A „hugyos homoktól” különleges magyar tormáért egész Európa sorban áll, de épp a lényeg hiányzott az igazi sikerhez | 2025. április. 12.
A hajdúsági „hugyos homok” aranya a torma: tucatnyi faluban, több száz gazda termeli meg itt az európai fogyasztás háromnegyedét. Eddig azonban inkább csak elszállították a válogatott gyökereket, feldolgozással szinte senki nem próbálkozott, pláne nem nagyüzemi szinten. Egy vállalkozás most megpróbálkozik a lehetetlennel, náluk jártunk Újlétán.
Azt ne fotózzátok! – mutatnak egy sáros kupacra, amely első osztályú tormákból áll, a földréteg alatt is látszik, mennyire szép vastag a gyökér, pontosabban a rizóma, amellyel legtöbben többnyire krém formájában és akkor is csak húsvét környékén találkozunk. Miért ne? – reagálunk. A hűvösre fordult tavasz egyik napján érkeztünk ide, Újlétára, az eső is megállíthatatlanul esik, és hát a földből jön a torma, milyen legyen? Legalább látjuk, miből lesz a tormakrém, ha már évről évre megállapítjuk, milyen kár, hogy húsvéton kívül alig vesszük elő.
Persze azok számára, akikkel beszélgetünk, a torma jóval több, mint a sonka mellé tálalt krémszínű ízesítő. A kupac a környék legnagyobb termelője és kereskedője, Boros László hűtőháza előtt várja, hogy hálóba csomagolják és a hűtött raktárba kerüljön, mielőtt elszállítják, jó eséllyel külföldre: Magyarország az EU legnagyobb tormatermelőjének számít, ahol az uniós termés kétharmadát-háromnegyedét állítják elő, a termés legnagyobb része pedig exportra kerül.
... a hazai tormatermesztés gyakorlatilag tucatnyi településén koncentrálódik, Debrecen és a román határ között, Létavértesen, Bagaméren és környékén több száz családnak ad megélhetést a termény. Ehhez elsősorban az itteni környezeti viszonyok járultak hozzá: amíg Hajdúböszörmény felé zsíros, fekete a föld, erre lazább, homokos a talaj – vagy ahogy itt mondják, „hugyos homok” –, ebben a tormának is jobb, édesebb az íze.
A hajdúsági torma azonban nem csak ezért vált híressé Európa-szerte, és lett nyugati piacokon is kedvelt exporttermék már a rendszerváltás előtt: amíg a szintén nagy termelőnek számító németek, osztrákok fektetve ültetik el a torma oldalgyökereiből álló dugványt, nálunk bakhátas termesztést folytatnak: a termőterületen kialakított 30 centi magas dombokba függőlegesen nyomják bele a dugványokat, hektáronként akár negyvenezret.
Az előny: a hajdúsági torma gyökértörzse egyenes. A hátrány: ezt a típusú művelést máig nem sikerült gépesíteni, az ültetéstől a mellékhajtások lecsipkedésén át a betakarításig, majd a tömeg akár harmadát adó mellékgyökerek letörögetéséig mindent kézzel végeznek – mutatja Juhász Attila. „Amikor itt járt pár éve az agrárminiszter, kérdezte, hogy ötven év alatt mi változott. Boros Laci bácsi azt mondta, hogy a bakhát tetejét már nem kapával húzzuk le, hanem traktorral simítjuk, ennyi.”
A Tormaricum cég tartós sikeréhez viszont két dologra van szükség: az üzem kapacitásainak minél nagyobb arányú kihasználása, illetve a magyarok rászoktatása arra, hogy tormát nem csak húsvétkor érdemes enni. Ötletekből nincs hiány: Varga Attila, aki operatív vezetőként a gyártást felügyeli, elmondja, most a legtöbbet borsos-majonézes tormakrémből készítenek. Közben a chilis torma gyártását mutatja nekünk az üzemben, ahol diszkréten, de azért érződik a torma pikáns illata. De többféle gyökérzöldséggel is párosították már a tormát, van céklás, répás, zelleres is.
https://hvg.hu/kkv/20250412_tormaricum-torma-feldolgozat-ujleta-riport
___
És hogy mennyire szeretjük a tormát? Néhány éve – még a Nagy Infláció előtt – teszteltünk 13 terméket a szerkesztőségben:
https://hvg.hu/gazdasag/20220413_torma_teszt_husvet
Utolsó hozzászólás