A rendőrségnek képesnek kell lennie arra, hogy a Google-tól elkérje mindazok nevét, akik rákeresnek egy abortuszszolgáltató címére egy olyan államban, ahol az abortuszok már illegálisak? Vagy aki rákeresett a mifepriszton nevű gyógyszerre? Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nemi identitást megerősítő egészségügyi szolgáltatókat kerestek egy olyan államban, amely az ilyen ellátást a gyermekbántalmazással tette egyenlővé? Vagy mindenki, aki olyan államban keresett gyógyszertárat, ahol legalizálták a kannabiszt, de a szövetségi kormány még mindig illegálisnak tartja?

A válasz: nem. És az EFF Coloradóban benyújtott amicus beadványában elmagyarázzuk, hogy ezek a keresések miért teljesen összeegyeztethetetlenek a magánélet, valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelmével.

Az ügy a People v. Seymour, és talán ez az első olyan amerikai ügy, amely a kulcsszavas házkutatási parancs alkotmányosságával foglalkozik. Az ügy egy tragikus otthoni gyújtogatással kapcsolatos, amelyben több ember meghalt. A rendőrségnek nem volt gyanúsítottja, ezért kulcsszavas végzéssel kértek a Google-tól azonosító adatokat mindenkiről, aki a gyújtogatást megelőző két hétben a ház címének variációira keresett rá.

A geofence-parancsokhoz hasonlóan a kulcsszó-parancsok is olyan hálót vetnek ki, amely megköveteli a szolgáltatótól, hogy átkutassa a felhasználói adatok teljes tartalékát - ebben az esetben a Google több mint egymilliárd felhasználójának lekérdezéseit. Mint ebben az esetben is, a rendőrségnek általában nincsenek azonosított gyanúsítottjai, amikor kulcsszavas házkutatási parancsot kap. Ehelyett a parancs egyetlen alapja a rendőröknek az a gyanúja, hogy a gyanúsított kereshetett valamit, ami valamilyen módon kapcsolódik a bűncselekményhez.
https://www.eff.org/deeplinks/2022/06/eff-file-amicus-brief-first-us-case-challenging-dragnet-keyword-warrant

25 évre ítélték Sam Bankman-Friedet. Változott valami?
Csütörtökön megszületett az ítélet az FTX volt vezérigazgatójának ügyében: 57 éves korában szabadulhat.

A vágy, hogy létrejöjjön egy bankoktól független, meghamisíthatatlan, biztonságos, anonim és egy tranzakció minden résztvevője számára azonos garanciákat biztosító csereeszköz, valószínűleg olyan régi, mint maga a pénz. A bitcoin – pontosabban technológiai alapja, a blockchain – ezt ígérte. És lett is volna benne ráció, hiszen mennyivel egyszerűbbé tenné a nemzetközi kereskedelmi tranzakciókat, ha az egész világ egy nemzetállamoktól független elektronikus valutában, pl. bitcoinban számolna el.

Követhetetlen, ellenőrizhetetlen, környezetszennyező

Ám míg nemzeti valutákból kevesebb mint 200 van, közülük pedig csupán néhányat használnak nemzetközi elszámolásban, a CoinMarketCap jelenleg több mint 9300 kriptoeszköz árfolyamát követi. És akkor melyik legyen a nyertes közülük? Talán a környezetpusztításban élenjáró és kezelhetetlenül volatilis bitcoin?

Az is kétségeket ébreszthet a kriptovilággal szemben, hogy amit eddig a blockchain technológiai segítségével megvalósított, az valami olyant akar kiváltani, ami már amúgy is elég jól működik. Vagy: ami elméletben ígéretes, nem biztos, hogy a gyakorlatban is megállja a helyét, mint az kiderült a zenei jogdíjkezelés esetében. Egyelőre nem hemzsegnek a DAO-k, azaz decentralizált autonóm szervezetek, az NFT-ről, ami jó ötlet volt például képzőművészeti alkotások közös birtoklására, kiderült, hogy a legtöbb esetben csak a szélhámosságokat segíti... Merthogy a blockchain sem véd a csalásoktól!

Ahogy a TechCrunch fogalmaz, még nem született meg sem a blockchain, sem a kriptovaluta ún. killer appja. És nincsenek olyan blockchain-alapú startupok sem, melyek nem a spekulációval, hanem azzal váltak sikeressé, hogy gazdasági értéket teremtettek.
https://bitport.hu/25-evre-iteltek-sam-bankman-friedet-valtozott-valami

2017-ben jött létre a Neurorights Foundation (korábban: Morningside Csoport), amelynek célja, hogy az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát kiterjesszék a mesterséges intelligencia és a neurotechnológia területére is. A Rafael Yuste, a New York-i Columbia Egyetem professzora és a BRAIN Initiative egyik alapítója által vezetett csoport az elmúlt években Neurorights Initiative néven dolgozott ki javaslatokat, amelyek véleményük szerint alkalmasak lennének arra, hogy a neurális technológia etikai kérdéseit szabályozzák. A kezdeményezés öt etikai alapelvet határoz meg, amik a következőek:

-- Személyiségi jogok és hozzájárulás.
A neurotechnológia az okostelefonokhoz hasonlóan rengeteg adatot gyűjthet a felhasználóról, ezeket az adatokat pedig védeni kell, hogy illetéktelenek ne férhessenek hozzá. A felhasználónak tehát teljes körű kontrollal kell rendelkeznie ezek felett az adatok felett.

-- Identitás.
Ez gyakorlatilag a saját gondolatainkhoz és érzéseinkhez való elidegeníthetetlen jog, azaz a neurotechnológia alkalmazása során biztosítani kell, hogy az ne befolyásolja a gondolkodásunkat vagy az érzéseinket.

-- Szabad akarat.
A technológia alkalmazásának ugyanígy azt is biztosítania kell, hogy az embereknek megmarad a szabad akarathoz való képességük.

-- Kiterjesztés.
Néhány neurotechnológiai fejlesztés azt tűzte ki célul, hogy növelje a használói szellemi képességeit. Világos határokat kell meghatározni ennek a technológiának a felhasználási területeit illetően, valamint már előre meg kell szüntetni azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket, amik amiatt lépnek fel, hogy lesznek, akik ezeket a technológiákat megengedhetik maguknak, és lesznek, akik nem.

-- A torzítások kiküszöbölése.
A neurotechnológiát emberek tervezik meg, márpedig az emberi gondolkodás tele van torzulásokkal. Elég csak arra a mesterséges intelligenciára gondolni, ami az állásinterjúknál hátrányosan különböztette meg a fekete jelentkezőket, mivel a gépi tanulás útján rasszistává vált. Az ilyen, és bármilyen más, az emberi gondolkodásból fakadó torzulásokat a neurotechnológia alkalmazásában teljesen ki kell küszöbölni.

Kapcsolódó cikk:
https://raketa.hu/az-agy-szamitogep-interfeszek-jovoje-a-neuralis-nanorobotok