Kasier Ferenc: az amerikaiak rájöhettek arra, hogy az oroszok megvezették őket - 2025. május 13.

A nagy hatótávolságú rakéták német szállításának engedélyezésével is az Egyesült Államok katonai jellegű nyomást gyakorol Oroszországra – mondta az InfoRádióban Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Amerikai sajtóhírek szerint az Egyesült Államok kormánya engedélyezte Németországnak, hogy HIMARS és M270 / MARS rakétaindítókhoz nagy hatótávolságú rakétákat, illetve Patriot-ütegekkel kompatibilis légvédelmi rakétákat adjon át Ukrajnának. A The New York Times tudósítása szerint Berlin 125 nagy hatótávolságú rakétát és 100 Patriot légvédelmi rakétát akar átadni Ukrajnának. Ehhez szükség van az amerikai kormány engedélyére, amelyet a Trump-adminisztráció állítólag meg is adott.

„Több mint két hónap után az amerikaiak rájöhetett arra, hogy az oroszok – finoman szólva – megvezették őket. Az oroszok úgy tettek, mintha komolyan vették volna az amerikai közvetítési kísérleteket, de közben jól látható módon cseppet sem akartak megállapodni Ukrajnával” – mondta az InfoRádióban Kaiser Ferenc.
https://infostart.hu/audio/18F2F/18F2F98F.mp3

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint ezt erősítheti az 500 százalékos büntetővám belengetése is azon országok ellen, amelyek orosz kőolajat és földgázt vásárolnak. Washington szerinte utóbbi lépéssel komoly gazdasági nyomást helyezne nemcsak Oroszországra, hanem az összes olyan államra, amely kereskedik Moszkvával, támogatva ezáltal a háborús erőfeszítéseit, de hozzátette, az érintett országoknak nyilván nem ez az elsődleges céljuk, hanem hogy diszkont áron jussanak energiahordozókhoz.

„A rakéták engedélyezésével is az Egyesült Államok katonai jellegű nyomást gyakorol Oroszországra. A Trump-kormányzat már korábban is belengette, hogy amennyiben Oroszország nem akar megegyezni, tovább folytatja a háborút, akkor nemhogy csökkenteni nem fogják az Ukrajnának szánt fegyverszállítmányokat, hanem egyenesen növelni fogják” – mondta Kaiser Ferenc, megjegyezve: ez most német döntés volt, de kellett hozzá az amerikaiak engedélye.

A hét második felében Törökországban találkozhat az orosz és az ukrán vezetés, de sok még a bizonytalanság, a harcok azonban jelenleg is zajlanak a kelet-ukrán fronton.

https://infostart.hu/kulfold/2025/05/13/kasier-ferenc-az-amerikaiak-rajohettek-arra-hogy-az-oroszok-megvezettek-oket

Válasz

Oroszok tették, nincs kétség – Vörös Szabolcs ott volt, Schmidt Mária pedig itt van

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója, és mindezzel egyetemben a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány illetve a MOL Új Európa Alapítvány kuratóriumának tagja, továbbá a Nők Magyarországért Klub alapító tagja, nem utolsó sorban a Gulág Emlékbizottság állandó tagja, ugyanakkor a Médiaunió kuratóriumának elnöke, illetőleg a PIÓ-21 Kft. társtulajdonosa, egy keddi cikkében

arról írt, hogy Bucsában nem az oroszok gyilkoltak civileket 2022-ben, hanem az ukránok a világ megtévesztése végett helyeztek el holttesteket ott, hogy sajnáltassák magukat.

xxxxx

Vele ellentétben Vörös Szabolcs, a Válasz Online újságírója és fotósa ott volt Bucsában, amikor kihantolták az áldozatokat, első kézből szerzett információkat, amelyeket itt írt meg:

https://www.valaszonline.hu/2022/04/18/ukrajna-kijev-irpiny-bucsa-haboru-riport/

illetve élményeiről a HetiVálasz podcast 120. adásában is beszámolt, ezzel a címmel: Oroszok tették, nincs kétség – Bucsát és Irpinyt megjárt kollégánk a háborús bűnökről. Itt lehet meghallgatni:

https://www.valaszonline.hu/2022/04/21/kijev-bucsa-meszarlas-voros-szabolcs-podcast/

Válasz

Miért nem szabad elismerni Putyin fennhatóságát a Krím-félszigeten? | 2025. április 25.

Egy orosz Krím elvághatná az amerikai és európai hozzáférést Közép-Ázsiához, miközben Kína számára is rendkívül előnyös lenne. A NATO-tag Törökország, Románia és Bulgária pedig a legtöbbet veszítené. Káncz Csaba jegyzete.

Trump elnök az elmúlt napokban újonnan megvédte Oroszország Krímre vonatkozó igényét is, kijelentve, hogy a félsziget „évekkel ezelőtt elveszett”. Az elnöki verbális beavatkozásra azon kiszivárgott jelentések közepette került sor, amelyek szerint Washington azt javasolta: hivatalosan ismerjék el Oroszország Krímre vonatkozó igényét – amit Zelenszkij többször is kizárt.

Franciaország, Finnország és az EU ezzel szemben szerdán hangsúlyozta, hogy minden békemegállapodásnak tartalmaznia kell Ukrajna területi integritásának tiszteletben tartását.

