Mit tanítanak az állatok a társadalmi igazságosságról? | 2025. február 18.
A legújabb kutatások szerint a moralitásnak van egy erős biológiai alapja, ami már az állatvilágban is megtalálható. A patkányok figyelnek a fair játék szabályaira, a majmok ismerik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, és számos állat törekszik az egyenlő elosztási helyzetekre. Morális természetünk az önző ember képével ellentétben meglepően egyenlőségelvű.
Az emberi erkölcs biológiai gyökerei: mit tanulhatunk a patkányoktól és a majmoktól?
Mi igazságos, és mi nem? Ezek a kérdések a kezdetektől foglalkoztatják az embereket és a morálfilozófusokat. Sokszor morális ítéleteink állnak a jogszabályok mögött, ez határozza meg, hogy egy vitában kinek adunk igazat, vagy épp kit közösítenek ki. Azonban nem csak a filozófia és a jog, hanem a pszichológia is tanulmányozza a morális döntések érzelmi hátterét.
A morális érzelmeket egyes pszichológusok úgy ragadják meg, mint a Homo sapiens és a Homo oeconomicus közötti különbséget (Bányai–Varga [szerk.], 2014: 477–485). Ezt azonban nem úgy értik, hogy az érzelmek eltérítik az embereket a racionális döntéshozataltól és irracionálissá teszik őket. Ennek éppen az ellenkezőjét gondolják.
### Ennek a szövegnek az eredeti változata az Új Egyenlőség oldalán jelent meg.
Az Új Egyenlőség rendszeresen közöl olyan társadalom-, politika-, gazdaságelméleti írásokat, amelyek hasznos szempontokat, kereteket nyújtanak a közéleti gondolkodáshoz, vitákhoz. A lap öndefiníciója szerint „a gazdasági demokrácia alapértékeit – egyenlőség, szabadság, igazságosság és szolidaritás – képviseli”. A Mérce – az Új Egyenlőség szerkesztőivel egyeztetve, olykor szerkesztve – rendszeresen közli újra a magazin szövegeit.
https://ujegyenloseg.hu/mit-adhatnak-az-allatok-a-tarsadalmi-igazsagossagnak/
Az evolúciós érvekkel felvértezett modern affektív pszichológia szerint a morális intuíciók gátat szabnak a pillanatnyi önérdekeinknek annak érdekében, hogy önmagunk és közösségünk hosszú távú jólétét segítsék elő (Bereczkei, 2008). Ennek a morális ösztönnek a gyökere a tág értelemben vett állatvilágba nyúlik vissza, ahova mindmáig tartozunk, még ha ezt sokszor el is felejtjük.
A természetünk részét képező, megismerési rendszerünkbe kódolt morális megérzések elmélete egészen új helyzetet teremthet az igazságosságról való gondolkodásban. Ha a morál biológiailag meghatározott, nem minden érték szavazás kérdése. Valójában, mint a cikkből kiderül,
-- a csoportos élőlények empatikusak, mélyen egyenlőségpártiak, és az igazságtalan helyzetek érzelmi szenvedést okoznak nekik.
Mindez elgondolkodtató azzal kapcsolatban, például mit okoz ma az embereknek, a világban egyre fokozódó egyenlőtlenség.
Erkölcsös elmék: hogyan tervezte a természet a helyes és helytelen egyetemes érzékét?
Honnan jönnek az erkölcs alapjául szolgáló morális megérzések? Egyes kutatók szerint ezek nemcsak társadalmi konstrukciók, hanem evolúciós múltunkhoz kötődő, belénk programozott erkölcsi intuíciók. E szemlélet szerint ugyanúgy, ahogy alapvető nyelvi ösztönnel jövünk a világra (Chomsky, 1978), rendelkezünk egy alapvető morális ösztönnel is (Hauser, 2006).
Az evolúció során a gyakran felmerülő problémákra a túlélést segítő agyi programok alakultak ki, így logikusan a morális problémák feloldását segítő háttér is biológiailag meghatározott. Ismétlődő szelekciós kihívásokra, mint például egy csoporton belüli osztozkodás vagy a potyautas magatartás büntetése, az élőlényekben morális viselkedéses hajlamok vannak jelen (Bereczkei, 2008).
Ez a háttérben meghúzódó közös morális ösztön természetesen nem mond ellent annak, hogy különböző kultúrákban és környezetben eltérő morális szabályrendszerek alakuljanak ki. Ugyanúgy, ahogyan a nyelv hátterében meghúzódó egyetemes grammatikai érzékből sem következik, hogy minden emberi civilizáció pontosan ugyanazt a nyelvet beszélje.
Az együttműködés például sok élőlény túlélésének záloga, így csoportos majmok hasonló szelekciós problémával néztek szembe, mint az emberek. Frans De Waal holland etológus szerint pont ezért, már ezen állatoknál is megfigyelhető egyfajta (proto)moralitás. Hogy ezt igazolja, barna kapucinus majmokat figyelt meg egyenlőtlen elosztási helyzetekben.
Először két kapucinus majmot uborkaszeletekkel „fizetnek” ki egy egyszerű feladat elvégzéséért. Ebben az egyenlő munkáért egyenlő bér fázisban a majmok fennakadás nélkül, boldogan végzik el a feladatot, és eszik meg az adott jutalmat. Ha azonban a majmok azt érzékelték, hogy egy fajtársuk vonzóbb jutalmat, például egy finom szőlőszemet kapott ugyanazért az erőfeszítésért, dühöngtek, és megtagadták az uborkaszelet elfogadását. Emellett sokszor agresszívak is lettek.
