Mi a Kelet-Ukrajnai konfliktus (Donbassz) háttere? - 018. 07. 02

I. AZ ELŐZMÉNYEK.

1. A Szovjetunió felbomlásakor Ukrajna a nemzetépítésnek a, vélhetően a saját maga számára is váratlanul nehéz, feladatával került szembe. Akármit is talál ki most az ukrán délibábos történészek hada, UKRAJNA 1991 ELŐTT – leszámítva a polgárháború néhány esztendejét – SOHA NEM VOLT FÜGGETLEN ÁLLAM. A cári, majd a szovjet időkben ez igazából föl sem tűnt.
Márpedig egy új állam összekovácsolása, a nemzetépítés olyan feladat, amelynek végrehajtása során óhatatlanul magasba csapnak a nacionalizmus, a sovinizmus, az idegengyűlölet hullámai. Dúsan tenyésznek a nemzeti mitológiák és a rájuk épülő „nemzetegyesítő eszmék”.

Az orosz állam kezdeteikor, a protoorosz fejedelemségek laza koalíciójaként üzemelő Kijevi Nagyfejedelemség a keleti szlávság még többé-kevésbé azonos nyelvvel, azonos nemzettudattal rendelkező, már akkor is hatalmas területen elterülő országa volt. A mongol támadás, a 250 évig tartó mongol-tatár hódoltság korában a korábban is laza szerkezetű ország széthullott. A mai Ukrajna területét 1360 táján a litván nagyfejedelemség hódította meg. Az ily módon lengyel uralom alá került hajdani protooroszokból idővel egy új nemzet kezdett formálódni, amelyben a XIII. századi protoorosz nyelv, a lengyellel és egyéb más nyelvekkel keveredve egy új nyelvvé kezdett alakulni. Objektívebb (mint az ukrán délibábos, mind az orosz mitologikus történelemszemlélettől mentes) történészek szerint, nagyjából a XV. század végére kialakult az ukrán nemzet. Az is csak inkább a mai Ukrajna keleti és középső részén. A lengyelek által uralt mai Ukrajnában 1648 és 1654 között nemzeti felszabadító harc indult, amiben Bogdan Hmelnyickij hetman az oroszok segítségét kérte. Az 1654-es perejaszlavli szerződésben a kozákok Oroszország védőuralma alá helyezték magukat, és hűséget esküdtek a moszkvai cárnak.

1654 után indult meg – TÖBB LÉPCSŐBEN, MINTEGY „TOLDOZVA-FOLTOZVA” Ukrajna későbbi területének kialakulása. Az 1770-es években, Lengyelország felosztásakor, került (az orosz uralom alá került) Ukrajnához a jobbparti Ukrajna legnagyobb része. Délen Oroszország ellenőrzése alá vonta a Fekete-tenger északi, északnyugati partjait, a Krímet, sorra alapítva a mostani nagy városokat (Ogyessza, Nyikolajev, a Krím, az Azovi-tenger menti kikötő- és iparvárosok). A kapitalista átalakulás kezdetével nagy iparvidékek jöttek létre, közöttük (Szentpétervárt leszámítva) az akkori Oroszország legnagyobb iparvidékével, a bányászatáról, kohászatáról és nehéziparáról mindmáig nevezetes Donyec-medence (oroszul: Donbassz). A hatalmas mértékű iparosítás alaposan átrendezte Ukrajna déli és keleti részeinek etnikai összetételét: a hatalmas birodalom minden részéből özönlött oda a munkát kereső emberek tömege. A legkülönbözőbb nemzetiségűek voltak – az orosz nyelv kötötte össze őket. A helyben élő ukrán lakosság is jórészt eloroszosodott (maximum valami keveréknyelven beszélnek). UKRÁNNAK VALLJÁK UGYAN MAGUKAT, DE TUDATUKAT NÉZVE INKÁBB OROSZOK. Ez a proletár vidék a munkásmozgalomnak is fellegvára volt – ezért erősen a tudatukba ivódtak annak, illetve a szovjet korszaknak a hagyományai. Főleg a szovjet hadsereg, a Nagy Honvédő Háborúban a Szovjetunió népei által aratott győzelem emléke (amely mindmáig összefűzi a széthullott hatalmas ország polgárait, nagyon sok posztszovjet nép nemzeti azonosságtudatává válva).

Ukrajna nyugati, északi részei viszont inkább maradtak meg agrárvidéknek. Ahol a lakosságnak is más volt a tudata: erős maradt a paraszti-kispolgári tudat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével az új, szovjet-ukrán vezetés, gyanakodva is nézett Ukrajnának arra a másik részére. A szovjet vezetés A 20-AS ÉVEK ELEJÉN hozta meg azt, az időközben végzetesnek bizonyult döntését, amellyel – erősítendő a paraszti-kispolgári Ukrajnában a „proletár komponenst” – AKARATUK ELLENÉRE FELSZÁMOLTA, ÉS UKRAJNÁBA TAGOLTA BE AZ ONNAN KIVÁLNI AKARÓ, ÖNÁLLÓ KÖZTÁRSASÁGOT ALAPÍTÓ, OROSZ TUDATÚ NAGYIPARI PROLETARIÁTUS ÁLTAL KIKIÁLTOTT KRIVOJ-ROGI – DONYECKI NÉPKÖZTÁRSASÁGOT. Ahol mindmáig az orosz nyelv használata a természetes.

1939 szeptemberében – az összeomlott Lengyelországtól – a Szovjetunió elvette/visszavette Galíciát. A Kijevi Oroszország összeomlása után (1240-es évek) GALÍCIA MINDEN TÖRTÉNELMI, SZELLEMI, KULTURÁLIS KAPCSOLATA MEGSZAKADT AZ „OROSZ VILÁGGAL”. Létrejött a helyi ukránoknak egy valamiféle torz szellemi örökségű, mindent és mindenkit gyűlölő, ugyanakkor valamiféle önálló létre képtelen, ám mindentől és mindenkitől elnyomott közössége.

NYUGAT-UKRAJNÁBAN FELSZABADÍTÓKKÉNT FOGADTÁK A HITLERI NÉMETORSZÁG CSAPATAIT, vad zsidóüldözésbe, etnikai tisztogatásokba kezdtek (a háromnapos lvovi pogrom 1941 június végétől, a maga mintegy ötezer áldozatával, vagy 80-100 ezer nyugat-ukrajnai lengyel lakos minden képzeletet felülmúlóan borzalmas lemészárlása 1943–44-ben. 1942-43-ban olyan nácibarát tömegrendezvények képeit láthatjuk, amilyenekre még a Hitler-szövetséges Magyarországon sem voltak példák.

2015. május 9. (a fasizmus fölötti Győzelem Napja előtt, ami ma Ukrajnában immár tiltott ünnep) előtt fogadta el az ukrán parlament azt a törvényt, amellyel ezek a hóhérok (Sztepan Bandera, Roman Suhevics – akinek immár aggastyán korú fia, Jurij Suhevics az ukrán parlament korelnöke) az ukránok szabadságáért és függetlenségéért folytatott harc legnagyobb hősei közé emelkedtek (nagyjából mintha nálunk a nyilasokat ismernék el ilyeneknek).

1942. OKTÓBER 14. – A NÁCIK OLDALÁN HARCOLÓ UKRÁN FÉLKATONAI ALAKULATOK MEGALAKÍTÁSÁNAK ÉVFORDULÓJA – MÁRA AZ UKRÁN FEGYVERES ERŐK NAPJÁVÁ AVANZSÁLT.
Ukrán „honleányok” felvonulása az „SS Galiccsina” megalakulása alkalmából (1942. október 14.)

(Az utódok mai preferenciái):

E bizonyos „hadsereg” vörös-fekete zászlaját mára a Munkácson is elhíresült Jobb Szektor használja – a zászló, egyébként, az ország nemzeti zászlajával együtt lobog a kijevi parlament előtt.

