Freeszfe Egyesület
„MINDEN KEZDET MERÉSZ”

Kik vagyunk mi?

A Freeszfe Egyesület célja, egy olyan autonóm alkotóműhely létrehozása, amely méltó a Színház-és Filmművészeti Egyetem 155 éves hagyományaihoz.
Azért hoztuk létre ezt a közösséget, hogy teret és lehetőségeket biztosítsunk azoknak, akik nem tűrik tovább a párbeszéd hiányát, a művészeti szabadság eltiprását! Egyesületünkben az SZFE volt és jelenlegi tanulói, oktatói, dolgozói munkálkodnak közösen, a szabad alkotás jegyében.

Kik vagyunk mi?

Az Egyesület fő célja egy szabad alkotóhely megteremtése, ahol az SZFE 155 éves hagyományaihoz hű színdarabok, filmek, novellák, látványtervek és egyéb művészeti alkotások születhetnek. Ezeket természetesen, amint a járványhelyzet engedi a nagyközönség számára is bemutatjuk, ezzel olyan közösségi teret teremtve, ahol mindenki megtapasztalhatja milyen a szabad alkotóművészet. Oktatási tevékenységet az Emergency Exit program keretein belül végzünk. A program egy olyan európai szintű együttműködés, amelyben külföldi egyetemek elismerik a Freeszfe Egyesületben zajló oktatást, ezáltal biztosítva menekülőutat azoknak a hallgatóknak és oktatóknak, akik az intézmény modellváltása és annak körülményei miatt nem látják biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit az SZFE-n. Mindemellett jövő ősztől új képzéseket hirdetünk.

Hogyan néz ki a Freeszfe Egyesület jövője?

Az Egyesület a már meglévő hallgatók oktatása mellett számos hosszútávú tervvel rendelkezik.
Már ősztől szeretnénk új és új tanulókat és oktatókat soraink között tudni, ezért különböző képzések elindítását hirdettük meg.
Ezen kívül otthont szeretnénk találni, és azt tevékenységünkhöz illően berendezni. Egy olyan közösségi alkotóműhelyt képzelünk el, ahol nemcsak tanulni tudunk, hanem bemutatni mindazt, amire büszkék vagyunk. Ezt pedig természetesen a minket támogató közösség minél intenzívebb bevonásával tervezzük.

https://www.freeszfe.hu/freeszfe-egyesuletrol-2/

Válasz

A hatalom az SZFE után nagyobb fokozatra kapcsolt, hogy vidéken elmaradjanak az egyetemfoglalások

Január végén különösebb feltűnés nélkül, ugyanazon a kora estén szavazták meg a szegedi és a pécsi egyetemen a modellváltást. Vagyis hamarosan őket is egy olyan teljhatalmú alapítvány irányíthatja, aminek a vezetőit a kormány nevezi ki.

Azóta kiderült, hogy a kormány csak pár hetet adott az intézmények vezetőinek, hogy átvigyék a döntést, miközben semmilyen garanciát nem kaptak arra, milyen jogaik maradnak vagy kik kerülnek majd az alapítványok kuratóriumába.

Szegeden és Pécsen jártunk utána, miért nem tudott olyan ellenállás kialakulni a vidéki egyetemeken, mint amilyet az SZFE-n láthattunk az ősszel.
https://www.youtube.com/watch?v=MEBxe8i7xtU

Válasz

Az Alkotmánybíróság szerint nem Alaptörvény-ellenes az alapítványi egyetemek szabályozása | 2021. június. 11.

Az eredetileg meghatározott 90 nap helyett végül kisebb késéssel, 113 nap után megszületett a határozat.

A Fővárosi Törvényszék még február végén indítványozta az Alkotmánybíróságnál (Ab), hogy tegyék semmissé a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltását megvalósító törvényt.
https://eduline.hu/felsooktatas/20210301_szfe_alkotmanybirosag
Továbbá azt is alaptörvény-ellenesnek tartották, hogy a felsőoktatási törvény módosítása után a választott szenátus helyett minden alapítványi tulajdonba adott egyetemen a fenntartó alapítvány fogadhatja el egyebek közt az intézmény költségvetését, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, illetve ők írják ki a rektori pályázatot.

Az Alaptörvény szerint 90 napon belül kellett volna dönteni az ügyben, de az most csak késéssel, a 113. napon valósult meg - számolt be róla a hvg.hu.
https://hvg.hu/kultura/20210611_alkotmanybirosag_alapitvanyi_egyetemek_szabalyozas

A pénteken közzétett Ab-határozat nem semmisítette meg a vitatott paragrafusokat, de kimondta:

-- alkotmányos követelmény, hogy a fenntartó köteles a felsőoktatási intézmény szenátusát – mint a felsőoktatási intézmény oktatási-kutatási autonómiájának letéteményesét – megillető véleményezési jog gyakorlására kellő időt biztosítani, továbbá lehetőséget kell biztosítania érdemi javaslattétel megfogalmazására, amelyet a fenntartónak nyomon követhető módon figyelembe kell vennie döntéshozatala során.

