Internet: Egy ukrán újságíró írása 10 dologról, amit a Nyugatnak tudnia kell a kijevi helyzetről

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1040 fő
  • Képek - 4115 db
  • Videók - 1103 db
  • Blogbejegyzések - 1236 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 554 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1040 fő
  • Képek - 4115 db
  • Videók - 1103 db
  • Blogbejegyzések - 1236 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 554 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1040 fő
  • Képek - 4115 db
  • Videók - 1103 db
  • Blogbejegyzések - 1236 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 554 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1040 fő
  • Képek - 4115 db
  • Videók - 1103 db
  • Blogbejegyzések - 1236 db
  • Fórumtémák - 87 db
  • Linkek - 554 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

http://magyarinfo.blog.hu/2014/01/25/gy_ukran_ujsagiro_irasa_10_dologrol_amit_a_nyugatnak_tudnia_kell_a_kijevi_helyzetrol

írja a magyarinfo.blog.hu

2014. 01. 25.


A lenti cikket Taras Ilkiv ajánlotta fel a Business Insider-nek, aki úgy érezte, hogy a külső szemlélőknek meg kell tudnia 10 dolgot a kijevi helyzettel kapcsolatban, hogy azt megérthessék. Ilkiv a Newsradio.com.ua, a Voice of Capital rádió honlapjának főszerkesztője és a Korrespontent.net korábbi szerkesztője. A nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivskból származik, az utóbbi hét évben Kijevben élt. Az alábbi írás az ő véleményét tükrözi.

 

 

Az emberek a jogaikért küzdenek és nem az EU-tagságért.

 

Az ukrajnai tüntetések nem az EU melletti tüntetések (mint ahogy a legtöbb nemzetközi ügynökség közölte). A társulási megállapodások megszakadása az EU-val novemberben csak helyi zavargásokat okozott. Csakhogy az után, hogy egy békés diáktüntetést erőszakosan szétvert a Berkut [különleges rendőri egység] Kijevben, november 30-án, milliónyi dühös ember foglalta el a főváros főterét. Azóta a zavargás nem ült el: ehelyett átalakult egy kormányellenes felkeléssé, amely a miniszterelnök és a belügyminiszter lemondását követeli Viktor Janukovics elnökkel együtt. A legtöbb embernek elege van a totális korrupcióból az élet minden területén, az igazságszolgáltatás hiányából és a rendészeti tisztviselők önfejűségéből. A középosztály a tiltakozás motorja lett, mióta az adóhivatalok zaklatását kell elviselniük. A tiltakozáshoz csatlakoztak a radikálisok, akik vasárnap erőszakos összecsapásokba kezdtek, mivel nem voltak hajlandóak többet várni a cselekvéssel a liberális vitapartnereikre. Mindemellett a tiltakozók többsége támogatta őket.

 

 

A tiltakozás középpontjában a demokratikusan megválasztott Viktor Janukovics áll.

 

A 2010-es elnökválasztás alatt , ahogy azt a nemzetközi megfigyelők is tanusították, Viktor Janukovics törvényesen legyőzte ellenfelét -a világhírű korábbi miniszterelnöknőt, Julia Timosenkot. Ezt követően [Janukovics] kormányzása alatt a hatóságok megvádolták őt [Timosenkot], hogy a gázellátásról előnytelen szerződést kötött Oroszországgal és hét év börtönre ítélték! Ez után Janukovics és csapata nem mertek szembemenni Oroszországgal a szerződés tárgyalásos felülvizsgálata ügyében, vagy bíróság elé vitelében. Ez tönkretette a nyugati vezetők és Ukrajna elnökének kapcsolatát. Obama elnök nem vesz tudomást Janukovicsról és Vlagyimir Putyin - akivel Timosenko 2009-ben megkötötte a szerződést - leszögezte, hogy támogatja Timosenko hátának oroszországi kezelését.

network.hu

 

Sok ukránnak elege van a "család" uralmából.

 

Az úgynevezett Család (egy nem hivatalos hatalmi struktúra, amely az elnökhöz közel álló hivatalnokokból áll) működése nagyon fontos szereplője az ország nehéz helyzetének, mivel néhány a legjövedelmezőbb ukrajnai gazdasági ágazatok közül ennek a csoportnak az irányítása alatt áll. Nyomást gyakorolnak a médiapiacra a legnagyobb kiadóvállalatok megszerzésével. A legnagyobb média-holding, amely a Forbes és más nagy brandek tulajdonosa, nem rég 3-4száz millió dollárért lett megvásárolva. Bár ezek többsége megpróbált a hatóságok bírálatától függetlenül működni, jónéhány valós hír csak az interneten volt elérhető. Az elnök fiának, Alexander Janukovicsnak a vagyona az utóbbi években megtriplázódott, elérve az 510millió dollárt és maga az elnök sem tudta ezt megmagyarázni.

 

 

A másik probléma: Ukrajna erős központosítása

 

Országlása alatt Janukovics egy parlamentáris köztársaságból elnöki rendszerré alakította az országot. Erős hatalmi láncolatot épített ki, amelyben minden hatalmi ág, adóhivatal, ügyészség és bíróság közvetlenül az ő akaratának van alárendelve. Ezt nem csupán ellenfelei megtizedelésére használja, hanem üzleti ügyeinek elősegítésére is.

 

 

Az embereknek problémát okoz az igazság kiderítése.

 

Ukrajnának szinte egyáltalán nincs független médiája az interneten kívül. A keleti iparközpont egyes polgárai, az orosz határ mellett nem is tudnak a kijevi eseményekről. A központi TV-csatornák egyáltalán nem, vagy csak torzítva adják közre az információkat. Az írott sajtót az oligarchák monopolizálták illetve megszerezték. Egészen a legutóbbi időkig az internet volt a szabadság egyetlen szigete, de múlt pénteken Janukovics aláírta azt a törvényt, ami engedélyezi bármely oldal megszüntetését egy panasz esetén bármiféle figyelmeztetés vagy ellenőrzés nélkül. Az újságírók hatalmas nyomással és a lejárató kampánnyal néznek szembe. Egy újságíró, Tatyana Chornovol, aki egy cikkében Janukovics vagyonáról írt, nem rég súlyos bántalmazást szenvedett el öt elkövetőtől.

 

 

A megfélemlítés a mindennapi élet részévé vált.

 

Ebben az erős elnyomó gépezetben a bíróságok és ügyészségek képesek azokat az aktivistákat és közszereplőket megfélemlíteni, akik szembenállnak a rezsimmel. Néhány ember kénytelen volt külföldre távozni, míg másokat megfosztottak vagyonuktól. Az elnök a bíróságokat hibáztatja ezért, ugyanakkor mindenki tudja, hogy a bíróságokat teljes mértékben befolyása alatt tartja. Például pénteken Janukovics aláírt egy törvényt, ami engedélyezi, hogy egy személyt távollétében is elítélhessen egy bíróság, ahogyan az Sztálin alatt is szokás volt, a XX.század közepén. A kormány különleges harcosokat is igénybe vesz, hogy megfélemlíthesse a vele szemben álló embereket. Janukovics sok korábbi támogatója veszítette el megélhetését az utóbbi években a Család birodalmának terjeszkedése miatt. Újságírók szerint az elnök fia által kézben tartott csoport nyeli el egyre több és több ember vagyonát.

 

 

Gyenge az ellenállás.

 

Az ukrán ellenállás nehéz időkön megy keresztül. Összesen három politikai erőből áll. Az egyik, korábban Timosenko által vezetett párt a Parlamentben van és bár jelentősen csökkent irántuk a bizalom, de megválasztották őket. A másikat a bokszvilágbajnok Vitailj Klicsko vezeti és az utóbbi időkben jelentős támogatottságra tett szert. Őket tartják a legmegfelelőbb pártnak az elnöki hivatal vezetésére. A harmadik erő a nacionalistáké, akik népszerűséget szereztek radikális jelmondataikkal a csalódott választók között. Két hónapnyi tüntetés után ezek közül egyik sem tudott megegyezésre jutni a kormánnyal és egyik sem hirdetett egyértelmű programot az embereknek. A három pártvezető a háttérben azért küzd egymással, hogy a 2015-ös választásokon ki maradjon az egyetlen ellenzéki jelölt. Az össze nem hangolt akciók csalódást okoztak a radikálisoknak, akik január 19-én, vasárnap összecsaptak a rendőrséggel. Négy napos véres harc után ezek a vezetők képtelenek voltak kiutat találni a helyzetből. Többé nem tudják kordában tartani a lázadást.

 

 

A 'Berkut ' egységek külön problémát jelentenek.

 

A Janukovocs rezsim fő támaszát a belügyminisztérium részét képező 'Berkut' különleges erők jelentik. Bár hivatalosan ez nincs kimondva, olyan rendőrökből állnak, akiket speciálisan a zavargások elfojtására képeztek ki. A számuk csekély - csupán négyezer - de különösen kemények és igen jól vannak fizetve. Éppen az utóbbi napokban kezdtek a weben képek keringetni ezekről az erőkről, amint brutálisan bántalmaznak újságírókat és békés tüntetőket. Legutóbb állítólag elkaptak néhány tüntető, meztelenre vetkőztették őket és a -10 fokban vízzel locsolták őket. Emellett az utóbbi napokban válogatás nélkül lőttek tüntetőkre - ami egyértelműen törvénysértő. Fontos megjegyezni, hogy ukrán források szerint a hadsereg régóta megtagadta a Janukovics-rezsim védelmét az emberekkel szemben.

