A bűvös virág

Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!

Csukás István

Válasz

A villamosmegállóban egy pici lány ugrált mellém, ovisforma, mellette a fiatal, szőke anyukája, aki hagyta, hogy hadd ugráljon és csak elégedetten mosolygott.
- Kikötődött a kislány cipőfűzője! - szóltam telve jószándékkal és már hajolt is le az anyuka és miközben rendezgette a kislány ruháját guggolva, felnézett rám.
- Ez nem a cipőfűzője, hanem a nadrág madzagja... - mosolygott és rendezte a madzagokat. És tényleg! Akkor láttam, hogy a kis ugri-bugri lány cipői tépőzárasak. Közben anya fülébe súgott valamit a kislány és nagyon gyanakvóan nézett felém.
- A néni csak szólt, hogy a cipőfűződ kikötődött. - válaszolt hangosan és természetesen az anyuka. Közben megérkezett a villamos és mind felszálltunk. Nem is tudom, hogy hogy férhetett oda be annyi ember, szinte kapaszkodni sem kellett, mert úgysem tudtam volna elesni, mert nem lett volna hová...
A kislány beszélt, nyafogott valamit és akkor megszólalt mögülem a hangos gyereksírás. Az a tipikus bébisírás, amitől ideges leszek a boltban is, mert csak nő, nő és egyre erősödik és nem törődik vele a szülő, csak hagyja, hogy hadd szenvedjen az a gyerek, és még meg is magyarázza, hogy de ez mindennapos dolog és ezt így kell és kész... Szóval a zajban megszólalt közvetlenül mögöttem az éles gyereksírás, hátranéztem és megláttam a babakocsit és egy szép, idős nőt, aki a kocsiba kapaszkodva nagyon kedves hangon szólt a picihez és első sorban az ugri-bugri kislányhoz.
- Dorka! Kezdjünk el számolni!
és elkezdték szép lassan:
- Egy...kettő... három...négy...öt...hat...hét... nyolc... kilenc...tíz.. tizenegy... Dorka! Miért nem számolsz velem? Meguntad? - kérdezte az idős néni.
Dorka bólogatott, de csendben maradt és hallgatta, ahogy az idős néni folytatta a számolást miközben a kisbabára nézett a babakocsiban, aki feszülten figyelte a nagymamát és már nem sírt.
- Tizenkettő...tizenhárom..tizennégy...
A villamoson szinte mindenki elcsendesedett, én is legszívesebben elaludtam volna, olyan jól esett ez a megnyugtató, lassú, egyenletes számolás.
- Negyvenkilec! És már meg is érkeztünk. - szólt mosolyogva az idős nő. És tényleg kinyílt a villamosajtó.
- Ugye, nem volt hosszabb, mint a múltkor, Dorka? - kérdezte a kislányt az idős nő és Dorka bólogatott és szépen leszálltak. Dorka az anyukája kezét fogta, az idős nő meg a babakocsit tolta a csendes, mosolygós babával. És én is leszálltam és egész úton mormoltam magamban, hogy ezt a varázsigét meg kell osztanom majd mindenkivel, ha hazaértem...

