2025 fortepanos kedvencei – és 30 izgalmas darab a 9 ezer friss fényképből | 2026. 01. 03.

2025-ben kilencezer új fényképpel bővült a Fortepan digitális fotóarchívum, így már közös vizuális emlékezetünk 212 ezer apró darabkája érhető el bárki számára, ingyenesen. Az idei termés is rendkívül gazdag: a professzionális fotósok hagyatékaitól a családi albumok kincseiig minden megfért egymás mellett.

Inkey Tibor fotográfus életművéből már korábban is elérhettünk válogatást – pályájáról külön cikkben is megemlékeztünk –, 2025-ben azonban újabb 1500 felvétellel gazdagodott a gyűjtemény a szerző 1930-as és 40-es évekből származó korszakából.

Különleges mérföldkő Eötvös Loránd fizikus-politikus-hegymászó sztereóképeinek „egyesítése”: az SZTFH Földtani Szolgálata és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum által őrzött felvételek mostantól a Fortepanon adnak randevút egymásnak.

Friss képeink gerincét idén is a családok adományai adják. Bartók Bélától Petri Györgyig, Párizstól Brassóig, a Tanácsköztársaságtól a 87-es nagy havazásig kerültek fel új fotók a honlapra. Műtermek, lövészárkok, egy dunai őrnaszád, cserkész jamboree. Jezsuita térítők, hegymászók az Alpokban, önkéntesek a spanyol polgárháborúban. Észak-Erdély, Bácska, bombázások Kolozsváron és Budapesten. Új egyetem Veszprémben, ’56 színesben. Az első út Nyugaton, turisták és emigránsok, hosszú hétvégék hátizsákkal.

A felejtés ellen 2026-ban is legjobb a Fortepan!

https://24.hu/belfold/2026/01/03/2025-fortepanos-kedvencei-es-30-izgalmas-darab-a-9-ezer-friss-fenykepbol/

Válasz

Tanítónő volt, csirkefogó lett, végigfotózta Csongrádot – a képei most kincset érnek | 2025. december 21.

A 96 évesen meghalt csongrádi Kalmár Margit életénél csak most előkerült fotói izgalmasabbak: olyan hétköznapi dolgokat is megörökített, amelyekről a korabeli újságok nem írtak, mert megszokottak voltak, de alig száz évvel később esetleg már emlékük sincs.

Nyár elején tíz fotóalbumot kapott a csongrádi Tari László Múzeum. A család, amely birtokolta a mintegy négyezer képet tartalmazó gyűjteményt, Pintér László helytörténeti kutató javaslatára döntött úgy, hogy inkább átadja azt az intézménynek. A felvételeket 1928 és 1936 között készítette Kalmár Margit tanítónő és húga, Ilona, ezek mintegy tíz százalékát már ismerte a múzeum, mert a kilencvenes évek elején rendezett egy kiállítást Kalmár Margit tiszai képeiből. Most derült ki, hogy a gyűjtemény az akkor megismertnél jóval nagyobb és izgalmasabb. Olyan épületek, emberi helyzetek, természeti értékek is láthatók a képeken, amelyekről a korabeli újságok nem írtak, mert megszokottak voltak, de alig száz évvel később esetleg már emlékük sincs.

Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, a múzeum igazgatója december 16-án, kedden tartott vetítést a képekből a csongrádi Régi Galériában. Minden fotóról elmondta, amit tudni érdemes, Kalmár Margitról is.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/tanitono-volt-csirkefogo-lett-vegigfotozta-csongradot-a-kepei-most-kincset-ernek-278166

Válasz

Tanítónő volt, csirkefogó lett, végigfotózta Csongrádot – a képei most kincset érnek

Bakos AndrásBakos András 2025. december 21.

Kis-Magyarország

A 96 évesen meghalt csongrádi Kalmár Margit életénél csak most előkerült fotói izgalmasabbak: olyan hétköznapi dolgokat is megörökített, amelyekről a korabeli újságok nem írtak, mert megszokottak voltak, de alig száz évvel később esetleg már emlékük sincs.