 

 

A legtöbb ember szerint a Nyugat túl passzív

 

E hétig az Egyesült Államok és más nyugati országok reakciója az eseményekre igen csekély volt. Sok tüntető nem is hisz benne igazán, hogy az EU és az Egyesült Államok kész segíteni az ukránoknak a demokratikus értékek megtartásában. Ráadásul cikkek jelentek meg a helyi újságban, miszerint Amerika jóváhagyta, hogy Putyin kapja Ukrajnát, cserébe az Egyesült államok befolyásának növeléséért Szíriában és más forrongó területeken. Az első változást január 22-én észlelték, amikor az Egyesült Államok végre bejelentette, hogy vízum-szankciókat léptet érvénybe a békés tüntetőkkel szembeni erőszakos fellépésekben érintett tisztviselőkkel szemben, az ukrán fővárosban történt gyűlés számos áldozatának halála nyomán. Az EU csupán diplomáciai állásfoglalásokat tett, jelezve, hogy még nem fognak semmilyen szankciót bevezetni. Érdekes tény: Egy pár napos EU-látogatáshoz szükséges turistavízum megszerzéséhez az ukránoknak egy különösen bonyolult procedúrán kell túlesni és 35€ adót kötelesek fizetni (az átlag ukrán jövedelem 300€ körül van). A Janukovics-rezsim valamennyi tisztviselője szabadon meglátogathatja az EU-t.

 

 

A tüntetések elképesztően innovatívak.

 

Ha keresztülsétálsz Kijev belvárosán, el fogsz képedni, hogy a felkelés központja, a Függetlenség tere (Maidan Nezalezhnosti) hogyan működik: egész Ukrajnából jönnek emberek a Maidan-ra, a hadiállapotban való túléléshez szükséges hozzávalókkal. Rengeteg sátor van, ahol pihenhetsz, pár hordós melegedő, kültéri konyhák, egy színpad, a Maidan saját kórháza, privát biztonsági személyzet és még egy rögtönzött egyetem is. Nincsen alkohol a helyszínen és a szigorú fegyelem a Maidan legfőbb erénye. A tér határain hatalmas barikádokat építettek a hatósági ostrom esetére. A kormánypárti média riportjaival szemben senki sem az "Amerikai pénz" miatt van itt, hanem egy szebb jövő eszméjéért. A tiltakozás egyedülálló formája az "automaidan". A sofőrök csupán az autójukat használva blokkolják a SWAT buszokat vagy egész rendőrségi épületeket is, hogy megelőzzék az illegális akciókat a békés emberek ellen.

 

Egy videó az Automaidan akcióról:

 

 

fordította: Agatha Sirmio

Címkék: felkelés jog kijev társadalom tüntetés ukrajna összecsapás

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

M Imre üzente 2 hete

Szibérián át az alpolgármesteri székig – Beszélgetés vitéz Kövér György kárpátaljai magyar érdekvédővel - 2017.12.28.

Kövér György politikus, aero-geodéta, publicista, Ungvár egykori alpolgármestere, a KMKSZ alapító tagja, ungvári alapszervezetének egykori elnöke. Annak idején nagy szerepe volt abban, hogy a megyeszékhely számos utcája visszakapta az eredeti magyar nevét és hogy a város főterén felállították Petőfi Sándor szobrát.

Ön Magyarországon született, életének jelentős részét mégis a Szovjetunióban élte le.

1940. március 28-án születtem Újpesten. Édesapám, Kövér Jenő diplomás vasútépítő mérnök, erdélyi református nemesi családból származik. A háború idején vezényelték Kárpátaljára, ahová a családjával együtt érkezett. 1944 őszén az állomáson állt egy német lőszeres szerelvény. A szirénák bombatámadást jelezve felbúgtak, erre a derék német katonák elmenekültek. Édesapám, aki pont ekkor a soros ellenőrző körútján Csapon tartózkodott, felugrott a mozdonyra és kivezette a szerelvényt az állomásról. Mikor távolabbra menekült, egy repesz súlyosan megsebesítette. A kései segélynyújtás miatt, vérmérgezéssel szállították Ungvárra. Isten akaratából életben maradt, de mire felépült, a szovjetek lezárták a határt, így itt rekedtünk.

Miként sikerült túlélniük a Vörös Hadsereg és az NKVD atrocitásait?

Ungvárt az oroszok harc nélkül foglalták el. Miután a németek kivonultak, a szovjet csapatok bejöttek. Nagyon féltettük édesapát, hisz az NKVD is élénken érdeklődött, ki is fekszik az óvóhely elkülönített helyiségében. Kiderítették, hogy magas rangú műszaki, párton kívüli vezető. Úgy vélekedtek, hogy ha szükségesnek tartják, majd ráérnek ítélkezni felette miután felépül, ha pedig nem, a sors elvégzi helyettük a piszkos munkát. Végeredményben az mentett meg minket, hogy az édesapám helyettese, aki a cseh adminisztrációból maradt meg az állásában, szlováknak vallotta magát, és apánkat is mint szlovák származású magyart diktálta be.

Döntő szerepet játszott családunk életének további formálásában a szomszéd lakásba beköltözött ezredes. Egy orosz arisztokrata volt, a cári Oroszország volt tisztje, aki mint orosz patrióta, felajánlotta szolgálatát a szovjet vezetésnek. Azok el is fogadták, sőt a rangját is megtarthatta, mert belátták, szükségük van magas képzettségű mérnökökre, ezért az ideológiai nézetkülönbségekkel is megbékültek. Bár az ilyeneket szigorúbban figyelték. Amikor a hosszú kómából édesapánk magához tért, kapcsolatba lépett vele. A szüleimhez hasonlóan ő is tökéletesen beszélt németül. A szovjet államvasút kárpátaljai részlegének főparancsnokaként apámat megtartotta főmérnöki állásában. De rövid idő után felszólították apámat, hogy lépjen be a pártba, vagy kezdetnek legalább írásban kötelezze el magát az új hatalomnak. Ezt határozottan elutasította, ezért menesztették a vasúttól, ráadásul kilakoltattak minket nagy vállalati lakásunkból. Édesapám ezután, egészen nyugdíjaztatásáig, a magas tudása és kiváló szervező tehetségének köszönhetően, nagy építővállalatoknál töltött be főmérnöki tisztséget.

Önéletrajzában írja: László nevű testvérével együtt kifogásolták, hogy a szovjethatalom a keresztnevüket szlávosította. Lett ennek valamilyen következménye?

Laci ikertestvérem 11 perccel előttem született. Azóta, még ha távol is kerülünk egymástól, egynek érezzük magunkat, szorosan összetartozunk, mindenben segítjük, támogatjuk a másikat. Ez már régen is így volt. A középiskolában, aki betöltötte a 14. életévet, felszólították, hogy lépjen be a Komszomolba. Az osztályunkban, néhány kivételtől eltekintve, senki nem írta meg a felvételi kérelmet. Végül az osztályfőnökünk, akit nagyon szerettünk és tiszteltünk, elhozta a tagkönyvecskéket, és mindegyikünk kezébe nyomta. Megígérte, ha elvesszük, sem nekünk, sem a szüleinknek nem esik bántódása. Nem is volt érdeke sem az iskolának, sem a Komszomol, illetve a párt vezetőségének, hogy az esetből ügyet csináljon. Jobbnak látták eltussolni. Az elutasítók élén az iskola legjobb tanulója, a testvérem állt.

A tizenhatodik életévüket betöltöttek kaptak egységes személyi igazolványt, azaz paszportot. 1956 nyarának elején, még az érettségi előtt hívattak minket, hogy ünnepélyes keretek közt vegyük át ezt az okmányt. A mi iratainkban a nemzetiségünket, mert volt ilyen rovat is, szlováknak írták. A nevünket meg szlávosították. Ezért nem vettük át. Közöltük, hogy ez nem a miénk, a felvételi kérelemben magyarnak írtuk be magunkat, szlovákul nem is beszélünk. Szót szó követett, végül édesapámat behívatták a KGB helyi irodájába, ahonnan visszatérve falfehér arccal elénk vetette a paszportokat. Közölte, hogy mégiscsak megkapjuk az érettségi bizonyítványt, de a vizsgákra alaposabban készüljünk fel, és csak bizottság előtt vizsgázzunk.

Eseményekben bővelkedő történelmi idők voltak azok. Talán sokan nem is tudják, hogy 1956 októberében és novemberében nemcsak Magyarországon és Erdélyben, de Kárpátalján is történtek forradalmi megmozdulások. Önök miként vettek részt ezekben?

1956 novemberében Lászlóval együtt kirakatokra ragasztgattuk Petőfi Nemzeti dal című versének első strófáit. Sajnos egyszer rajtakaptak, amikor falra festettük a nye trogájtye vengrov (ne bántsátok a magyarokat) feliratot. Így megbélyegzettekké váltunk. Kétévi „átnevelésünk” befejeztével Lacival együtt felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára, pszichiáter akartam lenni. Azt mondtam, azért, mert annyi bolond van körülöttünk, hát legalább egy részüket majd meggyógyítom. Azzal a magyarázattal, hogy elég nekik egy lázongó, az ungvári egyetem kapuját bezárták előttem. Csak Laciból lett elismert, neves orvos. A sajtóban megjelent egy cikk Jura hocse do vuzu (Jura diplomát akar) címmel, ahol azt fejtegették, hogy a nemes értelmiségi családunkból elég, ha csak egyikünk lesz diplomás. A munkásosztálynak ugyanis szüksége van okos, értelmiségi származású, intelligens, tanulékony dolgozókra. A két év alatt magas fokon elsajátítottam a géplakatos és az univerzális hegesztő szakmákat. Ezért még két évre meghosszabbították az átnevelésemet.

Az erős ellenállás dacára Ön nem adta fel továbbtanulási szándékát.

