Freeszfe Egyesület
„MINDEN KEZDET MERÉSZ”

Kik vagyunk mi?

A Freeszfe Egyesület célja, egy olyan autonóm alkotóműhely létrehozása, amely méltó a Színház-és Filmművészeti Egyetem 155 éves hagyományaihoz.
Azért hoztuk létre ezt a közösséget, hogy teret és lehetőségeket biztosítsunk azoknak, akik nem tűrik tovább a párbeszéd hiányát, a művészeti szabadság eltiprását! Egyesületünkben az SZFE volt és jelenlegi tanulói, oktatói, dolgozói munkálkodnak közösen, a szabad alkotás jegyében.

Kik vagyunk mi?

Az Egyesület fő célja egy szabad alkotóhely megteremtése, ahol az SZFE 155 éves hagyományaihoz hű színdarabok, filmek, novellák, látványtervek és egyéb művészeti alkotások születhetnek. Ezeket természetesen, amint a járványhelyzet engedi a nagyközönség számára is bemutatjuk, ezzel olyan közösségi teret teremtve, ahol mindenki megtapasztalhatja milyen a szabad alkotóművészet. Oktatási tevékenységet az Emergency Exit program keretein belül végzünk. A program egy olyan európai szintű együttműködés, amelyben külföldi egyetemek elismerik a Freeszfe Egyesületben zajló oktatást, ezáltal biztosítva menekülőutat azoknak a hallgatóknak és oktatóknak, akik az intézmény modellváltása és annak körülményei miatt nem látják biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit az SZFE-n. Mindemellett jövő ősztől új képzéseket hirdetünk.

Hogyan néz ki a Freeszfe Egyesület jövője?

Az Egyesület a már meglévő hallgatók oktatása mellett számos hosszútávú tervvel rendelkezik.
Már ősztől szeretnénk új és új tanulókat és oktatókat soraink között tudni, ezért különböző képzések elindítását hirdettük meg.
Ezen kívül otthont szeretnénk találni, és azt tevékenységünkhöz illően berendezni. Egy olyan közösségi alkotóműhelyt képzelünk el, ahol nemcsak tanulni tudunk, hanem bemutatni mindazt, amire büszkék vagyunk. Ezt pedig természetesen a minket támogató közösség minél intenzívebb bevonásával tervezzük.

https://www.freeszfe.hu/freeszfe-egyesuletrol-2/

Válasz

A hatalom az SZFE után nagyobb fokozatra kapcsolt, hogy vidéken elmaradjanak az egyetemfoglalások

Január végén különösebb feltűnés nélkül, ugyanazon a kora estén szavazták meg a szegedi és a pécsi egyetemen a modellváltást. Vagyis hamarosan őket is egy olyan teljhatalmú alapítvány irányíthatja, aminek a vezetőit a kormány nevezi ki.

Azóta kiderült, hogy a kormány csak pár hetet adott az intézmények vezetőinek, hogy átvigyék a döntést, miközben semmilyen garanciát nem kaptak arra, milyen jogaik maradnak vagy kik kerülnek majd az alapítványok kuratóriumába.

Szegeden és Pécsen jártunk utána, miért nem tudott olyan ellenállás kialakulni a vidéki egyetemeken, mint amilyet az SZFE-n láthattunk az ősszel.
https://www.youtube.com/watch?v=MEBxe8i7xtU

Válasz

Az Alkotmánybíróság szerint nem Alaptörvény-ellenes az alapítványi egyetemek szabályozása | 2021. június. 11.

Az eredetileg meghatározott 90 nap helyett végül kisebb késéssel, 113 nap után megszületett a határozat.

A Fővárosi Törvényszék még február végén indítványozta az Alkotmánybíróságnál (Ab), hogy tegyék semmissé a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltását megvalósító törvényt.
https://eduline.hu/felsooktatas/20210301_szfe_alkotmanybirosag
Továbbá azt is alaptörvény-ellenesnek tartották, hogy a felsőoktatási törvény módosítása után a választott szenátus helyett minden alapítványi tulajdonba adott egyetemen a fenntartó alapítvány fogadhatja el egyebek közt az intézmény költségvetését, szervezeti és működési szabályzatát, vagyongazdálkodási tervét, illetve ők írják ki a rektori pályázatot.

Az Alaptörvény szerint 90 napon belül kellett volna dönteni az ügyben, de az most csak késéssel, a 113. napon valósult meg - számolt be róla a hvg.hu.
https://hvg.hu/kultura/20210611_alkotmanybirosag_alapitvanyi_egyetemek_szabalyozas

A pénteken közzétett Ab-határozat nem semmisítette meg a vitatott paragrafusokat, de kimondta:

-- alkotmányos követelmény, hogy a fenntartó köteles a felsőoktatási intézmény szenátusát – mint a felsőoktatási intézmény oktatási-kutatási autonómiájának letéteményesét – megillető véleményezési jog gyakorlására kellő időt biztosítani, továbbá lehetőséget kell biztosítania érdemi javaslattétel megfogalmazására, amelyet a fenntartónak nyomon követhető módon figyelembe kell vennie döntéshozatala során.

Az indoklásban Ab hangsúlyozza, hogy a fenntartói jogkört gyakorló kuratórium és a felsőoktatási intézmény közös feladata és közös felelőssége a működés hatékonyságának és az oktatási-kutatás minőségének biztosítása. A költségvetés végleges elfogadása a kuratórium részéről például „nem sérti a felsőoktatási intézmény autonómiáját, amennyiben a költségvetés részletes megalkotásában a szenátus érdemi megismerési, javaslattételi és véleményezési lehetőséggel bírt”. A rektori pályázat kiírása feltételezi azt, hogy a rektori pályázatra javaslattétel készüljön, ami szenátusi jogkör, tehát „a szenátusnak érdemi befolyást biztosító jogszabályi környezet alapján a támadott szabályozás nem alaptörvény-ellenes”.

Az Alkotmánybíróság a közleményben arra is kitért, hogy az SZFE-vel kapcsolatban további két ügy van még náluk folyamatban, ezekről később döntenek.

https://eduline.hu/felsooktatas/20210611_alkotmanybirosag_alapitvanyi_egyetemek

Válasz

„Egy mostohalányodtól” – Sodró Eliza nyílt levele Vidnyánszky Attilának | 2020. augusztus 18.

Sodró Eliza, a Színművészeti Egyetem volt hallgatójának közösségi oldalán közzétett nyílt levelét szó szerint közöljük.

Szia Papa!

Azért a bizalmas hangnem, mert talán még emlékszel, kétezertizenakárhányban a Kaposvári Egyetemen, mit volt mit tenni, Te lettél az új Apu. Bár sajnos mostohán bántál velem (és a többi édes testvéremmel), ez a levél most nem azért születik, hogy a múlt sebeit vakargassuk, hanem hogy a jelent vizsgáljuk, és a jövőt gyógyítsuk.

Tudod – kitörölhetetlen közös múltunkból adódóan – fűz hozzád engem egy rendezetlen, csapongó viszony: hol haragszom és szidlak, hol szurkolok és védelek, hol sajnállak, hol gyűlöllek, hol eggyüttérzek Veled. Valószínűleg szeretlek… hiszen… ennyi érzelmet nem költhet egy ember egy Akárkire… egy Senkire… Fontos vagy Papa! Megkerülhetetlenül fontos. Ezért is érzem kötelességemnek, hogy megosszam veled, mi nyomja a szívem.

Elvállaltad ezt az SZFE-s kuratóriumi elnökségi posztot, és azt látom kínlódsz. Kínlódsz, hogy megértesd magad. Nem érted, miért lázadnak ellened a fiatalok, csak sejtéseid vannak, melyeket sajnos tényként kezelsz. Úgy érzed, hergelik őket ellened a tanárok, vagy a „bagázs”… Kettős mércét emlegetsz és azt hiszed, te nem esel ebbe a hibába.

Hadd adjak egy másik perspektívát:

Az utóbbi évek legnagyobb színházi botrányai a #meetoo és az Eszenyi-ügy. Ebben talán egyet értünk. Botrányok voltak, mert senki sem tudott felnőttként kezelni két ilyen érzékeny érzelmi helyzetet. Hirtelen nyilatkozatok követtek hirtelen vádakat, de mégis kiviláglik a botrányok mögül, valami rendkívüli. Papa, kérlek próbálj meg egy pillanatra elvonatkoztatni attól, hogy az Eszenyi-ügyet a politika generálta. Tudom, hogy képes vagy rá! Különben nem lennél jó rendező… Kérlek, próbáld egy pillanatra elképzelni, hogy az elhangzó vádak igazak. Ha mozognál egy picit a tágabb szakmában, akkor te is éreznéd, hogy sántít a fideszes narratíva, mert nem egy olyan éjszakán és forgatási napon lennél túl, ahol még a botrány előtt jóval, egyszercsak kinyílik az Eszenyi-szelence, és legalább két óra hosszat megállíthatatlanul hömpölyögnek a történetek. Hogy csak idő kérdése, mikor törik át a nyilvánosság falát. Én a magam részéről sajnálom, hogy éppen Marton Lászlóval, Gothár Péterrel és Eszenyi Enikővel kellett felmosni a padlót, mert ők is áldozatai és kiszolgálói egy olyan rendszernek, ahol más volt a tiltott-tűrt-támogatott kulturális közeg, mint ma. De boldog vagyok, hogy ezek az ügyek széleskörű társadalmi felháborodást váltottak ki, mert így végre látok esélyt az előző rendszerből ránk hagyományozott hierarchikus igazgató-rendező-színész-stb. viszony felszámolására. És helyette egy egészséges alkotótársi helyzet kialakítására, ahol mindenki egyenlő felelősséggel és megbecsüléssel veti bele magát a munkába, csak éppen a rendezőt és az igazgatót, a fizetésével egyenesen arányosan több felelősség is terheli a végeredményt illetően. Ezeket a botrányokat nem a „jobboldal” robbantotta ki, hanem az elnyomottak. Az áldozatok/túlélők, akik évek óta szenvedtek attól, hogy nem számít a szavuk. A Fidesz mégis fegyverként használja szenvedésüket, és úgy tesz, mintha az általa kínált más szempontok alapján szerveződő hierarchikus berendezkedésben nem történhetne meg hasonló. (A tájékozódáshoz kérlek beszélgess velem és az operettszínházas botrány áldozataival)

Pedig az igazság az, hogy ha nem a hierarchikus rendszert akarjuk lecserélni, hanem az ideológiát, akkor csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a rendszer korrupt ügyeskedői, akik hatalmuknál fogva feljogosítva érzik magukat a legnagyobb aljasságokra. Nekem meggyőződésem, hogy te soha egy ujjal sem érnél a tanítványaidhoz, és hogy a legnagyobb tisztelettel vagy a színészeid felé, de kérlek papa, ne legyél naív, ne hidd el, hogy a te támogatói körödben nincsenek olyanok, akik már most az orrodnál fogva vezetnek téged. (Ha szükséged van történetekre, beszélgess velem, vagy a diákjaiddal. Cifra dolgokat fogsz hallani, melyeket félünk nyilvánosan elmesélni.)

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a történeteinket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Hadd adjak egy másik másik perspektívát:

Én, mióta megtudtam, hogy a kormány az SZFE modellváltását tervezi, szinte az összes szabadidőmet az SZFE hallgatóinak körében töltöm, mikor éppen maguk közé fogadnak. Szégyenszemre azt kellet tapasztaljam, hogy alábecsültem őket: hogy sokkal okosabbak, mint én voltam az ő korukban. Van vitakultúrájuk, világlátásuk, képesek a gondolataikat összetett mondatokban megfogalmazni, olvasottak, kritikával élnek minden külső véleménnyel szemben, még a tanáraik sem képesek befolyásolni őket, miközben kíváncsiak mindenre, és tudnak segítséget kérni. Szóval nem gyerekek, hanem felnőtt emberek. Ha ismernéd őket papa, nagyon szeretnél a barátjuk lenni! Látnád, hogy a világ fejlődik, hogy vannak, akik nem egy elnyomó rendszerben szocializálódtak!

És tudod… mikor én annyi idős voltam, mint ők most, akkor nekem is voltak harcaim a mestereimmel, és sok esetben sikerrel kommunikáltam a gondjaimat felfelé, de mikor te egy a mostanihoz nagyon hasonló módszerrel a papám lettél, ezt a lehetőséget (a lázadásét, és önmagam definiálását a hatalommal szemben) elvetted tőlem. Olyan dolgokat is védeni kényszerültem, amik ellen addig lázadtam, nehogy tovább bántsd anyut és aput. Megérkeztél, mint a hero we didn’t ask for but the hero we needed. But actually we egyáltalán didn’t need any fucking hero!

Mikor úgy gondolkozol a hallgatókról papa, mint befolyásolható gyermekekről, nem mint önmagukért felelősséget vállaló fiatal állampolgárokról, akkor nagyon súlyos drámai vétséget követsz el: bebetonozod azt a hierarchikus rendszert, azokat a kiirtandó szakmai álközmondásokat, miszerint a hallgatóknak Hallgass a nevük, éhes színész a jó színész, vagy aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák.

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a fiatalokat! Gyere le közéjük, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és ők beszélni fognak, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Hadd adjak egy másik másik perspektívát:

Sokat beszélsz mostanában az „igazodási kényszerről”. Tudod papa, tőlem most minden mesterem azt várja, hogy hallgassak. Féltenek, mert mégiscsak egy színésznő vagyok, akinek tudnia kell a naivát, a vampot, a kurvát, a tündért, a Nyinát, a Nórát, a Mirígyet… gyakorlatilag mindent… egy színésznő nem árazhatja be magát politikusnőként! Ezek a jótanácsok – be kell ismerd – azért némileg ellentmondanak az igazodásikényszerről alkotott véleményednek… szóval én most szembemegyek a felém támosztott elvárásokkal. Alapjellememmel ellentétben: bátor vagyok. Ezzel a levéllel kockáztatom a szakmai hírnevemet. Kiteszem magam a jobboldali sajtó támadásainak, egy jelentős mértékű potenciális közönségréteg gyűlöletének és a konszolidált szakmabeliek elutasításának… (kit? A Sodrót? Jaj… neee… ő ilyen pofázós… hogy filmbe? sorozatba? Ne már… senki sem fogja elhinni róla, hogy szűz…)

Mégsem tudok tovább hallgatni arról papa, hogy egész egyszerűen butaság az a vonal aminek mentén szerinted gondolkodnom kéne a szakmánkról. Ha elfogadom, hogy két térfél van: a libsi elitklub (aminek én tuti nem vagyok tagja, mert akkor pl. lenne pozícióm) és a konzi népnemzeti keresztény (aminek megintcsak nem vagyok tagja, mert akkor pl. lenne. pénzem) akkor is fenntartom azt a kritikát az igazodásikényszer-elméleteddel szemben, hogy mikor majd „ti jöttök” akkor megszűnik ez a jelenség… ha én MOST felvételiznék, és olvasnám az interjúidat, akkor tuti teliraknám a repertoáromat Wass Albertekkel, és kicseszném az összes Petrit, hogy szimpatikusabb legyek és felvegyél…

Azt állítod, a Kaposvári Egyetemen szabadon nyilváníthatnak véleményt a hallgatók… De ne haragudj papa, akkor miért nem merte felvállalni a nevét az a kaposvári hallgató, aki a MTT nyílt levelétől elhatárolódó nyilatkozatot írta?

Mert félelem szövi be a szakma minden kis egérlyukát. De a félelmet nem csak az táplálja, hogy a ballibsi elit kitagad, hanem sokminden más is. Pl. hogy a jobboldali sajtó a te nyilatkozataidon felbátorodva örökre beáraz engem… esetleg a családomat is szájára veszi. Hogy beszállok egy olyan harcba, ami amúgy nem érdekel, mert nem egy ideológia miatt lettem színész, hanem a játék iránti olthatatlan vágyból, meg az emberi lélek hiteles ábrázolása iránti szenvedélyből. Megkérdezted valaha az általad „libsinek” bélyegzett „kussolóktól”, hogy miért hallgatnak? Vagy a tanítványaidtól, vagy a fiadtól hogy miért nem állnak ki melletted nyilvánosan? Hogy mitől félnek pontosan?
Tudod papa, én sosem várnám el a tanítványaidtól vagy a fiadtól, hogy akárcsak ellentmondjanak Neked. Mert szeretem őket, és átérzem a helyzetük nehézségét. És azt kívánom, hogy ne ideológiailag, hanem szakmailag fogalmazzák meg a művészeti programjukat. Jót akarok nekik, és ha az itthoni tarthatatlan állapotok miatt bármelyik tehetséges kortársam inkább egy külföldi karrier beteljesítése mellet dönt, akkor azt sosem fogom megbocsátani Neked. Mert egyedül te vagy abban a helyzetben, hogy véget vess ennek a szörnyű szakmai megosztottságnak. A „másik oldalról” sajnos minden gesztus elsikkad. Nálad pattog a pöttyös, hogy példát mutass, mert te vagy a jelenlegi kurzus kegyeltje.

