Így ki fog önteni a Tisza, és viszi a fél országot | 2025. június 22.

Hiába van gyakran aszály, a mélyen bevágódott és szűkülő medrű folyó extrém árvizei egyre magasabb szinttel zúdulnak le az utóbbi száz évben – figyelmeztet a geográfus.

A klímaváltozás, és a szabályozás óta folyamatos emberi beavatkozás miatt is gond lehet a Tisza folyóval. Kezdeni kell valamit medrével, gátjaival, feltöltődött hullámterével, annak növényzetével, a duzzasztóépítésnek is lehet létjogosultsága. A vízvisszatartó mozgalmakban részt vevő embereknek pedig érdemes meggondolniuk, hogy mennyi vizet fognak vissza, mert ami nem folyik le, az máshol fog hiányozni.

Ezek Kiss Tímea geográfus szempontjai. A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének habilitált docense huszonöt éven át tanított természetföldrajzot, tavaly mondott fel az intézményben. Szerdán A homok peremén című előadás-sorozat keretében beszélt a Tisza eddigi sorsáról és az együttélés jövőbeni lehetőségeiről. A programot Halász Noémi független országgyűlési képviselőjelölt szervezte, meghívott előadói a természetes vizek helyzetéről beszélnek. Ez a téma a Dél-Alföldön, a Homokhátság közelében egyre több embert érint és érdekel.

Kiss Tímea szerint most még talán kimondható, hogy vizekben gazdag ország vagyunk – a folyókon bejövő átlagosan számolt vízmennyiséghez képest 5 százalékkal több távozik –, de át kell gondolni a természeti kinccsel való gazdálkodást, ami nem is csak a magyar döntéshozókon és közösségeken múlik. A Tisza folyónak 156 ezer négyzetkilométeres a vízgyűjtő területe, ezen öt ország osztozik. Ezen a vidéken bármilyen időjárási jelenség vagy emberi beavatkozás hatással lehet arra, hogy mennyi víz folyik le.

A Tiszán másodpercenként átlagosan 760 köbméternyi víz érkezik az országba, a déli határon azonban 814 köbméternyi távozik. Ez úgy lehetséges, hogy a folyónak ma már jelentős a rétegvizekre gyakorolt hatása: olyan mélyen bevágódott a medre, hogy megcsapolja kétoldalt néhány kilométeres távolságig a rétegeket. Közvetve ez a jelenség is hozzájárul ahhoz, hogy a Homokhátságon csökken a talajvízszint.

„Mindszenten elapadnak a régi ártézi kutak. Amikor ezt szóba hoztam a polgármesternek, úgy reagált, hogy jó, akkor újrafúrjuk az összeset, hadd csobogjanak. Inkább el kellene tömni mindet, hogy a következő generációknak is maradjon ivóvíz. Nincs annál nagyobb pazarlás, mint ellocsolni a 22 ezer éves vizet” – mondta Kiss Tímea.

https://magyarnarancs.hu/tudomany/igy-ki-fog-onteni-a-tisza-es-viszi-a-fel-orszagot-276738

Előzmény

Válasz

Oázissá váló rizsföldek a Dél-Alföldön | 2025. június 18.

Néha vízbe vetnek

Valaha 50 ezer hektáron termeltek rizst Magyarországon, most 2300 hektár a teljes vetésterület. Ez a növény ötször annyi munkát igényel, mint a kukorica, viszont kevésbé érzékeny a klímaváltozásra. Az elárasztott rizsföldek sajátos módon hatnak a környezetükre.

Májusban volt eső az Alföldön, de lenne még helye a csapadéknak. Gyomaendrőd mellett június 13-án ujjnyi vastag repedéseket látunk – viszont nagy kócsagokat, sirályokat, gólyatöcsöket, bíbiceket, hűsölő mezei nyulakat is az elárasztott rizsföldön.

Giricz Petrik, a rizsföld gazdája azt mondja, a 2022-es nagy aszály idején az ő területeiken gyűltek össze a vadon élő védett és vadászható állatok, mert máshol nem tudtak inni, enni, költeni. Előfordult, hogy egy bíbic a földút közepére, kis gazfoltba rakott fészket. Az ember nagy lapáttal, óvatosan alányúl, és miközben a madár fölötte röpköd és kárál, az út szélére telepíti a fészket. Aztán ha legközelebb arra jár, látja, hogy a bíbic elfogadta a helyzetet, mert már onnan repül föl és sipít az autóra.

A csatornák partján kétoldalt negyven-ötven méterre a kukorica és a napraforgó is elevenebb. Itt lehet látni azt a jelenséget, amit emlegetni szoktak a természetvédők, ha a Duna–Tisza közi Homokhátság kiszáradásáról és a kívánatos megoldásról, a vízmegtartásról, annak hatásairól esik szó. A rizsföldek vizének párolgása hat a mikroklímára, helyi esőt eredményez. Giricz Petrik azt figyelte meg, hogy ha zivatarfelhők vonulnak át, máshol talán nem esik belőlük egy csöpp sem, de a rizsföldeken rendszerint szokott. Ez pedig a rizsnek is jó, felfrissül tőle a víz, amelyben a növény áll.