Ajánlom

Nyár elején tíz fotóalbumot kapott a csongrádi Tari László Múzeum. A család, amely birtokolta a mintegy négyezer képet tartalmazó gyűjteményt, Pintér László helytörténeti kutató javaslatára döntött úgy, hogy inkább átadja azt az intézménynek. A felvételeket 1928 és 1936 között készítette Kalmár Margit tanítónő és húga, Ilona, ezek mintegy tíz százalékát már ismerte a múzeum, mert a kilencvenes évek elején rendezett egy kiállítást Kalmár Margit tiszai képeiből. Most derült ki, hogy a gyűjtemény az akkor megismertnél jóval nagyobb és izgalmasabb. Olyan épületek, emberi helyzetek, természeti értékek is láthatók a képeken, amelyekről a korabeli újságok nem írtak, mert megszokottak voltak, de alig száz évvel később esetleg már emlékük sincs.

Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, a múzeum igazgatója december 16-án, kedden tartott vetítést a képekből a csongrádi Régi Galériában. Minden fotóról elmondta, amit tudni érdemes, Kalmár Margitról is.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/tanitono-volt-csirkefogo-lett-vegigfotozta-csongradot-a-kepei-most-kincset-ernek-278166

Válasz

Nincs se víz, se áram, se net, de elég, hogy hét ágra süt a nap | 2025. december 21.

„A kint tartózkodásom alatt egyáltalán nem volt meleg víz, az áramkimaradások pedig szinte mindennapossá váltak. Az internet lassúságára és az áruhiányra addigra már fel voltam készülve, hiszen ezekkel 2023-ban is nap mint nap szembesültem. A helyzet ilyen mértékű romlása mégis mellbevágó volt” – mesélte a Telexnek Szász Lilla. És hozzátette, hogy ha valaki előzetes tájékozódás, elegendő készpénz és élelem nélkül érkezik Kubába, nagyon gyorsan egy szabadulószobához hasonló rémálomban találhatja magát.

Vansben vagy Nike-ban járnak, Bruce Lee-ért és a Miami Heatért, a Pepsiért és a Taxisofőrért, az Iron Maidenért és Che Guevaráért rajonganak. Azokon a ritka napokon pedig, amikor működik az országban a net, büszkén pózolnak, és gördeszkás trükkökkel frissítik az Insta-profiljukat. A Mert talán holnap kisüt a nap képein Havanna hatalmas, megviselt skate parknak tűnik. Elszánt tizen- és huszonévesek a lakói. Megállt körülöttük idő.

Szász Lilla a budapesti tranzit.hu és a havannai Artista X Artista magyarországi és kubai művészek részére meghirdetett rezidencia- és csereprogram keretein belül járt először Havannában 2023-ban. Két évvel később pedig saját szervezésben tért vissza, hogy folytassa a megkezdett munkát. Fiatalokat fotózott, akik a városi internetes hotspotok köré tömörülve kommunikálnak egymással és a külvilággal. Kubában 2016 óta érhető el az internet. Már amikor elérhető.

Szász Lilla munkáiról elsőre Larry Clark fotói és filmjei jutottak eszembe – a Külvárosi rockerek című 2005-ös film szerintem különösen közeli referencia. A fotós Ryan McGinley műveit, illetve a kubai Alejandro González AM-PM című sorozatát említi a fontos inspirációi között.

https://www.icp.org/browse/archive/constituents/larry-clark

https://ryanmcginley.com/

http://www.alejandrogonzalez-studio.com/downloads/Alejandro-Gonzalez-dossier-20190930.pdf

„A 2010-es évek végén fiatal kubai alkotók egy csoportja már elkezdett egy teljesen új narratívát építeni a szigetről, saját közösségeikben és a külvilág számára egyaránt. Az el paquete korszakától a mobilinternet megjelenéséig fokozatosan hibrid történetmesélőkké váltak: egyszerre voltak vloggerek, utcai riporterek és hétköznapi srácok. Olcsó telefonokkal, szakadozó wifiparkokkal és a kubai élet összes nehézségével együtt olyan mikrosztár-identitásokat hoztak létre, amelyek mindig a cubano de a pie, vagyis a hétköznapi emberek valóságára fókuszáltak, tudatosan nem a politikára.