És azt látod-e, hogy akik most kiállnak melletted, vajmi keveset értenek az általad képviselt mejerholdi színészpedagógiához, vagy az utolsó szakmai programodhoz: a Remény Színházához….

Tudod papa ez az utolsó szakmai gondolatmeneted engem fiatalként mélyen megérintett: olyannyira, hogy egy Alföldi-előadás utolsó mondatát a rendezői instrukcióval szembemenve reménytelire fogalmaztam, miszerint „kedves közönség van esély a változásra, és ez csak rajtatok múlik!”… kis magánakcióm természetesen semmilyen szakmai visszhangot sem vert, de én akkoris olyan szívesen vitatkoznék veled arról, hogy az örökké kesergő magyar embereknek vajon arra van-e szükségük, hogy hősöket mutassunk nekik, akik nagyságához sosem érhetnek fel, vagy arra, hogy együttérezzünk a problémáikkal, megvigasztaljuk őket és megoldási javaslatot nyújtsunk a gondjaikból való kilábalásra… hogy vajon a vidéki közösségekhez ugyanazon a színházi nyelven kell-e beszélni, mint a budapesti sokszínűségben szocializálódott embertársainkhoz… hogy a kritikusoknak vajon tényleg előadások beárazása-e a feladatuk, vagy inkább egyfajta megoldókulcs biztosítása olyan laikus nézők számára akik még csak most tanulják a „rendezői színház” mesterfogásait… hogy a színészképzésben van-e szükség különböző vidéki és városi dialektusok és beszédhibák elsajátítására, vagy ezeket majd meghozza az idő és a helyzet…

De amíg te egy furcsa ideológia mentén határozod meg magadat és művészi programodat, állandó lehetőséget bizosítasz azoknak a méltán mellőzött sértett színházcsinálóknak, akik nem gondolnak sokat a szakmánkról, de hűségüket a hozzád való igazodási kényszerből minél hangosabban igyekeznek kifejezni, hátha most ők jönnek. Ebben a narratívában az a félelmetes, hogy ezek többnyire öregemberek, akiknek nem a lázadásideje, hanem a pihenőideje, vagy a bosszúideje jött most el: ők mégis hirtelen újra fiatalnak érzik magukat, és lefoglalják a fiatalok lázadásidejét. Pedig a hiererchikus rendszert csak a fiatalok dönthetik be. A többiek csak alkalmazkodhatnak az új szokásokhoz. Ha ez fordítva történik, akkor kimarad még egy színházi generáció, akik vagy közvetlen elődeikhez hasonlóan külföldön keresnek boldogulást (ld. Bodó, Dömötör, Schilling, Mundruczó), vagy valamilyen módon megalkusznak és megpróbálják a hatvanéves örökifjak elaggott színházeszményeivel eggyüttműködve két gerinccel megfogalmazni magukat.

És a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a félelmeinket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

És hadd adjak egy utolsó perspektívát:

Te nem itt születtél. Nem itt nőttél fel papa! És istenments, hogy ukránozzalak, egyszerűen csak más kulturális közegben szocializálódtál, mint a magyarországi szakma jelentős többsége. Neked kicsit anyanyelved az ukrán és az orosz, ami pl. az én családomnak komoly traumákat okozott… Az én családomban lázadásból mindenki csak annyit beszél oroszul, hogy: Já dákládüváju vam sto szivódnyá nyikto nye átszusztvujet. Az én „népem”, a svábok, nem gyakorolhatták anyanyelvüket az orosz hatalomátvétel miatt. Dédanyámról van egy legenda, miszerint egy seprűvel (vagy vasvillával) zavarta ki az orosz katonákat az udvarról, akik ki akarták telepíteni a házából, azt ordította svábul, hogy „amíg a férjemet nem hozzátok haza a Szovjetunióból, addig ide be nem teszitek a lábatokat!” Úgyhogy az orosz katonák, inkább eltakarodtak, minthogy egy boszorkánnyal veszekedjenek. Dédapám hat évig volt hadifogoly. Ez egy családi történet, amit meg kell ismerned papa! És meg kell értened, hogy mikor azt hallom, hogy a Nemzeti Színház színészei oroszul beszélnek egymás között, hogy a többiek ne értsék, miről van szó, akkor nekem dédanyám kinyitja a bicskát a zsebemben. Többezer ilyen és ehhez hasonló történet fekszik a határ innenső felén Magyarországon. A svábok, a zsidók, a vidékiek, a pestiek, a cigányok, a buzik, a határontúliak stb. mind magyarok vagyunk. Nekünk színházcsinálóknak fontos feladatunk foglalkozni ezekkel a kollektív traumákkal. A kisebbségek elnyomásával. De ha te kurzusszerűen kiemelsz egy traumát a sok közül, akkor nem számíthatsz megértésre, együttérzésre. Ahhoz, hogy megértést várj a határoninneni magyaroktól, ismerned kell és tiszteletben kell tartanod az ő emlékeiket.

Ezért a fentebb írtak miatt kérlek könyörögve, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismered a traumáinkat! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Tudod papa én minden este az óédesistenem és a mossegítsmegmária után elmondom miért kérek bocsánatot, mit köszönök meg, és miben kérek segítséget a Jóistentől. Nem tudom, a Jóisten foglalkozik-e még velem, de most comingoutolok, én minden este azt kérem, hogy fordítson téged vissza hozzánk. Hogy ne politikusokkal barátkozz, hanem velünk. Szakmabeliekkel. Mert sokan vagyunk, akik nem bántanánk. És tudod papa, mikor téged kinevettek, és megbántottak, az nagyon-nagyon régen volt. Azóta felnőtt legalább két generáció. És mi még mindig azt szívjuk, hogy téged valakik valamikor megbántottak. És erős a kísértés, hogy mi is megbántódjunk.

Szóval papa! Könyörögve kérlek, hogy mondj le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról! Papa! Nem látod át a dolgokat, mert egy elefántcsonttoronyból figyeled az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziádra hagyatkozol. Nem ismersz minket! Gyere le közénk, beszélgess, ismerkedj, rendezz, dolgozz idegen terepen, és mi beszélni fogunk, te pedig csodálkozni, tájékozódni, barátkozni!

Szeretettel mostohalányod:

Sodró Eliza

https://papageno.hu/intermezzo/2020/08/egy-mostohalanyodtol-sodro-eliza-nyilt-levele-vidnyanszky-attilanak/

-----


Megfenyegettek, hogy ha nem kussolunk, nem lesz diplománk
Interjú Sodró Elizával
2019.07.30.

A most huszonnyolc éves Sodró Eliza már tizennégy évesen is keményen dolgozott azért, hogy színész legyen, és az sem ábrándította ki, hogy amikor Vidnyánszky Attila érkezésével átrendezték a feje fölött az egyetemet, kirúgták a tanárai jó részét, a petícióik pedig nem értek célba. Így már negyedévesként bekerült Jordán Tamás szombathelyi színházának társulatába, de 2016 óta a Radnóti Színházban játszik olyan előadásokban, mint a Futótűz, a 10, Alföldi Róbert mellett ő Lady Anna a III. Richárdban, de Alföldi többször rendezte is már, például a Chicagóban az Átriumban. 2017-ben a legjobb fiatal színésznő lett a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT), 2019-ben, interjúnk készítése után pár nappal pedig neki ítélte a legjobb női alakítás díját a színészzsűri. (Radnótis kollégájával, Lovas Rozival szintén a 10 kapcsán készítettünk interjút.)

A legtöbben talán a Tóth János című tévésorozatból ismerik, ahol Mucsi Zoltán oldalán játszik, de megfordult az Egynyári kalandban, rendezte a háromszoros Oscar-jelölt Stephen Daldry (Billy Elliot, Az órák), és még kamaszként Szabó István két filmjében is játszott. Arról beszélgettünk vele, hogyan élt Németországban hippiként, hogyan fenyegették meg őket, hogy nem kapnak diplomát, és miért járt mégis jól ezzel a helyzettel, mi köze mindennek a szülei válásához, de szóba került az is, miért jelentette fel egy néző a Radnóti Színház igazgatójánál.
...
Pont akkor jártál a Kaposvári Egyetem színész szakára, amikor Vidnyánszky Attila érkezésével és kinevezésével átalakult a tanári kar, és több tanárotokat kirúgták. Eleinte petíciókat írtatok, de végül beletörődtetek. Csalódtál az osztályban, hogy nem tiltakoztatok tovább?

Olyan volt ez, mint amikor tönkremegy egy párkapcsolat, te pedig magadat hibáztatod, hogy ha ott akkor nem úgy viselkedem, biztos történhetett volna máshogy.

-- De mindent megtettünk, amit lehetett, csak aztán megfenyegettek, hogy ha nem kussolunk, nem lesz diplománk.

A tanárainkat eltávolították, nem tudtuk megvédeni őket. Három évig részt vettünk egyfajta képzésben, majd odahoztak új tanárokat, akik egyáltalán nem tájékozódtak afelől, mi volt itt eddig. Mindent megpróbáltunk, de amikor behívott Repa Imre rektorhelyettes, és másfél órán keresztül tolta nekünk paprikavörös fejjel, hogy ő egy csónakban evez, mi meg csak fékezzük ezt a hajót, hogy az adófizetők pénzén, a szüleink pénzén, az ő pénzén élősködünk, akkor megbeszéltük: mivel így egy évvel korábban kerültünk színházakhoz gyakorlatra, és igazából mind jól érezzük ott magunkat, tulajdonképpen miért is küzdünk? Hagyjuk az egészet a francba, csak kapjuk meg a papírt, és szevasz, Kaposvár. Én személy szerint sajnos nagyon jól jártam: negyedikes koromban már főszerepeket játszottam egy remek társulatban, így olyan dolgokat tanultam meg, amiket az egyetemen nem tudtam volna. Persze égett a pofám a morális válságtól: olyan volt ez a helyzet, mint amikor hoznak egy törvényt, ami mindenkinek rossz, de te pont jól jársz vele.

https://index.hu/kultur/2019/07/30/sodro_eliza_interju_toth_janos_sorozat_radnoti_szinhaz_10_futotuz_egynyari_kaland_alfoldi_robert/

Előzmény

Válasz

Az elején még minden jó volt Kaposváron. De aztán...:
https://www.youtube.com/watch?v=uzOUIy7DMmI
-- SODRÓ ELIZA: "Volt bennünk egyfajta bizalom..." - Bóta Café | 2021.01.12.

Válasz

Koncz Zsuzsa - Szabadnak születtél (Zene és szöveg: Bródy János)

/ 2020. október 23. /

Szabadnak születtél

Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Sose feledd, hogy szabadnak születtél

https://www.youtube.com/watch?v=lHS_60HvGa4

Válasz

“Követeljük, hogy legyen párbeszéd” – A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete az SZFE-ről w 2020. október 23., péntek

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) támogatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) polgárainak az egyetemi autonómia megőrzésére irányuló küzdelmét!

Tiltakozunk minden megfélemlítés, kényszerrel vagy erőszakkal való fenyegetés ellen!

Követeljük, hogy párbeszéd és megegyezés útján oldják fel a konfliktust! Felszólítjuk a felsőoktatás minden szereplőjét és kérünk minden jóérzésű, a tanulás és tanítás, a tudomány és a művészet szabadságát fontos értéknek tartó polgárt, hogy adják Ők is támogatásukat az SZFE és az egyetemi autonómia védelméhez!

Valljuk, hogy az akadémiai szabadság, az egyetemi autonómia, a kutatás és az oktatás egysége, a humanizmus, az európai – köztük számos magyar – egyetem rektora által megerősített Magna Charta Universitatum alapelveinek érvényesülése feltétele annak, hogy az egyetemek betölthessék a közjót szolgáló hivatásukat.

A felsőoktatásban zajló egyetemi átalakulások – köztük a közfigyelem előterében álló Színházés Filmművészeti Egyetemé – fejleményei megerősítenek abban a meggyőződésünkben, hogy szükséges a magyar magánegyetemekre vonatkozó törvényi szabályozás korrekciója.

Felhívjuk a felsőoktatási és tudományos közélet érintettjeit, a közvélemény szereplőit, a kormányzati felelősöket, hogy tegyenek lépéseket a felsőoktatást szabályozó törvények olyan módosítására, amelyek biztosítják az érintett egyetemek számára a szerepük betöltéséhez nélkülözhetetlen autonómiát!

Elnökség

https://szinhaz.online/koveteljuk-hogy-legyen-parbeszed-a-felsooktatasi-dolgozok-szakszervezete-az-szfe-rol/

Válasz

Elszántság és tekintet – Sándor Iván október 23.-i üzenete az SZFE-nek | 2020. október 23., péntek

Az alábbiakban Sándor Iván József Attila-díjas (1985), Márai Sándor-díjas (2000) és Kossuth-díjas (2005) író, kritikus, esszéista sorait közöljük, amely a mai Pesti Hírlapban is megjelent.

1956 október huszonkettedikén két és fél éve vagyok a Műegyetem Jövő Mérnöke című lapjának a szerkesztője pályakezdő íróként. Nehéz időkön vagyok túl – letartóztatás, fegyencbarak.

Már tizenkilencedikén érkeznek a telefonüzenetek a szegedi egyetemről, az Írószövetségből, a Petőfi Körből. Lapzárta huszonkettedikén, tizennégy órakor. Áttördelem a lapot az újabb hírek alapján a Blaha Lujza -téri egykori Szikra nyomda második emeleti szedőtermében. Tizenhét órakor telefonüzenetet kapok a Műegyetem izzó hangulatú gyűléséről, a laptudósítójától a negyedéves Szabó Ivántól (az Antal-kormány későbbi minisztere).

Húsz órakor felszól a porta államvédelmi őrsége: háromtagú küldöttség érkezett a Műegyetemről, egy főt engedhetnek fel, ha vállalom ért a felelősséget.

Nemcsik Bandi, a lap munkatársa negyedéves vegyészhallgató. Átadja a nagygyűlés határozatát, a híres tizenkét pontot.

– Iván – mondja –, az a határozat, hogy ezt ki kell nyomtatni a Jövő Mérnökében.

Elolvasom, a szedőterem vezetőjéhez lépek.

– Ezt még ki kell szedetni…

Olvassa.

– Csak nem képzeli, hogy erre én engedélyt adhatok! – int fejével az államvédelmis felé.

–Vállaltam, ki kell nyomtatni…

– Ha talál egy gépszedőt, aki vállalja…

A harmadik aztán vállalja. Diktálom ólomba a határozatot. Áttördelem a lapot, elhelyezem az első oldalon. Tíz órakor aláírom a kiszedett oldalakat. Éjfélkor indulnak a nyomdagépek.

Reggel nyolc órakor megérkezik a Jövő Mérnöke többezer példányban az egyetemre. Szétosztják az udvaron összegyűlt hatalmas tömegben. Küldöttségek indulnak-érkeznek.

Nem engedélyezik a felvonulást a Bem-térre! Engedélyezik! Némán indulunk nyolcasával összefogódzva. Hatalmas a menet, egyre nő.

Annyi év után most látom magam előtt újra Nemcsik Bandi tekintetét. A pontokat kiszedő nyomdász tekintetét. A felvonulók tekintetét.

A históriai körülmények, a célok ma mások. De látom magam előtt a SZFE a Műegyetem rakparton gyülekező és némán elinduló diákjainak, tanárainak a tekintetét.

Látom az elszántságukat.

Biztosítékként arra, hogy ebben a kis országban egyszer majd ne kelljen tüntetve felvonulni a jogokért, a demokráciáért a szabad gondolatért.

Sándor Iván

https://szinhaz.online/sandor-ivan-oktober-uzenete-az-szfe-nek/9lTFvjHS0_M8x2U

Válasz

A Titkos Egyetem polgáraihoz – Dömötör András üzenete | 2020. október 23., péntek

Dömötör András rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori tanára az alábbi sorokkal üzen az SZFE polgárainak.

Ma, október 23-án, nem tudok ott lenni Veletek. Vonaton ülve írok, nemsokára éppen elérem az osztrák határt, és valahogy el szeretném mondani, hogy amit tesztek, az a legnagyszerűbb dolog, ami hosszú ideje Magyarországon történik.

Nagyon sokan és sok szemszögből írtak Rólatok, Nektek.

Naponta beszélek a fejemben én is Hozzátok, mert olyan példát mutattok, ami felkavaró, csodálatos és tisztító erejű.

