Jó, tartsuk vissza a vizet – de kinek a földjén? | 2025. április 20.

Domaszék mellett nyolc hektáron 25 ezer köbméter csapadékvizet tároznak egy kaszálón a száraz nyárra készülve, ehhez kilenc tulajdonossal kellett megegyezni.

Nem a Tiszából, Dunából kell vizet vinni a kiszáradó Dél-Alföldre az építőipari cégeknek hasznot termelő drága beruházásokkal, hanem ott kell tartani a csapadékot, ami oda esik. Ez a szempont kerül szóba a leggyakrabban a Homokhátság elsivatagosodásáról szóló írásokban.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/a-penztelenseg-segithet-a-homokhatsagon-267260

A vízgazdálkodás visszásságainak és a klímaváltozás következményeinek bemutatása mellett erről szól Szendőfi Balázs Eltékozolt vizeink című dokumentumfilmje is.

https://www.youtube.com/watch?v=u67UE-ZkTSs&t=4s

A kérdés az, hol tartsuk vissza a csapadékvizet: kinek a területén?

A belvízelvezető csatornák zöme alkalmas erre, mert állami tulajdonban van, de ez nem jelent nagy felületet. Ez a probléma nem csak a vízügyeseket és a természetvédőket foglalkoztatja, azokat is, akiknek a gazdálkodás már az öntözéssel együtt is egyre nagyobb gond.

Csongrád-Csanád megyében a gazdák – az agrárkamara kérésére – nemrég zsilipeket, csatornákat fotóztak, amelyek üresek, pedig talán fel lehetne őket tölteni vízzel az esők nyomán, és az hatna a környező földek talajvízszintjére. A Zöld Gerilla Mozgalom tagjai – köztük gazdák is – csatornákat zárnak el, hogy megtartsák a vizet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elektronikus felületet hozott létre, ahol a tulajdonosok jelezhetik, ha meg szeretnék tartani a csapadékot a földjükön. Erre már területalapú támogatást is lehet kapni. A Zöld Gerillák szerint hatóságilag kellene kijelölni azokat a földeket, amelyek alkalmasak vízvisszatartásra az objektív természeti adottságok alapján. Ugyanis önkéntes alapon, és a támogatással együtt sem jön össze annyi vizet tározó terület, hogy az az egész vidék klímájára, vízháztartására hatással legyen. A tulajdonjoghoz szerintük nem kellene hozzányúlni, elég lenne előírni kötelezően a művelésiág-változtatást.

Az, hogy ez megtörténik-e, az államon múlik. Az érintett közösségek között viszont vannak, amelyek a maguk hatáskörében próbálnak tenni a kiszáradás ellen.

https://magyarnarancs.hu/belpol/ha-lenne-mit-visszatartani-275365

Az 5036 lakosú, Szegedtől 11 kilométerre, nyugatra fekvő Domaszéken az önkormányzat terve alapján elárasztottak nyolc hektárnyi területet. Ez legelő, kaszáló, kilenc tulajdonosé. Sikerült mindenkit meggyőzni, így elindulhatott a munka, bár Sziráki Krisztián polgármester Facebook-posztja alatt, amely a projektet mutatja be, ott egy kételkedő hozzászólás: „lassan nincs mit kaszálni, nádas lesz a legelőnkből”.

„Azzal a tulajdonossal, aki ott folyamatosan kaszál, nehéz volt elfogadtatni, hogy lesz néhány hónap, amikor rá sem tud menni a területre – mondta a Narancs.hu-nak Sziráki Krisztián –, viszont a tervek szerint később sokkal gazdagabb lesz a kaszálék. Ezt is mérni fogjuk, összehasonlítva az előző évi mennyiséggel és minőséggel.”

Bár a Homokhátság kiszáradása a folyószabályozások és a belvízelvezető csatornarendszer kiépítése nyomán több évtizede zajló folyamat, azért voltak közben csapadékosabb évek. A domaszéki polgármester emlékszik az ezredforduló idején megélt belvizes időszakra, amikor a lezúduló csapadék miatt tanyák vizesedtek fel, váltak lakhatatlanná, és száz hektárokban lehetett mérni azt a területet, amelyen nem lehetett dolgozni, mert állt rajta a víz. Akkor épp az derült ki, hogy az elvezetőrendszer nem elég jó.

„Innen nézve érdekes volt az akkori reakció. Gépeket vett az önkormányzat is, a döntéshozók az átlagosnál járatosabbak lettek a vízügyi feladatokban” – mondja a polgármester. – „A gazdálkodók megtanultak kotrógéppel, egyebekkel dolgozni. Kitapasztalták, hogy a közelükben hol az a csatorna, amely, ha szükséges, levezeti a földjükön összeszaladt vizet. 2000-től – az aszályos évek mellett – négy-ötévente lehetett belvízre számítani, legutóbb 2015-ben. Most már tíz éve csak az a gond, honnan szerezzünk vizet. Az utóbbi néhány évben a tanyák kis mélységű öntözőkútjai, és azok is gyöngébben adnak vizet, elapadnak, amelyek a háztartást látják el.”

Az önkormányzat az előző polgármester, Kispéter Géza kezdeményezése nyomán foglalkozott ezzel a problémával. Készíttetett terveket a vízmegtartásra, öt helyszínen. Nemrég a WWF Magyarországgal közösen ebből kettőt választott ki a település. A természetvédő szervezet támogatásával elkészíttették a vízjogi engedélyes tervet. Csatlakozott a Coca-Cola Magyarország is, mert vállalta, hogy amennyi vizet feldolgoz, annyinak a megtartásához anyagilag hozzájárul. Összesen mintegy harmincmillió forintba került műtárgyak kialakításával megoldani az ábrahámszéki terület ideiglenes, szabályozható vízborítását. 25 ezer köbméter az a mennyiség, amit visszatartanak a legelőn és csatornában.

„Ősszel elkezdjük beengedni a vizet, és áprilistól május végéig fog kiszáradni, elkezd sarjadni a fű – mondta Sziráki Krisztián –, és júniusban, amikor kezdődik a nagy szárazság, lehet először kaszálni. A vízszintet többen is figyelik. A közeli tanya gazdája, mert hozzá van a legközelebb, figyel a csatornaőr, és már a vadásztársaság is, lelkesen. Arra nem számítottunk, hogy nem csak a környék vízháztartása javul, hanem olyan madarak is megjelennek azok a nagy felületen, amelyeket hosszú ideje nem lehetett látni. Ludak, de védett madarak is. Nem a spanyolviaszt találtuk föl, ez a terület és még jó néhány eredetileg ilyen volt, állt rajta a víz hónapokig.”

