Újra kiadták magyarul a kelet-európai tömeggyilkosságok legmonumentálisabb krónikáját. Timothy Snyder Véres övezet című könyvének olvasása közben az a legnagyobb kihívás, hogy ne váljunk közömbössé a bántóan kerek számok miatt. A kötet arra jut: Sztálin és Hitler rendszerei az egymásra gyakorolt kölcsönhatások miatt tudtak igazán brutálisat „alkotni”, külön-külön ennek alighanem a töredékére lettek volna képesek. Kötelező olvasmány – már csak azért is, mert az övezet újra véres.

Snyder művét olvasva az ember néha elszégyelli magát. Az agy ugyanis egy idő után képtelen befogadni a számokat; szinte oldalanként röpködnek a tíz- meg százezrek. Holott a számok mögött egyéni emberi sorsok vannak. Sztálin és Hitler rendszere – a harcoló katonákat nem számítva – összesen 14 millió emberrel végzett a véres övezetben, alig 12 év alatt. Addig és azóta is példátlan. A súlyát talán úgy tudjuk felfogni, ha 14 milliószor egy emberre gondolunk, hiszen: „Az a feladatunk, hogy a számokat emberekké változtassuk vissza. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor Hitler és Sztálin nemcsak a világunkon hagytak nyomot, hanem az emberségünkön is.”
https://www.valaszonline.hu/2022/08/03/masodik-vilaghaboru-tomeggyilkossag-veres-ovezet-timothy-snyder-recenzio/

Válasz

Neki kéne szólni, Vologya, az Isten tegyen akárhová, ne bomolj, de hát ez így sajnos nem működik. Elöljáró és alárendelt viszonyában ilyesmi el nem képzelhető.

Az erdélyi medve alkalmazkodik a változó világhoz, bemegy a konyhába, kinyitja a hűtőt, kiveszi az elkészült padlizsánkrémet, jó étvággyal elfogyasztja. Ez nem vicc, csakugyan volt ilyen, és ráadásul épp Tusnádfürdőn, ergo bármi más is megtörténhet. Beülnek a macik a nézőtérre, nem tetszik nekik a beszéd, ezt ki is nyilvánítják, a szónok így az első pillanatban felismeri bennük Brüsszel és Soros zsoldosait, megjelenésüket pedig az általa elősorolandó blöffök látványos bizonyítékaként kezeli.
https://www.es.hu/cikk/2022-07-29/vancsa-istvan/nicht-vor-den-baren.html
-- Váncsa István (Biharnagybajom, 1949. június 11. –) újságíró. Írásaira jellemző a fanyar humor, az ironikus, egyéni stílus. Általában az egyszerű emberhez, vagy annak nevében szól.
(Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik.)

Válasz

Ukrajnáról és Lengyelországról higgadtan
Németh Zsolt | 2022. május 9.

Az ukrajnai háború megítélésének eltérő hangsúlyai próbára teszik a történelmi magyar–lengyel barátságot. Mértéktartásra van szükség, nem feledve, hogy az ukrán nép európai integrációja közös érdek, s ennek keretében kell a kárpátaljai magyarság jogait is garantálni.

Nem azonosulhatunk azonban egyetlen olyan narratívával sem, amelyik antagonizálja a magyar–lengyel vagy a magyar–ukrán viszonyt, vagy szembehelyezi a magyar közvéleményt a NATO-val.

Az ukránokkal és az ukrajnai háborúval kapcsolatban különösen sok sületlenséget szülnek az érzelmek, meg talán az orosz dezinformációs törekvések is. A magyar nyilvánosság széles köreiben terjedő sztereotípia például, hogy az ukrán nemzeti törekvések valamifajta oroszellenes amerikai felforgató tevékenység termékei. Valójában elég egy kis világirodalmi vagy filmművészeti tájékozottság ahhoz, hogy az ember megdöbbenjen az ilyen állításokon. Hogy lenne amerikai kreatúra egy olyan nemzet, amelyikkel a lengyelek több száz évre visszamenő, véres konfliktusok sorozatára tekintenek vissza? Ezt a múltat próbálják most megbékélésre, sőt történelmi jelentőségű szövetségre változtatni, aminek a sikeréhez magyar részről csak a legjobbakat kívánhatjuk.

Hasonló történelmi szamárság a második világháborúban hazánkban háborús bűnöket elkövető „felszabadítókat” az ukrán nemzeti törekvésekkel azonosítani, arra hivatkozva, hogy a Vörös Hadseregnek ezt a szárnyát II. Ukrán Frontnak hívták. Valójában ez a „vörös” hadsereg az ukrán nemzetiekkel bánt el a legdurvábban, gyakorlatilag teljes kiirtásukra törekedve.