Az indoklásban Ab hangsúlyozza, hogy a fenntartói jogkört gyakorló kuratórium és a felsőoktatási intézmény közös feladata és közös felelőssége a működés hatékonyságának és az oktatási-kutatás minőségének biztosítása. A költségvetés végleges elfogadása a kuratórium részéről például „nem sérti a felsőoktatási intézmény autonómiáját, amennyiben a költségvetés részletes megalkotásában a szenátus érdemi megismerési, javaslattételi és véleményezési lehetőséggel bírt”. A rektori pályázat kiírása feltételezi azt, hogy a rektori pályázatra javaslattétel készüljön, ami szenátusi jogkör, tehát „a szenátusnak érdemi befolyást biztosító jogszabályi környezet alapján a támadott szabályozás nem alaptörvény-ellenes”.

Az Alkotmánybíróság a közleményben arra is kitért, hogy az SZFE-vel kapcsolatban további két ügy van még náluk folyamatban, ezekről később döntenek.

https://eduline.hu/felsooktatas/20210611_alkotmanybirosag_alapitvanyi_egyetemek

Válasz

„Egy mostohalányodtól” – Sodró Eliza nyílt levele Vidnyánszky Attilának | 2020. augusztus 18.

Sodró Eliza, a Színművészeti Egyetem volt hallgatójának közösségi oldalán közzétett nyílt levelét szó szerint közöljük.

Szia Papa!

Azért a bizalmas hangnem, mert talán még emlékszel, kétezertizenakárhányban a Kaposvári Egyetemen, mit volt mit tenni, Te lettél az új Apu. Bár sajnos mostohán bántál velem (és a többi édes testvéremmel), ez a levél most nem azért születik, hogy a múlt sebeit vakargassuk, hanem hogy a jelent vizsgáljuk, és a jövőt gyógyítsuk.

Tudod – kitörölhetetlen közös múltunkból adódóan – fűz hozzád engem egy rendezetlen, csapongó viszony: hol haragszom és szidlak, hol szurkolok és védelek, hol sajnállak, hol gyűlöllek, hol eggyüttérzek Veled. Valószínűleg szeretlek… hiszen… ennyi érzelmet nem költhet egy ember egy Akárkire… egy Senkire… Fontos vagy Papa! Megkerülhetetlenül fontos. Ezért is érzem kötelességemnek, hogy megosszam veled, mi nyomja a szívem.

Elvállaltad ezt az SZFE-s kuratóriumi elnökségi posztot, és azt látom kínlódsz. Kínlódsz, hogy megértesd magad. Nem érted, miért lázadnak ellened a fiatalok, csak sejtéseid vannak, melyeket sajnos tényként kezelsz. Úgy érzed, hergelik őket ellened a tanárok, vagy a „bagázs”… Kettős mércét emlegetsz és azt hiszed, te nem esel ebbe a hibába.

Hadd adjak egy másik perspektívát:

Az utóbbi évek legnagyobb színházi botrányai a #meetoo és az Eszenyi-ügy. Ebben talán egyet értünk. Botrányok voltak, mert senki sem tudott felnőttként kezelni két ilyen érzékeny érzelmi helyzetet. Hirtelen nyilatkozatok követtek hirtelen vádakat, de mégis kiviláglik a botrányok mögül, valami rendkívüli. Papa, kérlek próbálj meg egy pillanatra elvonatkoztatni attól, hogy az Eszenyi-ügyet a politika generálta. Tudom, hogy képes vagy rá! Különben nem lennél jó rendező… Kérlek, próbáld egy pillanatra elképzelni, hogy az elhangzó vádak igazak. Ha mozognál egy picit a tágabb szakmában, akkor te is éreznéd, hogy sántít a fideszes narratíva, mert nem egy olyan éjszakán és forgatási napon lennél túl, ahol még a botrány előtt jóval, egyszercsak kinyílik az Eszenyi-szelence, és legalább két óra hosszat megállíthatatlanul hömpölyögnek a történetek. Hogy csak idő kérdése, mikor törik át a nyilvánosság falát. Én a magam részéről sajnálom, hogy éppen Marton Lászlóval, Gothár Péterrel és Eszenyi Enikővel kellett felmosni a padlót, mert ők is áldozatai és kiszolgálói egy olyan rendszernek, ahol más volt a tiltott-tűrt-támogatott kulturális közeg, mint ma. De boldog vagyok, hogy ezek az ügyek széleskörű társadalmi felháborodást váltottak ki, mert így végre látok esélyt az előző rendszerből ránk hagyományozott hierarchikus igazgató-rendező-színész-stb. viszony felszámolására. És helyette egy egészséges alkotótársi helyzet kialakítására, ahol mindenki egyenlő felelősséggel és megbecsüléssel veti bele magát a munkába, csak éppen a rendezőt és az igazgatót, a fizetésével egyenesen arányosan több felelősség is terheli a végeredményt illetően. Ezeket a botrányokat nem a „jobboldal” robbantotta ki, hanem az elnyomottak. Az áldozatok/túlélők, akik évek óta szenvedtek attól, hogy nem számít a szavuk. A Fidesz mégis fegyverként használja szenvedésüket, és úgy tesz, mintha az általa kínált más szempontok alapján szerveződő hierarchikus berendezkedésben nem történhetne meg hasonló. (A tájékozódáshoz kérlek beszélgess velem és az operettszínházas botrány áldozataival)

