Órák kérdése, és földönkívüli életre bukkanhat ez a hatalmas teleszkóp | 2025 / 03 / 26 /

Az Extremely Large Telescope (ELT) építése 2017 óta tart, és várhatóan 2029-ben kezdi meg működését, forradalmasíthatja a földönkívüli élet kutatását.

Az új teleszkóp ugyanis képes lesz gyorsan érzékelni az úgynevezett biológiai szignatúrákat vagy aláírásokat – az élet jelenlétére utaló kémiai anyagokat – a távoli bolygók légkörében. Dr. Miles Currie és Victoria Meadows professzor, a Washingtoni Egyetem kutatói legújabb modellezésükben kimutatták, hogy az ELT-nek mindössze körülbelül 10 órára lesz szüksége, hogy azonosítsa a potenciális életjeleket a hozzánk legközelebb eső exobolygón, a Proxima Centauri b-n.

Az ELT hatalmas, 39 méter átmérőjű főtükre lényegesen nagyobb érzékenységet biztosít a jelenlegi távcsövekhez – például akár James Webb űrteleszkóhoz – képest. Egészen pontosan, az ELT mintegy 37-szer több fényt képes összegyűjteni, ami drámaian javítja majd a légkörben található finom jelek érzékelését, annak ellenére is, hogy a teleszkóp Chileben található helyszínén számolni kell a Föld saját légköri zavaró hatásaival.

Currie és Meadows olyan exobolygók megfigyelését modellezték, amelyek 16 fényéven belül helyezkednek el a Földtől. Különösen kiemelték az ELT azon képességét, hogy még olyan bolygókon is azonosíthat biológiai szignatúrákat, amelyek nem haladnak át közvetlenül a csillaguk előtt (vagyis nem tranzitálnak), magyarán a Földről szemlélve sosem kerülnek a gazdacsillaguk és a bolygónk közé. Ezeknek a nem tranzitáló bolygóknak a vizsgálata jóval nehezebb, hiszen a bolygókról visszavert fényt jelentősen elnyomja a csillag közvetlen ragyogása. Mégis, a kutatók számításai alapján az ELT képes lesz nagyjából 10 óra alatt pontosan meghatározni az olyan kulcsfontosságú légköri összetevők arányait, mint az oxigén és a metán, vagy a szén-dioxid és a metán aránya, amelyek erőteljesen utalhatnak biológiai aktivitásra.

Az oxigén például egy igen reaktív anyag, amelynek jelenléte folyamatos utánpótlást feltételez – valószínűleg fotoszintetizáló élőlények révén –, különösen ha a metánnal együtt fordul elő. Ezeknek a kémiai arányoknak a mérése segíthet kizárni a nem biológiai eredetű magyarázatokat, például az óceánok párolgásából eredő jelenségeket. Ugyanakkor a tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a Proxima Centauri b esetében előfordulhat, hogy a bolygónak egyáltalán nincs légköre a gazdacsillag intenzív kitörései miatt.

Mindazonáltal más közeli bolygók is ígéretes alternatívákat kínálnak. Bár ezek távolabbi objektumok, így valamivel hosszabb megfigyelési időt igényelhetnek, a szükséges expozíciók időtartama még így is viszonylag rövid marad.

https://raketa.hu/orak-kerdese-es-foldonkivuli-eletre-bukkanhat-ez-a-hatalmas-teleszkop

Válasz

Lenyűgöző videót készített a NASA a Teremtés oszlopairól | 2024. június. 27.

A csillagkeletkezés több stációja is megfigyelhető a Földtől mintegy 6500 fényévnyire található Sas-köd egy apró részénél. A NASA tudósai erről készítettek videót az eddig rögzített adatokat felhasználva.

A Hubble űrteleszkóp majdnem 30 évvel ezelőtt készített először felvételt a Sas-köd egy kicsi, de festői részéről. A Teremtés oszlopaiként ismert formáció három hatalmas, gázokból és porból álló felhőoszlopot takar, amelyek nagyjából 6500 fényévre találhatók a Földtől. A Tejútrendszer ezen pontjáról a James Webb űrteleszkóp készített lenyűgöző felvételeket 2022-ben.

