Összefoglalóan úgy értékelhető, hogy a közel 200 delegáció által
folytatott glasgow-i egyeztetések során bizonyos ügyekben történt
előrehaladás, de a legkritikusabbak esetében elfogadott
kompromisszumokkal egyelőre nem sokkal került közelebb a világ e
veszélyes folyamat még kellő időben történő megállításához. Faragó
Tibor, c. egyetemi tanár összefoglaló értékelője a COP26 konferenciáról. Véget
ért 2021. november 13-án a globális éghajlatváltozással foglalkozó
glasgow-i világtalálkozó. Az országok magas rangú politikai vezetőinek
részvételével kezdődött esemény első napjainak nagy médianyilvánosságát a
sokszor zárt ajtók mögött zajló és rendkívül sok résztémát érintő
tárgyalások követték. A közel kétszáz delegáció által folytatott
egyeztetések során bizonyos ügyekben történt előrehaladás, de a
legkritikusabbak esetében elfogadott kompromisszumokkal egyelőre nem
sokkal került közelebb a világ e veszélyes folyamat még kellő időben
történő megállításához.
Az éghajlatot veszélyeztető tevékenységek csökkentése
A
természeti környezetünket gyorsuló ütemben alakítjuk át, éljük fel
egyes erőforrásait és eközben sokféle hulladékkal, környezetkárosító
anyaggal árasztjuk el. Ez utóbbiak sorába tartoznak azok az
üvegházhatású gázok, amelyek a szénre vagy a földgázra alapozott
energiatermelés, a kőolaj-alapú üzemanyagok használata, az
állattenyésztés, a növénytermesztés és számos más emberi tevékenység
nyomán a légkörbe kerülnek. Emiatt e gázok, köztük a szén-dioxid és a
metán mennyisége évtizedek óta növekszik a légkörben és ennek
betudhatóan fokozatosan emelkedik a globális felszíni átlaghőmérséklet.
Számos területen a gleccserek visszahúzódnak, a tengerek felső rétegének
hőmérséklete is emelkedik, a sarkvidéki jég több helyen olvad.
Mindemellett általában is változékonyabb lett az éghajlat és az
eddigieknél szélsőségesebb meteorológiai és vízjárási jelenségekkel
szembesülnek a különböző térségek lakosai.
- E témakörben a tudomány és a politika közötti együttműködés
erősítése érdekében 1988-ben megalakult az Éghajlatváltozási
Kormányközi Testület, amelyik már 1990. évi első jelentésében felhívta a
figyelmet az említett légköri kibocsátások miatt növekvő kockázatokra.
Harminc évvel ezelőtt (!) kezdődtek meg a nemzetközi egyeztetések,
amelyek eredményeképpen 1992-ben elkészült az ENSZ Éghajlatváltozási
Keretegyezménye. Ennek értelmében meg kell akadályoznunk a földi
éghajlat veszélyeztetését, ehhez el kell érnünk, hogy még kellő időben
abbamaradjon az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedése,
máskülönben a kialakuló változásokhoz sem a természeti rendszerek, sem a
társadalmak nem lesznek képesek alkalmazkodni.
- A 2015. évi Párizsi Megállapodás
ugyanerről szól, de – a sokkal pontosabb tudományos értékelések alapján
– már konkrétabban meghatározva azt, hogy a fenti cél érdekében
századunk második felében meg kell szüntetni ezeknek az üvegházhatású
gázoknak az emberi tevékenységekből eredő kibocsátását. Pontosabban
„karbon-semlegességre” van szükség, azaz legfeljebb olyan mértékű
maradhatna e kibocsátás, mint amennyivel elő tudjuk segíteni elsősorban a
többlet szén-dioxidnak a légkörből való kikerülését (kivonását) például
erdőtelepítéssel. Ezzel lehetne elérni, hogy a globális
átlaghőmérséklet növekedése jóval +2 Celsius fok alatt maradjon, de
lehetőleg a +1,5 C fokot se haladja meg az iparosodás (az „Ipari
Forradalom”) kora előtti szinthez képest.
- A glasgow-i világtalálkozót
mindenekelőtt a Párizsi Megállapodás végrehajtásának előmozdítására
hívták össze. Igen ám, de az újabb tudományos becslések még inkább
megerősítették, hogy előrevetített következmények miatt el kellene
kerülni a +1,5 C foknál nagyobb átlagos melegedést. Ehhez pedig 2050
körül teljesülnie kellene a globális „karbonsemlegességnek”, ami úgy
érhető el, ha 2030-ig már legalább 45%-kal csökken a szén-dioxid
globális kibocsátása és egyúttal nagymértékben más gázoké is.
- A tárgyalások végén mindenki által elfogadott „Glasgow-i Éghajlati Egyezség”
pontosan ezt tartalmazza és ennek érdekében arra szólítja fel a világ
országait –, hogy mielőbb hagyjanak fel az energiarendszerekben a szén
használatával, hozzanak az energiahatékonyságot javító intézkedéseket,
számolják fel a fosszilis tüzelőanyagok használatával kapcsolatos állami
támogatásokat. Azt is belefoglalták ebbe az egyezségbe
(„klímapaktumba”), hogy más kibocsátásokat, így a metánét is 2030-ig
mérsékelni kell, és többet kell tenni az erdők és az ökológiai
rendszerek védelméért, ezzel hozzájárulva az üvegházhatású gázok
megkötéséhez, így csökkentve azok mennyiségét a légkörben.
