A bűn becserkész, a SZERETET befogad.
 
A bűn bekebelez, a SZERETET magába foglal.
 
A bűn megköt, a SZERETET megtart.
 
A bűn száz annyit ígér, a SZERETET száz annyit ad.
 
A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson.
A SZERETET helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: csakhogy felemelhessen.
 
A bűn hájjal keneget, hogy megrontson, a SZERETET kíméletlenül szemedbe mondja az igazságot, hogy megtisztítson.
 
A bűn fröcsköl - a SZERETET szétárad.
 
A bűn éget és perzsel - a SZERETET sugároz.
 
A SZERETET egyszerű - a bűn körmönfont.
 
A SZERETET egyenes - a bűn agyafúrt.
 
A SZERETET nyíltan beszél - a bűn körülír.
 
Míg a SZERETET a mélység titkairól beszél, a bűn a felszín közhelyeiről fecserész.
 
Míg a bűn hazudik, a SZERETET megmondja az igazat.
 
A bűn kényszerít - a SZERETET késztet.
 
A bűn csábít - a SZERETET vonz.
 
A bűn érzéki - a SZERETET érzékeny.
 
A bűn forral - a SZERETET hevít.
 
A bűn űz és hajt - a SZERETET lelkesít.
 
A SZERETET megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje, a bűn „felhajtja” magának a tisztátalant, hogy kihasználja és a sárba tapossa.
 
A SZERETET az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongynak tartja.
 
A SZERETET megjelöl - a bűn megpecsétel.
 
A SZERETET társakra lel - de a bűn csak hordákba ver.
 
A SZERETET kiteljesít - a bűn kiüresít.
 
A SZERETET segít - a bűn kifogást talál.
 
A bűn bekerít és magadba zár, a SZERETET kapukat nyit és másokhoz vezet.
 
A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, a SZERETET önmagát osztja szét!
 
A szeretet hosszútűrő, kegyes;

a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül,

nem keresi a maga hasznát,

nem gerjed haragra,

nem tartja számon a gonoszt,

nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

mindent elfedez,

mindent hiszen,

mindent remél,

mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy… 1Kor. 13,4-8