Az elején mindig valami fojtogató fekete lyuk van – Tompa Andrea új regényéről a Nem rossz könyvekben | 2026. június 18.

https://omny.fm/shows/borizuhang/az-elej-n-mindig-valami-fojtogat-fekete-lyuk-van-tompa-andrea-j-reg-ny-r-l-a-nem-rossz-k-nyvekben

A hatalom és a hatalomnak alárendeltek viszonyáról, felszabadulási lehetőségekről és az emberi test csodálatos mivoltáról is szól Tompa Andrea pár hete megjelent, hatodik regénye, a Kiváló testek. A Ceaușescu-korszak Kolozsvárján, az erdélyi magyar értelmiségi közegben játszódó regényben egyéni és közösségi útkeresések, besúgók és besúgások, vágyak és megalkuvások között bolyonghatunk, így adta magát, hogy mindezekről a kérdésekről beszélgessünk Tompa Andreával a Nem rossz könyvek évadzáró epizódjában.

A tartalomból:

00:00 Vendégünk Tompa Andrea, akinek pár hete jelent meg legújabb regénye. Milyen érzés útjára engedni egy könyvet? És hogyan születik meg egyáltalán egy regény? Az elején mindig egy fojtogató fekete lyuk van. És a vágy az olyan irodalom iránt, amiben nincsenek emberek. A drámák,
07:30 Kézzel írt nagyregények, és amikor zaklatottá válik a kézzel írt szöveg. Test és szellem kapcsolata.
15:00 Erdélyi magyar értelmiségiek a rendszerváltás előtt, és a besúgók köztük. A gyanakvások és az állandó meglepetés, ami kíséri az ügynökkérdést.
22:30 Hogyan lehet megalkotni úgy egy történetet, amiben mi, sokan vagyunk, és mi csinálunk valamit egymással? Ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az elnyomás vagy a szolidaritás alakzatai, sok ember kell.
30:15 Testek ellenőrzése és a testek felszabadulása. Amikor nem az a kérdés, hogy ki vagy, hanem hogy mit csinálsz.
39:11 Ügynökakták megnyitása, bármit is jelentsen a megnyitás. És lehetnek-e az akták művészet tárgyai? Hogyan lehet kifordulni a megfigyelők nyelvéből és perspektívájából?
43:30 Jelen és múlt viszonya az írásban. És a közelmúltból a fotó a gyűrött ágyról és a tánc a választás után.
48:35 Hogyan kapnak nyelvet a testek? A tánc, ami táncol bennünk. És ki kéne hirdetni, hogy kevesebb pszichológiát, és több filozófiát és szociológiát az irodalomba.
58:10 Három könyv Tompa Andrea ajánlásában: David Graeber - Bullshit munkák, Hannah Arendt - The Human Condition, Rüdiger Safranski - Idő.

https://444.hu/jo/2026/06/18/az-elejen-mindig-valami-fojtogato-fekete-lyuk-van-tompa-andrea-uj-regenyerol-a-nem-rossz-konyvekben

Válasz

Csányi Vilmos a NER végéről: Épp ideje volt, borzasztó társaság | 2026. 06. 06.

A belpolitikai kataklizma csupán bemelegítés. Fő témánk az etológus napokban megjelent tudományos-fantasztikus regénye, mely arról szól, hogy főhőséért a messzi jövőből eljön egy tudóscsoport, s magával viszik, hogy kikérdezzék, az úgynevezett nagy összeomlás előtt hogyan élt a tízmilliárdos emberiség.

https://moly.hu/konyvek/csanyi-vilmos-a-latogato

Nagyinterjú arról, hány embert bír el és gondolkodik-e bolygónk, kell-e korlátozni az okosakat, mit csinált Batthyány a vécén, mire jó s mire nem a vallás, mi értelme festményeket égetni, felakasztották-e gyagyás Tóthot az ovisok, mikor beszélnek végre a kutyák, mi az a spermakompetíció, betiltható-e a gyerekcsinálás, miért jobb meztelenül, miért szexelünk, miért halunk meg, mi az élet értelme, s az emberiség létének van-e értelme.

