A külső fűtésű kemencék a 15. sz. végétől, a központi magyar területeken egyre szélesebb körben elterjedő kányhafűtés nyomán alakultak ki. A kályhák kis tűzterűek voltak. A 18. sz.-ban bekövetkező fahiány, ill. a paraszti erdőhasználat korlátozása rászorította a lakosságot különféle szükség-fűtőanyagok igénybevételére, mint a nád, sás, szalma, amelyek ugyan viszonylag kellő fűtőértékkel rendelkeztek, de rendkívül nagy mennyiségű salakanyag maradt vissza égetésüknél.

Visszagondolva a gyermekkoromban tanultakra – és ez sajnos azóta sem sokat változott, legalábbis ami a hivatalos Magyar történetírást illeti – amikor a Magyarokról hallottunk, vagy olvastunk valamit, a pogányság, a barbárság volt az ami jellemezte őseinket, akik végül is 896-ban, / illetve pontosabban 596-ban!!!/ a bolgárokkal szövetkező besenyőktől vereséget szenvedtek és a Kárpát medencébe menekültek.

…Én nem kívánok bizonyítékokat felsorolni - mondja Kristóff Zoltán, ezen írás szerzője - mert erre itt nincs lehetőségem, de feltétlen megjelölök olyan műveket, melyeket érdemes elolvasni és biztos vagyok abban, hogy azután az Önök véleménye is gyökeresen meg fog változni.

Az orosházi libamáj hízott libából nyert, szépen fejlett két májlebenyből álló, jellegzetes alakú belsőség, amelynek színe fehéres vagy világos-sárgás rózsaszín. Állománya rugalmas, tésztás tapintású.

A hízott libából szabályosan kitermelt májat érettsége, az elzsírosodás mértéke, színe, állagának minősége, valamint tömege alapján minősítik, osztályozzák.

A ludat az ember a neolitikumban háziasította, amit régészeti leletek bizonyítanak.

Kerületi séta

Ha repülőgépről pillantunk Budapest észak-nyugati részére, akkor a Duna jobb partja és a budai hegyek között hosszan elnyúló sűrűn beépített szürke sávot látunk zöld foltokkal, amelyet V-alakban metsz el két széles út, az észak-déli irányú Pacsirtamező-Szentendrei- és az északnyugatra futó Bécsi út.Keleti-nyugati irányban az Árpád híd folytatása, a Vörösvári út és az Újpesti vasúti hídról leszaladó vonatsínek keresztezik a V szárait.

Konecsni György: Flóra szappan plakát

Konecsni Györgyöt a modern magyar plakát kiemelkedő alkotójaként jegyzi a szakirodalom. Munkásságát több 20. századi irányzat ötvözete hatja át, legjobb műveit frappáns ötlet és vibráló grafikai megoldás egyensúlya jellemzi. A Flóra-plakát madarai zsákmányért kergetik egymást, a „jó falat” a kompozíció középpontjába állított áru. Az egymásba csípő madarak röptének lendületes íve végén, színnel kiemelve jelenik meg a Flóra szappan.

A Budapesti Operabál története

A középkor szigorú erkölcsei miatt csak nehezen jött divatba.
Medici Katalin volt az, aki - miután megtetszett neki a lakomával egybekötött táncmulatság ötlete - nemcsak a tánchoz kényelmesebb, könnyű, kivágott ruhák viselését szorgalmazta, hanem az eleinte szolid, később kacérkodásra is alkalmas álarcot is kitalálta. A XVIII. századtól kezdve lassanként egész Európa táncra perdült, s idővel nemcsak az arisztokraták, hanem a gazdag polgárok is megszerezték a névre és szóló társadalmi rangot jelentő meghívójukat.

Bonenfant doktor az emlékezetében kutatott, és halkan ezt hajtogatta:
- Karácsonyi emlék?... Karácsonyi emlék?...
Egyszer csak fölkiáltott:
- Hogyne volna karácsonyi emlékem, nem is mindennapi eset, kísérteties történet. Csodát láttam! Igen, hölgyeim, csodát láttam karácsony éjszakáján.
Csodálkoznak, hogy így beszélek, mert nemigen hiszek semmiben. Pedig csodát láttam! Láttam, mondom, saját szememmel láttam, a szó szoros értelmében láttam.

Különösebben meglepett volna?

Kevés az olyan sport, amelyhez csak két ember kell, jól átmozgatja a testet, ugyanakkor az ügyesség és az erõnlét többet számít, mint az erõ. A tollaslabdázás emiatt is remek szórakozás és sport: akkor is, ha csak úgy lazán ütögetnek a felek, és akkor is, ha a háló fölött komoly meccset vívnak.

A tollaslabda õséhez hasonló játékot ûztek már a görögök, a rómaiak, a kínaiak és az aztékok is. A mai játék elõdjének az indiai poona-t tartják, amelyet angol katonatisztek honosítottak meg Európában, és lett a XVII.