A Mert talán holnap kisüt a nap című sorozatból a tervek szerint 2026 márciusában, az INDA Galériában nyílik majd kiállítás a Budapest FotóFesztivál keretein belül, a kubai fotókból pedig közösségi összefogással készül egy album is, amelynek itt lehet hozzájárulni a munkálataihoz.

https://www.ulule.com/because-the-sun-may-rise-tomorrow/
___

700 méter a havannai Calle G és a Paseo del Prada utcák hossza, ahol a kubai fiatalok szívesen lógnak, mert itt található a 35 nyilvános wifi-pont egyike a kommunista ország fővárosában. Erről a 700 méterről kapta címét az az anyag, amit Szász Lilla fotográfus két éve készített a városi törzsekről. Kuba azóta még súlyosabb válságba süllyedt, és a második rész már azokra az elszánt fiatalokra koncentrál, akik az exodus ellenére az országban maradtak (az elmúlt néhány évben a 11 milliós Kuba lakóinak legalább a tizede elhagyta az országot, amit a kubai történelem legnagyobb exodusaként tartanak számon). A fotográfussal a kubai fiatalok ellenállásáról beszélgettünk, és arról, hogy ebben hogyan segít nekik az országban 2016 óta elérhető internet.

https://qubit.hu/2025/03/01/kubai-fiatalok-akiknek-a-deszkazas-es-a-szorf-jelenti-a-lazadast

Válasz

Gól - labda nélkül | Csudai Sándor emlékére

Egyszer elküldtél nekem egy fotót. Az volt a kép címe, hogy gól. Szegény kapus a földön feküdt. A gólvonal tisztán látszott. A fű zöld volt, rajta megcsillantak az esőcseppek. A kapufa töve szépen illeszkedett a földbe. Mint egy művészi alkotás. Csak egy dolog nem volt a képen. A labda.

Mondom, Te Sanyi, ez mitől gól? Hol a labda? Tudtam persze, hogy a hálóban, csak ugratni akartalak. Mert ez a kép labda nélkül is zseniális volt. Mint azok a képek, amiket készítettél. Majdnem az összes. Évekig nevettünk ezen. Persze, te komolyan és a lelkedre vetted a dolgot. Innentől kezdve csak olyan képeket kaptam, amin ott volt a labda.

A Bükk-hegységben valami időnként feltörő forrást kerestünk. Órák óta gyalogoltunk. Te energikusan, tele lendülettel. Hát hogyne, hiszen akkor már naponta sétáltál fel a Gellért-hegyre. Én másfél mázsásan, magamat vonszolva. Te a mobiloddal kerested a buzgárt. Én a papírtérképpel vesződtem. Te ott nevettél rajtam. "Boomer vagy Lanti", ezzel ugrattál. Bezzeg az applikáció. Amely egyszer csak bemondta az unalmast, mert az erdő mélyén mar nem volt térerő. Na, ekkor jöttem én. Diadalmasan a magasba emeltem a rongyossá hajtogatott papírtérképet és azt lobogtattam. A forrást nem találtuk meg. Röhögve iszkoltunk le a hegyről, mert a sötétség fenyegetően közeledett. Már akkor és ott fenyegetően közeledett.

A párizsi olimpián hajnaltól éjszakáig mentél. Mindig kérdeztem, hova? A kérdést sem értetted. Életed első és most már tudjuk, utolsó olimpiája volt ez. Mindenütt ott akartál lenni. Olyan sportágakon is, amin nem volt magyar. Mintha csak azt gondoltad volna, hogy ki kell használni minden pillanatot. Párizs óta jártál Japánban, Indiában. Legyalogoltad az El Caminót. Mintha csak tényleg azt érezted volna, hogy menned kell. Ki tudja, mennyi időt szab ki a sors egy ember életének. Díjakat nyertél és vettél át. Más emberek legboldogabb vagy legboldogabbnak hitt pillanatait fotóztad, amikor esküvőkön tűntél fel. Hajnalonta Budapest utcáit róttad. Így született meg az egyik díjnyertes képed, a furcsa színű napkorongról és a Gellért-hegyről. Sosem lazítottál. Éjjelente képeket válogattál. Csak egy-egy elejtett félmondat, egy-egy messenger üzenet tudatta, hogy folyamatosan kerested a boldogságot.