A domaszéki önkormányzatnál arra számítanak, hogy ebből a projektből ők is okulnak, és a gazdák is. Talán sikerül megnyerni azokat, akik a későbbi vízmegtartó beruházások érintettjei lehetnek. Már az is nyereség Sziráki Krisztián szerint, ha a földtulajdonosok tisztába jönnek azzal, hogyan működik a zsilip, mi a szerepe a betétpallónak, érdekli őket, mennyi víz van a csatornában.

Jellemző ránk, hogy – mint a Telex idézte Kozák Péternek, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) igazgatójának egy előadását – elvárjuk a természettől és az államtól, hogy pont akkor legyen vizünk, amikor szükségünk van rá, és csak annyi, amennyi kell, de ez nem megy ilyen egyszerűen.

https://telex.hu/belfold/2025/04/16/teljes-kiszaradas-hataran-a-duna-tisza-kozi-homokhatsag

Az Ativizig a Vizet a tájba programban 514 zsilipet zárt le olyan csatornákon, amelyeket eredetileg belvízelvezetésre építettek. Az igazgatóság is közölt egy drónfelvételekből összeállított videót a Facebookon arról, hogy a működési területén hol tart vissza vizet.

https://www.facebook.com/watch/?v=587437884343800

Ezek között egy nagyobb kiterjedésű terület látszik: Derekegyháznál egy magántulajdonú legelő. A többi helyen jellemzően csatornákban, illetve tóban tározzák a vizet, a nemzeti parkkal alakítottak ki vizes élőhelyet, vagy mint a Királyhegyesi-Szárazér esetében, olyan helyen, amely mindig vizes, nádas terület volt, ahol nem kell a tulajdonosokkal egyezkedni.

https://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/jo-tartsuk-vissza-a-vizet-de-kinek-a-foldjen-276058

Válasz

Vízgazdálkodási agrármatek
# Balogh Péter | Vízválasztó Mozgalom

Számokat írok, ha szabad versben
és téziseket, hogy tanulhatóbb legyen,
hogy legyenek érthetőek és számon kérhetőek,
a számon kijött szavak a jövővel mérhetőek.

A nyári vízhozamokból (70 m3/s)
duzzasztással együtt sem (párszáz millió m3)
lehet kielégíteni a nyári vízigényt (5-10 milliárd m3)
a Tisza-alföldön (20-30 ezer km2).

Ehhez képest a nagyvizekből (árvíz-belvíz)
lehetne visszatartani a tájakban (árterekben)
annyi vizet, ami jelentősen segítene (2-3 milliárd m3)
a vízháztartás kiegyensúlyozásában (pont.)

A szabadversben szabad,
hogy nem rímelnek a szavak –
de lehet folytatom,
mert úgyis meg tudom
írni, hogy rímeljen,
hogy hogyan míveljen
a gazda a tájban
hogy legyen a spájzban
élelem és bor,
a félelem és por
helyett, ami akkor terem,
ezen a csodálatos helyen,
ha marad a szántás,
és elmarad a váltás.

Nyugi, ez nem kisajátítást jelent,
de nem is kotrást meg öntözést megent’,
hanem a szabályozás igazítását,
s így a használat változtatását.

Minthogy most hamis a szabályozás,
a mező- és a vízgazdálkodás,
mert irracionális használatokat tart fenn:
szántókat az árterekben lenn.

Ezek mélyfekvésű területek,
a lánykori nevükön árterek,
nem a megmaradt hullámterek,
hanem túl gátakon, ahol a belvíz remeg.

Ezek a drágán kiszárítottak,
most már csak veszteséget hoznak,
pedig lehetnének igazi édenkertek,
életet termelő hasznos területek.

A szántás már úgysem éri meg
a következő évtizedet,
mert a sivatagban, porban
hiába is menne jobban

a traktor, még ha precíziós is,
megszületett már a diagnózis:
az életet kiölte a szántogatás,
nem éri meg a felforgatás.

Mert szerkezetet nem épít a vas,
hanem csak rombol, pláne, ha saras,
mint avas szalonna a szájat,
vagy a savas bor a májat.

Hanem a talajt a gyökér építi,
de nem, ha a traktorját szépíti,
hanem ha növényben folytatódik,
s millió mikróba hozzá kapcsolódik.

Ha nem éri meg, hogy az ártérben víz legyen,
a vízből legelő, és azon marha egyen,
akkor rosszul számoltak – át kell programozni:
a józan eszünkhöz végre igazodni.

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2024/12/06/vizvalaszto-mozgalom-vezetoje-koltemeny/

http://elotiszaert.hu/vizvalaszto-hatteranyagok/

http://www.emberestisza.blogspot.hu/

http://www.pusztairoka.hu/

https://www.facebook.com/helyesember

Előzmény

Válasz

„Nincs olyan, hogy káros víz” – az élő Tiszáért küzd a nagykörűi gazdálkodó | 2025.03.21.

Tévedés, hogy a vízpolitika hiányzik Magyarországon: igazi agrárpolitika nem létezik. A mezőgazdaság rendeli meg a vízlevezetést immár 150 éve, és ameddig ebben nincs alapvető változás, a vízhelyzet sem javul – mondja Balogh Péter. A nagykörüi gazdálkodó geográfus egyike volt annak a néhány civilnek, aki a 2022-es pusztító aszály után életre pofozta a hazai vízmozgalmat, és ma is viszi annak zászlóját. Állítja: nincs káros víz, csak helytelen tájhasználat, még az árvíznek is meg kellene találni a helyét a tájban. Balogh Péter mindent megtett, hogy hasson a kormányzati politikára, a magát tradicionalistának valló, lovas hagyományőrzőként a Kurultájon is fellépő geográfus ügyét mégsem a Fidesz, hanem az ex-LMP-s Keresztes László Lóránt karolta fel. Portré a nagykörüi harcosról, a végén a Vízválasztó Mozgalom programjának ismertetésével.

