Dylan Thomas: És nem vesz rajtuk erőt a halál

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

Kálnoky László

https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Thomas,_Dylan-1914/And_death_shall_have_no_dominion/hu/8797-%C3%89s_nem_vesz_rajtuk_er%C5%91t_a_hal%C3%A1l

Válasz

Székely Magda: Feltámadás

A fölemelt és ütnikész karok
lehullanak, ha közelukbe érek,
és minden arcon ott a döbbenet,
elkerülnek, kitérnek.

Mert ott fekudtem a többi között,
a mész alatt, a foszló seregekben,
de megérkezett valami erő,
és kiragadott engem.

Most újra járok. Nincsen még utam,
de fölöttem az édes, tiszta ég,
az eleven föld terül el alattam,
és érzem vállamon az ő kezét.


Hasonlat

Ahogy feltámaszt majd halottainkból
egykor az Úr
úgy gyúl ki most a tudat csipkebokra
újra s újra kigyúl

Ahogy a tudat csipkebokra
most kigyúl
úgy támaszt fel halottainkból
egykor az Úr


Depresszió

Tehetetlenul megalázva
ruhástul a vetetlen ágyba
begöngyölődve mint a lárva

Napok múlnak nem tudni mennyi
magát is túl sok elviselni
ne érjen hozzá senki semmi

Hiába várva irgalomra
a test mind beljebb vonszolódna
be a sötétbe jó alomra

Nyugodna csak nyugodna végre
mindenből számkivettetése
huzódna hulla-görbedésbe

Valami mégis látja hol van
valami rátalál az ólban
vele mozdul feltámadóban

Válasz

Székely Magda: Súlytalanság

Alig valami dönti el
hogy ide vagy oda
kis mozdulatok
súlytalanság állapota

Alig valami ki a bátor
és ki a gyáva
honnét mégis a helyzetek
végső világossága


Átváltozás

Folyton szétfúj és összerak,
a mozdulaton át
mindig feléledő irányban
mutatva meg magát.


Az arc

Harmincon túl az arc
elszabadul.
A rossz, a jó kiütközik
Javíthatatlanul.

Hiába, ha a tettetés
tökéletes.
A gyalázat az arcot
szétrágja, mint a szesz.

Minden elvétett indulat
belehasít.
Jelzi a hús a jellem
földcsuszamlásait.

Kivési, meglazítja
a réseket.
Kicsap a szenny az arcok
töltései felett.

Az elhagyott vonásokat
fölveri a vadon.
Harmincon túl az arcon
nincs hatalom.

https://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_252.html

Válasz

Székely Magda: Ikon

Nemes Nagy Ágnesnek

A makulátlan arcok,
a nyílegyenes vállak
állnak a lapnyi térben,
összeszorítva állnak.

Nincs hely eleven fának,
nincs hely eleven égnek,
alig elég a testnek,
mi elég az igének.

Barna aranyban állnak
úgy eltakarva állig,
csak a végleges arcok
erős vonása látszik.

Az idő megcseréli
minden kövét a falnak,
a lapnyi térben állók
hibátlan megmaradnak.

Válasz

Nemes Nagy Ágnes: Az alvóhoz

Te ismeretlen és ruhátlan,
te kelsz ki minden hamuból.
Te vagy a hetedik szobában,
nem haltál meg, csak aluszol.

Csak aluszol, háncsból az ágyad,
körül a hamuszín falak,
roncs függöny ád a némaságnak
nagy, mozdulatlan szárnyakat.

Nem mozdulok.
Csak, mint áramló, lassu rendek,
csak alvó látomásaid kerengnek,
mint láthatatlan csillagok.

Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad.
Sebesülten is megtalállak.
Szólj, hogy szólhassak holtomiglan.
Mondd, mondd el végre, merre jártál
kimondhatatlan álmaidban.

Válasz

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Válasz

F. Tóth Zoltán: Altató helyett
(József Attilának, a létezés túlsó felére...)

A távolságot megkapom
- ígérted harmincötben.
És én, hittem benned nagyon,
meg mások is itt többen.

A távolság még távolabb
került. Nem lettem óriás.
Tudd: álmatlanság látogat
meg engem folyton-folyvást.

Juhász sem vagyok, pásztora
még magamnak se lettem.
Az idő csendben rám tolat,
vakvágányra terelten.

A robogás sem szendereg,
már nem jelez, nem csönget.
Nem értik itt az emberek
az éj szavát, a csöndet.

Hunynám szemem, aludnék már,
de fémesen csikordul
a létezés: süket-némán
túloldalára fordul.

