A ceruza és a radír

„Szia, hogy vagy?” – kérdezte kedvesen a radír a ceruzát.

„Nem vagy a barátom” – mordult rá a ceruza. – „Utállak.”

A radír meglepődött és megsértődött. „Miért?” – kérdezte.

„Mert mindent kitörölsz, amit írok.”

„Csak a hibákat törlöm ki” – felelte szelíden a radír.

„Attól az még nem helyes” – morogta a ceruza.

„De ez az én feladatom. Ez az én célom.”

„Akkor a munkád értelmetlen” – dörmögte a ceruza. – „Az írás sokkal fontosabb, mint a törlés.”

„A hibák kijavítása ugyanolyan fontos, mint a helyes dolgok megírása” – mondta a radír.

A ceruza elcsendesedett, majd halkan így szólt:
„De látom, hogy napról napra kisebb leszel…”

„Azért, mert minden alkalommal egy kicsit elveszítek magamból, amikor segítek kijavítani egy hibát.”

„Én is kisebbnek érzem magam” – ismerte be a ceruza.

„Nem tudunk jót tenni másokkal anélkül, hogy ne adnánk oda magunkból valamit” – mosolygott a radír.

Aztán a ceruzára nézett, és halkan megkérdezte:
„Még mindig utálsz engem?”

A ceruza visszamosolygott:
„Hogy is utálhatnék valakit, aki ennyit ad magából másokért?”

Minden nap, amikor felébredünk, eggyel kevesebb napunk van hátra.
Ha nem tudsz az a ceruza lenni, aki örömet hoz mások életébe,
légy az a radír, aki eltünteti a fájdalmukat, reményt ültet a helyébe, és emlékeztet rá:

A jövő lehet jobb, mint a múlt.

Légy hálás. Mindig.

http://netpolgar.network.hu/kepek/ez_is_az_is/a_ceruza_es_a_radir

Válasz

Két béka beleesett egy-egy tejjel teli köcsögbe. Az egyikük, a racionálisan gondolkodó, idejében felmérte, hogy az ellenállás értelmetlen, és hogy a sorsát nem kerülheti el. És amúgy is van túlvilág, így hát felesleges erőlködni, és hiábavaló áltatnia magát dőre reményekkel. Kinyújtotta hát a lábait, és lesüllyedt a köcsög fenekére. A másik viszont alighanem buta volt, vagy ateista. És nyomban kapálózni kezdett. Gondolhatnánk, minek rángatózik, ha egyszer minden eleve elrendeltetett? De csak kapálózott, kapálózott tovább. Amíg csak a tejet vajjá nem köpülte. És kimászott. Adózzunk hát a társa emlékének, aki idő előtt meghalt a filozófia és a racionális gondolkodás fejlődésének nevében.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dmitry_Glukhovsky

Válasz

este majd légy ott
tudod hogy mitől döglök -
gyere és tedd azt

# Kisdaróczi Tamás

aaa.jpg

Válasz

Ady Endre: Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

http://utitars.network.hu/video/emlekek_versek_gondolatok/latinovits_zoltan__ady_endre_intes_az_orzokhoz_tihany_gejzirkupok

Előzmény

Válasz

Szabó Lőrinc - Harc az ünnepért

Magányom szétnéz, szól és szava büntet:

– Ahová én belépek, legyen ünnep,
térdeljen porba, ki hozzám beszél,
jó szavam: koldusnak vetett aranypénz,
örüljön, ki ellenségem lehet,
szivemben vad gőg a szeretet is,
örvénybe lépek józan, dacos ésszel,
nem fáj, ha tűzön éget a gonosz,
lesem felebarátom feleségét,
esti szeretőm délre feledem,
vagyok magamban s másban hontalan,
mindent tudok, aranyat s gyöngyöket
old fel boromban a gazdag jövő
és mindig győztes, mindig sérthetetlen,
megmaradok magamnak, érthetetlen
magasság, melynek némasága ünnep.

Ahová lépek, mégis minden büntet:

letérdelek a köszönők elé,
aranypénzként őrzöm más jó szavát,
ellenségemet fölfegyverezem,
büszkeségem gyámoltalan bilincs,
koldusok közé viszem ágyamat,
menekülök a szúnyogok elől
és mindenkit magamban hurcolok,
semmit se tudok, fuldokolva szívom
a levegő képzelt pénz-tőgyeit,
elhúzódom a mulatók közűl
s némán esengek vissza a világba
és magamnak is mindig érthetetlen,
sohse leszek már többé sérthetetlen,
mert a vezeklés kívánt kínja büntet.

És így lett mégis, így lesz minden ünnep:

vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, – s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen:
két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,

jobbja emel, és fölragyog az ünnep.

https://krk.szabolorinc.hu/07/07a.htm

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik, ...

http://autovezetes.network.hu/video/zene/nemes_levente__harc_az_unnepert_2025_szabo_lorinc__kemence_shot_project

Válasz

Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyűségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen.
# Arthur Schopenhauer, német filozófus
https://www.citatum.hu/idezet/62049