„Gazdálkodó geográfus vagyok, így, vessző nélkül, hogy az első szó jelzője a másodiknak. Tudományos módszertanom a helyivé válás. Egyszerűen az, hogy itt vagyok: gumicsizmával, traktorral, cigányokkal vidéken, az alföldi tájjal, benne az emberekkel. Azonos vagyok a kutatásommal és higgyék el, egészen más információkat lehet így kapni, hogy te tartod az állatot, neked hiányzik a víz, mintha ugyanezt egy városi intézet fizetéses kutatójaként csinálnám.”

Balogh Péter, a Vízválasztó mozgalom szervezője, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke a nagykörűi Tisza-parton sétálva fejtegeti ezt. A Szolnokról származó geográfus huszonöt éve él és gazdálkodik itt, 40 hektáron: korábban szürkemarhákkal és juhokkal is foglalkozott, mostmár csak ló van saját, és a hullámtéri területein bérbe legeltet húsmarhát, valamint a mentett oldali gyepeken kaszálót tart fenn. Mégis, alapvetően tanárnak tartja magát: „Ember és Természet(e) között akarnék közvetíteni, a fenntartható kapcsolat megtalálása céljából.”

Balogh Péter a 2022-es aszály óta kibontakozó civil vízmozgalom egyik fő figurája: konferenciákat, fórumokat, akciókat szervez. Az egyik leglátványosabbat pont innen néhány méterre, ahol most sétálunk: a nagykörűi Tisza kiszáradó medrében tartottak ülést az aszályhelyzetről 2024 szeptemberében, mégpedig a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága keretében, ahova csak két ellenzéki képviselő jött el, a kormányoldal távol maradt.

×××

– Mikor érezte először, hogy baj van a vízzel?

– 1997. március elsején beszéltem róla először tudományosan.

– Elég konkrét válasz.

– Emlékszem, mert akkor volt az első szakmai előadásom, a Bolyai Szakkollégium házi konferenciáján. Arról szólt, hogy tájhasználat-váltás kell, mert ami most van, az fenntarthatatlan.

– Sok-sok évvel a nagy hőhullámok, aszályok előtt járunk, amikor még bőven volt víz. Miből következtetett a bajra?

– Egyrészt megtanultam az iskolában, hogy 500 mm csapadék van az Alföldön, amire jut 800 mm-nyi párolgás, úgyhogy kéne az árvíz, amit viszont levezetnek. Másrészt Szolnok alatt nőttem fel, a kiszélesedő Tisza ártér volt a játszóterünk. Apám mérnökember, de nagyon erős történelmi és természetorientált nevelést adott. Rövid idő alatt rájöttem, hogy a mai, csatornává tett Tisza-folyó alig emlékeztet arra, ami eredendően lenni akarna. És hogy

-- amikor kimondjuk azt, hogy „Meg kell menteni a Tiszát!”, akkor az egész tájról beszélünk, melyet a tiszai vízrendszer hozott létre.

Ezért beszélek eredendő, tehát létéből fakadó működésről: a hegyekből anyagot szállított, lerakta, elteregette, formákat hozott létre, és a struktúrához sajátos működés társult, ami fenntartotta az életet. Ezért kell táji léptékben gondolkodnunk. Élő tájban. És a tájba természetesen beleértendő az ember is. „Természetesen” a természetellenes ember is. Csakhogy az ellenműködő ember tönkreteszi az eredendő működést, ami által ellehetetleníti az életet. A sajátját is. Azt kérdezte, miből látszott már az ezredforduló előtt, hogy elindult a kiszáradás. Menjünk vissza 2000-be, amikor a nagy árvíz volt a Tiszán: a hullámtéri színültig volt, de 200 méterre kiszáradtak a békák az aszályban. Feltettem a kérdést: miért nem teszik ide a vizet? Ide való, helyből pedig rengeteg van, csak a víz helyét elfoglalták a szántók.

×××

– Sikerült összeültetnie kormányzati és ellenzéki politikusokat, akik látszólag konszenzussal beszélnek arról, hogy a probléma valós, lépni kell. Elégedett?

– Hangsúlyozom, hogy ez a kérdés és koncepció felülemelkedik a pártpolitikai cirkuszon. A politikával mint államigazgatással van dolgunk, minthogy övé az ágazatok feletti felelősség, és így a változtatás lehetősége. Ennek megfelelően az elégedettségtől nagyon messze vagyunk. Örülök, hogy több politikus megtalálta a témát, Keresztes László Lóránt már az első Vízválasztón is ott volt, csendben végighallgatta, átlátta a koncepció helyességét, megjegyzem, földrajzos doktori fokozattal rendelkezik, és azóta a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökeként segíti a mozgalmat. Neki köszönhető a januári hatékony helyszín és rendezés. A vezető politikusok közül egyedül Dúró Dóra keresett meg, aki mint az Országgyűlés alelnöke kapott tőlem tájékoztatást, és láthatóan megértette a valós problémát és a megoldási javaslatunkat. Toroczkai László beleállt a zsilipzárásba is a Zöld Gerillával – igyekszünk mi is használni a cirkuszi porondot. A kormányzat hivatalos bizottsági meghallgatásokon kapott tájékoztatást, fogadott Farkas Sándor miniszterhelyettes úr, de láthatóan a jelenlegi rendszerben maradtak,

-- eddig sajnos a Fidesszel nem sikerült megértetnünk a téma jelentőségét. Országosan a „vas és acél” értékrend szerint zajlik a nehézipar és az iparszerű gyarmatosítás erőltetése,

a „környezet” és a „civil” fogalmak teljes és végzetes félreértése mellett. Megyei szinten is bántó az értetlenség. Úgy gondolják, hogy ez csak valami környezetvédelmi ügy, ami eleve nem fontos, és egyébként is valami balos dolog.

– Ön alföldi gazdálkodó, lovasnomád hagyományőrző, fellép a Kurultájon, a harcostársai sem tőrőlmetszett „libernyákok”. Miért is nem rohant önhöz tárt karokkal a Fidesz?

– Nem tudom, nem értek a politikához. Az egyesületünk alelnöke hagyományosan jó kapcsolatban van a Fidesszel, csak sajnos a párt politikáján ez nem látszik.

https://www.valaszonline.hu/2025/03/21/balogh-peter-vizvalaszto-tisza-aszaly-alfold-tajgazdalkodas-interju/
___

VÍZVÁLASZTÓ NYILATKOZAT

a táji vízvisszatartásért

Alulírottak megfelelő szakértelmünk, gazdálkodói érintettségünk, illetve állampolgári véleményünk alapján ezennel kijelentjük, hogy a kialakult vízgazdálkodási vészhelyzet hatékony kezelése érdekében át kell térni a vizeket a tájban megtartó vízgazdálkodásra és tájhasználatra!