Eddig nem írtam ezeket ki magamból, de most, amikor egy munka miatt el kell mennem, nem tudok nem írni. Az egyetemfoglalás első napjaiban egy éjszaka bent voltam. Nem tanítok évek óta az egyetemen, nem ismerjük már egymást személyesen. Arra jártam, és egyszerűen látni szerettem volna, mi van ott bent. Mi történik. Egy ismerősöm, aki ott dolgozik még, segített bejutni. Nem tudtam, hogy nem lehetnék ott, hiszen őrködni is voltam az épületben, de belehallgattam a fórumotokba, aztán kizavartatok. Ez nagyon rendben van.

Elnézést kérek újra, nem tudtam, hogy zárt ajtós volt a fórum, és különösen akkor, amikor azzal vádoltak Titeket, hogy külső súgás van és összeesküvések, fontos elmondani, hogy Ti magatok éppen egy másik világot formáltok, és nemcsak a kuratóriumból nem kértek, hanem semmiből, ami a demokráciátokba nem fér bele. Ezt akarom megírni.

Hogy amit láttam, az maga volt a csoda: ahogy vitatkoztatok. Vitatkoztatok figyelemmel, szervezetten, a másik méltóságát tiszteletben tartva.

Működtettetek és működtettek valamit, amiről szerintem még a korosabb tanáraitoknak is inkább elméleti tudása van csak.

És már akkor győztetek. Rég győztetek.

És a hatalom csak hadonászik, napról napra megmutatja kongó ürességét, hogy a duma mögött nincs tartalom, hogy nem hoztak semmit, hogy az a tarsoly üres, persze mutogatnak, rebesgetik, lesz lóvé, ennyi?, ennyi!, ez az ő világképük, hiszen ebből vannak és abból, hogy nagyokat mondanak és jól fizetett médiamunkások gyártják a pirosfehérzöld csomagolást a semmi köré.

De ahogy beleálltatok ebbe, az teljesen világossá teszi, ami máskor nem látszik ennyire tisztán, hogy ha valódi vitahelyzetek lennének, elbuknának nagyon hamar, és képtelenek zavarba hozni Titeket akárcsak egy kicsit is valami tartalommal, mert tartalom kellene, és nem lózungok: egy átgondolt mintatanterv, pár jónevű oktató, a hangoztatott nemzetközi kapcsolatokból valamit megmutatni, de nincs semmi, és Titeket köszönet illet, mert a kitartásotokba belecsorbult az a gépezet, ami csak akkor működik, amikor erőből és manipulációval legyalogolja Magyarországot. Nagyon jó tudni, hogy ilyen arca is van a hazánknak.

Dömötör András
október 23-án

https://szinhaz.online/domotor-andras-uzenete/

Válasz

Visszaszóltak az SZFE-s diákok: Nemzeti ünnepen ez ironikus és méltatlan | 2020. okt. 23.

A sajtóból értesültek a bírósági döntésről.

Közleményben reagáltak a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) hallgatói arra, hogy a Fővárosi Törvényszék első fokon úgy döntött, jogellenes az intézmény dolgozóinak sztrájkja. A bírósági végzésről az egyetemet a szeptember eleji modellváltást követően fenntartó Színház- és Filmművészetért Alapítvány számolt be.

A diákok azt írták, ők a sajtóból értesültek a döntésről, de hozzátették,

-- amennyiben a közlemény valóságon alapul, úgy a határozat még nem lehet jogerős, a sztrájkbizottságnak, tudomásunk szerint, öt napja van fellebbezni az ellen.

Kijelentették, hogy továbbra is kitartanak az SZFE sztrájkoló dolgozóinak követelései mellett, hisznek azok jogszerűségében, ahogy tudomásuk szerint az a három szakszervezeti szövetség is, amely szintén részt vesz a délutáni '56-os vonulásos megemlékezésünk keretein belül.

A közleményben azt is írták, hogy elutasítják az egyének újbóli felelősségre vonását, és bíznak az intézmény sztrájkoló dolgozóinak józan ítélőképességében, valamint abban, hogy képesek önálló döntéseket hozni a saját munkabeszüntetésükről.

Hozzátették azt is, hogy bár az alapítvány állítása szerint a 8 sztrájkkövetelésből kettőt teljesítettek, ez nem igaz, ugyanis "az illegitim vezetőség nem teljesítette az általa jogszerűnek vélt két sztrájkkövetelést, hanem teljesítésüket ultimátumhoz kötötte, ez a gesztus pedig sérti a sztrájkjogot".

Végül azt írták:

"a munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását, nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk".

https://magyarnarancs.hu/belpol/visszaszoltak-az-szfe-s-diakok-nemzeti-unnepen-ez-ironikus-es-meltatlan-134292

Előzmény

Válasz

Felhívás információs kampányra
Tisztelt Tanáraink, Oktatóink!

Mi, az Eötvös Loránd Tudományegyetem alulírott hallgatói a tájékozódás és a párbeszéd igényével fordulunk Önökhöz. Úgy érezzük, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem elleni támadás önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Az SZFE ellenállása nem lehetne ilyen mértékben és ilyen széles körben támogatott, ha nem olyan folyamatokat tudatosított volna, melyek egy évtizede veszélyeztetik és csorbítják az egyetemek jogi és gazdasági autonómiáját. Nekünk, ELTE-seknek a társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés 2018-as beszántása, a bölcsészkarra 2019-ben felülről ráerőszakolt létszámleépítés és az általános forráskivonás kapcsán vannak keserű tapasztalataink minderről. Éppen ezért tisztelettel felhívjuk Önöket egy, a hibrid oktatás keretei között is megvalósítható információs kampányra. Hasonló formát ajánlunk, mint ami a társadalmi nemek tanulmánya MA felszámolása kapcsán már megvalósult több karunkon (https://eduline.hu/felsooktatas/ELTE_sztrajk_szakmegszuntetes_YT0LGL) .
Szabad egyetemi polgárokként szenteljünk annak egy alkalmat, hogy a szemináriumokon és előadásokon közösen, az óra tárgyától függetlenül körbejárjuk az egyetemi autonómia fogalmát, ennek hazai érvényesülésének problémáit, az egyetemi modellváltások kivitelezését és további lehetséges hatásait, illetve hogy mindez hogyan hathat az oktatás minőségére oktatói és hallgatói szemszögből egyaránt.

Azt gondoljuk, hogy minőségi felsőoktatásra csak autonóm intézményekben van lehetőség. Ennek első lépései egymás álláspontjának megértése és a közös tájékozódás.

Kérjük, fogadják el felhívásunkat! Legyen a tudás: érték. A beszéd: párbeszéd. Az egyetem: szabad. Köszönettel:

(a névsor folyamatosan frissül)

Fülöp Barnabás, BTK
Kőszeghy Ferenc BTK
Kondor Tamás, BTK
Villás Bertold BTK
Bernád Regina, BTK
Horváth Anna Flóra (BTK)
Kovács Boglárka, BTK
Nesic Milan - BTK
Kerti Anna Emese, ELTE BTK
Szilák Flóra, BTK
Bicskei Dóra , osztatlan tanári szak (ELTE-BTK,TTK,PPK)
Imre Ábris, BTK
Ungvári Sára - ELTE BTK
Csepregi Janka Júlia, BTK
Zimonyi Luca, BTK
Gerdesits Pál - BTK
Unger Aliz, BTK
Gula Miklós, ELTE TTK
Csernó Tibor, PPK
Bán Kornélia (ELTE BTK)
Szabó Csanád (BTK)
Szabó Máté - BTK
Fárizs Mihály
Salamon Eszter BTK
Verő Anna, ELTE ÁJK
Prőhle Janka (TÁTK)
Hajdu Ildikó (BTK)
Hraskó Anna TáTK
Illényi János Kázmér, ELTE BTK
László István ELTE BTK
Barcza Zsigmond Tádé BTK
Simon Eszter Lili TáTK
Csendes Henrietta ELTE ÁJĶ
Tóth Boglárka TáTK
Molnár Katalin - BTK
Kedves Lilla, BTK
Huszka Dóra TáTK
Szeszák Panka TáTK
Kovács Nóra, BTK
Vincze Balázs ÁJK
Kapás Tibor Albert BTK
Donáth Anna ELTE PPK
Buzás Benedek TTK
Vallyon Zsófia BTK
Maier Péter. ELTE BTK
Szabó Orsolya BTK
Baranyi Bence Miklós - BTK
Keglevich Janka BTK
Spanics Gergely, BTK
Nyerges Csaba BTK
Dankowsky Anna Zóra osztatlan tanári (BTK, TTK, PPK)
Rábai Dóra, BTK
Balássy Fanni (BTK)
Gáspár Gergő, BTK
Lengyel Gábor BTK
Szabó László - ELTE BTK
Kovács Janka Eszter, BTK
Nagy Hilda, ELTE BTK
Fábián Júlia BTK
Csete Soma, BTK
Ványa Anna, BGGYK
Körösztös Gergő BTK
Husvéth Réka TáTK
Karawaj Ágnes, BTK
Feledi Márton, TáTK
Leopold Anna TáTK
Szécsényi Márton IK
Hudoba Márta BTK
Zsári Hanga, TáTK
Orendács Petra, BTK
Seres Rebeka ELTE BTK
Varga Virág ELTE BTK
Csernák Tamás BGGYK-TTK
Tóth Bence, ELTE BTK
Kremmer Magdolna PPK
Benoist Fülöp Kristóf, TáTK
Szepes András, GTI
Csűrök Adél BTK
Mommertz Fanny BTK
Eged Bertalan ELTE BTK
Szücs Boglárka BTK
Kiss Júlia, ELTE BTK
Tóth-Antal Rebeka BTK
Papp Fruzsina Gyöngyi BTK
Csuka Gergő TTK
Németh László, osztatlan tanárszak, TTK
Szepessy Dávid, TTK
Körner Olga ELTE PPK
Soós Anna, BTK
Petrányi Réka, PPK
Czakó Timea - ELTE PPK
Somogyi Kristóf - PPK
Bognár Krisztián BTK
Tóth Zsófi-BGGYK
Hocza-Szabó Marcell, BTK
Tóth Károly, ELTE BTK FDI Esztétika Program
Hocza-Szabó Marcell, BTK
Németh Zsófia, BTK
Bajusz Anna TÓK
Fancsali Kinga, BTK
Kazsimér Soma, BTK
Maior Máté, BTK
Gyuró György, BTK
Bennő Sára, BTK
Born Réka, BTK
Sándor Bíborka, BTK
Nagy Krisztina, BTK
Szabó Noémi, BTK
Kronsein Bálint, TTK
Rátkai Zsófia, BTK
Szerető Benedek, BTK
Oláh Fanni PPK
Heilig Andris BTK
Kovács Annamária BTK
Kálmán Levente Zsolt BTK
Kurdics Zoltán Gábor - BTK
Papp András, TáTK
Kiss Katinka Dóra BTK
Balogh Viktória Mária, BTK
Kanicska Szilveszter, BTK
Hollósy Péter TTK
Varga Tünde Katalin BTK
Kovács Eszter BTK
Kelemen Luca Dalma - BTK
Lits László Áron
Raffai Fanni, BTK
Karácsonyi Máté TTK
Stèger Marcell, BTK
Berkó Tünde, PPK
Németh Viola, BGGYK
Szalai Bence, BTK
Kopcsák Róbert BTK
Rezessy Lili Eszter, BTK osztatlan tanári (TTK-BTK)
Horváth Zsuzsanna, BTK
Réder Ferenc ELTE BTK
Koncz Viktória BGGyK
Oberrecht Jana, BGGYK
Polonyi Kincső Bodza BTK
Czigányik Lídia, BGGyK
Lajos Hanka, TTK
Sicre Emma, BTK
Valentiny Andor, BTK
Pálos György BTK
Seregi Tamás, BTK
Ollero Marco TáTK
Morvai Kincső, TáTK
Tar Kinga TÁTK
Vasas Máté, TÁTK
Tankovics Dóra, TáTK
Szabó Viktória, TTK
Hámori Fruzsina ÁJK
Keresztes Dániel TáTK
Jámbor Bálint, BTK
Vig Nikoletta Angéla, TTK
Keresztes Barbara TTK
Badik Dóra TáTK
Thury György, TáTK
Martin Daniella, ÁJK
Nádor Sára, BTK
Wittmann Nóra BTK
Abdallah-Magdy Szabrina ÁJK
Montag Fruzsina, BTK
Kordács Nóra BGGyK
Kovács Mónika, BGGyK
Balogh Boglárka, BTK
Zanócz Zsuzsa TáTK
Bobák Anica TÁTK
Lélek Dániel TáTK
Jólesz Zsófia, TTK
Aradi Júlia BGGYK
Tóth Márton TáTK
Rinkács Viktor, BTK
Tóth-Heyn Máté BTK
Orosz Kamilla TáTK
Vasvári Csaba BTK
Richard Angelika ELTE BTK
Vankó Barnabás Szilárd BGGYK
Paulay Fanni Júlia PPK
Balogh József BTK
Rozsáli Artúr GTI
Végh Eszter, BTK
Deme Adrián' ÁJK
Popovics Gyöngyi, TáTK
Gáspár Anna PPK
Lökkös Emma
Harangozó Pálma, PPK
Gergely Dorina PPK
Pirsel Katalin, BTK
Horváth Dorottya Anna PPK
Kóródi Petra, PPK
Széplaki Anna, PPK
László Anna PPK
Kollár Dorka PPK
Szentes Ágota, ELTE ÁJK
Vétek Bence, BTK
Szórád Tamás Bese BTK
Temesvári Tamara PPK
Paróczai Anett, PPK
Nagy Luca Flóra-PPK
Jagasics Veronika (PPK)
Frimpong-Manso Zsanett BTK
Udvari Panna, TáTK
Gecsei Zorka, PPK
Börzsei Dóra PPK
Dászkál Laura Boróka PPK
Kassay Júlia, BTK
Vass Nikoletta, PPK/BGGYK
Buczó Dóra PPK
Bálint Márton PPK
Bagyula Boglárka BTK
Timár Benjámin BTK
Makai Anna PPK
Kovács Kitti Virág PPK
Sánta Viktória TÁTK
Bobák Szilvia BTK
Lukács Dániel, BTK
Hellenbarth Virág - ELTE ÁJK
Gazdag Mária BTK
Hidy Gábor TTK
Grabarics Gréta BGGYK
Kormos Kristóf BTK
Czinege Norbert TáTK
Kolozsvári Márton PPK
Dományi Virág BTK
Blaskovics Ákos, BTK
Rácz Lilian, BTK
Úr Eszter, TÁTK
Somorjai Kinga, BGGyK
Sipos Balázs BTK PhD
Polgár Jónás TÁTK
Tóth Anna, BTK
Straub Noémi, PPK
Papp Eszter BTK
Koczkás Eszter, BTK
Boronkai Kata, BTK
Cseh Róza BGGYK
Hidász Dalma BGGYK
Tremmel Márk BTK
Wentzel Bálint, osztatlan tanárszak BTK
Lipta Benedek BTK
Fejér András TTK
Polereczki Fanni TTK
Al-Farman Petra, BTK
Madaras Dàvid, PPK
Horváth Eszter BTK
Baranyai Laura, BTK (OT)
Vajda Hanna, BTK
Vörös Virág, BTK
Gál Nóra PPK
Hazadi Zsófia PPK
Gáspár Nikoleta, GTI
Sági Petra TTK
Darnót Anna BTK
Magyar Boglárka BTK
Bazsányi Simon ELTE BTK
Kontra Fanni, GTI
Novák Janka BTK
Nagy Kamilla GTI
Szita Dorina GTI
Cziáky Lili BGGYK
Kazinczy Bálint, BTK
Csizmadia Fanni, BTK
Farkas Norbert TÁTK
Mrázik István, ELTE BTK
Kárpáti Bernadett (ELTE BTK)
Láz József, TTK
Beke Anna, BTK
Páva Anna, BGGYK
Ferenczi Attila BTK
Kiss Dóra, BTK
Vági Renátó, ELTE ÁJK
Hegedüs Fanni BTK
Buri Annamária ELTE-ÁJK
Novák Csilla ELTE PPK
Rábavölgyi Nóra, PPK
Petrik Borbála, BGGYK
Szalay Balázs, GTI
Eperjesi Nóra TáTK
Bereczki Levente GTI
Alexy Marcell, TTK
Kiss Annamária ELTE-ÁJK
Kiss Annamária ELTE-ÁJK
Fejér András, TTK
Csomai Panna, BTK
Pászti Noémi, BGGYK
Aczél Gábor, BTK
Jánosi Katica Imola GTI
Váczy Eszter PPK
Süll Kristóf BTK
Papp Ágnes ÁJK
Kirchhof Gréta BTK
Tóth Vivien, GTK
Maior Máté, BTK
Wynn Anna, BTK
Loboda Izabella, BGGyK
Szebenszki Emese BTK
Kolozsi Blanka, ELTE BTK
Barna Sámuel PPK
Kovács Borbála, ELTE BTK
Csizmadia Csilla, PPK
Kispál Tamás, TTK
Kálmán Csaba BTK
Kocsis Nikolett TTK
Komeiner Dorottya PPK
Orosz Patrik ELTE-PPK
Doba Henriett Viktória, PPK
Varga Eszter ELTE PPK
Lőkös Laura PPK
Szakál Dorka BTK
András Kata, BTK
Kis Katinka Julianna ÁJK
Tóth Ágnes TÁTK
Laxner Bence BTK
Takács Júlia BTK
Kiss Bernadett PPK
Tóth Stefánia PPK
Nagy Martina Viktória BTK
Kátai Klaudia BTK
Tóvári Tibor Ferenc BTK
Medvés Dávid BTK

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScBPvqawohkNa9S8qwySqQ7q42QyoAs2_taBaXpPNrlyDgDYw/viewform?usp=send_form

Válasz

Hajdu Szabolcs filmrendező: „Orbán Viktornak vége. Már minket sem tud szétkergetni”

Szlovákiában élénk figyelemmel követik a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskola (SZFE) diákjainak ellenállását az illiberális hatalommal szemben. A maroknyi csoport több mint egy hónapja tartó demokratikus küzdelméről és a szlovákiai olvasó számára érthetetlen részletekről a liberális Sme.sk hírportál kérdezte a Csehországban és Szlovákiában is ismert Hajdu Szabolcs filmrendezőt. Az interjú a Sme kulturális rovatában jelent meg pénteken.

