Művészet a vérért

A múlt héten megnyílt Mi Vida – Menny és pokol kiállítás kapujában Alicia Framis munkája (Remix Buildings-Bloodsushibank / Épületremixek – vérsushibank) fogadja a látogatókat. Egy szerkezet, amelyben első ránézésre minden feltétel adott a véradáshoz. És nem csak első ránézésre...

Egy nagyon izgalmas és közérdekű művészeti és társadalmi akció helyszíne lesz a Műcsarnok április 4-én, szombaton 11 és 12 óra között.

A kortárs magyar film, színház, irodalom, zene és képzőművészet jeles képviselői: El-Hassan Róza képzőművész, Fullajtár Andrea színművész, Grecsó Krisztián író, Karafiáth Orsolya költő, Kiss Tibor zenész (Quimby), Lovasi András zenész (Kispál és a Borz) és Pálfi György filmrendező adnak vért, felavatva ezzel a véradó állomásként is működő kortárs művészeti installációt a Műcsarnok előterében. A művészek véradása arra a kiállítás által is megfogalmazott üzenetre kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy az élet dolgai, a társadalom ügyei iránt korunk művészei, a kortárs művészet éppúgy felelősséggel tartozik, mint bárki más.

A Műcsarnok az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve összesen három alkalommal szervez nyilvános véradást Alicia Framis installációjában, illetve a Műcsarnokban felállított mobil véradó bázison. A véradó akció április 4-én 17 óráig tart, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. A véradásban résztvevők egyúttal belépőjegyet is kapnak a Mi Vida – Menny és pokol kiállításra.

További véradási időpontok:

Május 1., 10–17 óráig
Május 14., 14–19 óráig

Alicia Framis installációja működés közben

Alicia Framis munkái és performance-ai a személyek közötti kommunikáció hiányából és a magányból születő félelem reflexiói. Egy kiállítás legtöbbször a passzív szemlélődésen kívül nem ad lehetőséget arra, hogy félelmeinkkel szembenézzünk és a művész vízióit saját bőrünkön tapasztalva, mi magunk is részesei legyünk annak a gondolatnak, amely a kiállított tárgyat, vagy installációt életre hívta. Legtöbbünk gondolataiban a véradás kizárólag a steril környezethez és a minden személyes kapcsolatot nélkülöző, szükséges rossz élményekhez kapcsolódik, de esetünkben a művész épp az ellenkező hatást igyekszik kiváltani bennünk. Framis installációjában a véradás helyéül szolgáló személytelen higiénikus teret meleg, vonzó és komfortos környezetté varázsolja, melyet a művész későbbi munkáira oly jellemző luxus légköre leng körül.

A mű egy valószerűtlen kórterem mása, párnázott falakkal. Kényelmes, fehér kötszerekkel kitömött székei párbeszédre hívnak a várakozás ideje alatt. A középső térben található egy szintén fehér, kerek talapzat, itt történik a véradás. A talapzatot egy, a művésznő arcképével díszített fal választja ketté, amelyen – csakúgy, mint a szanatóriumok falaira lógatott plakátokon – ápolónőként jelenik meg, egyik ujját figyelmeztetőleg az ajkához emeli, mutatván, hogy ne zavarjuk egymást. A talpazattal szemben egy sushi-pult áll, mely a véradáshoz a kifinomultság és törékenység képzetét társítja, ellentétben a szendvics jelentéseivel, amely általában a véradást szokta követni.

Műcsarnok

1146 Budapest, Dózsa György út 37.
www.mucsarnok.hu