Napi méla: A 2002-es parlamenti választás előtti napokban a Fidesz vezérkar olyannyira biztos volt a győzelmében, hogy az utolsó kormányülésen Stumpf és Rogán hangosan összeveszett azon, ki fogja irányítani az informatikai minisztériumot (és vele a marha nagy lenyúlásokat) a választások után.

Aztán jött a választási vereség sokkja és OV idegileg ÖSSZEOMLOTT.
Balog Zoltán cipelte OV-t titokban a német klinikákra, amivel örök életére kiérdemelte a háláját.
Azóta OV folyamatos kezelés alatt áll, de hát az idő halad és csodagyógyszerek nincsenek.

A héten OV sokkolta az országot, amikor össze-vissza kezdett el dadogni a kamerák előtt.

https://www.youtube.com/watch?v=KZwUDnpA7BU

Na most szerintem az a büdös nagy helyzet, hogy az ORSZÁG NINCSEN FELKÉSZÜLVE egy Orbán nélküli működésre.
A Fidesz, mint párt már régen nem működik - mint szervezet, egyszerűen nem létezik.
Lázárnak nincsenek gyökerei a pártban.
A BŰNÖZŐI oligarcha hűbéri lánc hirtelen fej nélkül maradna, megindulnának a belharcok.
Kié például a retardált gázszerelő több ezermilliárdja?
Kié lesz OV gigantikus fedőcégei, a 4iG, vagy az MHB Bank?
Eközben az ellenzék nem áll egyelőre szervezetileg olyan szinten, hogy átvegye a hatalmat.

Summa summarum: feltűnően kevés gondolkodás folyik itthon arról, hogy mi lesz, ha egyik-napról a másikra lelép a színről az önkényúr / maffiafőnök / orosz és kínai helytartó...

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1297829679012774

Ha más nem, akkor megtévesztés lehet... hogy sajnálják (a hívek). Esetleg.

„Rostás Árpád vándorasztalos”, ez a cím senkit sem érdekel

De az „Árva cigány gyerek faragta a magyar címert, és felajánlotta tizenötmillió magyarnak”, az már igen! Vagy ahogy gondolod, de legyen szívhez szóló! – mondja a telefonban, miközben próbálnám leszoktatni arról, hogy egyszerre kétszáz képet postázzon a Whatsapp-mappámba. Nagyon tele van a felhőm Árpáddal, de nehéz haragudni rá. Ott áll a fotókon árva cigány gyerekként a Loire menti kastélyokban, feltűrt ingujjal, patinás falak között a Rostás-féle vizeletes-lótrágyás (amúgy titkos összetételű) páclével, és nem megújít, hanem a régi világokat varázsolja vissza.

Ezt csinálja a kaposvári műhelyében is, ahol csak mesél és mesél, plafonig stószolt, több száz éves bútorok között tart művészettörténet-órát ónémet tükrök, barokk asztalkák és Sissi hintója társaságában.

A megfeszített

Egy ipartelepen járunk, raktárak mindenfelé. Munkaszüneti nap van, sehol senki, így telefonon kérjük, bújjon elő a műhelyéből. Asztaloskötényben érkezik. Rég találkoztunk, egyikünk sem lett fiatalabb. – Három éve megöregedtem – mond egy kurta-furcsa mondatot, és kiderül, nagy értékű munkákat mondtak vissza akkor. Nem esik minden héten egy reneszánszkastély-felújítás. Zacskós leves, magyarázza az időnkénti túlélési kihívás hozzávalóját.
https://nepszava.hu/3214206_rostas-arpad-vandorasztalos-riport