A hatás felerősödött, ha a másik majom egyáltalán nem végzett feladatokat, és még úgy is kapott valamilyen jutalmat (Brosnan–De Waal, 2003).
-- Vajon mit szólnának ezek a majmok ahhoz, hogy az amerikai háztartások leggazdagabb 1 százaléka 2020-ban átlagosan 104-szer annyi jövedelemmel rendelkezett, mint az alsó 20 százalék?
https://inequality.org/facts/income-inequality/
A fair játék: hogyan viselkednek patkányok, majmok és gyerekek morális helyzetekben?
A kortárs kapitalista ideológia szerint az emberek önző és önérdekkövető lények, akik szinte kizárólag saját érdekükben működnek együtt másokkal. A fentihez hasonló kutatások azonban újra meg újra azt mutatják meg, a természet sokkal inkább az együttműködést preferálja.
Egy kutatásban majmok és a kisgyerekek is két zseton közül választhattak. Az egyik zseton mindkét játékosnak egyenlő jutalmat kínált, míg a másik zseton csak a választónak kedvezett. Meglepő módon mind a gyerekek, mind a majmok az egyenlő elosztást részesítették előnyben, és együttműködően viselkedtek (Proctor és társai, 2013).
Mindez arra utal, hogy az emberi igazságérzetnek hosszú evolúciós múltja van, és már kora gyermekkorban megjelenik. Amikor általános iskolás gyerekek azt a feladatot kapták egy másik kísérletben, hogy osszanak szét néhány színes radírt, megjutalmazandó a többi gyereket, inkább kidobtak egy felesleges radírt a kukába, minthogy egyenlőtlen elosztási helyzetet hozzanak létre (Shaw–Olson, 2012).
Nemcsak majmok, de távolabbi emlős rokonaik is hajlanak betartani az igazságosság hagyományos szabályait. Amikor fiatal patkányok játszanak, a fifty-fifty szabályt alkalmazzák egymás harapdálásában és megtámadásában. A patkányok egyszerűen abbahagyják a játékot azokkal a játszótársakkal, akik nem adnak nekik egyenlő esélyt a visszavágásra (Pellis–Pellis–Reinhart, 2010).
A fair játék szabályait már kis rágcsáló rokonaink is betartatják.
Egy másik kísérlet egészen megdöbbentő. Kinyitható csapdába helyeztek el egy elzárt patkányt, majd betettek egy másikat, aki ki tudta szabadítani, majd ki is szabadította foglyul ejtett társát (Bartal–Decety–Mason, 2011). Ez már önmagában tisztességes magatartásnak mondható, de a patkánymorál ennél is kifinomultabb.
Ezután egy olyan helyzettel szembesítették a patkányokat, amiben két elzárt ketrecet is kinyithatott az éppen szabadon lévő patkány. Egyben ugyanúgy egy elzárt, másik patkány volt, egyben pedig ízletes csokoládé. A szabad patkányok tipikusan kinyitották mindkét ketrecet, és megosztották az ételt ahelyett, hogy egyedül ették volna meg a finom csokoládét, míg másik társuk bezárva szenved.
-- Bár a köznyelvben a „patkányság” a morális rossz szinonimája, valójában empatikus és meglepően együttműködő viselkedést mutató élőlényekről van szó.
A patkányok nem vakon haszonmaximalizálók és önérdekkövetők, de nem is farkastörvények szerint élnek. Ezek a patkányok biztos nem helyeselnék, hogy a világ 85 leggazdagabb milliárdosának több vagyona legyen, mint annak a 3,5 milliárd embernek, akik a bolygó lakosságának felét teszik ki (Wearden, 2014).
Az agresszió új felfogása
Az igazságtalan helyzetekre sokszor az agresszió és a harag a válaszunk. A harag ezért nem is mindig rossz tanácsadó, ugyanis olyan cselekvésre motiválhat, amely végül egy jobb közösségi egyensúlyhoz vezet.
Az 1970-es évek amerikai feminista mozgalma például nagymértékben támaszkodott az alulról szerveződő, tudatosságra nevelő csoportokra, amelyek éppen a negatív érzésekre, a dühre és az elégedetlenségre próbálták ráébreszteni a nőket, hogy ezáltal politikai cselekvésre ösztönözzék őket (Kravetz–Marecek–Finn, 1983). Ahhoz persze, hogy a harag morális érzés legyen, természetesen fontos, hogy proszociális célok felé vigyen. A kicsinyes bosszú vagy a büntető fékezés az utakon nem tartozik ezek közé.
Az agressziót a korai elméletek valamilyen hidraulikus modellben írták le, vagy ösztönös feszültségként, ami előbb felhalmozódik bennünk, majd kitör. Ez azonban, ma úgy tűnik, nem igaz.
Az agresszió sokkal inkább a konfliktusrendezés biológiai „zárköve”; egy utolsó opció, ha más nem működik. Ami viszont ezeknél is érdekesebb, hogy az agresszió nem mond el sokat a csoportok működéséről. Ennél sokkal fontosabb, hogy milyen viselkedés követi az agressziót.
https://merce.hu/2025/02/21/amikor-a-ferfivendeg-azt-hiszi-attol-hogy-kiszolgalod-hasznalhat-is-teged/
Utolsó hozzászólás