Hogyan lehetne elmagyarázni, mi történt önöknél? Gondoltak arra, hogy a kormány ilyen beavatkozásra készül?

Fogalmunk sem volt. Még januárban átvettem a filmes osztály mesterképzését. De már az is egy furcsa helyzet volt, mert elődömnek volt egy nem a munkájával összefüggő problémája, és az iskola úgy értékelte, hogy vissza kell hívni.

Az iskola új igazgatótanácsa azonnal összegyűjtött a fentihez hasonló régebbi és újabb esetet, hogy az iskolára támadjon.

Aztán jött a covid, és az osztállyal már alig tudtunk dolgozni. Végül rögtön a karantén után gyorsan és agresszívan végrehajtották a működési modellváltást.

A hatalom úgy gondolta, hogy a változást lezavarja nyáron, amikor az emberek hazajönnek a nyaralásból, és senki nem fog ellenállni. Azzal nem számoltak, hogy a diákok nem adják fel.

Kik vannak az új igazgatósági tanácsban?

Világi Oszkár, a MOL olajtársaság igazgatója, aki Orbán Viktor legszűkebb köréhez tartozik. Egy a kis szűk csoport venné át nemcsak az iskola vezetését, de el akarják lopni az egyetemhez tartozó ingatlanokat is.

Ha tehát egy esetleges kormányváltás bekövetkezne, még akkor is uralmuk alatt tudnák tartani az iskolát. Vagy teljesen felszámolják ha úgy gondolják, hogy nincs rá szükségük, esetleg propagandacélokra használják fel.

Hogyan mutatja be Világi Oszkár a nyilvánosság előtt elképzeléseit, hogy érdekli az egyetem vezetése?

Sehogyan, még csak meg sem próbálta. Egyáltalán nem mondott semmit. Itt nem egy szakmai váltásról van szó, ez csak a pénzről szól.

Az egyetem vezetését elfoglalók között van egy hivatásos katona is.

Igen, ez is teljesen abszurd. A hatalom ilyen agresszív demonstrációjának nincs párja, a fasizmusra emlékeztet, a negyvenes évekre. Ez valami szörnyű.

Azt a katonát kinevezték kancellárnak. Általában mindenki megijed, ha megtudják, hogy ezredes. De a diákok nem ijedtek meg tőle és megállították. Az épület hátsó bejáratánál akart bemenni, de észrevették és kidobták. Valószínűleg karrierje során még nem fordult elő, hogy néhány lány elzavarta.

Hogyan foglalták el a diákok az egyetemet?

A tüntetés során több fontos beszéd is elhangzott. Esni kezdett. Az volt a szerencse, ha nem esett volna, az emberek hazamennek.

Milyen hangulat uralkodik most? Harag, kétségbeesés, öröm?

A hallgatók különbözőek, másképp reagálnak. Vannak köztük színészek, filmrendezők. Eleinte mindenki saját érdekeit nézte, de hamar kiderült, hogy mindannyiuknak közös az érdeke.

A hatalom minél jobban szét akarta szakítani őket, annál inkább összezártak. Az egyes szakok így még soha nem kapcsolódtak össze és soha nem volt ilyen szabadság, hogy az egyes szakok hallgatói együtt látogatják az előadásokat.

Ott is alszanak?

Az egyetem elfoglalása utáni első napon sátrakat állítottak fel. Hatalmas támogatást kaptak a lakosság részéről. Tízpercenként vittek be nekik ételt, felszerelést, ruhát, tisztálkodási eszközöket, takarókat. Mások cigarettát hoztak és a dobozába pénzt dugtak.

Amikor azonban súlyosbodott a vírushelyzet, ki kellett pakolni. Előfordult néhány eset, úgyhogy most csak néhány ember lehet bent.

Éjjel-nappal őrködnek, az ezredes próbálkozása miatt már a hátsó bejáratnál is. Az őrséget szimbolikusan is váltják amikor a diákok támogatására érkező művészek is beállnak őrködni fél órára.

A diákok elfoglalták azt az épületet is, ahol televíziós stúdió van, ahonnan a közvetítéseket adják. Szinte minden nap fórumot tartanak. A munkacsoportok demokratikusan eldöntik, hogyan tovább. Így döntötték el az élőlánc szervezését vagy a külsős helyszíneken történő tanulást is.

El tudja képzelni, hogy katonák jelennek meg és erőszakkal kidobják a diákokat?

A kormányhatalom tisztában van vele, hogy ez már nagyon rosszul nézne ki. Egyébként már megtették volna. Ha azonban a rendőrség megszállná az iskolát, az több tízezer embert kivinne az utcára. Szóval a kormány szemszögéből nézve ez nem egy jó helyzet. Nem az utcákon történnek az események, a diákokat nem tudják szétkergetni.

A magyar diákokat olyan világsztárok támogatják, mint például Salman Rushdie, Cate Blanchett. Ez segíthet valahogyan?

A diákoknak minden nap szükségük van ilyen támogatásra, hogy ne veszítsék el a reményt. Fáradtak, néha úgy érzik feleslegesek az erőfeszítéseik.

A civil lakosság támogatása fantasztikus, de számomra úgy tűnik, ez ma már kevés. Most arra lenne szükség, ha más iskolákban is, más frontokon is történjenek az események. Például néhány nappal korábban a debreceni egyetemen fogadtak, mindenki nagyon kedves volt, de a város lakói nem akarták, hogy az egyetemük előtt valami hasonló esemény történjen. A hatvanezer debreceni diákból húszan jöttek el.

Ez tényleg nagyon kevés.

Na igen, de ez az egyetem adott Putyinnak elsőként díszpolgári címet.

Hogyan magyarázza Orbán azon törekvését, hogy szeretné uralni a film-, és a színházművészetet? Attól fél, hogy film és televíziós propaganda nélkül a magyarok nem választják meg?

A kormány már nagyon gyenge. Nincs szellemi bázisa, Orbán minden értelmiségit elűzött a köreiből, csak a vakon hívők maradtak. A kormány nem hozott létre egy működőképes struktúrát, éppen ellenkezőleg cselekszik, amikor szervesen működő folyamatokat akaszt meg. Az Orbán-kormány nem hozott létre összetartó erőt, semmi mást nem kínál, csak az agresszivitást.

Vannak olyan filmesek, akik hajlandóak propagandát forgatni? Kik ők?

Senki nem akar ilyet tenni a nyilvánosság előtt, senki nem ír alá nekik kormányzati támogatással. A mi oldalunkon épp fordított a helyzet, mindenki a saját bőrét viszi a vásárra, elköteleztük magunkat. Mindenki köztünk van az ismertebbtől kezdve a kevésbé ismert filmesig. Nem tudom elképzelni, ki áll a másik oldalon.

Olyan nevek merültek fel, akikről az életben nem hallottam. Néhány hatvanas. Persze nem akarom ezt sem lebecsülni, mert a Fidesz propagandája bár abszolút hazug, de óriási hatása van. Vidéken például a propagandán kívül más nem hallatszik. Lehetséges, hogy sokan el is hiszik.

Önről például mit terjesztenek?

Például az első dolog, amit egy diák a felvételi után nálunk megtesz, hogy elmegy a tanáraival sörözni és velük alszik. Vagy, hogy a a művészvilágban az a legfontosabb, hogy a férfi nővé, a nő pedig férfivá alakuljon át. Tömören fogalmazva, félelmetes hírek terjednek a színészi világról.

A pokol képzetét alakítják ki, ahol már az ördög ül a trónon és úgy érzi, hogy eljött végre az ő ideje. Mások kétkezi munkára küldenének, hogy valami hasznosat is csináljunk. Ezért jött az ezredes is, hogy rendet tegyen köztünk.

Hogyan mutatkozik meg az, hogy a kormány tisztában van gyengülő helyzetével?

Kétségbeesett dolgokat tesz. Néhány nappal korábban az ezredes azt mondta, hogy ha a diákok október 7-ig nem hagyják abba a sztrájkot és nem engedik be az iskolába, akkor leállítja a tanároknak, takarítóknak, konyhásoknak, satöbbi, járó kifizetéseket. Szembefordította egymással a diákokat és az alkalmazottakat, ami undorító.

De a diákok azt válaszolták, hogy felejtse el, ide nem jöhet be. Nem hagyták magukat megzsarolni. Nincs semmi jogalapja arra, amivel megfenyegette őket. Senki nem reagált arra az ajánlatára sem, hogy ha valaki feladja a sztrájkot, a kormány nem fogja bántani.

Amit most az Orbán-kormány csinál, az hasonló a kommunista diktatúrához?

Először is, elsősorban a hozzáértés hiánya nyilvánul meg náluk, minden fronton. Orbán nem veszi figyelembe a társadalom fejlődését és semmit nem kínál számára. A szocializmus legalább valamilyen ideológiai alapra épült, de Orbánnak még ez sincs. Ez itt már nem baloldaliság vagy jobboldaliság kérdése, ez a kormányzó hatalom színtiszta maffia.

Ráadásul a szocializmus idején a hatalom fifikásabb volt, nem voltak olyan lelki szegények, mint a mostaniak. A szocializmusban a hatalom együttműködött a művészekkel, nem tekintette őket szembenálló félnek. Természetesen szerette volna az akkori hatalom is megnyeri a művészvilágot, de a mai hatalom a művészeket egyszerűen csak megsemmisíteni akarja. Már én is az emberek ellensége vagyok. Orbán így írt le minket beszédében. Aki nincs vele, az liberális.

Már ez is sértés maguknál?

Igen. Libernyák. Meg akarnak semmisíteni. Vidnyánszky Attila, az iskola igazgatótanácsának elnöke azt terjeszti, hogy nemzetközi befolyás alatt állunk és a diákok nemzetközi serege irányít. Cate Blanchettől Soros Györgyig, mindenki minket irányít.

Rendelkezik Orbán valamiféle különleges karizmával, hogy az emberek máig rá szavaznak?

A rendszerváltás óta képes tematizálni a közbeszédet. Ő választotta ki, mire irányuljon a figyelem, miről fogunk beszélni. Ügyes megoldásokat dolgozott ki a hatalom megszerzéséhez és megtartásához. Sikerült a választási rendszert is úgy átalakítani, hogy az ellenfélnek csak akkor van esélye nyerni ellene, ha mindenki mindenkivel összefog. Még úgy is, hogy egy ilyen összefogásban a szélsőjobb is benne van.

Az országban már régóta nem támogatja a többség politikáját, de rendszerének köszönhetően biztosítja kétharmados többségét és a törvényeket tetszőlegesen megváltoztatni. A bíróságokat képtelen volt teljesen megszállni, de a médiát, a legnagyobb cégeket, a turizmust, minden mást igen. Minden a zsebében van. Ha véletlenül elveszíti a választást, nagyon kérdéses lenne, mit lehet tenni az általa felhalmozott gazdasági erővel.

Ennek ellenére meglehetősen optimista. Hisz abbban, hogy az események pozitív fordulatot vehetnek?

Mindez, paradox módon, megvilágosító erejű. Eddig mindig az történt, hogy valakit lerohantak, a társadalom meg csak bámult. Na, most ezúttal a pofonok a másik irányból jönnek. Biztos vagyok, ha a hatalom képes lenne ezt a problémát megoldani, eltávolítani egy szálkát a köröm alól, már régen megtette volna. De nem, nem képes eltávolítani, és a szálka csak sajogat és irritálja. A dolgok most egyik napról a másikra változnak. Amikor minket megzsaroltak, nagyon dühös és kissé szkeptikus voltam. De amikor a diákok nem voltak hajlandók elfogadni a hatalom ajánlatát, visszanyertem optimizmusom.

A diktatúrával szembeni ellenállást, ami a magyarok között már jelen volt a szocializmus idején is, valahogy meg kell őrizni, nem igaz?

Igen, de még mindig csak egy kis csoportról beszélünk: hetven tanárról és kétszázötven diákról. Nagyon szeretném, ha a polgári ellenállás a mi kis szigetünkön túlnőjön.

Érkezik támogatás a politika részéről?

Nem. A diákok nem szerették volna, a pedagógusok egyetértettek. A politika kihasználhatja őket, bárki is legyen az.

Mit gondol, hogy fog ez a harc végződni?

Már ez a harminc napos ellenállás hatalmas dolog. Ilyen szabadságért folytatott küzdelem nem történt nálunk 1989 óta, előtte pedig csak 1956-ban volt. Mivel régóta ellenállunk és a hatalom nem tud minket leverni, ez számomra egy olyan jel, ami azt jelenti, hogy ez a rendszer szétesik. Lehetséges, hogy a kormány még valameddig eljátszadozik, de nem tudom elképzelni hogyan. Mi is igyekszünk az ő fejükkel gondolkodni – és ahogy ők sem látnak megoldást, nem látunk mi sem.

Hajdu Szabolcs filmrendezővel készült interjú a Sme.sk liberális hírportál kultúrális rovatában 2020 október 9-én. Az interjúból még szombaton fordítottam részleteket és tettem ki a Dotoho blog Facebook oldalára, de később a beérkező kéréseknek eleget téve a teljes interjút lefordítottam magyar nyelvre (Bőtös Botond).

https://dotoho.atlatszo.hu/2020/10/11/hajdu-szabolcs-filmrendezo-orban-viktornak-vege-mar-minket-sem-tud-szetkergetni/

Válasz

„A hatalomnak fel kellene ismernie az intellektuális és erkölcsi vereségét” – hangzott el a debreceni SZFE-kerekasztalon | 2020. október 18.

Hajdu Szabolcs szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem polgáraival szemben csak gyenge eszközei vannak az őket támadó Orbán-közeli körnek. Pólik József, a Debreceni Egyetem oktatója úgy látja, hogy az állam megpróbálja „gyarmatosítani” a filmművészetet, ez pedig nem vezet jó irányba. Herczeg Tamás, a Csokonai Színház színésze arról beszélt, hogy a hatalom nem nyerheti meg ezt a háborút, ezért el kellene kezdenie az érdemi párbeszédet az egyetemfoglalókkal.

Kerekasztal-beszélgetést tartottak október 17-én a debreceni Malterban az SZFE-mozgalomról és annak hatásairól. A Malter a négyzeten című, kétnapos programsorozat kereteiben megrendezett beszélgetésen Baranyi Benő filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) egykori mesterszakos hallgatója, Hajdu Szabolcs filmrendező, az SZFE oktatója, Herczeg Tamás, a Csokonai Színház színművésze és Pólik József rendező, a Debreceni Egyetem (DE) Filozófia Intézetének oktatója vettek részt Áfra János költő, szerkesztő, a DE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet oktatójának moderálásával.
Kulcscsomókkal járják az egyetemet a gondnokok

Áfra János a beszélgetés elején elmondta: a résztvevők közül egyedül Baranyi Benő nem rendelkezik debreceni kötődéssel. Elsőként a debreceni születésű Hajdu Szabolcsot kérte meg, foglalja össze, hogyan jutott el a jelenlegi helyzetig az SZFE-sek tiltakozása. Hajdu 2020 januárjában vette át a zaklatási botrányai miatt elbocsátott Gothár Péter osztályát. Nem sokkal később jött a koronavírus, aztán pedig hamar bejelentették a modellváltást is, ezért az előzményekről a rendező nem sokat tudott mondani. Úgy látja, hogy a hatalom rendkívül gyenge eszközökkel igyekszik keresztülvinni az akaratát: többek között pénzzel és zsarolással. Megpróbálnak frontokat nyitni az egyetem polgárai között is.

