A Facebookon, úgy tűnik, az elmúlt 20 év alatt mindenkinek lett véleménye, annak ellenére, hogy az értő olvasás készsége néha hiányzik, és az adott cikk megnyitásáig olykor el sem jutnak. A vélemény pedig nagyon sokszor az, amit Weöres Sándor a Kisfiúk témáira című versében így fogalmazott meg:
|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
Persze, mint tudjuk, a hír szent, a vélemény szabad. Addig szabad, amíg mások önértékelésébe, önbecsülésébe nem gázolok bele, csak azért, mert úri kedvem úgy tartja, hiszen az én szabadságom addig terjed, amíg másoknak nem ártok vele. És ki tudja, hány ember hány napját tették már tönkre ezek a jóindulatúnak a legkevésbé sem nevezhető megjegyzések, amelyekkel az illető saját frusztrációját, ki nem élhető indulatát ordítja bele a vakvilágba. Neki nem lesz ettől jobb – de legalább a másiknak rosszabb, és az is valami.
Gyermeki indulatok vagy pszichopátia?
Gyermekivé tesz bennünket a közösségi média. A gyerek az, akinek mindent azonnal meg kell kapnia, frusztrációtűrése alacsony, indulatait nem mindig képes kordában tartani, és nem gondol bele abba, hogy szavainak milyen hatása van másokra. Felnőtt ember véleményt akkor mond, ha tud érvelni, ha tiszteletben tartja és elfogadja a mások másságát, más véleményét, és képes arra is, hogy ne hülyézze le embertársait ismeretlenül három mondat után. De fogalmazhatnék sarkosabban is. Neve is van annak, ha éretlen, gyermeki vonások felnőttként is megjelennek valamilyen torz formában, a másik ember iránt minimális empátiát sem mutatva.
https://divany.hu/mindennapi/facebook-komment/
Utolsó hozzászólás