Válasz

Can Togay - Telefonhívás

Telefonhívás ért ma reggel. Egy tompa hangú hölgy jelentkezett a felelősök nevében. Közölte, hogy közteret akarnak elnevezni rólam. Mondtam, hogy de hisz' én még élek. A vonal túlvégén csönd. Éreztem, hogy a hölgy a telefont letakarva valakikkel konzultál. Aztán ismét hozzám szólt. Tudjuk, mondta, de éppen ezért még az életében szeretnénk tisztázni egy-két dolgot az elnevezéssel kapcsolatban. Mégpedig? – érdeklődtem. Mindenek előtt a nevét, ha megmondná. Érdekes, mondtam, közteret akarnak elnevezni rólam, és még a nevemet se tudják? Magától szeretnénk hallani, így a hölgy. Őszintén szólva, nem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy közteret akarnak elnevezni rólam, de azért a nevem nem hallgatom el. Mondtam is a nevem. Lediktálná? – kérdezte a hölgy. Diktálom. Csönd. És ezt hogy kell kiejteni? Mondom. Tagolom. Tééényleg? – kérdi a hölgy őszinte meglepetéssel. Tényleg, mondom, és elmagyarázom az írásmód történelmi hátterét. Hát ez nagyon érdekes, mondja a hölgy tompa hangon. De akkor nem inkább a kiejtés szerint tüntessük fel? Háát, mondom, ezt önökre bízom. De akkor, biztos, hogy ez így az ön neve? Nem, mondom. Életemben különböző okoknál fogva különböző neveim voltak. Volt olyan is, amelyik egyáltalán nem hasonlított erre a jelenlegire. Hát az meg hogy lehet? – ámuldozott a hölgy. Elmeséltem neki Európa huszadik századi, idevágó történelmét, politikai viszonyainak alakulását és a családtörténetemet. Megpróbáltam tömören. A hölgy türelmesen meghallgatott. Akkor most melyik nevet használjuk? – töprengett hangosan. Hát, a mostanit? – próbáltam tanácsot adni kérdés formájában. Közben egyre kellemetlenebbé vált a beszélgetés tárgya. De már annyira összemelegedtünk a tompa hangú hölggyel, és én olyan nehezen mondok nemet, hogy maradtam a vonalban. Nem lehetne mindegyiket kiírnunk? – kérdezte végül a hölgy. Az összeset? – hüledeztem, – az nem fér el egy táblán. Esetleg rövidítve? – javasolta a hölgy. Akár csak a kezdőbetűkkel. Hm – kezdett érdekelni a probléma önmagában. Egy magyarázó táblával alatta – tette hozzá a hölgy. Nem tudom mit szólnak hozzá a felelősök – vetettem fel. Igaza van, megkérdezem – mondta a hölgy és most már ki is kapcsolta a mikrofont. Várakoztam. Felsőörs felett derült volt az ég. Én orvoshoz készülődtem épp. Nem nagy ügy, de jobb az elővigyázatosság. Ezt oda-vissza átgondoltam. A telefon még mindig süket volt. Rámtört a türelmetlenség. Doboltam az ujjaimmal az íróasztalon. Végignéztem az íróasztal melletti könyvespolcon az összes el nem olvasott, vagy befejezetlen könyvet. Átmentem az egyik kanapéról a másikra. Még mindig semmi. Így ment ez egy jó ideig. Aztán arra gondoltam, utánanézek a hívásnak és visszahívom majd a hölgyet. Elkezdtem böngészni a hívásnaplót, amikor is távoli hangon hallózni hallottam a hölgyet. A fülemhez emeltem a telefont. Nos? Kérdeztem. A tompa hangú hölgy megköszörülte a torkát. Elnézést – mondta – kiderült, hogy téves hívás. Rossz számot kaptam, illetve eltárcsáztam. Tényleg sajnálom. A viszonthallásra, mondta és letette a telefont. Addigra Zsuzsa is megérkezett, indulhattunk fel Pestre. Az orvoshoz. Nem nagy ügy, de jó az elővigyázat.

Válasz

Kicsi Hang - Hosszú az Úristen (József Attila)

Hosszú az Úristen,
rövid a szalonna,
nyavalyás a szegény ember,
mintha gazdag volna.

Úgy meggörbül, mintha
réti ösvény volna
s rajt libegnének a lányok
tejért a majorba.

Hosszú és kemény is,
püspököké mégis,
rábízná pedig siralmas
dolgát a szegény is.

Jutna neki kolbász,
asszonyának szoknya -
az ájtatos Úristenhez
vigadozva szokna.

Délszemmel ha néz a
sokútú világra,
a legbajosabb dülőkön
a szegényt találja.

Ha ma sincs, hogy értünk
seregekké lenne,
szegény ember, ha elpusztul,
nem is pihen benne.

1928

http://nepzene.network.hu/video/kicsi_hang/kicsi_hang__hosszu_az_uristen_jozsef_attila

Válasz

Szarka Gyula - Szerelem és bor (Petőfi Sándor verse)

Azt mondom, amit mindig mondok:
Ne háborgassanak a gondok,
Ne háborgassanak bennünket!
Legyen vidámság, tréfa, nesz;
Ifjak vagyunk és ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

Járjunk a szerelem kertében,
Virág ott nyílik minden lépten;
Ha meg talál tüskéje szúrni:
Illatja gyógyulást szerez.
Szeressünk! mert erőnk szeretni,
Idő jártával odalesz.

Midőn a szerelem kertében
A nap tikkasztón süt az égen:
Térjünk hüs árnyékú lugasba
A borgyümölcs tőkéihez.
Igyunk! pénzünk van, hátha pénzünk
Idő jártával odalesz.

E kép a legszebb élet képe;
Adjunk érette bút cserébe.
Mint fellegekre a szivárvány,
Reánk mosolygani fog ez,
Ha majd derengő ifjuságunk
Idő jártával odalesz.

(Pest, 1844. december)

http://nepzene.network.hu/video/ghymes_szarka_gyula_es_barataik/szarka_gyula__szerelem_es_bor_petofi_sandor_verse

Válasz

Könyv,
https://substack.com/home/post/p-159142807
és zene.
https://andreagerak.bandcamp.com/album/autentikus-magyar-n-pzene-authentic-hungarian-village-music

http://nepzene.network.hu/blog/nepzene_klub_hirei/gerak-andrea-enekesno

aaa.jpg

Válasz