„Álmomban beszélőgép voltam,
s ha megnyomták a gombot a hátamon,
akkor beszéltem.
Ebből tudtam meg, hogy mire gondolok.
A hátam közepén ott volt a gomb,
ahol a
síróbabának a sírója.
Az nem úgy van ám,
mondták, hogy szabadon beszélhetsz
és sírhatsz a beszélőgépeden.”

Nádas Péter Álmomban beszélőgép voltam című szövege, mely 2024. november 12-én, a 46. Zágrábi Interliber - sajam knjiga Könyvvásár megnyitóján hangzott el, most teljes terjedelmében olvasható az Élet és Irodalomban vagy online az alábbi linken:
https://www.es.hu/cikk/2024-11-15/nadas-peter/almomban-beszelogep-voltam-.html

Válasz

Minden új bizonyos fokig elpusztít valamit a régiből, másképpen nem is jöhetne létre, nem kaphatna erőre, nem működhetne. Ha energiát, technológiát, közlekedést, hírközlést akarunk magunknak teremteni - márpedig szükségünk van ezekre, nem igaz? - hát ehhez bizonyos mértékben át is kell alakítanunk a környezetet. Primitív gondolkodásmód az, amely azt sugallja a tisztességes, de tájékozatlan állampolgároknak, hogy vissza lehet állítani az erdők, rétek, hegyek, tavak eredeti tisztaságát és nyugalmát. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha az ember nevű élőlény elpusztulna a föld színéről.
# Nemere István
https://nemere.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemere_Istv%C3%A1n#cite_note-11
https://hvg.hu/kultura/20241115_Meghalt-Nemere-Istvan-ebx

Nemere István november 8-án ünnepelte 80. születésnapját és 800. könyvének megjelenését. Ebből az alkalomból a Történelmiregény-írók Társasága ünnepséget rendezett a tiszteletére az Országos Széchényi Könyvtárban.

aaa.jpg

Válasz

Li Ho: Hangosan mondd e versemet

A Déli Szél elhord minden hegyet. Ha a föld sík lesz:
Isten szolgája vedret fog s leönti tengervízzel.
Fiatal vagyok még nagyon. Borzongok, de nem félek.
Hány ember él e földön még, míg nem lesz földi élet?

A kék lovak sörényében apró ezüstpénzt vernek
a démonok. Tavasz van. Zöld tömjént fújnak a kertek.
A szép hárfáslány arcomat lazac ajkához húzza.
Hol járt a lelkem, mielőtt beleszorult a húsba?

Azt mondom Tang kormányzónak: lassan, uram, a testtel:
a borivás nem mesterség s lángésznek nem kell mester.
Finom színekkel dolgozom; a holtak ingét festem;
s ami kevés borom terem, azt nem magamba töltöm,
de szétosztom e földön.

A vízióra cseppjeit hallom, de még nem hallgatom.
A futó időt kergetik gyémántból csiszolt sarkakon.
Húsz éves és pimasz vagyok. Nem értem, hogy csak romfalak
s lyukak vannak. És lázadok, mert pusztulnak a városok
s a lányok összeomlanak.

Faludy György fordítása

https://cultura.hu/kultura/vers-a-hetre-faludy-gyorgy-hangosan-mondd-e-versemet/

Válasz

VASADI PÉTER - ŐSZI DOMBON

„Ezen az őszi dombon,
harmattól csillogó füvön,
alig néhány lépésnyire
Hölderlin kék fenyőitől,
amik egymásnak ugyan
ismeretlenek, de egyek
is a föld alatt, malom-
lapátnyi napsugárban,
ebben a juharfalombnyi
csöndben, e csillagágon
ingó serpenyőn, mely mégis
mozdulatlan földdudor, ahol
alsó füvek közt bujkálnak
szürke tücskök, s fojtott
dühvel röpköd a darázs,
s a domb tövén akácerdő
sugdos s szervezkedik,
nem csörgedezik a patak
sem, inkább szökik a sás
alatt, mint egy fegyelmezett
futár, nem ver már a zápor,
a réten összegyűrve elhever,
ezen az őszi dombon, mely-
nek fái harangzúgáskor
nőni kezdenek és átütik
a völgysötétet, akár a
lándzsavégek, épp itt
s épp ma, kiszabadulva
arany foglalatából
egy villám meglepett.”
http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1522/verstortenes-multak-csondje-dobai-peter-toth-erzsebet-vasadi-peter-versei