Véget ért a NER. Mit szól ehhez az etológus?

Azt szólja, hogy épp ideje volt. Borzasztó társaság.

Miért buktak meg?

Mert képtelenek voltak picit is engedni a tényeknek, képtelenek voltak picit is engedni bárki másnak. Az a szó, hogy „egyetértek”, nem szerepelt a szótárukban, azzal a kifejezéssel helyettesítették, hogy „ti mind hülyék vagytok, kizárólag nekünk van igazunk”. Tényleg rémes. De vége, és a lényeg most következik: diadalra vezetni egy népmozgalmat kiváló politikusi teljesítmény, államot irányítani összetettebb feladat. Miniszterelnökként nemcsak a hárommillió-háromszáznyolcvanhatezer híveddel kell törődni, hanem a vesztesre szavazó kétmillió-négyszázötvennyolcezerrel meg az összes többivel is. Mindannyiunkból kell egységes országot teremteni, a szomorkodókkal is ki kell egyezni. Orbán már a kilencvenes években megtalálta a maga tömegét, azt a kétmillió embert, aki generációk sérelmeit hordozza: Rákosi alatt összeverték az apját, elvették a házát, a műhelyét, akinek volt, annak a gyárát is, a Kádár-rendszerben nem engedték egyetemre a gyerekét, kifogásolták, hogy templomba jár, satöbbi.

-- Orbán nagy ötlete az volt, hogy »mi kétmillióan vagyunk a haza, és a haza nem lehet ellenzékben«. Kártékony, aljas mondat, mert bár arra a kétmillióra építhető egy ország, ami jó a Fidesznek, ám közben nyolcmilliót meg kizárt az országból, ami tragédia a nemzetnek. Magyar Pétertől nem egy másik két-hárommilliós tömb megszervezését várjuk, hanem az ország egyesítését.

Türelmes kell legyen az őt akár gyalázó kétmillióval is, végzetes hiba volna, ha elnyomandó kisebbségként, és nem szerencsétlen, kulturálisan bántalmazott tömegként tekintene rájuk. Fel kell őket oldani, ki kell engesztelni, be kell édesgetni a normális, demokratikus társadalomba. Mert ha megint lesz egy szenvedő réteg, az egyszer csak fellázad, fordít, és pörög tovább a mókuskerék. Keserves, lassú, hosszú, kínos folyamat áll előttünk, engedményt kell tenni ide is, oda is. Nem tudhatom, csak bízom benne, hogy Magyar Péter személyisége erre is alkalmas.

Borókai Gábor, az első Orbán-kormány szóvivője, a G-nap után kegyvesztett kritikusa szerint Magyar Péter éppúgy politikai fenevad, mint Orbán Viktor.

Lehet. És az is lehet, hogy nem. Egyelőre nem látni. Egyelőre azt látni, hogy olyan remek beszédeket mondott, amilyeneket Orbán nem tudott volna elmondani.

A vezetői karizmatikusság, ha úgy tetszik, a politikai fenevadság, nem alapfeltétel a hatalom megszerzéséhez?

A karizmatikusság és a nyers agresszivitás két különböző dolog. Nyilván a karizmatikus ember sem szelíd, hiszen a karizma része a határozottság. Orbánnál viszont megtapasztalhattuk a brutális agresszivitást. Ami nemcsak durva szavakat jelent, nemcsak azt, hogy „kinyírlak”, hanem azt is, hogy nem veszem figyelembe a másik méltóságát. Ha Magyar Péter is így viselkedik, hamar széthullhat a tábora. Ezzel nyilván ő is tisztában van.

Van közjogi méltóságunk szimbolizálni a nemzet egységét: a köztársasági elnök. Valaki felvetette, légy te a következő. Elvállalnád?