A NASA ezúttal egy videót tett közzé a Teremtés oszlopairól, amiben azt látni, miként néz ki a gáz- és porfelhő a fény különböző hullámhosszain, és milyen lenne ahhoz közelebb kerülni.
https://hvg.hu/tudomany/20240627_nasa-teremtes-oszlopai-video-hubble-james-webb

A videó elkészítéséhez a Hubble és a James Webb űrteleszkóp által rögzített adatokat is felhasználták, amit a Meteoritic & Planetary Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány összegzett.
https://www.youtube.com/watch?v=9ZooCy59rV0

Válasz

Nem megy bele a NASA a Hubble-űrtávcső javításába | 2024.06.16.

A Hubble giroszkópjai rendszeresen leállnak, és a SpaceX korábban felajánlotta, hogy szervizküldetést indít az űrteleszkóphoz.

A Hubble-űrtávcső hosszú évek óta küzd az irányra álláshoz szükséges giroszkópjaival, amelyeket utoljára akkor cseréltek ki, amikor a NASA még űrsiklóval tudta szervizelni – az utolsó ilyen küldetésre 2009-ben került sor. Legutóbb idén áprilisban hibásodott meg a giroszkóp, majd májusban ismét, ám úgy tűnik, mindezen problémák halmozódása ellenére se szeretné a NASA, hogy a SpaceX kicserélje a hibás eszközöket. A helyzet ahhoz vezethet, hogy az űrteleszkóp negyedével kevesebb tudományos vizsgálatot végezhet el.

A NASA bejelentette, hogy új üzemmódra áll át, ami azt jelenti, hogy ezentúl csupán egyetlen giroszkóppal fogja beállítani és tartani a megfelelő irányt, amerre az űrteleszkóp nézhet és fényképezhet. Ennek az az oka, hogy a még működő giroszkópokból az egyik többször is meghibásodott, és jobbnak tűnik eleve kihagyni.

2005-2009 között a Hubble két giroszkóppal üzemelt, ami a NASA szerint csak elhanyagolható mértékben különbözik az egy giroszkópos üzemmódtól – azonban lényegesen különbözik attól, amit 3 működő műszerrel lehetne produkálni.

-- Természetesen lesznek korlátai az így elvégezhető munkának, több időt vesz majd igénybe, hogy ráálljon a cél égrészre a Hubble, ez pedig érthető okból a tudományos munkától veszi el az időt.

Emellett semmi olyan mozgó égitestet nem fog tudni követni a Hubble, ami a Marsnál közelebb jár a Naphoz. Bár ritkaság, hogy ilyenre szükség volna, de ne feledjük, hogy hány izgalmas üstökösfotót köszönhetünk a Hubble eddigi képességeinek. Az új üzemmód azt is korlátozza, hogy mekkora égrészt láthat be az űrteleszkóp.

Az átálláshoz mind az űrteleszkópot, mind a földi irányító eszközöket át kell konfigurálni, ez június közepéig tarthat, a tervek szerint. Így azonban marad még egy üzemképes giroszkóp, amit tartalékként használhatnak, ha a most üzemelő is elromlik.

A NASA abban bízik, hogy ezzel az üzemmóddal még 2035-ig működni tud a Hubble. Ekkorra annyit veszít majd a pályamagasságából is, hogy a légkörbe visszatérve megsemmisül.

Félő, hogy ez az egy giroszkópos üzemmód a Hubble alkonyát jelenti, bár a NASA más véleményen van. Ez azért különösen szomorú, mert egyelőre ez az egyetlen olyan űrteleszkóp, ami képes ultraibolya tartományban is vizsgálódni, ezt a képességet sem a James Webb, se a közeljövő óriása, a Nancy Grace Roman nem birtokolja. Nem is terveznek ultraibolyában észlelő űrteleszkópot, így az Univerzum egy fontos hullámhossztartományában „vakká” válhatunk.

