a nemzeti és keresztény eszmék megtartása;

·           szoros kapcsolat ápolása az ausztráliai magyar szervezetekkel;

·           részvétel az ausztráliai multikulturális életben;

·           anyagi támogatás nyújtása magyar célokra;

·           a magyar politikai élet, a magyar emberi jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése.

A központ jó kapcsolatot ápol az ausztráliai magyar diplomáciával is.

A melbourne-i Magyar Központban több magyar szervezet is működik, többek között az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség, a Gyöngyösbokréta Néptáncegyüttes, a Magyar Központ Néptánccsoport, a Rákóczi Ifjúsági Klub (RIK), az Irodalom és Zenebarátok Köre, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség melbourne-i csapatai, a Magyar Játszócsoport, a melbourne-i Magyar Iskola, a Magyar Intézet, a Melbourne-i Magyar Televízió Egyesület, és a Victoria-i Magyar Emberjogi Alap (VMEA) is. Nem messze a központtól található az idős magyarok számára épített Árpád Otthon is. Az otthon szorosan együttműködik a Magyar Központtal.

A 2004. évi melbourne-i IV. Identitás Konferenciát követően megfogalmazódtak a mindenkori magyar kormányzat felé irányuló ausztráliai magyar elvárások. Ezek a következők:

·           kerüljön sor mielőbb a kétoldalú magyar–ausztrál oktatási és kulturális államközi szerződés kidolgozására és megkötésére;

·           a magyar állam nyújtson segítséget egy ausztrál egyetem keretében működtethető magyar-tanszék felállításához;

·           folytatódjék és váljon rendszeressé a 2004 januárjában megrendezett „Kapocs” művelődésszervezői képzés;

·           az ECL Konzorcium nyisson ECL-vizsgahelyeket Ausztráliában a magyar, illetve az európai nyelvek oktatására és vizsgáztatására;

·           hozzanak létre a déli félteke magyar származású fiataljai számára a téli időszakban magyarországi ösztöndíjas nyelvtanulási lehetőségeket;

·           bővüljenek a már létező magyarországi ösztöndíjak a nyelvtanulás, valamint a közép- és felsőfokú tanulmányok segítésére;

·           a nyelvi identitás megőrzéséhez a magyart mint idegen nyelvet oktató szaktanárok küldése intenzív magyar oktatás, nyelvi táborok (december–január) tartása céljából;

·           az ausztráliai Magyar Iskolákban oktató tanárok szakmai továbbképzéséhez készüljön program, tananyag, és szervezzenek ezt a célt szolgáló kurzusokat a déli féltekének megfelelő időpontban;

·           a magyar állam biztosítson feltételeket a néptánc, a népzene és a népművészet oktatásához szakemberek küldésével, akik hat hónapos, vagy egyéves időtartamú rendszerben foglalkoznának a nagyvárosokban működő magyar együttesekkel.

A 2005. évi V. jubileumi konferencián helyi és az egyetemes magyarságot érintő kérdésekről, valamint különböző tudományos témákról értekeztek a magyarországi és a határon túli magyar előadók. A plenáris ülést követően a megjelentek két szekcióban tovább tanácskoztak:

·           Az általános kulturális és média-szekció keretén belül azok, akiket érdekeltek a „magyar–magyar” kapcsolatok kulturális, társadalmi, karitatív és egyházi vonatkozásai, valamint az ausztráliai és új-zélandi magyar kulturális és szervezeti élet, a magyar média, a karitatív tevékenység, az idősgondozási, egyházi és egyéb vonatkozású területek megoldásra váró kérdései, problémái.

·           Az oktatási és ifjúsági szekció ülésein azok a résztvevők jelentek meg, akik érdeklődtek az ausztráliai magyar általános és középiskolai oktatás kérdései, problémái iránt, vagy érdekeltek voltak abban. A megjelentek között voltak olyanok is, akik magyarországi képzési lehetőségek iránt érdeklődtek, illetve akiket az ausztráliai magyar ifjúság magyarként való megmaradásának lehetőségei, kérdései érdekeltek. Ugyanekkor céltanácskozás keretében megvitatták a jövőben az UTS-en (University of Technology, Sydney) tervezett egyetemi magyar tanszék ügyét is.