-- Kilencvenkét évesen? Viccelsz? Ötvenévesen elvállaltam volna, jó hecc, de már nagyon elgyengültem ahhoz képest, amilyen voltam. Délutánra elfáradok. Este meg használhatatlan vagyok. És a köztársasági elnöknek bizony dolgozni kell, külföldre járni, beszédeket mondani, ilyenek.

A Látogató címmel regényed jelenik meg a napokban, s abban nem „csupán” Magyarország sorsa, hanem a bolygónk bioszféráját felszámoló emberiség léte a tét. Tehet bármit egy ilyen kis ország, mint a miénk, annak érdekében, hogy csökkentse a globális összeomlás valószínűségét? Mekkora a zöld mozgástere a mindenkori magyar miniszterelnöknek?

Szinte semmi. Ez az emberiség problémája. Bioszféránk a belső szabályozórendszereinek köszönhetően millió évek óta működik, ám az evolúció létrehozott egy fajt, az emberi fajt, ami speciális tulajdonságainak köszönhetően képes korlátlanul terjeszkedni. Az emberiség és a háziállatok közös tömege már tíz éve elérte a Földön élő összes állat össztömegének nyolcvan százalékát. Ami nagyjából azt jelenti, hogy az ember tönkretette a bioszférát, és instabil agrárszférát épített a helyére. Csak egy példa: a tavalyi hőségben Németországban hatalmas erdők pusztultak el, ugyanis a gyors növekedésük miatt ipari felhasználásra ültetett fák gyökérzete nem elég mély, nem bírták a szárazságot, kiszáradtak. Bezzeg az őshonos típusoknak, a tölgynek, a bükknek kutya baja, mert a gyökereik mélyre hatolnak. Az agrárszféra fenntarthatatlan, kiszámíthatatlan, bizonytalan rendszer, kicsi a valószínűsége, hogy hosszú távon működőképes. Itt ez a lassan tízmilliárd ember, akinek folyamatosan enni kell adni, csakhogy az ehető növények részére kialakítható területek megteltek, és ha egyszer szárazság, árvíz, járvány, bármi miatt fölborul a rendszer, éhínség köszönt ránk. Az agrárszféra olyan, mint a rosszindulatú daganat: használja a szervezet ellátórendszereit, szépen növekszik, mondván, elbírja a rendszer, és jó darabig valóban elbírja, aztán meg hirtelen nem bírja el. ...

https://24.hu/kozelet/2026/06/06/csanyi-vilmos-nagyinterju-ner-evolucio-szex-halal-latogato-24extra/

Válasz

„Szűkösebb időkben hittel vacsoráznék” – 10 kedvenc idézetünk a nyolcvanéves Spiró Györgytől

1946. április 4-én született Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, dramaturg és műfordító, a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. A nyolcvanéves szerzőt köszöntve kiválasztottunk tíz megfontolandó idézetet munkásságából.

2.

A színház nem kultúrnövény, ahogy a hatalmasságok vélik, és a kritikusok bánatára esztétikai dogmákkal hiába trágyázzák. A színház gyom, felüti a fejét akárhol, ahol csak emberek tanyáznak.

(A gyom dicsérete)

https://fidelio.hu/konyv/szukosebb-idokben-hittel-vacsoraznek-10-kedvenc-idezetunk-a-nyolcvaneves-spiro-gyorgytol-184922.html

Válasz

ELTE Bölcsészettudományi Kar: Megrendülten tudatjuk, hogy életének 79. évében elhunyt Nádasdy Ádám professor emeritus, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének meghatározó alakja.

Nádasdy Ádám kivételes tehetségű kollégánk volt, aki méltán nyerte el pályatársai és tanítványai szeretetét és tiszteletét. Egyszerre volt tanár, nyelvész, költő, író és műfordító, és bármihez nyúlt, minden területen maradandót alkotott.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának évtizedeken keresztül az egyik legnagyobb hatású tanára volt, akinek híre és sokoldalú tevékenysége messze túlmutatott az egyetem falain. Korunk egyik utolsó polihisztora volt: elsősorban nyelvészetet tanított, de rendkívüli műveltsége és lényeglátása révén a világ bonyolult összefüggéseit is feltárta.