Pedig az igazság az, hogy ha nem a hierarchikus rendszert akarjuk lecserélni, hanem az ideológiát, akkor csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a rendszer korrupt ügyeskedői, akik hatalmuknál fogva feljogosítva érzik magukat a legnagyobb aljasságokra. Nekem meggyőződésem, hogy te soha egy ujjal sem érnél a tanítványaidhoz, és hogy a legnagyobb tisztelettel vagy a színészeid felé, de kérlek papa, ne legyél naív, ne hidd el, hogy a te támogatói körödben nincsenek olyanok, akik már most az orrodnál fogva vezetnek téged. (Ha szükséged van történetekre, beszélgess velem, vagy a diákjaiddal. Cifra dolgokat fogsz hallani, melyeket félünk nyilvánosan elmesélni.)

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a történeteinket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Hadd adjak egy másik másik perspektívát:

Én, mióta megtudtam, hogy a kormány az SZFE modellváltását tervezi, szinte az összes szabadidőmet az SZFE hallgatóinak körében töltöm, mikor éppen maguk közé fogadnak. Szégyenszemre azt kellet tapasztaljam, hogy alábecsültem őket: hogy sokkal okosabbak, mint én voltam az ő korukban. Van vitakultúrájuk, világlátásuk, képesek a gondolataikat összetett mondatokban megfogalmazni, olvasottak, kritikával élnek minden külső véleménnyel szemben, még a tanáraik sem képesek befolyásolni őket, miközben kíváncsiak mindenre, és tudnak segítséget kérni. Szóval nem gyerekek, hanem felnőtt emberek. Ha ismernéd őket papa, nagyon szeretnél a barátjuk lenni! Látnád, hogy a világ fejlődik, hogy vannak, akik nem egy elnyomó rendszerben szocializálódtak!

És tudod… mikor én annyi idős voltam, mint ők most, akkor nekem is voltak harcaim a mestereimmel, és sok esetben sikerrel kommunikáltam a gondjaimat felfelé, de mikor te egy a mostanihoz nagyon hasonló módszerrel a papám lettél, ezt a lehetőséget (a lázadásét, és önmagam definiálását a hatalommal szemben) elvetted tőlem. Olyan dolgokat is védeni kényszerültem, amik ellen addig lázadtam, nehogy tovább bántsd anyut és aput. Megérkeztél, mint a hero we didn’t ask for but the hero we needed. But actually we egyáltalán didn’t need any fucking hero!

Mikor úgy gondolkozol a hallgatókról papa, mint befolyásolható gyermekekről, nem mint önmagukért felelősséget vállaló fiatal állampolgárokról, akkor nagyon súlyos drámai vétséget követsz el: bebetonozod azt a hierarchikus rendszert, azokat a kiirtandó szakmai álközmondásokat, miszerint a hallgatóknak Hallgass a nevük, éhes színész a jó színész, vagy aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák.

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a fiatalokat! Gyere le közéjük, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és ők beszélni fognak, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Hadd adjak egy másik másik perspektívát:

Sokat beszélsz mostanában az „igazodási kényszerről”. Tudod papa, tőlem most minden mesterem azt várja, hogy hallgassak. Féltenek, mert mégiscsak egy színésznő vagyok, akinek tudnia kell a naivát, a vampot, a kurvát, a tündért, a Nyinát, a Nórát, a Mirígyet… gyakorlatilag mindent… egy színésznő nem árazhatja be magát politikusnőként! Ezek a jótanácsok – be kell ismerd – azért némileg ellentmondanak az igazodásikényszerről alkotott véleményednek… szóval én most szembemegyek a felém támosztott elvárásokkal. Alapjellememmel ellentétben: bátor vagyok. Ezzel a levéllel kockáztatom a szakmai hírnevemet. Kiteszem magam a jobboldali sajtó támadásainak, egy jelentős mértékű potenciális közönségréteg gyűlöletének és a konszolidált szakmabeliek elutasításának… (kit? A Sodrót? Jaj… neee… ő ilyen pofázós… hogy filmbe? sorozatba? Ne már… senki sem fogja elhinni róla, hogy szűz…)