A lehulló csapadék megtartásának, ami a talajvízszintre is jótékony hatással van, egy akadálya szokott lenni: ha a sok földtulajdonosból csak egy is nem járul hozzá, hogy a közösség érdekében az év nagy részében víz borítsa az ő földjét is. A rizstermesztés elvileg kiút lehetne ebből, csakhogy erre nem minden terület alkalmas. Gyomaendrőd mellett két vízzáró agyagréteg hatvan centi mélyen megakadályozza az elszivárgást. A homokon azonban legföljebb ott lehetne ezzel kísérletezni – mondja Petrik –, ahol régen megállt a víz. Olvasta nemrég, hogy Berlin mellett egy kiszáradt tó medrében kéthektáros rizsterületet hoztak létre.

Amit elcsatoltak

Azon, hogy Magyarországon termelnek rizst, néha elámulnak az öntözővízzel foglalkozó hatóságok új dolgozói is. Pedig ez nem új történet Európában.

https://magyarnarancs.hu/belpol/neha-vizbe-vetnek-276707

Előzmény

Válasz

Jó, tartsuk vissza a vizet – de kinek a földjén? | 2025. április 20.

Domaszék mellett nyolc hektáron 25 ezer köbméter csapadékvizet tároznak egy kaszálón a száraz nyárra készülve, ehhez kilenc tulajdonossal kellett megegyezni.

Nem a Tiszából, Dunából kell vizet vinni a kiszáradó Dél-Alföldre az építőipari cégeknek hasznot termelő drága beruházásokkal, hanem ott kell tartani a csapadékot, ami oda esik. Ez a szempont kerül szóba a leggyakrabban a Homokhátság elsivatagosodásáról szóló írásokban.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/a-penztelenseg-segithet-a-homokhatsagon-267260

A vízgazdálkodás visszásságainak és a klímaváltozás következményeinek bemutatása mellett erről szól Szendőfi Balázs Eltékozolt vizeink című dokumentumfilmje is.

https://www.youtube.com/watch?v=u67UE-ZkTSs&t=4s

A kérdés az, hol tartsuk vissza a csapadékvizet: kinek a területén?

A belvízelvezető csatornák zöme alkalmas erre, mert állami tulajdonban van, de ez nem jelent nagy felületet. Ez a probléma nem csak a vízügyeseket és a természetvédőket foglalkoztatja, azokat is, akiknek a gazdálkodás már az öntözéssel együtt is egyre nagyobb gond.

Csongrád-Csanád megyében a gazdák – az agrárkamara kérésére – nemrég zsilipeket, csatornákat fotóztak, amelyek üresek, pedig talán fel lehetne őket tölteni vízzel az esők nyomán, és az hatna a környező földek talajvízszintjére. A Zöld Gerilla Mozgalom tagjai – köztük gazdák is – csatornákat zárnak el, hogy megtartsák a vizet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elektronikus felületet hozott létre, ahol a tulajdonosok jelezhetik, ha meg szeretnék tartani a csapadékot a földjükön. Erre már területalapú támogatást is lehet kapni. A Zöld Gerillák szerint hatóságilag kellene kijelölni azokat a földeket, amelyek alkalmasak vízvisszatartásra az objektív természeti adottságok alapján. Ugyanis önkéntes alapon, és a támogatással együtt sem jön össze annyi vizet tározó terület, hogy az az egész vidék klímájára, vízháztartására hatással legyen. A tulajdonjoghoz szerintük nem kellene hozzányúlni, elég lenne előírni kötelezően a művelésiág-változtatást.

Az, hogy ez megtörténik-e, az államon múlik. Az érintett közösségek között viszont vannak, amelyek a maguk hatáskörében próbálnak tenni a kiszáradás ellen.

https://magyarnarancs.hu/belpol/ha-lenne-mit-visszatartani-275365

Az 5036 lakosú, Szegedtől 11 kilométerre, nyugatra fekvő Domaszéken az önkormányzat terve alapján elárasztottak nyolc hektárnyi területet. Ez legelő, kaszáló, kilenc tulajdonosé. Sikerült mindenkit meggyőzni, így elindulhatott a munka, bár Sziráki Krisztián polgármester Facebook-posztja alatt, amely a projektet mutatja be, ott egy kételkedő hozzászólás: „lassan nincs mit kaszálni, nádas lesz a legelőnkből”.

„Azzal a tulajdonossal, aki ott folyamatosan kaszál, nehéz volt elfogadtatni, hogy lesz néhány hónap, amikor rá sem tud menni a területre – mondta a Narancs.hu-nak Sziráki Krisztián –, viszont a tervek szerint később sokkal gazdagabb lesz a kaszálék. Ezt is mérni fogjuk, összehasonlítva az előző évi mennyiséggel és minőséggel.”

Bár a Homokhátság kiszáradása a folyószabályozások és a belvízelvezető csatornarendszer kiépítése nyomán több évtizede zajló folyamat, azért voltak közben csapadékosabb évek. A domaszéki polgármester emlékszik az ezredforduló idején megélt belvizes időszakra, amikor a lezúduló csapadék miatt tanyák vizesedtek fel, váltak lakhatatlanná, és száz hektárokban lehetett mérni azt a területet, amelyen nem lehetett dolgozni, mert állt rajta a víz. Akkor épp az derült ki, hogy az elvezetőrendszer nem elég jó.

„Innen nézve érdekes volt az akkori reakció. Gépeket vett az önkormányzat is, a döntéshozók az átlagosnál járatosabbak lettek a vízügyi feladatokban” – mondja a polgármester. – „A gazdálkodók megtanultak kotrógéppel, egyebekkel dolgozni. Kitapasztalták, hogy a közelükben hol az a csatorna, amely, ha szükséges, levezeti a földjükön összeszaladt vizet. 2000-től – az aszályos évek mellett – négy-ötévente lehetett belvízre számítani, legutóbb 2015-ben. Most már tíz éve csak az a gond, honnan szerezzünk vizet. Az utóbbi néhány évben a tanyák kis mélységű öntözőkútjai, és azok is gyöngébben adnak vizet, elapadnak, amelyek a háztartást látják el.”