Számtalan verseskötete, prózai műve és műfordítása jelent meg: Dantétől Shakespeare-en át a 20. századi angol irodalomig ívelt fordítói munkássága. Több fontos díjat kapott, írásai a Digitális Irodalmi Akadémiában is olvashatók.

Az egyetemi közéletben is sokat tett: a kilencvenes években az ELTE BTK Kari Tanácsának tagjaként részt vett az oktatási rendszer korszerűsítésében, az Angol Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője volt, majd az Angol-Amerikai Intézet megalakulása után tanulmányi igazgatóként és éveken át az Angol Nyelvészeti Tanszék vezetőjeként is dolgozott.

Szomorú szívvel búcsúzunk. Nyugodjon békében!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=945290504529120

-- Jó az a világ, ahol ennyire lehet valakit tisztelni

– írta Tompa Andrea búcsúposztjában. „Olyan sokat adott nekem, nekünk, két kezem nem elég, hogy megszámoljam, mi mindent. Nagy hatással volt rám az, ahogyan ő gondolkodott a nyelvről. Hogy a nyelv van, él, létezik, változik, nem fegyelmezni kell. És a mindenkié, aki akarja” – írta.

https://24.hu/kultura/2026/03/30/nadasdy-adam-meghalt-bucsu/

Válasz

A SZÍNÉSZ HALÁLA

Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.

A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.

A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.

Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:

- Ma nehéz napom volt.

https://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm

:::::

Mától újra együtt vannak.
Örkény István és Radnóti Zsuzsa.
Fotó: Keleti Éva.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10164425140742210

Válasz

„Rejtő Jenő öröksége hungarikum” – Interjú Nyáry Krisztiánnal | 2026. március 12.

Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Vanek úr, és a szenzációs Gorcsev Iván megalkotója, édes szülője, Rejtő Jenő 121 éve született. Maga építette fel saját legendáját, miközben valóban kalandos, fordulatos, megrázó utat járt be. Hatalmas figura volt, a legnagyobb az összes P. Howard alak közt. Kern András színművész és Nyáry Krisztián irodalomtörténész összeálltak, hogy megidézzék nekünk Rejtő semmihez nem fogható univerzumát, melyhez Berec Péter harmonikaművész ad zenei hátteret a korszak slágereiből. Március 16-án a Szentendrei Tavaszi Fesztivál nyitóelőadása a Piszkos Fred, a felolvasó című zenés irodalmi est. Nyáry Krisztiánnal beszélgettünk.

Miért vettétek elő Rejtőt?

Azért kell Rejtővel foglalkozni, mert az ő irodalmi öröksége 80 évig biztos pont volt, generációk számára ő volt a könnyen fogyasztható magyar irodalom képviselője, aki a ponyvát, a pesti nyelvi humort is úgy meg tudta emelni, hogy az a magas irodalom része lett. De nemrégiben az a visszajelzés jött több magyartanártól, hogy a fiatal generációknak ez már nem feltétlenül működik. Az akkor friss nyelvi világ mára megöregedett. Muszáj csinálni valamit, mert az nem lehet, hogy innentől kezdve nem olvasunk Rejtőt!

Amikor én fiatal voltam Rejtő nem volt a tananyag része, de imádtuk és olvastuk a műveit, egymásnak adtuk a pad alatt, értettük a poénokat. Ha ezt az idő elkoptatta akkor fel kell újítani, kulcsot kell adni ezekhez a szövegekhez. Ha tavaly, születésének 120-dik évfordulóján teszem azt az ország 20 színházában játszottak volna Rejtő bohózatokat, ha lett volna mondjuk egy animációs filmpályázat, ha lett volna elképzelés egy jó, működő játékfilmre máris újra beszédtéma lenne. Ráadásul neki az életével is érdemes foglalkozni az iskolai tananyagban. A Petőfi Irodalmi Múzeumban Thuróczy Gergely irodalomtörténész kutatónál a legjobb kezekben van a hagyatéka, de az önmagában kevés, ha tudományosan foglalkoznak egy szerzővel.

