Török Sophie: Szeptember

Mint tejes nedvesség kövér fák duzzadó
héjjából, úgy csorog az égből a tejeslágy
szeptemberi nap. Némán ragyog a világ,
pici szelek csiklandják a magvas virágot
óh halál! alattomos lépted közelgését még nem sejti senki!
Önfeledt boldogsággal nyujtóznak a dombok
s önnön vibráló árnyékával játszik
a gyanutlan diófa. Te is szivem
oktalan öröm szelid fényében ragyogsz, komor
szavaimat meg se hallod, valamit rejtegetsz
előlem, gyengéden titkolódzva, mint édes anya
karácsony előtt rejt titkos mosollyal
szekrénybe drága meglepetést.
Óh sziv, mindig külön utra szöktél előlem,
tizenhat évvel fekete vattában ültél
s ugy verted fiatal mellemet mint halálos
gyászdobok – hiába hoztam eléd okos reményt
s biztos örömök jussát hiába tudattam!
Most ragyogtatod fel a titokzatos reményt?
s ülsz makacs várakozással, mint tudatlan
szüz igéretes nászágya előtt – pedig olyan vagy
mint a rőt lomb, mennél diszes-pirosabb
annál közelebb a szennyes halálhoz…
Igéretes édes mézes nyári délután! könnyü
ütemmel lebegnek a lombok a könnyü nap alatt,
bágyadt mámorral piheg a föld – mintha
örökké remélne élni! óh halál
alattomos halk lépted közelgését még nem sejti senki…

Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 20. szám

https://baloghpet.com/2026/09/02/torok-sophie-szeptember-2/

Előzmény

Válasz

A buddhista ló esete

Egy buddhista szerzetes hosszú vándorlása során meglátott az út szélén egy lovat.
A ló csak állt mozdulatlanul, és nézte a távoli hegyeket.
A szerzetes leült mellé.
Eltelt egy óra.
A ló nem mozdult.
Eltelt két óra.
A ló még mindig csak figyelte a horizontot.
A szerzetes elmosolyodott.
– Most már értem – mondta. – Nem rohansz sehová. Nem vágysz semmire. Nem bánod a múltat, és nem féled a jövőt. Egyszerűen csak vagy.
A ló hallgatott.
– Mester – kérdezte a szerzetes –, hogyan érhetném el én is ezt a tökéletes belső békét?
Ekkor a ló felrepült egy fára.
Mert egy varjú volt.
A szerzetes pedig aznap megtanulta élete legfontosabb leckéjét.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1422216183057068

Válasz

Pilinszky János – Kánikula

A kardvirágok hegye véres,
gyors pengéjük szemembe vág.
Miféle forrón ömlő vér ez?
Véres lesz tőlem a világ.

Mi közöm e vad ütközethez?
Sötéten izzó alkohol,
elömlik, máglyát, tüzet tervez
az ég, a légies pokol.

A fák között, a fű tövében
árnyékok mérges füstje száll.
Konok kegyetlen szenvedéllyel
gyilkol és gyujtogat a nyár.

https://baloghpet.com/2026/08/15/pilinszky-janos-kanikula-2/

Válasz

Füst Milán – Önarckép

Csontvári Kosztka Tivadar emlékének!

Horgaselméjű s szikár
Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr…
S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet,
Megvetéssel fordítom el akkor a fejem…

Mert nincsenek gyermekeim, e vigasságban nem volt részem, – mint az arabs szamár,
Ki megszagolván honni földjét, új ösvényre fordul hirtelen, –
Úgy indultam el én is egykor biztos útamon.
És nem az öröm útját választottam én sem, – ám a kopár sivatagét,
Hol vörös a földek szintje, s nem legelész semmiféle nyáj, –
De hol majd megpróbáltatik, ki mit bir el?
S ha nem ád ott az égi Atya enni, azt kitartom-e?
S a szomjúságtól majd jajongok-e?
S a bitangságban majd, hogy elbitangolok-e?

S minden tudásban kerestem egyre új tudást
S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást
S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet…

Úgy látom, öregember én már nem leszek.
S most folytassam a régit addig is? – Ó jaj, – kiáltanám egy ablakból talán,
De gúnytól félek s elbúvok magamba,
Négy izzó fal mered reám csupán, –
Az Úristennek vörhenyes haragja, –
Majd bólogatva, lassan elmegyek.
S mint ki régen hordja már szivében a halált, –
Kárvallott számadó, megbántott, régi szolga
S ki birót ment el keresni, de nem talált.

(Arcanum/Verstár)

https://baloghpet.com/2026/07/26/fust-milan-onarckep/
___

*** Presser Gábor: A sanda bohóc dala (Füst Milán | Dalok a színházból | 2004.)
http://autovezetes.network.hu/video/zene/presser_gabor__a_sanda_bohoc_dala_fust_milan__dalok_a_szinhazbol__2004

*** Kormorán és Cserháti Zsuzsa - Dal (Füst Milán)
http://autovezetes.network.hu/video/zene/kormoran_es_cserhati_zsuzsa__dal_fust_milan

*** Füst Milán: Emlékezetül (Bajkó Edina)
http://netpolgar.network.hu/video/vers_mindenkinek/fust_milan_emlekezetul_bajko_edina

Füst Milán: Töprengés (Schmied Zoltán | Versmaraton 2016.)
http://netpolgar.network.hu/video/vers_mindenkinek/fust_milan_toprenges_schmied_zoltan__versmaraton_2016

Válasz

Szép Ernő – Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, Hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretni szántani.

Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér izét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a fűvesen.

