Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek.
Móra Ferenc

Válasz

Szerzetes (Tanmese)

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Válasz

"Nagyon sokáig az volt a véleményem, hogy két embernek egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatban kell élnie. Ez volt az ideálom. Aztán az élet elsodort, és egy időt Indiában töltöttem, ahol hallottam, hogy a közelben van egy fantasztikus asztrológus. Jómagam nem hittem az asztrológiában, de annyit duruzsoltak nekem erről a pasasról, hogy végül is borítékba tettem egy papírt, ráírtam, hol és mikor születtem, meg azt, hogy férfi vagyok. Beletettem hatvan rúpiát, mert ennyi volt a tarifája, és elküldtem neki. Egy idő után meg is jött a válasz helyi nyelven, amit lefordítottak nekem angolra. Többek között azt írta rólam az asztrológus, hogy hiába a kiegyenlített férfi-női kapcsolat az ideálom, egyenrangú partnert nem tűrök meg magam mellett. Egyenrangú partnerekhez csatlakozom, de utána módszeresen tönkreteszem a kapcsolatokat, mert nem tudok lemondani arról, hogy én legyek fölényben. Éppen ezért sok kapcsolatváltás lesz az életemben. Ezt addig nem tudtam magamról, azt hittem, hogy tényleg az egyenrangú, kiegyensúlyozott kapcsolatokat szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy ez egy önismereti tévedés volt. Most mit mondjak? Az ember sok ideált megfogalmaz magában, de fontos, hogy ne tévesszük össze azt, amilyenek lenni szeretnénk, azzal, amilyenek tényleg vagyunk."
Popper Péter: Lélekrágcsálók

Válasz

BALATONRA UTAZIK A PÉTER...
(Írta: Laár András verse)

Balatonra utazik a Péter,
Várja már sok balatoni étel.
Kap belőle.
A sült halasnál sülnek már a hekkek,
Péternek is félre tesznek egyet.
Kap belőle.
Másnap reggel ott hever a strandon,
Forró lángost árulnak a parton.
Kap belőle.
Üveges sört is szeretne kettőt,
Estére a halászlé is megfőtt.
Kap belőle.
Este meg a diszkóból az Ilust
Ágyba viszi, plusz egy kis bacilust.
Kap belőle.

Válasz

Nyilas Atilla: A Kaspersky Virus
http://www.muut.hu/?p=24957
2017. május 21.

(Ugyanő: A vírus vírusa, Google fordítás,
2009. szeptember 4., magyar > angol > francia > német >
orosz > [egyszerűsített] kínai > japán > magyar)

Az egyetlen HIV-vírus, a vírus meg kell
A név minden vírus:
A vírusok és a vírus
Azonban a vírus nem tud rajta.

Akkor azt gondolta: nincs vírus nem létezik
De még lehet, hogy egy vírus?
Lezárása a vakok Vírusként vírus
Bechettouirusu megundorodtan vár.

Van, a HIV-egy mágikus formula, hogy megtörjék a vírus.
Ez a vírus, a vírus menekülni —
De tudta, hogy a vírus hamisított vírus.

Ez a vírus, a vírus, a vírus továbbra is
Ez egy vírus vagy vírus
Szomorúan vírus, a vírus egy vírus.

:::::

Nyilas Atilla

1965-ben született Budapesten, jelenleg is ott él.
Költő, legutóbbi verskötete: Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, Miskolc, 2010).
Az ékesszólásról Facebook-oldala:
https://m.facebook.com/ekesszolas

Válasz

Kürti László - Antall Pistának

-- április 9th, 2015

telefonon hívtalak legelőbb, úgy terveztem,
eldumálgatunk a bajok mellett, búcsúzunk,
örvendünk, cukkoljuk egymást valami
csibészséggel. persze nem vetted fel a mobilt,
és mire visszahívtál, már tárgyszerű őszinteséggel
beszéltünk karácsonyi ajándékcsomagodról:
rákodról, ami a májadban burjánzik, de még
nem sikerült a kezeléseket felvenned, a gyógy-
fürdők viszont enyhítik a fájdalmaidat és az jó.

bárhol futunk össze, velem dicsekszel és:
„hogy van még bőr a pofádon, ilyen eleven
verseket írni?”
nyáron abban egyeztünk, elmegyünk
a hegyalja legjobb borászához, ahhoz az isteni
bigéhez, aki úgy búg a furmintjáról, hogy percen
belül bezsongok én is. és hagyjam a sok lőrét
másra, de figyeljem azt az újságíró kiscsajt, ahogyan
a tollszárral babrál. halálról soha, elevenségről
volt szó mindig is közöttünk:
„lacikám, tudod, férfiember állva hal meg, szóval
látogass meg mielőbb, és adj egy utolsó interjút nekem.”

http://www.kurtilaszlo.hu/node?page=2

https://www.youtube.com/channel/UCSy3zRQektJ8eaVR4xxsNRA

Válasz

Kányádi Sándor:

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

"Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!"

(1956)



forrás: png-images.bloglap.hu

Válasz

Béke legyen a háznál és a szívredőben ..

ALKALMI VERS

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

(1853)
Arany János
http://www.youtube.com/watch?v=RFtq11nmhAY
http://mek.niif.hu/00500/00597/html/vs185301.htm#01

Válasz

Emlékeztek erre a csodás versre:

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
Ősz, hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél.

Válasz

Menj el, menj el szegény magyar! a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajúlt testvéridtűl csinált áll-utakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Ott bontsák ki takaró-fedelit szemednek,
Ahol egy irtóztató méllység, reményednek
Alá van ásva, s nevet a kegyetlen here,
Mint zuhog a méllységben a kétség tengere.
Szakadoznak a partok, az oszlopok dűlnek,
A nem rég meleg vérrel buzgó szivek hűlnek.

Minát ásott alája s kemény tüzet vetett
A köz-jó bástyájának a maga szeretet.
A viz-ész négy nagy folyó-vizet megrekesztett,
Békozó lánc keríti a kettős keresztet.
Nyög ama Szent Szűzanya, és gyászba öltözött,
Csak alig csillog a sok kis csillagok között.
Te csak menj, nem újjak már a terh-viselések,
Engedj a végzéseknek, ha ugyan végzések;
Csak nyögj, és ha az egek segédedre jőnek
Ne virtusidnak köszönd, hanem az időnek.
Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy meg érezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!

Válasz