Stikában ugyan, de mára megvalósult a fizetős állami egészségügy | 2025.12.19.
A hálapénzrendszer idején az orvos abban volt érdekelt, hogy bevigye a betegét a magánrendelőjéből a kórházba, most pedig abban, hogy kivigye onnan – ezzel hökkentette meg a hallgatóságát Ónodi-Szűcs Zoltán, az Orbán-kormány korábbi egészségügyi államtitkára több idei egészségügyi konferencián. Ónodi elmélete szerint téves a lakosság vélekedése, hogy menedéket lát a magánegészségügyben. Az állami szektor rossz teljesítményét nagyrészt éppen az orvosok gerjesztik, és ebben kettős praxisuk teszi őket érdekeltté. Ónodi elmélete heves vitát váltott ki, mert ezzel lényegében azt állítja: máig az orvosbárók irányítják az egészségügyet. Mi pedig azt, hogy van itt egy gyenge pont: a fizetős egészségügy legdinamikusabban fejlődő része valójában állami.
... a fizetős egészségügyön nem csak klasszikus értelemben vett magánegészségügyet értjük. Szó sincs róla, hogy itt valami olyan történne, amit az állam nem akar, hogy az állami egészségügy gyengeségéből csak a magántőke húzna hasznot. Valójában az állam az egyik legjelentősebb magánszolgáltató.
Sőt, a szereplők egy része kifejezetten állami, vagy valamilyen kapcsolatban áll az állammal illetve a jelenlegi hatalom mögötti gazdasági körökkel. Ez a kör dinamikusabban fejlődik, mint a magánegészségügy egésze. (Cikkünkben a magánalapítványi tulajdonba adott állami egyetemeket továbbra is köztulajdonúnak tekintjük.)
Nézzük például a Semmelweis Egyetemet, amely kizárólagos tulajdonosa a Semmelweis Prémium Kft.-nek, ahol a fizetős betegeket kezelik. Egy állami (alapítványi), közfinanszírozott egészségügyi intézmény tulajdonában, annak épületeiben, műtőiben működik egy magánklinika (vagy magánklinikák, hiszen a szolgáltatásai számtalan szakmában érhetők el). A kiindulási évünkben, 2019-ben 684 millió forint volt a cég nettó árbevétele, 2024-ben 2,78 milliárd forint. A növekedés négyszeres.
A Szegedi Tudományegyetem fizetős egészségügyi cége a Mediversal Kft. jogelődje 2019-ben 622 millió forintot kasszírozott, ennyi volt az értékesítésük nettó árbevétele. 2024-ben 2,84 milliárdot. Öt év alatt négy és félszerezték a bevételt. Ma az egyetem képviselői a magánegészségügyi konferenciák sztárelőadói között foglalnak helyet.
A Debreceni Egyetem UDyouMed nevű fizetős szolgáltatásokat nyújtó cége 994 millió forinttal indított 2019-ben, akkor még ez volt a legerősebb fizetős állami egyetemi VIP részleg. 2,6 millárdos forgalmúvá nőttek 2024-re, két és félszerezték a bevételüket. Összevetésül:
-- a legnagyobb forgalmú magánkórház 2019-ben a Budai Egészségközpont Kft. volt 9,9 milliárd nettó árbevétellel, 2024-ben 19 milliárdnál tartottak, vagyis dupláztak. Minden említett állami-magán gyorsabban bővült ennél.
Figyelemre méltó, hogy a közben az OTP-csoport tulajdonába került magánintézmény több mint 30 milliárd forint kormányzati támogatásból épít magánkórházat, ez a legnagyobb idei – állami – kórházberuházás a fővárosban. Az intézményben súlyos állapotú betegeket hagyományosan tb-finanszírozással látnak el, lévén eredetileg az Országos Gerincgyógyászati Központból alakultak át magánkórházzá.
Az állami és a magán tehát nem válik el olyan élesen, mint ahogy a politikai szólamokban halljuk, még abban a körben sem, amelynek tulajdonosi viszonyai átláthatóak. Említsük meg példaként a budapesti Uzsoki utcai kórházat. Itt szintén van fizetős magánrészleg. Emlékezetes a botrány, amikor kiderült, hogy a betegek befizetései a volt fideszes országgyűlési képviselő, Papcsák Ferenc cégén keresztül folytak át.
A csalárd orvosbárók és orvosoligarchák elmélete nem feltétlenül működik tehát.
Kétségkívül van a magánklinikáknak olyan köre, amelyben kórházi orvosok, sőt esetenként a jelenlegi vagy a korábbi menedzsment hoz létre fizetős intézményt. Ezek függetlenek a hatalmas magáncégektől, amelyek közül néhány feltűnően jó kapcsolatot ápol a kormánnyal. Helyben pedig jelentős versenyt támaszt a közkórházaknak, például az orvosi bérek terén.