Visszatértek a náci korszak kötelező köszöntései. Olyanok, mint „Dicsőség Ukrajnának! / A hősöknek dicsőség!” „Ukrajna mindenek felett!” „Kommunistákat/ruszkikat a bitóra!” A fasiszta ukrán segédhadseregben volt szokásban a mindenkire kötelező, kollektív ugrabugrálás is („Aki nem ugrál, az moszkál (muszka, ruszki)”. A videó végén új orosz tank próbája jelzi: a keleti szomszéd tudatában van a veszélynek):
https://www.youtube.com/watch?v=bgObygkPuaY

Hát, „csak” ennyi különbség van az ország nyugati és keleti fele között! (Egy ukrán parlamenti képviselő felesége, kisleánykájukkal. Miközben a junta által ellenőrzött területeken fasiszta suhancok rendszeresen megtámadják a Győzelem Napját ünneplő veteránokat, és a velük egyetértőket.)

A nyelvi-etnikai különbségek, ellentétek mellett is EZ AZ, AMIBŐL KELET-, ÉS DÉL-UKRAJNA OROSZ, OROSZAJKÚ, OROSZ MENTALITÁSÚ LAKÓI NEM KÉRTEK ÉS KÉRNEK!
A Majdan idején, néhány nappal a tüntetések kezdete után, A NYUGAT-UKRAJNÁBÓL ÉRKEZETT MINTEGY 3000 SZÉLSŐSÉGES FEGYVERESE VETTE ÁT AZ ESEMÉNYEK IRÁNYÍTÁSÁT.

(Ezek a fegyveresek ma hatalmon vannak. Kép az „Azov” terrorbrigádról, amely ma az ukrán belügyminisztérium afféle halálbrigádja):

A MAJDAN ELŐTÖRTÉNETE

1954-ben volt az elején említett perejaszlavli szerződés 300. évfordulója. Ebből az alkalomból Nyikita Hruscsov, az SZKP KB akkori, ukrán származású főtitkára, egyetlen tollvonással Ukrajnának adta a Krím-félszigetet. Ahol mindenféle nemzetiség van – csak éppen ukrán nincs (legföljebb azok, akik 1954 óta oda betelepültek). Bár ennek akkortájt, végső soron még nem volt eget rengető jelentősége – a szovjetköztársaságok közötti KÖZIGAZGATÁSI határoknak alig volt nagyobb jelentősége, mint nálunk a megyehatároknak, érzelmileg mégis roppantul kellemetlenül érintette a lakosságot az idegen köztársaságba való szakadás. És ami a lényeg: LÉPÉSE AZ AKKORI ALKOTMÁNNYAL, A TÖRVÉNYEKKEL IS ELLENTÉTES VOLT. Amikor tehát a lakosságnak 2014. MÁRCIUS 16-ÁN VÉGRE MÓDJA VOLT NÉPSZAVAZÁSON VÉLEMÉNYT NYILVÁNÍTANI – EZZEL CSAK EGY TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTALANSÁGOT ORVOSOLTAK.

(2014. március 16. – a krími népszavazás utáni éjszaka. Ezt a túláradó boldogságot, örömujjongást nem lehet sem megjátszani, sem „a megszállók szuronyaival kikényszeríteni”):

(Pedig a trianoni békeszerződés nálunk Sopront – Ödenburg néven, az újonnan létrejövő Burgenland szövetségi tartomány székhelyeként – már Ausztriának adta. Az 1921. december 14-i népszavazás mégis orvosolta a Sopront és a hét környékbeli települést ért történelmi igazságtalanságot. Pedig tudjuk, hogy a népszavazás kierőszakolásában gróf Lehár Antal és Ostenburg Gyula különítményeseinek, illetve a „Rongyos Gárdáknak” is részük volt. Ezek többet tettek a nálunk maradt települések visszatéréséért, mint a Krímben jelen lévő orosz alakulatok.

Arról még a későbbiekben lesz szó, hogy a fasiszta puccs tavaly februári győzelme után miért robbant ki Kelet- és Dél-Ukrajna orosz lakosságában az elemi erejű tiltakozás. Egyelőre legyen elég annyi: A FÜGGETLEN UKRAJNA 23 ÉVE – BÁRKI, BÁRMIT IS MONDJON, A NEMZETÉPÍTÉS SZEMPONTJÁBÓL KUDARC VOLT. A Szovjetunióban még egységesnek tűnő tagköztársaságban szinte azonnal megjelentek a repedések az ukrán függetlenség 1991. augusztusi kikiáltása nyomán. A FELTÖRŐ UKRÁN NACIONALIZMUS NEM EGYESÍTETTE, HANEM ALÁÁSTA A MÉG KIALAKÍTANDÓ, TÖBB RÉSZBŐL ÖSSZEFÉRCELT ORSZÁG NEMZETI EGYSÉGÉT. Nem tudták kezelni – valószínűleg nem is akarták – a problémákat. EGY MINDEN ÍZÉBEN RECSEGŐ-ROPOGÓ, A SZÉTESÉS PEREMÉN TÁNTORGÓ ORSZÁGBAN KÖNNYEBB DOLGUK VAN, UGYANIS, AZ ORSZÁGOT A RABLÓLOVAGOK KORÁT IDÉZŐEN FOSZTOGATÓ OLIGARCHÁKNAK. Egy-egy rész esetleges kiszakításával pedig korlátlan urakká válhatnak a maguk szemétdombján.

A nemzeti egység ügyének a kegyelemdöfést a 2014. februári puccs adta meg, amely azt kevés, még megmaradt konszenzust is brutálisan felrúgta, szétverte, vérbe fojtotta, ami 2014 februárja előtt még megvolt. Ha egy ország egyik része hadsereggel, terrorbrigádokkal, repülőgépekkel, tankokkal és páncélosokkal, aknákkal, rakétákkal – közöttük ballisztikus rakétákkal –, nemzetközileg is tiltott fegyverekkel (kazettás és foszforbombák) ront az ország egy másik részére, ott már annak a fajta föderális átalakításnak az esélye is odavész, amely még megmenthette volna az ország területi egységét.

Senki sem tett annyit Ukrajna szétveréséért, mint a náci junta – és annak gazdái, az azt éppen Ukrajna területi egységének jelszavával támogató Nyugat.

II. A KONFLIKTUS KÖZVETLENEBB KIVÁLTÓ OKAI:

AZ 1991 ÓTA FÜGGETLENNÉ VÁLT UKRAJNA TÖRTÉNETE – AZ UKRAJNA TERÜLETÉN LÉVŐ AUTONÓMIÁK FOLYAMATOS NYIRBÁLÁSÁNAK, AZ AUTONÓMIÁK MEGTAGADÁSÁNAK A TÖRTÉNETE. (A mostaninál sokkal kevésbé fasiszta kormányok uralma alatt is). 1991: a kijevi kormány ignorálta az autonómiát igénylő kárpátaljai, illetve az autonómia bővítését igénylő krími népszavazás eredményeinek elismerését. 1995: a kijevi kormány megtagadta a Donbassztól a kért autonómiát (noha ott is népszavazás döntött erről). 2000: a kijevi kormány ignorálta az autonómia bővítését igénylő újabb krími népszavazás eredményét. 2001: hatásköri vita támadt, amikor a krími autonómia – dacolva a kijevi központi kormány tilalmával – „államfőt” is választott az autonóm tartomány kormánya és parlamentje mellé. 2005: a kijevi kormány elmozdította – le is tartóztatta – a krími autonómia államfőjét. A félsziget e miatt kibontakozott tiltakozó népmozgalmának letörésére szélsőséges nacionalista suhancokból álló különítményeket szabadított a félszigetre, amelyek le is törték annak ellenállását. (FIGYELEM! EZ KÉSZÜLT MEGISMÉTLŐDNI 2014-BEN IS – csak éppen az egyébként nacionalista, Nyugat-barát Juscsenkó-kormánynál százszor inkább uszító, véres szájú, frissen győztes náci junta részéről. MINDEZ ELVONULT A KRÍM, A DONBASSZ NÉPÉNEK A SZEMEI ELŐTT. AMIKOR – döbbenten, rettenten figyelve a Majdan véres eseményeiről érkező tudósításokat.