Mégsem tudok tovább hallgatni arról papa, hogy egész egyszerűen butaság az a vonal aminek mentén szerinted gondolkodnom kéne a szakmánkról. Ha elfogadom, hogy két térfél van: a libsi elitklub (aminek én tuti nem vagyok tagja, mert akkor pl. lenne pozícióm) és a konzi népnemzeti keresztény (aminek megintcsak nem vagyok tagja, mert akkor pl. lenne. pénzem) akkor is fenntartom azt a kritikát az igazodásikényszer-elméleteddel szemben, hogy mikor majd „ti jöttök” akkor megszűnik ez a jelenség… ha én MOST felvételiznék, és olvasnám az interjúidat, akkor tuti teliraknám a repertoáromat Wass Albertekkel, és kicseszném az összes Petrit, hogy szimpatikusabb legyek és felvegyél…

Azt állítod, a Kaposvári Egyetemen szabadon nyilváníthatnak véleményt a hallgatók… De ne haragudj papa, akkor miért nem merte felvállalni a nevét az a kaposvári hallgató, aki a MTT nyílt levelétől elhatárolódó nyilatkozatot írta?

Mert félelem szövi be a szakma minden kis egérlyukát. De a félelmet nem csak az táplálja, hogy a ballibsi elit kitagad, hanem sokminden más is. Pl. hogy a jobboldali sajtó a te nyilatkozataidon felbátorodva örökre beáraz engem… esetleg a családomat is szájára veszi. Hogy beszállok egy olyan harcba, ami amúgy nem érdekel, mert nem egy ideológia miatt lettem színész, hanem a játék iránti olthatatlan vágyból, meg az emberi lélek hiteles ábrázolása iránti szenvedélyből. Megkérdezted valaha az általad „libsinek” bélyegzett „kussolóktól”, hogy miért hallgatnak? Vagy a tanítványaidtól, vagy a fiadtól hogy miért nem állnak ki melletted nyilvánosan? Hogy mitől félnek pontosan?
Tudod papa, én sosem várnám el a tanítványaidtól vagy a fiadtól, hogy akárcsak ellentmondjanak Neked. Mert szeretem őket, és átérzem a helyzetük nehézségét. És azt kívánom, hogy ne ideológiailag, hanem szakmailag fogalmazzák meg a művészeti programjukat. Jót akarok nekik, és ha az itthoni tarthatatlan állapotok miatt bármelyik tehetséges kortársam inkább egy külföldi karrier beteljesítése mellet dönt, akkor azt sosem fogom megbocsátani Neked. Mert egyedül te vagy abban a helyzetben, hogy véget vess ennek a szörnyű szakmai megosztottságnak. A „másik oldalról” sajnos minden gesztus elsikkad. Nálad pattog a pöttyös, hogy példát mutass, mert te vagy a jelenlegi kurzus kegyeltje.

És azt látod-e, hogy akik most kiállnak melletted, vajmi keveset értenek az általad képviselt mejerholdi színészpedagógiához, vagy az utolsó szakmai programodhoz: a Remény Színházához….

Tudod papa ez az utolsó szakmai gondolatmeneted engem fiatalként mélyen megérintett: olyannyira, hogy egy Alföldi-előadás utolsó mondatát a rendezői instrukcióval szembemenve reménytelire fogalmaztam, miszerint „kedves közönség van esély a változásra, és ez csak rajtatok múlik!”… kis magánakcióm természetesen semmilyen szakmai visszhangot sem vert, de én akkoris olyan szívesen vitatkoznék veled arról, hogy az örökké kesergő magyar embereknek vajon arra van-e szükségük, hogy hősöket mutassunk nekik, akik nagyságához sosem érhetnek fel, vagy arra, hogy együttérezzünk a problémáikkal, megvigasztaljuk őket és megoldási javaslatot nyújtsunk a gondjaikból való kilábalásra… hogy vajon a vidéki közösségekhez ugyanazon a színházi nyelven kell-e beszélni, mint a budapesti sokszínűségben szocializálódott embertársainkhoz… hogy a kritikusoknak vajon tényleg előadások beárazása-e a feladatuk, vagy inkább egyfajta megoldókulcs biztosítása olyan laikus nézők számára akik még csak most tanulják a „rendezői színház” mesterfogásait… hogy a színészképzésben van-e szükség különböző vidéki és városi dialektusok és beszédhibák elsajátítására, vagy ezeket majd meghozza az idő és a helyzet…