https://szinhaz.online/rejto-jeno-oroksege-hungarikum-interju-nyary-krisztiannal/

Válasz

APÁNK A MÁSVILÁGRÓL
Eötvös10 Művelődési Ház, Pilinszky János Kamaraterem
1067 Budapest, Eötvös u. 10.
2026. Ápr 18. szombat, 19:30

Mono-színjáték Nagy László életéről a költő és Szécsi Margit versei, írásai alapján Betz István összeállításában és előadásában.


https://www.jegy.hu/program/apank-a-masvilagrol-189884

Válasz

Most már mindegy

Marx, Lenin és Sztálin találkozik a…találkozik a Másvilágon.
– Nahát! Mivé lett ez a világ! – dühöngött Marx. – Maguk nem voltak normálisak! Nem vették észre, hogy mekkora lehetőségek vannak az osztályharcban? Az osztályharc a leg…
– Ugyan már, ugyan már! – Sztálin nagyokat csapkodott a levegőbe. – Hol vannak már azok az idők!?! Maga akkor még szépen elképzelte, hogy a munkások meg a parasztok összeállnak, puszilgatják, ölelgetik egymást és jól eltörlik azt a pár burzsoá bohócot, mi meg gond nélkül átvesszük a hatalmat.
– Na, várjunk egy pillanatra – szólt Lenin. Döbbenet ült ki az arcára és a szívét kezdte masszírozni. – Tehát, miután én meghaltam, akkor nem ez lett a dolgok vége?
– Akkor talán egy kicsit még hittünk benne– válaszolta Sztálin -, de aztán a későbbiektől hallottam dolgokat, amik teljesen összezavartak. Nem lehetett az ilyen egyszerű, hogy osztályharc, meg ilyenek. A történelem nem egy sakktábla.
– Na, kérem, mondjon már valamit – sürgette Marx.
– Jött még egy, szóval, egy még nagyobb háború, ami nekünk tényleg nagyon jól végződött. Európából a keleti rész majdnem mind a miénk lett. A felvonulásokon és a kapitalizmus elleni tüntetéseken meg még évekig a mi hatalmas képeinkkel vonultak föl az emberek.
– Képeinkkel? – kérdezte Lenin.
– Igen. Marx, Engels, te, meg én. Nagy rudakon emelték a magasba az arcunkat és kiabálták, hogy éljen a béke, meg éljen…szóval, hogy éljek én, Sztálin, mert akkor még éltem pár évig.
– És Engelsről mi a csudáér kellett oda kép? – kérdezte Marx.
– Engels nem volt nagyon sokáig, mert a falakon, nagyobb házak homlokzatán sokkal szimmetrikusabbnak tűnt, ha maguk voltak ketten, én meg maguk fölött.
– Fölöttünk? Középen? – Leninnek kimeredtek a szemei.
– Hát miért ne? Én nyertem meg a háborút, nem?
– Kozákokkal? Lovakkal?
– Fenéket! Addigra már jöttek a komolyabb dolgok. Repülők, erős tankok, bombák, ágyúlövedékek. Aztán végül jött az atombomba.
– Micsoda? – kérdezte egyszerre a két szakállas.
– Atombomba.
– Mi, szovjetek?
– Hát, nem egészen, de ennek nincs jelentősége.
– Az nagy találmány volt?
– Igen – hagyta meg Sztálin, – de az igazán nagy találmány mégis az volt, hogy a munkások, meg a parasztok ehettek, ihattak, autót vehettek és agresszív indulataikat levezethették a sportban, a meccseken, ahol mindig győzött valaki, vagy vesztett. Ezeket meg aztán lehetett szeretni, vagy gyűlölni.
– És ez elég volt az osztályoknak? – Marx mindkét tenyerét elképedve fordította felfelé. – És a burzsoá rétegek? Mi lett a gazdagokkal?
– Na, hát hiszen ez az! A gazdagokkal nem lett semmi, mert a jóllakott munkás a kocsijával elvitte a családját kirándulni, meg külföldi nyaralásokra. A gazdagot minek haragítsa magára? Vegye el előle az ételt, meg vegye ki alóla az autót? Hiszen, ha nem volt munka, nem volt lakás, sem kenyér. Autó meg pláne.
– Hogy ez nekem nem jutott eszembe. – Marx nagyon finoman, de ököllel belebokszolt Lenin hasába. – Na? Erre maga sem gondolt, mi?
Marx kárörvendően kacarászott, Lenin arca meg komoly volt, mint akit tényleg megdöbbentett, mekkorát hibázott. Persze nem szólt egy szót sem. Alig észrevehetően bólogatott és arra gondolt, milyen kár, hogy nem kezdheti elölről. De hirtelen feltette a kérdést:
– És ez kinek jutott eszébe?
– Micsoda? – pislogott Sztálin, de aztán rájött, mi a kérdés. – Hát mit számít az?
– Igen. Most már mindegy. – Lenin gondterhelten, de barátságosan belekarolt a másik kettőbe: – Na, menjünk. Kilenc és tíz között hideg zuhany van. Nem szabad késnünk.