Az önkormányzat az előző polgármester, Kispéter Géza kezdeményezése nyomán foglalkozott ezzel a problémával. Készíttetett terveket a vízmegtartásra, öt helyszínen. Nemrég a WWF Magyarországgal közösen ebből kettőt választott ki a település. A természetvédő szervezet támogatásával elkészíttették a vízjogi engedélyes tervet. Csatlakozott a Coca-Cola Magyarország is, mert vállalta, hogy amennyi vizet feldolgoz, annyinak a megtartásához anyagilag hozzájárul. Összesen mintegy harmincmillió forintba került műtárgyak kialakításával megoldani az ábrahámszéki terület ideiglenes, szabályozható vízborítását. 25 ezer köbméter az a mennyiség, amit visszatartanak a legelőn és csatornában.

„Ősszel elkezdjük beengedni a vizet, és áprilistól május végéig fog kiszáradni, elkezd sarjadni a fű – mondta Sziráki Krisztián –, és júniusban, amikor kezdődik a nagy szárazság, lehet először kaszálni. A vízszintet többen is figyelik. A közeli tanya gazdája, mert hozzá van a legközelebb, figyel a csatornaőr, és már a vadásztársaság is, lelkesen. Arra nem számítottunk, hogy nem csak a környék vízháztartása javul, hanem olyan madarak is megjelennek azok a nagy felületen, amelyeket hosszú ideje nem lehetett látni. Ludak, de védett madarak is. Nem a spanyolviaszt találtuk föl, ez a terület és még jó néhány eredetileg ilyen volt, állt rajta a víz hónapokig.”

A domaszéki önkormányzatnál arra számítanak, hogy ebből a projektből ők is okulnak, és a gazdák is. Talán sikerül megnyerni azokat, akik a későbbi vízmegtartó beruházások érintettjei lehetnek. Már az is nyereség Sziráki Krisztián szerint, ha a földtulajdonosok tisztába jönnek azzal, hogyan működik a zsilip, mi a szerepe a betétpallónak, érdekli őket, mennyi víz van a csatornában.

Jellemző ránk, hogy – mint a Telex idézte Kozák Péternek, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) igazgatójának egy előadását – elvárjuk a természettől és az államtól, hogy pont akkor legyen vizünk, amikor szükségünk van rá, és csak annyi, amennyi kell, de ez nem megy ilyen egyszerűen.

https://telex.hu/belfold/2025/04/16/teljes-kiszaradas-hataran-a-duna-tisza-kozi-homokhatsag

Az Ativizig a Vizet a tájba programban 514 zsilipet zárt le olyan csatornákon, amelyeket eredetileg belvízelvezetésre építettek. Az igazgatóság is közölt egy drónfelvételekből összeállított videót a Facebookon arról, hogy a működési területén hol tart vissza vizet.

https://www.facebook.com/watch/?v=587437884343800

Ezek között egy nagyobb kiterjedésű terület látszik: Derekegyháznál egy magántulajdonú legelő. A többi helyen jellemzően csatornákban, illetve tóban tározzák a vizet, a nemzeti parkkal alakítottak ki vizes élőhelyet, vagy mint a Királyhegyesi-Szárazér esetében, olyan helyen, amely mindig vizes, nádas terület volt, ahol nem kell a tulajdonosokkal egyezkedni.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/jo-tartsuk-vissza-a-vizet-de-kinek-a-foldjen-276058

Válasz

Vízgazdálkodási agrármatek
# Balogh Péter | Vízválasztó Mozgalom

Számokat írok, ha szabad versben
és téziseket, hogy tanulhatóbb legyen,
hogy legyenek érthetőek és számon kérhetőek,
a számon kijött szavak a jövővel mérhetőek.

A nyári vízhozamokból (70 m3/s)
duzzasztással együtt sem (párszáz millió m3)
lehet kielégíteni a nyári vízigényt (5-10 milliárd m3)
a Tisza-alföldön (20-30 ezer km2).

Ehhez képest a nagyvizekből (árvíz-belvíz)
lehetne visszatartani a tájakban (árterekben)
annyi vizet, ami jelentősen segítene (2-3 milliárd m3)
a vízháztartás kiegyensúlyozásában (pont.)

A szabadversben szabad,
hogy nem rímelnek a szavak –
de lehet folytatom,
mert úgyis meg tudom
írni, hogy rímeljen,
hogy hogyan míveljen
a gazda a tájban
hogy legyen a spájzban
élelem és bor,
a félelem és por
helyett, ami akkor terem,
ezen a csodálatos helyen,
ha marad a szántás,
és elmarad a váltás.

Nyugi, ez nem kisajátítást jelent,
de nem is kotrást meg öntözést megent’,
hanem a szabályozás igazítását,
s így a használat változtatását.

Minthogy most hamis a szabályozás,
a mező- és a vízgazdálkodás,
mert irracionális használatokat tart fenn:
szántókat az árterekben lenn.

Ezek mélyfekvésű területek,
a lánykori nevükön árterek,
nem a megmaradt hullámterek,
hanem túl gátakon, ahol a belvíz remeg.

Ezek a drágán kiszárítottak,
most már csak veszteséget hoznak,
pedig lehetnének igazi édenkertek,
életet termelő hasznos területek.