Müncheni Egyezmény 2.0

A vezető olasz La Repubblica szerint Trump ajánlata egy diktált béke lenne:

-- „Először is, a Krím hivatalos elismerése oroszként: a nemzetközi jog durva megsértése. Másodszor, a Moszkva által megszállt többi ukrán terület de facto elismerése az USA által. Harmadszor, Kijevnek nincs NATO (de igen az EU-tagságra). Negyedszer, az USA ellenőrzése a zaporizzsjai atomerőmű felett. Ötödször, az ukrán ásványkincsek és ritkaföldfémek USA általi kiaknázásáról szóló megállapodás. Hatodszor, az Oroszország elleni amerikai szankciók drasztikus enyhítése, beleértve az energiaszektorban való együttműködést is. ... Putyint egyszerűen arra fogják kérni, hogy vonja ki Oroszországot néhány megszállt területről, például Herszon környékéről, és így állítsa vissza az ukránok hozzáférését a Dnyiprohoz. ... Reméljük, hogy ez nem egy újabb Müncheni Egyezmény lesz”.

Krím feletti orosz ellenőrzés elismerése katasztrofális lenne Amerika és Európa érdekei és tekintélye szempontjából az egész eurázsiai térségben. A Krím-félsziget ellenőrzi a Fekete-tengert, így Vlagyimir Putyin rálát az egész ukrán partvidékre Odesszától a Duna-deltáig, valamint Moldovára és Romániára is.

A Krím stratégiai szinten hihetetlenül jelentős a Kreml számára. Ez egy bázis az orosz Fekete-tengeri Flotta számára, és kritikus hozzáférést biztosít a kereskedelemhez olyan kikötőkön keresztül, mint például Szevasztopol. Ami a konfliktus narratíváját illeti, Putyin és szövetségesei ráadásul beleszőtték a Krímet az orosz nemzeti mítoszba, és a nemzet létfontosságú részeként fogalmazták meg. A régió elvesztése súlyosan megalázó és borzasztóan költséges lenne a rezsim számára.

Oroszország a Krím és a Fekete-tenger ellenőrzésével szabadon összpontosíthat a Dél-Kaukázus leigázásának befejezésére. Oroszország már mélyen behatolt Grúziába, és az utóbbi időszakban elfordította a nemzetet Európától. Örményország kialakulóban lévő ellenforradalma, amely az orosz igát le akarja dobni magáról, nem tudná túlélni az oroszok nyomulását, ha lezárulna az ukrán válság.

Putyin pedig Grúziával és Örményországgal a zsebében megvalósíthatná álmát, hogy visszaállítsa a Fekete-tenger orosz ellenőrzését Keleten a török határtól egészen Nyugaton Romániáig. Egy orosz Krím, amely lehetővé teszi a Kreml számára a Fekete-tenger és a Kaukázus feletti ellenőrzést, nagy győzelmet jelentene különleges katonai művelete számára. Amerika és Európa számára pedig ez hatalmas stratégiai vereséget jelent.

Oroszország a Krím-félsziget és a Kaukázus ellenőrzésével uralná a felvirágzó „Közép-Ázsia-Kaukázus-Európa Gazdasági Folyosót” (CACE). A CACE vagy a „Középső Folyosó” alternatív regionális kiutat kínál az orosz uralom alatt álló „Transzszibériai Északi Folyosó” helyett. Oroszország aláásná ezt a növekvő gazdasági folyosót, amely jelenleg elősegíti a közép-ázsiai és kaukázusi köztársaságok autonómiáját.

Miután Oroszország szilárdan ellenőrzése alatt tartja a Krímet, és ezen keresztül a Fekete-tengert és a Kaukázust, megpróbálja majd megszorongatni a Közép-Ázsiába vezető kaszpi-tengeri átjárót, hogy elnyomja a régió kialakulóban lévő függetlenségét. Közép-Ázsia ritka ásványkincsek tárháza jóval meghaladja Ukrajnáét, nem is beszélve a bőséges olaj- és gáztartalékokról, amelyek nagyrészt amerikai befektetéseknek köszönhetően alakultak ki. A Krím orosz ellenőrzése veszélyezteti Amerika és Európa hozzáférését Közép-Ázsia természeti erőforrásaihoz.

Kína már dörzsöli a markát

Kína lesz a legnagyobb haszonélvező, ha Oroszország ellenőrzi ezeket a Közép-Ázsia és Európa közötti eurázsiai átjárókat („chokepoints”). Oroszország ugyanis egyre inkább Kína gazdasági vazallusállama, és nincs olyan befolyása, amellyel Eurázsia-szerte versenyezhetne vele gazdaságilag. Kínai mérnökök jelenleg az Irán-Örményország-Grúzia-Oroszország úthálózatot összekötő út burkolását végzik. Kína stratégiai partnerséget kötött Azerbajdzsánnal és Grúziával, és koncessziót kapott Grúzia fekete-tengeri mélyvízi kikötőjének, Anakliának az üzemeltetésére. Közép-Ázsiában Kína már régóta kiszorította Oroszországot mint domináns gazdasági szereplőt.

Ha Kína profitálna a legtöbbet az orosz Krímből, akkor a NATO-tag Törökország, Románia és Bulgária veszítene a legtöbbet. A Krím ellenőrzése nagymértékben javítaná az orosz regionális pozíciót Törökországgal szemben, és lehetővé tenné számára, hogy befolyását a Földközi-tenger keleti medencéjére vetítse ki. A Fekete-tenger nyugati részén található földgázkészletek fejlesztése és üzemeltetése a három NATO-tagállam részéről ilyen körülmények között orosz zavarásnak és zaklatásnak lenne kitéve.

A Közép-Ázsia türk köztársaságaival összekötő kereskedelmi útvonalakra vonatkozó török tervek hasonlóképpen a Kaukázus és a Fekete-tenger orosz ellenőrzés miatt bizonytalanabbá válnának. A Krím orosz ellenőrzésének amerikai jóváhagyása – Dél-Oszétia, Abházia, Luhanszk és Donyeck ellenőrzésére építve – a Fekete-tenger egész térségét a Kaukázustól a Földközi-tenger keleti részéig elbizonytalanítaná.