Tudod s nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen.

S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,

S hogy víg esztendőt várunk mindenért
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.

Óh, keljetek a magyart védeni
Ti Istennek fényes cselédei:

Uradnak mondd el, arany arcu Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog...
Könyörögjetek értünk, csillagok.


Költő, író, már tizenkilenc éves korában hírlapíró lett.
*1884. jún. 30. – †Budapest, 1953. okt. 2.

http://szozat.org/index.php/lira/tartalom/235-szep-erno-imadsag

Válasz

Szabó Magda: Hinni

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban, vagy épp zöldelőben.

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

https://viragotegymosolyert.hu/szabo-magda-hinni/


Hajdu Klára és Szakonyi Milán | A költészet napjára…és mert nagyon aktuális.

“Hinni szeretném, hogy van miben hinnem” - Szabó Magda

https://www.facebook.com/watch/?v=4427472784161021

Szabad. (Hajdu Klára | TASZ)

http://nepzene.network.hu/kepek/hajdu_klara/szabad_hajdu_klara__tasz

Válasz

Ady Endre: Ének a porban

Roggyant a lábam, süppedt a mellem,
Itt az ideje, össze kell esnem.
Lerogyok vígan, elnyúlok bátran,
Lalla, lalla,
Rokkantak halmán, nagy éjszakában.

Nagy rokkanásom kinek se fájjon,
Nem első hullás ezen a tájon:
Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik,
Lalla, lalla,
Rokkanva ér el az éjszakáig.

Mocsaras rónán bércekre vágytam,
Egy kis halomig hozott a lábam.
Forró, szűz lelkünk rakjuk a sutra,
Lalla, lalla,
Be megjártad itt, óh, Zaratusztra.

Ám néha mégis szóljon az ének
Bús ég-vivásnak, átok-zenének,
Csalogatónak. Hadd jöjjön más is,
Lalla, lalla,
Rokkanjon más is, pusztuljon más is.

http://autovezetes.network.hu/video/zene/czutor__stumpf_feat_freddie_shuman__enek_a_porban_ady_endre

aaa.jpg

Válasz

Csukás István Ki jön be az ajtón?

Ki jön be az ajtón, kopogtatás nélkül?
Félig alszom és csak álmodok?
Vagy még félig ébren, ez egybemosódik,
s nem nyikordul az ajtósarok.

Levegő se rezzen, pedig immár ketten
fogyasztjuk el bent az oxigént.
Nézem sápadt arcát és kopott ruháját,
szánakozva figyelem szegényt.

S szólok: „Mondd, megérte? Mit kaptál cserébe
éhezésért, rossz albérletért?
Szűkölve és fázva, egy kölcsönnadrágban,
miben hittél, mondd, az istenért?

Tengermélyről szöktél és vonatra szálltál,
köldökzsinór-kötél nyakadon:
holtakat a sírból ha félig kihúzod,
te akkor se futhatsz szabadon!

Nem várt reád Párizs, megrekedtél Pesten,
telefirkált papír a szárnyad,
végig kiröhögtek, itt-ott le is köptek,
sárként ragadt rád a gyalázat.

Nőtől nőig éltél, végül mind eltűntek,
fagyott lepedő a szerelem,
ruha helyett verset, cipő helyett verset,
hogy képzelted, adtál félszegen!”

Nem felel, csak néz rám, húszéves kis őrült,
lassan csuromvíz lesz az ingem,
a fejem lehajtom és zavartan érzem:
szánakozva ő figyel engem.

https://baloghpet.com/2026/03/28/csukas-istvan-ki-jon-be-az-ajton/

aaa.jpg

Válasz

Párhuzamos valóságokban élünk – Ráday Zsófia költővel (jobbra) Hegedüs Anna beszélget.

https://www.facebook.com/EletesIrodalom/posts/pfbid0qsWF2vnHjsDU7feGEB9Nj4cqV41TQCbCKeNdJvptbzDAqHVRx3wj9qXCMvgaZJ9Nl

Orvosok között nőttem fel, ezáltal evidens volt, hogy van nyelvem a testre, ami ugyancsak készen kapott nyelv, szó szerint az anyanyelvem, hiszen jórészt az anyámtól hallottam, tanultam az elemeit. És ha van kifejezésed valamire, az egyúttal részben tárgyiasul is. Csak később tudatosítottam magamban, hogy sokkal tárgyiasabban nézek a saját testemre is, mint ami megszokott. Aztán a költészet és irodalom által kezdtem el megközelíteni és feldolgozni ezt és a testi tapasztalatokat.
https://www.es.hu/cikk/2026-02-20/hegedus-anna-/parhuzamos-valosagokban-elunk.html

A cikk a rövid reklám megtekintése után ingyen olvasható!

Előzmény

Válasz

Borbély Szilárd: Appendix

„A félelemről kéne még beszélnem. A reggelekről,

amikor izzadságban ébredtem. Emlék nélküli álmok

után. És nem akartam semmit. Eltűnni csak, csendet,

némaságot. Akkor még nem tudtam, mi ez. Aztán

néha eszembe jutott, mi volna, ha? Mi volna, ha

nem lenne többé semmi. Nem kellene mindazt,

amit most csinálok, megtenni. Azokat a dolgokat,

melyeket nem tudok megtenni. Egyszerre véget

érne. Ezt szeretném, ha véget érne. Legyen vége.”

(Berlin, Hamlet)

https://magyarnarancs.hu/nekrolog/a-mi-sebunk-borbely-szilard-halala-88878

Előzmény

Válasz