Mert ha hó hull, mindig fehér.
Ügetnek gyönyörű lovak,
s dúdolnak is félhangosan.
Minden kannának van füle.
Kisfejszével aprítom a gallyat.
Ha létrád van, de csak
ereszig ér, ég felé lépegetsz.
És nézni úgy kell, mint
a láng, de szemhunyástalan.
S minél inkább mindenki
vagy, annál jobban magad.
Nyitott tenyérrel élj.
S merítsd meg óriás-
forgáshoz krétaporban.
http://mandarchiv.hu/cikk/295/Uj_Kossuthdijas_koltonk_Vasadi_Peter

Válasz

A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelent.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, amelyre építeni lehet.
A család és közösség számára védelmet.
Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilvánul meg.
Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja.

Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.

Az igazi férfi nem agresszív.
Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány. A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is.

„Erős az, aki önmagát legyőzte” – mondja Konfucius.

Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire sincs tekintettel, nem az igazi Férfi arca! Ez a torzképe. Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség, és az, hogy a magasabbért fel tudjuk áldozni magunkat. Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.

A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta, mohóság sem tükröződik a vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, ami belülről szépíti meg a férfit. Akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbb rendű

Énnek a jele a férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.

Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni. "

(Müller Péter: Az igazi férfi)
https://www.facebook.com/photo/?fbid=846465451015700&set=a.480128507649398

Válasz

Élet és Irodalom: Legújabb számunkban Kapecz Zsuzsanna verse: A kallódás istenéhez.
https://www.es.hu/cikk/2024-10-04/kapecz-zsuzsanna/a-kallodas-istenehez-.html

Mert nem voltam elég.
Mert nem akartam.
Vagy ha akartam, nem sikerült.
Amikor mégis, a sors ellenére,
utólag kiderült: sokba került.

A mű a rövid reklám megtekintése után ingyen olvasható!

Válasz

Szabó Lőrinc:
Mert sehol se vagy

Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.

https://verslap.hu/versek/szabo_lorinc/mert_sehol_se_vagy.html
___

Kállai Ferenc előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=n80CCCcLtVQ

Válasz

Van néhány jól betanult szövegük. Például, negyven perc múlva indul a vonatom, ezek a zoknik a nyakamon maradtak. Adok önnek egy párat ingyen. Azzal a kezembe nyomja. Az ember ösztönösen megfogja, ne essen le a földre. Mennyit ad érte? – kérdezi rögtön. Ha nem adom vissza abban a pillanatban a zoknit, és lépek odébb tiltakozva, veszítettem. Mert bármekkora összeget mondok, innentől már alkuszunk. Máskor a buszmegállóban ülő, gyanútlan öregúrnak szinte az ölébe dobják, öt pár, összekötve. Megint az ösztönös mozdulat, elkapja. és ha már a kezében van, mentális vesztes. Az erdélyi zokniárus a koldus, a fekete kiskereskedő és az útonálló sajátos elegye, némi ösztönös pszichológiai érzékkel.

Hanem egyszer, a buszmegállóban elbeszélgettem az egyikükkel. Valójában jobbára ő beszélt, én csak a legelején kérdeztem valamit, aztán jószerével hallgattam. Meséli, egy hetet töltenek Magyarországon, egy hetet odahaza. Ha jönnek, este indulnak, hajnalban érkeznek. Van állandó szállásuk a városban. Most is, a két gyerek a vasútállomáson, ők a feleségével árulnak. A gyerekekre nem vigyáz senki. Lelkükre kötötték, innen nem mozduljanak. Egy-egy kiflit adtak a kezükbe, mert több forintjuk nincs is, el kell adni, hogy valami rendes étket adhassanak a gyerekeknek. Miközben mesél, nem nyom zoknit a kezembe, sőt az övében sincs. Pihen, talán több óra ácsorgás után. Ez nem betanult szöveg, nem látszik annak, kiszakadt belőle. Mekkorák a gyerekek? Hat és kilenc. A kisebb lány, a nagyobb gyerek.