Előzmény

Válasz

F. Tóth Zoltán: Tavasz, nyár, ősz

Tikszem, tőzike, hölgymál, lednek,
pimpó, bábakalács.
Szittyó, keltike, konkoly, csenkesz,
bangó, árvacsalán.

Kosbor, estike, angol perje,
bükksás, rence, galaj.
Borzas, csormolya, zsálya, veselke,
lüktet a táj, a talaj.

Repkény, mácsonya, szellőrózsa,
sárga fagyöngy, imolák.
Tegnapelőtt még felnőtt voltam,
vasbetonok, irodák

fájtak-nyomtak. Toltak előre.
Szöktem. Gyáva gyerek.
Úszom a tölgyek alatt, a genyőte
int, meg a dárdahere.

Kőfali pintyő, pongyola pitypang,
dúdol a búzavirág.
Integet Isten is. Ott, hova pillant
szépül a durva világ.

https://www.facebook.com/annatszabo/posts/3813102482107669

Válasz

Kiss Ottó: Égi tinta

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak.
Mese után, elalváskor
ők vigyázzák lent az álmod,
ők üzennek fel a holdnak:
nézzen be a kisszobádba
tavasszal és őszi éjjel,
hozzon neked könnyű álmot
egy szép égi költeménnyel!
Gyűjtsél megint gesztenyéket
a gyulai óvodánál,
és amikor megyünk haza,
az ég alja vörös legyen
– hajnalra a szél hajadba
fényes égi kottát tegyen.

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak:
hóhullásos téli éjjel
ablakodra rátapadnak
hangtalan a pehelytollak,
puhán, mintha egyik ősöd
teste nélkül arra járna
– mint amikor vattacukor
tapadt rá a plüsspandára.
Az udvari barackfánál
a friss hóból újraépül
Pamacs kutya és a Pajti,
azt álmodod, velük játszol,
s ott van megint nagymama is,
három bárány és a jászol.

A régi versek égi versek,
feltámadnak, mint a holtak:
nyári éjjel, ha elalszol,
arcodon a holdfény játszik,
mert a költők ott dalolnak.
Arany János balladát ír,
Sinka István búsan táncol,
édesapád verseiben
az ég alatt csak te látszol.
Battonya és Gyula között,
Vésztőtől Nagyszalontáig,
a Körösön, Száraz-érnél
holdfény terül szét a tájra:
újra szép lesz, mi már szép volt,
s újra fáj, mi úgyis fájna.

(Megjelent a Tiszatáj 2020. márciusi számában)
https://tiszatajonline.hu/?p=136903

Kiss Ottó: Égi Tinta / zeneszerző-hangszerelő: Kovács Zoltán, előadó: Bognár Szilvia
http://nepzene.network.hu/video/bognar_szilvia/kiss_otto_egi_tinta__zeneszerzohangszerelo_kovacs_zoltan_eloado_bognar_szilvia

Válasz

Hamvas Béla gondolatai, aki egy március 23-ai napon született 1897-ben.

" A szem rendszerben lát: az egyik szem a fegyház rendszerében, a másik a bordély rendszerében, a vásár rendszerében, a gyermekszoba, a statisztika, a kettős könyvelés, a grafikon rendszerében. Hihetetlenül kevés a tiszta szem, amely a tenger és csillagos ég rendszerében lát, és úgy él, mint a fák testvére. ” (Patmosz II)
"Az embert nehéz becsapni. Nem lehet azt mondani neki, hogy eredj erre, itt kapod a többet. Egy idő múlva rájön a csalásra, és akkor vége. Az ember pedig egészen elképzelhetetlenül életéhes lény. Mindig odamegy, ahol több életben van része. " (A babérligetkönyv)
"Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja, és végül elveszti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll." (Patmosz)
"Akihez hozzáragadsz, azt nem szereted. Élősdije és rablója vagy. Csak azt szereted, akit eleresztesz. Ha szeretsz, szabaddá teszel. Csak azok szeretnek, akik szabadon egyesülnek." (Karnevál)
"A halottakról mondják, hogy sok-sok évig, sok száz évig, ezer évig a túlvilágon vannak, derengő állapotban, és sejtelmük sincs arról, hogy halottak. De, hogy ezt lássa, nem kell a túlvilágra mennie. Sok-sok millió és millió ember él ötven és hatvan és még több évig, és sohasem jut eszébe, hogy él, csak itt van, valamiképpen itt van, derengő, álomkóros állapotban." (Karnevál)
"Az egyetlen érték, a bázis: az élet. A többi mind ebből az egyből következik. Használd ki életedet!" (Sarepta)
https://www.facebook.com/groups/696120470781751/permalink/1263750404018752/

Válasz