A különleges rendőri egységek VÉDEKEZNI voltak kénytelenek a „békés tüntetők” rohamaival szemben.

Egyikük kigyulladt a rá dobott Molotov-koktéltól (szerencsére társai gyorsan eloltották a tüzet. A kép azonban emblematikussá lett.)

Mindez azzal párosult, hogy a három hónapi véres, erőszakos zavargások, a törvényes államfő elűzése után hatalomra került fasiszta junta első dolga volt, hogy eltörölje a 2012-ben elfogadott, igen progresszív nyelvtörvényt, amely helyreállította a kisebbségeknek azt a jogát, hogy anyanyelvüket szabadon használhassák. Ez még Nyugaton is visszatetszést váltott ki (Orbán Viktor a külföldi vezetők közül az elsők egyikeként bírálta ezt a lépést. Látva a negatív nyugati visszhangot, a junta gyorsan visszakozott. De nem végleg: napjainkban ismét előkerült a terv. Ennek egyik első lépése volt a hírhedt ukrán oktatási törvény (annak is a 7. cikkelye). Az ismét csak negatív külföldi visszhang láttán a kijevi rezsim csak lassította a törvény végrehajtását. 2023-ra azonban a felső tagozatoktól kezdve már csak az ukrán lesz az oktatás terve. De már napvilágra kerültek azok a tervek is, hogy a kisebbségek számára az általános iskola legelső napjától kezdve sem lesz anyanyelvi oktatás. A hajdan inkább orosz nyelvű Kijevben bezárták a legutolsó orosz iskolát is. Az ukránok által négy éve megszállt Mariupolban a még megmaradt néhány orosz iskola ősztől már nem indíthat új első osztályokat.

Mindezt előre megérezték Ukrajna orosz nemzetiségű, illetve oroszajkú lakosai. Donyeck, 2014. március 7. – tömegtüntetés. Az emberek „Oroszország, Oroszország!” kiáltásai legalább annyira hallatszanak segélykérésnek, mint az anyaország iránti vonzalom megnyilvánulásának:
https://www.youtube.com/watch?v=UwFT135gBgk

Akik három dolog miatt tüntettek: 1. tiltakoztak a törvénytelen kijevi hatalomátvétel ellen; 2. követelték, hogy az orosz maradjon meg második államnyelvnek, illetve az oroszok lakta megyékben legyen hivatalos nyelv; 3. Ukrajna alakuljon át föderatív állammá.

Majd megtapasztalva az új, a törvénytelen náci junta kompromisszum-készségének teljes hiányát, erőszakkal való fenyegetőzéseit, illetve a tényleges erőszakot is látva (a krími tüntetők elleni Korszuny-Sevcsenkói pogrom rémületes képeit, a Donbassz egyes városaiban már április közepe óta tartó katonai összecsapásokat, a 2014. május 2-i ogyesszai borzalmat.
https://www.youtube.com/watch?v=4MaMYG6SFO8

(Szlavjanszk lakói a puszta kezükkel próbálják feltartóztatni a város felé nyomuló ukrán tankokat. A hős város 84 napig tudott ellenállni az ukrán ostromnak: a remélt orosz segítség híján azonban a túlerő győzött.)

A harcok során az ukrán hadsereg foszforbombákat is bevetett.

Ugyanakkor a fasiszta hatóságok nem a tömeggyilkosokat, hanem az áldozatokat kezdték üldözni, letartóztatni. Nem kevesen már négy éve ülnek, előzetes letartóztatásban – miközben a hatóságok képtelenek bármiféle épkézláb vádat emelni ellenük. Jelena Bondarenkó korábbi ukrán parlamenti képviselő asszony a Bundestag előtt:
https://www.youtube.com/watch?v=9pFR0GeVjGE

Előzőleg a követelések radikalizálódtak: az emberek már nem elégedtek meg Ukrajna föderatív átalakulásával: teljes elszakadást akartak. És 2014. március 16-án, illetve május 11-én) a Krím, majd a Donbassz (Donyeck és Luganszk) népe is, a lábával szavazott Ukrajna addigi területi egységéről.

(Mindhárom népszavazáson jelen voltak, Magyarországról a Jobbik megfigyelői, akik szabályszerűeknek ismerték el a népszavazásokat.)
(„Támogatja-e Ön a Luganszki Népköztársaság állami önállóságáról szóló jogszabályt?)”A népszavazáson a választópolgárok mintegy 80 százaléka vett részt. Közülük több mint 90 százalék az önálló államra szavazott.



Mivel még a junta is húzódozott a testvérgyilkos háborútól, a CIA vezérigazgatója (álnéven, hamis papírokkal), majd április 21-én maga Joe Biden alelnök is Kijevbe látogatott – kifejezetten abból a célból, hogy a rezsimnek MEGPARANCSOLJA az ATO elindítását. A Rand Corporation nevű „biztonságtechnikai tanácsadó” cég pedig a kijevi kormány részére készített tanácsadó feljegyzésében ajánlotta: 1. a lakott települések ágyúzásának négy fázisát; 2. SZŰRŐ (értsd: koncentrációs) TÁBOROK FELÁLLÍTÁSÁT az elfoglalt települések mellett. Mindez mostanra meg is valósult az ukrán szoldateszka által elfoglalt városok, települések mellett. A junta győzelmének esetére tízezrek kivégzését tervezik, százezrekre várnak börtönök és koncentrációs táborok. A többieket pedig elűzik a vidékről, hogy házaikat, földjeiket elfoglalhassák a Nyugat-Ukrajnából érkező telepesek. E TERVEKBŐL KIJEVBEN NEM IS CSINÁLNAK TITKOT.

A junta ármádiája a hadviselés legalább annyira gyáva, mint kirívóan kegyetlen formáit alkalmazza. Jelena Bondarenkó volt képviselő asszony erről ezt mondta a Bundestag meghallgatásán (igaz, ő ukrán városoknak nevezi az önmagát önállósított két népköztársaság településeit):
https://www.youtube.com/watch?v=LalwUCobwsc

Gyakran lövik a lakott településeket „Grad” sorozatvető rakétákkal

Még az annál is pusztítóbb „Uragan”rakéta

Gyermekek találták a játszótéren ezt a lövedéket:

Az ukrán légierő 2014. május 26-án először bombázta Donyecket. Egy héttel később Luganszkot (a kormányépületet) támadták, kazettás bombával. Az épület előtt elhaladó, illetve a szemközti parkban sétáló emberek közül nyolcan áldozatul estek, mintegy húszan megsebesültek. 2014. október 20-án Donyeckre RÖVID HATÓTÁVOLSÁGÚ BALLISZTIKUS RAKÉTÁT LŐTTEK KI.

A Luganszk elleni, 2014. június 2-i támadás:
https://www.youtube.com/watch?v=Pu4rOp456yU

Tocska-U rakéta Donyeckre. 2014. október 20.
https://www.youtube.com/watch?v=98MYY66L5NQ

2014. július elején a junta hadserege támadásba lendült, és jelentős területeket foglaltak el. A frontvonal közvetlenül Donyeck, a főváros határáig húzódott, és ott van mindmáig. Augusztus utolsó harmadában a néphadsereg ellentámadásba ment át – amit azonban hamarosan leállított és befagyasztott a „minszki fegyverszünet”. Debalcevó felszabadítása volt a néphadsereg utolsó nagy támadása 2015. január-februárjában. Azóta a frontvonalak befagytak (mintha Lavrov orosz külügyminiszter szándékosan a népköztársaságok vesztét akarná). A néphadseregeknek nemhogy a lakosság, de még önmaguk védelmét sem engedik meg. Lavrov másik „zseniális” találmánya voltak az un. fegyvermentes övezetek („szürke zónák”). Szép csöndben, araszolgatva, de szisztematikusan, az ukrán hadsereg ezek nagy részét mostanra megszállta. Az adott települések egyszer már felszabadult lakosságára így újra rázuhant a junta rémuralma.