- Az EU
tagállamai azzal a vállalással érkeztek Glasgow-ba, hogy együttesen
eleget tesznek a 2050-es „karbonsemlegességi” követelménynek
(kiterjesztve azt a többi üvegházhatású gázra is). Sok más fejlett
ország, így pl. az USA, Kanada, Japán is elkötelezte magát erre. Orosz
részről a 2060-as céldátumot jelölték meg ennek elérésére. A gyors
gazdasági növekedésű fejlődő országok, így kiváltképpen Kína
kibocsátásai az utóbbi pár évtizedben nagymértékben nőttek.
Összességében azonban a fejlődő országoknak lényegesen kisebb a
történelmi felelőssége azért, hogy a múlt század elejétől e gázok
mennyisége megemelkedett a légkörben. E felelősségbeli különbségre
hivatkozva India 2070-re ígérte meg a „klímasemlegességet”. Hozzá
hasonlóan minden fejlődő ország e kibocsátásaik kordában tartásához is
az eddigieknél jóval több támogatást – modern technológiát és pénzt –
vár el a fejlettektől.
- A fosszilis tüzelőanyagok
használatától való mielőbbi megválás tehát a glasgow-i tárgyalások egyik
kulcskérdése volt. De egy különösen kínos affér beárnyékolta a szénre
alapozott energiatermeléshez kapcsolódó megegyezést: az utolsó
pillanatban India – nyilvánvalóan Kína és az USA egyetértésével – a szén
ilyen célú felhasználásának egyértelmű megszüntetése helyett
ragaszkodott annak csupán a fokozatos csökkentését jelentő
szövegmódosításhoz.
- Több becslés látott napvilágot arra
vonatkozóan, hogy az egyes országok korábban és ezekben a napokban
bejelentett szándékai alapján teljesíthető-e a globális átlaghőmérséklet
növekedésének jóval +2 Celsius fok alatti vagy még inkább a +1,5
Celsius foknál való „megállítása’ 2100-ig. A válasz nemleges
majdnem minden friss elemzés szerint. Emiatt is látszik
elkerülhetetlennek, hogy 2022 végéig minden ország felülvizsgálja az
eddigi vállalásait és már ezekre alapozva kerülhessen sor 2023-ban a
Párizsi Megállapodásban foglaltak felülvizsgálatára.
- A
nemzetközi klímapolitikai együttműködés lehetséges módja, ha egy ország
(illetve egy ott bejegyzett cég) valamilyen kibocsátás-csökkentő
beruházást valósít meg vagy finanszíroz egy másik országban, de az ebből
származó kibocsátási egységeket saját nemzeti
kibocsátás-csökkentéseként számolhatja el. Az eljárások közül a
legismertebb az „emisszió-kereskedelem”, amely az Európai Unió
tagállamai között is működik. Ilyen együttműködésekre adott lehetőséget
az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv és e lehetőségeket biztosította a
Párizsi Megállapodás is. Ez utóbbi szabályairól végre megállapodtak
Glasgowban, de az csak a későbbiekben derülhet ki, hogy mely országok
milyen mértékben fognak élni e nemzetközi „piaci” és „nem piaci”
eszközökkel.
Felkészülés a már elkerülhetetlen változásokra
A
környezeti körülményeikben bekövetkező – az éghajlatváltozásnak is
tulajdonított –szélsőségesebb változások, jelenségek miatt különösen
sérülékeny fejlődő országok társadalmainak többségét elsősorban az
alkalmazkodásra való felkészülésük foglalkoztatja. A leginkább
érintettek az afrikai országok (köztük a jövő évi klímakonferenciának
helyt adó Egyiptom), a kis szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok
(mint pl. a Maldív Köztársaság) és az alacsony tengerparti területű
országok (pl. Banglades). Ez már hangsúlyosan szerepelt az 1992. évi
egyezményben, majd a 2015. évi Párizsi Megállapodásban is, de eddig nem
kapott elég figyelmet ez az ügy a nemzetközi együttműködés keretében. Az
is nyilvánvaló, hogy ha nem sikerül kellőképpen mérsékelni a sokak
által „klíma krízisnek” nevezett globális folyamatot, akkor a káros
hatásainak tompítása is sokkal nehezebbé válik.
- A mostani
világtalálkozón részletesen foglalkoztak e témakörrel is és sürgették,
hogy minden ország dolgozza ki vagy újítsa meg egy éven belül az
alkalmazkodással kapcsolatos terveit. Hat év után végre megegyeztek
arról, hogy meghatároznak egy közös „Globális Alkalmazkodási Célt”,
amihez segítséget nyújthat majd az Éghajlatváltozási Kormányközi
Testület (második munkacsoportjának) jövő évben esedékes jelentése. E cél meghatározása nem egyszerű feladat, hiszen minden régió más és más módon sérülékeny.