A víz visszatartása a tájban gazdasági, klímavédelmi, fenntarthatósági, tehát nemzetstratégiai és biztonsági kérdés. A feladat nem a vizek levezetése, hanem a vizek megtartása a tájban, történelmi alapokon a modern kihívásokhoz igazított fokgazdálkodás, ártéri tájgazdálkodás; az esővíz és a használt vizek visszaforgatása. A többletvizek befogadására alkalmas tájhasználat kialakítása a megoldás az elsivatagosodás ás a kezdődő katasztrofális éghajlati események kivédésére.

A vizeknek helyet biztosító tájhasználathoz át kell értelmezni az árvíz és a belvíz fogalmakat, igazítani a meglévő műtárgyak üzemeltetési szabályzatait, valamint az agrárszabályzókat és támogatásokat, hogy a vízpuffer hasznosítású területek (halastó, rét, fás legelő, rizsföld stb.) szerves részévé váljanak a mezőgazdasági kultúrának.

A fentieknek megfelelően kérjük az egyéb érintett szakmák képviselőit, természet- és társadalomtudósokat, mérnököket, gazdasági és jogi szakembereket, a szakmai és politikai vezetőket, hogy segítsék a víz- és tájhasználat ilyen irányú szemléletváltását és mielőbbi átalakítását!

https://viz-valaszto.hu/nyilatkozat/

Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület

http://elotiszaert.hu/

Előzmény

Válasz

A Kárpát-medence most úgy néz ki, mint amiből ki van húzva a dugó | 2025. március 1.

-- A Tisza a főnök, ő a vezér, mi csak alkalmazkodhatunk hozzá

– hangzik el a Vadvízország című dokumentumfilm egy pontján, ami ezt a rég elfeledett igazságot próbálja érzékletesen bemutatni a folyó mellett élő, utolsó mohikánnak számító idős halászok és gazdálkodók segítségével.

A Bartha Máté és Illés Zsófia Szonja rendezte 27 perces film az egyike annak a négy nyertes munkának, amit a Néprajzi Múzeum MaDok-pályázatán díjaztak, és nem véletlenül. Az alkotók a fátyolos látványvilágú, melankolikus hangulatú filmben egy olyan eltűnőben lévő világot mutatnak meg a Tisza partján, amit a klímaváltozástól sújtott Magyarországon mindenkinek látnia kell. Legfőképpen azoknak, akik az árvizekben még mindig a pusztítást látják és nem a lehetőséget, és az évről évre aszályosabb időjárás idején is a Duna és a Tisza letöréséről, megrendszabályozásáról beszélnek, és győzelmet hirdetnek a folyók felett egy-egy sikeres árvízvédelmi védekezéskor – vagyis annak örülnek, hogy több tízmillió köbméter vizet engedünk ki az országból, miközben az Alföld egyes részein már félsivatagos állapotok vannak.

A Vadvízország egyik főszereplője, Földházi Péter, egy cölöpökre emelt, kiszuperált vasúti kocsiban él a Tisza partján, a Nagykörű melletti Dobapusztán. ...

A nagykörűi Tótáné Pethő Rózsa emlékszik arra, hogy gyerekkorában még alkalmazták az ártéri gazdálkodást. Ez a gazdálkodási mód volt az, ami miatt még a 19. század közepén is Európa éléskamrájának tartották a Tisza völgyét. Mint mondja, nagy büszkeség volt, ha ott valakinek földje volt, mert az számított a legjobb minőségű földnek Nagykörűn. Emlékszik a gazdag növényvilágra, ami a víz levonulása után megjelent a földeken, például a népnyelvben forrasztófűnek is nevezett fekete nadálytőre, aminek virágaival kislányként tündéreset játszottak. Bár már idős, még mindig szereti és viszi a gazdálkodást, „belemerítem a kezemet a földbe, beleszagolok és érzem az illatát, mert illata van a földnek”.

Nincs egyedül azzal a véleményével, hogy ezen a környéken a Tisza adja az életet. Ecker Tamás az árvízvédelmi töltésről mutatja, hogy

-- míg a hullámtérben minden élénkzöld és buja, a gát túloldalán, a Tiszától „megmentett” agrársivatagban sárga, barna, kiégett a föld a csapadékszegény időjárás következtében.

Tamás az egyike annak az utolsó néhány nagykörűi ártéri erdő és szántóföldi gazdálkodónak, akik a kétezres évek elején feléleszteni kívánt ártéri gazdálkodást folytatják – az 50 év körüli férfi a legfiatalabb közülük. Reggel kihajtja a hullámtérbe a birkáit, naponta kétszer, kézzel feji a tehenét, a szárnyasai a kertben szaladgálnak, a kukoricását kézzel takarítja be, az erdejéből gondoskodik a téli fűtéséről.

Azt mondja, az emberek régen együtt éltek a folyóval, várták az árvizeket, mert az hasznot hozott nekik, az újjáéledést látták benne és nem a rombolást, mint manapság. Szerinte a folyószabályozásokkal mi okoztuk magunknak azt, hogy a Tiszában az ellenséget látjuk, holott csak együtt kellene élni vele, ahogy azt régen is tették az itt élők – és ahogy azt ma teszi még néhány maradék, a filmben is bemutatott ember.

Bár a Vadvízország rekviemnek is beillene, azonban csendes reményt és követendő mintát is ad arra, hogy miképpen kellene egészségesebben kapcsolódnunk a minket körülvevő tájjal és természettel, hogyan lehetne visszatérni egy természet- és emberközelibb szabályozáshoz.

A filmet legközelebb március 13-án 18 órakor lehet megnézni a Néprajzi Múzeumban.

https://telex.hu/kult/2025/03/01/vadvizorszag-tisza-okologiai-tajhasznalat-vizmegtartas-dokumentumfilm-kritika

Válasz

Páratlan együttműködés indult a vízért | 2025. január 10.