A szántás már úgysem éri meg
a következő évtizedet,
mert a sivatagban, porban
hiába is menne jobban

a traktor, még ha precíziós is,
megszületett már a diagnózis:
az életet kiölte a szántogatás,
nem éri meg a felforgatás.

Mert szerkezetet nem épít a vas,
hanem csak rombol, pláne, ha saras,
mint avas szalonna a szájat,
vagy a savas bor a májat.

Hanem a talajt a gyökér építi,
de nem, ha a traktorját szépíti,
hanem ha növényben folytatódik,
s millió mikróba hozzá kapcsolódik.

Ha nem éri meg, hogy az ártérben víz legyen,
a vízből legelő, és azon marha egyen,
akkor rosszul számoltak – át kell programozni:
a józan eszünkhöz végre igazodni.

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2024/12/06/vizvalaszto-mozgalom-vezetoje-koltemeny/

http://elotiszaert.hu/vizvalaszto-hatteranyagok/

http://www.emberestisza.blogspot.hu/

http://www.pusztairoka.hu/

https://www.facebook.com/helyesember

Előzmény

Válasz

„Nincs olyan, hogy káros víz” – az élő Tiszáért küzd a nagykörűi gazdálkodó | 2025.03.21.

Tévedés, hogy a vízpolitika hiányzik Magyarországon: igazi agrárpolitika nem létezik. A mezőgazdaság rendeli meg a vízlevezetést immár 150 éve, és ameddig ebben nincs alapvető változás, a vízhelyzet sem javul – mondja Balogh Péter. A nagykörüi gazdálkodó geográfus egyike volt annak a néhány civilnek, aki a 2022-es pusztító aszály után életre pofozta a hazai vízmozgalmat, és ma is viszi annak zászlóját. Állítja: nincs káros víz, csak helytelen tájhasználat, még az árvíznek is meg kellene találni a helyét a tájban. Balogh Péter mindent megtett, hogy hasson a kormányzati politikára, a magát tradicionalistának valló, lovas hagyományőrzőként a Kurultájon is fellépő geográfus ügyét mégsem a Fidesz, hanem az ex-LMP-s Keresztes László Lóránt karolta fel. Portré a nagykörüi harcosról, a végén a Vízválasztó Mozgalom programjának ismertetésével.

„Gazdálkodó geográfus vagyok, így, vessző nélkül, hogy az első szó jelzője a másodiknak. Tudományos módszertanom a helyivé válás. Egyszerűen az, hogy itt vagyok: gumicsizmával, traktorral, cigányokkal vidéken, az alföldi tájjal, benne az emberekkel. Azonos vagyok a kutatásommal és higgyék el, egészen más információkat lehet így kapni, hogy te tartod az állatot, neked hiányzik a víz, mintha ugyanezt egy városi intézet fizetéses kutatójaként csinálnám.”

Balogh Péter, a Vízválasztó mozgalom szervezője, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke a nagykörűi Tisza-parton sétálva fejtegeti ezt. A Szolnokról származó geográfus huszonöt éve él és gazdálkodik itt, 40 hektáron: korábban szürkemarhákkal és juhokkal is foglalkozott, mostmár csak ló van saját, és a hullámtéri területein bérbe legeltet húsmarhát, valamint a mentett oldali gyepeken kaszálót tart fenn. Mégis, alapvetően tanárnak tartja magát: „Ember és Természet(e) között akarnék közvetíteni, a fenntartható kapcsolat megtalálása céljából.”

Balogh Péter a 2022-es aszály óta kibontakozó civil vízmozgalom egyik fő figurája: konferenciákat, fórumokat, akciókat szervez. Az egyik leglátványosabbat pont innen néhány méterre, ahol most sétálunk: a nagykörűi Tisza kiszáradó medrében tartottak ülést az aszályhelyzetről 2024 szeptemberében, mégpedig a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága keretében, ahova csak két ellenzéki képviselő jött el, a kormányoldal távol maradt.

×××

– Mikor érezte először, hogy baj van a vízzel?

– 1997. március elsején beszéltem róla először tudományosan.

– Elég konkrét válasz.

– Emlékszem, mert akkor volt az első szakmai előadásom, a Bolyai Szakkollégium házi konferenciáján. Arról szólt, hogy tájhasználat-váltás kell, mert ami most van, az fenntarthatatlan.

– Sok-sok évvel a nagy hőhullámok, aszályok előtt járunk, amikor még bőven volt víz. Miből következtetett a bajra?

– Egyrészt megtanultam az iskolában, hogy 500 mm csapadék van az Alföldön, amire jut 800 mm-nyi párolgás, úgyhogy kéne az árvíz, amit viszont levezetnek. Másrészt Szolnok alatt nőttem fel, a kiszélesedő Tisza ártér volt a játszóterünk. Apám mérnökember, de nagyon erős történelmi és természetorientált nevelést adott. Rövid idő alatt rájöttem, hogy a mai, csatornává tett Tisza-folyó alig emlékeztet arra, ami eredendően lenni akarna. És hogy

-- amikor kimondjuk azt, hogy „Meg kell menteni a Tiszát!”, akkor az egész tájról beszélünk, melyet a tiszai vízrendszer hozott létre.