2018, Göteborg

https://web.archive.org/web/20180904050043/http://muv.hu/rovatok/irott-muvek/prozai-muvek/novella/most-mar-mindegy/

Válasz

Mikó Istvántól tanulhatunk mesét olvasni a Libri első Meseakadémiáján

A tökéletes meseolvasás rejtelmeibe avatja be Mikó István színművész a nagyszülőket és szülőket a Libri első Meseakadémiáján. A résztvevők nemcsak a megfelelő hangsúlyozást és a karakterek életre keltésének szabályait sajátíthatják el, de a workshopon akár az improvizációs technikákat is gyakorolhatják. A Meseakadémiára november 21-én a Scruton Belváros közösségi terében kerül sor, és a résztvevők a program végén a meseolvasásban való jártasságukat igazoló oklevelet is átvehetnek – vagyis „diplomás meseolvasók” lesznek.

https://papageno.hu/intermezzo/2025/11/miko-istvan-meseakademia/

Válasz

Krasznahorkai László tavaly a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtárnak (Österreichische Nationalbibliothek) adományozta írói hagyatékát.

https://szinhaz.online/becsben-orzik-krasznahorkai-laszlo-iroi-hagyatekat/

Miután a szerző irodalmi Nobel-díjban részesült, a könyvtár is gratulált az elismeréshez, a 444 pedig ennek apropóján számolt be az adományozás híréről, ami nem is az első példa arra, hogy egy hazai kortárs író hagyatékát egy külföldi kulturális intézmény vegye át.

A gyűjteményben rengeteg dokumentum, hang- és videóanyagok és fényképek is vannak. A Krasznahorkai László regényeiből készült filmek forgatókönyvei és dokumentáló anyagai mellett regények és elbeszélések kezdeti vázlatait, illetve eddig kiadatlan művek szövegeit is tartalmazza. A 1980-as évek óta összesen 23 ország több mint 700 levelezőpartnerével folytatott terjedelmes levelezései is részét képezik a gyűjteménynek.

A lap felidézi azt is, hogy az első irodalmi Nobel-díjas szerzőnk, Kertész Imre hagyatékát is külföldön őrzik, az övét a Berlini Művészeti Akadémia vette át. A számtalan értékes kézirat, vázlat és levél egy külön Kertész-archívumba került, a 2016-ban elhunyt író szövegeinek szerzői jogairól azonban a Schmidt Mária-féle Kertész Intézet diszponál.

https://jo.444.hu/2025/10/20/kertesz-imre-utan-krasznahorkai-laszlo-is-kulfoldon-helyezte-biztonsagba-irodalmi-hagyatekat

Előzmény

Válasz