Brazíliában nemrég kezdődött el a klímacsúcs, a COP30, amelyen a világ vezetői szokás szerint megpróbálják kitalálni, hogy milyen pályán mozogva lehetne elkerülni a bolygó gyors ütemű felmelegedést. Előre borítékolható, hogy radikális, hatékony megoldás mögé ezúttal sem fognak beállni, de a klímacsúcs újra ráirányíthatja a figyelmet Brazíliára, ahol a kiterjedt erdőségekre a klímacélok teljesítésében nagy szerepet játszó szénnyelőként is tekintenek. A mostani elnök, Luiz Inácio Lula da Silva korábbi ciklusában valamelyest fékezni tudta az erdőirtást, de továbbra is mindennaposak a környezeti, ökológiai konfliktusok. Az erdők leradírozása mellett az Amazonas vízrendszere és annak élőközössége is veszélyben van a nagyüzemi mezőgazdaság terjeszkedése miatt, ami hagyományos gazdálkodói csoportok és halászközösségek széthullásához is vezethet. A Pedral do Lourenço nevű sziklazátonynál kialakult konfliktust a Reuters anyaga alapján mutatjuk be.
A Tocantins az Amazonas-medence egyik nagy folyója, körülbelül 2400 kilométer a teljes hossza, és kormányzati tervek szerint afféle csatornává alakításával Brazília trópusi mezőgazdasági övezetét kapcsolhatná be még sikeresebben a világkereskedelembe. Az Araguaia–Tocantins-csatornán egész évben közlekedhetnének a szójával és kukoricával megpakolt uszályok. Az olcsó szállítási módszer árelőnyt is jelenthetne Brazíliának, ami így megerősíthetné dominanciáját a globális gabonapiacon. Thiago Pera logisztikai szakértő szerint az uszályok közép- és hosszú távon körülbelül 60 százalékkal olcsóbbak, mint a közúti fuvarozás.
A folyóra települt hagyományos közösségeket azonban a terv nem nyűgözi le, félnek, hogy teljesen megváltozik az életük, és nehezebbé válik a létfenntartásuk, ha több tíz vagy száz kilométernyi szakaszokon, például a Pedral do Lourenço nevű zátonyoknál végeznek robbantásokat és kotrásokat a csatornaépítők, ami után jelentősen megnövekedett hajóforgalommal is számolni kellene.
Nincs még minden veszve, szövetségi ügyészek is dolgoznak rajta, hogy leállítsák a 7,3 milliárd dolláros projektet.
„A hajóink nélkül sehova sem mehetünk. A halakból élünk” – mondta Welton de Franca, aki még gyerekként telepedett le családjával a folyó egyik sziklájára. A férfi apja mindennap a folyón viszi két unokáját az iskolában, de sokan járnak az ellenkező irányba is, hogy babassu kókuszdiót gyűjtsenek. Érthető, ha veszélyt látnak a megnövekvő hajóforgalomban.
https://telex.hu/kulfold/2025/11/08/tocantins-pedral-do-lourenco-kornyezetszennyezes-kereskedelmi-utvonal
Utolsó hozzászólás