Hajdu elmondása szerint a gondnokok kulcscsomókkal a kezükben járkálnak az egyetemen, és bezárják azt a termet, ahol éppen nem tartózkodik senki. Az egyetem modellváltásáról a rendező azt mondta, hogy az a közvagyon privatizálása a miniszterelnökhöz közeli körnek. Szerinte a hatalomnak azért van szüksége az SZFE-re, mert azt olyan propagandaeszközzé alakíthatják, amelyet az alapítványi irányításnak köszönhetően egy esetleges kormányváltást követően is kontroll alatt tarthatnak. Hajdu arról is beszélt, hogy a modellváltást lehetővé tevő törvény egyértelműen alaptörvény ellenes.
A címkézések családi konfliktusokat is okoznak

Baranyi Benő filmrendező hangsúlyozta, hogy ő nem ért a politikához, ezért politikai ügyekben nem is szeretne állást foglalni, úgy érzi azonban, hogy a hatalom most belerángatta őt ebbe az ügybe: az is egyfajta nyilatkozatnak számít, ha nem nyilatkozik. Ezért döntött úgy, hogy inkább kiáll és például ezen a kerekasztal-beszélgetésen elmondja, hogy téves információk keringenek az egyetemről. Baranyi szerint nem igaz, hogy az SZFE oktatói politikai nézeteket terjesztenek. Az is hazugság, hogy csak balliberális hallgatókat vesznek fel az intézménybe. Mint elmondta, tudomása szerint több hallgató számára is okoztak már családi konfliktusokat ezek a címkézések.

Elkallódott csavar a gépezetben

Herczeg Tamás, a Csokonai Színház színésze Baranyihoz hasonlóan arról beszélt, hogy az SZFE-n ízlést kaptak a tanáraiktól, nem ideológiai nevelést. Herczeg azt mondta, egyetért azzal, hogy a Csokonai elhatárolódik a politikától, a színművészetivel kapcsolatos ügyeket pedig a társulat tagjai meg tudják beszélni egymás között, azonban a társulat megosztottsága azért jelent némi problémát. „Ez egy méreg ebben a gépezetben. Egy elkallódott csavar, ami rontja a fogaskerekeket mindenféleképpen. Nem egészséges ez a helyzet” – fogalmazott.
Káros, ha beleszólnak a művészek munkájába

Pólik József rendező, a DE oktatója szerint az SZFE-ügy tétje, hogy milyen lesz a következő évek magyar filmművészete, mennyire szól bele az alkotásba a hatalom. A meglátása szerint az elmúlt időszak tendenciája az, hogy az állam megpróbálja „gyarmatosítani” a filmművészetet. A filmtörténet azonban azt mutatja, hogy káros, ha a hatalom beleszól a művészek dolgába. „A szabadság korlátozása, az autonómia elvétele nem vezet jó irányba” – hangsúlyozta Pólik.

A hatalom rosszul választotta meg a célpontját

Hajdu Szabolcs beszélt arról, hogy az SZFE-mozgalom belső életéből a külvilág egyelőre csak keveset láthatott. Mint mondta, nagyon óvatosan kell kifelé kommunikálniuk, ezért is hoztak létre sajtóval foglalkozó külön munkacsoportot. Ugyanakkor a beszélgetés idejében már 47. napja forgatták az egyetemfoglalásról készített dokumentumfilmjüket, amelyhez minden fórumukat felvették. Ezeken az összejöveteleken – a mozgalom egészéhez hasonlóan – nincs vezető, csak moderátor. A fórumokon felállással lehet jelezni, hogy valaki igennel, nemmel vagy tartózkodással szavaz egy témában.

Hajdu elmesélte, hogy egy esetben az egyik hallgató egyedüliként állt fel nemmel szavazva egy javaslatra, mire a többiek megtapsolták őt. Szerinte a hatalom nagyon kemény fába vágta a fejszéjét azzal, hogy épp az SZFE-hallgatóival állt bele egy háborúba: nagyon komolyan megszűrik a felvett hallgatókat, a legintelligensebb, legtehetségesebb diákok kerülhetnek csak be, akik pedig a felvétel után kiváló képzésben részesülnek.

Hajdu Szabolcs beszélt arról, hogy az SZFE-mozgalom belső életéből a külvilág egyelőre csak keveset láthatott. Mint mondta, nagyon óvatosan kell kifelé kommunikálniuk, ezért is hoztak létre sajtóval foglalkozó külön munkacsoportot. Ugyanakkor a beszélgetés idejében már 47. napja forgatták az egyetemfoglalásról készített dokumentumfilmjüket, amelyhez minden fórumukat felvették. Ezeken az összejöveteleken – a mozgalom egészéhez hasonlóan – nincs vezető, csak moderátor. A fórumokon felállással lehet jelezni, hogy valaki igennel, nemmel vagy tartózkodással szavaz egy témában.

Mindenkinek le kell győznie a félelmeit

Hajdu Szabolcs szerint azokat a félelmeket, amelyek más egyetemeken jelen vannak, az SZFE-seknek is le kellett győznie. A színművészetisek azóta már számos példát mutattak az ellenállás lehetséges eszköztárából, ezeket pedig más intézmények elégedetlen polgárai is átvehetik. „Mindenkinek meg kell csinálnia a maga forradalmát” – vonta le a konzekvenciát a rendező, hozzátéve, hogy az SZFE-sek is nagy veszteségeket vállalnak: tud olyan hallgatóról, aki 5 millió forintot veszít a tiltakozással.

Igénylik az autonómiát a magyarok

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői között nem volt teljes egyetértés azzal kapcsolatban, hogy mi lehet az SZFE-mozgalom kifutása. Baranyi Benő némileg pesszimistán úgy fogalmazott: reméli, hogy van köztes megoldás, ami az egyetem reális szükségleteit is figyelembe veszi, mert a hatalom úgyis be fogja vezetni azt a rendszert, amit eltervezett. Pólik József szerint a magyarok híresek arról, hogy késleltetve szoktuk megnyerni a forradalmainkat: bizonyos értelmezés szerint 1848 és 1956 kapcsán is ez történt, hosszútávon nézve mindkettőből győztesen kerültünk ki, annak ellenére, hogy akkor vereséget szenvedtünk. A DE oktatója úgy véli, a magyarok igénylik az autonómiát. „A hagyományaink alapján azt várjuk el a hatalomtól, így cívis közegben is, hogy majd mi eldöntjük, hogy mi nekünk a jó” – fogalmazott. Szerinte hosszútávon éppen emiatt a hatalom nem nyerhet.

Külföldi egyetemekkel egyeztetnek az akkreditációról

Pólikhoz hasonlóan Herczeg Tamás is arról beszélt, hogy ezt a küzdelmet az egyetem új vezetése nem nyerheti meg. „A hatalomnak fel kellene ismernie az intellektuális és erkölcsi vereségét” – mondta a Csokonai Színház színésze, hozzátéve, hogy a kuratóriumnak el kell kezdenie a valódi párbeszédet az egyetem polgáraival. Hajdu Szabolcs is amellett érvelt, hogy a háborút a hatalom nem tudja megnyerni, akkor sem, ha a hallgatók és az oktatók életét megkeseríthetik. A rendező elmondása szerint tárgyalások folynak azzal kapcsolatban, hogy szükség esetén külföldi egyetemek segítségével az SZFE megőrizhesse az akkreditációját.

A kerekasztal-beszélgetés zárásaként Hajdu azt mondta a jelenlévőknek, hogy az egyetemfoglalás egy életre szóló muníciót adott a benne résztvevőknek, számos olyan akciójuk volt, amire osztályzatokat is adhatnának az oktatók.

https://www.debreciner.hu/cikk/3728_a_hatalomnak_fel_kellene_ismernie_az_intellektualis_es

-----

Bár láttam már jó pár darabot, de ritka az olyan, amire évek múltán is tisztán emlékszem. És még ritkább az, amikor egy-egy jelenet, mondat vagy kép kitörölhetetlenül az emlékezetembe égett. Olyanok, amik újra és újra az ember eszébe jutnak, amik tényleg olyat mutattak az életről, hogy amikor ismét találkozunk velük a való világban, akkor emlékeztessenek minket arra, hogy mit mondtak erről a színpadon. Hogy támpontot adjanak nekünk arról, mi a helyes, a helytelen, az emberi, a jó, az erkölcsös és az igazságos.

Az egyik, sőt a legélesebb ilyen emlékem Vidnyánszky Attila debreceni rendezéséhez, a Liberté ‘56-hoz kötődik. Egy nagyon sűrű jelenetre emlékszem, de a színpadkép nagy része homályos, csak egy pontra tudtam fókuszálni. Egy pontra, ami már sokszor feltört az emlékeimből, és ami a napokban ismét élesen előttem lebeg. Egy szovjet katona fájdalmas arccal, hason fekve vonaglik a színpadon, alatta egy hatalmas piros-fehér-zöld zászló.

És a katona szépen, lassan maga alá gyűri a lobogót.

https://www.debreciner.hu/cikk/3444_mit_tanultam_vidnyanszky_attilatol

Válasz

A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói Mindannyiunk szabadsága – Megemlékezés '56-ról címmel tüntetést szerveztek a mai napra. A tömeg a Műegyetem előtt gyülekezett.

Itt nézhetitek az élő közvetítést:

https://www.facebook.com/watch/live/?v=1418850411655893

https://www.facebook.com/watch/live/?v=692243121697309

Este nyolc óra előtt elhangzott a magyar Himnusz, majd a szervezők azt kérték, hogy mindenki távozzon, véget ért a megemlékezés és a tüntetés.

Az Urániánál tartott megemlékezés során a Független Zeneakadémisták eljátszották Beethoven Egmont-nyitányát.

A hvg.hu azt írja, hogy legalább tízezren vesznek részt a tüntetésen, teljesen megtelt emberekkel a Szabadság híd, a pesti rakpart és a Március 15. tér is.

A menet lassan eléri az Erzsébet hidat, a Corvinus Egyetemnél is sokan csatlakoztak a tömeghez, a tüntetőket pedig tapssal fogadták. Az Erzsébet hídnál sorfal várja a menetet - írja a hvg.hu. A tüntetők egyébként felkészültek, mindenkin van maszk, hiszen mától kötelező a viselése a kültéri rendezvényeken is.

16:40-kor Fullajtár Andrea, a Katona József Színház művésze elszavalta a Nemzeti dalt Petőfi Sándortól. Ezután a tömeg elindult a Március 15. tér felé.

A szervezők arra kérik a megjelenteket, hogy húzódjanak a Petőfi híd felé, hogy helyet adjanak az újonnan érkező támogatóknak, akik főként a Gellért tér felől jönnek.

A Gellért tér felé tartó tömegközlekedési járműveken sok volt az SZFE-maszkos utazó, a BKK járatain pedig az évek óta megszokott 56-os megemlékezés "történelmi leckéit" a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói olvasták fel, ami meglepetésként érte az utasokat.

http://eduline.hu/felsooktatas/20201023_szfe_megemlekezes

Mindannyiunk szabadsága:

https://www.youtube.com/watch?v=AvA8_OqhFqQ

Válasz

Az SZFE vezetés közölte: a Törvényszék szerint jogellenes a sztrájk
2020. október 23., péntek

A Színház és Filmművészetért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésének írt nyílt levelét tesszük közzé.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú végzése megállapította, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem dolgozói által indított sztrájk jogellenes.

Az SZFE Sztrájkbizottsága korábban nyolc – először hat, majd újabb két – pontos követelést fogalmazott meg a munkáltatóval, az SZFE vezetésével szemben, amelynek két pontját az SZFE vezetése teljesítette.

Ezen két pont alapján az SZFE vezetése a sztrájkkövetelésben megfogalmazott 10 %-os munkavállalói béremelésen túl további 15 %-os béremelést biztosít 2021. január 1-től az egyetem dolgozói számára, valamint elfogadta azt a követelést, hogy a korábbi munkarend szerint legyen lehetséges a munkavállalók munkavégzése.

A sztrájkkövetelésben megfogalmazott további hat pont alapján indított sztrájkot a Fővárosi Törvényszék végzése minden pont esetében, egytől-egyig jogszabályellenesnek ítélte.

Az SZFE vezetése által elfogadott két pont esetében ráadásul azt is megállapította a bíróság, hogy a sztrájkot azelőtt kezdték meg a munkavállalók, hogy a törvényes határidő a sztrájk megkezdését kötelezően megelőző egyeztetésre lejárt volna.

A Sztrájkbizottság tagjai, Csató Kata, Veszprémi Judit, Németh Gábor, Forgács Péter és dr. Karsai György jogellenes sztrájkba hajszolták bele az SZFE munkavállalóit.

Arra kérjük az sztrájkban résztvevőket, hogy az egyetem vezetésének irányítása mellett folytassák a munkájukat!

Budapest, 2020. október 23.

https://szinhaz.online/az-szfe-vezetes-kozolte-a-torvenyszek-szerint-jogellenes-a-sztrajk/

Előzmény

Válasz

Jogellenes a sztrájk a Fővárosi Törvényszék szerint - közölte az SZFE vezetése nyílt levelében
2020. október. 23.

A nyílt levélre az SZFE hallgatói is reagáltak, kiemelték, hogy a határozatról a sajtóból értesültek.

A Fővárosi Törvényszék elsőfokú végzése megállapította, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem dolgozói által indított sztrájk jogellenes. Az SZFE Sztrájkbizottsága korábban nyolc – először hat, majd újabb két – pontos követelést fogalmazott meg a munkáltatóval, az SZFE vezetésével szemben, amelynek két pontját az SZFE vezetése teljesítette. Ezen két pont alapján az SZFE vezetése a sztrájkkövetelésben megfogalmazott 10 %-os munkavállalói béremelésen túl további 15 %-os béremelést biztosít 2021. január 1-től az egyetem dolgozói számára, valamint elfogadta azt a követelést, hogy a korábbi munkarend szerint legyen lehetséges a munkavállalók munkavégzése. A sztrájkkövetelésben megfogalmazott további hat pont alapján indított sztrájkot a Fővárosi Törvényszék végzése minden pont esetében, egytől-egyig jogszabályellenesnek ítélte – olvasható a vezetőség közleményében.

Hozzáteszik, hogy az SZFE vezetése által elfogadott két pont esetében azt is megállapította a bíróság, hogy a sztrájkot azelőtt kezdték meg a munkavállalók, hogy a törvényes határidő a sztrájk megkezdését kötelezően megelőző egyeztetésre lejárt volna. Arra kérik az sztrájkban résztvevőket, hogy az egyetem vezetésének irányítása mellett folytassák a munkájukat.

Közben az közleményben reagáltak az SZFE hallgatói a vezetés által kiadott közleményre. Mint írják a sajtóból értesültek a határozatról, és ha a hír igaz akkor ez a döntés még nem lehet jogerős, a sztrájkbizottságnak, tudomásuk szerint, öt napja van fellebbezni az ellen.

"Továbbra is kitartunk az SZFE sztrájkoló dolgozóinak követelései mellett, hiszünk azok jogszerűségében, ahogy tudomásunk szerint az a három szakszervezeti szövetség is, amely a mai napon kiáll mellettünk a szellemi szabadság jegyében, '56-os vonulásos megemlékezésünk keretein belül. Az egyének újbóli felelősségrevonását ismét teljes mértékben elutasítjuk. Bízunk az intézmény sztrájkoló dolgozóinak józan ítélőképességében - úgy véljük, Egyetemünk oktatói és munkatársai képesek önálló döntéseket hozni a saját munkabeszüntetésük kapcsán. Ezen kívül szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az illegitim vezetőség nem teljesítette az általa jogszerűnek vélt két sztrájkkövetelést, hanem teljesítésüket ultimátumhoz kötötte, ez a gesztus pedig sérti a sztrájkjogot. A munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását, nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk" – írják az SZFE diákjai közleményben.

http://eduline.hu/felsooktatas/20201023_szfe_torvenyszek

Válasz

Csáki Judit
http://beszelo.c3.hu/szerzok/csaki-judit

Válasz

Vidnyánszky újabb csapásra készül | 2019. július 13.

Vidnyánszky Attila a szovjet kommunista rendszerben, ebben a rettenetesen hierarchizált, személyi központú, kijárásra épülő szisztémában szocializálódott, és most is ennek megfelelően működik, ezt vallja –állítja Csáki Judit, színikritikus, a revizroronline.com főszerkesztője. Csáki egy most megjelent írásában arról értekezik, hogy Vidnyánszky öt nagy csapást mért a magyar színházi, kulturális életre, és már készülődőben van a hatodik is. Azt is elmondja a kritikus, hogy az Orbán-féle kultúrharc ma már abból áll, hogy tönkre akarja tenni azt az oldalt, amit nem tudott legyőzni. Így lesz a földszintes házból toronyház – mindent elpusztít, lerombol, ami magasabb nála.