Igen, mivel az ungvári egyetem nem kért belőlem, felvételiztem a Lembergi Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Köszönhetően a gyártól kapott ajánlásnak, 1958-ban fel is vettek. Ekkor kezdett éledezni a szovjet diktatúra elleni ukrán nemzeti mozgalom. Ennek hatására én is kiléptem a Komszomolból. Természetes, hogy összehívtak egy gyűlést, ahol az egyetemről való kizárásunkat követelték. Többeket menesztettek, de mivel az első szemesztert kitűnő eredményekkel végeztem, engem nem zártak ki, csupán egy félévre felfüggesztettek, és egy építkezési vállalathoz – ahol a vezetőség és a dolgozók túlnyomó többsége orosz volt – vezényeltek ismételt „átnevelésre”. Az évfolyam második felét munkásként töltöttem. Az 1960-as tanév kezdetén jelentkeztem az egyetemen, de a dékán, Komarov professzor, kategorikusan kijelentette, hogy nem vesz vissza. A rektor felajánlotta, hogy válasszak bármilyen más szakot. A geodéziai kar aero-foto-geodézia tanszék vezetője, Makara professzor –aki Kanadából települt vissza, mellesleg magyar szimpatizáns, a későbbiekben menesztették is – vett magához, amiért a végsőkig hálás vagyok neki. E szakmának köszönhetően ingyen, magas fizetés ellenében, bejártam a Szovjetunió nagy részét, ugyanis a geodéta ritka szakma volt, az országban csak három egyetemen tanították, és a bérünk 40%-kal volt magasabb a többi szakmában dolgozókénál.

Az egyetemi évek után mikor került vissza Kárpátaljára?

Tanulmányaim befejezése után kivezényeltek az alma-atai aero-geodéziai tudományos kutatóintézetbe, ahol folytathattam az egyetemen elkezdett fotogrammetriai kísérleteimet. A beosztásom gyakori terepmunkát igényelt. Ennek köszönhetően bejártam, főként lóháton és repülővel, a szibériai tajga egy részét, megismertem az őshonos népeket, azok szokásait, nyelvjárásait. Megtanultam a különböző hajlamú és jellemű emberekkel bánni, ugyanis a kisegítő munkások egy részét a környékbeli büntetőtáborokból kellett kiválogatni. A zord Szaján-hegységben, a vad tajgában, az embert kemény megpróbáltatások elé állító éghajlati körülmények között elsajátítottam a túlélés fortélyait.

Egy idő után felfigyeltek a tudományos munkásságomra. Meghívást kaptam a Kirgiz Állami Műszaki Egyetemre tanárnak, ahol biztosították a kísérleteim folytatását és támogatását. Itt két év alatt sikeresen megírtam a disszertációmat, de nem védtem meg, mert a tanári beosztásom megtartása és a tudományos fokozat elnyerésének feltétele a pártba való belépésem volt, amit elutasítottam. Végeredményben nem ezért mondtam le a tudományos karrierről. Ráébredtem, hogy egy szűk tudományág tudósaként, csak orosz környezetben kamatoztathatom tudásomat. Éreztem, hogy az élő magyar nyelv, magyar környezet hiánya miatt elsorvadok. Miután hazatértem Ungvárra, a megyei földhivatal geodéziai osztály vezetőjeként dolgoztam.

De mégsem volt otthon sokáig maradása, rövidesen újra Szibéria felé vette az irányt. Mi volt ennek az oka?

Igen, 1984 elején, egy pályázat elnyerése következtében öt évre leszerződtem az Északi-sarkon túli Csukotkára, az aranymezők feltérképezésére. A kalandvágy, a romantika késztetett erre. Megtapasztalhattam a -52 fokos fagy hatását, ennek következményét sajnos a mai napig érzem. Ugyancsak alkalmam volt átérezni azt a felejthetetlen érzést, amit a sarki fény varázslatos látványa vált ki az emberből. Oda csak repülővel lehet eljutni. Lemberg–Moszkva–Magadan, tovább helyi járaton Magadan–Kepervejem (Bilibino városka reptere.) Ez Csukotka gyöngyszeme. Itt van a világ legészakibb atomerőműve, amely az aranymezők feltárásához és annak feldolgozásához biztosítja a szükséges energiát. Moszkvában a magadani járatra csak meghívólevéllel lehetett felszállni, mert ugye ez zárt zóna volt. A szibériai kiszállásaim alatt megismertem több kisebb-nagyobb várost. Nagy volt a csodálkozásom, hogy elvárásom ellenére Magadan teljesen elüt a tipikus orosz jellegzetességtől. Egy csinos, európaias település, ez a helyi Gulág-régió fővárosa. Ennek az a magyarázata, hogy a várost a politikai, illetve hadifoglyok tervezték és építették. Sok volt köztük a magasan képzett, művelt szakember. .

Aztán 1989-ben végleg hazatért Kárpátaljára, ahol éppen olyan erők gyülekeztek, szervezkedtek, amelyek később meghatározó tényezői lettek a régió életének. Ekkor már a magyarság, a magyar értelmiség is szervezkedett, bizakodva tekintett a jövőbe. Ön hogyan élte meg ezeket az éveket?

1989 elején végleg visszatértem Ungvárra, ahol bekapcsolódtam a szerveződő magyar mozgalomba. Ekkor, a peresztrojkának köszönhetően, kiharcoltam, hogy Jurij nevemet hivatalosan „visszahonosítsam” Györgyre. Igazolást is kértem, ami bizonyította, hogy a György Jenevics és a néhai Jurij Jevgenyevics ugyanaz a személy. Az ukrán nyelvű központi napilapban megjelentettem egy cikket, amelyben felsoroltam a helyi magyarságot ért sérelmeket, többek közt az eltitkolt és letagadott „málenykij robot”-ra való elhurcolásokat, amiért sok fenyegetést kaptam. A KGB is bekéretett magához. Ugyanakkor ez bizonyos mértékben bátorította az óvatoskodó magyarok egy részét, hozzájárult szerveződéseikhez.

Ön részt vett a KMKSZ megalapításában. Miként emlékszik vissza a kezdetekre?

Igen, részt vettem a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrehozásában, az ungvári szervezet alapító elnöke lettem. Ezen a poszton, a tilalom és fenyegetések ellenére, 1989 őszén Kárpátalján elsőként állíttattam emlékművet a sztálinizmus áldozatainak, ahol ezres tömeg jelent meg. Sikeres, erőteljes választási kampány következtében, a Szovjetunió első szabad választásán, a megyei és a városi tanácsban a magyar frakciónak meghatározó szerepe lett. Mint a helyi magyarok egyik vezető személyiségét, Ungvár alpolgármesterévé választottak, 1990 és 1994 között töltöttem be ezt a tisztséget. Ez idő alatt elértem, hogy harminc-egynéhány utca visszakapta magyar nevét, a város főtere Petőfi tér lett, egyik központi utcája Rákóczi nevét vette fel. Több magyar szobrot helyreállítottunk, emléktáblákat helyeztünk el. A nevemhez fűződik a magyar nyelven, magyar nemzeti zászlókkal való ünnepi nagygyűlések rendezésének engedélyezése és támogatása, a polgármesteri hivatalba magyar nyelvű kérelmek befogadása, a magyar konzulátus megnyitása, működésének zavartalan biztosítása. Mindez igazolni hivatott Ungvár és Kárpátalja magyar eredetét. Kezdeményezője és alapító tagja voltam a lembergi és a kijevi magyar szövetségeknek is.

Ebben a légkörben a KMKSZ alakuló gyűlésén nagy volt a lelkesedés. A felszólalásokban, de a folyósokon is gyakran hangzott el az igény, hogy végre visszaadjuk településeink tisztességes magyar nevét, a Gorkij, illetve Lenin szobrok helyett magyar és ruszin személyeknek állítsunk emlékműveket. Eldöntöttünk, hogy Ungváron kell kezdeni a munkát, méghozzá a központi téren, a már ledöntött Sztálin szobor helyén Petőfi Sándornak kell szobrot állítani. Az engedélyezést a megyei, még szovjet vezetéstől, a KMKSZ elnökének, Fodó Sándornak sikerült kicsikarnia. A vita tárgyát főként az képezte, milyen méretű legyen a szobor, és mekkora legyen a talapzat. Végül is Ferenczy Béni alkotását 1990. szeptember 29-én együtt avatta fel Göncz Árpád magyar államfő és Leonyid Kravcsuk, Szovjet-Ukrajna vezetője. Ezt követően a városi tanács döntése alapján – mint már korábban említettem – ezt a teret Petőfi térré kereszteltük át.

Alpolgármestersége alatt milyen összetételű volt a város vezetése? Tapasztalt bárminemű magyarellenességet?

A 1990. évi választások előtt a szovjetek egy sor progresszív, demokratikus változást vezettek be a választási törvénybe. Így a helyi tanácsok képviselőinek száma a lakosok számától függött, kb. 1000 lakos tartozott egy képviselőhöz. Ungvárt, 125 000 fős lakosságának megfelelően 125, nagyjából egyforma választókörzetre osztották fel. Mindegyikben több jelölt közül választhattak a szavazók, vagyis valódi választások voltak, nem csupán szavazás. A városi KMKSZ alakulásánál feltérképeztük a lehetőségeket, és azokban a körzetekben indítottunk jelölteket, ahol a legtöbb magyar élt. Két kört írt elő a törvény. Az lett képviselő, aki a körzetében 50%+1 fő szavazatot kapott. Az első körben mindössze valamivel több, mint harmincan jutottak be, többségük kommunista, de a megválasztottak közt voltak néhányan a mieink közül is. Bizakodásra adott okot, hogy rájuk nem csak magyarok szavaztak.

A második fordulóban már az lett megválasztva, aki a legtöbb szavazatot kapta. Aggodalmat a kommunisták sikere váltott ki. Ezért, nehogy többséget szerezzenek a tanácsban, „Pozíciónk” névvel alapítottunk egy választói klubot. Üléseinkre meghívtuk a megalakult nemzetiségi egyesületek vezetőit, aktivistákat. Ugyancsak felosztottuk a körzeteket, összeírtuk a számításba jöhető jelölteket, akiket megfelelőnek ítéltünk; megkerestük őket, és aki egyetértett a programunkkal, feleskettük és támogattuk a jelölését. Ezek mindegyike valamelyik klubtag kíséretében bekopogott körzete szinte mindegyik lakásába, ismertette elképzeléseinket az ott élőkkel. A magyarokat más nemzetiségűek kísérték, míg az ukrán/ruszin/orosz/zsidó jelölteket magyarok. Mindezek eredményeként végül is a tanácsba 55%-ban szovjetellenes erők kerültek be. Ezen belül a magyar frakció száma 47 főből állt, 27 magyar és 20 ruszin arányban. Azaz döntő szerepünk lett a város vezetésében.