Figyelembe kell venni, hogy a magyarsággal szomszédos nemzetek közül a legnagyobb az ukrán. Ezért különösen fontos minél alaposabb ismeretekre támaszkodva, és nem az orosz külpolitikai propagandagépezet kliséi alapján gondolkodnunk róluk. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy ne csak élelmet és szállást adjunk a menekülteknek, hanem – ha már arra kényszerültek, hogy itt legyenek köztünk – próbáljuk megismerni a kultúrájukat, mindennapi életüket, saját nemzetükről és a világról való gondolkodásukat. Csak ennek alapján léphetünk fel kezdeményezően Ukrajna irányában a jó szomszédság megteremtése érdekében, amelynek a háború után részét kell hogy képezze majd a kárpátaljai magyarok elvett jogainak helyreállítása is.

Fontos, hogy világosan lássuk azt is, mit jelent és mit nem jelent az az állásfoglalásunk, amely szerint „ez nem a mi háborúnk”. Arról van szó, hogy Magyarország

-- nem hadviselő fél, és nem is kíván azzá válni: nem küld katonát, nem szállít és nem enged át területén halált okozó fegyvert. Szó sincs azonban arról, hogy az Ukrajna meghódítására, illetve megcsonkítására tett orosz kísérlet ne sértené zsigerileg a magyar érdekeket. Oroszország ahhoz a nyugati világhoz való csatlakozásban akarja megakadályozni Ukrajnát, amelyhez mi is tartozunk, s mivel Ukrajnában másfél százezer magyar él, elemi nemzetpolitikai érdekünk, hogy Ukrajnának ez a törekvése, bármilyen ambiciózus is, sikerüljön. Ezért is vagyunk elkötelezettek az elsők között Ukrajna EU-csatlakozási folyamatának mielőbbi megkezdése mellett.

Mi több, Putyin elnök a háború előestéjén a világtörténelem legnagyobb tragédiájának nevezte a Szovjetunió széthullását.

A háború kontextusában látni kell, hogy ezzel nem pusztán történészi ambíciókra ragadtatta magát egy politikus, hanem

-- egy nagyhatalom jelentette be

– Kárpátalját is érintő – hódító törekvéseit.

Magyar részről igyekszünk Oroszországgal minél kevésbé kiélezni a viszonyunkat, energiapolitikai okokból is, biztonsági megfontolásokból is, a kölcsönös tisztelet hagyományára való tekintettel is.

Az viszont nem érdekünk, hogy a kárpátaljai magyarságnak az orosz érdekszférában, Magyarországnak pedig az orosz érdekszféra tőszomszédságában (esetleg az érdekszféra valamifajta külső, „luxus” körében) kelljen hirtelen találnia magát. Mondjuk ki világosan:

-- a volt Szovjetuniót újra egyesítő orosz birodalom víziója, amely orosz részről ennek a háborúnak a deklarált célja, magyar külpolitikai szempontból teljesen elfogadhatatlan.

Tehát, bár „ez nem a mi háborúnk”, de – tetszik, nem tetszik – ellenünk is folyik, amiben nem vagyunk, nem lehetünk semlegesek. Ilyen értelemben minket is védenek a saját országuk függetlenségéért élet-halál harcot vívó ukrán katonák. Köztük kárpátaljai magyarok is – bár ennek kapcsán némi elégtétellel nyugtázhatjuk a kényszersorozások felfüggesztését Zelenszkij elnök részéről. Sőt, olyan értelemben is védenek minket, hogy az orosz deklarált háborús célok szerint azt is Moszkva akarja megmondani, hogy a közép-európai országok – köztük hazánk – milyen fegyvereket telepíthetnek saját területükre, és milyen csapatokra támaszkodhatnak országuk védelmében. Erről azonban Magyarország hallani sem akar, hiszen ezekben a kérdésekben kizárólag a magyar nép joga dönteni.

A magyar érdek tehát úgy fest, hogy nem érdekünk belesodródni ebbe a háborúba, de érdekünk, hogy a háború mielőbb véget érjen, és úgy érjen véget, hogy az orosz fél nem éri el azokat a céljait, amelyekért a háborút indította. Fontos, hogy olyan véget érjen ez a háború, amely semmilyen értelemben nem igazolja a katonai erőszakot. Ha ugyanis az oroszok számára bármilyen értelemben igazolódik az agresszió, akkor – ők, vagy mások – később is katonailag fognak fellépni céljaikért. Az erőszak bármiféle igazolása ezért elemi módon sértené meg a régió stabilitásához fűződő sarkalatos magyar érdeket.