- Elolvasva a Revizoron megjelent írásodat, nem tudom eldönteni, hogy Vidnyánszky Attiláról, a magyar kultúráról, vagy a mai Magyarországról szól?

- Konkrétan természetesen egy emberről szól. Arról tudniillik, hogy egy ember a magyar színházművészetben, lépésről lépésre, ahogy az ambíciója, étvágya egyre nőtt, miként okozott súlyos tragédiákat. De a kérdésed azért helyénvaló, mert ilyen emberből sok van. Rengeteg ilyen történetet kellene megírnunk. Azt, amikor valahol előkerül egy ember, akinek a legnagyobb értéke a kormányzat számára nem a tehetsége, a szaktudása, hanem a politikai lojalitása, ebben bízik, az illető pedig attól kezdve szolgál, megszolgálja a bizalmat. Pusztít, rombol.

- Vagyis minden területnek megvan a maga Vidnyánszky Attilája.

- Nem ismerek minden területet, de valószínűleg sok területen így van.

- Nem tudom másként megfogalmazni, mintha mészároslőrinci világ alakult volna ki 2019 Magyarországán…

- Az önmagában is érdekes, hogy egy elég renyhe szellemi képességű ember lett Orbán jóvoltából Magyarország leggazdagabb embere, de azért azt senki sem hiszi, hogy ez a pénz az övé.

- Van benned személyes indulat Vidnyánszky Attilával szemben?

- Nincs.

- Csak azért, mert Kaposvárról úgy kellett eljönnöd… Mint ahogy ezt a Revizoron közzétett írásodban is elmondtad, szerintem nagyon korrekten…

- Persze, hogy elmondtam. Vidnyánszky kirúgott a Kaposvári Egyetemről, ahol tanszékvezető voltam, ráadásul egyik percről a másikra. Én utána nem jutottam álláshoz, tehát ő nekem nagy bajt csinált, hiszen a nyugdíjamból veszítettem nagyon sokat – ennek most biztos nagyon örül, sose legyen nagyobb öröme. Egyébként törvénytelenül rúgott ki, mint ezt a bíróság is megállapította. De ebbe a mostani rendszerbe ezt, mármint a törvénysértést, a jogtiprást bekalkulálják, nekik szabad; semmi baj, kifizetik, amit kell, mégpedig az adófizetők pénzéből, és a törvénysértő, a jogtipró vállát megveregetik, jól van, jól csináltad. És nem csak engem, hanem a mesterségtanárokat is elküldte, Mohácsi Jánost, aztán Réthly Attilát, majd a többieket szépen sorban. Akkoriban azért fájt nagyon ez az egész – remélem, ennek is örül -, mert a közepén tartottunk valaminek, a képzés fölépítésének, és ő ezt az egészet két perc alatt beszántotta. De a mából visszanézve tulajdonképpen jót tett velem.

- Azért, mert ahhoz nem lehet asszisztálni, amit ő csinál?

- Egyrészt nem lehetett volna benne maradni abban, ahogy ő ezt két másodperc alatt, nyeglén és felületesen elgondolta, másrészt magamtól nagyon nehezen hagytam volna ott a hallgatókat. Az én életem akkoriban erről, a tanításról és az építkezésről szólt, és hangozzék bár szerénytelenül, azt gondolom, mindkettőt jól csináltam. De minthogy kirúgott, teljes erővel rá tudtam fordulni a Revizorra, mert ez a kritikai portál ugyancsak fontos, és egyre fontosabb manapság, a szellemi elsivatagosodásban. És ha belegondolok, Vidnyánszky a kirúgásokkal jót tett a mesterségtanárokkal is, hiszen azóta szabadon rendeznek szerte az országban, vagy elszerződtek a mélyrepülő kaposvári színháztól, és főszerepeket játszanak másutt: Mohácsi János, Rusznyák Gábor, Réthly Attila, Kocsis Pál, Csapó Virág pályája igencsak meglódult, és ez rajtuk kívül a magyar színháznak is igen jót tesz.

- Azt írod a Vidnyánszky öt csapása című dolgozatban – előkészületben a hatodik -, hogy nagyjából 2008-ban indulhatott el a Vidnyánszky-féle helyezkedés, harc, amikor is megcsinálta a Magyar Teátrumi Társaságot, és ezzel a szakmát politikailag osztotta ketté. Ez már Orbán Viktor felhatalmazásával történt?

- Nem. Ő - mint nagyon sok kívülről jött ember - nehezményezte, hogy az úgynevezett belvárosi, véleményformáló értelmiség nem fogadja őt be. Ez amúgy nem volt igaz, hiszen a beregszászi színháznak igazi közadakozás folyt, többek közt Koltai Tamás szervezésében, és hát sokan ismertük ezt az igazán tehetséges, színházilag innovatív rendezőt. De ő megsértődött, tán azért, mert a segítség akkora bűn, hogy nem lehet megbocsátani, és csinált magának egy szervezetet, politikai alapon. Bedobott egy követ az állóvízbe, és politikailag két részre osztotta a szakmát: a jobbosok jók, a balosok rosszak. Aztán sok minden ebből következett.

- Előre látta, hogy hamarosan kurzusváltás lesz, és helyzetbe tud kerülni? Már csak azért is, mert a másik oldalon egy gyáva társaság sorakozott fel?

- Igen, tehetetlen bagázs, ez volt a Magyar Színházi Társaság. Nem tudom, hogy ki miért tehetetlen, azért-e, mert gyáva, vagy mert lusta… 2008-ban már nem volt nehéz látni a politikai változás bekövetkeztét, hiszen 2006-ban már letarolta a Fidesz a vidéki színházakat. Nem volt nehéz látni, hogy kivel kell barátkozni ahhoz, hogy meglegyen a hatalom. És aztán meg is lett. Szomorú, hogy így van. Egyébként még ma is sokan mondják, hogy milyen fantasztikus rendező, milyen elsőrangú színházcsináló Vidnyánszky, aminek én, a Kaposváron együtt eltöltött egy évünk alatt láttam is a nyomait. Tudtunk néha csak szakmai dolgokról beszélni, és baromi sok mindenben egyet is értettünk. Elfogadom, hogy neki nagyon nehéz lehetett az indulása, de ezt dolgozza fel egy pszichológussal. Nekem nem dolgom ezt megfejteni. De nagyon sok minden ebből fakad, amihez a szakmám révén már közöm van. Például az, hogy neki minden jár, pénz, paripa, fegyver, mégpedig azért, mert: csak. Ő a szovjet kommunista rendszerben, ebben a rettenetesen hierarchizált, személyi központú, kijárásra épülő szisztémában szocializálódott, és most is ennek megfelelően működik, ezt vallja. „Mi jövünk, kijárással elintézek mindent, törvényt módosíttatok, én vagyok hatalmon, én tudom a tutit. És nem vitatkozom, csak parancsolok.” Például: ő mondja meg, hogy milyen előadásokra engedi be a gyerekeket ingyen, ráadásul ezt valami óriási misszióvá stilizálja föl – holott miről van szó? Nem fogynak a jegyek, ezért bevattázzák a nézőteret.

- Feltehetően ezért is született meg az a közlemény, amely a minap került nyilvánosságra, és arról szól, hogy – szemben egy korábbi publikációval, meg a tieddel is – a budapesti Nemzeti közel százszázalékos nézőterekkel működik, miközben hatalmas missziót teljesít… A te írásodból, meg a hvg-n olvashatóból viszont az derül ki, hogy egyértelműen tragikus a Nemzeti látogatottsága… Most akkor kozmetikázott adatokkal találkozunk?

- Ő tényleg azt hiszi, gondolom, hogy missziót teljesít, ez az a bizonyos komcsi reflex, amiről beszéltem, én viszont azt állítom, hogy nincs szükség ilyen misszióra. Rombolja a színházművészet értékét – és most nem az előadások értékére gondolok -, valamint rombolja a versenyhelyzetet is. A Katona József Színház például nem teheti meg, hogy ingyen osztogassa a jegyeket, mert ha 75 százalék alá menne a látogatottsága – és a látogatottság fizető nézőt jelent -, akkor az igazgató nem töltené ki a mandátumát; ez benne van a fővárossal kötött szerződésükben. A színházhoz jutás esélyegyenlőségét az állam dolga biztosítani, nem Vidnyánszkyé. A Vidnyánszky-féle kozmetika részint az, hogy az ingyen beengedett nézőket is beleszámolja a látogatottságba, részint pedig az, hogy a fizető nézők egy része – az iskolák által kivezényelt gyerekek – ötszázforintos jegyekkel mennek.

- Vidnyánszky, vagy a Nemzeti közleménye azt állítja, hogy 2002 óta nem volt ilyen sikeres a színház, mint most. Ki az, aki ezt elhiszi?

- Gondolom, ő. És talán azok a politikusok, akik sem az Alföldi-féle Nemzetibe nem jártak, sem a mostaniba. Vagy senki nem hiszi el. Miért, és a többi hazugságot elhiszi akár az, aki hazudja?

- Abból, amit eddig elmondtál, számomra az következik, hogy Vidnyánszky egyéni ambíciói találkoztak Orbán a kultúrában is jobboldali fordulatot elképzelt akaratával. Te ezt az egész kultúrharcot hogyan értelmezed?

- Szánalmas kínlódásként, ami nekünk nagyon sokba kerül. Kezdetben az volt a törekvés, hogy a létező mainstream mellé tegyük oda a „mi” – vagyis a NER-es - értékrendünket, és létezzen mind a kettő. Aztán kiderült, hogy az úgynevezett NER-értékrend nem kapós, nemigen van rá igény; nem fogja leváltani Wass Albert Esterházy Pétert. Akkor jött a következő lépés: ha nem tudjuk odatenni a „mi” kánonunkat, akkor pusztítsuk el a másik oldalt. Azt szoktam erre mondani, hogy így lesz egy földszintes ház a legmagasabb; ha körülötte mindent letarolunk. Most ez folyik. A Vidnyánszky-féle színházeszmény kinyilatkoztat és előír: megmondja neked, hogy miként gondolkozz, hogyan élj, milyen vallást kövess, milyen családban létezz, mik legyenek a preferenciáid. Én nem hiszek az ilyen előíró színházban. A jó színház mindig kérdez és rámutat, te pedig, kimenve az előadásról, elgondolkozol a látottakon, hogy meg tudd adni a saját válaszodat. Vidnyánszky népnevelő intézetet működtetne, ha működne.

- És nincs fölötte semmilyen fék… Ezért is mondom azt, hogy az írásod sokkal többről szól, mint a Vidnyánszky teremtette színházi világról.

- A fékek és ellensúlyok Magyarországon nem csak a törvénykezésben vannak lebontva, hanem minden területen. Nincs elszámoltatás, nincs beszámoltatás. Egy Fekete Péter tudná felelősségre vonni Vidnyánszkyt? Nevetséges. Vagy egy Kásler Miklós? Ugyan. Nem múlik rajtuk semmi, mert nekik csak Orbánnak kell megfelelniük, a létező és a képzelt elvárásoknak. De ennek, mármint az elszámoltatásnak, a felelősségre vonásnak nem is embereken kellene múlnia – ehhez világos, törvényes rendszer kell, ami most nincs, csak csupa virtuális teljhatalom van.

- A csapások között felsorolod a POSZT-ot, a taot, ezek mindegyikét tulajdonképpen letarolta Vidnyánszky, vagyis minden egyes lépése arra mutat, hogyan lehetne ezt a földszintes házat, amiről te szóltál, toronyházként bemutatni. Mit lehet ez ellen tenni?

- Most semmit. Már csak azért sem, mert a színházi szakma nagyon nem szolidáris, nem egy összefogós szakma.

- Melyik szakma az?

- Egyik sem.

- Az újságírás az?

- Nem. Kiölték belőle. Nem Orbánék ölték ki, hanem már sokkal előbb. Hadd térjek ki még a taóra. Erről régebben beszélgettünk Vidnyánszkyval, amikor még egyáltalán beszélgettünk. És nagyon ugyanazt gondoltuk. Csak közben egy sor területen hatalmi helyzetbe került, és noha pontosan tudja, hogy a taót rendbe lehetett volna hozni úgy, ha kidobják az öt nagy csalót, akikről mindenki tudja, hogy kik azok, de talán meglátta a tao eltörlésében a két személyes haszon lehetőségét: hogy még több pénzhez juthat, és hogy központilag, politikai alapon lehet beleszólni abba, hogy ki kap pénzt és ki van halálra ítélve. Így váltak kiszolgáltatottá a függetlenek és a magánszínházak. Az már csak a szokásos hozzánemértés, dilettantizmus, hogy úgy szüntették meg a taót, hogy fogalmuk sem volt, mi lesz helyette. És megy az osztogatás. Ha Vidnyánszkyban maradt egy szikrányi abból, aki valaha volt, akkor az összes haja égnek áll attól, hogy egy Andrási Attila nevű pasas, egy udvari kamaraszínháznak az igazgatója 1.2 milliárdot kapott három évre, vagy hogy egy magáncirkusz ugyanennyit. Ezt, meggyőződésem, Vidnyánszky sem akarja, csak bekalkulálta, mint veszteség. A lényeg, hogy ő megkapja a neki járó tao hatszorosát.

- Ha már pénz… Arról is lehetett olvasni, hogy a Nemzeti legutóbb 150 milliós veszteséget könyvelhetett el, de a színház közleménye ezt a körülményt meg sem említette…

- Nézd, én beszéltem erről szakemberrel, aki azt mondta, hogy ez nem tétel, nem érdekes, egy 13 milliárdos cégnél ez nem összeg. Viszont kiszámoltam, hogy az állami támogatásból hány forint jut egy nézőre a Nemzetiben és mennyi másutt. A Nemzetiben 40 ezer forint jut egy fizető nézőre, míg ugyanez egy vidéki nemzeti színház esetében 6-7 ezer forint. Ma hat nemzeti színház van az országban; Vidnyánszkynak ez már sok az egyenlősdiből, vagyis az ő színháza a többi fölé fog kerülni, plusz pénzzel. Ez lesz a hatodik csapás. A vidéki nemzeti színházak pedig alulfinanszírozottak.

- Azt mondtad a beszélgetésünk elején, hogy beláthatatlanul hosszú időre szóló károkat okoztak a magyar színházi világnak…

- Igen. Egy színházat felépíteni úgy, hogy el tudjon kezdeni rendesen működni, az három-négy év, üzemszerűvé is tenni az hét-nyolc esztendő. Lerombolni egy hónap. Amúgy pedig, ellépve egy kicsit a politikától, már régen generációváltásra lenne szükség a színházi szakmában. Már másoknak kellene ott ülni, olyanoknak, akik érzik, hogy mi van ma, és nem ugyanabban a három bohózatban gondolkodnak, aminek már az összes szerepét eljátszották.

- Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Gondolom, elsősorban írni. Úgy tudom, az írásodat nagyon sokan olvasták már, ez elegendő hatás-e?

- Azt mondom, hogy ez most elegendő hatás: le van írva, fönt van a világhálón. És ha majd megjelenik a Nemzeti Színház legdicsőségesebb korszakának aranyfedeles emlékkönyve valamelyik háziszolga tollából, hát annak, aki tudni akarja, hogyan is volt ez, ott lesz ez a cikk, meg a többi is. Péter, mi mást tudunk csinálni?

- Elkeseredni.

- Az nem az én műfajom, derűs természetem van. A mi munkánk, hogy leírjuk mindenki számára, hogy mi van, mi volt ebben az országban. Különben elfelejtődik. És átrajzolódik a múlt, például úgy, hogy itt Orbán Viktor csinálta a rendszerváltást. Ezért kell megírni a valóságot.

https://hirklikk.hu/kozelet/vidnyanszky-ujabb-csapasra-keszul/352470/

https://szinhaz.org/csak-szinhaz/csak-szinhaz-hirek/2019/07/13/csaki-judit-a-vidnyanszky-fele-szinhazeszmeny-kinyilatkoztat-es-eloir/

Előzmény

Válasz

Mesés férfiak szárnyak nélkül: volt egyszer egy kaposvári színészképzés

Attila-isten ostoba: nem fellebbezett az egyetem, jogerősen győzött Csáki Judit

Ami persze „csupán” anyagi kárpótlást jelent, s nem azt, hogy helyreállítható az eredeti állapot: a volt tanszékvezető visszahelyezésével egy klasszikus „krétakör-szituáció” jönne létre, amelyben a vezetők villongását a semmiről nem tehető hallgatók szenvednék meg. A kaposvári színészképzés feltételrendszere, szellemisége az elmúlt három évben amúgy is gyökeresen megváltozott Vidnyánszky Attila porcelánbolti tevékenysége nyomán, s nyilván nem csak Csáki, hanem Mohácsi János, Réthly Attila, Jászay Tamás, Csapó Virág és mások visszahelyezése szükségeltetne. Ez viszont azért sem lehetséges, mert az illetők, s a többiek – kirajzván a szűkkeblű Kaposvári Egyetemről – sikeresebbek pályájukon, mint annakelőtte. Előző írásunkban tett ígéretünkhöz híven itt volna a vázlata annak, ami 2012 óta már a Vidnyánszky-korszak számláját terheli.