A SpaceX javítási ajánlatát annak ellenére sem fogadta el a NASA, hogy egyetlen centet sem kellett volna fizetnie a küldetésért, azt egy magánszemély finanszírozta volna. Egyetlen küldetés elegendő lett volna ehhez, egyúttal a Hubble pályamagasságát is emelni lehetett volna így, nemcsak a hibás giroszkópokat cserélte volna ki a SpaceX. Bár a jövőben még változhat a NASA véleménye e kérdésben, ám egyelőre nem szeretnék igénybe venni azt a segítséget, amit az űrcég felajánlott,

-- mert túlzottan kockázatosnak ítélik meg.
https://ng.24.hu/tudomany/2024/06/16/hubble-javitas-nasa/

Válasz

Bizonyítékot talált a James Webb űrteleszkóp arra, mi történik a csillagok születésénél | 2024. június. 21.

A NASA kutatói a Kígyó-köd vizsgálatának köszönhetően most először láthatták meg, valóban helyes a csillagszületésről alkotott elméletük.

Többször vizsgálták már a csillagászok a Kígyó csillagképet, valamint az abban található Kígyó-ködöt, nemrég azonban a James Webb űrteleszkóppal is sikerült egy pillantást vetni rá. Ahogy azt a tudósok várták, a kiáramlások mind ugyanabba az irányba mutatnak, ami alapján elmondható, hogy a kialakulóban lévő csillaghalmazok mindegyike ugyanabba az irányba forog.

A NASA szerint a fényes csíkokat az okozza, hogy a formálódó csillagok egyre sűrűbbek és egyre gyorsabban forognak, így bizonyos anyagok a protocsillagot körülvevő gáz- és porkorongra merőlegesen kilőnek.

Klaus Pontoppidan, a NASA tudósa szerint a csillagászok azt már korábban sejtették, hogy a csillaggá összeomló gázfelhők ugyanabba az irányba kezdenek el forogni, erre azonban közvetlen bizonyítékot még sosem sikerült szerezni. A mostani megfigyelés azonban a csillagok keletkezési módjáról is tökéletesen árulkodik.
https://hvg.hu/tudomany/20211208_hubble_urtavcso_nasa_urteleszkop

Válasz

Két jeges törpebolygón is geotermikus aktivitást mutatott ki a James Webb-űrtávcső
2024. február 24.

Egy amerikai kutatócsoport a Southwest Research Institute vezetésével bizonyítékot talált arra, hogy a Kuiper-öv két jeges törpebolygóján, az Erisen és a Makemake-n hidrotermális vagy metamorf tevékenység zajlik. A felszínükön észlelt metán arra utal, hogy meleg, vagy éppenséggel forró geokémiai folyamatok mennek végbe a kőzetmagjukban, ráadásul jelentősen eltér az üstökösökről származó metántól.

A kutatók az elmúlt két évtizedben rájöttek, hogy a jeges világok belseje sokkal fejlettebb lehet, mint korábban hittük. Több jeges holdon is megtalálták a felszín alatti óceánok bizonyítékait, így például a Szaturnusz Enceladus és a Jupiter Europa holdján is. A folyékony víz az egyik kulcsfontosságú feltétel, hogy potenciálisan lakhatónak tartsunk egy bolygót. A kutatók a következő években meg fogják vizsgálni, hogy az Eris és a Makemake felszíne alatt rejtőzhet-e óceán.

Ha a két égitest bármelyike lakható, akkor az lesz a legtávolabbi világ a Naprendszerben, amelyen képes lehet fennmaradni az élet. A belső kémiai folyamatok feltárása egy lépés ebbe az irányba.

„Ha az Eris és a Makemake kőzetmagja meleg vagy akár forró, és geokémiai folyamatok zajlanak benne, akkor a kriovulkanikus tevékenység metánt juttathat a felszínükre, és ez geológiai mércével mérve a közelmúltban meg is történhetett. Olyan szénizotóp arányt (13C/12C) találtunk, ami viszonylag nem túl régen végbement felszínformálódásra utal.” – mondta Will Grundy (Lowell Observatory), a tanulmány társszerzője.

Ez az eredmény része annak a paradigmaváltásnak, amely mostanában zajlik a bolygótudományban. Egyre inkább felismerjük, hogy a hideg, jeges égitestek szíve meleg lehet. A jelen tanulmányhoz kifejlesztett modellek arra utalnak, hogy geotermikus gázok képződése a Szaturnusz Titán holdján is lehetséges, amely szintén bőséges metánkészlettel rendelkezik. Az Eris és a Makemake aktivitásával kapcsolatos felfedezés felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontosak azok a belső folyamatok, amelyek a nagyobb Kuiper-objektumokat formálják. Ez összhangban áll azzal is, amit a Pluto esetében tapasztaltunk.