Az elmúlt évek brutális szárazságai, és az Alföld elsivatagosodása komoly kihívást állítanak az egész ország elé, nemcsak az agráriumban. A magyar vállalatoknál az egyik legjelentősebb ESG kockázat a víz. Erre a kihívásra adott választ több, mint száz szakember egy teltházas konferencián, tudományterületeken és politikai oldalakon átívelően.

A tegnapi Vízválasztó konferenciájával zászlót bontott a Vízválasztó Mozgalom is, melynek célja, hogy becsatornázza az önkéntesek, civil szereplők, szakemberek és a döntéshozók energiáit, hogy minél több helyen és minél hamarabb elinduljon a vízmegtartás a tájban. A táji vízmegtartás elméleti alapjait két évvel ezelőtti konferenciájuk alkalmával letették a szakemberek a Vízválasztó Nyilatkozat meghirdetésével, amihez azóta rengetegen csatlakoztak. A Vízválasztó Mozgalom egyszerre szakpolitikai agytröszt, ágazati lobbicsoport és mintaprojektek kivitelezői. Most nyílik meg a lehetőség mindenki számára ezen a linken, hogy az ügyben aktív szervezettel együttműködjenek akár vízmegtartó projekt tervezésben, finanszírozásban, vagy csak ha valaki egy hétvégén gumicsizmát felhúzva szeretne tenni a vízért.

Az eseményen az állami döntéshozókon a vízügyi szakembereken és a tudományos élet képviselőin, valamint a gyakorlati mérnöki kivitelezőkön túl még számos civil és gazdasági szereplő is felszólalt. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága társszervezőként vett részt az eseményen így mutatva annak politikai súlyát. A konferencia fővédnöke Kassai Lajos lovasíjász, az eseményen Litkai Gergely a zöldügyekben aktív humorista is rámutatott a helyzet fonákjára, hogy egyszerre félünk a víztől árvízkor egyszerre szomjazunk rá aszálykor.

https://greenfo.hu/hir/paratlan-egyuttmukodes-indult-a-vizert/

Élő videóközvetítésen lehetett követni a konferenciát a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnökének a csatornáján.

https://www.youtube.com/watch?v=z7VP8Gykd2o

https://www.youtube.com/watch?v=g2VHUc1WNz0

Válasz

Nem halaszthatjuk tovább a vízvisszatartást az Alföldön! | 2024. október 11.

Nem árvíz idején, hanem egész évben kell tárolni a csapadékvizet – helyi szinten is.

A felmelegedés és az emberi tevékenység egyaránt felelős az Alföld fokozatos kiszáradásáért. Noha a közelmúltban átvonuló árhullám kapcsán számos felvetés a folyókon érkező víztöbblet részleges tározását hiányolta a probléma orvoslása érdekében, hosszú távú, tartós megoldás elsősorban a helyben lehulló csapadékvíz átgondolt, hosszú távú visszatartásától remélhető – hangsúlyozta Dr. Jakab Gusztáv, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi adjunktusa az Agroinform.hu-nak nyilatkozva.

A súlyosbodó aszályjelenségek az elmúlt években már nem csupán a Duna-Tisza közi Homokhátságban, hanem a Tiszántúl és a Nyírség egyre nagyobb területein is komoly gondot okoznak, egyre növekvő területen téve bizonytalanná a megtérülő gazdálkodás feltételeit. Kézenfekvő megoldás lenne a vizek visszatartása az adott területeken, ám a termőterületek ilyen célú beáldozását mindeddig komoly érdekellentétek akadályozták.

„Miközben a szakma egy része nagy (egyébként hosszú távon szintén szükséges) beruházásokban, jelentős víztározók építésében gondolkodik, nem szabad alábecsülni a helyi szinten, az adott tájegységen belül megvalósítható, olcsóbb, egyszerűbb és természetesebb megoldások jelentőségét sem" – mutat rá Dr. Jakab Gusztáv.

Nagy lehetőség a Natura2000 területek bevonása

A Natura 2000 ökológiai hálózat az ország területének 21,4%-át fedi le. E területeken jelenleg csupán elvétve folytatnak vízvisszatartást: a Natura 2000 gyepterületeken a mai napig folyik el az értékes víz. Már az is jelentős kedvező változást hozna, ha az itteni vizek visszafogását megoldanák, vagy akár a másutt keletkezett belvizeket sikerülne ide átvezetni. Komoly előnyt jelent, hogy e területeken a gazdálkodás jelentette ellenérdekek is jóval kevésbé akadályoznák e projektek megvalósulását.

https://www.agroinform.hu/szantofold/nem-halaszthato-tovabb-a-viz-visszatartasa-az-alfoldon-76382-001

Válasz

Áder János és Nagy István szerint így lehet kamuzással pénzt tarhálni az EU-tól | 2024. október 2.

Áder János volt köztársasági elnök és Nagy István agrárminiszter egy podcastban maguk ismerték el, hogy Magyarország milyen fogalmazási trükkel hív le klímaalkalmazkodásra szánt pénzeket öntözési célra az Európai Uniótól.

Sokat elárul Magyarország sérülékenységéről az, hogy míg a Duna völgyében rég nem látott árvízzel küzdöttünk, addig az ország nagy részén a talaj mélyebb rétegeiből még mindig rengeteg víz hiányzik, gyakorlatilag most is aszály van. Évek óta jelen van a közbeszédben, hogy ne legyünk többé az átfolyó vizek országa, tároljunk minél több vizet, de csak lassú változás látszik ebben. Az aszály okozta károkat legkönnyebben a mezőgazdaság tudja forintosítani, nem véletlen, hogy Áder János pont Nagy István agrárminisztert kérdezte a podcastjában.

https://www.youtube.com/watch?v=fiROW1YO8pc

Magyarországon évtizedek óta arról hallani, hogy még nagyobb területeket kéne öntözni, de ebben sem történtek óriási előrelépések. Nagy a beszélgetésben megemlítette, hogy az Európai Unió egyáltalán nem nyújt anyagi támogatást ahhoz, hogy öntözésre használjunk fel vizeket. Ennek ellenére Magyarország megpróbált erre pénzt szerezni.

„Akkor, amikor a magyar kormány az MFF-programba (az unió hosszútávú pénzügyi keretei) beillesztett egy egymilliárd eurós kérést arra, hogy öntözésfejlesztési programot hajtsunk végre, akkor az volt az első, amit kihúztak, hogy nem lehet uniós fejlesztési forrást öntözésre használni” – mondta az agrárminiszter. Ezt a szabályt az unió az ivóvízbázis védelme érdekében hozta, válaszolta a miért kérdésre.