Trump elnök és Rubio miniszter egyaránt kijelentette, hogy a béke felé való előrelépés hiányában az Egyesült Államok továbblép. A mondás, miszerint a rossz alku rosszabb, mintha nem lenne alku, különösen igaz Ukrajna esetében. Az öldöklés befejezésére irányuló méltányos amerikai erőfeszítést egy hibás stratégia akadályozza, amely inkább aláássa, mint optimalizálja az amerikai befolyást a tartós tűzszünetről szóló tárgyalások során. Trump azáltal, hogy Kijevet jelölte ki agresszornak, és kizárta Ukrajnát és Európát a kollektív béketárgyalásokból, csökkentette Washington befolyását.

Márpedig minden olyan engedmény, amely a regionális biztonságot és stabilitást súlyosbítja, és hátrányos helyzetbe hozza az amerikai és európai érdekeket Oroszország és Kína érdekeivel szemben, nem képezheti vita tárgyát. Következésképpen az orosz Krímet eleve ki kellene zárni, mivel az amerikai és európai érdekek és tekintély közvetlen elvesztését eredményezné Eurázsiában és a Földközi-tenger keleti részén.

https://privatbankar.hu/cikkek/nemzetkozi/miert-nem-szabad-elismerni-putyin-fennhatosagat-a-krim-felszigeten.html
___

Íme, a nagy amerikai béketerv – kettős nyomás nehezedik Zelenszkijre | 2025. április 24.

A béketervnek – amelyet többek között a Financial Times, a The Guardian és az Axios is megszellőztetett – területi, politikai, biztonsági és gazdasági vonatkozásai is vannak.
Mit kapna Oroszország?

Egyrészt az Egyesült Államok „de jure”, azaz jogilag is elismerné, hogy a Krím Oroszországhoz tartozik. A félszigetet még 2014-ben annektálta az orosz vezetés a történelmi múltra és egy nemzetközileg el nem ismert népszavazás eredményére hivatkozva, figyelmen kívül hagyva Ukrajna és a nemzetközi közösség jelentős részének tiltakozását.

-- Másrészt a konfliktust nagyjából a jelenlegi frontvonalak mentén fagyasztanák be: Oroszország fennhatósága alatt maradna a 2022 őszén szintén jogellenesen elcsatolt négy kelet-ukrajnai megye jelenleg általa ellenőrzött területeinek túlnyomó része is.

Ezt az Egyesült Államok „de jure” nem ismerné el, ugyanakkor „de facto”, azaz gyakorlatilag ezek a területek is Oroszország részévé válnának.

J. D. Vance ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a jelenlegi frontvonal és a határvonal „közel” lenne egymáshoz, de néhány terület gazdát cserélhetne.

-- Harmadrészt Oroszország ígéretet kapna arra, hogy Ukrajna nem csatlakozna a NATO-hoz – a csatlakozás megtiltása már régóta Moszkva egyik alapkövetelése. Ukrajna EU-csatlakozása elé ugyanakkor nem gördítenek akadályt.

Ami a megállapodás gazdasági részét illeti, az amerikai elképzelések szerint enyhülnének az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók az energiahordozók területén. Így ismét növekedhetnének a kőolaj- és földgázeladásokból származó bevételek, amelyek kulcsfontosságúak az orosz gazdaság szempontjából. (A nyugati szállítások kiesését a jelek szerint tehát nem tudta pótolni a kínai és indiai export növekedése.)

Az Egyesült Államok emellett erősítené a gazdasági együttműködést Oroszországgal, különösen az energiaszektorban és általában az iparban.
Mit kapna Ukrajna?

Kijevnek egyrészt „masszív biztonsági garanciákat” ígérnek – ez Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyik legfontosabb követelése.

-- A dokumentum szerint ezt a garanciát európai országok adnák önkéntes alapon, de nem európai országok is szerepet vállalhatnának benne. Arra ugyanakkor nem térnek ki részletesen, hogyan működne pontosan a békefenntartás.

Az Egyesült Államok pedig nincs is megemlítve a garanciát nyújtó országok között.

Ami a területi kérdéseket illeti, Ukrajna visszakapná a Harkivi terület egy kis részét, valamint akadálytalanul hozzáférhetne a Dnyeperhez – jelenleg részben ennél a folyónál húzódik a déli frontvonal.

Emellett Ukrajna kompenzációt és pénzügyi segítséget kapna az újjáépítésre. Arra a dokumentum ugyanakkor nem tér ki, hogy milyen forrásból történne meg mindez.

A zaporizzsjai atomerőmű továbbra is Ukrajna területén maradna, de az Egyesült Államok üzemeltetné, és mind Ukrajnát, mind Oroszországot ellátná árammal. Az ukrajnai ásványkincsekről szóló amerikai-ukrán egyezményt pedig még a héten aláírnák.

Ennyi dióhéjban a kiszivárgott béketerv.

-- Kritikusai szerint megvalósulása gyakorlatilag az orosz érdekek érvényesülését jelentené a több mint három éve tartó háborúban.

https://privatbankar.hu/cikkek/nemzetkozi/ime-a-nagy-amerikai-beketerv--kettos-nyomas-nehezedik-zelenszkijre.html

Előzmény

Válasz

Trump és Grönland: húsz év után Amerika most jön vissza az északi-sarkvidéki politikába | 2025. április 26.

A legtöbben döbbenten élték meg, hogy Donald Trump vezetése alatt az Egyesült Államok egyre agresszívebben fejezi ki igényét Grönland teljes felügyeletére, pedig valójában csak visszatértek a játékba. De mit akarnak a grönlandiak, miért lutri a természeti kincsekre hajtani, és egyáltalán hogy néznek ki a mindennapok ezen a hirtelen nagyon fontossá vált 57 ezres szigeten? Az ott élő Papp Zsanett Grétát, az Északi-sarkvidék geopolitikai szakértőjét, klímapolitikai elemzőjét kérdeztük.

magyarnarancs.hu: Mennyire borította fel a grönlandi hétköznapokat Donald Trump kijelentése a sziget átvételéről?