Mindezt semmiképpen sem a mégoly méltánylandó egyéni sérelmek, hanem a szerintünk egyedülálló, Kaposvár művészeti és kulturális életében meghatározó színészképzés szemszögéből. Mert ez volna, ill. volt a lényeg: politikai hátszéllel beejtőernyőzni egy vitán felül sikeres szituációba, kirugdalni onnan a vetélytársakat, a nem Fidesz-kotta szerint gondolkodókat, helyükbe tenni a holdudvarunkban sertepertélő Fejbólintó Jánosokat, csendesen vegetáló alkoholistákat, vallási mániákusokat, a legalja Fábry-showból is kihullott celebeket, s más lézengőket, mondván, jók lesznek, úgyis mindenről mi döntünk.

Aztán nagyemberi, már-már olümposzi magasságból nézni, nézni hosszan, elszörnyedve: mi a túrót is műveltünk?

A kötelező ismétlés: tehát 2011 szeptemberében Vidnyánszky címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott az egyetem szenátusától, holott korábban valószínűleg azt sem tudta, merre van Kaposvár. Ez a tény már rávetette a jövőre terjedelmes, ám annál sötétebb árnyékát, s nem is kellett sokat várni a drámai fordulatra: módosították az SZMSZ-t, és kiírták az intézetvezetői pályázatot, melyet – miután jól láthatóan rá szabták – 2012 február végén meg is nyert.

Habár több alkalommal, nyilvánosan és szűkebb körben is elhangzott tőle, hogy mindez nem fogja érinteni a tanszéken folyó munkát, a kinevezés után nem sokkal az új intézetigazgató váratlanul bejelentette: ő fog osztályt indítani Mohácsi János helyett, akinek – szerencsésebb így fogalmazni: társulata – épp akkor végzett. Vidnyánszky a felvételire már saját embereit ültette be, akiket később kivétel nélkül fel is vettek főállásba az egyetemre, s, bár Csáki tanszékvezetői megbízatása továbbra is „élt”, a döntéseket a fölé helyezett Vidnyánszky hozta.

-- Hogy még pontosabb legyen kép, térjünk ki néhány alapvető tényre a kezdetekről: Kaposváron már évekkel 2003 előtt megindult a színészképzés tervezése, a lobbizás a minisztériumban a szakindítás jogáért. 2002, vagyis a kormányváltás előtt Pálinkás József, a Fidesz-kormány oktatási minisztere hosszú ideig sikeresen akadályozta a kaposvári szándékot, mert ő Debrecenben szerette volna az országban a második színészképzést látni. Utoljára azzal dobta vissza a kérelmet, hogy hogy ne ötéves, hanem csak három éves, főiskolai szintű legyen képzés, szemben a budapestivel – írják át a dokumentációt. A szakindítási engedélyt aztán már ennek alapján – a kaposvári szocialisták sürgető közbenjárására – a kormányváltás után közvetlenül Hiller István írta alá, s csak 2007-ben indult az első egyetemi diplomát adó évfolyam.

Ez azért fontos körülmény, mert Vidnyánszky nemrég, a Hír Tv-nek adott interjújában, amely arroganciája, csúsztatásai és cinizmusa miatt külön misét érdemelne, azt állította, hogy a kaposvári képzést „meg kellett változtatni”, mert ugyanolyan volt, mint a budapesti. Úgy beszélt az amúgy a POSZT-ról szóló interjúban kaposvári szerepléséről, mintha a Babarczy László és Csáki Judit, valamint a többiek által néhány év alatt példátlanul sikeressé fejlesztett kaposvári színészképzés súlyos válságban lett volna, mely az ő megmentő keze után kiáltott, holott épp a Fidesz-kormány akadályozta kézzel-lábbal 2002-ig a megvalósítást, s a helyi fideszesek nem tettek az érdekében semmit.

Vidnyánszky Attila mesés férfiú – úgy tűnik, nem véletlenül ez a legsikeresebb darabja.

A kaposvári színészképzés azért hasonlított a budapestire, mert a szak csak így kapott engedélyt a MAB-tól, a Magyar Akkreditációs Bizottságtól. Amúgy pl. abban nem is hasonlított, hogy Babarczy, aki korábban volt a Színművészeti rektora, nem támogatta az ott szokásos „osztályfőnöki” rendszert: kezdetben Kaposváron a Csiky Gergely Színházhoz hasonlóan afféle „agytröszt”, ő és a körébe tartozó fiatal-középkorú rendezők közösen alakították ki a döntéseket a lényeges kérdésekben, annak ellenére, hogy Babarczyt szeretik színházi diktátorként jellemezni. Később, távozása után, az egyetemi képzés elindulásával nagyobb szerepet kaptak az egyes évfolyamok osztályfőnökei, de a Vidnyánszky által preferált, belterjes „mester-tanítvány” viszony korábban nem létezett: az egyes évfolyamok minden évben legalább három produkciót hoztak létre, s ebből kettőt más, meghívott rendező, vagy itt tanító kolléga csinált velük, nem az osztályfőnök. Igazi alkotó légkör, együttműködés, valódi műhelymunka jellemezte ezeket az éveket, neves alkotók: Jeles András, Novák Eszter, Balikó Tamás, Valló Péter adták kézről kézre az osztályokat.

Vidnyánszky intézetigazgatói pályázatában „konkretizálta”, mit kíván másként csinálni: szerinte teljesen össze kell vonni a látványtervező és színészképzést, melyet újabb szakokkal, pl. dramaturggal egészített volna ki – ez volt a nagy truváj. Ez egyrészt nyitott kapu volt, hiszen bizonyos tárgyakat már kezdettől fogva közösen hallgattak a látványtervezők és a színészek (korábban pl. Spiró Györgytől a drámaelemzést), másrészt pedig mi a rossebet kerestek volna a „látványosok” a színészmesterség, mozgás-, vagy épp a beszéd-, netán énekórákon?

A mindennapok be is igazolták ezt: a Vidnyánszky által beadott intézetigazgatói kamupályázat alapvetéseiből semmi sem valósult meg, ezzel kapcsolatos semmiféle változtatási kérelmet, dokumentációt nem készítettek, nem adtak be sehova három év alatt, s a szak ugyanazon feltételek közt működik, mint korábban. Így alapos okkal feltételezhetjük: csak a pozíció volt a lényeg. Ez annál is inkább egyértelmű, mert Vidnyánszkynak hamar elege lett az intézetvezetői „aprómunkából”: egy év után, 2013 júliusában kineveztette magát a készséges egyetemi szenátussal művészeti rektorhelyettesnek, s hűséges fegyverhordozóját, Galántai Csabát tette meg intézetigazgatónak.

Az, hogy a pályázati kiírásban az is ott volt: a jelölt rendelkezzen jártassággal a bábművészet terén (Galántai báb-, mondhatni „zoknibáb-szakon” végzett) egy újabb szégyen-Rubicon volt a Kaposvári Egyetem számára: ez már tényleg a legalja Fidesz-tempó.

A következő évben a legnagyobb megdöbbenésre Uray Péter mozgástanár indított osztályt: ennek hátterében az állt, hogy Vidnyánszky folytonosan kapacitálta Rátóti Zoltánt, a kaposvári igazgatót erre, aki sokáig hitegette is, majd az utolsó pillanatban visszalépett, s ekkor akasztotta le a szögről Urayt. Rátótinak talán egyszerűen előjöttek a régi ellenérzései a kaposvári színészképzéssel kapcsolatban, vagy talán érezte, hogy ez a kabát (is) nagy lenne rá: azt mindenesetre többször volt alkalmunk megfigyelni személyesen, mikor mindketten ott ültünk a közönség soraiban: ahogy a minap nem tudta hitelesen arcával eljátszani a helyi médiának adott nyilatkozatában, hogy „fantasztikus évadot zárt a színház”, úgy nem tudta leplezni, hogy az epeömlés kerülgeti néhány, tényleg a zsenialitás határát súroló egyetemi előadás láttán.

Nos, ez a veszély, mármint a besárgulás, nem fenyegeti többé az érdemdús kaposvári színigazgatót: amióta Vidnyánszky Attila átvette a hatalmat, nincsenek előadások. Finito, vége, függöny. Azóta élő lélek nem tudja, mi folyik a bezárt osztály- és próbatermek ajtói mögött. A felsőbb évfolyamosok, a „nemvidnyánszkysok” ma már szerte az országban színházi gyakorlaton vannak, ahol pl. Sodró Eliza, Jámbor Nándor főszerepeket játszanak b@zmeg, és Szombathelyet szó szerint meghódították – a Bajcsy-Zsilinszky utcai épület viszont többnyire csendes, mint a kripta.

A Vidnyánszky-koncepciónak az is része, hogy az osztályát lényegében „felhurcolta” Budapestre, a másik Vidnyánszky-bukta Nemzeti Színházba, többnyire itt statisztálnak, s az órák egy részét is itt tartják – már amit megtartanak. „Névben él csak, többé nincs jelen” a kaposvári színészképzés – némi túlzással. Az Index egyik kritikája amúgy szóvá is teszi a kaposvári színészhallgatók szerepeltetését: sem a kifejezetten rájuk épített János Vitézben, sem a többi produkcióban nem nyújtanak elfogadható teljesítményt (képünkön, lent).

Külön kell szólnunk Eperjes Károlyról, aki persze túl öntörvényű ahhoz, hogy Vidnyánszky kesztyűbábja legyen, így a nagy garral beharangozott „sztárpáros” duettje a Nemzetiben elég hamar véget is ért: Eperjes egy év múltán leköszönt a Nemzeti vezérigazgató-helyettesi tisztségéről, állítólag békében. Igaz, hogy többen hallották őket üvöltözni egymással a színház parkolójában, de úriemberek közt ez megesik. Ettől kezdve Eperjes a kaposvári „karrierjére” koncentrált, miután tavaly ő indított osztályt. Ideje most, mint a tenger, így sokat van jelen Kaposváron, egykori sikerei helyszínén, s sármja, közvetlensége miatt hamar népszerűvé vált, ellentétben mufurc főnökével, olyannyira, hogy Vidnyánszky, ahogy a Nemzetiben, itt is hamar féltékeny lett rá: Eperjes pl. a Csáki Judit „kicsinálásában” oroszlánrészt vállaló akkori dékánnal, Lieber Erzsébettel is jó viszonyba került, vállvetve intézkedtek, rendelkeztek, Eperjes extra pénzeket követelt (és kapott is) tízmilliós nagyságrendben az egyetem vezetésétől, mikor amúgy néhány ezer forintos tételekért is közelharcot kellett vívnia a tanszékvezetőknek.

Hiába, nagy úr a telefon, ha a lista első helyén Orbán Viktor száma áll. Különösen, ha a Felséges Úr fel is veszi, előbb, mint Vidnyánszkyét. Focizni kéne, Attila, bár talán már késő.

Vidnyánszky erre úgy reagált, hogy elérte: Lieber Erzsébet dékáni megbízatását ne hosszabbítsa meg az egyetem, helyette egy újabb Szíjjártó-árvát hozott Kaposvárnak: Hatos Pál a Balassi Intézet igazgatója volt, míg az extrém hajviseleteiről és futsal-csapatáról közismert külügyminiszter ki nem rúgta. A megbízott urat viszont max. egy héten egyszer látni Kaposváron: körbesétál a kongó épületben, no, meg felveszi a fizetését. Akár egy üdítő nyári zápor az osztatlanul rossz megítélésű előző dékán után: Lieber ellen korábban több oktatói szerveződés, petíció is született.

Ami viszont tényleg kétségbeejtő, az a „futottak még” kategória, azok, akiket a kirúgottak helyett idehoztak: nehezen dönthető el, hogy Vidnyánszky, miután megszerezte magának a kaposvári színészképzést, ennyire volt képes, vagy ennyit törődött vele a továbbiakban. Abban teljes az egyetértés, hogy Galántai Csaba tökéletesen alkalmatlan intézetigazgatónak, személye Vidnyánszky káderpolitikájának első számú kudarca. De idehozták többek közt Ernyey Bélát zenés színészmesterséget tanítani, amire mindenki, akinek a legkevesebb köze is van a szakmához, csak annyit mondott: uramisten. Itt landolt – professzori fizetésért – a színésznek abszolút jelentéktelen, ám a Fideszhez annál látványosabban dörgölőző Spindler Béla, és persze régi kedvencünk, Takaró Mihály is, aki a Nemzet Magyartanára kitüntető címen túl, melyet maga adományozott magának, is nettó szélhámos: úton-útfélen Prof. Dr.-nak nevezi és aposztrofáltatja magát, a legcsekélyebb tudományos minősítés nélkül. Ez persze abban a mezőnyben, ahol Vidnyánszky és Eperjes is csupán a Kossuth-díjára apellálva, publikációs lista és tanítási gyakorlat nélkül folyamodott az egyetemi tanári címért – egyelőre két „körben” is sikertelenül – egyáltalán nem feltűnő.

Hogy a Vidnyánszky óta a színházi intézetben „egyeseknek kijáró” botrányos, a professzori fizetések háromszorosát meghaladó sztárgázsikról, az esetenként közel húszezer forintra kijövő óradíjakról ne is beszéljünk. Kíváncsiak lennénk, mit szólnak ehhez a többi kar valódi tudományos fokozattal, valódi teljesítményeket nyújtó oktatói…

Eperjes nem hazudtolta meg magát más téren sem: azon kívül, hogy a felvételin erős érdeklődést mutatott a jelöltek vallásosságát, hovatartozását illetően, első dolga volt, hogy „papot kérjen” Balás Béla megyéspüspöktől, aki persze jó érzékkel Fábry Kornél kaposfüredi plébánost delegálta, a kormánypárti humor nagyágyújának, Fábry Sándor turhacézárnak az unokaöccsét. Papíron vallástörténet, valójában kőkemény hittan.

Így telik az idő az egykor jobb napokat látott Kaposváron. Most épp ott tartunk, hogy talán Cserhalmi György indít osztályt, bár a megfogyatkozott számú jelentkező kiválogatásán – a korábbi négyszáz helyett most nagyjából háromszázan voltak – részt sem vett.

A naivaknak, akiknek még voltak illúzióik arról, hogy egyszer be lehet temetni az árkokat, s, hogy az igazságból az épp aktuális „odaát” is van valamennyi, jött méretes arculcsapásként a POSZT: nincs senki más, és semmi, csupán brutális és leplezetlen önérdek, pénz- és hatalomvágy, kiszorítás, einstand. Mikor mindezt Kaposváron művelte, még kevesen figyeltek oda.

Arra, hogy ezek a férfiak, önmaguktól elszállva, milyen rohadtul sz@r mesét is dünnyögnek.

Előzmény: Bukott Vidnyánszky, bukott az egyetem

https://www.kapost.hu/meses-ferfiak-szarnyak-nelkul/

Előzmény

Válasz

Bukott Vidnyánszky, bukott a Kaposvári Egyetem: Csáki Judit, a színházi tanszék egykori vezetője megnyerte munkaügyi perét

Léket kapott a kisgömböc

Tegnap hozott ítéletet a kaposvári munkaügyi bíróság Csáki Juditnak, a színházi tanszék vezetőjének ügyében: alaptalan és jogtalan volt eltávolítása a tanszék éléről, és ezzel együtt annak bizonyult minden machináció, trükközés, esetenként nyílt jogtiprás, amit 2013-ban az eltüntetése érdekében az egyetem vezetése és főként Vidnyánszky Attila véghezvitt. Egyelőre csak első fokon érvényes, s a történet amúgy – a munkaügyi perek többségével ellentétben – nem túl szövevényes, ám annál kiábrándítóbb: a tehetségtelenség, az akarnokság a politika mögé bújva próbál érvényesülni, „lenyúlni” azt, amit mások sikeresen felépítettek.

Sajnos lehangolóan kevés az egyértelműen és feltétel nélkül sikertörténetnek elkönyvelhető dolog Kaposváron, de ezek egyike egészen biztosan azt a nevet viseli: színészképzés. A 2003-ban Babarczy László akkori színigazgató és Leitner Sándor a művészeti kar dékánja által megálmodott és kemény harcok árán megvalósított képzés az egyetlen – már persze a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett – a „budapestivel” egyenértékű diplomát adó színésznevelde lett az országban, melynek megvalósulására, ill. talpon maradására a legtöbben egy fillért sem tettek volna. Kuriózum és unikum volt, legalább annyi ellendrukkerrel, mint amennyien támogatták. Az egyik ellenlábast jó érzékkel sikerült is idevenni Kaposvárra: Rátóti Zoltánról van szó, aki első, 2010-es pályázatában le is írta: nem támogatja az itteni színészképzést, mert az „növeli a színész-munkanélküliséget”.