-- Áder erre – jogosan – megjegyezte, hogy nem csak az ivóvízbázis rovására lehet az öntözést fejleszteni, hanem vízvisszatartással, felszíni vizek elvezetésével, talajvíz felhasználásával, csatornákban tárolt vízzel is lehet öntözni. „Ezért kellett nekünk is megváltoztatni a nyelvhasználatot. Nem azt mondjuk, hogy öntözési célú vízfelhasználás, hanem azt mondjuk, hogy ökológiai vízpótlás-rendszer kiépítése” – mondta erre Nagy. Majd Áder kajánul hozzátette: „Használjátok a biodiverzitás szót, az általában rögtön működni szokott.” Nagy pedig helyeselt: „Az európai központ szereti. Megtaláltuk ennek a módját.” A miniszter ezután arról beszélt, hogy ezekkel a pályázatokkal a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Pluszból (Kehop) tudtak pénzt szerezni.

https://greenfo.hu/hir/ader-janos-es-nagy-istvan-szerint-igy-lehet-kamuzassal-penzt-tarhalni-az-eu-tol/

A Kehop mellett ugyanakkor vannak olyan alapok, ahonnan lehetne öntözésfejlesztésre pénzt szerezni. A Közös Agrárpolitika (KAP) például erre hivatott, és idén júliusban Nagy István pont a KAP magyar aloldalán számolt be arról, hogy több mint 1200 öntözési projekt kapott támogatást az agrárminisztériumtól. A Vidékfejlesztési Programban öntöző telepek üzemeltetésére, fenntartására, illetve új öntözési beruházások előkészítésére lehetett pályázni. Ebből is kiderül, hogy az EU támogatja az öntözést, csak a kettős finanszírozást próbálja elkerülni. Ahogy egy ökológiai szakember fogalmazott nekünk: „Ez olyan, mintha Magyarország a klímaalkalmazkodási forrásokra nem tartana igényt, nem érezné ezt a problémát szükségesnek, hanem próbálná a forrásokra vonatkozó előírásokat kijátszani.”

Ezzel együtt vannak olyan projektek – ilyen például a Homokhátság vagy a Nyírség vízpótlásának terve –, amelyek vegyesek, az ökológiai, klímaadaptációs célok megférnek bennük a gazdaságiakkal. A mezőgazdasági profit növelése és az élelmezésbiztonság fenntartása is támogatható, csak nem mindegy, melyik kalapból.

-- Áder és Nagy a beszélgetésükben arra mutattak példát, hogy hogyan lehet zöldre festeni egy szürke infrastruktúra-fejlesztést, ami nem feltétlenül van összhangban a klímaalkalmazkodással vagy a természetvédelemmel.

.A nyelvhasználat-váltás nem most kezdődött. Míg az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. év CXIII. törvényben korábban öntözési közösségek szerepeltek, ma már fenntartható vízgazdálkodási közösségeknek nevezik ugyanezeket. Sajnos egy névváltás viszont önmagában nem garantálja azt, hogy egy öntözési közösség egyszerre fenntartható vízgazdálkodást folytatóvá válik. Pedig az alapvető cél ez lenne. A magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben is vízpótlórendszerekről emlékeznek már meg, míg a dokumentum egy korábbi tervezetében ugyanezeket még főművi öntözőrendszerekként tárgyalták.

Az átcímkézés nem mindig működik, ahogy azt a témát követő forrásunk mondta, „két éve, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) vízgazdálkodásra fordítható forrásai közül egyetlen, szavakkal zöldre festett projekt sem ment át a szűrőn, így bukott el a vízügyi ágazat százmilliárdos fejlesztési forrásokat, amik most fájóan hiányoznak az árvízi és aszály miatti védekezéskor.”

Az agrárminisztériumot többször is kerestük az adásban elhangzott kijelentésekkel kapcsolatban, hogy nem gondolja-e Nagy István károsnak, hogy zöldre próbálnak festeni projekteket, de egyelőre nem kaptunk választ.

https://telex.hu/belfold/2024/09/30/nagy-istvan-ader-janos-zoldre-festes-vizgazdalkodas-aszaly-arviz

Válasz

Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület: Egyesületünk a Tóth József és Erzsébet Hidrogeológia Professzúra és Alapítvány partnereként elkötelezett abban, hogy széles körben megismertesse az emberi hatásokat a felszín alatti vizeinkre.
Ahhoz, hogy hitelesen és közérthetően tudjuk továbbadni ezt a tudást nekünk is képezni kell magunkat.

Szeptember 27-én újra "beültünk az iskolapadba" az ELTE Kutatók Éjszakáján és meghallgattuk Mádlné Dr. Szőnyi Judit Professzor asszony előadását, valamint megismerkedtünk az új kutatási eredményekkel.

A Professzor asszony bemutatta a természetalapú célzott felszínalatti vízutánpótlás (NaBa-MAR) koncepcióját, valamint láthattuk azt a deszkamodellt, ami laboratóriumi körülmények között képes szemléltetni a felszínalatti vízáramlások és a NaBa-MAR működését. Ennek közérthető, egyszerűbb változata a tavaly elkészült „vizes-terepasztal”.

Mindenkinek ajánljuk a kisfilmet, amiben bemutatják a Kerekegyházán végzett kutatásokat, valamint a NaBa-MAR rendszer működését.

Ha bárki úgy gondolja, hogy ezek után ő is alkalmazni szeretné a településén, vagy otthon ezt a módszert, mindenféleképpen keresse a Professzúra kutatóit, mert az adott területen való alkalmazhatóságról először meg kell győződni.

Kerekegyházát a felszín alatti vizek felmérésével, hosszas számításokkal, a terepi viszonyok megismerése után választották ki.

Van megoldás az ország kiszáradása, az elsivatagosodás ellen, de ehhez rendszerszintű szemléletre és teljes elköteleződésre van szükség mindenki részéről.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=852450350351244&set=pcb.852451457017800

NaBAR-MAR innovációról készült kisfilm itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=NBsAOJ7pDnE

Minden megosztást köszönünk! <3

Válasz

Karácsony Gergely: Hétfő este nyolctól zárjuk le a budai és a pesti alsó rakpartot. Az ott parkoló autókkal, kérem, mindenki álljon el legkésőbb ma délután, mert estétől a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság elszállítja az alsó rakpartról az ott maradt járműveket.