Életem legkedvesebb fotóját is neked köszönhetem. Odahaza kiemelt helyen van. Ha rosszkedvem van és ránézek, elillan a baj. Feleségemmel, Orsival egy igazán különleges napot töltöttünk együtt veled, hármasban. Egy olyan nap volt ez, amikor a tél tél volt. Amikor a nap is sütött, de valójában megveszett bennünket Isten hidege. Amikor a Balaton partján a szél és a mindent szorító fagy különös virágokat, alakokat kreált jégből. Ez az elkapott másodperc, ez az egymásra nézés tényleg a tökéletes pillanat volt. Olyan, ami tényleg kevésszer adatik meg egy ember életében.

Nem tudom, neked hány ilyen pillanatod volt. Nem tudom, mert alig-alig akartál magadról mesélni. Mindig azt mondtad: nem te vagy az érdekes, hanem a képek. Hosszú órákat ültünk egymás mellett a kocsiban. Mégsem ismerhettelek meg igazán. Óvtad és védted magad, miközben tudtad, hogy ez a világ nem a zsenik és a művészek legjobb alkotóhelye. Mert itt ezeket az embereket nem értik meg - soha. Az egyik nap ordítanak velük, a másik nap díjakkal halmozzák el őket. Most, hogy ezeket a sorokat írom, csak reménykedni tudok abban, hogy rövidre szabott földi utad során te is átélhettél legalább egy tökéletes pillanatot. Akár az El Camino céljában. Akár Párizsban. Akár azon a halálosan unalmas focimeccsen, ahol megszületett a labda nélküli gól fényképe.

Ma már a tél sem tél. Csak egy vacak, semmitmondó, örömtelen, szürke massza. A mi telünk, amikor az ember tényleg becsukná maga mögött a kaput. Hosszú ideje ilyen. Nincsen hó, nincsen hideg, csak a mindent elnyelő köd, amelyből a magasra törő csúcsok tudnak csak olykor kiemelkedni. Mint ahogyan a te egyéni látásmódod, a most már az örökkévalóságnak megmaradó képeid is kiemelkedtek. Most majd sokan citálják a "legenda" meg a "zseni" szavakat. Erre te csak legyintenél. Jól is tennéd. Elkoptatott, kiüresített frázisok lettek ezek. Márpedig, ha van valami, ami nem illik hozzád, akkor pont ez. Az üresség, a szürkeség - akkor sem, ha a téged ismerők, szeretők lelke feketébe öltözik.

Pár nap és nagyon sok helyen kigyulladnak a fények. A gyertyák. Amelyeknek az oldalán leszaladó, majd megmerevedő viaszgömböcskék pont olyanok, mint a könnycseppek.

Csudai Sándor fotóművész
1987-2025

https://www.facebook.com/photo/?fbid=3447851682032224

Az egyetlen kép, amit akkor készítettünk róla, amikor munkában volt
___

Szombat hajnalban holtan találták a Városligetben, a Néprajzi Múzeum épületénél Csudai Sándor fotóriportert. „A helyszínen bajtársaink egy negyven év körüli férfi halálának tényét állapították meg” – válaszolta megkeresésünkre az Országos Mentőszolgálat. Csudai az épület tetejéről eshetett le.

Csudai 1987-ben, Budapesten született, a Práter utcai Szakképző Iskolában tanult fényképészetet. A Mediaworks munkatársa volt, korábban dolgozott fotóstúdiókban, fesztiválokon, magazinoknak és online lapoknak is. Munkásságát 2015-ben Junior Prima díjjal, 2019-ben a legtehetségesebb 35 éven aluli fotósoknak odaítélt Hemző Károly díjjal ismerték el, de volt Sajtófotó díjas is.

Csudai halálhírét Lantos Gábor sportújságíró erősítette meg a Facebookon

https://telex.hu/belfold/2025/12/21/meghalt-csuai-sandor-fotomuvesz

Válasz

A punk New Yorkban soha nem halt meg, csak átalakult | 2025. november 30.