De amíg te egy furcsa ideológia mentén határozod meg magadat és művészi programodat, állandó lehetőséget bizosítasz azoknak a méltán mellőzött sértett színházcsinálóknak, akik nem gondolnak sokat a szakmánkról, de hűségüket a hozzád való igazodási kényszerből minél hangosabban igyekeznek kifejezni, hátha most ők jönnek. Ebben a narratívában az a félelmetes, hogy ezek többnyire öregemberek, akiknek nem a lázadásideje, hanem a pihenőideje, vagy a bosszúideje jött most el: ők mégis hirtelen újra fiatalnak érzik magukat, és lefoglalják a fiatalok lázadásidejét. Pedig a hiererchikus rendszert csak a fiatalok dönthetik be. A többiek csak alkalmazkodhatnak az új szokásokhoz. Ha ez fordítva történik, akkor kimarad még egy színházi generáció, akik vagy közvetlen elődeikhez hasonlóan külföldön keresnek boldogulást (ld. Bodó, Dömötör, Schilling, Mundruczó), vagy valamilyen módon megalkusznak és megpróbálják a hatvanéves örökifjak elaggott színházeszményeivel eggyüttműködve két gerinccel megfogalmazni magukat.

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a félelmeinket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

És hadd adjak egy utolsó perspektívát:

Te nem itt születtél. Nem itt nőttél fel papa! És istenments, hogy ukránozzalak, egyszerűen csak más kulturális közegben szocializálódtál, mint a magyarországi szakma jelentős többsége. Neked kicsit anyanyelved az ukrán és az orosz, ami pl. az én családomnak komoly traumákat okozott… Az én családomban lázadásból mindenki csak annyit beszél oroszul, hogy: Já dákládüváju vam sto szivódnyá nyikto nye átszusztvujet. Az én „népem”, a svábok, nem gyakorolhatták anyanyelvüket az orosz hatalomátvétel miatt. Dédanyámról van egy legenda, miszerint egy seprűvel (vagy vasvillával) zavarta ki az orosz katonákat az udvarról, akik ki akarták telepíteni a házából, azt ordította svábul, hogy „amíg a férjemet nem hozzátok haza a Szovjetunióból, addig ide be nem teszitek a lábatokat!” Úgyhogy az orosz katonák, inkább eltakarodtak, minthogy egy boszorkánnyal veszekedjenek. Dédapám hat évig volt hadifogoly. Ez egy családi történet, amit meg kell ismerned papa! És meg kell értened, hogy mikor azt hallom, hogy a Nemzeti Színház színészei oroszul beszélnek egymás között, hogy a többiek ne értsék, miről van szó, akkor nekem dédanyám kinyitja a bicskát a zsebemben. Többezer ilyen és ehhez hasonló történet fekszik a határ innenső felén Magyarországon. A svábok, a zsidók, a vidékiek, a pestiek, a cigányok, a buzik, a határontúliak stb. mind magyarok vagyunk. Nekünk színházcsinálóknak fontos feladatunk foglalkozni ezekkel a kollektív traumákkal. A kisebbségek elnyomásával. De ha te kurzusszerűen kiemelsz egy traumát a sok közül, akkor nem számíthatsz megértésre, együttérzésre. Ahhoz, hogy megértést várj a határoninneni magyaroktól, ismerned kell és tiszteletben kell tartanod az ő emlékeiket.

Ezért a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a traumáinkat! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Tudod papa én minden este az óédesistenem és a mossegítsmegmária után elmondom miért kérek bocsánatot, mit köszönök meg, és miben kérek segítséget a Jóistentől. Nem tudom, a Jóisten foglalkozik-e még velem, de most comingoutolok, én minden este azt kérem, hogy fordítson téged vissza hozzánk. Hogy ne politikusokkal barátkozz, hanem velünk. Szakmabeliekkel. Mert sokan vagyunk, akik nem bántanánk. És tudod papa, mikor téged kinevettek, és megbántottak, az nagyon-nagyon régen volt. Azóta felnőtt legalább két generáció. És mi még mindig azt szívjuk, hogy téged valakik valamikor megbántottak. És erős a kísértés, hogy mi is megbántódjunk.

Szóval papa! Könyörögve kérlek, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismersz minket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Szeretettel mostohalányod:

Sodró Eliza

https://papageno.hu/intermezzo/2020/08/egy-mostohalanyodtol-sodro-eliza-nyilt-levele-vidnyanszky-attilanak/

-----


Megfenyegettek, hogy ha nem kussolunk, nem lesz diplománk
Interjú Sodró Elizával
2019.07.30.