A közel három és fél éve tartó fegyverszüneteket fölhasználva a 2014 nyárutójára még az összeomlás szélén álló ukrán hadsereg mostanra feltöltődött. A szevasztopoli orosz támaszpont „elvesztése” miatti sokkjából magához tért NATO napjainkra összeszedte magát, alaposan feltöltötte pénzzel és fegyverrel a kijevi rezsim ármádiáját. Amely immár csak az amerikai rábólintásra vár, hogy megindítsa elsöprő erejűnek szánt offenzíváját a Donbassz térdre kényszerítésére.

Az amerikai fél záros határidőn belül megkezdi „Javelin” típusú tankelhárító rakéták, és egyéb korszerű haditechnika szállítását. A néphadsereg harcosai már érzékelik: az ellenség új, eddig ismeretlen fegyverfajtákból is lő. A „Javelinről” egyesek feltételezik: az ukrán hadsereg – roppant pusztító hatása miatt – ezt a fegyvert is a civil lakosság ellen tervezik bevetni.

Mariupolt 2014. június 13-án vette be az ukrán hadsereg. Azóta kiépült ott Ukrajna legnagyobb, és egyik legrettenetesebb koncentrációs tábora. A város eme lakosa számára így kezdődött a pokoljárás:

Egy luganszki harcos vall fogságáról
https://www.youtube.com/watch?v=mEnQSqUeUlE

Ezt a fiatal harcost a szó igazi értelmében halálra rugdosták:

Kivégzés:

Az egyik legszörnyűbb rémtett: az „Azov” terrorbrigád tagjai keresztre feszítettek és elevenen megégettek egy hadifoglyot.

Mindaz, ami ma a leggyakrabban szerepel a hírekben („menekültválság”, Szíria, kelet-ukrajnai [Donbassz] konfliktus) voltaképpen egy dologról szólnak: az általam csak liberálfasizmusnak nevezett eszmei-politikai irányzat általános támadásba lendült azok ellen, akik velük szemben az országok, népek – nemzetek, nemzetiségek, emberi közösségek és egyének – önazonosságát próbálják védelmezni. Világviszonylatban egy olyan ország, politikus van, amelyik – már csak erejénél fogva is – képes és akar is ezért harcba szállni. Ez Oroszország, és vezetője Putyin. (Ez a támadás persze folyik Magyarország, Orbán Viktor, a Visegrádi Négyek, illetve minden újabb keletű politikai erő, ország ellen, amelyek és akik szembeszállnak a liberálfasizmus nyomulásával.)

Ez a harc arról szól, hogy a kontinensek, civilizációk, országok, népek, nemzetek, nemzetiségek, a kisebb-nagyobb emberi közösségek, az egyének – megmaradhatnak-e annak, amik. Vagy – a liberálfasizmus nyomása alatt – összeroppannak, bedaráltatnak. A LIBERÁLFASIZMUS CÉLJA: MEGTÖRNI A KÖZÖSSÉGEK, EGYÉNEK AZONOSSÁGTUDATÁT – ÉS afféle házi- és cirkuszi állatokká, élő robotokká, zombikká, biomasszává silányítva az emberiséget, kineveljék a nemzetek fölöttivé („globálissá”) vált nagytőke engedelmes, akaratuktól és tudatuktól megfosztott rabszolgasereget, mely fölött korlátlanul uralkodhatnak. (A „falanszter állam” kialakulása fenyeget, melyet oly zseniálisan látott előre Madách Imre, már 1866-ban, „Az ember tragédiájának”utolsó előtti színében.)

A KELET-UKRAJNAI (DONBASSZ) KONFLIKTUS LÉNYEGÉBEN UGYANERRŐL SZÓL. Miután – hathatós, sőt tevőleges – amerikai közreműködéssel 2014. február 22-én megdöntötték Viktor Janukovics törvényes ukrán államfő hatalmát, a hatalomra került náci junta rögtön kimutatta a foga fehérét. Az onnantól létében fenyegetett orosz nemzeti közösségnek hamar rá kellett jönnie: a fasiszta diktatúra ki akarja belőlük ölni hagyományos nemzeti azonosságtudatukat, és arra akarja kényszeríteni őket, hogy történelmüket, kultúrájukat, hagyományaikat, sőt nyelvüket feladva, feloldódjanak az új rezsim által diktált nemzeti, történelmi emlékezetnek, a második világháborús ukrán fasiszta korszakból visszahozott hagyományoknak. (A második világháborús korszak helyi, nacionál-fasiszta vezéralakjai a mai Ukrajnában kötelezően tisztelendő és követendő hősöknek, példaképeknek számítanak.) Ami elfogadhatatlan a szovjet korszak, az orosz nemzeti büszkeség hagyományain fölnevelkedett orosz közösség számára. Az új kijevi vezetés ezért katonai erővel akarta és akarja megtörni a Donbassz lakosságának ellenállást – elrettentő példát mutatva a többi, zömben oroszok, vagy oroszajkúak lakta vidékeknek is.

Zbigniew Brzezinski, a lengyel származású amerikai politológus már a 70-es évek végén megalkotta a liberálfasizmus alapvetését, „Az irányított káosz”elméletét. Ennek lényege: káoszt, zűrzavart kell szítani a nem kívánt konkurens, vagy éppen ellenfél, ellenség hátországában. Amerika nem kíván egy önálló, saját mentalitású Európát – hát létrehozta a „menekültválságot”. Amerika feszültséget akar teremteni Oroszországon belül. Ennek eszközei: OROSZORSZÁG BELERÁNTÁSA EGY HÁBORÚBA, EBBŐL A CÉLBÓL VALÓ ÁLLANDÓ PROVOKÁLÁSA (Szíria, a Közel-Kelet – illetve a Donbassz. Mely utóbbi helyen eszeveszettre fokozta a békés lakosság ellen eddig is folyó ágyúzást, a néphadseregek állásai elleni támadásokat) – ILLETVE A SZANKCIÓK.

Melyek egyrészt gyengítik, károsítják Oroszországot, mint külgazdasági ellenfelet. Másrészt feszültséget keltenek a szankciók által sújtott oligarchák, magántőkések, illetve a vezetés között. Putyinra (aki egyébként az oligarchák embere) ez a kör egyre nagyobb nyomást gyakorol, hogy hagyjon fel a Donbassz támogatásával, az Amerikával (emiatt is) való huzakodásával. Azzal a riogatással egybekötve, hogy ha föllép a Donbassz érdekében, azzal a világháborút kockáztatja. (Ez utóbbiról erősen megoszlanak a vélemények Oroszországon belül: csakugyan kész-e Amerika a világháborút kockáztatni Ukrajnáért, a Donbasszért. Vagy a mostani, fenyegető NATO-erődemonstráció csupán provokáció, lélektani hadviselés, netán az Oroszországon belüli feszültség szítása-e csupán.)

Amely tény egyik magyarázata lehet a hivatalos Moszkva furcsa, megmagyarázhatatlan magatartásának az ottani, immár négy éve tartó konfliktus kapcsán. Mely esetenként már a részükről való árulás, a Donbassz cserbenhagyásának, e szenvedő, ezer sebből vérző régiónak a konfliktus végtelen és kilátástalan elhúzása révén való szándékos kivéreztetése érzetét kelti. Azt csak az idő dönti el, hogy Putyin árulóként teszi azt, amit. Vagy annak oka az, hogy helyzete valójában igen kényes, borotvaélen táncol. És állandóan lavírozva, manőverezve, egyensúlyozva próbálja kibekkezni a számára kedvezőbb idők, széljárás eljövetelét.