- A változásokra való felkészülés, az alkalmazkodás esetében is legkritikusabbnak a fejlődők által elvárt pénzügyi támogatások
elégtelensége látszik. A kibocsátás-csökkentésre szánt támogatásokkal
egyenlő nagyságrendű pénzügyi keretet tartottak volna megfelelőnek;
ehhez képest arról született döntés, hogy a fejlettek összességében
legalábbis megduplázzák 2025-ig az eddigi felajánlások összegét.
- Az
éghajlatváltozásnak tulajdonított, elsősorban szélsőséges meteorológiai
és vízjárási események (aszályok, áradások stb.) miatt keletkezett károk és veszteségek
ellentételezése évek óta napirenden van. A fejlődő országok fent
említett nagy létszámú csoportjai azt igényelték, hogy e kérdéskört ne
az alkalmazkodási feladatok és vállalások részeként kezelje a nemzetközi
közösség, hanem külön fórumok keretében és külön pénzügyi támogatási
rendszer létrehozásával. Ezúttal csak arra kaptak ígéretet, hogy a
„Glasgow-i Dialógus” keretében folytatódnak a megbeszélések e
témakörről, beleértve az ilyen célú támogatások ügyét is.
„Klímafinanszírozási” ütközőpontok és ígéretek
A
klímaegyezmény, a Párizsi Megállapodás és a Glasgow-ban rögzített
feladataik végrehajtásának elősegítésére a fejlődők elengedhetetlennek, a
fejlettek pedig jórészt jogosnak tartották a támogatások növelését és
egyúttal a megfelelő technológiák átadásának elősegítését. A már
utaltunk a kibocsátáscsökkentési, alkalmazkodási feladatok ellátására,
az éghajlatváltozásnak tulajdonított károk és veszteségek kompenzálására
is. Az ezekre vonatkozó kompromisszumok mellett külön ki kell emelni
két nehezen, de talán csak átmenetileg feloldott konfliktust.
- A
fejlettek 2009-ben (a „nevezetes” koppenhágai csúcstalálkozón) tettek
ígéretet arra, hogy 2020-ig közösen különböző állami költségvetési és
más forrásokból 100 milliárd USD/év támogatást fognak biztosítani a
fejlődők részére a klímapolitikai feladataik ellátásához. E vállalás nem
valósult meg (közel egyötöddel maradtak el az újabb felajánlásokkal
együtt is a jelzett szinttől) és emiatt „kemény hangú” felszólalások
hangzottak el. Végül abban egyeztek meg, hogy 2025-ig bezárólag e
támogatásoknak teljes mértékben teljesülniük kell.
- Hosszabb
távon azonban ennél többre lesz szükség. Számos fejlődő ország
egyértelművé tette, hogy akkor tud és fog a későbbiekben hatékonyan
részt venni a globális klímavédelemben, ha e támogatások mértéke jóval
nagyobb lesz. Világossá tették azt, hogy egyebek mellett meg kell
oldaniuk a rendkívüli nagyfokú energiaszegénység problémáját is. Voltak,
akik már nem milliárdos, hanem billiós évi nagyságrendű támogatási
igényt említettek. Egyelőre arról született megállapodás, hogy egy új
kollektív és számszerűsített finanszírozási cél meghatározásáról
kezdődnek meg még ebben az évben a tárgyalások, amelyeknek 2024-ben kell
eredményre vezetniük.
Összefoglalóan
úgy értékelhető, hogy a közel kétszáz delegáció által folytatott
glasgow-i egyeztetések során bizonyos ügyekben történt előrehaladás, de a
legkritikusabbak esetében elfogadott kompromisszumokkal egyelőre nem
sokkal került közelebb a világ e veszélyes folyamat még kellő időben
történő megállításához.
Aki nagy elvárásokkal várta a Glasgow-i klímacsúcs végét, az
tévedett. Voltak, akik emelni igyekeztek a tétet, de úgy tűnik, ezeknek
nem felelt meg az ENSZ 26. klímakonferenciája. Megkötöttek néhány
ígéretes megállapodást, de a kibocsátás-csökkentési vállalások szerények
maradtak, és a záróegyezményt is felpuhították.
Elfogadták Glasgowban a COP26 klímaegyezményt – ismét csalódtunk a politikusokban
Kapcsolódó anyagok:
Forrás:
https://greenfo.hu/hir/mit-ertek-el-es-mit-nem-glasgow-ban-a-mind-veszelyesebb-klimavaltozas-elkerulese-erdekeben/
-- 2021.
november
14.
Kapcsolódó hírek:
Mit tehetünk, hogy többé ne legyen ilyen járvány? – Interjú Földvári Gábor járványtani szakértővel
Szabad Terek Klímahét programsorozat: 2021. szeptember 20-26., országosan
Az ENSZ Főtitkára a bolygó állapotáról (kivonat)
Légkondicionáló, klímaberendezés | Klímaváltozás, ózonpajzs, üvegházhatás ...