A most huszonnyolc éves Sodró Eliza már tizennégy évesen is keményen dolgozott azért, hogy színész legyen, és az sem ábrándította ki, hogy amikor Vidnyánszky Attila érkezésével átrendezték a feje fölött az egyetemet, kirúgták a tanárai jó részét, a petícióik pedig nem értek célba. Így már negyedévesként bekerült Jordán Tamás szombathelyi színházának társulatába, de 2016 óta a Radnóti Színházban játszik olyan előadásokban, mint a Futótűz, a 10, Alföldi Róbert mellett ő Lady Anna a III. Richárdban, de Alföldi többször rendezte is már, például a Chicagóban az Átriumban. 2017-ben a legjobb fiatal színésznő lett a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT), 2019-ben, interjúnk készítése után pár nappal pedig neki ítélte a legjobb női alakítás díját a színészzsűri. (Radnótis kollégájával, Lovas Rozival szintén a 10 kapcsán készítettünk interjút.)

A legtöbben talán a Tóth János című tévésorozatból ismerik, ahol Mucsi Zoltán oldalán játszik, de megfordult az Egynyári kalandban, rendezte a háromszoros Oscar-jelölt Stephen Daldry (Billy Elliot, Az órák), és még kamaszként Szabó István két filmjében is játszott. Arról beszélgettünk vele, hogyan élt Németországban hippiként, hogyan fenyegették meg őket, hogy nem kapnak diplomát, és miért járt mégis jól ezzel a helyzettel, mi köze mindennek a szülei válásához, de szóba került az is, miért jelentette fel egy néző a Radnóti Színház igazgatójánál.
...
Pont akkor jártál a Kaposvári Egyetem színész szakára, amikor Vidnyánszky Attila érkezésével és kinevezésével átalakult a tanári kar, és több tanárotokat kirúgták. Eleinte petíciókat írtatok, de végül beletörődtetek. Csalódtál az osztályban, hogy nem tiltakoztatok tovább?

Olyan volt ez, mint amikor tönkremegy egy párkapcsolat, te pedig magadat hibáztatod, hogy ha ott akkor nem úgy viselkedem, biztos történhetett volna máshogy.

-- De mindent megtettünk, amit lehetett, csak aztán megfenyegettek, hogy ha nem kussolunk, nem lesz diplománk.

A tanárainkat eltávolították, nem tudtuk megvédeni őket. Három évig részt vettünk egyfajta képzésben, majd odahoztak új tanárokat, akik egyáltalán nem tájékozódtak afelől, mi volt itt eddig. Mindent megpróbáltunk, de amikor behívott Repa Imre rektorhelyettes, és másfél órán keresztül tolta nekünk paprikavörös fejjel, hogy ő egy csónakban evez, mi meg csak fékezzük ezt a hajót, hogy az adófizetők pénzén, a szüleink pénzén, az ő pénzén élősködünk, akkor megbeszéltük: mivel így egy évvel korábban kerültünk színházakhoz gyakorlatra, és igazából mind jól érezzük ott magunkat, tulajdonképpen miért is küzdünk? Hagyjuk az egészet a francba, csak kapjuk meg a papírt, és szevasz, Kaposvár. Én személy szerint sajnos nagyon jól jártam: negyedikes koromban már főszerepeket játszottam egy remek társulatban, így olyan dolgokat tanultam meg, amiket az egyetemen nem tudtam volna. Persze égett a pofám a morális válságtól: olyan volt ez a helyzet, mint amikor hoznak egy törvényt, ami mindenkinek rossz, de te pont jól jársz vele.

https://index.hu/kultur/2019/07/30/sodro_eliza_interju_toth_janos_sorozat_radnoti_szinhaz_10_futotuz_egynyari_kaland_alfoldi_robert/

Előzmény

Válasz

Az elején még minden jó volt Kaposváron. De aztán...:
https://www.youtube.com/watch?v=uzOUIy7DMmI
-- SODRÓ ELIZA: "Volt bennünk egyfajta bizalom..." - Bóta Café | 2021.01.12.

Válasz

Koncz Zsuzsa - Szabadnak születtél (Zene és szöveg: Bródy János)

/ 2020. október 23. /

Szabadnak születtél

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Sose feledd, hogy szabadnak születtél

https://www.youtube.com/watch?v=lHS_60HvGa4

Válasz

“Követeljük, hogy legyen párbeszéd” – A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete az SZFE-ről w 2020. október 23., péntek

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) támogatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) polgárainak az egyetemi autonómia megőrzésére irányuló küzdelmét!

Tiltakozunk minden megfélemlítés, kényszerrel vagy erőszakkal való fenyegetés ellen!

Követeljük, hogy párbeszéd és megegyezés útján oldják fel a konfliktust! Felszólítjuk a felsőoktatás minden szereplőjét és kérünk minden jóérzésű, a tanulás és tanítás, a tudomány és a művészet szabadságát fontos értéknek tartó polgárt, hogy adják Ők is támogatásukat az SZFE és az egyetemi autonómia védelméhez!

Valljuk, hogy az akadémiai szabadság, az egyetemi autonómia, a kutatás és az oktatás egysége, a humanizmus, az európai – köztük számos magyar – egyetem rektora által megerősített Magna Charta Universitatum alapelveinek érvényesülése feltétele annak, hogy az egyetemek betölthessék a közjót szolgáló hivatásukat.