„A New Horizons űrszonda Pluto melletti elhaladásával és ezzel a mostani felfedezéssel a Kuiper-öv sokkal élőbbnek és dinamikusabbnak látszik, mint eddig.” – mondta Glein. „Ideje lenne elgondolkodnunk arról, hogy egy űrszondát küldjünk az egyik törpebolygóhoz. Így geológiai kontextusba helyezhetnénk a Webb-űrtávcső adatait. Biztos vagyok benne, hogy számtalan csoda vár még ránk!”
https://www.csillagaszat.hu/hirek/ket-jeges-torpebolygon-is-geotermikus-aktivitast-mutatott-ki-a-james-webb-urtavcso/

Válasz

Február 6 – a magyar radarcsillagászat napja

Bay Zoltán és munkatársai 1946-os hold – radarkísérletének emlékére

A radarcsillagászat a csillagászatnak az az ága, amelyben a vizsgált égi objektum felé rádióhullámokat irányítanak és a visszaérkező hullámokat elemzik.

Bay Zoltán vezette azt a csoportot, melynek először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A kísérletek 1945 nyarán kezdődtek, és 1946. február 6-án bejelentették a világnak, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni.

Ezt Bay jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé, mely elv a mai napig használatos. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról (lásd csillagászati egység). Ez azt jelentette, hogy Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem új tudományág született. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

A radarcsillagászok megfigyelik a légkörbe belépő meteorrajok kiterjedését és sebességét. A Naprendszeren belül a rádióhullámok visszaérkezési idejének mérésével a távolságokat lehet pontosan megállapítani. A visszaérkező jel hullámhosszának eltéréséből a kibocsátott jelhez képest, azaz a Doppler-effektus segítségével, mérhető a vizsgált bolygók Földhöz viszonyított sebessége.

A különleges űrszondák sok hónapon át végzett radar méréseinek jelfeldolgozása alapján a vizsgált bolygó felszíne feltérképezhető. Így készültek a Magellán űrszonda 1990 és 1994 közötti mérései segítségével részletes háromdimenziós térképek a Vénuszról. A radarcsillagászat műszerei: egy többnyire nagy méretű parabola-reflektor és egy érzékeny, számítógép vezérelt vevőrendszer.

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
https://baloghpet.com/2024/02/06/februar-6-a-magyar-radarcsillagaszat-napja/

Válasz

Elkészült az univerzum valaha volt legnagyobb röntgentérképe

2019 decembere és 2020 júniusa között több mint 900 ezer egyedi forrást azonosított a röntgentartományban az eROSITA tudományos konzorcium égboltfelmérő projektje – írja az IFL Science.

Ezek közül 710 ezer bizonyult más galaxisokban található szupermasszív fekete lyuknak, 180 ezer csillagnak, valamint 12 ezer galaxishalmaznak, és több száz olyan egzotikus objektumnak, mint a térkép közepén fénylő Vela pulzár.

„Elképesztő számok ezek a röntgencsillagászatban, hat hónap hónap alatt több forrást fedeztünk fel, mint amennyit az XMM-Newton és a Chandra 25 év alatt” – nyilatkozta a lapnak Andrea Merloni, az eROSITA vezető kutatója.

Az eROSITA konzorcium hivatalos közleménye szerint a röntgentávcső 2019. júliusában állt pályára egy német-orosz együttműködés keretében. A teleszkópot úgy tervezték, hogy a röntgentartományban teljes égbolt-felmérést végezzen. Az eROSITA 2022 februárja óta készenléti üzemmódban működik, magyarán az ukrajnai orosz invázió után kikapcsolták.
https://qubit.hu/2024/02/02/elkeszult-az-univerzum-valaha-volt-legnagyobb-rontgenterkepe

Az alábbi videó a következő hetekben publikálandó teljes égboltfelmérés mozgóképes összefoglalója:
https://www.youtube.com/watch?v=0xhXHfjXqtw

Válasz

Az óriásbolygók a JWST szemével (2024.02.03)

Bár a James Webb-ûrtávcsõ fõ feladatai a korai Világegyetem galaxisainak és az exobolygóknak a vizsgálata, a távcsõ idõrõl idõre a Naprendszer égitestjeire is rápillant.