A polgármester személye meghatározó volt. Az üléseinken öt jelölt közül, nagyon kemény átvilágítást, vizsgáztatást követően, a cseh származású, de inkább ruszin érzelmű egyetemi tanár, Landovszki Emil történész mellett döntöttünk, akinek a felesége –megjegyzem – magyar. A többi indulót lemondattuk a jelöltségről. Így a kommunisták jelöltje ellen, az előre megírt forgatókönyvünk szerinti alakuló gyűlésen nem nagy többséggel, de Landovszki lett a városunk életét nagymértékben befolyásoló első személy. Helyettesnek a képviselők közül javasoltak személyeket. Előzetes megegyezés nélkül, teljesen váratlanul, a magyar frakció szerénységemet állította elő. A három jelölt bemutatkozását követően, titkos szavazással, a 125-ből én 109 szavazatot kaptam. A végrehajtó bizottságba a polgármester javasolta a személyeket a nemzetiségi egyesületekkel egyeztetve. Tekintélyének és személyiségének köszönhetően a képviselők nagyobb vita nélkül fogadták el javaslatait. A bizottság tagjai mind magyar szimpatizánsok voltak, vagy legalábbis úgy tettek.

Már a kezdetektől igyekeztek jó kapcsolatokat kiépíteni Magyarországgal, megyei és városi önkormányzatokkal.

Így van. Testvérvárosi kapcsolatot létesítettünk több magyarországi várossal, de ezen túlmenve, egy-egy német, szlovák, lengyel és orosz várossal is. A velük való együttműködésünk fenntartása és fejlesztése kizárólag az én feladatom volt. Főleg a magyarországi képviselők látogattak minket rendszeresen, meghívtuk őket az üléseinkre, de hozzájuk is delegáltunk képviselőcsoportokat tapasztalatcsere céljából.

Hogyan emlékszik vissza az ukrán függetlenség körül kialakult eseményekre?

A Szovjetunió végnapjaiban az országban felütötte fejét a szélsőséges ukrán nacionalizmus. Galíciából százával jöttek Ungvárra harcias kedvű aktivisták, akik spontán nagygyűléseket szerveztek Ukrajna függetlensége mellett. A városi tanács, a megye erélyes támogatásával, operatívan betiltott minden tömeges gyülekezést a városban, mondván, ezek a rendezvények nagy károkat okoznak. A helyi rendőrség betartotta a határozatot, készséggel fellépett a nacionalista rendbontók ellen. A béke megőrzése érdekében a hágón felállítottak egy kordont, ahol a nacionalista provokátorokat szállító buszokat visszafordították. Rövidesen bekövetkezett az elkerülhetetlen, a birodalom szétesett. A városi tanács első döntései között szerepelt a vallásszabadság helyreállítása. Visszaadtuk a felekezeteknek az elkobzott, államosított vagyonukat, ingatlanjaikat. A kényszerből pravoszlávvá vált görög katolikusok visszatértek a saját vallásukhoz, és mindenáron birtokba kívánták venni a már törvényesen visszakapott szentélyüket. Ennek a pópák által felhergelt ortodox hívők agresszívan próbáltak ellenállni. A városháza előtt letáborozott ortodox hívek egy része éhségsztrájkba kezdett. Ennek következtében már a kívülállók is kegyetlenséggel vádoltak minket, sőt elhangoztak magyarellenes megnyilvánulások is. A sátrakat egy idő után felszedték ugyan, de a tömeg, amely túlnyomó többségében asszonyokból állt, követelte, hogy személyesen beszélhessenek velem, vonjam vissza a számukra kedvezőtlen tanácsi határozatot. Le is mentem közéjük, de az eleinte nyugodt párbeszéd hamar elmérgesedett, az asszonyok a fejük fölött vittek, hogy belefullasszanak az Ungba. A képviselők mentettek ki szorult helyzetemből. A rendőrségnek végül sikerült szétoszlatnia a tömeget, ennek ellenére délután betörtek a városháza épületébe, a tanácselnök hivatalába, nekirontottak, ütlegelték, lefogták, hogy kidobják az ablakon. Ekkor néhány rendőr és bátor képviselő elég brutálisan kiűzte a felbőszült tömeget.

Ön viseli a vitéz előnevet. A Vitézi Rendet még Horthy Miklós alapította 1920-ban, olyan egyének számára, akik hadi eseményekben, vagy más módon tettek kiemelkedő szolgálatot a magyar nemzetnek. Önből hogyan lett vitéz?

A „pofoszosok” közt – ahova Laci testvérem révén kerültem – többen egyúttal a Vitézi Rend tagjai is, akik bemutattak a rend vezérkarának. Megismerve elveimet, tevékenységemet, méltónak találtak, hogy e magasztos cím viselőjévé váljak. 2006. június 17-én Szegeden, az Alsóvárosi Ferences Templomban került sor a vitézzé avatásomra. Miután közelebbről megismertem a rend tisztikarát, a soros avatási ünnep után javasoltam, hogy célszerű kiterjeszteni a VR tevékenységét az elcsatolt részekre is.

Elérkeztünk a beszélgetésünk végére, melynek során egy kalandokban bővelkedő, tartalmas életpályát ismerhettem meg. A további munkához jó egészséget, és erőt kívánok! Köszönöm a közreműködést!

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/sziberian-at-az-alpolgarmesteri-szekig-beszelgetes-vitez-kover-gyorgy-karpataljai-magyar-erdekvedovel/
Kárpátalja.ma

Válasz

M Imre üzente 2 hete

2017 a kárpátaljai magyarság egyik legnehezebb éve volt a független Ukrajna kötelékében - 2018.01.01.

A legnehezebb évet zárta a 26 esztendeje függetlenné vált Ukrajna kötelékében 2017-ben a kárpátaljai magyar közösség, amelyet a lakosság egészét sújtó, egyre mélyülő – az anyaországi támogatások által jelentős mértékben enyhített – szociális-gazdasági válság mellett az államilag vezérelt nemzetiségi elnyomás réme is mind jobban fenyeget.

A 2017-es év Kárpátalján az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenésével kezdődött. A Nagyszőlősön vaddisznók között megjelent fertőzés csakhamar átterjedt a házi sertésekre, aminek következtében több Munkács környéki falu sertésállományát meg kellett semmisíteni. Augusztusra a súlyos gazdasági következményekkel járó állatbetegség elérte az ukrán-magyar határ tőszomszédságában található Tiszaújlakot, ahol több ezer sertést kellett kiirtani.

Katasztrofális helyzetbe került a humán egészségügy is Kárpátalján. Márciusban Hennagyij Moszkal kormányzó
http://kiszo.net/2017/12/31/moszkal-okollel-vedene-meg-a-magyarokat/
kérésére a magyar kormány sürgősségi támogatásként több millió forint értékű gyógyszerkészítményeket küldött Kárpátaljára a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek életének megmentésére. Röviddel ezt követően Magyarország 20 ezer adag kanyaró elleni oltóanyagot szállított az ukrajnai megyébe. Látva az egészségügy sanyarú állapotát, a kormányzat mellett a magyarországi segély- és civil szervezetek is megmozdultak, és egész évben szinte ontották a segélyeket a kárpátaljai kórházaknak. A Katolikus Karitasz életmentő készülékekkel és kórtermi berendezésekkel segítette az ungvári gyermekkórházat és a munkácsi megyei gyermekkórház onkológiai osztályát. Korszerű diagnosztikai eszközökkel támogatta a járási kórházakat és a munkácsi megyei gyermekkórház jégeső által egy évvel korábban megrongált tetőszerkezetének cseréjét a Miniszterelnökség kárpátaljai kormánybiztossága. Júliusban a kárpátaljai kormánybiztosság közvetítésével 400 ezer euró értékű kórházi eszközökhöz és berendezésekhez jutottak a kárpátaljai egészségügyi intézmények. Szeptemberben Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesületének elnöke felavatta a Nagyszőlősi Járási Kórház 36 millió forintnyi magyarországi támogatással felújított, 31 ezer gyermeket ellátó osztályát.

Az ukrán állam feladatait részben átvállalva Magyarország 2017-ben megnövelt mértékben folytatta – az egyházi líceumok és a beregszászi Rákóczi-főiskola, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara működésének biztosítása és fejlesztése mellett – a kárpátaljai magyar pedagógusok, orvosok, egészségügyi és művelődési dolgozók, lelkészek, újságírók, tankönyvkészítők bérkiegészítő támogatását, a Keleti Partnerség Program keretében a magyar oktatási és művelődési intézmények korszerűsítését, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program révén 4,5 milliárd forint értékben óvodák felújítását és építését. A kárpátaljai művelődési élet egyik legjelentősebb eseménye volt a mai Kárpátalja történetét a VIII. századtól 1920-ig bemutató, a magyar állam 110 millió forintos támogatásával létrehozott állandó kiállítás novemberi megnyitása az ungvári várban.

Valóságos mentőövet jelent a kárpátaljai magyarság szülőföldön maradását tekintve a magyar kormány helyi vállalkozóknak nyújtott gazdaságfejlesztési támogatása, amelynek keretében 2017 végéig 7,5 milliárd forintnyi beruházás valósul meg Kárpátalján 22 ezer nyertes pályázattal, az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Programnak köszönhetően.