Emmanuel Rosario 1989-ben, dominikai bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Számára a fényképezés sokáig nem művészi útkeresés vagy önmegvalósítási projekt, hanem a hétköznapokból való menekülés volt. A Harlemben töltött, gyakran feszült és kiszámíthatatlan gyerekkora 2006-ban gyökeresen megváltozott, amikor egy fényképezőgépet kapott ajándékba. A fotózás lehetőséget teremtett, hogy megértse és feldolgozza a körülötte lévő valóságot.

https://www.emmanuelrosario.com/

Korán hatottak rá azok az alkotók – Mary Ellen Mark, Nan Goldin, Larry Clark –, akik őszinte, sokszor kegyetlenül közeli képeken keresztül mutatták be a társadalom peremére szorult közösségeket. Később barátja, Theo Gosselin is inspirálta, aki hasonlóan intim, személyes tekintettel közelített az általa fotózott emberekhez. Ez az elemi közvetlenség lett Rosario saját munkájának alapvetése is.

https://telex.hu/foto/2025/11/30/nyc-punk-scene-emmanuel-rosario-mai-mano-haz

Emmanuel Rosario NYC Punk Scene című kiállítása 2025. október 28. és december 7. között ingyenesen megtekinthető a Mai Manó Házban.

Válasz

Egyszerű, diszkrét, és olyan, mint egy üres vászon – megválasztották 2026 színét | 2025. december 4.

A „Cloud Dancer”, azaz a felhőtáncos nevet kapta a Pantone Intézet által jövő évre kiválasztott szín, amire már a neve is utal, az ugyanis nem más, mint a fehér, egészen pontosan a színskála 11-4201-es árnyalata – írja a Time.com. Az intézet 27 éve minden évben kiválaszt egy kiemelkedő színárnyalatot, ami meghatározza majd a következő év trendjeit az öltözködéstől a lakberendezésig. Az idei szín a „Mocha Mousse” volt.

A magát „globális színhatóságként” definiáló cég szerint a „Cloud Dancer” légies jelenléte úgy hat a „zajos világban, mint a belesuttogott béke és nyugalom”. Ez az első alkalom, hogy a Pantone fehér színt választott azóta, hogy 1999-ben elkezdte megnevezni az év színét.

A cég a bejelentésben azt is írta, hogy „a Cloud Dancer, hasonlóan egy üres vászonhoz, az új kezdet iránti vágyunkat jelképezi. A régimódi gondolkodásmód rétegeit lehámozva megnyitjuk az ajtót az új perspektívák, új szempontok előtt”.

A Pantone Intézet ügyvezetője a sajtóközleményben azt írta, hogy a változásokkal teli időszakban, amikor „újragondoljuk a jövőnket és helyünket a világban, a Pantone 11-4201 Cloud Dancer egy diszkrét árnyalat, amely a tisztaság ígéretét hordozza magában”. Az embereket körülvevő zaj és nyüzsgés már elviselhetetlen, és megnehezíti, hogy meghalljuk a belső hangunkat. „A Cloud Dancer a tudatos egyszerűsítés felé visz, javítja koncentrációs képességünket, és megszabadít minket a külső hatások zavaró tényezőitől.”

https://telex.hu/karakter/kultura/2025/12/04/pantone-feher

Válasz

Klaus Kampert photography

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1155231553447818

https://www.klauskampert.com/portfolio-category/bw/

Válasz

Józsefváros Újság: 1957 óta működött, és 2022-ben zárt be a Budapest Cukrászda, amely tehát túlélte az egész Kádár-korszakot, de a magas energiaárak és az infláció végül a padlóra küldte a Bródy Sándor utcai műintézményt és daliás tátracsúcsait. Egy ideig úgy tűnt, hogy a hely akár újra is nyithat más tulajdonosokkal, most ez az elvi lehetőség is szertefoszlott: a belső teret teljesen kipucolták, és sivár csomagautomata nyílt a helyén. A portálon fent még olvasható a cukrászda egyik korábbi állapotából megmaradt felirat. Bent némi csempe a falon emlékeztet a múltra. # Fotók: Huszár Boglárka

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1469802205150412

Válasz

Hová menjünk, miket nézzünk novemberben? Szerfüggőségből merítő tárlatot és Mary Ellen Mark világhírű szociofotóit is ajánljuk | 2025.11.1

https://refresher.hu/10547-Hova-menjunk-miket-nezzunk-novemberben-Szerfuggosegbol-merito-tarlatot-es-Mary-Ellen-Mark-vilaghiru-szociofotoit-is-ajanljuk

Válasz