Forrás:
https://hu.news-front.info/2018/07/02/sandor-csikos-mi-a-kelet-ukrajnai-konfliktus-donbassz-hattere/
(a képek itt, az eredeti oldalon)

Válasz

Magyarul írni, olvasni Kárpátalján, a XXI. században? 2018. március 29.

Ez az írás az Olvasat - Irodalom és irodalom oldaláról lett kimásolva. Minden jogot fenntartunk! Közvetlen elérése a másolt szövegnek: http://olvasat.hu/magyarul-irni-olvasni-karpataljan-a-xxi-szazadban/

„Nyelvében él a nemzet” – szép és súlyos gondolat ez. Bár valójában csak akkor érti meg az ember, mikor korlátok közé szorul. Mikor idegen nyelven kell tanulnia az anyanyelve helyett. A nyugati humanizmus egyik törekvése az volt, hogy ne így legyen. Ilyesmi már nem fordulhat elő a huszonegyedik századi Európában! Vagy talán mégis? A humanizmus korára tehető a nemzeti nyelvű irodalmak kialakulása. Úgy látszik, az ukrán irodalmi nyelv élete ma egyáltalán nem humánusan alakul. Nem önmagáért, de minden más nyelv ellenében létesül, mintha ettől nyerhetne létjogosultságot.

A trianoni döntés már senkinek nem mond újat, hiszen úton-útfélen szembetaláljuk magunkat egy „nagymagyarországos” térképpel, vagy olyan írásokkal, amelyekben Magyarország határait megváltoztatni vágynak. A felosztott Magyarország egykori részei közül Kárpátalja a legszegényebb és leginkább elhanyagolt terület, jelenleg Ukrajna fennhatósága alá tartozik. Jelenleg, mivel a történelem során sokszor váltott gazdát, s a rajta élő magyarság egyre zsugorodik, jövője most is bizonytalan. 1920. június 4. – Ekkor dőlt el Kárpátalja sorsa is, igaz, az akkori döntés megszületésekor Ukrajna még nem létezett. Ám ez a kegyetlen békediktátum biztosította a nemzetiségi és nyelvi jogokat. Kárpátalja Csehszlovákia része lett, akkor még Felvidékként. Később egy kis időre újra Magyarországhoz, majd a szovjet birodalomhoz került. A Szovjetunió szétesése után, 1991 december elsején kikiáltották Ukrajna függetlenségét, Kárpátalja új gazdát kapott.

Sajnos a „Vesszen Trianon”-t kiabáló honfi fejében sem tiszta, milyen messzemenően garantálta az a bizonyos dekrétum a nemzetiségi jogokat az elcsatolt területek magyarjainak (is): most pont a jogok vesznek. A folytonos változás ellenére Kárpátalja falvai között még ma is akad olyan, ahol csak magyarok élnek. A gazdák cserélődése talán a legjobban az irodalom alakulásán követhető nyomon. Hiába létezik magyar irodalom, hiába vannak magyarul megírt és megjelent irodalmi művek, semmi esélye nem volt fennmaradni annak az arculatnak, melynek kapcsán kárpátaljai irodalomról beszélhetnénk. Fennmaradása ma sem a tehetségek hiánya, hanem a kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt kétséges.

A csehszlovák időben, de a szovjet uralom alatt is teljesen természetes volt, hogy a kisebbség a saját anyanyelvén tanult, emellett elsajátíthatta a többségi nyelvet is. Nem okozott gondot megtanulni például az orosz nyelvet, hiszen az alapoktól kezdték az oktatást, nagy hangsúlyt fektetve a tanítás minőségére. Magyar gyermekek számára készítettek orosz olvasókönyvet, munkafüzetekhez juthattak a diákok. Természetes volt előfizetni magyarországi sajtótermékeket, akár irodalmi folyóiratokat, hetilapokat is házhoz szállított a postás, ha arra igény mutatkozott. Mindez a jelenlegi Ukrajna esetében elképzelhetetlen. Tehát nem csupán azzal a problémával kerülünk szembe Kárpátalján, hogy az oktatás nyelve nem a magyar lesz a magyar gyermekek számára, hanem mindennapi és már megszokott probléma az is, hogy nem juthatnak hozzá minőségi kortárs irodalomhoz, mesekönyvekhez. Igaz, a gazdasági helyzet miatt már az igény is egyre kevesebb, hiszen teljesen hétköznapi, hogy iskolás gyermekek dolgoznak, fát hordanak az erdőről, s ezért kimaradnak az iskolából. Ukrajna erőszakkal tanítja igénytelenségre a kárpátaljai magyar gyermekeket. Bár Beregszászon, Munkácson, Ungváron is működnek magyar könyvesboltok, az emberek inkább kenyeret vesznek könyvek helyett, s ha mégis könyvet szeretnének, akkor legfeljebb az antikvár árusnál keresnek olvasnivalót. Működnek ugyan könyvtárak, de a polcaikon kortárs irodalommal csak elvétve találkozunk, ha egyáltalán betérünk a szebb időket is megélt falak közé.

Magyar irodalmat nem csupán a postás nem juttat már el a kárpátaljai magyar olvasókhoz, de a határon való könyvátszállítás is bajos. Hiszen ha hivatalos úton próbál valaki adományként könyvcsomagot szállítani, több hónap papírmunkába, anyagi nehézségekbe ütközik és nagyon kicsi az esély rá, hogy végül sikerrel jár. Elgondolkodhatunk: van-e értelme? Van-e még miért, szükséges-e? Sokan úgy vélekednek, el kell már végre engedni a nemzeti kérdéseket, hagyni kell az egészet, s majdcsak lesz valahogy… Ha Ukrajnában az elfogadott oktatási törvény a gyakorlatban is életbe lép, két lehetősége marad az ott élő magyar fiataloknak: az egyik és legkézenfekvőbb megoldás, hogy magyarországi iskolákban folytatják tanulmányaikat, ehhez vagy bentlakásos iskolai beiratkozásra, vagy a családok áttelepülésére van szükség. A másik lehetőség, hogy ukrán nyelven tanulnak a továbbiakban. Ez nem lehetetlen, de teljességgel elképzelhetetlen egy magyar közösségben élő magyar gyermek számára. Félreértés ne essék, messze nem arról van szó, hogy nem akarnak a gyermekek elsajátítani egy új nyelvet, hiszen az egyéb idegen nyelvek megtanulása nem okoz gondot! Az országot vezető politikusok is szépen haladnak, évről évre jobban megy nekik az ukrán, egyre kevesebb képviselő szólal fel oroszul a parlamentben.

Arról van szó, hogy az államnyelvet nem az alapoktól, hanem anyanyelvi szinten tanítják az első osztályban. Nagyjából hatodikos korban kezdik egyáltalán sejteni a gyermekek, miről is beszél a tanár ukránul. Segédeszközök, munkafüzet, szótár nincs. Az ukrán nyelv jelenleg igencsak képlékeny állapotban van, aki húsz évvel ezelőtt tanult meg ukránul, annak folyamatosan újra kell tanulnia, hiszen az elmúlt években nem csupán új betűk kerültek az ábécébe, nem csupán többször változott a himnusz szövege, hanem eddig nem létező szavak is felbukkantak. Ezekhez a nincsekhez párosul még a Kárpátaljára újonnan beköltözött ukrán nemzetiségű emberek hozzáállása. – Akik sok éve élnek együtt, megszokták egymás jelenlétét, szokásait, akcentusát (rengeteg a vegyes család), de akik az utóbbi három-négy évben költöztek a magyarok lakta településekre, nem igazán fogadják el a történelmi tényeket. Ami ellenállást generál már a gyermekek között is. Fogyogat a megértéshez szükséges jóakarat.