Ezért beszélek eredendő, tehát létéből fakadó működésről: a hegyekből anyagot szállított, lerakta, elteregette, formákat hozott létre, és a struktúrához sajátos működés társult, ami fenntartotta az életet. Ezért kell táji léptékben gondolkodnunk. Élő tájban. És a tájba természetesen beleértendő az ember is. „Természetesen” a természetellenes ember is. Csakhogy az ellenműködő ember tönkreteszi az eredendő működést, ami által ellehetetleníti az életet. A sajátját is. Azt kérdezte, miből látszott már az ezredforduló előtt, hogy elindult a kiszáradás. Menjünk vissza 2000-be, amikor a nagy árvíz volt a Tiszán: a hullámtéri színültig volt, de 200 méterre kiszáradtak a békák az aszályban. Feltettem a kérdést: miért nem teszik ide a vizet? Ide való, helyből pedig rengeteg van, csak a víz helyét elfoglalták a szántók.

×××

– Sikerült összeültetnie kormányzati és ellenzéki politikusokat, akik látszólag konszenzussal beszélnek arról, hogy a probléma valós, lépni kell. Elégedett?

– Hangsúlyozom, hogy ez a kérdés és koncepció felülemelkedik a pártpolitikai cirkuszon. A politikával mint államigazgatással van dolgunk, minthogy övé az ágazatok feletti felelősség, és így a változtatás lehetősége. Ennek megfelelően az elégedettségtől nagyon messze vagyunk. Örülök, hogy több politikus megtalálta a témát, Keresztes László Lóránt már az első Vízválasztón is ott volt, csendben végighallgatta, átlátta a koncepció helyességét, megjegyzem, földrajzos doktori fokozattal rendelkezik, és azóta a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökeként segíti a mozgalmat. Neki köszönhető a januári hatékony helyszín és rendezés. A vezető politikusok közül egyedül Dúró Dóra keresett meg, aki mint az Országgyűlés alelnöke kapott tőlem tájékoztatást, és láthatóan megértette a valós problémát és a megoldási javaslatunkat. Toroczkai László beleállt a zsilipzárásba is a Zöld Gerillával – igyekszünk mi is használni a cirkuszi porondot. A kormányzat hivatalos bizottsági meghallgatásokon kapott tájékoztatást, fogadott Farkas Sándor miniszterhelyettes úr, de láthatóan a jelenlegi rendszerben maradtak,

-- eddig sajnos a Fidesszel nem sikerült megértetnünk a téma jelentőségét. Országosan a „vas és acél” értékrend szerint zajlik a nehézipar és az iparszerű gyarmatosítás erőltetése,

a „környezet” és a „civil” fogalmak teljes és végzetes félreértése mellett. Megyei szinten is bántó az értetlenség. Úgy gondolják, hogy ez csak valami környezetvédelmi ügy, ami eleve nem fontos, és egyébként is valami balos dolog.

– Ön alföldi gazdálkodó, lovasnomád hagyományőrző, fellép a Kurultájon, a harcostársai sem tőrőlmetszett „libernyákok”. Miért is nem rohant önhöz tárt karokkal a Fidesz?

– Nem tudom, nem értek a politikához. Az egyesületünk alelnöke hagyományosan jó kapcsolatban van a Fidesszel, csak sajnos a párt politikáján ez nem látszik.

https://www.valaszonline.hu/2025/03/21/balogh-peter-vizvalaszto-tisza-aszaly-alfold-tajgazdalkodas-interju/
___

VÍZVÁLASZTÓ NYILATKOZAT

a táji vízvisszatartásért

Alulírottak megfelelő szakértelmünk, gazdálkodói érintettségünk, illetve állampolgári véleményünk alapján ezennel kijelentjük, hogy a kialakult vízgazdálkodási vészhelyzet hatékony kezelése érdekében át kell térni a vizeket a tájban megtartó vízgazdálkodásra és tájhasználatra!

A víz visszatartása a tájban gazdasági, klímavédelmi, fenntarthatósági, tehát nemzetstratégiai és biztonsági kérdés. A feladat nem a vizek levezetése, hanem a vizek megtartása a tájban, történelmi alapokon a modern kihívásokhoz igazított fokgazdálkodás, ártéri tájgazdálkodás; az esővíz és a használt vizek visszaforgatása. A többletvizek befogadására alkalmas tájhasználat kialakítása a megoldás az elsivatagosodás ás a kezdődő katasztrofális éghajlati események kivédésére.

A vizeknek helyet biztosító tájhasználathoz át kell értelmezni az árvíz és a belvíz fogalmakat, igazítani a meglévő műtárgyak üzemeltetési szabályzatait, valamint az agrárszabályzókat és támogatásokat, hogy a vízpuffer hasznosítású területek (halastó, rét, fás legelő, rizsföld stb.) szerves részévé váljanak a mezőgazdasági kultúrának.

A fentieknek megfelelően kérjük az egyéb érintett szakmák képviselőit, természet- és társadalomtudósokat, mérnököket, gazdasági és jogi szakembereket, a szakmai és politikai vezetőket, hogy segítsék a víz- és tájhasználat ilyen irányú szemléletváltását és mielőbbi átalakítását!

https://viz-valaszto.hu/nyilatkozat/

Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület

http://elotiszaert.hu/

Előzmény

Válasz

A Kárpát-medence most úgy néz ki, mint amiből ki van húzva a dugó | 2025. március 1.

-- A Tisza a főnök, ő a vezér, mi csak alkalmazkodhatunk hozzá

– hangzik el a Vadvízország című dokumentumfilm egy pontján, ami ezt a rég elfeledett igazságot próbálja érzékletesen bemutatni a folyó mellett élő, utolsó mohikánnak számító idős halászok és gazdálkodók segítségével.

