A normandiai partraszállás egyetlen női tudósítóját oda se akarták engedni, egy hajó vécéjében kellett elbújnia | 2025. január 2.

Az amerikai Martha Gellhorn regényíróként sem volt ismeretlen, de az utókor elsősorban a 20. század egyik legfontosabb háborús tudósítójaként emlékezik rá: hat évtizedes karrierje alatt tizenkét fegyveres konfliktusról tudósított, szinte mindenhol ott volt a 20. században, ahol épp zajlott a történelem, és szó szerint addig dolgozott, amíg látta a papírt, amelyre írt.

1936-ban a Collier's Weekly nevű újság megbízta, hogy tudósítson a spanyol polgárháborúról – ekkor még mindig nem volt 30 éves sem. Madridba utazott, ahol a cikkeiben az ostromlott város lakóinak sorsára összpontosított a harcok helyett. Későbbi munkásságára is az volt a jellemző, hogy a civilek szemszögéből közelítette meg az eseményeket, a konfliktusok által sújtott átlagemberekről írt. „Elkezdtem arról írni, hogy mi történik azokkal, akiket ma valódi embereknek nevezünk, és ez talán valami más volt. Senki más nem csinálta ezt, mert nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy odarohanjanak és megmondják, hogy valaki a harctéren előrenyomult vagy visszavonult-e. Még amikor katonákról kezdtem el írni, akkor is mindig mint emberekről írtam róluk” – mondta egy interjúban 1997-ben, egy évvel a halála előtt.

A következő években a világ több pontján is dokumentálta a második világháborúhoz vezető eseményeket, majd magáról a háborúról is végig tudósított, Németországtól Hongkongig, Csehszlovákiától Burmáig.

1944 júniusában sajtóakkreditációt kérelmezett a brit kormánytól, hogy tudósíthasson a normandiai partraszállásról, de mint minden női újságíróét, az ő kérelmét is elutasították. Nem hagyta ennyiben a dolgot: Anglia déli partjához utazott, ahol nővérnek adta ki magát, így feljutott egy kórházhajóra, ahol rögtön bezárkózott a vécébe, és potyautasként kelt át a La Manche csatornán. Miután két nappal később kikötöttek Omaha Beach közelében, egy orvosi csapattal partra szállt, hogy segítsen a sebesültek ellátásában – és ezzel egyúttal ő lett a partraszállás egyetlen női tudósítója.

Miután kiderült a szabályszegése, rövid időre letartóztatták, és megfosztották hadi tudósítói akkreditációjától, de ez nem különösebben zavarta: Olaszországba utazott, hogy folytassa a munkát, majd a háború végéig küldte a tudósításait a Collier’snek. „Követtem a háborút akárhova, ahol el tudtam érni” – mondta később.

A háború után a dachaui koncentrációs táborról írt, nem sokkal annak felszabadítása után – ezt az írását a BBC a 20. század egyik leghíresebb riportjának nevezte. Amit ott tapasztalt, az saját bevallása szerint örökre kísértette: „Sokkal kegyetlenebb volt, mint a háború. Olyan embertelen állapotok között, rabszolgasorban és kegyetlenségben tartották ott az embereket, amilyeneket nemhogy nem láttam még soha, de elképzelni se tudtam, hogy lehetséges. Nem túloztam el. Csak leírtam.”

Később tudósított a vietnámi háborúról és az arab–izraeli konfliktusokról is. Már elmúlt hetvenéves, amikor a közép-amerikai polgárháborúkról írt, Panama 1989-es amerikai megszállásakor pedig már 81 évesen dolgozott. Csak a kilencvenes években vonult vissza, így a balkáni konfliktust már nem vállalta. „Túl öreg vagyok. A háborúhoz fürgének kell lenni” – mondta.

1992-ben egy sikertelen szürkehályogműtét miatt maradandó látáskárosodást szenvedett. Ennek ellenére 1995-ben még tett egy utolsó külföldi munkautat, hogy a brazíliai szegénységről írjon. A cikke meg is jelent, de már csak nagy nehézségek árán tudott dolgozni, a saját kéziratait sem tudta elolvasni.

Élete végére szinte teljesen megvakult, és petefészekrákja alakult ki, amely a májára is átterjedt. 1998. február 15-én, 89 évesen Londonban egy ciánkapszula lenyelésével öngyilkos lett. Nem csak újságcikkeket hagyott maga után, élete során húsz könyve is megjelent.

Lábjegyzet

Gellhorn volt Ernest Hemingway harmadik felesége a négyből, 1940 és 1945 között voltak házasok. 1936-ban, egy családi karácsonyi utazás során ismerkedtek meg az íróval a floridai Key Westben. Spanyolországba már együtt utaztak el a polgárháborúról tudósítani, és a következő karácsonyt Barcelonában töltötték. Hemingway az 1940-es, legendás regényét, a polgárháborúban játszódó Akiért a harang szólt Gellhornnak ajánlotta.

Kettejük viharos és háborúkkal tarkított kapcsolatából 2012-ben játékfilm is készült Hemingway és Gellhorn címmel, Nicole Kidman és Clive Owen főszereplésével.

Hemingwaynek nem véletlenül csak cikkünk végén jutott hely. Gellhorn világ életében rossz néven vette, hogy Hemingway feleségeként vált híressé. Amikor interjút kértek tőle, rendszerint feltételül szabta, hogy Hemingway ne is kerüljön szóba. „Több mint negyven éve vagyok író. Író voltam, mielőtt találkoztam vele, és író voltam, miután elhagytam. Miért kellene csupán lábjegyzetnek lennem az életében?”

Ezúttal a neves írónak jutott a lábjegyzetsors.

https://telex.hu/eszkombajn/2025/01/02/martha-gellhorn-hadi-tudosito-normandia-partaszallas-spanyol-polgarhaboru-ernest-hemingway

Válasz

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya kiírta

a 43. magyar sajtófotó pályázatot

A pályázatra elsősorban a hazai és határon túli magyar sajtó munkatársainak jelentkezését várjuk, de a megmérettetés – a korábbi évekhez hasonlóan – minden 18. életévét betöltött pályázó számára nyitott.

A pályázatra beküldött képekből vándorkiállítás és Az év fotói címmel album készül.

Pályázni 2024. január 1. és 2024. december 31. között készült képekkel lehet a Hír- és eseményfotó, a Képriport, valamint minden „egyedi” kategóriában. Az időbeli korlátozás nem vonatkozik a többi „sorozat” kategóriára, ahova több éven átívelő, elemző pályaművek is beküldhetők, de ezekben is kell, hogy szerepeljen 2024-ban készült felvétel.

A pályázatra jelentkezés menete

Pályázni kizárólag online módon lehet, a Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás hivatalos honlapján.

https://sajto-foto.hu/main

Részlet Szollár Zsófia "Tanár nélkül nincs jövő!" című képriportjából.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1108585714611127

Előzmény

Válasz

A századelő ünnepi képeslapjaiból nyílt kiállítás a Budavári Palota Csikós udvarában | 2024. november 29.

Boríték nélkül – Téli képeslapok a boldog békeidőkből címmel a századelő ünnepi képeslapjaiból nyílt szabadtéri kiállítás a Budavári Palota Csikós udvarában. A 2025. február 10-ig látogatható tárlaton 16 szabadon álló, kivilágított installációban összesen 32 tablófelületen tekinthető meg az ünnepi képeslapok világa.

https://kultura.hu/a-szazadelo-unnepi-kepeslapjaibol-nyilt-kiallitas-a-budavari-palota-csikos-udvaraban/

Válasz

Csengőszóra érkezett a Vörös Hadsereg – 80 éve kezdődött Budapest ostroma | 2024.12.24.

Az utolsó ajándékok beszerzése, sütés-főzés, fadíszítés – így telik egy átlagos nap a budapesti háztartásokban december 24-én. Nem volt ez máshogy 1944-ben sem, a lakosság nagy része próbált az ünnepre figyelni, és nem a közelgő, pár naposra saccolt harcokra. Szenteste azonban nemcsak az angyalok, de a Vörös Hadsereg is megérkezett Budapestre, és kezdetét vette a II. világháború egyik legvéresebb városostroma, ami másfél hónapig tartott.

-- Tegnap karácsonyt akartunk ünnepelni, nem nagy kedvvel, mert az ágyúszót már nagyon közelről hallottuk, de a kis Pisti miatt még feldíszítettük a karácsonyfát. Délig meglehetősen csend volt, nem hallottunk rossz híreket, a rádió is csak német sikerekről számolt be. Éppen azt mondta, Esztergom ismét a kezünkön van, és Budapestről szó sem esett. De kora délután telefonhívást kaptunk apám egy barátjától – egy őrnagytól –, aki közölte velünk, hogy a Vörös Hadsereg egy éke Hűvösvölgyön át már behatolt a fővárosba Pasarétig, és az Új Szent János kórháznál súlyos harcok vannak. Mindenesetre ez derült égből villámcsapásként hatott, első pillanatban nem is tudtuk elhinni. Hogy a rádió nem az igazat mondja meg, azt tudtuk, de ilyen meglepetésre nem számítottunk. Ugyanis, erről az oldalról olyan váratlan volt, Csepel felől egy ilyen hír természetes lett volna. Állítólag Esztergomnál keltek át a Dunán, és így tudtak előrenyomulni a budai oldalon. Ez a hír a még meglévő kevés ünnepi hangulatunkat is elűzte, csak a gyerek kedvessége vidított fel egy kissé, és az ő kedvéért elfojtottuk könnyeinket, s mi is mosolyogni kezdtünk, hallva örömrivalgását a csillogó karácsonyfa láttán. Délután még átszaladtam nagymamához, ők természetesen nem sejtettek semmit. Az utcán megfigyeltem az embereket, akik kisebb-nagyobb csomagokkal siettek haza, arcukon az ünnepi várakozással. Senki sem tudott arról, ami a szívemet olyan nehézzé tette, és azt kívántam, hogy a mai napon senkinek se kelljen megtudnia a rossz hírt. Csak katonák és rendőrök siettek komoly arccal, és éppúgy nézték a többi embert, mint én, kissé irigykedve, hogy ők talán még egy szép estét tölthetnek a családjukkal, de ez nekünk nem adatott meg.
Juhász Eszter a Gellért-hegy alján, az Orlay utcában lakott ekkoriban. A 21 éves, fiatal édesanya végig vezette a naplóját az ostrom alatt. A naplót böngészve, azt más ostromnaplókkal összevetve, kitűnik, hogy nemcsak az számított az ostrom megélése szempontjából, kit mennyire üldözött a hatalom, hanem az is, hogy a város melyik részén élt. A Gellérthegyen december 24-én még úgy lehetett tenni, mintha a főváros nem lenne bekerítve, Buda másik odalán, a Széll Kálmán tér környékén már kevésbé voltak optimisták a lakosok. Az 1934-ben született H. S., aki 10 éves volt az ostrom alatt, a következőt mondta:

-- Mi a Szász Károly utca 1-ben laktunk, de a nagynénémék és a nagymamámék a Városmajor utcában. Karácsonykor mindig mentünk hozzájuk is, és ez akkor is így volt. A mi pincénk nem volt olyan biztonságos, volt, hogy légnyomás miatt meghalt ott egy család még a bombázások alatt, így beszéltek róla már korábban, hogy ha ostrom lesz, akkor a Városmajor utcai pince biztonságosabb. Mikor 24-én átmentünk, már a pincébe volt a karácsony. Nem volt fánk, csak pár ágacska volt befőttes üvegben, és azt díszítettük de papírral. Énekeltünk és sárgaborsó főzelék volt a vacsora. Aztán végül már nem mentünk haza, ott voltunk végig az ostrom alatt.
https://welovebudapest.com/cikk/2024/12/24/budapest-ostroma-2-vilaghaboru-voros-hadsereg/

http://autovezetes.network.hu/video/zene/hobo_blues_band__moszkva_ter_blues_a_leirasban_kepekkel

Válasz

Különleges fotókon mutatkoznak be a magyar táncművészek az ország közterületein | 2024. november 27.

2024 novemberében indult a Nemzeti Táncszínház új imidzskampánya, így azóta Budapest közterületein és a vidéki nagyvárosokban köszönnek vissza a karakteres táncos fotók. Egy hároméves népszerűsítő sorozatot zár ezzel a táncművészet fellegvára, melyet a „Hiszünk a tánc erejében” szlogen mentén terveztek meg. Fő céljuk az volt, hogy a táncművészetet a társulatokon, a táncművészeken és az alkotókon keresztül még közelebb hozzák a közönséghez.

A hároméves kampány során a Nemzeti Táncszínház a 2022-es évet a társulatoknak szentelte. A „Társulatok Éve” képei a tánc közösségteremtő erejét mutatták meg a Táncszínházban fellépő együttesek kör alakú csoportképeinek – társulati „mandalák” – segítségével. Sikerült egy olyan egységes képi világot teremteni, ahol a náluk fellépő különleges társulatok azonosan, mégis a rájuk jellemző egyediséggel jelenhettek meg.

A társulatokról készült csoportképek többsége igazán hajmeresztő módon, a nagyszínpad magasba emelt lámpahídjáról kihajolva, pár fotó pedig villás emelőn, létrán, zsinórpadlások peremén vagy plafonra szerelt vasállványokon végrehajtott tornamutatványok segítségével készült. A társulatok által kitalált pózok egy része tervezetten, míg a többség a helyszínen improvizálva született.

https://papageno.hu/intermezzo/2024/11/tancmuveszek-fotosorozatok-az-orszag-kozteruletein/

Válasz

TOLDI ZORAN MFVSZ- A (Érsekújvár) a Magyar Fotóművészek Világszövetségének 2X ÉV FOTÓMŰVÉSZ TAGJA, a világszövetség által szervezett XXIV. Nemzetközti-Magyar Fotószalonon Általános kategóriában HOSSZÚ ÚTRA KÉSZÜLŐ EMBER TEKINTETE c. alkotásával OKLEVELET nyert.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1073623724777115&set=a.121973786608785

Gratulálunk, további sok sikert kívánunk.
https://www.mfvsz.com/hu/tagsag/tagsag/468

Válasz

Nem látjuk azt a rettenetes telet – Budapest ostromának lappangó képeit keresi a Fortepan és az Eidolon | 2024.11.22.

Budapest ostromának 80. évfordulóján a Fortepan és az Eidolon közös felhívással fordul a nyilvánossághoz abban a reményben, hogy a fiókok, szekrények mélyén talán még ott lapulnak a 20. századi történelem vizuális dokumentumai. A város újkori történelmének a legnagyobb traumájáról alig maradtak fenn magánemberek által készített fotók. Vajon miért? Nem látjuk az óvóhelyeket, a gettót, a szétlőtt lakásokat, a nyilasokat, a kitörést – szinte semmit, csak a harcok utáni állapotokat. Tudjuk, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, de bízunk benne, hogy még nem késő. A Válasz Online médiapartnerként támogatja a kezdeményezést.

https://www.valaszonline.hu/2024/11/22/ostrom-80-kepmentes-1944-45-budapesti-lappango-kepek-fortepan-eidolon-valasz-online/

Válasz

„Szemléltessük ennek forgalomra gyakorolt hatását” – szemelvények a magyar közlekedésbiztonság történetéből | 2024. 11. 16.

A magyar közlekedésbiztonság története nem csupán a szabályok fejlődésének krónikája, hanem egyben a technikai újítások, társadalmi szemléletváltások és tragédiák lenyomata is. Az első szabályzatok még az 1800-as évek közepén, a lovas kocsik korában születtek, ám az automobilok megjelenésével gyökeresen új problémák merültek fel: gyorshajtás, ittas vezetés, és az infrastruktúra hiányosságai. A 20. században a közlekedési szabályok folyamatos korszerűsítésére volt szükség, miközben a balesetek száma drámaian nőtt. Az oktatás és propaganda egyaránt szerepet játszott a közlekedési kultúra fejlesztésében, amelyhez természetesen az új technológiák, például jelzőlámpák és közlekedésirányító rendszerek is hozzájárultak. Fortepan fényképtörténet érdekes anekdotákkal fűszerezve.

„Minden szerencsétlenség és rendzavarás megelőzése végett a hídi kocsiúton szorosan megtartandó az átkelési sor, és más kikerülése akár kocsival vagy egyéb járművel, akár lóháton, valamint a kocsi- vagy gyalogúton tartózkodás is tilos” – írták az első komolyan vehető budapesti (pest-budai) közlekedési szabályzatban 1849-ben, bár ez csak a Lánchídra vonatkozott. A bérkocsisok közlekedési rendjét viszont csak 1884-ben alkották meg, két évvel később a lóvasútét és a teherszállító lovas szekerekét, külön fejezetet szentelve a szarvasmarha vontatta kocsiknak.

-- A főváros belterületén járművet bivallyal vontatni tilos

– írták a rendeletben.

https://24.hu/belfold/2024/11/16/fortepan-forgalom-magyar-kozlekedesbiztonsag-tortenete-kresz-balkez-szabaly/

Válasz

Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi | 2022. június 17.

Csoszó Gabriella fotóművésznek egyszerűen elege lett, ezért ment ki az utcára. Alkotóként kivonult azokból a hivatalos terekből, amelyeket a hatalom elfoglalt és uralt. A tüntetések dokumentációja azért lett fontos neki, mert nyomokat gyűjtött arról, hogy a dolgok megtörténtek. Az utcán aztán megtalálta a valódi ellenzéki hangot. És a tizenötezer leválogatott fotó ennek a hangnak az állandó jelenlétét is szépen bizonyítja, a nyomait a több mint háromszáz eseményen keresztül pontosan rögzíti. A bátorság és a kiállás pillanatai is ezek.
http://csoszogabriella.hu/

A fotóművész 2011. december 19-én fényképezőgéppel indult tüntetni az MTVA-székházhoz. A tévészékház előtti éhségsztrájk kezdetéhez kapcsolja a FreeDoc indulását. A FreeDoc egy belső elhatározásból és szabad akaratból létrejött független és élő fotógyűjtemény, ami rögzítette az elmúlt tizenegy év legfontosabb civil társadalmi mozgásait, és a mai napi aktívan dokumentál.
https://www.flickr.com/photos/145640943@N06/

A hatalmas archívum képei nem puszta dokumentumok és nem is keverhetők össze a helyszínekről tudósító sajtó képeivel sem. Mindketten dolgoznak perspektívákkal, komponálnak időnként egy kutyát a kép sarkába. Nyilvánvalóan a művész és a riporter is keresi az elkapott pillanatokat, a jó képeket. Utóbbinak illik függetlennek és távolságtartónak maradnia. De a témaválasztások is többször közösek: a hátrányokat elszenvedő társadalmi csoportok. Csoszó képeit gyakran érdemes tovább vizsgálni, a rajtuk lévő információt összeolvasni. Ilyen például a fekete anyagba burkolt és dróttal körbetekert Bibó István-szobor: a drót alá valaki munkáskesztyűt szorított, háttérben a Parlament egy részlete, ahol bent ülnek a bibósok.

A fotóriport célja a pontos és hiteles tudósítás. A fotóművész nézőpontjai azonban összekeverednek és össze is keveredhetnek. A FreeDoc képein jól követhető, ahogy a művész, és az aktivista a helyszíneken az évek alatt egy új szakmát is kitanul, így kapcsolódik be a fotóriporteri tekintet harmadikként. A sajtóval ellentétben ő lehet elfogult, de nincs szüksége túlzott látványoskodásra. Képei belső ismerettel készültek, és sokkal több mindent engedhet meg magának. Figyelme kiterjedtebb, a rendezőkkel együttműködve belülről tudósít. A témáit személyes elhatározásból kutatja fel, erőfeszítéseiért nem kap pénzt, nem a megélhetését biztosítja abból, hogy utcára megy akkor is, ha nincs kedve hozzá.

Az aktivista-fotós a helyzetével soha nem él vissza, másokért és nem a hatalom megtartásáért dolgozik. Szembesíteni és nem manipulálni akar. A FreeDoc képei azért készülnek, hogy segítsék a demokráciáért fellépő csoportok küzdelmét és az erről való forráshiányos tájékoztatást. A gyűjtemény teljes egészében jelenleg nem elérhető, hosszú távú célja, hogy legyen egy helye az interneten, a jövőben kutatható történelmi támpontot adjon, igazi archívum legyen.

Rajk László egykori műterme Art Department néven 2021 szeptembere óta galériaként nyitva áll a szabad művészetek számára. Csoszó Gabriella fotóművész, művésztanár és aktivista kiállítása saját, tizenegy éve épülő fotóarchívumát most Rajk László szellemiségével kötötte össze a régi műteremben. A Beszélő első száma fontos pontja a kiállításnak, csakúgy mint Rajk László kitűzőtervei, grafikái. Későbbi Hiányzó Paragrafus című műve és ennek kiállított részletei is a változásokat rögzítik. A paragrafusok a Magyar Köztársaság Alkotmányának azon paragrafusai, amelyek az Alaptörvénybe már nem vagy megváltozott formában kerültek bele. Így például ebben a formában az is kimaradt 2012-ben, hogy: 1. §: Magyarország: köztársaság.

(Cikkünk címe a Beszélő 1981-es első számának a legelső mondata. A politikai és kulturális folyóirat 2012 decemberében jelent meg utoljára, a rendszerváltásig illegálisan publikálták a legtekintélyesebb, mindvégig cenzúrázatlan újságot. A lap grafikai terve és sokszorosítása Rajk Lászlóhoz köthető, az ő lakásán készült a szamizdat, és onnan terjesztették.)

https://telex.hu/foto/2022/06/17/azt-mondjak-magyarorszagon-nem-tortenik-semmi

Válasz

Mi volt egykor a ma már ikonikus épületeink helyén? | 2024. 11. 02.

A Puskás Aréna helyén egy lóversenytér. A Hősök tere helyén egy pompás díszkút. Az ELTE campusa helyén egy hatalmas tó. Budapest legmagasabb lakóháza helyén pedig virágzó kertészetek voltak. A Fortepan fotóarchívuma nem csak a város meghatározó épületeiről őriz fotókat, de annak az emlékét is, hogy mi volt a helyükön, mielőtt megépültek volna.

Archív fotókat böngészve leggyakrabban azokon az ikonikus épületeken akad meg a szemünk, amiket személyesen is ismerünk, csak épp a környezetük más a régi képeken. Mert meglepő mondjuk, hogy milyen volt, amikor a Kossuth téren, még a Parlament megépültekor is ipari kémények álltak, vagy épp a Keleti pályaudvar, amikor még hatalmas park volt előtte. Ugyanilyen izgalmasak azok a meghatározó épületek, amelyek emlékét ma már csak fotók őrizik: a Petőfi Csarnokét és a Skála Nagyáruházét, a városligeti Regnum Marianum templomét és a régi pesti városházáét.

https://24.hu/belfold/2024/11/02/budapest-ikonikus-epuletek-elozmenyhelyszin-epitkezes-heti-fortepan/

Válasz