Emiatt van az, hogy Magyarország, miközben tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, amely hadviselő félként jelenítené meg az orosz–ukrán háborúban, minden egyéb lehetséges eszközzel támogatja a háború mielőbbi olyan lezárását, amely nem igazolja az agressziót. Támogatjuk az EU erőfeszítéseit a békéért, beleértve az Ukrajnába irányuló uniós fegyverszállítást is, valamint történelmünk legnagyobb humanitárius segélyprogramját, illetve az Oroszországgal szemben alkalmazott gazdasági és politikai szankciók széles palettáját.

Egyedül az energetikai kapcsolatok teljes megszakítását nem tudjuk támogatni, mert a háborús helyzettel ellenkezne egy olyan intézkedés, amellyel több kárt okoznánk magunknak, mint az ellenséges hatalomnak. Nem ellenezzük azonban, hogy minden olyan tagállam, amelyik megteheti, szakítsa meg akár teljesen is energetikai kapcsolatait Oroszországgal. Számunkra az a fontos, hogy ez ne legyen kötelező. Szintén nem ellenzünk semmit, ami Oroszország energiapiaci monopolhelyzetének és ezáltal az energiaszállításból származó extraprofitjának megszüntetésére irányul. Álláspontunk szerint a megszállóknak ki kell vonulniuk a megszállt területekről, Ukrajna szuverenitását, területi épségét és az emberi és kisebbségi jogokat Ukrajnában helyre kell állítani, a háborús bűnöket ki kell vizsgálni, elkövetőiket és felbujtóikat kézre kell keríteni és meg kell büntetni, a háborús pusztítás utáni újjáépítést pedig a nemzetközi közösség támogatásán kívül a károkozóknak is fizetniük kell. Mindezt követően az embereknek és a nemzeteknek meg kell békélniük egymással. Sokáig fog sajnos tartani!

A szerző az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke
https://orszagut.com/kitekinto/ukrajnarol-es-lengyelorszagrol-higgadtan-2882

Előzmény

Válasz

Dupla vagy semmi

A fent vázolt helyzet lehet a fő oka annak, hogy a szombati „Orbán-koncert” olyan lett, amilyenre az „előzenekarok” után már számítani is lehetett. Nemhogy irányváltás nem történt: a miniszterelnök az eddigi vonalat meghosszabbította – Bicskénél jóval tovább. A házigazda Németh Zsolt, aki a háború februári kitörése után egy egyszerű és jól érthető „Ruszkik, haza!”- bejegyzéssel foglalta össze a lényeget, most a kormányfő jobbján hallgathatta végig az oroszok jogos biztonsági igényéről szóló okfejtést:

„Az oroszok egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg, a diplomáciában ritka módon ezt még le is írták, és elküldték az amerikaiaknak is, és elküldték a NATO-nak is. Ahol leírták, hogy azt követelik, hogy Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt mondja ki Ukrajna, és biztosítsa e felől maga a NATO is Oroszországot, és vállaljuk, hogy soha nem helyezünk el olyan fegyvereket Ukrajna területén, amellyel el lehet érni Oroszország területét. A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók. Azt mondták, hogy a NATO egy »open door policy«, vagyis nyitva van az ajtaja, bárki jelentkezhet, és majd mi eldöntjük, hogy akarjuk-e őket felvenni, vagy nem. Ez a visszautasítás pedig azt a következményt váltotta ki, hogy ma az oroszok fegyverrel akarnak érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeiknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akartak elérni.”

Nos, nem egészen ez történt: amint már január elején felhívtuk rá a figyelmet, az oroszok akkor azt követelték, hogy Magyarország se legyen a NATO tagja. Ez volt az a komoly ajánlat, kérés, amelyet ezek szerint a Nyugatnak meg kellett volna fontolnia a magyar miniszterelnök szerint. Tényleg nem lettünk volna ezekben a pillanatokban Németh Zsolt helyében, aki két és fél hónapja higgadtan is elmagyarázta, miért nem fogadható el az orosz dezinformáció és a területszerzési igények. A putyini propaganda felmondása a kormányfő részéről alighanem ritka megalázó volt a nyugatos fideszeseknek – igaz, belőlük mára mutatóba maradt csak néhány. A hibás tehát Brüsszel és a Nyugat, amely Orbán szerint rosszul kezeli a háborút, a háborús válságkezelésnek szerinte mind a négy kereke kidurrant (noha például a szankciós politika nem feltétlenül: az orosz gazdasági visszaesés 8-9 százalékos is lehet).
https://www.valaszonline.hu/2022/07/25/tusnadfurdo-orban-viktor-nemeth-zsolt-politika-riport/