A közel négy éve háborús konfliktustól is szenvedő Ukrajnát sújtó szociális-gazdasági válságot tetézve a kárpátaljai magyarság helyzetét 2017-ben tovább nehezítette a mindinkább szélsőséges nacionalizmusba hajló kijevi nemzetpolitika, amelynek jegyében az ukrán állam fel akarja számolni a területén élő nemzetiségi kisebbségek nyelvhasználati, oktatási és egyéb jogait. Ennek tükrében korábban soha nem tapasztalt, provokációkkal kísért magyarellenes rágalomhadjárat indult a központi ukrán médiában, amelynek az orgánumai, minden alapot nélkülözve, szeparatizmussal és ukrán ellenességgel vádolják a kárpátaljai magyarokat. A kárpátaljai magyar szervezetek és történelmi egyházak viszont összefogtak, és az év elején, alig egy hónap alatt 65 ezer aláírás gyűjtöttek össze az ukrajnai kisebbségek nyelvhasználati és oktatási jogainak akkor még csak tervezett szűkítése ellen.

A kárpátaljai magyarságot létében fenyegető, a nemzetiségek anyanyelvű oktatását az első négy osztályra korlátozó új ukrán oktatási törvény szeptember 5-i elfogadása után a kárpátaljai magyarok – az anyaország átfogó nemzetközi támogatása mellett – Ukrajnában a leghatározottabban léptek fel a jogszabály ellen, amivel az ukrán hatalmi és nacionalista körök még bőszebb reakcióját váltották ki. Ennek egyik megnyilvánulásaként Beregszászon zömmel a Kárpátok túloldaláról érkezett ukrán szélsőségesek november elején magyarellenes megfélemlítő felvonulást tartottak.

Viszont pozitív fejleményként értékelhető, hogy Kárpátalja kormányzójával együtt a magyarok anyanyelvű oktatási jogainak megőrzése mellett állt ki határozatában a megyei tanács (közgyűlés) képviselőinek döntő többsége. A kárpátaljai magyarok és érdekvédelmi szervezeteik eltökéltek abban, hogy – az anyaország támogatásából is bátorságot merítve – töretlenül folytatják küzdelmüket szerzett jogaik megvédése érdekében.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/2017-a-karpataljai-magyarsag-egyik-legnehezebb-eve-volt-a-fuggetlen-ukrajna-kotelekeben/
Forrás: mti.hu

Válasz

M Imre üzente 3 hete

A Charta XXI mozgalom az Országos Ruszin Önkormányzattal együtt konferenciát rendez Nyíregyházán, 2018 február 3-án a magyar ruszin kulturális kapcsolatokról
EGYÜTT AZ ÚTON - RUSZINOK ÉS MAGYAROK címmel.
A fővédnök Kocsis Fülöp érsek metropolita.

Előadók többek között:

Dr. Véghseő Tamás: A görögkatolikusság szerepe a ruszin-magyar kapcsolatokban

Vári Fábián László: A magyar-ruszin társadalmi és kulturális együttélés korszakainak tükröződése népeink népköltészetben

Fedinec Csilla: Gens fidelissima? A ruszin kérdés Trianontól máig

Csernicskó István: Nyelv és/vagy nyelvjárás: nyelvészeti kérdés ez?

Iváncsó Ádám: A Debreceni Egyetem, mint a ruszin értelmiség képzésének helyszíne: 1938-1945

Bárányné Komári Erzsébet: Bonkáló Sándor munkássága - összekötő kapocs a magyar és a keleti szláv kultúrák között

Telenkó Bazil Mihály: A ruszin kulturális örökség hagyományozódása

Surján László: A nemzeti identitás jelentősége.

A konferencián a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. REGISZTRÁLNI az interneten lehet:
http://chartaxxi.eu/regisztracio.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

A helyszín: Nyíregyháza Bethlen Gábor u. 13-19.
Időpont: 2018. február 3-a.
A rendezvény 10 órakor kezdődik, és 16 óráig tart. A résztvevőknek az előadások közti szünetben ebéddel szolgálunk. Bővebb információt, programot a regisztráltaknak elektronikus levélben küldünk. Saját email címmel nem jelentkezők is jöhetnek, ők egy kapcsolattartó személyén keresztül jelentkezzenek, aki vállalja, hogy segíti az információ áramlást a jelentkező és a szervezők között. A konferencia magyar nyelvű.

Érdemes eljönni, hiszen a közöny: betegség, a tudás: gyógyszer, a szeretet: egészség.

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

Kijev nem is titkolja, hogy ukránosítani akar az oktatási törvénnyel

Kijev el akarja ukránosítani a szovjet idők örökségeként "eloroszosodott" lakosságot - derül ki abból az álláspontból, amelyben vitatott oktatási törvénye mellett érvel az ukrán kormány a Velencei Bizottság előtt. A dokumentumban az oktatási minisztérium nem is titkolja szándékait, sőt azokat legitim törekvésként mutatja be. A Velencei Bizottság a kisebbségi nyelveken történő oktatást korlátozó törvény módosítását javasolja.

Az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló szerve kedden hozta nyilvánosságra álláspontját az ukrán oktatási törvényről, amelyet megvitatott a december 8–9-ei plenáris ülésén, a kijevi kormány oktatási minisztériumának állásfoglalását is figyelembe véve.

A hivatalos ukrán álláspont lényegében amellett érvel, hogy Kijevnek jogában áll „elukránosítani” a kisebbségeit, mert a nyelvi egység növeli a társadalmi kohéziót, ezzel pedig csökken a területi szeparatizmus és az esetleges orosz területi agresszió veszélye.

A kiindulópont az, hogy a mintegy 400 ezer kisebbségi diák elsöprő többsége orosz nyelven tanul, sőt, számos ukrán gyerek is orosz tannyelvű iskolába jár, ahol az állam nyelve csupán egyike a tantárgyaknak. „Ez a gyakorlat a Szovjetunióban fejlődött ki, amikor a hatóságok minden lehetséges módon korlátozták az orosztól eltérő nyelvek tanulását” – mutat rá a kijevi álláspont hozzátéve, hogy emiatt az idősebb generációk jobban beszélnek oroszul, mint ukránul. Mi több, folytatódik Ukrajna eloroszosítása, ha a keleti és dél-keleti részeken az ukránok is orosz tannyelvű iskolákba járnak a mai napig. A kisebbségek egymás közötti kommunikációjának a nyelve is az orosz, „amely így átvette az államnyelv szerepét”.

Az álláspont sejteti, hogy eddig csak azért nem korlátozták a kisebbségi nyelvek oktatását – azért nem alkalmazták „maradéktalanul az oktatási nyelvére vonatkozó alkotmányos előírásokat” –, hogy megőrizzék a társadalmi békét. Ezt azonban kihasználta az Orosz Föderáció, hogy területi agressziót hajtson végre Ukrajna ellen az „orosz világ” (Russki mir) megőrzésének ürügyén, ami alatt az orosz hatóságok mindazokat a területeket értik, ahol az orosz nyelv a domináns

„Ilyen körülméynek között az ukrán hatóságok rádöbbentek, hogy az eddigi nyelvpolitika folytatása az oktatásban nemhogy nem járul hozzá a nemzeti egyetértéshez, hanem egyenesen veszélyt jelent Ukrajna nemzetbiztonságára, szuverenitására és területi egységére” – mutat rá a kijevi álláspont, hozzáfűzve, hogy „az ukrán alkotmány előírásainak való feltétlen megfeleltetést” úgy kell értelmezni, mint a politikai nemzet megerősítésére és az állam feldarabolódásának elhárítására tett erőfeszítést. Ugyanakkor az irat szerint a kisebbségekhez tartozó személyeknek alkotmányos joguk elsajátítani az állam nyelvét, hogy az ország egész területén érvényesülhessenek, ne csak azokon a vidékeken, ahol az ukrán nyelvet hiányosan vagy egyáltalán nem beszélik.

A szeptember végén hatályba lépett törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye szerint Ukrajnában az oktatás nyelve az ukrán. A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása csak az első négy osztályban lesz engedélyezett, az ötödik osztálytól felfelé a tantárgyak többségét ukránul oktatnák majd. Engedélyezi viszont a törvény két vagy több tantárgy oktatását más nyelveken, azaz angolul, illetve más európai uniós tagország nyelvén is.

Ezek a Velencei Bizottság kifogásai

Álláspontjában a Velencei Bizottság leszögezi: legitim Ukrajnának az a törekvése, hogy polgárainak az államnyelven történő folyékony beszéd elősegítésével kezelni akarja az egyenlőtlenségeket, ugyanakkor indokoltak a hazai és nemzetközi bírálatok is, amelyek a jogszabálynak a kisebbségi nyelveken való oktatás korlátozásával kapcsolatosak.

A Velencei Bizottság azt is kifogásolja, hogy a parlament által elfogadott törvényszöveg különbözik attól, amelyről korábban egyeztetés zajlott az ukrán kormány és a kisebbségek képviselői között. Ugyanakkor a törvény sokat vitatott 7. cikke jelentős kétértelműségeket tartalmaz, és nem biztosítja az ország nemzetközi és alkotmányos kötelezettségvállalásainak megvalósításához szükséges útmutatásokat. Márpedig alapvető fontosságú, amikor a kisebbségek létező és alaposan meghonosodott jogait érintő, átfogó reformintézkedések születnek, hogy azok összhangban álljanak a megfelelő nemzetközi és alkotmányos előírásokkal.

A Velencei Bizottság szerint az új tanügyi törvény megváltoztatja a nyelvek szerepét: az ukrán tantárgyból az oktatás eszközévé válik a kisebbségi tanintézményekben is, főleg az általános iskolában. A kisebbségi nyelveken történő oktatásra léteznek garanciák a törvényben, de az állásfoglalás szerint ezek elsősorban az elemi iskolára korlátozódnak, ráadásul nem világos, hogy a garanciák pontosan mire terjednek ki.

A Velencei Bizottság rámutat: az ukrán tannyelvű oktatásra történő radikális átállás jóval kevesebb lehetőséget biztosít a nemzeti kisebbségeknek az anyanyelvükön való tanulásra, „ez a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meglévő jogainak aránytalan megnyirbálásával egyenértékű”. A változások bevezetésére megszabott szűk határidő ugyanakkor komoly aggodalmakat vet fel az oktatás minőségével kapcsolatban – fűzték hozzá.

