„Rostás Árpád vándorasztalos”, ez a cím senkit sem érdekel
De az „Árva cigány gyerek faragta a magyar címert, és felajánlotta tizenötmillió magyarnak”, az már igen! Vagy ahogy gondolod, de legyen szívhez szóló! – mondja a telefonban, miközben próbálnám leszoktatni arról, hogy egyszerre kétszáz képet postázzon a Whatsapp-mappámba. Nagyon tele van a felhőm Árpáddal, de nehéz haragudni rá. Ott áll a fotókon árva cigány gyerekként a Loire menti kastélyokban, feltűrt ingujjal, patinás falak között a Rostás-féle vizeletes-lótrágyás (amúgy titkos összetételű) páclével, és nem megújít, hanem a régi világokat varázsolja vissza.
Ezt csinálja a kaposvári műhelyében is, ahol csak mesél és mesél, plafonig stószolt, több száz éves bútorok között tart művészettörténet-órát ónémet tükrök, barokk asztalkák és Sissi hintója társaságában.
A megfeszített
Egy ipartelepen járunk, raktárak mindenfelé. Munkaszüneti nap van, sehol senki, így telefonon kérjük, bújjon elő a műhelyéből. Asztaloskötényben érkezik. Rég találkoztunk, egyikünk sem lett fiatalabb. – Három éve megöregedtem – mond egy kurta-furcsa mondatot, és kiderül, nagy értékű munkákat mondtak vissza akkor. Nem esik minden héten egy reneszánszkastély-felújítás. Zacskós leves, magyarázza az időnkénti túlélési kihívás hozzávalóját.
https://nepszava.hu/3214206_rostas-arpad-vandorasztalos-riport
Utolsó hozzászólás