Válasz

Oroszország legszegényebb régióinak asszonyai hazahozatnák a katonákat

„A bátyámat gyakorlatra küldték" –​ mondta egy nő a dél-szibériai Burjátföldről az Ukrajnában az orosz hadseregben szolgáló testvéréről. „​Nem egy másik ország elleni háborúra jelentkezett. Ez alapvetően megtévesztés volt. Csak az invázió előestéjén tájékoztatták őket arról, hogy átlépik a határt".

Aránytalanul sok nem orosz etnikumú katonát vetettek be

Az orosz invázió kezdete óta elemzők és aktivisták megjegyezték, hogy az elszegényedett, etnikailag nem orosz régiók, mint Tuva és Burjátföld, beleértve az észak-kaukázusi régiókat, például Észak-Oszétiát és Dagesztánt, aránytalanul magas egy főre jutó veszteségeket szenvedtek el a háborúban. Bár az orosz hatóságok nem adtak ki átfogó veszteségszámokat, a Szabad Európa 159 katonai halottat regisztrált Burjátföldről. Tuvában több mint 100-at ismertek el hivatalosan.
https://www.szabadeuropa.hu/a/oroszorszag-legszegenyebb-regioinak-asszonyai-hazahozatnak-a-katonakat/31943415.html

Válasz

„Amikor ezt a könyvet írtam, eszembe sem jutott, hogy mire az olvasók kezébe kerül, Oroszország megtámadja Ukrajnát – írta a 2022-es kiadáshoz Catherine Belton, a Putyin emberei című könyv szerzője.
https://telex.hu/kulfold/2022/07/07/remelem-putyin-nem-lesz-olyan-orult-hogy-megtamadjon-egy-nato-tagot-catherine-belton-putyin-emberei

Válasz

Három hónap megállás nélküli kínzásról számolt be Julija Pajevszka, az az 53 éves ukrán mentős, aki március és június között volt az orosz hadsereg foglya, és aki június közepén egy fogolycserének köszönhetően szabadult. Most a CNN-nek beszélt.

A fogsága alatt népi hős státuszig jutó, Taira becenéven ismert Pajevszka elmondása szerint néha öt napig nem kapott enni, és inni is csak alig. Eközben iszonyatos veréseknek volt kitéve, amik lényegében egy pillanatra sem álltak le a három hónapos fogság alatt. Mivel nem volt hajlandó megtörni, egy matrac nélküli vasággyal felszerelt magánzárkába dobták.

A fogságba esett Pajevszkát azonnal felhasználta az orosz propagandagépezet. Mindössze 12 nappal az elfogása után már le is adtak az állami NTV-ben egy 47 perces videót a katonai orvosról, amiben azt állították, hogy gyerekeket használt emberi pajzsként, mindenféle belső szerveket műtött ki emberekből a szervkereskedelmet szolgálva, és természetesen az sem maradhatott ki a filmből, hogy Pajevszka (mint lassan már mindenki Oroszországon kívül) pontosan olyan, mint Hitler.

A nő, akinek a korábbi sérülései miatt csípője mindkét oldalát protézisre kellett cserélni, jelenleg a megsérült katonák sporteseményére, az Invictus Gamesre készül, ahol úszásban és íjászatban indulna.
https://telex.hu/kulfold/2022/07/07/mintha-a-gulagon-lettem-volna-mondja-a-kinzasrol-a-harom-honap-orosz-fogsag-utan-szabadult-ukran-katonai-orvos

Válasz

Kedden a NATO-nagykövetek Pekka Haavisto finn külügyminiszter és Ann Linde svéd külügyminiszter jelenlétében aláírták Finnország és Svédország csatlakozási jegyzőkönyveit az Észak-Atlanti Szövetség központjában, Brüsszelben, ezzel kezdetét vette a ratifikációs folyamat – adja hírül a 24.hu a NATO oldalára hivatkozva.

Svédország és Finnország mostantól részt vehet a NATO-tagok találkozóin, szavazati jogot azonban még nem kapnak. Ahhoz, hogy a szövetség teljes jogú tagjává váljanak, a 30 tagországnak, köztük Magyarországnak, ratifikálnia kell a most aláírt csatlakozási jegyzőkönyveket.