Persze igaza lett, csak nem „úgy”: növelte, miután az innen kikerülő, olykor „csak” ragyogó, máskor egyenesen tündöklő tehetségű gyerekek, pl. a ma már igazi sztár Lovas Rozi olykor szabályosan lejátszották a Csiky Gergely színpadáról idősebb pályatársaikat. Az innen – eddig – kikerülő végzettek többségének nem okozott gondot a pályán boldogulni, pedig sok szakmabeli várakozása épp ezzel ellentétes volt.

A Kaposvári Egyetem s egyáltalán a város ismét felkerült a térképre, a kultúremberek térképére: megint történt valami izgalmas, valami eredeti és egyedi Kaposváron. A Babarczy László által kitalált konstrukció működött: erre talán még lesz alkalmunk egyszer részletesebben is kitérni, ám most csak a lényeg: a Csiky Gergely Színház rendezői, vezető színészei kaptak osztályt évről-évre, s – Babarczy igazgatóságáig, 2007-ig, valamint az egy éves Znamenák-vezetés idején – a legszorosabb együttműködés volt a tanszék és a színház között. Adott volt a játszóhely, a kisebb-nagyobb szerepek, de már ekkor is természetes, hogy neves rendezőket, színészeket hívtak meg egy-egy kurzusra, akik aztán vitték a jóhírt és a palántákat szerte az országban.

Babarczy László tanszékvezetői posztról való távozása után, 2008-ban ismét sokan temették a kaposvári színészképzést, már csak azért is, mert az itt tanító kiváló rendezők: Mohácsi János, Rusznyák Gábor, Réthly Attila, színészek: Kelemen József, Kocsis Pál egyike sem rendelkezett olyan szakirányú végzettséggel (Babarczy egyetemi tanári fokozata még színművészetis rektor korából származott), mellyel bármelyikük utód lehetett volna.

Ez akkor még problémának számított – néhány évvel később, mint látni fogjuk, már egyenesen akadály, ha valaki túlképzett…

Így esett Leitner Sándor dékán választása az akkor a kommunikáció tanszéken tanító Csáki Juditra, az ismert, többnyire a Magyar Narancsban publikáló színikritikusra, a Revizor Online kritikai portál főszerkesztőjére. Csákinak amellett, hogy szinte mindent sikerült megőriznie a Babarczy-korszakból – személyekben és értékekben – meg kellett birkóznia azzal is, hogy a kaposvári színház új vezetése – először Schwajda György, majd annak váratlan halála után Rátóti Zoltán – már korántsem volt olyan barátságos partner, mint a korábbi vezetés(ek). Inkább vetélytársat láttak a színészképzésben – olykor jó okkal – mintsem merítési, együttműködési lehetőséget. A régi rendező- és színészgárda kiszorítása is megkezdődött, ez már Szita Károly és a Fidesz egyértelmű támogatásával: nyílt titok volt, hogy Rátóti alkalmaztatásának egyik feltétele Mohácsi János eltávolítása a színházból. Mohácsi és a többiek viszont maradtak a Csáki Judit vezette színházi tanszéken, a kapcsolat emiatt is egyre hűvösebb volt.

Így került sor arra, hogy a felsőbb évfolyamos színészhallgatók „kirajzottak”: Soprontól Kecskemétig, Pécstől Nyíregyházáig, ugyanígy a budapesti színházi életben, pl. az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban kapták a jobbnál jobb szerepeket. A tanszéken tanítók, a rendszeresen meghívott vendégrendezők, s persze a tanszékvezető széles körű kapcsolatai révén tudták bemutatni a budapesti és vidéki színigazgatóknak azt, hogy mit tudnak a kaposvári hallgatók. Szinte minden évfolyamban készült évente két-három produkció, melyek közt olyanok akadtak, mint Mohácsi Jánosnak a petörkei tónál szabadtéren előadott Vízkeresztje, mely 2011-ben bekerül az ország negyven legfontosabb színházi előadása közé.

Sajátos színházi szubkultúra kezdett kialakulni a városban azokban az években, hasonlóan a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek Budapestjéhez, amikor leginkább az ELTE Egyetemi Színpadra volt érdemes benézni, ha jót akart az ember. Egymást követték a jobbnál jobb darabok, a próbateremnek is szűkös egyetemi, Bajcsy-Zsilinszky utcai játszóhelyekre sokszor be sem fértek a nézők. Az ország színházi szakemberei kézről-kézre adták a színészhallgatókat, sokszor már a kötelező órák megtartása is nehéz volt az ide-oda kiadott távollevők miatt.

Csáki Judit meg tudta őrizni, s fejlesztette a Babarczy László által létrehozott struktúrát, de őt nem kötötte helyi színház és a helyi érdekszféra: vezetése alatt sokkal nyitottabb lett a képzés, s nyilván az is igaz: nagyjából a 2010-es évekre ért be az, amit az alapítók elkezdtek. Emellett olyan nevek váltak állandó oktatóvá az említettek mellett, mint a zseniális Rozs Tamás, a Szélkiáltó alapítója, vagy Jeles András, akit magyar kultúrembernek nem kell bemutatni az Álombrigád c. film óta. Ő rendezte Jerofejev Téli utazás c. darabját Kelemen József osztályával, mely az egyik legismertebb lett a kaposvári produkciók közül az országban. De rendezett itt Novák Eszter, Anger Zsolt, Balikó Tamás, és – ahogy mondani szokás – rengetegen azok közül, akik számítanak a színházi életben.

Nem beszélve arról, hogy a tanszék sorra nyerte a pályázatokat, miután az egyetemnek nem lett volna pénze jelmezre, díszletre, utazásra – ezt jellemzően a tanszék által benyújtott NKA-s pályázatokból finanszírozták.

Nos, ezt a kis virágoskertet kívánta meg legelőnek Vidnyánszky Attila valamikor 2011 táján. A politikai előzményekről tudunk, ahogy arról is, hogy Fekete György és Kerényi Imre óta ki is mondatott: „most mi jövünk”. Vidnyánszky debreceni sikerei után először „csak” osztályt akart a Színművészetin, de ebbe beletört a bicskája: Ascher Tamás rektor nemzetközi elismertsége, szakmai tekintélye még a fideszes hatalomátvétel elején túl nagy falatnak bizonyult volna, s ő nem kívánta a kárpátaljai-debreceni csodacsatárt intézménye falai közt látni.

Így esett a választás a védtelen Kaposvárra: 2011 szeptemberében, általános megrökönyödés közepette látott napvilágot a hír, hogy Vidnyánszky címzetes egyetemi tanár lesz a Kaposvári Egyetemen, melyről kis túlzással addig azt sem tudta, hol helyezze el a térképen. Nem tudjuk, hogy az egyetem vetett-e szemet Vidnyánszkyra vagy ő Kaposvárra – mindegyik esélyes: a NER egyre durvuló rendszerében 2010 után egyre-másra röppentek fel olyan hírek, hogy a Kaposvári Egyetem megszűnik – pécsi egyetemi körökben már kész tényként kezelték akkoriban, hogy Kaposvár Pécs kihelyezett agrárszekciója marad, a többit – stílszerűen – beszántják. Az egyik verzió szerint az Orbán-cimbora Vidnyánszky lett volna a „menlevél” amellett, hogy Mátrai Márta képviselőasszony minden héten azzal jött haza Budapestről, hogy „épp most mentettem meg az egyetemet a megszűnéstől”.

Mentségükre legyen szólva: akkor még talán ők sem tudták, hogy a pszichopatáknak nincsenek barátai: Vidnyánszky akkor és ott megy a levesbe, amikor Orbán kénye úgy hozza.

Így beszél a jobboldal szócsöve, a Heti Válasz Vidnyánszky “térfoglalásáról” Kaposváron. Itt bezzeg nem kapcsolt be a vészjelző, az eredmények pedig kézzelfoghatóak. Illetve nem, mert nincsenek.

A baj csak az volt, hogy Attilánk nem nagyon rendelkezett végzettséggel ahhoz, hogy egyetemi oktató lehessen: a címzetesség nem oszt, nem szoroz. Egy anekdota szerint már 2011 vége táján, mikor egyre gyakrabban sertepertélt itt, Kaposváron, megkérdezte: mit kóstál, már munkában, időben egy „ilyen” PhD vagy DLA fokozat megszerzése. Mikor megkapta a választ, hogy nagyjából 5-6 év kemény seggelés, publikálás, tanulás, azt mondta: „akkor inkább törvényt módosíttatok…”

Így is lett: ma már a Kossuth-díjasok megkaphatják a köztársasági elnöktől az egyetemi tanári kinevezést. Tegyük hozzá: Vidnyánszkynak és az általa idehozott Eperjes Károlynak ez a kitüntetésük ellenére sem sikerült egyelőre, mert az Akadémia illetékes bizottsága már másodszor dobta vissza mindkettejük egyetemi tanári folyamodványát, publikációk és tanítási gyakorlat hiánya miatt. Ettől persze még kinevezhetik őket Balogh miniszter javaslatára – a NER nagyobb dicsőségére.

Mindezt azért kellett ilyen hosszasan elmesélni, mert enélkül nem érthető meg a végkifejlet: miután esélytelen volt, hogy Csáki Juditot úgy szekírozzák ki a tanszékvezetői posztról, hogy helyébe a tudományos fokozat nélküli Vidnyánszky ülhessen, az egyetem vezetése átalakította a művészeti kar struktúráját: tanszékek helyébe intézetek kerültek, a színházművészetibe a színházi és a látványtervező szak, s erre írtak ki pályázatot – a Somogyi akkori tudósítása szerint – „menedzserszemléletű” vezetőt vártak. Nyilván, mivel végzettséget nem köthettek ki…
http://www.sonline.hu/somogy/kultura/vidnyanszky-es-csaki-is-palyazott-a-szinhazi-intezet-elere-425664

-- Emlékszem, 1989-ben, a Somogyországnál napokig röhögtünk, mikor hírt kaptunk arról, hogy egy Dráva menti település vezetője a kocsmában a szigetvári cipőgyárból kézen-közön kikerült cipőket árult jutányosan, s a megye egyik potentátja azzal próbálta védeni az illetőt: „hát, menedzser típusú”. Szállóigévé vált a lapnál, azután minden tolvajra ezt a szót alkalmaztuk…

Bár Csáki Judit is pályázott, természetesen Vidnyánszky lett a befutó intézetigazgató, a teljesen „ráírt” pályázat után persze nem csoda. A varázsszó tehát ez esetben is az „átszervezés”. Rutinosabb olvasóinknak feltűnhet, hogy ez ugyanaz a módszer, mint amit Rátóti Zoltán alkalmazott, mikor meg akart szabadulni korábbi gazdasági vezetőjétől: „átszervezett”, létrehozott egy stratégiai igazgatói posztot, s lám: akik tudják, hogy mennek Kaposváron a dolgok, azok behúzzák a nyakukat, és odébb állnak.

Tegyük hozzá: egy ilyen jogviszonyban tudatosan törvényt sérteni szerintünk hivatali visszaélés, amelyért láttunk már végrehajtható börtönt is kiszabni…

Csáki Judit viszont nem húzta be a nyakát, ő nem kaposvári: miután 2013-ban Vidnyánszky az átszervezésre hivatkozva őt, Jászay Tamás színházesztétát, kritikust, Mohácsi Jánost és Réthly Attilát is kirúgta, pert indított. A négy személy közül hárman rendelkeztek tudományos fokozattal… Nyilvánvaló volt, hogy mi velük a baj: Csáki Judit írta a Alföldi Róbertről szóló könyvet, mely a Nemzeti igazgatóváltása idején jelent meg, állandó szereplője az ATV politikai beszélgetős műsorainak. Vidnyánszky iránta érzett permanens haragja? gyűlölete? most épp abban nyilvánult meg, hogy megvétózta a POSZT-on a zsűriben való részvételét.

A bíróság most ennek a munkaügyi pernek a végére tett pontot – első fokon – azzal, hogy bizonyítottnak látta: az „átszervezés” látszatcselekvés volt, csupán azt a célt szolgálta, hogy Csáki Juditot, akinek határozatlan idejű kinevezése volt, eltávolíthassák. Jogellenes volt többek közt azért, mert nála lényegesen alacsonyabb képzettséggel rendelkezőkkel tartatták meg ugyanazokat az órákat, illetve „eldugták” más karokra azokat, akik valójában Vidnyánszky emberei voltak. És, habár tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a politikai motivációt legfeljebb Strasbourg mondaná ki, ez is elég volt ahhoz, hogy a 2013-as munkaviszony-megszüntetést jogsértőnek mondja ki a bíróság.

Demokrata az, aki nem fél, tudjuk Bibó István óta. És néha akkor győz az igazság, amikor a legkevésbé várjuk.

-- Ez viszont irtózatosan hosszú lett, így folytatás következik. Az ügynek is – szinte biztosan, vagy a bíróságon, vagy a közélet porondján – és a cikknek is.

https://www.kapost.hu/bukott-vidnyanszky-bukott-az-egyetem/

Válasz

Miután kiderült, hogy az SZFE-t szeptembertől fenntartó alapítvány élére a Nemzeti Színház vezérigazgatóját nevezték ki, megkezdődtek a felmondások. Zsámbéki Gábor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Katona József Színház alapító tagja 41 év után bontotta fel szerződését az egyetemmel, és benyújtotta felmondását Gáspár Máté, az Elméleti és Művészetközvetítői Intézet megbízott vezetője is.

Azóta az SZFE hallgatói önkormányzata bejelentette, hogy nem fogadják el a felsőoktatási intézményt ősztől fenntartó kuratóriumot.

A hallgatók és az oktatók joggal féltik az intézmény autonómiáját, ugyanis úgy tűnik: a modellváltást úgy akarja keresztülvinni a kormány, hogy a folyamatba a Színműnek érdemben nem lehet beleszólása. A korábbi ígérettel ellentétben például az egyetem egyetlen dolgozója sem kapott helyet a kurátorok között, és az Innovációs és Technológiai minisztérium a szenátus szakmai szempontrendszer alapján összeállított listájáról egyetlen jelölést sem vett figyelembe a kuratóriumi tagok kiválasztásakor.

Tag lett viszont Vidnyánszky Attilán kívül Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Rátóti Zoltán színész-rendező és Világi Oszkár, a Slovnaft Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója.

A szenátus kifogásolja azt is, hogy Vidnyánszky Attila személyében olyan elnök kapott felhatalmazást, aki évek óta bírálója a Színművészetinek, és az sem mellékes, hogy az intézmény fenntartásáért ezek után olyan emberek fognak felelni, akiknek „nincs számottevő felsőoktatási tapasztalata”.

Mire számíthat ezek után az egyetem?

Vidnyánszky Attiláról ez az egy nem mondható el. Mármint az, hogy nincs felsőoktatási, vezetői tapasztalata. A Kaposvári Egyetemre 2011-ben került címzetes egyetemi tanárként, és ebből a pozícióból indulva jutott el az intézetvezetőn át egészen a művészeti rektor-helyettesi posztig a somogyi megyeszékhelyen. Csakhogy most a történelem ismételni látszik önmagát: Vidnyánszky kaposvári érkezését jelentős személyi és infrastrukturális változások kísérték az intézmény életében.

Átkeresztelték például a tanszékeket intézetekké, és az így átalakult színészképzésért 2012-ben már nem a korábbi tanszékvezető, Csáki Judit felelt, hanem Vidnyánszky intézetvezetőként.

Sokan kifogásolták, hogy Vidnyánszky úgy kerülhetett fontos pozícióba, hogy semmilyen tudományos képesítése nem volt, majd pedig ő és az intézetbe érkező Eperjes Károly úgy válhattak egy törvénymódosítás értelmében egyetemi tanárokká, hogy arra jogalapot csupán a Kossuth-díjuk szolgáltatta. Vidnyánszky érkezése után nem sokkal fontos oktatóktól vált meg az addig a színészek utánpótlásában komoly sikereket elérő egyetem: kirúgták többek között Csáki Juditot és Mohácsi Jánost is.

A volt tanszékvezető, színikritikus, a Revizor kritikai portál főszerkesztője, Csáki Judit szerint az, ami a Kaposvári Egyetemen történt 8-9 évvel ezelőtt, a főpróbája lehetett annak, ami most a Színház-és Filmművészetin zajlik. Csáki könyvet tervez írni a kaposvári intézmény esetéről, de a legfőbb tanulságokat szerinte már most levonhatjuk

https://hvg.hu/kultura/20200803_Nyugtatas_lesz_es_beetetes__Csaki_Judit_Vidnyanszky_hatalomatvetelerol

Válasz