Papp Zsanett Gréta: Alapvetően teljesen. Bár nem ez nem az első alkalom, amikor Trump utal arra, átvenné az ellenőrzést a sziget felett: az első, még 2019-es terve nem sok vizet zavart, egy kisebb nemzetközi visszhang övezte a kijelentést, egy-két grönlandi politikai megmozdulás és egy politikai kampány született belőle. A mostani kijelentések azonban merőben más képet mutatnak, ugyanakkor sokkal egyértelműbb üzenetük is volt: Amerika ráeszmélt, hogy sem a NATO, sem az észak-amerikai védelmi rendszer nem felkészült az Oroszország és Kína által egyre artikuláltabb gazdasági együttműködés nemzetbiztonsági kockázatainak kezelésére. Március 15-én ezrek mentek ki az utcára tüntetni a fővárosban, Nuukban, miközben összesen húszezren élnek ott. Nuukban él a legtöbb ember a szigeten, legtöbbjük már utazott, felvette a nyugati mentalitást, olvasnak híreket. Az őslakosok maradék kétharmada elszórtan él, kisebb családi, törzsi rendszerekben, ők kevésbé értesülnek vagy foglalkoznak a szigetet érintő nemzetközi eseménykkel; élik a tradicionális őslakos életüket vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel. Ráadásul márciusban parlamenti választás is volt Grönlandon, aminek kimetetét Trump szándéka alapjaiban határozta meg: a hatalmon lévő függetlenségpárti koalíció, a szociáldemokrata Inuit Ataqatigiit (IA) és a nyugati szemmel nehezen behatárolható, de gazdaságorientáltsága miatt liberálisnak mondható Siumut koalícióját lavírozási lehetőségeit teljesen tönkretette az amerikai elnök kijelentése. Ők azzal kampányoltak, hogy Trump ajánlata a függetlenség irányába viszi el Grönlandot, és az erről szóló referendumot akár a választásokkal tandemben is megtarthatják. 2019-ben inkább komolyan vették az amerikai érdeklődést a grönlandiak, 2025-ben viszont már szó szerint értelmezték Trump annektálásról szóló kijelentéseit. A választások idejére az emberek már annyira megijedtek és elegük lett az amerikai nyomásgyakorlásból, hogy a koalíció tervei gyakorlatilag süket fülekre találtak. Akkor már azt vizionálták sokan Grönlandon, hogy az amerikai hadsereg akár be is vonulna. A 2021-ben nagymértékű bizalommal megszavazott IA meg is bukott. Trump kijelentései ugyanis nem a gyors függetlenség irányába lökték Grönlandot, hanem a biztonsági garanciákat kereső narratívába. A függetlenség most sem került le az asztalról, de az új kormánykoalíció nem az azonnali függetlenség víziójával házal, hanem gazdasági autonómia megerősítésével.

magyarnarancs.hu: Felmerül a kérdés, rossz lenne egyáltalán az amerikai fennhatóság?

PZSG: Itt nem feltétlen az amerikai fennhatósággal van a legfőbb gond, hanem a fennhatósággal magával. A hosszútávú inuit vízió az, hogy senki sem áll felettük. Ezt szolgálja a kollektív identitásuk, ami a nemzettudatuk alapja. Az idegennel szembeni vonakodás pedig az évszázados elnyomás, gyarmatosítás és kizsigerelés eredménye. Az általános kérdés sok esetben az szokott lenni, hogy mit akarnak többet még az amerikaiak.

magyarnarancs.hu: A közmegegyezés szerint az ásványkincsek megszerzése a cél. Azok kitermelése mennyire verné szét a szigetet?

PZSG: A ritkaföldfémeket (REE) valóban érdemes megemlíteni, ezek kritikus nyersanyagok, amelyekre éhes a világ a zöld átmenetnek köszönhetően. Feltárások egyelőre két helyen történtek, azonban a REE-k káros anyagokkal és uránnal kerülnek felszínre, szétválasztásuk rendkívül nehéz, a technológiával pedig nem rendelkezik a sziget. 2021-ben a sziget vezetése uránmoratóriumot rendelt el, aminek ígéretével amúgy kampányolt is korábban. A lakosok tehát akkor egyértelműen nem támogatták a nyersanyag-kitermelést. A becslések alapján az egész sziget akár annyi ritkaföldfém-oxiddal is rendelkezhet, mint az ebben gyakorlatilag monopóliummal bíró Kína. Már 2000-es évek elején kezdték felbecsülni a grönlandi potenciál értékét, azóta csak visszalépés történt ebben és leállították.

magyarnarancs.hu: Grönland lakossága lemond a saját elképzelt őrületes gazdasági fellendüléséről a természet érdekében?

PZSG: A gazdasági fellendülés része igazából nem feltétlen adott. Olyan technológiai fejlesztésekre, tudástranszferre és a Kína által szabadalmaztatott gépekre lenne lenne szükség, amit Grönland nem tud egymaga ellátni. Csak becslések állnak rendelkezésre, a feltárási munka pedig nagyon drága. Emellett a grönlandiak földhasználathoz való hozzállása is ott van: az a föld adja az identitásukat, amin élnek, még a sziget inuit neve, a Kalaallit Nunaat is azt jelenti, hogy „az inuitok földje.”

-- Nem akarják feltúrni a saját földjüket, amit az olvadó jégtömegek és a visszahúzódó permafroszt már így is veszélyeztet.

