Wass Albert karácsonyi levelével:

„Kedves Magyar Testvéreim!

Újra eltelt egy küzdelmes esztendő s fel kell tennünk a kérdést: az idő múlásának árán értünk-e el elegendő eredményt a magyarság-mentés néma frontján ahhoz, hogy az elpazarolt időt igazolni tudjuk?
A világ halad előre. Még a legkisebb nemzetek is emelkednek öntudatban, életszínvonalban, emberi és politikai jogaik elnyerésében. Mindössze mi, magyarok topogunk egyhelyben.

Mi az oka ennek? Karácsony estéjén, szilveszter éjszakáján nézzünk önmagunkba és tűnődjünk el ezen. A hiba bennünk van valahol.
Én úgy látom, hogy most is, mint már annyiszor történelmünk folyamán, a szeretet hiányzik belőlünk. Az igazi szeretet. Az az isteni erőforrás, amely nélkül nincs se élet, se békesség, se szabadság, se igazság, se jólét, se semmi más érdemes emberi megnyilvánulás. Az a szeretet, mely egybeolvaszt testvért a testvérrel, magyart a magyarral. Mely megértést és békességet teremt a civódás helyén, egységet a széthúzók között, építő szándékot a rombolók szívében, amely a közös nagy emberi mozdulatokhoz erőt ad a leggyöngébbeknek is.

Úgy érzem, hogy ez a valódi szeretet hiányzik belőlünk, amely nem a hibát keresi egymásban, hanem Isten képmását, nem ellenfelet lát, hanem testvért, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. Nem gyöngeséget jelent, hanem erőt. Hiányzik belőlünk ez a láthatatlan lelki kötőanyag, mely, mint cement a téglát, embert az emberhez tapaszt s alkalmat ad ezzel a jóféle szellemi erőknek, hogy maradandót alkothassanak Isten dicsőségére és az emberiség javára.

Legyen ez a néhány sor írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik eldugott zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki onnan gyorsan – mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
Nyissátok meg szívetek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt, hagy pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a Karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé s meglátjátok: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbrafordulásának ez az egyetlen lehetősége.

Adjon az Úristen boldog, áldott Karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!”

Forrás: Canadahun.com

További szivet melengető gondolatok:

"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a  céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."

Wass Albert

"Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."

Márai Sándor