Az előrejelzések szerint kedden délelőtt éri el a Duna az alsó rakpartot.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1104835917671745&set=a.447302586758418

Tegnap estig a hétvégi lezárások miatt volt zárva a rakpart.
___

Országos Vízügyi Főigazgatóság - OV: HOL SEGÍTHET A LAKOSSÁG AZ ÁRVÍZI VÉDEKEZÉSBEN?

Az elmúlt 24 órában számos helyről érkezett megkeresés, hogy a lakosság milyen módon támogathatja az árvízi védekezést. Ezért az alábbiakban közzétesszük az önállóan védekező települések listáját. Amennyiben valaki teheti, hogy tevékenyen részt vállaljon a helyi védekezésben, javasoljuk, hogy keresse az adott település polgármesterét, aki a helyszínen tartózkodó műszaki irányítókkal szervezi a munkát és tájékoztat a teendőkről.

Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén:

Dömös, Dunaalmás, Esztergom, Gönyű, Lábatlan, Neszmély, Nyergesújfalu, Süttő, Pilismarót.

A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság területén:

Budakalász, Dunabogdány, Dunakeszi, Kismaros, Kisoroszi, Leányfalu, Nagymaros, Százhalombatta, Szentendre, Szob, Sződliget, Tahitótfalu, Tass, Vác, Verőce, Visegrád, Zebegény.

Javasoljuk, hogy annak a településnek a honlapját vagy közösségi média oldalait keressék fel, ahol esetleg segíteni szeretnének/tudnának!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=847599470845654&set=a.205968525008755
___

... a vízügyi ágazat legfontosabb kifejezései között 2024-ben ott vannak a: tározás a tájban, helyet a víznek a tájban, vízvisszatartás, tározás (a mederben), beszivárgás növelése, a tájhasználat váltás, vízkivételek tudatos használata, vízpótlás (talajvíz dúsítás)…

Tudni kell azt is, hogy a Vízügy magában nem képes ezeket a kérdéseket megoldani, de a közös munka a többi szereplővel már régen elkezdődött. Egy vízügyi szakembernek is szívszorító érzés, ha például érkezik egy árhullám a Felső-Tiszán és nincs HOL visszatartanunk a vizet!

Vissza a most érkező ciklonhoz: az előrejelzések szerint ismét nem azokon a területeken fog nagyobb csapadék esni- ezáltal árhullámokat okozni -, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, ahol a legnagyobb az idei évi csapadékhiány, vízhiány. A csapadék java elsősorban a nyugati országrész folyóinak vízgyűjtő területét (elsősorban külföldi vízgyűjtő területek) érinti.

Dombvidéki területekről lévén szó, a mederben történő tározási lehetőségeink itt még jóval korlátozottabbak. Természetesen, ahol a technikai lehetőségeink adottak, igyekszünk a legnagyobb mértékben a víz visszatartására, a lefolyás késleltetésére fókuszálni, az élet- es vagyonvédelmi szempontok elsődleges figyelembevétele mellett, hiszen egy ilyen jellegű és nagyságú árhullámnál ezt semmi nem írhatja felül.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=846595784279356&set=a.205968525008755
___

Országos Vízügyi Főigazgatóság - OVF: Vasárnap képekben…

https://www.facebook.com/photo/?fbid=847716374167297&set=pcb.847716674167267
___

Sokszor keresnek minket a vízvisszatartás kérdésével!
Igen, ahol erre van lehetőség, ott visszatartjuk!

Íme a példa:

https://www.facebook.com/watch/?v=1778712162540736
___

Sokszor felmerült már, hogy jó lenne rendet tenni a fejekben azzal kapcsolatban, mit is csinál a vízügy, és hogy a vízszámlával vagy a csőtöréssel nem bennünket kell keresni.

Boldogan mutatjuk meg nektek az alábbi kisfilmet, ami reményeink szerint közérthetően és minden korosztályt megszólítóan segít ebben!

https://www.facebook.com/watch/?v=285769847745289
___

Több jelzést is kaptunk és mi magunk is tapasztaltuk, hogy a vizugy.hu oldal időnként nem elérhető. A hatalmas érdeklődést a szerverek nehezen bírják. Bár kollégáink mindig azonnal reagálnak a problémára, de így is előfordulhatnak fennakadások. Kérjük a felhasználók-oldallátogatók szíves türelmét és megértését! Köszönjük!

https://www.vizugy.hu/
___

„Mert a Duna jön, a Duna az mindig jön.”

https://ntf.hu/index.php/2017/05/03/mert_a_duna_jon_a_duna_az_mindig_jon/

Válasz

Aszály az Alföldön túl: így száradt csonttá egy középhegységünk | 2024. 09. 09.

Bár lehet gyakran nem annyira látványos, mint az Alföldön, a Dunántúli-középhegységben, így a Vértesben is igen nagy az aszály, közölte a Facebookon a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=932180718951649&set=pcb.932183605618027

Mint a posztban fogalmaznak, a már nyáron barnuló lombkorona mellett ez a különféle vizek, vízfolyások mentén érzékelhető jobban.

-- A képeken néhány vízfolyás állapota látható. Az egyik mellé egykor királyi várat/vadászkastélyt építettek népes udvartartással és halastavakkal, a másik nem is oly rég még egy falut látott el vízzel egész évben, a harmadik malmokat hajtott, a negyediket pedig az Eszterházyak még hajózhatóvá akarták alakítani, mert víz az volt bőven

–szemléltették a bejegyzésben, hogy mekkora a baj.

Az említett felvételeket alábbi galériánkban tudod megtekinteni.

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2024/09/09/vertes-aszaly-fotok/

A helyzet ugyanakkor némileg enyhülhet, mert a héten jelentős esőzések várhatók.

Válasz

Dr. Gusztáv Jakab Nature Photography: Süllyedő karsztvíz, száraz völgyek

A klímaváltozás hatásait bemutató fotóriportjaim sorában most a Dunántúlról hoztam pár képet. Ez a régió nem tartozik a kutatási területeim közzé, de a helyi szakembereknek köszönhetően lehetőségem nyílt néhány problémával megismerkedni. Kiszáradó patakvölgyek, pusztuló erdők és süllyedő karsztvíz a felelőtlen politikai és gazdaság döntések nyomán. Mintha nem jelentene elég kihívást az éghajlatváltozás miatt jelentkező szárazodás.