Emellett gyakorlati akadályai is vannak a ritkaföldfém-kitermelésnek: ha sikerülne kitermelni ezeket egy hosszú folyamat révén, európai feldolgozás és technológia hiányában valahol finomítani kell. Kanadában most nyílt egy üzem, de a szállítás és logisztika maga is nagyon költséges, kiépítetlen, és ami még ezeknél is sokkal fontosabb, hogy ismételten felveti a kérdést: ezt ki fizeti majd meg? Az sem egyértelmű mindig, mit szeretnének a helyiek, ugyanis az új kormány támogatja a kitermelést, mégis rájuk szavaztak.

https://magyarnarancs.hu/kulpol/trump-es-gronland-husz-ev-utan-amerika-most-jon-vissza-az-eszaki-sarkvideki-politikaba-276042

Előzmény

Válasz

Megerősítette a Fehér Ház, nem elírás a 245 százalékos kínai importvám | 2025.04.17.

A Kínával vívott sajátos kereskedelmi háború közepette is némi zavart keltett a washingtoni kormányzat azon kijelentése, mely szerint egyes kínai árukra akár 245 százalékos vámot kell fizetni. Újabb tarfifák bejelentéséről ugyanis senki sem tudott, egy kínai tisztviselő pedig szerdán az amerikai tisztviselők feladatának nevezte, hogy választ adjanak, hogyan sikerült még idáig eljutniuk az aktuális 145 százalékos kínai vámoktól.

A Fehér Ház gyorsan megpróbálta tisztázni Donald Trump újabb végrehajtási rendeletének kontextusát. Ezek szerint az USA felé kereskedelmi többlettel rendelkező országok általános 10 százalékához és a fentanilcsempészettel indokolt 20 százalékhoz jön a Kínára szabott 125 százalékos tétel, az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakasza szerint pedig a meghatározott árukra további, akár 100 százalékos vámot terhelhetnek.

Ide már senki sem követi őket

Vagyis a Trump hivatalba lépése előtti vámokkal együtt bőven túl lehet haladni az eleve értelmezhetetlen 145 százalékot: az elektromos járművek és fecskendők például olyan kategóriát képviselnek, amelyeket a fenti törvény alapján már az előző Biden-kormányzat is 100 százalékra vámolt, vagyis jelen állás szerint a 245 százalékos szintnél járnak – közölte a Fehér Ház. Kína saját vámtarifája közben 125 százalék az amerikai importra.

Ez utóbbi egyébként a kínai álláspont szerint egy önkéntes plafon, mivel ennél magasabb illetékeknek már nem lehet gyakorlati gazdasági jelentősége – vagyis lényegében kereskedelmi embargót jelentenek, legyen szó 245 vagy akár 245 ezer százalékos vámokról. Ugyanakkor befagyasztották az amerikai techcégek és védelmi ipar számára kritikus ritkaföldfémek exportját, ami nagyobbat ütött egy sokadik emelésnél.

https://bitport.hu/megerositette-a-feher-haz-nem-eliras-a-245-szazalekos-kinai-importvam

Előzmény

Válasz

Börtönre ítéltek egy 19 éves nőt Oroszországban versek kiragasztása miatt | 2025. április 19.

Darja Kozirjeva az ukrajnai háború ellen tiltakozott Tarasz Sevcsenko soraival. 2 év 8 hónapot kapott... emiatt 2024 elején 30 ezer rubel pénzbüntetésre ítélték, ez körülbelül 130 ezer forint. A Szentpétervári Állami Egyetem orvostudományi karáról is elküldték. A háború megindításának kétéves évfordulóján a XIX. századi ukrán költő, Tarasz Sevcsenko verssorait ragasztotta ki egy papírlapon az egyik szentpétervári parkban.

Azt is felrótták neki, hogy interjút adott a Szabad Európa Rádió orosz nyelvű szolgálatának.

A bírósági ítélet indoklása szerint a nő többször is „lejáratta” az orosz hadsereget.

Darja Kozirjeva ártatlannak vallotta magát.

A tavalyi verses akció után letartóztatták, és majdnem egy évig ült előzetesben. Február óta házi őrizetben van. Az Economic Times videóján, amely a peréről készült, látszik, hogy ugyanolyan nyomkövetőt visel a lábán, amilyet nálunk is hordanak a lakhelyelhagyási tilalommal sújtott vádlottak és elítéltek.

https://www.youtube.com/watch?v=4ibMfESm584

A Memorial nevű orosz emberi jogi szervezet tudomása szerint Oroszországban már több mint 230 embert börtönöztek be háborúellenes álláspontja miatt.

https://magyarnarancs.hu/kulpol/bortonre-iteltek-egy-19-eves-not-oroszorszagban-versek-kiragasztasa-miatt-276072

Előzmény

Válasz

Húzós podcast / Káncz Csaba – Az elkerülhetetlen összeütközésekről
ATV Magyarország | 2025. 04. 18.

Mit akar és mit érhet el Donald Trump?
Milyen mozgástere maradt az Európai Uniónak?
Mire készülhet válaszként Kína?
Mi lesz Tajvan sorsa, és mi lesz Gázából?
Mit akarhat Orbán Viktor Putyintól és miben reménykedik Trumppal kapcsolatban?
Átfogó világmagyarázat a podcast nézőinek!

Rónai Egon műsorának a vendége Káncz Csaba, aki több mint egy évtizeden keresztül a budapesti brit nagykövetség gazdasági-politikai főtanácsadója, majd az Európai Bizottság tanácsosa volt, jelenleg geopolitikai elemző, napi jegyzetíró.

https://www.youtube.com/watch?v=O3gCNF7iLZ0

Káncz Csaba humoros, ironikus és közben kíméletlenül reális.

