Tartalom

• A harmadik dúlás Magyarországon (1945)
• Kis nép vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van... (1946)
• Aki misét akar hallgatni, tartson jobbra, aki mesét, haladjon balra! (1947)
• Lélek nincs, de szolgalélek az van! (1948)
• A magyarok berakodnak, a szovjetek kirakodnak... (1949)
• Nálunk a legfőbb érték néhány ember (1950)
• Ez már szocializmus, vagy lesz még rosszabb is? (1951)
• Nálunk a zubbony nem kényszer, hanem becsület és dicsőség dolga (1952)
• Végre lehunyta szemét a szemét! (1953)
• Hazánk hinta mérték nélkül (1954)
• Harmadik világháború pedig nem lesz, csak békeharc (1955)
• Bomba siker: fél ház! (1956)
• Örülök, hogy még láthatsz! (1957)
• Mindenem oda, csak a kiejtésem maradt! (1958)
• Nem azt látom, amit hallok, és nem azt hallom, amit látok (1959)
• Ez átmeneti év lesz: rosszabb a tavalyinál, de jobb a jövő esztendőnél (1960)
• Jó ez a szocializmus, de a hozzá vezető út nélkül (1961)
• Én már gyermekkoromban szerettem a rizst (1962)
• Csak kagylója van, beszélni nem lehet bele (1963)
• Lábhoz tett nyelvvel várjuk a fejleményeket (1964)
• A feneket nem nyalni, hanem kotorni kell! (1965)
• A helyzet reménytelen, de nem komoly (1966)
• Világ proletárjai, oszoljatok! (1967)
• Tankkal álmodni: jó barát érkezik (1968)
• Nem lehet tudni, mit hoz a múlt... (1969)
• Szolzsenyicin dilemmája: - fejem vagy írásom? (1970)
• Harcos politikai irányvonalat jutányos áron cserélnénk kedvezőbb földrajzi fekvésre (1971)
• A proletariátus önuralma (1972)
• Két hetünk van, hogy megtanuljunk víz alatt élni! (1973)
• Kötelet is mi hozzunk? (1974)
• Világ proletárjai, bocsássatok meg! (1975)
• Terelés akolból ki, akolba be... (1976)
• Ha gondolkoztál, le ne írd! (1977)
• János, nekem ló kell, nem pedig szamár! (1978)
• Mi a kenendő? (1979)
• Szabadság miatt zárva! (1980)
• Kisegítjük egymást a szocializmusból (1981)
• A leninizmustól a szenilizmusig (1982)
• Világ proletárjai, vegyetek mély lélegzetet! (1983)
• Idei életszínvonalat ráfizetéssel cserélnénk tavalyira! (1984)
• Az állam felkopik (1985)
• Csak egy ugrás a sugár (1986)
• A szocializmus lenini útja járhatatlan! (1987)
• A létező szocializmus nem működik, működő pedig nem létezik (1988)
• Vissza a lenini úton! (1989)
• Hazánk nem rés, hanem nyitott persely... (1990)
• Miből telik a magyaroknak ekkora deficitre? (1991)
• Mi rosszabb a kommunizmusnál? (1992)
• Ami késik, az nem az áremelés... (1993)
• Visszatérnek az illegális idők... (1994, január-május)

Humorban nem ismerek tréfát!

Karinthy Frigyes

Fél évszázad óta folyamatosan gyűjtöm a közéleti vicceket. Számításaim szerint a közszájon forgott politikai vicceknek mintegy 80%-a jutott el hozzám. Öt évtized alatt ötezernél is több szövegváltozatot jegyeztem le, de a vicctípusok száma ennél jóval kevesebb, mintegy másfél ezernyi, mert a többségük időközönként vissza-visszatér.

Közéleti vicceink szókimondó fenegyerekek mások kárhoztatásában, de saját magukról alig árulnak el valamit. A városi-polgári környezet ellenére is "szabályos" szóbeli, népköltészeti műfajról van szó, mely más műfajokhoz hasonlóan viselkedik: sűrít, általánosít, tipizál, és változatokban újul fel. Szerzőtlen szellemi közkincs, mely éppen lejegyezetlen, szóbeli életformája és szerzőtlensége, személytelensége miatt nehezen volt büntethető.

A politikai vicc köztudottan kíméletlen: nincs tekintettel sem személyre, sem pedig intézményre vagy hatalomra, sőt minél nagyobb az elnyomás, annál kíméletlenebb a vicc is. A közéleti vicc szinte kivétel nélkül ellenzéki, tehát görbe tükröt tart a valóságos vagy csak vélt fonákságok, visszásságok elé, és számon kéri a "szép" szavakat; olyan ideális normát fogalmaz meg, amelyet nagyon nehéz teljesíteni.

Az ellenzéki vicc nem döntött ugyan meg egyetlen diktatúrát sem, de segített átvészelni a nehéz korszakokat, ezáltal a köztudatot megmentette a tartós eltorzulástól. Bepillantást engedett a nagyok boszorkánykonyhájába. Viszonylagos elzártságunk idején többségben voltak a bel-, nyitáskor pedig a külpolitikai vonatkozású viccek, és e kettőn belül is változtak az épp időszerű témakörök.

A vicc, más népköltészeti műfajhoz hasonlóan, tipikus helyzeteket sorakoztat fel, és típusokat ábrázol, s egyáltalán nem árnyal, hiszen ezt már csak röpke terjedelme miatt sem tehetné.

Minden jellemző a viccre: az is, ami szerepel benne, és az is, ami kimarad. Míg pl. a lengyelekkel és egyes szomszédainkkal akár több tucat vicc is foglalkozott, az osztrákokkal és a bolgárokkal alig, holott az utóbbiak repertoárja nagyon hasonló a miénkhez.

Hasonló féloldalasság jellemzi társadalmi szempontból is: mivel a városi középrétegek körében keletkezett, munkások és parasztok alig szerepelnek benne. "Férfias" műfaj, mert nőket sem nagyon szerepeltet, és ha igen, másodrendű szerep-, illetve munkakörben.

Mivel napjainkban világszerte a szóbeli vicc volt a legnépszerűbb népköltészeti műfaj, nálunk pedig a közéleti vicc még az erotikus-anyós-abszurd és egyéb csoportokat is megelőzte, kötelességemnek éreztem e röpke, tünékeny, utólag már felidézhetetlen műfajt lehető teljességgel megörökíteni.

Ha mást nem is, de legalább az eltelt nehéz fél évszázadot egy időszerű és népszerű műfaj tükrében, illetve segítségével igyekeztem dokumentálni.

Katona Imre

Forrás:

http://mek.oszk.hu/00100/00137/html/index.htm

Letölthető  itt: http://mek.oszk.hu/00100/00137/