Ha tehát az első lehetőséggel élnek a fiatalok, az azt jelenti, hogy Kárpátalján véglegesen elfogynak a magyarok, ha a második lehetőséget választják, akkor talán marad még néhány év, míg beszélhetünk kárpátaljai magyarságról..

Ez az írás az Olvasat - Irodalom és irodalom oldaláról lett kimásolva. Minden jogot fenntartunk! Közvetlen elérése a másolt szövegnek:http://olvasat.hu/magyarul-irni-olvasni-karpataljan-a-xxi-szazadban/

Válasz

Magyarellenes megnyilvánulások: nem nézhetünk el mindent Ukrajnának - 2018.07.07.

Illúzióink vagy lehetőségeink vannak a kisebbségvédelem terén?

A Kárpát-medencei magyarellenes megnyilvánulások kerültek terítékre a XXVI. Kárpátaljai Magyar Szabadegyetem utolsó panelbeszélgetésén július 7-én Felsőszinevéren.

Az Európai Parlament kisebbségvédelmi tevékenységéről Bocskor Andrea EP képviselő számolt be. A képviselő beszélt az Európai Unió visszásságairól, a magyar delegáció munkájának nehézségeiről, s a sajátosan értelmezett érdekek uniójáról.

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke a román állam magyar közösség ellen elkövetett tevékenységére reflektált (a Batthyányi-könyvtár bezárása, a legfelsőbb bíróság terrorváddal illette és öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, Székely Zoltánra több milliós bírságot szabtak ki a székely zászló használatáért ─ a szerk.). Az elnök keserűen konstatálta, hogy a romániai magyar kisebbségvédelmi szerveknek elhúzódó harcra kell berendezkedniük.

Darcsi Karolina, a Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Intézet kutatója, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szóvivője az egyre erősödő magyarellenességről, s az ezt kiszolgáló negatív hatású sajtókampányról beszélt. A kutató elmondta, hogy a Rákóczi-főiskola Lehoczky Intézete kisebbségfigyelő monitoringot indított. 2004-től szedték csokorba a magyarellenes megnyilvánulásokat, melyek 2014-től jelentős mértéket öltöttek a megyében.

Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont igazgatója azt értékelte, hogy az oktatási törvény kontextusában lehetőségként használhatják-e a nemzetközi standardokat, kisebbségvédelmi passzusokat. Megemlítette, hogy az ukrajnai magyar kisebbségvédelmi szervek már jóval az oktatási törvény elfogadása előtt megkongatták a vészharangokat, s felhívták arra a figyelmet, hogy az ukrán hatalom részéről provokációnak van kitéve a kárpátaljai magyar közösség, és egyfajta bűnbakképzés indult el. A kutató az európai jog képlékenységére is felhívta a figyelmet.

A felek együttesen arra a konklúzióra jutottak, hogy nem adható fel az érdekképviseleti harc, és törvényes keretek között a végsőkig el kell menniük a kárpátaljai magyarság jogainak védelmében.

A szinevéri szabadegyetem A sátán fattya című film vetítésével zárul.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/magyarellenes-megnyilvanulasok-nem-nezhetunk-el-mindent-ukrajnanak/
Kárpátalja.ma

Válasz

Minden jegy elkelt a Munkács–Budapest járat első útjára - 2018.07.10.

Bár a tervek szerint csak augusztus elsején indul első útjára a Munkács és a magyar főváros között közlekedő vonatjárat, de már minden jegyet eladtak rá – közölte a pmg.ua hírportál július 8-án.

Jelenleg még tart az épületek és a szerkezetek üzembe helyezése. A vasúti munkásoknak rövid idő alatt kell elvégezniük Munkács és az államhatár közötti szakasz előkészítését, a munkácsi állomástól mintegy 500 méterre épülő új vágányt pedig a szabványos 1435 mm-es nyomtávhoz igazítva kell kiépíteniük. Továbbá zajlik az elavult alátámasztások és rögzítések cseréje is.

A munkálatok kivitelezésére a vasúttársaság közel 800 000 hrivnyát fordít. Átfestik az állomás falait, az odavezető út felújításának költségeit pedig a városi vezetés vállalta magára.

A szerelvény hat óra alatt teszi meg a Munkács és Budapest közötti távolságot. A jegy ára 700-1000 hrivnya körül mozog. A vám- és határellenőrzést útközben, a vonaton végzik. A járat érinti Nyíregyházát és Debrecent.

A vonat menetrendjét illetően még folynak az egyeztetések. Egyelőre két vasúti kocsi közlekedik majd Kárpátalja és a magyar főváros között.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/minden-jegy-elkelt-a-munkacs-budapest-jarat-elso-utjara/
Kárpátalja.ma

Válasz

Bocskor Andrea
Június 29., 19:36 ·

Az 1961 óta működő Centrista Demokrata (Kereszténydemokrata) Internacionálé teljes jogú tagja lett 2018 februárjában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is. Ma az ernyőszervezet ülésén Brenzovics László KMKSZ elnökkel képviseltük a szervezetet! A

Válasz

Klimkin: Magyarországon kezdik érteni, hogy Ukrajna nem akarja diszkriminálni a magyar kisebbséget - 2018.06.28.

Magyarországon kezdik megérteni, hogy Ukrajnának nem áll szándékában diszkriminálni a Kárpátalján élő magyar kisebbséget az új oktatási törvénnyel – foglalta össze Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter a jogszabályról a napokban tartott miniszteri szintű konzultáción szerzett benyomásait az Ukrajinszka Parvda hírportálnak írt cikkében, amelyből az UNIAN hírügynökség idézett.

Múlt pénteken Kárpátalján, az Ungvárhoz közeli Alsószlatina gyógyüdülőhelyen folytatott megbeszélést a törvény vitatott nyelvi cikkelyéről az ukrán diplomácia vezetője, valamint Lilija Hrinevics oktatási miniszter Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel, Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével, a kárpátaljai magyarság vezetőinek részvételével. A konzultáció után Szijjártó Péter egyebek mellett kijelentette, Magyarország részéről nem kívánnak vitába bocsátkozni arról, hogy az ukrán oktatási törvény hogyan akarja hatékonyabbá tenni az államnyelv oktatását, de ezt ne a magyar kisebbségi nyelven történő oktatás kárára tegyék.
Jelezte, hogy az egyeztetésen történtek előrelépések, de – mint fogalmazott – “az előttünk álló út még hosszú, és sok erőfeszítést kell tennünk annak érdekében közösen, hogy a tavaly szeptember előtti (az oktatási törvény elfogadása előtti) kontextushoz vissza tudjunk térni”.

Cikkében Klimkin úgy értékelte, hogy a vita kimozdult a holtpontról, ami valóban jelentős győzelem. Hangsúlyozta, hogy ez egy közös ukrán-magyar siker, nem egyik vagy másik oldal győzelme a másik fölött, és jelentős lépés az egymás felé közeledés útján.

“Úgy tűnik, magyar partnereink végre belátták, hogy a törvény nem fog megváltozni. Most pedig a felek már a kompromisszumok keresésére irányították erőfeszítéseiket, a törvény végrehajtásának mikéntjeire koncentrálva” – fejtegette a miniszter.

Kiemelte: az ukrán fél biztosította a magyar felet afelől, hogy teljesíti a Velencei Bizottságnak az átmeneti időszakra vonatkozó ajánlását, vagyis a nyelvi cikkely életbe léptetésének 2023-ig történő elhalasztását.