A felsőoktatásban zajló egyetemi átalakulások – köztük a közfigyelem előterében álló Színházés Filmművészeti Egyetemé – fejleményei megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy szükséges a magyar magánegyetemekre vonatkozó törvényi szabályozás korrekciója.

Felhívjuk a felsőoktatási és tudományos közélet érintettjeit, a közvélemény szereplőit, a kormányzati felelősöket, hogy tegyenek lépéseket a felsőoktatást szabályozó törvények olyan módosítására, amelyek biztosítják az érintett egyetemek számára a szerepük betöltéséhez nélkülözhetetlen autonómiát!

Elnökség

https://szinhaz.online/koveteljuk-hogy-legyen-parbeszed-a-felsooktatasi-dolgozok-szakszervezete-az-szfe-rol/

Válasz

Elszántság és tekintet – Sándor Iván október 23.-i üzenete az SZFE-nek | 2020. október 23., péntek

Az alábbiakban Sándor Iván József Attila-díjas (1985), Márai Sándor-díjas (2000) és Kossuth-díjas (2005) író, kritikus, esszéista sorait közöljük, amely a mai Pesti Hírlapban is megjelent.

1956 október huszonkettedikén két és fél éve vagyok a Műegyetem Jövő Mérnöke című lapjának a szerkesztője pályakezdő íróként. Nehéz időkön vagyok túl – letartóztatás, fegyencbarak.

Már tizenkilencedikén érkeznek a telefonüzenetek a szegedi egyetemről, az Írószövetségből, a Petőfi Körből. Lapzárta huszonkettedikén, tizennégy órakor. Áttördelem a lapot az újabb hírek alapján a Blaha Lujza -téri egykori Szikra nyomda második emeleti szedőtermében. Tizenhét órakor telefonüzenetet kapok a Műegyetem izzó hangulatú gyűléséről, a laptudósítójától a negyedéves Szabó Ivántól (az Antal-kormány későbbi minisztere).

Húsz órakor felszól a porta államvédelmi őrsége: háromtagú küldöttség érkezett a Műegyetemről, egy főt engedhetnek fel, ha vállalom ért a felelősséget.

Nemcsik Bandi, a lap munkatársa negyedéves vegyészhallgató. Átadja a nagygyűlés határozatát, a híres tizenkét pontot.

– Iván – mondja –, az a határozat, hogy ezt ki kell nyomtatni a Jövő Mérnökében.

Elolvasom, a szedőterem vezetőjéhez lépek.

– Ezt még ki kell szedetni…

Olvassa.

– Csak nem képzeli, hogy erre én engedélyt adhatok! – int fejével az államvédelmis felé.

–Vállaltam, ki kell nyomtatni…

– Ha talál egy gépszedőt, aki vállalja…

A harmadik aztán vállalja. Diktálom ólomba a határozatot. Áttördelem a lapot, elhelyezem az első oldalon. Tíz órakor aláírom a kiszedett oldalakat. Éjfélkor indulnak a nyomdagépek.

Reggel nyolc órakor megérkezik a Jövő Mérnöke többezer példányban az egyetemre. Szétosztják az udvaron összegyűlt hatalmas tömegben. Küldöttségek indulnak-érkeznek.

Nem engedélyezik a felvonulást a Bem-térre! Engedélyezik! Némán indulunk nyolcasával összefogódzva. Hatalmas a menet, egyre nő.

Annyi év után most látom magam előtt újra Nemcsik Bandi tekintetét. A pontokat kiszedő nyomdász tekintetét. A felvonulók tekintetét.

A históriai körülmények, a célok ma mások. De látom magam előtt a SZFE a Műegyetem rakparton gyülekező és némán elinduló diákjainak, tanárainak a tekintetét.

Látom az elszántságukat.

Biztosítékként arra, hogy ebben a kis országban egyszer majd ne kelljen tüntetve felvonulni a jogokért, a demokráciáért a szabad gondolatért.

Sándor Iván

https://szinhaz.online/sandor-ivan-oktober-uzenete-az-szfe-nek/9lTFvjHS0_M8x2U

Válasz

A Titkos Egyetem polgáraihoz – Dömötör András üzenete | 2020. október 23., péntek

Dömötör András rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori tanára az alábbi sorokkal üzen az SZFE polgárainak.

Ma, október 23-án, nem tudok ott lenni Veletek. Vonaton ülve írok, nemsokára éppen elérem az osztrák határt, és valahogy el szeretném mondani, hogy amit tesztek, az a legnagyszerűbb dolog, ami hosszú ideje Magyarországon történik.

Nagyon sokan és sok szemszögből írtak Rólatok, Nektek.

Naponta beszélek a fejemben én is Hozzátok, mert olyan példát mutattok, ami felkavaró, csodálatos és tisztító erejű.

