Károly Szalai | Dec 16, 2016
https://www.youtube.com/@szacsmo108

táncos:
Ladányi Andrea

rendező-operatőr:
Grunwalsky Ferenc

vágó:
Kabdebó Katalin
Szalai Károly
___

A film főszereplője, "a feléledő test" útja: látomások és megpróbáltatások sora. Ladányi Andrea mozgása, a szépség, a sport, az akrobatika, a klasszikus és a modern tánctudás keveréke. Táncalakja jelenség, amely klasszikus görög szobrokat idéz, és amely egyszerre mai és földön kívüli. Mint a bolygók mozgása "nem egyéb, mint különböző hangokból álló szüntelen, mozgás és muzsika mely halad, hogy mérföldköveket állítson az idő mérhetetlen folyója mellé." (Kepler)
A kamera megközelítési, közvetítési technikája, figyelme makacsul és kitartóan a zenére, a táncos mozgására és alakjára, testének létére figyel. Kizárólag a képre, a fényre, a zenére, a táncra, és az emberi emlékezet képeire épít. Nádler István vonalai átrajzolják, ecsetvonásai átszelik a filmkockákat. Orbán Ottó versén kívül nincsen benne szöveg.

A film tánc, zene és emlékek sora, melyben a fotók, a tánc és a filmi képalkotás a XX. század dokumentumaival keverednek egybe.

Bemutató dátuma: 2003. október 30.
Forgalmazó: Budapest Film

https://port.hu/adatlap/film/tv/tancalak-tancalak/movie-54901
___

Ladányi Andrea elképesztő test birtokosa, a szó emelkedett értelmében. Az egész test negyvenöt kiló talán, a rátekert ötméternyi folpackkal együtt, a bőrön keresztül látható egy felnőtt női test teljes anatómiája, az izmok, inak ízületek és csontok játéka, mint Barcsay Atlaszában, és ezt a testet L.A. tökéletes biztonsággal birtokolja, kitekeri, áthajlítja, összegubózza és kibontja. Így kommunikálja véleményét a világról a világ táncszínpadain. Grünwalsky Ferenc H.S.C. pedig ennek a törékeny, szinte már nem létező lénynek mozdulatait látva, először egy remekbe szabott fotósorozatban, majd most e filmben mondja el, ő mit gondol e világról. Nem szabatos, jól megszerkesztett mondatokban, összefüggő és kenetteljes papi beszédben, hanem csapongva, érzeteket és gondolatfoszlányokat táncmozdulatokon keresztül leképezve alkot olyasféle képi lírát, amelyet már rég nem láttunk. Amivel Tóth János és Matkócsik András kísérletezett, és amiből tökéleteset alkotott Huszárik Zoltán az Elégiában és a Szindbádban.

https://port.hu/cikk/magazin/tancalak/article-7027
___

A zene persze lenyűgöző, és nemcsak Kurtágé, hanem a Für Elisé-t variáló Lajkó Félixé is. Nádler István fehér vonalaival, a bizonytalan iránykeresésekkel és keretezésekkel viszont már nehezebb megbarátkozni. Miért pont akkor, miért pont ott, úgy, meg egyáltalán: biztos-e, hogy valaminek a mozdulatokba fogalmazását vizuális belenyúlásokkal pontosítani, értelmezni lehet? Egyáltalán: kell? Szabad?

https://port.hu/cikk/magazin/a-lapat-lesujt/article-7134