A Bartha Máté és Illés Zsófia Szonja rendezte 27 perces film az egyike annak a négy nyertes munkának, amit a Néprajzi Múzeum MaDok-pályázatán díjaztak, és nem véletlenül. Az alkotók a fátyolos látványvilágú, melankolikus hangulatú filmben egy olyan eltűnőben lévő világot mutatnak meg a Tisza partján, amit a klímaváltozástól sújtott Magyarországon mindenkinek látnia kell. Legfőképpen azoknak, akik az árvizekben még mindig a pusztítást látják és nem a lehetőséget, és az évről évre aszályosabb időjárás idején is a Duna és a Tisza letöréséről, megrendszabályozásáról beszélnek, és győzelmet hirdetnek a folyók felett egy-egy sikeres árvízvédelmi védekezéskor – vagyis annak örülnek, hogy több tízmillió köbméter vizet engedünk ki az országból, miközben az Alföld egyes részein már félsivatagos állapotok vannak.

A Vadvízország egyik főszereplője, Földházi Péter, egy cölöpökre emelt, kiszuperált vasúti kocsiban él a Tisza partján, a Nagykörű melletti Dobapusztán. ...

A nagykörűi Tótáné Pethő Rózsa emlékszik arra, hogy gyerekkorában még alkalmazták az ártéri gazdálkodást. Ez a gazdálkodási mód volt az, ami miatt még a 19. század közepén is Európa éléskamrájának tartották a Tisza völgyét. Mint mondja, nagy büszkeség volt, ha ott valakinek földje volt, mert az számított a legjobb minőségű földnek Nagykörűn. Emlékszik a gazdag növényvilágra, ami a víz levonulása után megjelent a földeken, például a népnyelvben forrasztófűnek is nevezett fekete nadálytőre, aminek virágaival kislányként tündéreset játszottak. Bár már idős, még mindig szereti és viszi a gazdálkodást, „belemerítem a kezemet a földbe, beleszagolok és érzem az illatát, mert illata van a földnek”.

Nincs egyedül azzal a véleményével, hogy ezen a környéken a Tisza adja az életet. Ecker Tamás az árvízvédelmi töltésről mutatja, hogy

-- míg a hullámtérben minden élénkzöld és buja, a gát túloldalán, a Tiszától „megmentett” agrársivatagban sárga, barna, kiégett a föld a csapadékszegény időjárás következtében.

Tamás az egyike annak az utolsó néhány nagykörűi ártéri erdő és szántóföldi gazdálkodónak, akik a kétezres évek elején feléleszteni kívánt ártéri gazdálkodást folytatják – az 50 év körüli férfi a legfiatalabb közülük. Reggel kihajtja a hullámtérbe a birkáit, naponta kétszer, kézzel feji a tehenét, a szárnyasai a kertben szaladgálnak, a kukoricását kézzel takarítja be, az erdejéből gondoskodik a téli fűtéséről.

Azt mondja, az emberek régen együtt éltek a folyóval, várták az árvizeket, mert az hasznot hozott nekik, az újjáéledést látták benne és nem a rombolást, mint manapság. Szerinte a folyószabályozásokkal mi okoztuk magunknak azt, hogy a Tiszában az ellenséget látjuk, holott csak együtt kellene élni vele, ahogy azt régen is tették az itt élők – és ahogy azt ma teszi még néhány maradék, a filmben is bemutatott ember.

Bár a Vadvízország rekviemnek is beillene, azonban csendes reményt és követendő mintát is ad arra, hogy miképpen kellene egészségesebben kapcsolódnunk a minket körülvevő tájjal és természettel, hogyan lehetne visszatérni egy természet- és emberközelibb szabályozáshoz.

A filmet legközelebb március 13-án 18 órakor lehet megnézni a Néprajzi Múzeumban.

https://telex.hu/kult/2025/03/01/vadvizorszag-tisza-okologiai-tajhasznalat-vizmegtartas-dokumentumfilm-kritika

Válasz

Páratlan együttműködés indult a vízért | 2025. január 10.

Az elmúlt évek brutális szárazságai, és az Alföld elsivatagosodása komoly kihívást állítanak az egész ország elé, nemcsak az agráriumban. A magyar vállalatoknál az egyik legjelentősebb ESG kockázat a víz. Erre a kihívásra adott választ több, mint száz szakember egy teltházas konferencián, tudományterületeken és politikai oldalakon átívelően.

A tegnapi Vízválasztó konferenciájával zászlót bontott a Vízválasztó Mozgalom is, melynek célja, hogy becsatornázza az önkéntesek, civil szereplők, szakemberek és a döntéshozók energiáit, hogy minél több helyen és minél hamarabb elinduljon a vízmegtartás a tájban. A táji vízmegtartás elméleti alapjait két évvel ezelőtti konferenciájuk alkalmával letették a szakemberek a Vízválasztó Nyilatkozat meghirdetésével, amihez azóta rengetegen csatlakoztak. A Vízválasztó Mozgalom egyszerre szakpolitikai agytröszt, ágazati lobbicsoport és mintaprojektek kivitelezői. Most nyílik meg a lehetőség mindenki számára ezen a linken, hogy az ügyben aktív szervezettel együttműködjenek akár vízmegtartó projekt tervezésben, finanszírozásban, vagy csak ha valaki egy hétvégén gumicsizmát felhúzva szeretne tenni a vízért.