Klimkin egyértelművé tette viszont, hogy Kijev ezzel nem a probléma megoldását akarja elodázni. “Ezt az időszakot mi minőségi gyakorlati felkészülésre használjuk. Ez magában foglal új programokat, módszertant, tankönyveket, szótárakat és tanári képzést is” – emelte ki.

A miniszter ismételten megerősítette, hogy mindezeken felül, a Velencei Bizottság ajánlásának megfelelően, a 7. cikkely nem fog kiterjedni a magániskolákra. Minden állami kisebbségi iskola pedig – mint írta – “széles hatásköröket kap abban, hogy maga dönthesse el, mely tantárgyakat tanítják majd ukránul és melyeket anyanyelven”.

“Mindezek jó alapot teremtenek arra, hogy a gyermekek számára biztosítsák mindkét nyelv elsajátítását, a felnőtteknek pedig a vitás kérdések konstruktív és demokratikus rendezésének lehetőségét” – összegezte az ukrán külügyminiszter.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/klimkin-magyarorszagon-kezdik-erteni-hogy-ukrajna-nem-akarja-diszkriminalni-a-magyar-kisebbseget/
Forrás: mti.hu

Válasz

Gyerektábort evakuáltak a Kárpátokban a havazás miatt - 2018.06.23.

A Kárpátok magaslatain néhány centiméternyi hó esett a június 23-ra virradó reggelre. A hegyvidéken élők megannyi tájképet osztottak meg közösségi oldalaikon a hófödte júniusi magaslatokról. A mentőszolgálat jelentése szerint egy 35 személyből álló sátortábort is evakuálniuk kellett szombaton a kora hajnali órákban – olvasható a mukachevo.net hírportálon.

A rahói járási Iker-havas (Bliznyica) hegycsúcs közelében sátorozó, 27 gyerekből és 8 felnőtt kísérőből álló turistacsoport a hajnali órákban kért segítséget a helyi mentőszolgálattól. A mentést két mentőcsapat 8 szakembere hajtotta végre. Délelőtt tíz órakor értek a táborhelyhez, majd a legközelebbi településre kísérték a turistákat. A gyerekek és kísérőik egészségügyi állapota kielégítő, orvosi ellátásra nem szorulnak.
... http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/gyerektabort-evakualtak-a-karpatokban-a-havazas-miatt/

Válasz

Nagycsaládok Kárpátalján: a Bence család - 2018.06.24.

Egy hónappal ezelőtt Írország polgárainak többsége azáltal, hogy elfogadta a meglévő abortusztörvény enyhítését, nemet mondott számos megszületendő életre. A sajtó és a média pártállástól függően pro és kontra is felsorakoztatta a magzati élet védelme mellett és ellen szóló érveket.

Azt gondolom, hogy igazi győztese nincs ennek a vitának, vesztese viszont annál inkább van: a gyermek, aki arra hivatott, hogy megszülessen és boldoggá tegye a szüleit és a családját.

A Guton lakó Bence Irénnek és férjének, Attilának is lett volna oka arra – első gyermekük koraszülésből adódó mozgássérültsége –, hogy elutasítsa a gyermekáldást, ám ők vállalták a kockázatot, s immár három gyermek szülei.

Ismerjük meg a családjuk történetét!


– Irénke, a családi házban beszélgetünk a két nagyobbik gyermeketek, Vivien és Anna társaságában. A kéthónapos Gergő pedig a szomszéd szobában alszik.

– Egyedül vagyok itthon a gyerekekkel, a férjem, Attila Szlovákiában dolgozik. Egy hét múlva érkezik haza.

– Mind a ketten gutiak vagytok.

– Így van. Mindkettőnk itt nőtt fel ebben a faluban. Én Rahón születtem, édesanyám onnan származott. Édesapámmal Guton telepedtek le. Hatéves voltam, amikor édesanyám elhunyt, engem pedig egy rokon család nevelt fel.

Attila kétgyermekes családból származik, most az ő szülői házában élünk. A bátyja Gáton él a családjával.


Anna és Vivien

– Ismertétek egymást gyermekkorotoktól kezdve?

– Hiába egy településen nőttünk fel, s mindketten a helyi általános iskolában, majd a Jánosi Középiskolában tanultunk, mégsem ismertük egymást.

Egy vasárnapi séta során találkoztunk, majd a diszkóban folytatódott az ismerkedésünk.


– Mikor házasodtatok össze?

– 2005-ben esküdtünk meg. Attila szüleihez költöztünk, s vártuk az első gyermekünk megszületését.


– Sajnos azonban nem minden úgy történt, ahogy terveztétek…

– Vivien koraszülötten, mindössze 1700 grammal jött a világra a beregszászi kórházban. Kiderült, hogy ikerterhességem volt, ám a testvére méhen belül meghalt. Emiatt és a koraszületés következtében számos egészségügyi probléma adódott a lányunknál. Főként az idegrendszere sérült, ami kihatott a mozgására. Nehezen tud járni, könnyen elfárad. A születését követő egy hónapot a munkácsi gyermekkórházban töltöttük, ahova azóta is rendszeresen visszajárunk kezelésekre. Emellett a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat foglalkozásait is igénybe vesszük, ahol a Pető-főiskolával közösen folytatnak fejlesztő tornát.

– Ezek után azt hihetnénk, hogy nem akartatok több gyermeket vállalni. Ám nem így történt.

– Mindenképpen szerettem volna Viviennek kistestvért, noha a férjem aggódott, hogy nem fog-e megismétlődni a koraszülés. Hála Istennek Anna lányunk teljesen egészségesen látta meg a napvilágot 2011 májusában.


– Az akkor már hatéves Vivien hogyan fogadta az új családtag érkezését?

– Nagyon várta a húga születését. Kislányt szeretett volna, s az Anna nevet is ő választotta neki. A mai napig nagyon ragaszkodik Annához.

– Két gyermekkel milyen volt az életetek akkoriban?

– Nem sokkal a házasságkötésünk után Attila Magyarországon vállalt munkát. Hetekig távol volt a családtól, s csak néhány napra tudott hazajönni. Anna születését követően azonban itthon maradt, s helyben dolgozott. Aztán később ismét külföldre ment. Én nem álltam munkába, itthon voltam a lányokkal. Vivient felvették a helyi óvodába, majd iskolába került. Utána Anna is óvodás lett.


– Milyen terveid voltak akkoriban?

– Szerettem volna egy harmadik babát is. Hamarosan kiderült, hogy várandós vagyok, azonban a harmadik hónapban elvetéltem. Ennek hátterében főként az idegeskedés állt. Akkoriban kezdődött el Ukrajnában a háborús válság, s a férjemnek sorra hozták a katonai behívókat. A katonaság alatt egy rádióállomáson szolgált, s keresték a hozzá hasonló szakembereket. Tulajdonképpen azért is vállalt ismét külföldön munkát, hogy biztonságban legyen. A vetélést követően nem terveztünk újabb babát, ám annál jobban örültünk, amikor megtudtunk, hogy ismét gyermeket hordok a szívem alatt.


Gergő

– Mesélj róla is!

– Gergő Fehérgyarmaton született meg két hónappal ezelőtt. Nem volt ugyan koraszülött, ám kis súllyal jött a világra. Mivel azonban tökéletesen egészséges volt, hazaengedtek bennünket a kórházból. Sajnos nem anyatejes, ám így is szépen gyarapszik a súlya. A lányok nagyon örültek neki. Jó baba, bár van néhány álmatlan éjszakánk.


– Hogyan telnek most a hétköznapok?

– Attila Szlovákiában dolgozik, az internet segítségével tartjuk a kapcsolatot. Vivien most fejezte be a hatodik osztályt. Egész jól tanul, főleg a magyar nyelvet és az irodalmat kedveli. Anna is túl van az első éven. Szépen megtanult írni, olvasni és számolni.


– A nyári programok már kialakultak?

