A magyar ember francia ismerősétől kapott egy jó adag, érettségi és felvételi dolgozatokból összeszedett gyöngyszemet. A szépreményű ifjak olyan örökbecsű információkkal ajándékoznak meg, mint hogy “a Titanic sorsa jól pédázza a jéghegyek agresszivitását”.
Hogy “Franciaországnak hatvanmillió lakosa van, köztük sok állat”.
Hogy “a folyók mindig a víz irányába folynak”.
Hogy “a négyzet olyan négyszög, amelynek minden oldalán egyenesszög van”.
Hogy “a nulla az a szám, amelynek segítségével egyig számolhatunk”.
Hogy “minden páros szám osztható nullával”.
Hogy “a kínaiak a golyóikkal számolnak”.
Hogy “egy tonna legalább száz kilót nyom, ha jó nehéz”.
Hogy “a víz akkor iható, ha aki megissza, nem hal bele”.
Hogy “az atombomba ártalmatlan, ha áramot fejlesztenek vele”.
Hogy “George Sand olyan homoszexuális nő volt, aki a férfiakat szerette”.
Hogy “az olvasás azoknak való, akik nem szeretnek írni”.
Hogy “az államelnök minden november 11-én kitünteti az ismeretlen katona szüleit”.
Meg hogy “Pascal egész életét Montaigne esszéinek megírására szentelte”.
Persze honi diákjaink is állják a sarat. A magyar ember egyetemi felvételi dolgozatokban lelte az alábbi aranyszemcséket:
“Örkény István eredetileg patikus volt, de inkább mint író vált ismertté”. No igen, bár ha öt ismert patikust kell mondani, Csontváry mellett ő is benne van.
“A katolikus nevelés nagy hatással volt Pilinszky lelkére, mely aztán egész életén át vele maradt”. Teológiailag kifogástalan, hiszen a halál után a lélek távozik.
Babits a Mint különös hírmondóban “érzéki viszonyt létesít a fákkal”. A perverzióknak nincs határa, ezt nevezik talán dendrofíliának.
Az egyik reménybeli hallgató úgy dicsérte meg Nemes Nagy Ágnest, mint ha egy évvégi jutalomkönyvbe róná sorait: “a madarak ismeretében is kiváló teljesítményt nyújtott”.
József Attila magányos tevékenykedése is bizarr fényben tűnik fel, mikor “születésnapját egy kávéházi szegleten, önajándékozással tölti”. Életét pedig “sokoldalú hiányérzet jellemezte, melyet csak a vonat tudott megszüntetni”.
Gimnazistáink felkészültsége sem vonható kétségbe.
Az aranyköpések közt akad erkölcsi nézőpontú: “Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.”
Népesedési jellegű: “A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat.”
Takarékos nyelvhasználatú: II. Endre a Szentföldről visszatérve hazáját és feleségét fenekestül felforgatva találta.”
Logikai rejtvénnyel felérő: “A hős várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már korábban elestek a csatában.”
Akrobatikusan nyelvújító: “Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott.”
Bizarrul biologizáló: “A századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat.”
Csak egy leheletnyit félrecsúszott: “A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák.”
Hazafiasan kurucos: “Arany János velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra.”
Majdnem pontos: “Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.”
Egészségügyileg aggályos: “A mocsári vész 1526-ban volt.”
Meggyőződéses baloldali: “A Szent Jobb István király bal keze.”
Szociografikus színezetű: “A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az embereket a szagával.”
Egyháztörténetileg pajzán: “Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta.”
Sokat tapasztalt: “A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek ki maguk elé.”
A magyar ember a listán végigtekintve kihúzza magát, hiszen tudásszintben hozzuk a világszínvonalt.

http://www.lackfi-janos.hu/a-kinaiak-a-golyoikkal-szamolnak/

Lackfi János