Épp a minap jutott eszembe, régen láttam erdélyi zokniárust. Öt éve? Hét? Tíz? Vajon mi lett velük? Románia elhagyta Magyarországot az egy főre jutó GDP-ben, a minimálbér vagy a pedagógusbér magasabb, mint itt. Lehet, hogy Erdélyben már senki sem szorul rá arra, hogy éjjel utazzon, gyereket vasútállomáson hagyjon, koldulva-erőszakoskodva árusítson? Vagy csak, ó jaj, a hatóságok léptek fel, itt vagy ott, keményebben és sikeresebben a gazdasági bűnözés, a fekete kereskedelem ellen?

A szerző tanár.

https://nepszava.hu/3251403_az-erdelyi-zokniarus

Előzmény

Válasz

Az erdélyi zokniárus
Ujlaky István | 2024.09.26.

Az erdélyi zokniárus nem egyetlen személy. Lehet férfi vagy nő, fiatalabb és idősebb. Nejlon szatyrában gyári csomagolású zoknik, sok. Valószínűtlenül olcsón adja őket, még akkor is, ha ezek a darabok, hm, nem mondhatók márkásnak. Mégis, ennyire olcsón akkor lehet árulni, ha kiraboltak egy balesetet szenvedett, felborult kamiont, vagy ha sikerült mindenféle adót, vámot kikerülni. Olykor mást is árusítanak, lepedőt, nadrágszíjat, kést. Ám biztosra csak a zoknikínálat vehető. A lepedő lenvászon, erős és természetes anyag, de piszkosfehér színű, jó árnyalattal sötétebb, mint nálunk kapható társa. A bőr öv másodosztályú, nem az öröklétnek készült. A kések készletet alkotnak, érthetetlenül olcsó az egész pakk.

Az erdélyi zokniárus rámenős, már-már erőszakos. Mindenesetre nem adja fel egykönnyen. Számára a „nem” nem azt jelenti, hogy nem, hanem csak azt, még dolgozni kell az ügyön. Néha olyan agresszívek, hogy az emberben felötlik, vajon ha nagyobb címlettel fizetek, megkapom-e a visszajárót. Tudnak esdekelni, szinte könyörögni. nem mulasztják el megemlíteni, hogy erdélyiek (amiről a magyar igazolvánnyal a kezében, az SZTK előtt kéregető bácsi, vagy a piaci koldus jut az eszembe, akinek a legfőbb érve szintén az erdélyiség). ...

Válasz

Olzsasz Szulejmen: Számum

Befúj, behord mindent a homok,
besöpör, betemet.
S én félek:
sehova el nem futhatok,
hogy minaret tetejéről
kiabáljak a szélnek.

A század utolsó jajszava száll,
homokviharként száll az idő,
tép-szaggat, görcs gyökeret kicibál,
oázis fája reccsen, mint a gyufaszál.

Tenyeremmel a számat görcsösen befogom
elfödözöm szememet.
Nemzetségemet siratom,
mezőimet, szép termő kertjeimet.

Homoktól csikorog torkomban a sírás,
behordta a szél,
de kitör,
magának utat ás,
kúszik a homokon,
nyomában vér feketéll.
A puszta felett
kihalt minaret,
mint égre vonító kutya torka.
Behordja a szél
szülőhelyemet,
behordja, behordja…

Rab Zsuzsa fordítása

( a verskötet nekem megvan fizikai valójában is )

https://moly.hu/konyvek/olzsasz-szulejmen-olzsasz-szulejmen-versei
___

Kolinda - Számum (6 / 1988. | Olzsasz Szulejmen / Rab Zsuzsa)
http://nepzene.network.hu/video/kolinda/kolinda__szamum_6__1988__olzsasz_szulejmen__rab_zsuzsa

Válasz