Válasz

Trump patrimoniális rendszert épít? | 2025. április 8.

Amerikai liberális politológusok úgy gondolják, hogy Donald Trump nem egyszerűen más politikát folytat, mint elődei, hanem új rendszert hoz létre, pontosabban a modernitás előtti patrimoniális államszerveződést restaurálja, amelyben a jog és az intézmények helyett a vezér személye és a hozzá való viszony lesz meghatározó.

„Donald Trump egyike azoknak a vezetőknek, akik egyfajta családi vállalat módjára vezetik az államot, és híveiknek különféle állami javakat juttatnak” – próbál máris rendszerszintű jellemzést adni az új amerikai kormányzat természetéről a Stephen E. Hanson – Jeffrey Kopstein politológiaprofesszor-páros a Persuasion magazinban.

Patrimoniálisnak hagyományosan Carl Ludwig von Haller svájci gondolkodó nyomán a korai feudális monarchiákat nevezték, arra utalva, hogy a királyi hatalom az uralkodó patrimóniumára (vagyonára) épült: övé volt az ország földjeinek java, és abból juttatott jutalmul a híveinek. A két szerző szerint ma világszerte hasonló hatalmi szerkezetek jönnek létre, és ebbe a kategóriába a legkülönfélébb országokat sorolják, Oroszországtól Izraelig, Magyarországtól Indiáig, bár az illető országok vezetői minden bizonnyal tiltakoznának a besorolás ellen. Hanson és Kopstein a patrimoniális rendszer alapvonásainak az alábbiakat tartja: a lojalitást, mint a jutalmazás fő kritériumát; a befolyásos csoportok közti rivalizálást; valamint hogy a vezető anyagi javakat juttat kedvenceinek (erre azt hozza fel például, hogy Trump elnök támogatja Elon Musk internetes és egyéb vállalkozásait). A két politológus úgy gondolja, hogy a nemzetközi színtéren a patrimoniális rendszerek egymásra találnak, és egymás között osztják fel a világot.

Ugyancsak a Persusion hasábjain régi ismerősünk, Francis Fukuyama üdvözli ezt a kategorizálást. Pontatlannak tartja Tump rendszerét fasiszta vagy autoritárius rezsimként leíró megközelítéseket. Fukuyama úgy véli, hogy a patrimoniális állam fogalma viszont történelmi távlatba helyezi a mai helyzetet. Ahogyan arra Max Weber is rámutatatott, a modernitást éppen a patrimoniális rendszerek letűnése tette lehetővé. A modern piacgazdasághoz ugyanis személytelen államra volt szükség, amelyben a tágabb értelemben vett közösség volt a szuverén, nem az uralkodó.

Fukuyama a politikai rendszer eredetéről szóló korábbi művére hivatkozik, amelyben kifejti, hogy a modern államban nem a szereplőknek az uralkodóhoz való viszonya számít, és ezért válik ez az állam képessé a tulajdon védelmére, vagyis egyúttal a piacgazdaság kibontakozásához szükséges biztonság megteremtésére. A modern állam azonban instabil. Az ember társas lény, és első késztetése az lenne, hogy rokonainak, barátainak kedvezzen. Ez pedig az állam különböző szintjein azzal a veszéllyel jár, hogy a rendszer itt-ott, vagy akár egészében is visszapatrimonializálódjék. Fukuyama azt állítja, hogy korábban ez történt Kínában a Tang-dinasztiával a 7. és a 10. század között, a 17- századi oszmán birodalommal is, csakúgy, mint később a francia királyságban: „a kibontakozóban lévő modern államot mindhárom esetben az uralkodóhoz közel álló csoportok kaparintották kézbe” – állítja. (A merész történelmi állításairól ismert Fukuyama arra nem tér ki, hogy pontosan miféle modern állam csíráját fedezte fel a koraközépkori Kínában vagy a késő középkori oszmán birodalomban. Franciaország esetében annyi biztonsággal állítható, hogy a harmadik rend kezdett megerősödni a 17-18. században, de ha ezt a modern állam kezdeményének tekintjük is, éppen az okozott fennakadást, hogy az abszolút uralkodó hatalma meggyengült.)

A történelmi párhuzamok után Fukuyama a jelenkorban Kolumbia egykori gerillából lett vezetőit és Venezuela baloldali diktátorát minősíti patrimoniális vezérnek. Trumpot azon az alapon sorolja közéjük, hogy a nagy kiadáscsökkentő kampányban szélsebesen elbocsátott több pénzügyi főfelügyelőt, akinek a korrupció féken tartása volt a feladata. Ő is megemlíti továbbá a Musk érdekeit szolgáló elnöki intézkedéseket, valamint azt, hogy Zuckerberg és Bezos, két egyébként liberális pénzmágnás ajándékokkal járult Trump elé. „Dániát utolérnünk (tiszta közélet terén) eddig is nehéz vállalkozásnak látszott, most azonban már megvalósíthatatlan állom” – írja Fukuyama keserűen.

https://www.metazin.hu/index.php/item/4677-trump-patrimonialis-rendszert-epit

Előzmény

Válasz

Trump vámháborúja és a dollár jövője | 2025. február 27., 6:00

Donald Trump második megjelenése a Fehér Házban azért is okozhatott akkora sokkot Európában, mert számunkra fontos kérdésekben, mint például a demokrácia védelme vagy Ukrajna támogatása, az előző kormányhoz képest 180 fokos fordulat látszik kibontakozni. A kognitív disszonanciát fokozza az is, hogy a politikai folyamatok elemzése a közbeszédben többnyire elválik a gazdasági trendek értelmezésétől, így gyakran a változások legfontosabb mozgatórugói maradnak látókörön kívül.