A magyar kormány már elfogadta a csatlakozási jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvénytervezetet, és elrendelte annak az Országgyűléshez történő benyújtását.

A NATO vezetői a legutóbbi madridi csúcstalálkozón megegyeztek arról, hogy meghívják Finnországot és Svédországot a NATO-hoz, miután Törökország, Finnország és Svédország háromoldalú memorandumot írt alá.

Finnország és Svédország májusban nyújtotta be hivatalosan a csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint a két ország kérelmének elfogadása gyorsan megvalósulhat, ami hosszú távon növeli a katonai szövetség biztonságát.
https://24.hu/kulfold/2022/07/05/nato-svedorszag-finnorszag-ratifikacios-jegyzokonyv-alairas/

Válasz

Se inggomb, se légzsák, csak hibás okostelefonok: Oroszország gazdasága belép az alkonyati zónába
https://www.szabadeuropa.hu/a/se-inggomb-se-legzsak-de-hibas-okostelefonok-oroszorszag-gazdasaga-belep-az-alkonyati-zonaba/31915924.html
___

A Microsoft a hónap elején közölte, hogy jelentősen csökkenti az oroszországi üzleti tevékenységét, és ezzel csatlakozik azon vállalatok hosszú listájához, amelyek az ukrajnai háború miatt bevezetett átfogó szankciók közepette beszüntetik üzleti tevékenységüket az országban. A lépés keményen érinti Oroszországot, mivel külföldi szoftverekre támaszkodik számos gyártási és mérnöki technológiai rendszerének működtetésében - jelentette a Bloomberg üzleti hírügynökság.

Az orosz kormányzati szervek is átállnak a Microsoft Windowsról a Linux operációs rendszerre - közölte a Moscow Times. A Linux nyílt forráskódú operációs rendszeren alapuló orosz rendszerek fejlesztői is egyre nagyobb keresletet tapasztalnak - írja a Business Insider.

Részletek a Computerworld cikkében.
https://computerworld.hu/uzlet/szankcios-hatas-az-oroszok-kaloz-microsoft-termekek-utan-kajtatnak-es-linuxra-valtanak-313014.html

Válasz

Ukrajna számára jelenleg a hadseregük megőrzése sokkal fontosabb, mint a terület, ezért biztosnak kell lenniük abban, hogy nem Oroszország feltételei szerint harcolnak.

Szabad Európa: A legtöbb elemzés szerint az ukránoknak valójában elég nehéz lesz visszaszerezniük sok területet. Mit kell tennie Ukrajnának ahhoz, hogy sikeresebb ellentámadásokat indíthasson, és visszahódítson területeket délen vagy a Donbászban?

Mick Ryan: Most a háború egy másik szakaszában vagyunk. Az elején, különösen amikor a dolgok Kijevtől északra és Harkiv körül zajlottak, mindkét fél még tanult, és – mondjuk úgy – kikukázta az elavult gondolkodást az intézményeiből, amelyek már régóta nem vívtak nagy háborút.

Különösen az oroszok tanultak meg néhány nagyon kemény leckét többek között a kombinált fegyverek, a légvédelem, a logisztika és az elektronikus hadviselés terén. Úgy tűnik, hogy ezeket a tapasztalatokat beépítették és alkalmazzák keleten, ahol valóban összpontosították harci erejüket, hogy jelentős harci előnyt teremtsenek az ukránokkal szemben.

Délen az ukránok visszaszerezték a területet, de ez kemény küzdelem volt. Ennek több oka is van. Először is ez jelenleg nem a fő ukrán erőfeszítés, így nem kapják meg azokat a tartalékokat és erősítéseket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy olyan operatív áttörést érjenek el, amilyet a taktikai előrenyomulásuk lehetővé tenne.

Másodszor: az oroszoknak volt idejük arra, hogy több védelmi vonalat készítsenek elő délen, és ha felkészült védelmi pozíciókból harcolnak, párosulva egy elég jó érzékelő hálózattal, kihasználva a tüzérségi és nagy hatótávolságú csapásmérő előnyt, akkor elég nehézzé teszik a támadók számára, hogy áttörjék ezt a számos védelmi vonalat.
https://www.szabadeuropa.hu/a/interju-meg-tudja-e-tartani-a-lenduletet-oroszorszag-ukrajna-keleti-reszen-/31924624.html

Válasz