A Velencei Bizottság szerint a 7. cikkely teret enged a rugalmas megoldásoknak, de lehetőséget teremt arra is, hogy az alkalmazás során a kisebbségi nyelveket kizárólag tantárgyként és nem az oktatás nyelveként használják, ami a kisebbségi jogok csorbításának minősülne. Mindazonáltal a cikk 4. paragrafusa lehetővé teszi, hogy bizonyos tárgyakat az Európai Unió hivatalos valamelyik hivatalos nyelvén oktassanak, és a kijevi hatóságok jelezték, hogy szándékukban áll ezt a rendelkezést a kisebbségek javára értelmezni.

Mindazonáltal a Velencei Bizottság szerint ez is csupán akkor volna elfogadható megoldás, ha a törvény alkalmazására – a kisebbségi szervezetekkel folytatott konzultáció után – elfogadott másodlagos jogszabályok biztosítanák, hogy a kisebbségi diákok megfelelő szinten elsajátíthassák ezeket a nyelveket. Ugyanakkor ez a kitétel nem jelent semmiféle megoldást az – ukrán mellett leginkább elterjedt – orosz nyelvet beszélők számára, ami felveti a hátrányos megkülönböztetés problémáját.

A megoldás a 7. paragrafus módosítása

„Mindezeket figyelembe véve, a megfelelő megoldás a 7. cikk módosítása lenne, illetve annak helyettesítése egy kiegyensúlyozottabb és világosabban megfogalmazott rendelkezéssel. Ebben a kontextusban mindenekelőtt a nem az Európai Unió hivatalos nyelvének számító kisebbségi nyelvekkel szembeni diszkriminációt kellene megszüntetni” – mutat rá a Velencei Bizottság, amely hét pontban foglalta össze a kijevi vezetés számára az ajánlásait.

Ezek között, a fent már említettek mellett, megtalálható az is, hogy az ukrán oktatási minisztérium biztosítson hosszabb átmeneti időszakot az új szabályok bevezetéséig, a magániskolákat mentesítsék az államnyelv használatának kiterjesztése alól, illetve javítsák az államnyelv mint tantárgy oktatását.

Ez azért is érdekes, mert a kijevi oktatási tárca a Velencei Bizottságnak elküldött álláspontjában többek között azzal érvelt az új szabályozás szükségessége mellett, hogy az ukrán nyelv kizárólag tantárgyként történő oktatása nem biztosítja az államnyelv olyan szintű elsajátítását, hogy a kisebbségekhez tartozó gyerekek élni tudjanak alkotmányos jogaikkal, és „teljesíteni tudják alkotmányos kötelezettségeiket”.

http://tiszanews.org.ua/index.php?module=news&&target=get&id=21986
2017.12.14.

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

Szijjártó: két feltételnek kell teljesülnie az ukrán oktatási törvény kérdésének rendezéséhez - 2017.12.08.

Magyarország álláspontja szerint két feltételnek kell teljesülnie az ukrán oktatási törvény kérdésének rendezéséhez – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek csütörtökön Bécsben.

A tárcavezető az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri tanácsának ülésén vett részt.

Tárgyalásairól beszámolva elmondta: találkozott Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel és Kurt Volkerrel, az Egyesült Államok Ukrajnáért felelős különmegbízottjával, és mindkét megbeszélésen világossá tette, hogy két alapvető szempontnak kell teljesülnie Magyarország szerint ahhoz, hogy megnyugtatóan le lehessen zárni az ukrán oktatási törvényt illetően előállt helyzetet. Először is “a magyar kisebbségtől egyetlenegy szerzett jogot sem lehet elvenni”, másrészt pedig a kárpátaljai magyaroknak azt kell mondaniuk a megoldásra, hogy rendben van – magyarázta.

Szijjártó Péter hangsúlyozta: ha ez a két feltétel teljesül, akkor “a magyar kormány is azt mondja, hogy rendben van”. Amíg nem teljesül mind a két feltétel, “addig sajnos nem beszélhetünk megoldásról” – jelentette ki.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/szijjarto-ket-feltetelnek-kell-teljesulnie-az-ukran-oktatasi-torveny-kerdesenek-rendezesehez/
Forrás: mti.hu

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

https://search.coe.int/directorate_of_communications/Pages/result_details.aspx?ObjectId=090000168076f2c3

a Velencei Bizottság állásfoglalásának rövid változata
(teljes terjedelemben - mint írják - december 11-én lesz publikálva):
"Az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete, a velencei bizottság ma elfogadta véleményét az oktatásról szóló új ukrán törvény rendelkezéseiről az állami, kisebbségi és egyéb nyelvek oktatásáról.

Lényeges és dicséretes cél az államok számára az állami nyelv megerősítésének és parancsnokságának előmozdítása mindenki számára a meglévő egyenlőtlenségek megoldása és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hatékonyabb társadalmi beilleszkedésének megkönnyítése érdekében. Azonban a különféle okokból indokoltnak tűnik az erős hazai és nemzetközi kritika, amelyet különösen a kisebbségi nyelvek oktatásának körét csökkentő rendelkezések mutatnak.

Az elfogadott törvény vonatkozó 7. cikke meglehetősen különbözik a kisebbséggel folytatott konzultáció tervezetétől; fontos kétértelműségeket tartalmaz, és úgy tűnik, nem nyújtja a szükséges útmutatást az ország nemzetközi és alkotmányos kötelezettségeinek alkalmazására. A kisebbségi nyelveken történő oktatási garanciák pontos terjedelme - elsősorban az alapfokú oktatásra korlátozva - nem világos.

A jogszabályok "lehetővé teszik, hogy radikálisan megváltoztassák az előző nyelvi rendszert olyan rendszer felé, amely az ukrán nyelvnek az oktatás nyelvének kötelező használatára összpontosul". Ez a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára sokkal kevesebb lehetőséget kínálna a saját nyelvükön való tanuláshoz. Ezenkívül az új szabályok végrehajtásának rövid határideje súlyos aggályokat vet fel az oktatás minőségével kapcsolatban.

Másrészről, mivel a 7. cikk keretrendelkezésként nem határozza meg végrehajtásának módozatait, van olyan hely, ahol a nemzeti kisebbségek védelme jobban megfelel a tolmácsolásnak és az alkalmazásnak. A Velencei Bizottság üdvözli az ukrán hatóságok készségét az ilyen lehetőségek felhasználására; például a kisebbségi nyelveken érkező tantárgyak általános iskoláiban a nemzeti kisebbségek speciális osztályaiban.

Ami a középfokú oktatást illeti, bizonyos rugalmasságra is van lehetőség: a jelenlegi oktatási törvény kerettörvény, és a még elfogadandó általános általános iskolai oktatásról szóló törvény részletesebb és kiegyensúlyozottabb megoldásokat kínálhat, és számos azonnali megoldást kínálhat aggodalmakat. Ezenkívül a 7. cikk jogi alapot biztosít az EU hivatalos nyelveinek egyéb tantárgyainak oktatásához, mint például a bolgár, a magyar, a román és a lengyel; úgy tűnik, az ukrán hatóságok szándéka, hogy kihasználják az e rendelkezés által kínált lehetőségeket.

Az új törvény azonban nem kínál megoldást olyan nyelvekre, amelyek nem EU hivatalos nyelvei, különösen az orosz nyelv, mint a legszélesebb körben használt nem állami nyelv. E nyelvek kevésbé kedvező bánásmódját nehéz megindokolni, és emiatt a megkülönböztetés kérdései merülnek fel. A megfelelő megoldás a 7. cikk módosítása lenne, és helyette ezt a rendelkezést kiegyensúlyozottabbé kellene tenni.

A Velencei Bizottság azt ajánlja, hogy az Európai Unió hivatalos nyelveire megfelelő szintű oktatást biztosítsanak az adott kisebbségek számára; továbbra is biztosítja a kisebbségi nyelvek oktatásának megfelelő arányát az általános és középfokú oktatásban az államnyelvi oktatás mellett; az ukrán nyelvtanítás minőségének javítása, mint az államnyelv; az oktatási törvény módosítása, hogy több időt biztosítsanak a fokozatos reformhoz; mentesítve a magániskolákat az új nyelvi követelmények alól; belépjen a törvény végrehajtása során egy új párbeszédbe valamennyi érdekelt féllel, és végül biztosítja, hogy a törvény végrehajtása ne veszélyeztesse a kisebbségek kulturális örökségének megőrzését és a kisebbségi nyelvoktatás folytonosságát a hagyományos iskolákban .

A Velencei Bizottság értékelte az új törvényt az Ukrajna által vállalt európai és nemzetközi kötelezettségvállalások fényében, beleértve az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye és a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája alapján. Az ukrán alkotmányra történő utalás során hangsúlyozta, hogy az ukrán Alkotmánybírósághoz tartozik, hogy állást foglaljon az ügyben.

Az elfogadott vélemény teljes szövegét december 11-én, hétfőn közzéteszik a velencei weboldalon."
-- Google fordítás angol nyelvről

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

Kijevben puhatolózott a Velencei Bizottság - 2017-12-06.