A teljes cikk itt olvasható:
https://www.urvilag.hu/article.php?id=10874

Válasz

Bárki elkísérheti utolsó útjára, illetve küldetésére a NASA Endeavour űrsiklóját

Az űrkutatási hivatal legfiatalabb, de már így is egy évtizede nyugdíjba küldött ilyen szerkezet ugyanakkor ezúttal már nem az űrbe fog repülni, hanem egy múzeumba szállítják, ahol állandó kiállítási tárggyá fog válni.

Az Endeavour utoljára 2011-ben, az űrsikló program befejezésének évében repült az űrbe, most azonban szállítás után már csak függőleges pozícióba fogják állítani egy daruval a Samuel Oschin Repülési és Űrközpontban, Los Angeles-ben. A szerkezet a jövő évben megnyíló múzeum, illetve kiállítás egyik legnagyobb attrakciója lesz majd.

https://www.youtube.com/watch?v=_eTmJUBcPZM

A 37 méter hosszú űrhajót egy 137 méter magas daru emeli fogja majd a helyére emelni, egy olyan eljárásban, amit eddig még soha nem próbáltak meg a NASA laborjain kívül. Ha mindegy jól megy, akkor ezzel végleges helyére kerül az 1992 és 2011 között összesen 25 alkalommal az űrt megjárt szerkezet.
https://pcforum.hu/mediatar/7868/endeavor-ursiklo-nasa-kiallitas-muzeum-urkutatas-samuel-oschin-air-and-space-center
___

A nap képe #939 – Az Endeavour űrsikló Új-Zéland felett
Séra Gábor | november 27, 2022
https://spacejunkie.hu/a-nap-kepe-939-az-endeavour-ursiklo-uj-zeland-felett/
___

Az Endeavour (NASA Orbiter jelzése: OV–105) az ötödik és egyben az utolsó megépült amerikai űrrepülőgép volt. A Challenger űrrepülőgép helyettesítésére építették meg, a Challenger-katasztrófa után. Első repülése az STS–49 volt, amelyre 1992. május 7-én került sor, azóta 24-szer járt az űrben. Utolsó, 25. az STS–134 volt, az amerikai Space Shuttle űrrepülőgép program utolsó előtti repülése. Az Endeavour űrrepülőgéppel hajtotta végre a NASA a Hubble űrtávcső első javítását.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Endeavour_%C5%B1rrep%C3%BCl%C5%91g%C3%A9p

Válasz

Novemberben a James Webb-űrteleszkóp (JWST) különleges felfedezést tett, miközben 10 milliárd évvel tekintett vissza az univerzum történetében.

Ezt a visszatekintést segítette a MACS J0138.0–2155 katalógusszámú galaxishalmaz, amely a gravitációs lencsehatás révén felerősíti a háttérben, épp abban az irányban látszó távoli MRG-M0138 galaxis fényét. Sőt nem csak felerősíti a fényét és eltorzítja az alakját, hanem több különböző képet is létrehoz róla. Ilyenkor a mi látóirányunkból nézve épp az előtérben levő tömeg elhajlítja a háttérben levő objektumból érkező és a közvetlen közelében elhaladó fény útját, s emiatt a háttérgalaxis több különböző helyen látszik az égen.

Idén novemberben egy csillagászcsoport a James Webb-űrtávcső felvételei alapján azt a különös felfedezést tette, hogy az MRG-M0138 galaxisban történt egy másik, újabb csillagrobbanás. Vagyis 7 év elteltével ismét egy Ia típusú szupernóva jelent meg ugyanabban a galaxisban. Eleve nagyon kevés, alig egy tucatnyi szupernóvát találtak eddig gravitációsan lencsézett galaxisban, de két egymás utánit eddig még sosem. A 2016-os Requiem után stílszerűen egy másik zenével kapcsolatos becenevet választottak a 2023-as szupernóvának: Encore, vagyis ráadás.
https://www.urvilag.hu/article.php?id=10826

Válasz