Digitálisan nem lehet rendesen tanítani
– hangzik el gyakran. És valóban, nem lehet feleltetni, dolgozatot
íratni, de még a diákok figyelmében sem lehet biztos a tanár. A tanárok,
akik között visszatérő panasz, hogy milyen eszköztelenek a diákokkal
szemben, most még jobban meg vannak fosztva mindattól, ami lehetővé
tette a tanítást számukra. Fogadjuk el, digitálisan nem lehet rendesen
tanítani, de talán tovább is mehetünk, meglehet, sehogy sem lehet
rendesen tanítani, legalábbis nem úgy, ahogyan addig azt megszoktuk.
Főként az elitgimnáziumok végzősei között fordul elő gyakran, hogy
kihagynak egy vagy több napot az iskolából – mert tanulni akartak. Mi
van, ha az iskola valójában már régóta nem a tanulás színhelye, hanem
csak egy kargó-kultusz?
A kargó-kultuszok
a második világháború után terjedtek el Óceánia egyes szigetein. A
háború alatt a helybeli törzsek isteni adományként tekintettek az
amerikaiak által ledobott ellátmányra, gyógyszert, élelmiszert,
fegyvereket dobtak le a csapataiknak, nem mindig nagy pontossággal, így
nem egyszer az őslakosok kezébe jutott az értékes rakomány. A háború
befejeztével viszont elmentek a katonák és megszűnt az égből érkező
áldás is, a helyiek pedig megpróbálták megidézni a hadsereget, amitől a
sok jót kapták. Bambuszból, pálmalevelekből repülőgépeket, kifutópályát
és irányító-tornyot építettek, fel és alá masíroztak a vállukon fából
faragott puskával, remélve, hogy ettől majd visszatér újra az égi
rakomány. Tulajdonképpen annyi történt, hogy egy változó világban, nem
értve a dolgok valódi okait, a külsőségekhez ragaszkodva, azok
imitálásával próbálták meg elérni, amit akartak. Hamis ok-okozati
összefüggéseket feltételezve igyekeztek az életüket jobbá tenni. Ahogyan
ezt tulajdonképpen az oktatási rendszerünk is teszi.
Sokszor mondták mér és mondtuk mi is, hogy a technikai fejlődés legnagyobb hatása az oktatásra nem az interaktív táblák, tabletek,
feleltetőrendszerek és adaptív tesztmotorok megjelenése, hanem az, hogy
az információ tárolásának és továbbításának technológiai változása maga
után vonja a tudás fogalmának változását. Mást jelent tudni
abban az esetben, ha mindenki számra bármikor elérhetőek a naprakész
tények és mindenki folyamatosan tények, valótlanságok és vélemények
áradatában él. Mást jelent a tudás akkor is, ha az ismereteket teremtő
és közreadó rendszerek bárki számára könnyen elérhetőek. Ha az iskola
erre nem reagál, hanem csökönyösen ragaszkodik a korábbi formákhoz, hogy
az majd el fogja hozni a hőn áhított tanulást nem viselkedik másképpen,
mint az óceániai szigetek őslakosai.
Az iskolarendszer nem rossz, hanem idejétmúlt - állítja híres előadásában Sugata Mitra.
Ez önmagában nem szerencsés, de még nagyobb baj, ha kargó-kultuszként
ragaszkodik a külsőségeihez. Ilyen külsőség például az osztályzás,
amiről csökönyösen állítjuk, hogy a tudásnak valamiféle mérője, sőt,
hogy maga az osztályzás hatékony motiváló eszköz, segíti a tanulást.
Ilyen külsőség az érettségi és a középiskolai felvételi, minden ősszel
hatodikosok ezrei magolják az obskúrus közmondásokat, nem azért mintha
bármikor szükségük lenne rá, hanem azért, mert ez szokott lenni
a felvételiben. Bambuszból épített kifutópálya a tantárgy egy olyan
világban, ahol már minden lényeges tudás multidiszciplináris, fából
faragott puska a tanóra, ami minden tanulási eseményt 45 percbe akar
beleszorítani. Miközben a világban egyre kevesebbeket érdekel, hogy ki
milyen iskolába járt, és még kevésbé az, hogy ott milyen eredményeket
ért el, az iskolarendszer ezeknek bűvöletében él továbbra is.
Az online oktatás csak sokkal látványosabbá tette azt, hogy a mai
világban mennyire értelmetlen sok dolog, amit mi oktatásnak nevezünk.
Akár még hálásak is lehetnénk azért, hogy esélyt adott arra, hogy
végiggondoljuk minek mennyi értelme van mindabból, amit olyan
rutinszerűen csinálunk. Nem csak az derült ki persze, hogy sok
klasszikus forma üres és értelmetlen, hanem az is, sok dologra szükség
van. Szükség van tanárokra például és szükség van tanításra is, fontos a
személyes kapcsolat a tanítási folyamatban és lényeges a
differenciálás. Az is kiderült, hogy a technika nagyon sokrétű tanulásra
ad lehetőséget a diákoknak, sőt az is, hogy a diákok tulajdonképpen
szeretnek tanulni, ha annak értelmét látják, ha abban partnerként
kezelik őket.
Jó lenne ezeket a tanulságokat összefoglalva elgondolkodni az oktatás
jövőjéről. Az alapoktól kellene újraépítenünk az egészet, azért, hogy
megfeleljen a kornak és képesnek kellene lennünk elengedni nagyon sok
dolgot, amit ma az iskola elengedhetetlen részének tartunk. Hogy milyen
gyorsan végezhető el ez a munka, abban nincsenek illúzióim. Végtére a
háború már hetven éve véget ért és kargó-kultuszok még mindig vannak.
Kapcsolódó hírek:
Nyílt levél az oktatásért, gyermekeinkért ...
Március 16-tól pedagógussztrájk!
Külföldi Nyelvtanulási Program
Járványügyi intézkedési terv a 2020/21-es tanévben