Eddig nem írtam ezeket ki magamból, de most, amikor egy munka miatt el kell mennem, nem tudok nem írni. Az egyetemfoglalás első napjaiban egy éjszaka bent voltam. Nem tanítok évek óta az egyetemen, nem ismerjük már egymást személyesen. Arra jártam, és egyszerűen látni szerettem volna, mi van ott bent. Mi történik. Egy ismerősöm, aki ott dolgozik még, segített bejutni. Nem tudtam, hogy nem lehetnék ott, hiszen őrködni is voltam az épületben, de belehallgattam a fórumotokba, aztán kizavartatok. Ez nagyon rendben van.

Elnézést kérek újra, nem tudtam, hogy zárt ajtós volt a fórum, és különösen akkor, amikor azzal vádoltak Titeket, hogy külső súgás van és összeesküvések, fontos elmondani, hogy Ti magatok éppen egy másik világot formáltok, és nemcsak a kuratóriumból nem kértek, hanem semmiből, ami a demokráciátokba nem fér bele. Ezt akarom megírni.

Hogy amit láttam, az maga volt a csoda: ahogy vitatkoztatok. Vitatkoztatok figyelemmel, szervezetten, a másik méltóságát tiszteletben tartva.

Működtettetek és működtettek valamit, amiről szerintem még a korosabb tanáraitoknak is inkább elméleti tudása van csak.

És már akkor győztetek. Rég győztetek.

És a hatalom csak hadonászik, napról napra megmutatja kongó ürességét, hogy a duma mögött nincs tartalom, hogy nem hoztak semmit, hogy az a tarsoly üres, persze mutogatnak, rebesgetik, lesz lóvé, ennyi?, ennyi!, ez az ő világképük, hiszen ebből vannak és abból, hogy nagyokat mondanak és jól fizetett médiamunkások gyártják a pirosfehérzöld csomagolást a semmi köré.

De ahogy beleálltatok ebbe, az teljesen világossá teszi, ami máskor nem látszik ennyire tisztán, hogy ha valódi vitahelyzetek lennének, elbuknának nagyon hamar, és képtelenek zavarba hozni Titeket akárcsak egy kicsit is valami tartalommal, mert tartalom kellene, és nem lózungok: egy átgondolt mintatanterv, pár jónevű oktató, a hangoztatott nemzetközi kapcsolatokból valamit megmutatni, de nincs semmi, és Titeket köszönet illet, mert a kitartásotokba belecsorbult az a gépezet, ami csak akkor működik, amikor erőből és manipulációval legyalogolja Magyarországot. Nagyon jó tudni, hogy ilyen arca is van a hazánknak.

Dömötör András
október 23-án

https://szinhaz.online/domotor-andras-uzenete/

Válasz

Visszaszóltak az SZFE-s diákok: Nemzeti ünnepen ez ironikus és méltatlan | 2020. okt. 23.

A sajtóból értesültek a bírósági döntésről.

Közleményben reagáltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói arra, hogy a Fővárosi Törvényszék első fokon úgy döntött, jogellenes az intézmény dolgozóinak sztrájkja. A bírósági végzésről az egyetemet a szeptember eleji modellváltást követően fenntartó Színház- és Filmművészetért Alapítvány számolt be.

A diákok azt írták, ők a sajtóból értesültek a döntésről, de hozzátették,

-- amennyiben a közlemény valóságon alapul, úgy a határozat még nem lehet jogerős, a sztrájkbizottságnak, tudomásunk szerint, öt napja van fellebbezni az ellen.

Kijelentették, hogy továbbra is kitartanak az SZFE sztrájkoló dolgozóinak követelései mellett, hisznek azok jogszerűségében, ahogy tudomásuk szerint az a három szakszervezeti szövetség is, amely szintén részt vesz a délutáni '56-os vonulásos megemlékezésünk keretein belül.

A közleményben azt is írták, hogy elutasítják az egyének újbóli felelősségre vonását, és bíznak az intézmény sztrájkoló dolgozóinak józan ítélőképességében, valamint abban, hogy képesek önálló döntéseket hozni a saját munkabeszüntetésükről.

Hozzátették azt is, hogy bár az alapítvány állítása szerint a 8 sztrájkkövetelésből kettőt teljesítettek, ez nem igaz, ugyanis "az illegitim vezetőség nem teljesítette az általa jogszerűnek vélt két sztrájkkövetelést, hanem teljesítésüket ultimátumhoz kötötte, ez a gesztus pedig sérti a sztrájkjogot".

Végül azt írták:

"a munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását, nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk".

https://magyarnarancs.hu/belpol/visszaszoltak-az-szfe-s-diakok-nemzeti-unnepen-ez-ironikus-es-meltatlan-134292

Előzmény

Válasz