A magyar ember francia ismerősétől kapott egy jó adag, érettségi és felvételi dolgozatokból összeszedett gyöngyszemet. A szépreményű ifjak olyan örökbecsű információkkal ajándékoznak meg, mint hogy “a Titanic sorsa jól pédázza a jéghegyek agresszivitását”.
Hogy “Franciaországnak hatvanmillió lakosa van, köztük sok állat”.
Hogy “a folyók mindig a víz irányába folynak”.
Hogy “a négyzet olyan négyszög, amelynek minden oldalán egyenesszög van”.

Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov cipésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak szólította. Pánov bácsi nem volt túl gazdag. Egyetlenegy piciny kis szobával rendelkezett, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a szobácskában élt, és itt készítette, foltozgatta, javítgatta szorgalmasan a cipőket.

Azt sem állíthatjuk róla, hogy szegénységben élt, hisz voltak szerszámai, volt egy ütött-kopott tűzhelye, amelyen megfőzhette ebédjét, amely mellett melengethette meggémberedett tagjait; egy nagy fonott széke, melyben néha-néha megpihent, sőt olykor el is szundikált; egy jó erős ágya férctakaróval, na meg egy kis olajlámpája, amelyet akkor gyújtott meg, amikor ráköszöntött az esti sötétség.

A chilei Pablo Neruda és a guatemalai Miguel Angel Asturias „Comiendo en Hungría” címmel írt közös könyvet magyarországi szép napjaikról a hatvanas években.           

A könyv eddig három kiadást ért meg, legutóbb Santiago de Chilében jelent meg. Magyarországon alig tudnak róla. Címe egyébként azt jelenti: „Magyarországon

étkezve”

Fenyves János venezuelai tiszteletbeli főkonzul írása

Néhány kedves és nyilt hangú részlet a két latin-amerikai szájából:

“Budapest délutánja a hidakkal, amelyek mint a rácsok a folyó felett; a neogót országházzal, amely egy tortára hasonlít - úgy bámuljuk, mint a kisgyerek aki csodálattal nézi a varázslót.

Művészet a vérért

A múlt héten megnyílt Mi Vida – Menny és pokol kiállítás kapujában Alicia Framis munkája (Remix Buildings-Bloodsushibank / Épületremixek – vérsushibank) fogadja a látogatókat. Egy szerkezet, amelyben első ránézésre minden feltétel adott a véradáshoz. És nem csak első ránézésre...

Egy nagyon izgalmas és közérdekű művészeti és társadalmi akció helyszíne lesz a Műcsarnok április 4-én, szombaton 11 és 12 óra között