Az eseményen az állami döntéshozókon a vízügyi szakembereken és a tudományos élet képviselőin, valamint a gyakorlati mérnöki kivitelezőkön túl még számos civil és gazdasági szereplő is felszólalt. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága társszervezőként vett részt az eseményen így mutatva annak politikai súlyát. A konferencia fővédnöke Kassai Lajos lovasíjász, az eseményen Litkai Gergely a zöldügyekben aktív humorista is rámutatott a helyzet fonákjára, hogy egyszerre félünk a víztől árvízkor egyszerre szomjazunk rá aszálykor.

https://greenfo.hu/hir/paratlan-egyuttmukodes-indult-a-vizert/

Élő videóközvetítésen lehetett követni a konferenciát a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökének a csatornáján.

https://www.youtube.com/watch?v=z7VP8Gykd2o

https://www.youtube.com/watch?v=g2VHUc1WNz0

Válasz

Nem halaszthatjuk tovább a vízvisszatartást az Alföldön! | 2024. október 11.

Nem árvíz idején, hanem egész évben kell tárolni a csapadékvizet – helyi szinten is.

A felmelegedés és az emberi tevékenység egyaránt felelős az Alföld fokozatos kiszáradásáért. Noha a közelmúltban átvonuló árhullám kapcsán számos felvetés a folyókon érkező víztöbblet részleges tározását hiányolta a probléma orvoslása érdekében, hosszú távú, tartós megoldás elsősorban a helyben lehulló csapadékvíz átgondolt, hosszú távú visszatartásától remélhető – hangsúlyozta Dr. Jakab Gusztáv, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi adjunktusa az Agroinform.hu-nak nyilatkozva.

A súlyosbodó aszályjelenségek az elmúlt években már nem csupán a Duna-Tisza közi Homokhátságban, hanem a Tiszántúl és a Nyírség egyre nagyobb területein is komoly gondot okoznak, egyre növekvő területen téve bizonytalanná a megtérülő gazdálkodás feltételeit. Kézenfekvő megoldás lenne a vizek visszatartása az adott területeken, ám a termőterületek ilyen célú beáldozását mindeddig komoly érdekellentétek akadályozták.

„Miközben a szakma egy része nagy (egyébként hosszú távon szintén szükséges) beruházásokban, jelentős víztározók építésében gondolkodik, nem szabad alábecsülni a helyi szinten, az adott tájegységen belül megvalósítható, olcsóbb, egyszerűbb és természetesebb megoldások jelentőségét sem" – mutat rá Dr. Jakab Gusztáv.

Nagy lehetőség a Natura2000 területek bevonása

A Natura 2000 ökológiai hálózat az ország területének 21,4%-át fedi le. E területeken jelenleg csupán elvétve folytatnak vízvisszatartást: a Natura 2000 gyepterületeken a mai napig folyik el az értékes víz. Már az is jelentős kedvező változást hozna, ha az itteni vizek visszafogását megoldanák, vagy akár a másutt keletkezett belvizeket sikerülne ide átvezetni. Komoly előnyt jelent, hogy e területeken a gazdálkodás jelentette ellenérdekek is jóval kevésbé akadályoznák e projektek megvalósulását.

https://www.agroinform.hu/szantofold/nem-halaszthato-tovabb-a-viz-visszatartasa-az-alfoldon-76382-001

Válasz

Áder János és Nagy István szerint így lehet kamuzással pénzt tarhálni az EU-tól | 2024. október 2.

Áder János volt köztársasági elnök és Nagy István agrárminiszter egy podcastban maguk ismerték el, hogy Magyarország milyen fogalmazási trükkel hív le klímaalkalmazkodásra szánt pénzeket öntözési célra az Európai Uniótól.

Sokat elárul Magyarország sérülékenységéről az, hogy míg a Duna völgyében rég nem látott árvízzel küzdöttünk, addig az ország nagy részén a talaj mélyebb rétegeiből még mindig rengeteg víz hiányzik, gyakorlatilag most is aszály van. Évek óta jelen van a közbeszédben, hogy ne legyünk többé az átfolyó vizek országa, tároljunk minél több vizet, de csak lassú változás látszik ebben. Az aszály okozta károkat legkönnyebben a mezőgazdaság tudja forintosítani, nem véletlen, hogy Áder János pont Nagy István agrárminisztert kérdezte a podcastjában.

https://www.youtube.com/watch?v=fiROW1YO8pc

Magyarországon évtizedek óta arról hallani, hogy még nagyobb területeket kéne öntözni, de ebben sem történtek óriási előrelépések. Nagy a beszélgetésben megemlítette, hogy az Európai Unió egyáltalán nem nyújt anyagi támogatást ahhoz, hogy öntözésre használjunk fel vizeket. Ennek ellenére Magyarország megpróbált erre pénzt szerezni.

„Akkor, amikor a magyar kormány az MFF-programba (az unió hosszútávú pénzügyi keretei) beillesztett egy egymilliárd eurós kérést arra, hogy öntözésfejlesztési programot hajtsunk végre, akkor az volt az első, amit kihúztak, hogy nem lehet uniós fejlesztési forrást öntözésre használni” – mondta az agrárminiszter. Ezt a szabályt az unió az ivóvízbázis védelme érdekében hozta, válaszolta a miért kérdésre.