-- Nyeső Mari

Válasz

Faludy György: Csilléry Andrásnak*

Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére
– ha van szíved – majd egy napon megáll.
Mondd, pogromok fekete denevére,
nem volna jó magadhoz térni már?
Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,
s holnap kinő feletted a moha:
nagyságra törni késő már ilyenkor,
de jónak lenni nem késő soha.
Vagy nem gondolod, földi léted estjén,
hová úgy jövünk, akár a lelenc,
hogy hol van tőled ama sok keresztény,
János apostol, Assisi Ferenc,
kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt
és farkasokat ültetett ölébe,
vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt
borult elámult hívei fölébe?
Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,
habár nem váltott bankszámlát a hitre.
Vagy gondoltál a sok konok magyarra,
ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,
ki nem törődött záporral és széllel,
de néma büszkeséggel tört a jobbra,
mert érces mellel s tiszta homlok-éllel
már életében lett önmaga szobra?
Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,
bár jól tudom, hogy balga, aki fél:
örökké állnak a magyar akácok
s téged elvisz, mint szellentést, a szél.
De hogy még jókor érjen lényed bére
s elébb mint érted a halál izen:
hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,
melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.
Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,
melyet csapásnak küldött ránk az Ég,
minden szavad dögbűz a sáskavészből,
amelytől elpusztul egy nemzedék;
jó darvaink más tájakon keresnek
szállást s az ország holtfakóra vált,
a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,
ahol hazát a zsellér nem talált,
innét szalad a száműzött szabadság,
s te azt rugdosod, kit a jog se véd,
s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,
te is eladod, hitszegő szemét.
Éretted szenvedjük a poklok kínját
s a honfibánat minden szégyenét,
tőled tántorog a munkás a járdán
– az éhség táncoltatja, nem a bor –,
amíg kurjongó kém lettél a vártán
s pimasz döglégy, kit táplál a nyomor,
és pudvás szád szünet nélkül zsidózik,
míg ellened száll hadba, aki hős;
s hogy tudja ezt a boldogabb utód is,
kinek neved nem lesz már ismerős:
ha eljön majd a láncot oldozó nap,
s a nép felosztott földeken tapos,
hadd hallják meg, ki volt Csilléry András
s minden nyilas, hozzá hasonlatos –
miközben téged, lent a föld alatt
a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe –
ezért, hogy ott is égessen e vád
kellett nékem ma nem-múló rímembe
szőnöm neved múló gyalázatát.
Hadd fújják egykor drága iskolások
a sok jövendő, magyar reggelen,
avagy hazamenőben, ha a fázós
alkony kékes lidérce megjelent,
boldog, nyugalmas, békés estidőn,
mikor a kereszt többé nem lesz horgos
s csupán az őszi szél üvölt bedőlt
sírod füvén, te nyomorult fogorvos.

(Budapest, 1938)

https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002/faludy00025/faludy00025.html

https://www.youtube.com/watch?v=lR4vTqq0P-E&t=260s

Válasz

Vasúti haikuk

dombon magasles
békés idill az első
puskalövésig

erőmű füstje
szelíd békés felhőnek
álcázza magát

most már naponta
elteszek egy kis napfényt
nehéz időkre

nő valakihez:
remélem már megmarad
homlokán felhő

‎Kerti Károly György‎ – Haiku kedvelők és írók közössége

Válasz

Lackfi János - A buta felnőtt

Fiam csupa érdekeset
kérdezget tőlem, ámde sajna
a választ sokszor nem tudom,
hisz nem vagyok, csupán az apja.

Gyorsabb az áram, mint a fény?
Mi módon hasad az atommag?
Mért kristályos a hópehely?
Hány kráter borítja a Holdat?

Lézert hogy csinálnak vajon?
Mi vezeti lenn a vakondot?
Hogy mérik a fényéveket?
Minderre én semmit se mondok.

A sok felnőtt egyre butább,
és nem is értik a világot.
Egyszerűen élnek bele,
a legtöbb bacilust se látott.

Abban bízom, hogy a fiam
megtudja majd az összes titkot,
fel- és lemászik mindenhová,
vulkánt, Marsot kopogtat: kipp-kopp.

Mindent megmér és összeír,
s ha még élek, elhozza hozzám
több koffernyi jegyzeteit,
csak hogy addig se unatkozzam.

Majd egymás mellé leülünk,
lábunk ázik a világvégi
tóban, és a fiam nekem
a mindenséget elmeséli.

Válasz

“Több zen mesterrel is éltem már együtt, mindannyian macskák voltak.”
-- Eckhart Tolle

Gyöngéd, kellemes zene az esti elalváshoz, elengedéshez, relaxációhoz: https://youtu.be/KE7jKf4JevY

Válasz

Minden nap jó nap

Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felől, de mi lesz a következő 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.

"Minden nap jó nap" - egy egyszerű állítás, de valójában kevesen értik. A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent. Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendően jó, abszolút értelemben - esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.
A múlt csak emlék, a jövő csak remény.
A ma valóság.

-----

A megoldott probléma

A reggeli felolvasás után Yakusan mesterhez így szólt egy szerzetes:
- Van egy problémám, segítenél megoldani?
- Az esti felolvasásnál megoldom - válaszolt a Mester.
Este, amikor a szerzetesek összegyűltek a teremben, Yakusan azt mondta:
- Az a szerzetes, aki reggel azt mondta, hogy problémája van, álljon elő!
Amint a szerzetes a gyülekezet elé ért, a Mester megragadta:
- Nézzétek! Ennek a fickónak problémája van!
Ezzel félretolta a szerzetest és a szobájába vonult.