– Vivien most jött haza Karácsfalváról, ahol a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat táborán vett részt. Hamarosan megrendezik Tiszapéterfalván a II. Együtt erősebbek vagyunk! Fogyatékkal Élő Gyermeket Nevelő Családok Napja elnevezésű programot, arra is szeretnének eljutni a lányok. A többit pedig még meglátjuk.

– Gergő születésével immár ti is beléptetek a nagycsaládosok körébe. Hallottatok már a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületéről?

– Igen, s mi is szeretnénk csatlakozni hozzájuk.


– Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

– Hasonlóak, mint más családoknak: felújítani a házat, és becsülettel felnevelni a gyermekeinket.


– Isten áldását kívánom mindehhez!

http://www.karpatalja.ma/sorozatok/nagycsaladosok-karpataljan/nagycsaladok-karpataljan-a-bence-csalad/
Kárpátalja.ma

Válasz

Kopogtató: magyar labdába rúgna az SZBU | 2018.06.17.

Pontosabban „nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, akár terrorizmushoz is köthető sportszeparatista” kárpátaljai származású magyar focistákba.

Futballlázban ég a világ, hisz a héten elstartolt a labdarúgó világbajnokság. Ukrajna nem jutott ki az Oroszországban rendezett sporteseményre, de gondoskodott róla, hogy témába vágó gyógyszerelgurulással hívja fel magára ismét a figyelmet ahelyett, hogy – esetleg teszem azt – büszke lenne egy rangos eredményre…

Miután Kárpátalja nyerte meg a FIFA által nem elismert labdarúgó-szövetségek számára Londonban megrendezett CONIFA világbajnokságot, a megyénkben és országos szinten is kereszttűzbe került a többségében már az anyaországra települt kárpátaljai magyarokat felvonultató csapat.

Nem az első eset, hogy a helyi sajtó betámadta az adott VB-t, illetve a focistákat, de – talán első helyért nagyobb felhajtás jár alapon – idén szintet lépett a mukachevo.net hírportál, s a nyíltan nacionalista lapokat meghazudtolva vizsgázott elégtelenre sajtóetikából. A portál kiemelt hírként ajánlotta az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) figyelmébe a „szeparatista” sporteseményt, átvilágítást sürgetve a névsorba szedett játékosok, s a helyi szervezők esetében. A lap az agyoncsépelt „veszélyfaktorokhoz” visszanyúlva párhuzamot vont a megye, valamint az abháziai, s kelet-ukrajnai események között egy hibrid háború részeként vizionálva a bajnokságon történő részvételt.

A hírre az ukrán külügyminiszter és a sportminiszter is felkapta a fejét, s felszólították a biztonsági szolgálatot, hogy hallgassák ki a csapattagokat és derítsék ki, hogy van-e kapcsolatuk az ország egységét veszélyeztető szeparatista és terrorista csoportokkal.

Ülök a laptop előtt, olvasom a megnyilvánulásokat és próbálom racionálisan végiggondolni, hogy milyen alvilági csoportokkal állhat kapcsolatban, s milyen terrorista cselekményekre lehet képes a maroknyi focista. A szeparatista mezőgazdászok, s a biztonsági kockázatot jelentő fóliaházak rémképe után feltűntek ezek a játékosok, akik – ha jól értem a miniszterek vádjait – furfangosan kicselezhetik az országot és hatékony labdajátékukkal szeretnék magyar térfélre játszani Kárpátalját. Hogy a „sportszeparatizmusnak” mi a valóságalapja, azt minden bizonnyal operatívan felderíti az SZBU hatékony munkacsoportja. Bennem azonban egyre erősebb a késztetés, hogy forgatókönyv írásra adjam a fejem, hisz csokorba fűzve a kárpátaljai magyarokat érő vádlistát olyan sci-fit produkálhatok, amiért rossz esetben Arany Málna-díjat és ingyenes elmegyógyintézeti beutalót, jó esetben akár Oscar-díjat is kaphatok.

Mielőtt fejembe szállna a dicsőség a meg nem írt alkotásomért, visszarángatom magam a valóságba és a munkácsi lap cikksorozatai alatt sorakozó kommenteket kezdem olvasni. Megkönnyebbüléssel konstatálom, hogy a többségi lakosoknál is kezd betelni az a bizonyos pohár: a szeparatista vádaskodások helyett elfogadható életkörülményeket, a fizetésekhez mért rezsiárakat és hatékony sportcsapatok működtetését kérik az ország vezetőitől. Gondolatmenetüket továbbfűzve és a sportnál maradva szeretnénk, ha a kárpátaljai magyarok a megyében is megfelelő képzésben részesülhetnének, s itthon kamatoztathatnák tehetségüket. Ha az eredményes fiatalokra a fair play szabályait az utóbbi időben figyelmen kívül hagyó Ukrajnában is büszkék lennének, vagy – hogy ne kalandozzunk ismét a sci-fi irányába – legalább az eltiltás, megbélyegzés fenyegetettségétől mentesítenék a külföldön karriert kezdő sportolóinkat, akik anélkül jöhetnének családlátogatóba, hogy két rokonlátogatás között élvezniük kelljen az SZBU vendégszeretetét…

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/kopogtato-magyar-labdaba-rugna-az-szbu/
Kárpátalja.ma

Válasz

Nacionalista tüntetés kísérte a kárpátaljai magyarság képviselőinek kijevi tárgyalását | 2018.06.06.

Kijevben az oktatási minisztérium épülete előtt szervezett tüntetést június 5-én a Szvoboda (Szabadság) helyi szervezete, amiért szerintük a kormányzat szemet huny a magyar szeparatizmus felett Kárpátalján – derül ki a Zakarpattya Online-nak a nacionalista szervezet sajtószolgálata nyomán közölt tudósításából.

A tüntetésre azon a napon került sor, amikor a kárpátaljai magyarság képviselői a tárca szakértőivel az ukrán oktatási törvénynek a magyar nyelvű oktatási rendszert hátrányosan érintő rendelkezéseiről tárgyaltak az épületben.

„Nem tetszik nekik, hogy Ukrajna polgáraiként tanulniuk kell az ukrán nyelvet. Meggyőződésünk szerint ez végül ahhoz vezet, ami Donyeck és Luhanszk megyék egyes régióiban történt. Az ukrán kormány pedig lényegében megalkuvó, folyamatosan engedményeket tesz, egyebek mellett azért, mert sok „ukrán” kormányzati tisztviselő számára a nyelvünk nem anyanyelv. Budapest nyíltan a Kreml szövetségeseként lép fel az Ukrajna elleni háborúban, a kormányunk pedig elutasítja, hogy a nemzeti érdekek védelmében lépjen fel” – idézi a portál Olekszandr Szolonykót, a Szvoboda kijevi szervezetének helyettes vezetőjét.

Larisza Nicoj író szerint a június 5-ihez hasonló tanácskozások júliusig tartanak majd, amikor újabb Magyarország által blokkolt Ukrajna–NATO tanácskozásra kerül sor.

„A magyar kisebbség azt követeli, hogy ne állítsák át a tanulást ukrán nyelvre a felsőbb osztályokban Kárpátalján. Úgy akarnak hagyni mindent, ahogy van. Lilija Hrinevics (ukrán oktatási miniszter – a szerk.) beleegyezett a 60%-nyi ukrán nyelvbe a 100% helyett, de Magyarország blokkolta a NATO-tanácskozást és Ukrajna részvételét ezen a tanácskozáson” – jelentette ki az „aktivista” a kárpátaljai portál szerint.

A Szvobodások és az akció többi résztvevője követelték, vessenek véget a magyar szeparatizmussal szembeni engedékenységnek – zárul a Zakarpattya Online írása.

http://www.karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/nacionalista-tuntetes-kiserte-a-karpataljai-magyarsag-kepviseloinek-kijevi-targyalasat/
Forrás: www.karpataljalap.net

Válasz