A magánegészségüggyel szemben főként azért eszköztelen az állami szektor, mert alulfinanszírozott és a hetvenes évek szocialista vállalatirányítási módszerével akar versenyezni a legmodernebb menedzsmenttudást alkalmazó cégekkel. Az állam ma is összehasonlíthatatlanul komplexebb, bonyolultabb és sok mutatójában minőségibb egészségügyi rendszerrel rendelkezik, mint a privátszektor, ám rendre alulteljesít a betegellátási kultúra terén.
az állami intézmények dolgozóinak nem érdekük élményt nyújtani, mivel ez további betegek beáramlásával járna. A forgalom növekedése pedig nem „sikerdíjat” hozna – mint a magánban –, hanem még több kifizetetlen számlát.
Az állami ebben a versenyben egy végletesen központosított rendszer minden hátrányával kénytelen szembenézni: gyenge, valódi hatáskör nélküli vezetőket ültetnek a kórházak élére, a központi vezetőség pedig leginkább az eladósodottság alapján ítéli meg a teljesítményüket, és azon keresztül, hogy lehetőleg ne legyen semmi botrány. Vagyis egy sikerkereső (magán) és egy kudarckerülő (állami) szektor „versenyez” egymással.
A kutatóvá lett volt államtitkár előadásának legérdekesebb része annak megfejtése volt, miért nem képes az állami szektor normális kommunikációra a saját betegeivel. Miért van az, hogy gyakran órákig kell hívni egy adott számot, amit vagy nem vesz fel senki, vagy folyton foglalt? Mire azután sikerül elérni, a kórházi személyzet vég nélkül azt ismételgeti, már beteltek az éppen megnyitott időpontok.
Miért elérhetetlenek az állami egészségügyben a telefonok? Ónodi hiteles forrás, munkatársaival ugyanis forradalmat csinált Debrecenben. Elérte, hogy a személyzet egy százaléka a beérkező hívásokkal foglalkozzon. Állítása szerint ez az arány a legtöbb magánklinikán 10 (!) százalék, ám a magyar állami egészségügyben vélhetően így is messze-messze a legnagyobb hívásközponttal a Debreceni Egyetem rendelkezik. Ám amíg a magánintézményekben a call centerek befejezett tájékoztatást nyújtanak, kikérdezik a beteget, rögzítik az adatokat, időpontot adnak, addig az állami szektorban ezt nagyon nehéz elérni.
A fizetős egészségügyben nem keveredik a tájékoztató, eligazító és a gyógyító funkció, az államiban viszont igen, és ez bénítja meg a betegekkel való kommunikációt. Nem lehet egyszerre gyógyítani és diszpécserkedni. Ónodi szerint azért ragaszkodnak mégis ehhez az orvosok, mert a kettős jogviszony miatt a valódi betegirányítás a rendelőkben zajlik, innen csatornázzák át a magánba a pácienseiket.
A „betegirányítás” valóban létezik.
A módszer a tapasztalatok szerint lehet direkt:
-- „Mikor szeretné az ellátást? Tudok egy időpontot adni 2026. szeptemberére, vagy egy magánklinikán holnap 14.10-re, melyiket tetszik választani?”
-- „Esetleg bódításban szeretné a beavatkozást, van rá mód, persze, keresse ezt a magánklinikát. Szerda délutánonként ott vagyok.”
-- „Műtéti megoldást szeretne, esetleg inkább egy injekcióval oldjuk meg? Sajnos utóbbit nem finanszírozza az egészségbiztosító, de a magánrendelésemen elérhető.”
Vagy indirekt:
-- „Megfelel önnek a 2026 szeptemberi időpont?”
Jellemző, hogy hiába hoztak a rendőrökéhez hasonló szabályokat a szolgálati jogviszonnyal, hiába kötötték engedélyhez a magánklinikákban való munkavállalást, ezt gyakorlatilag mindenkinek megadják. Az állami egészségügy nem olyan erős, hogy szembeszálljon a magánnal.
A fizetős egészségügy menedzsmentje sem ok nélkül központosítja a betegek eligazítását, mert ők meg azt tapasztalják, hogy az orvosok az államiba csatornáznak át betegeket, nem mindig a tulajdonosok érdekeit követve.
Mivel a magánegészségügy eszköztára még mindig szűkös, a lakosság fizetőképessége pedig véges, a súlyosabb esetek végül az államiba kerülnek. Marad a régi szereposztás: a könnyű, magas profittal ellátható esetek jutnak a fizetős szektornak, a súlyos, nagy költséggel járó és sok esetben alulfinanszírozottak meg maradnak az állam nyakán.
https://www.valaszonline.hu/2025/12/19/maganklinika-fizetos-egeszsegugy-allami-paraszolvencia/
Utolsó hozzászólás