A valóság konkrét. A Zen a zajló élethez következetes. A probléma, ami egész nap csak a megoldásra vár, komoly probléma lehet! Tudsz egy napig várni, ha víz alatt van a fejed?
Yakusan esti leckéje drámai volt.

-----

Kő Buddha

Likuko azt kérdezte Nansen mestertől:
- A házamban lakik egy kő. Buddhát szeretnék faragni belőle. Képes vagyok rá?
- Igen, képes vagy rá.
- Tényleg az vagyok? - hitetlenkedett Likuko.
- Nem, nem vagy rá képes - válaszolt a Mester.

A kő, Likuko saját maga. Azt kérdezi a Mestertől, hogy Buddhává válhat-e. Nansen gondolkodás nélkül igent mond, de Likuko kételkedik. Ekkor a Mester az ellenkezőjét mondja.
A Zen nem gondolkodás, hanem cselekvés; nem elmélet, hanem tett.

-----

Yakusan őrzi a Zent

A tartományi kormányzó látogatást tett Yakusan mesternél.
- Úgy tudom, a buddhisták előírások szerint élnek. Te is megtartod ezeket, Te is gyakorlod a meditációt és a bölcsességet?
- Ez a szegény szerzetes nem tűri a szemetet maga körül - válaszolt a Mester.
- Nem értem a tanításodat.
- Ha magadévá akarod tenni, mássz fel a hegycsúcsokra, merülj a tenger mélyére. Ha az ágyadba sem fekszel tiszta elmével, hogy érthetnéd meg a Zenemet?

Sok ember csak egyszerű érdeklődő; miben különbözik a Zen a Kereszténységtől, mi történik a Jógában vagy a meditációban.
Tapasztalatokhoz szeretnének jutni tapasztalás nélkül.
A mai világban szinte mindenkit kérdések gyötörnek:
"Milyen lehet a csúcsokon? Milyen lehet a tenger mélyén?"

https://terebess.hu/keletkultinfo/szabo.html

Előzmény

Válasz

A mindennapi élet az Út

Joshu azt kérdezte Nansentől:
- Mi az Út?
- A mindennapi élet az Út. - válaszolt a Mester.
- Meg lehet tanulni?
- Ha megpróbálod, távol kerülsz tőle.
- Ha nem tanulok, honnan tudjam, hogy az az Út? - kérdezett Joshu.
- Az Út nem tartozik a megtanulható vagy a megtanulhatatlan dolgok közé. A tudás csak tudomás, a nem-tudás tudatlanság. A kétség nélküli, igaz Úton független vagy, mint az Ég. Nem mondod hogy jó, nem mondod hogy rossz.

Az Út nem függ attól, hogy észreveszed.
Ha megéled, egyedül a tied.

Válasz

Két béka beleesett egy-egy tejjel teli köcsögbe. Az egyikük, a racionálisan gondolkodó, idejében felmérte, hogy az ellenállás értelmetlen, és hogy a sorsát nem kerülheti el. És amúgy is van túlvilág, így hát felesleges erőlködni, és hiábavaló áltatnia magát dőre reményekkel. Kinyújtotta hát a lábait, és lesüllyedt a köcsög fenekére. A másik viszont alighanem buta volt, vagy ateista. És nyomban kapálózni kezdett. Gondolhatnánk, minek rángatózik, ha egyszer minden eleve elrendeltetett? De csak kapálózott, kapálózott tovább. Amíg csak a tejet vajjá nem köpülte. És kimászott. Adózzunk hát a társa emlékének, aki idő előtt meghalt a filozófia és a racionális gondolkodás fejlődésének nevében.

Dmitry Glukhovsky

Válasz

Őszentsége Dalai Láma újévi üzenete:
"Az idő soha nem áll meg, mindig mozog. A múltat nem tudjuk irányítani, de a jövő még mindig a kezünkben van. Alakításához intelligenciánkat kell felhasználnunk és erőfeszítéseket kell tennünk. Megváltoztathatjuk a körülményeinket. A demoralizálódásnak nincs értelme. Ma a technológia egy olyan emberi közösséget adott nekünk, amelyben együtt tudunk dolgozni. Egy új év, egy új évtized kezdetén, nézzünk pozitív változások elé!"

Time never stands still, it’s always moving on. The past is beyond our control, but the future is still in our hands. To shape it we must use our intelligence and make an effort. We can change our circumstances. Becoming demoralized is of no use. Today, technology has given us one human community in which we can work together. With the start of a new year, a new decade, let’s look forward to positive change.

Válasz