A rendőrségnek képesnek kell lennie arra, hogy a Google-tól elkérje mindazok nevét, akik rákeresnek egy abortuszszolgáltató címére egy olyan államban, ahol az abortuszok már illegálisak? Vagy aki rákeresett a mifepriszton nevű gyógyszerre? Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik nemi identitást megerősítő egészségügyi szolgáltatókat kerestek egy olyan államban, amely az ilyen ellátást a gyermekbántalmazással tette egyenlővé? Vagy mindenki, aki olyan államban keresett gyógyszertárat, ahol legalizálták a kannabiszt, de a szövetségi kormány még mindig illegálisnak tartja?

A válasz: nem. És az EFF Coloradóban benyújtott amicus beadványában elmagyarázzuk, hogy ezek a keresések miért teljesen összeegyeztethetetlenek a magánélet, valamint a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelmével.

Az ügy a People v. Seymour, és talán ez az első olyan amerikai ügy, amely a kulcsszavas házkutatási parancs alkotmányosságával foglalkozik. Az ügy egy tragikus otthoni gyújtogatással kapcsolatos, amelyben több ember meghalt. A rendőrségnek nem volt gyanúsítottja, ezért kulcsszavas végzéssel kértek a Google-tól azonosító adatokat mindenkiről, aki a gyújtogatást megelőző két hétben a ház címének variációira keresett rá.

A geofence-parancsokhoz hasonlóan a kulcsszó-parancsok is olyan hálót vetnek ki, amely megköveteli a szolgáltatótól, hogy átkutassa a felhasználói adatok teljes tartalékát - ebben az esetben a Google több mint egymilliárd felhasználójának lekérdezéseit. Mint ebben az esetben is, a rendőrségnek általában nincsenek azonosított gyanúsítottjai, amikor kulcsszavas házkutatási parancsot kap. Ehelyett a parancs egyetlen alapja a rendőröknek az a gyanúja, hogy a gyanúsított kereshetett valamit, ami valamilyen módon kapcsolódik a bűncselekményhez.
https://www.eff.org/deeplinks/2022/06/eff-file-amicus-brief-first-us-case-challenging-dragnet-keyword-warrant

25 évre ítélték Sam Bankman-Friedet. Változott valami?
Csütörtökön megszületett az ítélet az FTX volt vezérigazgatójának ügyében: 57 éves korában szabadulhat.

A vágy, hogy létrejöjjön egy bankoktól független, meghamisíthatatlan, biztonságos, anonim és egy tranzakció minden résztvevője számára azonos garanciákat biztosító csereeszköz, valószínűleg olyan régi, mint maga a pénz. A bitcoin – pontosabban technológiai alapja, a blockchain – ezt ígérte. És lett is volna benne ráció, hiszen mennyivel egyszerűbbé tenné a nemzetközi kereskedelmi tranzakciókat, ha az egész világ egy nemzetállamoktól független elektronikus valutában, pl. bitcoinban számolna el.

Követhetetlen, ellenőrizhetetlen, környezetszennyező

Ám míg nemzeti valutákból kevesebb mint 200 van, közülük pedig csupán néhányat használnak nemzetközi elszámolásban, a CoinMarketCap jelenleg több mint 9300 kriptoeszköz árfolyamát követi. És akkor melyik legyen a nyertes közülük? Talán a környezetpusztításban élenjáró és kezelhetetlenül volatilis bitcoin?

Az is kétségeket ébreszthet a kriptovilággal szemben, hogy amit eddig a blockchain technológiai segítségével megvalósított, az valami olyant akar kiváltani, ami már amúgy is elég jól működik. Vagy: ami elméletben ígéretes, nem biztos, hogy a gyakorlatban is megállja a helyét, mint az kiderült a zenei jogdíjkezelés esetében. Egyelőre nem hemzsegnek a DAO-k, azaz decentralizált autonóm szervezetek, az NFT-ről, ami jó ötlet volt például képzőművészeti alkotások közös birtoklására, kiderült, hogy a legtöbb esetben csak a szélhámosságokat segíti... Merthogy a blockchain sem véd a csalásoktól!

Ahogy a TechCrunch fogalmaz, még nem született meg sem a blockchain, sem a kriptovaluta ún. killer appja. És nincsenek olyan blockchain-alapú startupok sem, melyek nem a spekulációval, hanem azzal váltak sikeressé, hogy gazdasági értéket teremtettek.
https://bitport.hu/25-evre-iteltek-sam-bankman-friedet-valtozott-valami