Mint a téma iránt érdeklődők számára közismert, az ukrán oktatási törvény 7., az oktatás nyelvéről szóló cikke nyomán keletkezett nemzetközi felháborodás következtében Ukrajna felkérte a Velencei Bizottságot, fejtse ki véleményét e jogszabály jogosságával kapcsolatosan. A helyszínen való tájékozódás céljából a nevezett grémium delegációja Thomas Markert, a Velencei Bizottság Titkárságának vezetőjével az élen, Kijevbe látogatott, ahol a kormány, a törvényhozás, valamint egyes nemzeti kisebbségi szervezetek képviselőivel is találkoztak. Az egyik ilyen találkozó keretében az UMDSZ képviseletében e sorok írójának is módjában volt kifejteni álláspontját a kérdésben. Mondandómban megpróbáltam tételesen felsorolni azokat az Ukrajna Alkotmánya és nemzetközi-jogi kötelezettségei által szavatolt és a kárpátaljai magyar közösség tagjai, mint Ukrajna állampolgárai által gyakorolt jogokat, melyeket e törvénycikk megszüntet. Többek között:

– megszűnik az állampolgároknak a joga az oktatás nyelvének megválasztására;

– a kisebbségekhez tartozó személyek ezentúl csak az óvodai és az iskola elemi szintjén részesülhetnek anyanyelvi oktatásban, de ott is csak az államnyelv mellett, értsd vegyes: kisebbségi-államnyelvű oktatásban;

– az ilyen oktatás nem az adott kisebbség nyelvén működő intézményben, hanem csak az ukrán nyelvű intézmények (hiszen a törvénycikk 1. pontja szerint minden oktatási intézmény ukrán tannyelvű) keretein belül külön osztályokban (csoportokban) valósul meg. Vagyis megszűnik az ukrántól eltérő nyelven működő intézmények létjogosultsága;

– megszűnik az anyanyelvi oktatás lehetősége (a jogalapja) mind a szakközép, mind a felsőoktatás kereteiben. Itt, amennyiben erre igény jelentkezik, esetleg megteremtik a feltételeit a kisebbség nyelvének, mint tantárgynak a tanulásához;

– ugyanakkor, megszüntetve e szinteken és formákban a kisebbségi nyelven történő oktatás lehetőségét, a jogalkotó hagy egy kiskaput a többnyelvű oktatásra, mivel egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható. De nem bármilyen nyelveken: erre csak az angol, és az EU más hivatalos nyelvei alkalmazhatóak.

– megszűnik a kisszámú nyelvi csoportok lehetősége alacsonyabb létszámú iskolák, osztályok, illetve csoportok létrehozására, és ezek működésének állami támogatására;

– megszűnik a magán oktatási intézmények alapítóinak joga az oktatás nyelvének kijelölésére;

– megszűnik az államnyelven működő iskolák kötelezettsége egy regionális vagy kisebbségi nyelv oktatására, és értelemszerűen a helyhatalmi szervek joga e regionális vagy kisebbségi nyelv kijelölésére;

– megszűnik a tudás minőségének külső értékelése céljából létrehozott tesztfeladványok kisebbségi nyelvekre való fordításának kötelezettsége és lehetősége. Vagyis ezután a továbbtanulásra jogosító tesztvizsgákat a tanulók csak államnyelven tehetik le;

– megszűnik az állam kötelezettsége a pedagógusok felkészítésére a regionális vagy kisebbségi nyelveken működő intézmények számára. Ami értelemszerű, hiszen ilyen intézmények nem is lesznek.

Szóltam e szabályozás diszkriminatív jellegéről, hiszen, nyelvi szempontokra való figyelemmel az ország polgárait 4 csoportra osztja. 1) az ukrán nyelvűekre, akik saját anyanyelvükön részesülhetnek oktatásban annak minden szintjén és formájában. 2) az őshonos népek nyelveit beszélőkre (ebbe a kategóriába az ukrán jogrend a krími tatár népet sorolja), akik jogosultak a középszintű oktatásra saját anyanyelvükön. 3) az EU valamelyik hivatalos nyelvét beszélő kisebbségekre, akiknek nyelvén esetleg egyes tantárgyak oktathatók az alapoktatáson túl más szinteken is. 4) a nem EU nyelveket beszélőkre, akik az előbbi kegyben sem részesülhetnek.

Hangot adtam annak a véleményemnek is, hogy e törvénycikk esetében nem véletlen tévedéssel, illetve hirtelen lelkesedésből elkövetett túlbuzgósággal, hanem egy tudatos, általános, a közélet minden területére kiterjedő ukránosítási folyamattal állunk szemben, melyet ékesen szemléltetnek a már korábban az elektromos média, illetve a közigazgatás területén a nyelvek használatát szabályzó jogszabályok, valamit a parlamenti többséghez tartozó képviselők által törvényhozás elé terjesztett három nyelvtörvénytervezet.

Valószínűleg mondandóm nem különösebben hatotta meg a téma iránt érdeklődőket, illetve nem sok újat tartalmazott számukra, mert hozzám intézett két kérdésük egyikében azt firtatták, igaz-e az ukrán hivatalosságok azon állítása, mely szerint a kárpátaljai magyarok nem tudnak ukránul, és nem is akarják megtanulni az állam nyelvét?

E találkozón a jelenlévő kisebbségek (a román, a moldáv, a lengyel) – a görög közösség és a Nemzeti Közösségek Kongresszusa interetnikus szervezet nevében szólók kivételével – támogatták az általam mondottakat.

A Velencei Bizottság de-cember 11.-re ígérte állásfoglalásának kihirdetését. Nehéz lenne túlbecsülni e dokumentum jelentőségét. És nem csak e konkrét probléma, az ukrajnai kisebbségek nyelveinek a közoktatásban való alkalmazhatósága tekintetében. E dokumentum fontos, precedens értékű választ ad majd a nemzeti kisebbségek jogai nemzetközi, illetve alkotmányjogi védelmének számos kérdésére. Például arra, hogy létezik-e egyáltalán e jogvédelem, vagy csak vonatkozó dokumentumok és normák vannak csupán?

Dr. Tóth Mihály alkotmányjogász

http://tiszanews.org.ua/?module=news&&target=get&id=21849
http://kiszo.hhrf.org
2017.12.06.

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

NATO-érdekeket sértünk - 2017. december 6.

Sztepan Poltorak ukrán hadügyminiszter és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Európában nem értik, mi közük a kisebbségi ügyeknek a védelmi kérdésekhez

Sztepan Poltorak ukrán hadügyminiszter és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Európában nem értik, mi közük a kisebbségi ügyeknek a védelmi kérdésekhez

Fotó: John Thys / AFP
Hozzászólok

Sokan nem örülnek annak, hogy Magyarország a NATO működését is akadályozza az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos fenntartásai miatt. A magyar diplomácia eddig elsősorban uniós fórumokon hangoztatta, hogy időszerű lenne felülvizsgálni az ukránok társulási megállapodását, mert a kijevi kormány súlyosan és tartósan megsérti a szerződés kisebbségi jogokat garantáló rendelkezéseit. Ezen a héten azonban már a nyugati katonai szövetségben is téma a magyar–ukrán konfliktus, Magyarország ugyanis korábban jelezte, hogy „nem aktuális” számára a külügyminiszteri szintű NATO–Ukrajna-tanácsülés, amelyet december 6-án tartottak volna a NATO külügyi tanácsülésének margóján.

Nem hivatalos információk szerint 11 tagállam, közöttük Németország hivatalos levélben jelezte, nem ért egyet a döntéssel. Szóvá tették, hogy nem kellene ezt a konfliktust a NATO-n belülre hozni, ráadásul kiderült, hogy magát a problémát sem értik igazán, legalábbis nem tartják olyan fajsúlyúnak, hogy emiatt egy ilyen stratégiai témában ne tudjunk a katonai szövetséggel előrehaladni.

Az ukránokkal ápolt magas szintű kapcsolatnak ugyanis üzenetértéke van az oroszok felé, másképp fogalmazva: az oroszok sikerként könyvelhetik el, ha a katonai szövetségben széthúzás van. Az ilyen üléseken ráadásul mindig megfogalmazzák (tehát explicite is), hogy a NATO tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását, amit súlyosan megsértettek. Ez a kiállás ezúttal elmarad. Most azért folyik a lobbizás, hogy februárban, a védelmi miniszterek ülésén legyen NATO–Ukrajna bizottsági ülés, de Magyarország álláspontja egyelőre nem változik.

Pénteken lesz az EU–Ukrajna vegyes bizottsági ülés, ahol Magyarország vélhetően fel fogja vetni, hogy sújtsák szankciókkal az ukránokat. Azt azonban a magyar diplomácia is tudja, hogy minden ilyen intézkedéshez a tagállamok minősített többségének támogatása kell: Magyarország ezt nem tudja elérni.

Az ukrán–magyar konfliktusnak a NATO-ba emelése önmagában a diplomáciai eszköztár teljes spektrumának kihasználását jelenti, ami Magyarország esetében példátlan ugyan, de más tagállamoktól (jelesül Görögország és Törökország) már láthattunk ilyet. A tanácsülés megvétózása mellett azonban más olyan lépéseket is tesznek, amelyek azt jelzik, hogy az Orbán-kormány immár nem osztozik a NATO stratégiai gondolkodásának fősodrában, különösen ami az Oroszországgal szembeni fellépést illeti. Ennek jele, hogy információink szerint továbbra sincsenek konkrét tervek az oroszok elrettentését szolgáló új baltikumi szövetséges misszióban az úgynevezett megerősített előretolt jelenlétben (EFP, bevett angol írásmóddal eFP) való magyar részvételre. Az EFP keretében a NATO tagországai egy-egy megerősített, többnemzeti zászlóaljat állomásoztatnak rotációs alapon Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország területén, és ebben a honvédség részvétele kérdéses.

A nemrégiben a térségben több hónapot eltöltő magyar lövészszázad nem tartozott ebbe a keretbe, ami azt jelenti, hogy megmaradt magyar parancsnokság alatt, nem került szövetséges alárendeltségbe. Forrásaink szerint bár a magyar szárazföldi erők képességbeli hiányosságai „objektív körülményként” nem könnyítik meg az EFP-hez való csatlakozást, a honvédségnek lenne mit felajánlania modulelemként: például a győri ezred éppen korszerűsítésen áteső Mistral légvédelmi rakétarendszereit.

A baltikumi légtérrendészeti misszió (BAP), amelyben Gripenjeivel a honvédség 2015 után 2019-ben is részt vesz négy hónap időtartamra, szintén nem mutatja a manapság Brüsszelben és Washingtonban elvárt extra elkötelezettséget. Szintén „békeidős” küldetésnek számít, ami nem az ukrán válság kitörését követően hozott szövetségi elrettentő intézkedések része.