Pedig a dolgokra van magyarázat, még akkor is, ha az sokszor nagyon távol áll a megszokott sémáktól. Amennyi rendszer van a Trump-féle őrült beszédben, azt leginkább a nemzetközi helyzet politikai gazdaságtana alapján vázolhatjuk fel. Ennek fontos elemei: a plutokrácia önkényuralma, a kereskedelmi deficit lefaragásának szándéka, és a dollár hegemón pozíciójának stabilizálása.
A plutokrácia diszkrét bája

Trump visszatérése a Fehér Házba visszahozta a „birodalmi elnökség” fogalmát, annak minden kellékével együtt. Az elnöki udvartartás, amely január 20-án a világ szeme elé tárult, részben Trump kiterjedt családjából áll, másrészt pedig az amerikai plutokráciából, a legtehetősebbekből.

-- A leggazdagabb egyéneknek, főleg cégvezetőknek, mindig is módjuk volt a politika befolyásolására, de most közvetlenül is belépnek a hatalom gyakorlásába.

A nyelv, amit használnak, és az intézkedések, amelyeket az új Trump-ciklus elejére időzítettek, mind azt jelzik, hogy a változás nemcsak a külsőségekről szól. Azt üzenik, semmi nem korlátozza őket: sem az Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya, sem a nemzetközi jog nem állhat az útjukba. Most elérték a maximális elérhető politikai hatalmat, és ezt ki akarják használni arra, hogy még több eszközt és még több piaci befolyást szerezzenek maguknak.
Az elnök Elon Muskot rászabadította az államapparátusra, és rohamléptekben szabja át a nekik nem tetsző kormányhivatalokat. Trump tehát az erős politikai felhatalmazást úgy értelmezi, hogy változnak az államcélok az Egyesült Államokban, és ehhez másfajta államszervezetre van szükség. Már az első hónap intézkedései alapján azt lehet mondani: Trump és Musk háborút indított az amerikai munkavállalók ellen. A fékezhetetlen Musk a februári CPAC konferencián már egy Javier Mileitől átvett láncfűrésszel jelent meg.

Aki ennek a politikai gőzhengernek a szellemi forrásaira kíváncsi, a híres agytröszt, a Heritage Foundation (HF) berkeiben kell keresgélnie. Az alapítvány által kidolgozott Project 2025 című dokumentum fejti ki a legrészletesebben azt a koncepciót, amely megadja a vezérfonalat az amerikai államhatalom új birtokosai számára.
https://telex.hu/kulfold/2025/02/17/donald-trump-project-2025-rendeletek-dontesek

Ami a belpolitikát illeti,

-- a HF által szellemi munícióval ellátott radikális konzervativizmus – a „woke” törekvésekkel szembeszállva – visszaforgatná a történelem kerekét az 1968-as lázadások előtti állapotokba.

A HF azt is feltérképezte, mit tehet radikális programja végrehajtása érdekében a hatalomba visszatérve – akár az alkotmányosság kereteit felpuhítva, vagy akár felrúgva – a MAGA-tábor. Az Amerikán belüli átalakítás azonban szorosan összefügg az Egyesült Államok nemzetközi szerepvállalásának újragombolásával, amire viszont az USA partnereinek jelentős része nem volt felkészülve. Európát most a megdöbbenés és értetlenkedés uralja, pedig Trump valójában csak ott folytatja, ahol 2020 végén abbahagyta.

Trump már első elnöki időszakában is vámháborúkat indított olyan országok ellen, amelyek kereskedelmi többlete zavaró volt számára. Megszállott ragaszkodása az aktív vámpolitikához nem izolacionizmusról szól, hanem arról, hogy Washingtonban felismerték a kereskedelmi deficit fontosságát. Valamint azt is, hogy az Egyesült Államok a dollárárfolyam alakításával (leértékelés útján) nem tudja korrigálni a kereskedelmi mérleget, mivel a dollár világvaluta, és emiatt az árfolyama sok minden mástól is függ, nemcsak az amerikai gazdaság mindenkori teljesítményétől.

Marco Rubio régóta tisztában van a dollárhegemónia és a kereskedelmi mérleg közötti kapcsolattal. 2023 áprilisában kamerák előtt nyilatkozott erről a kérdésről, kritizálva Kína és Brazília megállapodását arról, hogy kétoldalú kereskedelmüket a dollár kihagyásával fogják bonyolítani. Már akkor az fájt Rubiónak, hogy egy ilyen tendencia belátható időn belül aláássa az Egyesült Államok azon képességét, hogy ellenfeleivel szemben pénzügyi szankciókat tudjon alkalmazni.

A dollár és a dolláralapú intézményrendszer fegyverként való használata az elmúlt másfél évtizedben egyre inkább kiváltotta a világ országainak ellenérzését, legelső sorban az érintett országokét (Irán, Kuba, Venezuela, Oroszország), de az ún. Globális Dél számos más országáét is. Biden alatt az USA csúcsra járatta a szankciókat, és ma már a világ egyharmada valamilyen washingtoni szankció alatt áll. Ez azonban csak egyike azoknak az okoknak, amelyek miatt az amerikai dollár hegemón pozíciója megingott.

Jelen időszakban a dollár hegemóniájára fenyegetést jelent az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok részesedése a globális termelésből jelentősen csökkent a nagy recesszió óta. A második világháború végén az USA a globális GDP nagyjából felét állította elő, 1960-ban 40%-kal részesedett belőle, 2020-ban már csak 25 %-kal. A jövőre nézve azt mondhatjuk, ez az érték tartósan 20 % alatt lesz. Közben ma az USA kb. 4,2 százalékát adja a világ népességének.