A jubileumi V. Identitás Konferencia 2005-ben végre megfelelő publicitást kapott: az ausztráliai „Magyar Élet” hetilap, továbbá a „Panoráma” világmagazin szeptember–októberi száma több oldalas riportot közölt a rendezvényről, amellyel a magyarországi írott és elektronikus média is foglalkozott. 2006-ban – bár tervezték – nem tartják meg a VI. Identitás Konferenciát. Kardos Béla szerint az 1956-os jubileumi emlékév eseményei és az áprilisi magyarországi választások miatt Ausztráliában sem kapna elegendő figyelmet a 2006 nyarára tervezett rendezvény. Ráadásul a magyarországi előadók személye az új kormány megalakításáig, a szervezés korai fázisában szintén bizonytalansági tényezőt jelent.

A 2005-ös év eseményei Ausztráliában:

·           február 26-án bemutatták a dr. Tanka László által szorgalmazott és a Panoráma Kiadó gondozásában Magyarországon megjelent „Ausztrália és Új-Zéland magyar világa” című könyvet, amely átfogó képet adott a déli kontinens magyarságának életéről;

·           a Bolyai János Honvéd Alapítvány emléktáblával ajándékozta meg az ausztráliai magyar bajtársakat. Az emléktáblát – amelynek szövege: „A hazáért mindhalálig! Azok emkékére, akik messze a szülőföldtől, Ausztráliában új hazát találva, halálukig megőrizték magyarságukat és a magyar hősök dicsőségét. – A Sydneyi Magyar Központ fennállásának 50. évfordulóján adományozták a magyarországi bajtársak – 2005.” – a 2005. március 15-ei Szabadság Ünnepélyen helyezték el a Magyar Központban;

·           június 11–13-án a Sydneyi Magyar Központ adott otthont az V. Jubileumi Identitás Konferenciának, ahol az ezen a földrészen élő magyarok megmaradásának lehetőségeit tárgyalták meg;

·           Szent István napján Kassáról Pásztor Zoltán püspöki helynök celebrálta az ünnepi szentmisét;

·           felavatták a Délvidéki Magyar Szövetség új székházát, megnyitották a látogatók előtt klubhelyiségeit;

·           2005. október 30-án telt ház előtt ünnepelték meg a Magyar Ház Szövetkezet, a puchbowli Magyar Központ fennállásának 50. évfordulóját. A Magyar Ház Szövetkezet 50 éves működéséről közel 400 oldalas összefoglaló mű jelent meg, amely kronológiai sorrendben számos fotóval ad képet az úttörő időktől-napjainkig megtörtént eseményekről;

·           novemberben az ausztráliai magyar református közösségeket meglátogatta Tőkés Lászó püspök, aki Sydneyben, a Magyar Központban rendezett fogadáson előadást tartott az erdélyi állapotokról és az autonómia kérdéséről;

·           különböző szervezetek 2005-ben is nagy összegű anyagi támogatásokat gyűjtöttek a Kárpát-medencében élő magyarság, valamint az ausztráliai magyar élet számára. Az így befolyt mintegy 110.000 ausztrál dollárnyi összeg azért is komoly figyelmet érdemel, mert az ausztráliai magyar társadalom egyre inkább elöregszik, sorai ritkulnak. A már Ausztráliában született generációt – amelynek nincsenek magyarországi élményei, tapasztalatai, és nem járt a trianoni döntés után elcsatolt területeken sem – már kevésbé hatja meg az elesettség, és csak kevesen azonosulnak az elszakított részeken élő magyarok sorsával.

A 2006. évi tervek:

·           a hagyományos tevékenységen, a nemzeti és egyéb magyar ünnepekről való megemlékezésen túl kiemelt figyelmet kap az 1956-os forradalom és szabadságharc 50 éves jubileumának méltó megünneplése. Az eseményre az ausztráliai magyarság igyekszik fokozottan felhívni az ausztrál politikai pártok és közéleti szervezetek figyelmét is. A szervező bizottság tagjai: Prof. Ábel András, Bene Ferenc, Csapó Endre, Kardos Béla és Tassányi József. A jubileumi évfordulóra a szervező bizottság alkalomhoz illő nívós programot dolgozott ki, amelyet a közeljövőben a sajtón keresztül fognak ismertetni.

·           a Magyar Központ és a az Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség közös internetes honlapjának beindítása.

A világ egyéb területein, illetve országaiban élő magyarok becsült lélekszáma:

Izrael – 200–250.000 magyar ajkú;

Afrika – 10.000;

ázsiai országok – 30.000.

A Kárpát-medencén kívüli szórványban élő magyar, magyar származású, illetve magyar ajkú személyek száma – a gyakran túlzó és egymásnak ellentmondó becslések alapján – összesen mintegy 2–2,5 millió főre tehető.