-- Áder erre – jogosan – megjegyezte, hogy nem csak az ivóvízbázis rovására lehet az öntözést fejleszteni, hanem vízvisszatartással, felszíni vizek elvezetésével, talajvíz felhasználásával, csatornákban tárolt vízzel is lehet öntözni. „Ezért kellett nekünk is megváltoztatni a nyelvhasználatot. Nem azt mondjuk, hogy öntözési célú vízfelhasználás, hanem azt mondjuk, hogy ökológiai vízpótlás-rendszer kiépítése” – mondta erre Nagy. Majd Áder kajánul hozzátette: „Használjátok a biodiverzitás szót, az általában rögtön működni szokott.” Nagy pedig helyeselt: „Az európai központ szereti. Megtaláltuk ennek a módját.” A miniszter ezután arról beszélt, hogy ezekkel a pályázatokkal a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Pluszból (Kehop) tudtak pénzt szerezni.

https://greenfo.hu/hir/ader-janos-es-nagy-istvan-szerint-igy-lehet-kamuzassal-penzt-tarhalni-az-eu-tol/

A Kehop mellett ugyanakkor vannak olyan alapok, ahonnan lehetne öntözésfejlesztésre pénzt szerezni. A Közös Agrárpolitika (KAP) például erre hivatott, és idén júliusban Nagy István pont a KAP magyar aloldalán számolt be arról, hogy több mint 1200 öntözési projekt kapott támogatást az agrárminisztériumtól. A Vidékfejlesztési Programban öntöző telepek üzemeltetésére, fenntartására, illetve új öntözési beruházások előkészítésére lehetett pályázni. Ebből is kiderül, hogy az EU támogatja az öntözést, csak a kettős finanszírozást próbálja elkerülni. Ahogy egy ökológiai szakember fogalmazott nekünk: „Ez olyan, mintha Magyarország a klímaalkalmazkodási forrásokra nem tartana igényt, nem érezné ezt a problémát szükségesnek, hanem próbálná a forrásokra vonatkozó előírásokat kijátszani.”

Ezzel együtt vannak olyan projektek – ilyen például a Homokhátság vagy a Nyírség vízpótlásának terve –, amelyek vegyesek, az ökológiai, klímaadaptációs célok megférnek bennük a gazdaságiakkal. A mezőgazdasági profit növelése és az élelmezésbiztonság fenntartása is támogatható, csak nem mindegy, melyik kalapból.

-- Áder és Nagy a beszélgetésükben arra mutattak példát, hogy hogyan lehet zöldre festeni egy szürke infrastruktúra-fejlesztést, ami nem feltétlenül van összhangban a klímaalkalmazkodással vagy a természetvédelemmel.

.A nyelvhasználat-váltás nem most kezdődött. Míg az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. év CXIII. törvényben korábban öntözési közösségek szerepeltek, ma már fenntartható vízgazdálkodási közösségeknek nevezik ugyanezeket. Sajnos egy névváltás viszont önmagában nem garantálja azt, hogy egy öntözési közösség egyszerre fenntartható vízgazdálkodást folytatóvá válik. Pedig az alapvető cél ez lenne. A magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben is vízpótlórendszerekről emlékeznek már meg, míg a dokumentum egy korábbi tervezetében ugyanezeket még főművi öntözőrendszerekként tárgyalták.

Az átcímkézés nem mindig működik, ahogy azt a témát követő forrásunk mondta, „két éve, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) vízgazdálkodásra fordítható forrásai közül egyetlen, szavakkal zöldre festett projekt sem ment át a szűrőn, így bukott el a vízügyi ágazat százmilliárdos fejlesztési forrásokat, amik most fájóan hiányoznak az árvízi és aszály miatti védekezéskor.”

Az agrárminisztériumot többször is kerestük az adásban elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban, hogy nem gondolja-e Nagy István károsnak, hogy zöldre próbálnak festeni projekteket, de egyelőre nem kaptunk választ.

https://telex.hu/belfold/2024/09/30/nagy-istvan-ader-janos-zoldre-festes-vizgazdalkodas-aszaly-arviz

Válasz

Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület: Egyesületünk a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra és Alapítvány partnereként elkötelezett abban, hogy széles körben megismertesse az emberi hatásokat a felszín alatti vizeinkre.
Ahhoz, hogy hitelesen és közérthetően tudjuk továbbadni ezt a tudást nekünk is képezni kell magunkat.

Szeptember 27-én újra "beültünk az iskolapadba" az ELTE Kutatók Éjszakáján és meghallgattuk Mádlné Dr. Szőnyi Judit Professzor asszony előadását, valamint megismerkedtünk az új kutatási eredményekkel.

A Professzor asszony bemutatta a természetalapú célzott felszínalatti vízutánpótlás (NaBa-MAR) koncepcióját, valamint láthattuk azt a deszkamodellt, ami laboratóriumi körülmények között képes szemléltetni a felszínalatti vízáramlások és a NaBa-MAR működését. Ennek közérthető, egyszerűbb változata a tavaly elkészült „vizes-terepasztal”.

Mindenkinek ajánljuk a kisfilmet, amiben bemutatják a Kerekegyházán végzett kutatásokat, valamint a NaBa-MAR rendszer működését.

Ha bárki úgy gondolja, hogy ezek után ő is alkalmazni szeretné a településén, vagy otthon ezt a módszert, mindenféleképpen keresse a Professzúra kutatóit, mert az adott területen való alkalmazhatóságról először meg kell győződni.

Kerekegyházát a felszín alatti vizek felmérésével, hosszas számításokkal, a terepi viszonyok megismerése után választották ki.

Van megoldás az ország kiszáradása, az elsivatagosodás ellen, de ehhez rendszerszintű szemléletre és teljes elköteleződésre van szükség mindenki részéről.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=852450350351244&set=pcb.852451457017800

NaBAR-MAR innovációról készült kisfilm itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=NBsAOJ7pDnE

Minden megosztást köszönünk! <3

Válasz