A magyar külügyminiszter Brüsszelben, még a NATO külügyi tanácsülése előtt világossá tette, hogy a kormány nem enged semmiféle nemzetközi nyomásnak. „Amíg az ukránok nem adják vissza a magyar kisebbség oktatáshoz fűződő jogait Ukrajnában, addig blokkolni fogunk minden NATO–Ukrajna miniszteri formátumú ülést. Mindet” – jelentette ki Szíjjártó Péter.

A NATO-n belüli magyar különutasság jeleként értelmezhető, hogy a nyugati helikopterek beszerzésére vonatkozó ígéretek évei után az Orbán-kormány 2016-ban úgy döntött: a honvédség meglévő, 30-35 éves szovjet–orosz forgószárnyasait tartja meg oroszországi nagyjavítások révén. Öt Mi–17-es szállítóhelikoptert ötmilliárd, 12 darab Mi–24-es harci helikoptert 21 milliárd forint értékben újítanak fel Novoszibirszkben, illetve Szentpéterváron. Míg az előbbi nem váltott ki rosszallást a szövetségben, az utóbbit már értetlenséggel fogadták, mondván, a jelentős összegeket miért nem a NATO-nak is fontos fejlesztésekre költjük. A folyamatban lévő ügyletek felett ráadásul viharfellegek gyülekeznek: a Honvédelmi Minisztérium orosz szerződéses partnerét, a Vertoljoti Rossziit a hírek szerint további amerikai szankciókkal sújthatják. (Z. G.)

https://mno.hu/kulfold/nato-erdekeket-sertunk-2432077
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.06.

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

2017. december 4., hétfő
Van benne valami?

Nemrég összetalálkoztam a piacon egy kárpátaljai asszonykával. Futólag már elég régóta ismerjük egymást, ő rendszeresen árul a piacon, én meg néha ott vásárolok, és ilyenkor rendszerint, ha csak néhány percben is, megvitatjuk a kárpátaljai eseményeket.
Talán mondanom sem kell, ezúttal nagyon el volt keseredve, pedig egyébként maga a megtestesült életöröm, azt mondja, sehogy nem tudja megemészteni az ukrán oktatási törvényt, amely gyakorlatilag felszámolja a magyar közoktatást. De nemcsak ő, még a férje sem, aki egyébként ruszin, csak az asszony kedvéért tanult meg magyarul.
-- Mi úgy gondoljuk – mondja az asszonyka, -- hogy az ukrán vezetés ezt azért csinálja, mert Kárpátalján egyre több ukrán és ruszin akar magyarul tanulni, sőt magyar iskolába adja a gyermekét, mert menekülne az országból. Ezt akarják megakadályozni, hiszen ha nincs magyar iskola, akkor az ukránok nem tudják oda beíratni a gyermeküket.
-- A fél rokonságom Huszt környékén lakik, hegyi falvakban, ők még életükben nem szólaltak meg magyarul – támasztja alá egy személyes példával a véleményét. – Most egymás után keresnek meg, nem hagynak békén, hogy tanítsam a gyermekeiket magyarul, aztán meg „szervezzem át” őket valahogy Magyarországra, mert otthon nincs semmi jövőjük. Most is elhoztam az egyik lányt magammal, igaz, beszélgetni nem nagyon mer senkivel, csak a telefonját nyomogatja.
Aztán még hozzáteszi, az ukrán iskolákban is egyre kevesebb a gyerek, úgy fogják őket, szinte lasszóval, talán így akarnak leszámolni a konkurenciával.
Én meg azon gondolkodom, hogy bár aligha ez vezetett az őrületes törvény elfogadásához, vajon nem lehet mégis ebben valami?
... https://ok59.blogspot.hu/2017/12/van-benne-valami.html?spref=fb

Válasz

M Imre üzente 1 hónapja

Klimkin: a nyelvi kérdés mesterségesen átpolitizált Kárpátalján - 2017.12.01.

Az ukrajnai kisebbségek jogait szűkítő új oktatási törvényről konzultált kárpátaljai magyar önkormányzati és közigazgatási vezetőkkel, valamint szakemberekkel Pavlo Klimkin külügyminiszter pénteken Beregszászban és Ungváron.

Az ukrán diplomácia vezetője Beregszászban megbeszélést folytatott a járás és a város vezetőivel, valamint oktatási szakemberekkel, majd felkereste a Bethlen Gábor Gimnáziumot és a Beregszászi Ukrán Gimnáziumot, ahol a tanulók ukrán nyelvtudásáról és továbbtanulási terveiről tájékozódott. Délután Ungváron a megyei tanács (közgyűlés) és állami közigazgatási hivatal magyar tisztségviselőivel tanácskozott.

A megbeszélést követően Pavlo Klimkin a sajtónak a többi között elmondta, hogy szerinte a nyelvi kérdés Kárpátalján mesterségesen átpolitizált, s azt a (magyar) közösséggel párbeszédet folytatva kell megoldani. Megjegyezte, hogy a nyelvi kérdés Magyarország számára mindig nagyon fontos és érzékeny ügy volt, bármilyen változásra mindig nagyon élesen reagált. “De mi nem Magyarország, hanem a saját közösségünk számára akarunk valamit tenni. Ez a mi törvényünk, a mi jövőnk és a mi fejlődésünk” – idézte a minisztert a goloskarpat.info kárpátaljai hírportál.

A külügyminiszter, utalva a beregszászi magyar gimnáziumban tett látogatására, elmondta, hogy a jövőre érettségizők jelentős része Magyarországon látja a jövőjét, Budapesten vagy más magyarországi városban készül továbbtanulni, ott elhelyezkedni és letelepedni. Úgy vélte, nem szabad megengedni, hogy a közösség elveszítse a tagjait. “Mindent meg kell tennünk, hogy a fiatalok Ukrajnában maradjanak, lehetőségük legyen a tanulásra és munkára” – emelte ki Pavlo Klimkin, aláhúzva, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell.

Az ungvári Tisza televízió esti hírműsorában a külügyi tárcavezető a kárpátaljai magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban elmondta, hogy Ukrajnában társadalmi vita folyik a kérdésről. Úgy vélte a kettős állampolgárság ügye több aspektusból megvizsgálható, jóllehet vannak az ukrán nemzetbiztonságot érintő érzékeny vonatkozásai. Kifejtette, Ukrajnának nem célja, hogy büntesse a kettős állampolgárokat. “Tudjuk, hogy sokan két útlevelet használva lépik át az ukrán-magyar határt, amit legalizálni kellene oly módon, hogy ne sérüljön Ukrajna nemzetbiztonsága és egységes államisága” – hangsúlyozta, hozzáfűzve: ennek előfeltétele, hogy a magyar fél átlátható módon intézze a honosítást. Pavlo Klimkin kihívásnak nevezte Ukrajna számára, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyarok részt vehetnek a magyarországi választásokon.
Barta József, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) első elnökhelyettese, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke a külügyminiszterrel történt ungvári találkozót követően az MTI-nek telefonon elmondta, jó jelnek tartja, hogy két héten belül a második ukrán miniszter látogat Kárpátaljára az új oktatási törvénnyel kapcsolatos kérdések tisztázása végett, amiből látszik, őket is nyugtalanítja a probléma. A baj csak az, hogy ezeknek a látogatásoknak a törvény elfogadása előtt kellett volna megtörténniük, mert abban az esetben valószínűleg nem alakult volna ki a mostani helyzet a kárpátaljai magyarság körében és a feszültség Ukrajna és Magyarország, valamint a vele szomszédos többi ország között – mutatott rá.

A kárpátaljai magyar politikus kifejtette, a kompromisszumkészség az oktatási tárcavezető és a külügyminiszter részéről abban az ígéretben nyilvánul meg, hogy a Velencei Bizottság ajánlásait figyelembe veszik a törvényalkotásban. Azonban ezt nem a tanügyi törvénynek az oktatás nyelvét szabályozó 7. cikke módosításával készülnek megtenni, hanem a javaslatok beépítésével az olyan jogszabályokba, mint az általános középiskolai oktatásról, a szakoktatásról vagy az óvodai nevelésről szóló törvények, amelyeket a parlament később fog elfogadni – mondta. Közölte, az ukrán vezetők továbbra is kitartanak amellett, hogy a nemzetiségi iskolákban az ötödik osztály után fokozatosan át kell térni a tantárgyak többségének ukrán nyelvű oktatására. “Ezzel mi, kárpátaljai magyarok nem érthetünk egyet, de továbbra is bízunk abban, hogy a tárgyalások eredményeként sikerül olyan kompromisszumos megoldást találni, amely számunkra is elfogadható lesz” – hangsúlyozta Barta József.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/klimkin-a-nyelvi-kerdes-mestersegesen-atpolitizalt-karpataljan/
Forrás: mti.hu

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Frontális Dialektika Bemutató: 2018. február 3., 18:00–19:30, Hétholdház, Lövőház utca 24, Budapest, 1024 | ... mert a puszta felülkerekedéstől nem leszünk magasabbak. 2018.02.03. 18:00

M Imre írta 3 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Így javítsd meg a Spectre, Meltdown és az Intel ...

M Imre írta 4 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Kövessetek minket az Instagramon is! A Közlekedési...

M Imre írta 4 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

OpenScope Sziasztok! A téli szezonban sem a...

M Imre írta 6 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Gunagriha VEGA TÖRVÉNY PORTUGÁLIÁBAN A portugál ...

M Imre írta 6 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Harmincezer fős aktív magyar honvédségi állomány ...

M Imre írta 6 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

FSF.hu A múlt hónapban a Jazzy és a Classic rádión volt ...

M Imre írta 6 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Akinek a tegnapi koncerten nem jutott ..., itt tudja megrendelni: ...

M Imre írta 6 napja a(z) Az utolsó szó jogán: Geréb Ágnes beszéde a bíróság előtt blogbejegyzéshez:

Aktualitás (a fórumunkról átemelve) Magyarországon ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu