Herzog a streetfotó hercege | 2024.03.27.

Fred Herzog, német származású, később Kanadába emigráló utcai fotográfus, aki lenyűgöző képeivel az urbánus élet lényegét örökítette meg, ezáltal maradandó nyomot hagyva a fotóművészet világában. Sajnos csak meglehetősen későn ismerték el az utcai fotózás, és még inkább a színes fotózás egyik úttörőjeként, holott sokakat megelőzött őszinte, kendőzetlen, dokumentarista stílusával. Első komoly kiállítására 76 éves korában került sor a Vancouveri Művészeti Galériában, ekkor döbbent rá Kanada mekkora kincs az életműve. Fred egész életét Vancouver és más városok utcáinak dokumentálásával töltötte, mindezt rendkívüli érzékenységgel és éleslátással.

A kis herceg gyerekkora

Fred Herzog 1930. szeptember 21-én született Stuttgartban, Németországban. Gyermekkora az ellentmondásairól híres weimari demokrácia, valamint a második világháború viharos éveiben zajlott, ...

-- „A dokumentumfotózás mellett döntöttem – nem is ismertem még azt a szót, hogy
street photography, nem tudtam, hogy létezik ilyen kategória, én dokumentumfotózásnak
hívtam, és remekül szórakoztam Vancouver régi utcáin sétálva.” –Herzog.

Ezekben az években teljesedett ki benne a fotóművészet iránti szenvedély, melynek során olyan úttörő fotósok művei inspirálták, mint Henri Cartier-Bresson és Robert Frank. Tetszett neki, ahogy megragadták a mindennapi élet nyers, szűretlen valóságát. Ez később saját látásmódját is befolyásolta.

A legenda része, de sajnos igaz, miszerint az összes németországi képe odalett. Erről ő maga így nyilatkozott. „Most mit mondjak róluk, meséljem el a képeket? Gondolhatod, hogy csak volt közte egy jó kép.” A történet röviden annyi, hogy egy rozoga hajón érkezett a tengerentúlra, ami egy viharban majdnem elsüllyedt, de végül csak partot ért. Még cikkeztek is róla.

-- „A Németországban készített képeim mind elvesztek a hajón, amikor idejöttem, mert egy régi rozsdás vödör volt, ami majdnem elsüllyedt az Atlanti-óceánban. Víz alá került az összes poggyászom, tengervízben úsztak a képeim, szétmálltak, és az összes negatív megsemmisült a sós vízben.”

Vancouver for life

A keleti partra érkezők legtöbbször ott maradnak. Herzog is megjárta Ottavát, Torontót, de ő nyugatra kívánkozott. Ahogy Jim Morrison is mondotta volt: „The West Is The Best„. Végül Herzog Vancouverben, a jelentős ázsiai diaszpórával rendelkező multikulti városban kötött ki.

-- Herzog munkássága részben azért is értékelődött fel a laikus számára is, mert Vancouver
hatalmasat változott. Egy csendes vidéki városból egy igazi nagy metropolisz lett.
https://4bro.hu/herzog-a-streetfoto-hercege/

Válasz

A fény ösvényein: Szász-Bányász Anna fotográfus | Ways of Creation (portréfilm)
Képeit ma már fővárosi kiállítóterekben csodálja a közönség és a szakma, de ő ragaszkodik erdélyi szülőfalujának csendjéhez, a paraszti élet nyugalmához is. A fiatal lány székelyföldi családi gazdaságukban gumicsizmában istállót takarít, teheneket etet, aztán fényképezőgépet ragad, hogy megörökítse a nyugodt, békés jószágokat.
http://nepzene.network.hu/video/filmek_filmreszletek/a_feny_osvenyein_szaszbanyasz_anna_fotografus__ways_of_creation_portrefilm

Válasz

Triciklire szállt a postás, a fagyis meg a virágárus – a teherbringák virágkora

A városok mindennapi életéhez mindig is hozzátartozott, hogy az ott élők kisebb-nagyobb dolgokat, például iratokat, csomagokat, termékeket és – a telekommunikáció megjelenése előtt – információt: leveleket, képeslapokat küldözgettek egymásnak. A 19. század végén megjelenő kerékpár azonnal hatékony eszközévé vált a city-logisztikának, mert gyors kézbesítést, a célpontok rugalmas felfűzését tette lehetővé. A küldemények többsége általában belefért egy borítékba, kisebb dobozba vagy táskába, de ha mégsem, akkor a mázsányi súlyt is elszállítani képes teherbicikli jelentette a megoldást. Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő írása.
https://24.hu/belfold/2024/03/30/teherbringa-tricikli-tandem-aruszallitas-boy-nagyvaros-heti-fortepan/

Válasz

Ukrán katonaszobrok – fotókiállítás nyílik a Három Hét Galériában

Különleges kiállítás nyílik március 26-án a Három Hét Galériában: Marta Szirko ukrán fotóművész az Ukrajnát megtámadó orosz hadsereggel vívott ütközetekben megsebesült ukrán katonákról készített fotóit mutatják be. A kiállítás a Budapest FotóFesztivál 2024 hivatalos programjának része.

A Katonaszobrok Marta Szirko legjelentősebb humanitárius projektje, amelyen azóta dolgozik, hogy Oroszország teljes körű inváziót indított hazája ellen. Szirko művészetének középpontjában az emberi test szépsége és kecsessége áll, képei az ókori görög szobrokat idézi. A sebesült testek esendőségének érzékeny ábrázolásával Marta arra ösztönöz minket, hogy ne a tökéletlenséget lássuk meg, hanem a szépséget és a csodát.

Munkáin keresztül Marta fontos kérdéseket tesz fel. Hogyan változtatja meg egy végtag elvesztése vagy egy fajsúlyos sérülés az ember életszemléletét? Hogyan befolyásolják ezek a változások az emberi kapcsolatokat? Hogyan alkalmazkodnak az új valósághoz, és hogyan találják meg életük értelmét?

Galéria:
https://hvg.hu/itthon/20240322_ukran-katonaszobrok-fotokiallitas-nyilik-a-harom-het-galeriaban

Válasz

Egy régebbi, még a régi jó, klasszikus Indexen megjelent Fortepan rovat írásának tudományos szintre emelését határozta el Zsuppán András, amikor átdolgozta, kihegyezte és publikálta az 'A Curious Kossuth Relic from Serbia' - Egy különös szerbiai Kossuth-ereklye című cikkét az academia.edu oldalon.

Mivel a magyar történelem egyik fontos, a múlt században és azóta is évtizedek óta újra és újra elővett érdekes morzsája ez, ráadásul egy Fortepan kép is szereplője - nem beszélve Andrásról, aki törzsgárda-tag -, reméljük hogy nemsokára valamelyik magyar szakfolyóirat is átveszi publikálásra.
Addig is a pdf formátumú fájl előzetes regisztrációt követően szabadon letölthető, a magyar nyelű változat az angol nyelvű változat után olvasható.
https://mbasic.facebook.com/photo.php?fbid=813629447452400&id=100064160557418&set=a.202419638573387
Mi pedig gratulálunk, tudjuk hogy ez nehéz és szép munka volt!
https://www.academia.edu/116195607/A_Curious_Kossuth_Relic_from_Serbia
___

Tudtátok, hogy a járda eredetileg "prémium szolgáltatás" volt? A gyalogosok oda mehettek fel, ha saras, vizes vagy akár teljesen járhatatlan volt az út. Azonban nem volt kötelező a használata.

Többek között erről is mesélt Bereczky Ákos mikromobilitási szakértő az Auditórium legújabb adásában, ahol az is szóba került, melyik az a két furcsa kerékpárokra vonatkozó KRESZ-szabály, amelyik még a 19. századi állapotokat tükrözi, de máig nem törölték el :) Itt tudjátok meghallgatni: https://open.spotify.com/episode/1GXAtt86RHi97A9X1pq2h7

A képen a Blaha Lujza tér látható 1903-ban, az akkor még álló Népszínházzal (Nemzeti Színházzal) az előtérben. Fotó: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn
https://mbasic.facebook.com/photo.php?fbid=936453924812143&id=100053426325696&set=a.229134228877453
-- Zubreczki Dávid
___

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek tegnap a Magyar Nemzeti Galéria, Hungarian National Gallery harmadik emeleti tereibe, ahol a Fortepan mágusa, Tamási Miklós társaságában mutattuk be nektek az Első aranykor-kiállítás anyagát, benne Schoch Frigyes csodás fővárosi sztereofotóival, a századforduló Budapestjének hihetetlen részletességű képeivel, illetve az elmúlt száztíz-százhúsz év változásait bemutató képpárokkal.

A termeken néhány napig még végig lehet korzózni, szóval ha tegnap nem voltatok velünk, akkor szaladjatok fel a Várba, és nézzetek mindent. És ha már ott vagytok, pillantsatok rá az alsóbb szinteken lévő Bortnyik- és Vaszary-képekre is. Meg Csontváry taorminai görög színházára.
https://mbasic.facebook.com/photo.php?fbid=10224486806386224&id=1489282101&set=pcb.10224486807506252
(Fotók: Répási Erna, köszi értük!)
-- Vincze Miklós

Válasz

Kedves Barátaink!

A Fortepan 'Friss' kiadásában egyetlen szerző, Bor Dezső hagyatékából válogattunk közel ezer felvételt. A szerző által, nagyon szépen nagyított, részben albumokba, részben kartonokra kasírozott papírképek több szempontból is kivételesek. Ritkán fordul elő, hogy egy háború előtti hagyaték több mint négyezer papírképből álljon. Még ritkább, hogy ennek negyede közlésre érdemes, fontos, érdekes, jól komponált felvétel legyen. Végül kivételesen ritka, hogy a szerző egyszerre volt jó szemű családi fotós és a világra kíváncsi, képzett amatőr fotográfus, már-már hivatásos riporter.

Bor Dezsőt foglalkozása a Fővárosi (ma Szabó Ervin) Könyvtárhoz kötötte, ahol tisztviselőként dolgozott. Ennél talán fontosabb, hogy évtizedekig karnagyként és karmesterként tevékenykedett, elsősorban a Székesfővárosi Zenekarnál, aminek alapítója volt. A sorban - talán harmadikként - amatőr fotográfus volt, aki képeivel pályázatokon is szerepelt, itt-ott díjazták is a műveit. És mindezektől függetlenül, vagy mindezek előtt: egy pesti polgár volt, afféle öltönyös, középosztálybeli tisztviselő a Ferenc térről.

Fotóira talán ez a polgári nézőpont, élet- és létforma a legjellemzőbb. Kamerájával lelkesen követte a városi polgárság eseményeit és helyszíneit. Képein a 20-as, 30-as évek hétköznapi életének jellemző pillanatait láthatjuk: nagy havazásokat, társasági sportokat, a Tabán bontását, a Nemzetközi Vásár pavilonjait, cserkészeket a gödöllői dzsemborin, egy dunai evezősversenyt a rakpartról nézve. A világra nyitott érdeklődéssel fotózott iparosokat: fakitermelőket, kőfaragókat és hajósokat, utcai festőket és vásározókat. Felvidéki és ausztriai utazásokon, hazai kirándulásokon és budapesti sétákon, vagy a családi körben készült fényképei a két háború közötti polgári világ és világkép harmonikus, humánus, élettel teli lenyomatai.

Ha kíváncsiak egy ilyen békés, szemlélődő fotós képeire, akkor szívből ajánljuk Bor Dezső képeit!

A legérdekesebb 70 fotó itt:
https://fortepan.hu/hu/photos/?tag=best+of&cfrom=2024-03-12&upload=1710201600000

a teljes válogatás pedig itt látható:
https://fortepan.hu/hu/photos/?cfrom=2024-03-12&upload=1710201600000

Itt szeretnénk megköszönni a szerző idén 90 éves fiának, Bor Dezső Mihálynak, hogy megosztotta velünk édesapja felvételeit.

És külön köszönjük Bozóky Ildikó munkáját, aki a papírképeket digitalizálta, hogy Önök is láthassák azokat!

Barátsággal:
Tamási Miklós

Válasz

Láthatatlan fényképek - Kulcsszó nélküli, rejtőzködő Fortepan fotók

A Heti Fortepan 181. száma rólunk és rengeteg hátralévő munkáról szól:

A majd’ 200 ezer Fortepan fénykép közül 35 ezer olyan van, amelyet egy kulcsszó sem ír le, ezért nehéz a képrengetegben rájuk lelni. A Fortepannál természetesen a kulcsszavazás is közösségi alapon működik. Kedvcsinálónak mutatunk néhány példát arra, hogy milyen remek fotók nem kereshetők még az oldalon, hátha önnek is kedve támad közös XX. századi vizuális emlékezetünk hozzáférhetőségében segíteni egy csokor Fortepan fénykép kulcsszavazásával!
https://hetifortepan.capacenter.hu/kulcsszavazas/

További "felfedezendő" képeket így tud keresni:
Leírás nélküli képek: https://fortepan.hu/hu/photos/?nodesc=1
Kulcsszó (címke) nélküli képek: https://fortepan.hu/hu/photos/?notags=1
Leírás és kulcsszó nélküli képek: https://fortepan.hu/hu/photos/?nodesc=1&notags=1
___

A Kádár-kor manökenjeinek az arcát mindenki ismerte – de csak az arcukat. A népi demokrácia nem pártolta a sztárkultuszt, a kifutók csillagait is afféle ruhabemutató szakmunkásként kezelte. Ettől persze még felettébb irigyelt hivatás volt az övék.
Sztárok inkognitóban
N. Kósa Judit írása a Heti Fortepan 180. számában.
https://hetifortepan.capacenter.hu/manokenek/

Válasz

Fényképezőgép a telefon ellen. Van különbség a fotók között?

Egymásnak eresztettük a Sony fotózásra tenyésztett mobilját és a cég egyik fényképezőgépét, hogy megnézzük, mi a különbség az általuk készített képek között.

A digitális fényképezőgépek piaca az elmúlt másfél évtizedben gyakorlatilag összeomlott. Amíg 2010-ben még 121 millió ilyen terméket értékesítettek, addig ez a szám 2023-ra durván 6 millió darabra csökkent. Ennek hátterében nem a felhasználó attitűd megváltozása áll, az emberek nem szerettek ki a fényképezésből. Sőt, épp ellenkezőleg, a fotózás minden korábbinál népszerűbb, amiről a képmegosztó közösségi appok irgalmatlan sikere is tanúskodik.

A hagyományos gépek visszaszorulásában a bűnös az okostelefon, amelynek kamerás képességei rengeteget fejlődtek tizenöt év alatt. A gyártók óriási energiát fordítanak erre a területre, és az egyik fő termékígéret ma már az, hogy milyen remek anyagok hozhatóak össze a mobilokkal, amelyek így akár a fényképezőgépekkel is felvehetik a versenyt bizonyos körülmények között.
https://forbes.hu/a-jo-elet/fenykepezogep-vs-telefon-fotok-teszt/

Válasz

A vég – hogyan fotózta le egy amerikai a kommunista Románia utolsó napjait?

Amikor az amerikai David Hadaller a nyolcvanas években elkezdte közzétenni azokat a fotókat, amelyeket lopva készített a kommunista Romániában, a képek önálló életre keltek. A nyugdíjas akadémikusnak mára több ezer kíváncsi követője van.

Hadaller 1987 októberében érkezett Romániába Fulbright-ösztöndíjjal, hogy amerikai irodalmat és angolt tanítson, és 1989 májusáig maradt. Néhány hónappal később az országban kirobbant a forradalom, amely végül megdöntötte Nicolae Ceaușescu kommunista diktátort.

A 33 éves amerikai egyike volt annak a kevés nyugatinak, akik szemtanúi lehettek a tekintélyelvű szocializmus utolsó hónapjainak Romániában, lelkes amatőr fotósként pedig az egyetlen ember, aki színes filmen örökítette meg a mindennapi életet.

Hadaller most feltölti a képeit egy Facebook-oldalra, amelynek címe My Fulbright Year in Romania. Ennek már több mint tízezer, főként román követője van, akik gyakran személyes élményeikkel kommentálják a fotóit.
https://www.facebook.com/DrHadaller

Egy 1988. januári fotónál az egyik kommentelő megjegyezte: „Emlékszem azokra a vörös mozgólépcsőkre, gyakorlatilag mozdulatlanok volta, olyannyira, hogy a szennyeződés beleragadt a barázdáikba. Valójában csak sima lépcsők voltak.” A forradalom után, mint írja, „szinte varázslat volt újra működőképesnek látni őket – mintha egy gonosz átkot űztek volna el róluk.”

Egy másik román azt válaszolta, hogy a mozgólépcsők „most épp nem működnek, és ez már néhány éve így van”.
https://www.szabadeuropa.hu/a/a-veg-hogyan-fotozta-le-egy-amerikai-a-kommunista-romania-utolso-napjait/32807308.html
___

Teljhatalom: Nicolae Ceaușescu meghitt pillanatai

Egy családi fotóarchívum bepillantást enged az egykori román kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu és felesége mindennapjaiba. A vadászat volt a házaspárnak és belső körének, egyik kedvenc időtöltése. Az archívumban számos kép található arról a megalázó rituáléról is, amelyet "vadászkeresztelőnek" hívtak.

A képek egy majd' 6000 fotót számláló archívum részét képezik, melyet a Román Nemzeti Levéltár és az ország kommunizmus bűneit kutató intézete hoztak létre.
http://fototeca.iiccmer.ro/

Nagy reményeket fűztek hozzá az emberek, amikor Ceaușescu átvette a hatalmat, elsősorban azért, mert feloldotta a szólásszabadság korlátozását, határozottan elítélte Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállását. Ezeket a lépéseit Romániában és a Nyugaton is jó szemmel nézték.

Az 1970-es évekre a Ceaușescu rendszer elnyomó diktatúrává nőtte ki magát, a hétköznapi embereknek szinte középkori körülményekkel kellett megküzdenie, ráadásul gyakran ünnepelniük kellett a hatalmat.

... a Ceaușescu házaspárnak menekülnie kellett – Temesváron halálos áldozatokkal is járt a kormányellenes tüntetések leverése. Ceaușescuék helikopterrel próbáltak biztonságba jutni, de elfogták, és 1989. december 25-én egy vidéki laktanya udvarában kivégezték őket.
https://www.szabadeuropa.hu/a/nicolae-ceausescu-/31223491.html

Válasz

Amióta világ a világ, mindig megmozgatták az emberek fantáziáját az elhagyottan álló épületek, legyenek azok ókorból ránk maradt amfiteátrumok, középkori romos várak vagy néhány száz éve lakatlanná vált szellemkastélyok. A felfedezésüknek is szép hagyománya van, igaz a régmúlt emberét elsősorban a kincsvadászat vagy a misztikum hajtotta. Aki viszont ma oson be egy lezárt üzemi étkezdébe az a legritkább esetben reméli, hogy onnan arannyal megrakodva tér haza. Egy évtizedek óta üresen pusztuló szerelőcsarnokba sem megy senki azért, hogy ott megidézze a művezető szellemét, aki esetleg teljesíti majd néhány kívánságát. A 21. század felfedezőit maguk az épületek és a múlt emlékei érdeklik.
Bányászok, tüzérek és haknizó művészek hűlt helye - Élet egykoron a mai szellemházakban

A Heti Fortepan 179. számában Zubreczki Dávid írása a Fortepan és a BCO Urbex Team képeivel. A cikk szabadon olvasható és tovább publikálható, még mindig.
https://hetifortepan.capacenter.hu/elhagyatott-epuletek-videk/

Válasz