Gazdasági, technikai és politikai szempontok keverednek egymással. A 2022 februárja óta zajló orosz-ukrán háború – a nyomában felforrósodott globális gazdasági hadviseléssel együtt – előtérbe állította a politikai tényezőket és új fejezetet nyitott. A BRICS országok megkezdték egy alternatív pénzügyi rendszer kifejlesztését, és Washingtonnak új stratégiára van szüksége a dollárhegemónia megőrzéséhez. A kereskedelmi egyenleg javítása gazdaságon kívüli kényszerítő eszközökkel – kezdve az EU ellen újraindított vámháborúval – ennek az új iránynak fontos eleme.

https://merce.hu/2025/02/27/trump-vamhaboruja-es-a-dollar-jovoje/

Az USA igényt tart arra, hogy a dollár világvaluta legyen, mert abból haszna származik, és szankciókkal is élhet.. viszont egyre egyértelműbb, hogy a Fed (a szövetségi jegybank) döntései során csak a saját érdekeit követi. A Fed-döntésekre nincs ráhatása azoknak a szereplőknek, akik elvárnák, hogy az amerikai monetáris politikában tekintetbe vegyék a döntések globális kihatását.

Előzmény

Válasz

Fasiszta-e Trump? | 2025. február 3., 6:00

Amiben Trump mindenképpen egyedi jelenség: soha korábban nem illették még egy nagy párt elnökjelöltjét a fasiszta jelzővel Amerikában ilyen sűrűn. Ha pedig a világ legerősebb országában, mi több, „vezető demokráciájában” tényleg hatalomra került egy fasiszta vezető, akkor a baj minden eddiginél nagyobb.

-- Trump a hatalom magaslatai felé haladva sok mindent egyesített abból, amit készen talált. És elég sok mindent talált: nacionalizmust, rasszizmust, libertarianizmust.

A „csendes többségre” való hivatkozás például visszanyúlik a 60-as évekre. Az amerikai kontextusban ez a változó intenzitással megnyilvánuló rasszizmus jele, de önmagában még nem fasizmus. Paul Krugman amellett érvelt, hogy Trump nem populista, hanem a fehér felsőbbrendűség képviselője. Obama leköszönő elnök pedig már 2016-ban figyelmeztetett: a MAGA rövidítésben a „great” valójában „white”-ként fordítandó, s ezért sokkal veszélyesebb annál, mint aminek látszik.

Európa „válságos évtizedeiben” a fasiszta kormányzás olyképpen tudta elérni a teljes kapacitáskihasználást (lényegében a teljes foglalkoztatást) a gazdaságban, hogy az ne eredményezze a munkásosztály megerősödését. Emiatt a fasizmus lényegileg és kezdettől fogva jogfosztó és erőszakos irányzat is volt. Onnantól, vagyis a 30-as évek világválságától fogva viszont a progresszív politika lényegi eleme lett a teljes foglalkoztatás és az ehhez kapcsolódó szociális reform; nemcsak mint öncél, hanem mint a fasizmus elleni harc eszköze.

A fasiszta gondolkodásában az erő felülírja a jogot. Emiatt a fasiszta szélsőségesebb, mint a konzervatív vagy akár az ultrakonzervatív, mivel a gazdasági elnyomás érdekében nyíltan is felszámolja a liberális demokráciát. A program tartalmi elemeinek jelentős részében a fasiszták átfednek a konzervatívokkal. Ne felejtsük el, először még Hitler is a konzervatívokkal koalícióban vette át a hatalmat. A Hitlernek utat nyitó konzervatívok akkor még úgy gondolták, a nácik annyira lépnek majd fel a baloldali szélsőség ellen, amennyi a gazdaság fellendítéséhez szükséges, és az államhatalom felelőssége Hitlert mérsékelni fogja – vagy majd elmozdítják. Mint tudjuk, ez nem így lett: az erőszak egyre csak eszkalálódott.

-- Ahhoz tehát, hogy egy ultrakonzervatív, egy radikális nacionalista vagy egy szélsőséges populista jobboldali fasizmusba csapjon át, nélkülözhetetlen elem a politikai erőszak is.

Erre utal, amikor valaki „a demokrácia ellenzőiként” jellemzi a fasisztákat. Nos, a politikai erőszak nemcsak hipotézisként, hanem a maga valóságában jelent meg négy évvel ezelőtt, 2021. január 6-án, amikor Trump a híveit a Kongresszusra uszította, hogy erővel akadályozzák meg Joe Biden győzelmének hitelesítését.

Az elnöki hivatalba idén visszatérő Trump egyik első intézkedésével kegyelmet adott a január 6-i zavargások közel 1600 résztvevőjének. Ezzel nagy lépést tett a politikai erőszak legitimálása felé, tehát deklarálta: a polikai ellenfelek, sőt az alkotmányos rend ellen is elfogadható az erőszakos fellépés. Valójában nem ez az első eset: Trump már jóval korábban, és elnökként is megvédte és magához ölelte a radikális rasszista milíciákat. Voltak ugyan a Republikánus Pártban, akiknek ez már sok volt, de a többség kapitulált; saját karrierjét összekötötte az egyre szélsőségesebb profillal. Trumppal kiteljesedett a Republikánus Párt több évtizedet felölelő radikalizálódása.

-- Az 1980-as választás után még azt mondták: az alacsonyabb jövedelmű, kékgalléros dolgozók „átszavaztak” a republikánusokra. Trump viszont most olyan új köteléket hozott létre, amely hosszabb távon is fennmaradhat.

Ami következik, az az amerikai demokrácia eddigi legnagyobb immuntesztje, aminek sikere az Amerikán belüli progresszív erők ellenálló, szervező és programalkotó képességén fog múlni, és bizonyos mértékben a világ többi részének válaszain is.

https://merce.hu/2025/02/03/fasiszta-e-trump/

Előzmény

Válasz