Köszönöm az információkat Ballabás Gábornak és Lajtmann Csabának!

Sinking karst water, dry valleys
As part of my photo reports showing the effects of climate change, I have now brought a few pictures from Transdanubia. This region does not belong to my research areas, but thanks to the local specialists I had the opportunity to get to know some of the problems. Stream valleys drying up, forests dying, karst water sinking as a result of irresponsible political and economic decisions. Some people act as if the drying caused by climate change is not enough of a challenge.
Thanks to Gábor Ballabás and Csaba Lajtmann for the information!

https://www.facebook.com/photo/?fbid=942226367923700&set=pcb.942238111255859

Válasz

Folyamatosan apadnak és száradnak ki a tavak a hőség miatt, most éppen Ásotthalmon tűnt el egy halastó | 2024.09.03.

Tragikus a helyzet az aszály miatt a Homokhátságon – írja a Délmagyar.

Mint megjegyik, Ásotthalmon egy gazda halastava teljesen kiszáradt, a Tóth Pincészet öntözővíz-tározóját folyamatosan utántöltik, különben az is kiszáradt volna.

-- Ha nem érkezik jelentős vízutánpótlás, a fák is kiszáradnak az erdőben.

– írták.

Olyan időket élünk, amikor aszály tombol. Két hónapja folyamatosan hőség van. Ilyen még nem volt, hogy ennyi hónapon keresztül alig esik eső és tombol a hőség. De ehhez úgy látszik, hozzá kell szoknunk – mondta Fackelmann István volt falugazdász, Ásotthalom alpolgármestere a Délmygyarnak. Fackelmann évek óta foglalkozik a Homokhátság vízellátásával fórumokon, szakmai rendezvényeken. A beszélgetésre is kockás füzetből kitépett lappal érkezett. Tanyáján folyamatosan méri a lehullott csapadékot. A számok tragikusak – hangsúlyozták.

Csapadékmérővel kábítja magát

– Nálam van egy csapadékmérő kint a tanyán. Ebbe minden héten öntök 20 milliméter vizet, hogy boldogsággal megnézzem, hogy mennyi eső esett volna. Ezzel kábítom magam, mert egészen pontosan augusztusban eddig 6 milliméter eső esett, az egész évben pedig 158 milliméter. Korábban egy évben átlagosan 550 milliméter csapadék hullott. Az egy, kettő meg öt milliméter eső, ami mostanában egyszerre esik, le sem megy a gyökérzónába, elpárolog a száraz levegőbe. A tanya mellett ki van téve egy 50 literes vályú, a vadakat itatom. Az körülbelül két nap alatt elfogy – folytatta Fackelmann. Azt mondta, ezen a környéken kukoricát termelni már nem tanácsos, a batáta viszont kis öntözéssel jól érzi magát.
https://halazin.hu/tavak-szaradnak-ki-az-aszalyban/

Válasz

Elborzasztó fotók arról, ahogy az aszály felfalja az Alföldet | 2024. szeptember 2.

A képeket nézve nehéz eldönteni, hogy az afrikai szavannán járunk, vagy a magyar Alföldön.

Már több éve annak, hogy Dr. Jakab Gusztáv, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének egyetemi adjunktusa fényképezőgépével örökíti meg Magyarország keleti fele, azon belül is az Alföld szárazodását, egyre gyorsuló elsivatagosodását.
https://www.agroinform.hu/szantofold/elborzaszto-fotok-arrol-ahogy-az-aszaly-felfalja-az-alfoldet-75460-001

Válasz

Rettenetes az aszály: teljesen kiszáradtak a Kakasszéki tavak | 2024. szeptember 02.

Egy csepp víz sincs a Békés és Csongrád megye határán található tóegyüttesben. De nemcsak az állóvizeket, hanem a földeket is súlyos szárazság sújtja.

Az idei kánikula és az extrém szárazság augusztus végére végképp megpecsételte az Orosháza melletti tavak sorsát – írja az Időkép.

Az évszázadok alatt kialakult, de mostanra gyakorlatilag eltűnt tavak látványosan illusztrálják, mi történik, ha a természet kiszárad. Csongrád-Csanád és Békés megye határán, a Kakasszéki szanatóriumtól a Gyopárosi tavakig húzódó, közel két és fél kilométer hosszú tómeder mostanra csak néhány tócsával emlékeztet arra, hogy itt valaha 50-60 centiméter mély víz állt. A korábbi horgászparadicsom helyén most csak sár, sőt por és reménytelenség maradt.

A szárazság nemcsak a tavakat, hanem a szántóföldeket is megviselte: a hőstressz és a napégés szinte teljesen tönkretette a kukorica- és napraforgótermést. Még ha most esne is, már az sem segítene rajtuk. Az ország mintegy 60 százalékán súlyos vagy nagy fokú aszály pusztít, az Alföldön pedig különösen kritikus a helyzet.

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/hirek/rettenetes-az-aszaly-teljesen-kiszaradtak-a-kakasszeki-tavak/

-\\- -\\- -\\- -\\- -\\-

Megdöbbentő, kiszáradtak a Kakasszéki-tavak | 2024. aug. 31.

Az immáron kettő hónapja tartó rendkívül meleg és egyben rendkívül száraz idő hatására teljesen eltűnt a víz a Kakasszéki-tavakból. Már csak egy-két tócsa emlékeztet arra, hogy itt legalább 50-60 cm-es összefüggő víznek kellene állnia. A 2,5 km-es hosszan elnyúló tórendszerből mindössze alig több, mint néhány vödörnyi vizet lehetne összegyűjteni.

https://www.youtube.com/watch?v=Cv8_9D6Xf5o

Válasz

A LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretében meghirdetett „Kiszáradó Magyarország” amatőr fotó- és sztoripályázat nyertesei | 2023. január 20.

https://lifelogos4waters.bm.hu/hirek/kivalasztasra-kerultek-a-life-logos-4-waters-projekt-kereteben-meghirdetettkiszarado-magyarorszag-amator-foto-es-sztoripalyazat-nyertesei/

Hazánk területének nagyobb részén közepes vagy nagyfokú aszály tapasztalható, amely eddig szerencsére elmarad a 2022-es helyzettől. A met . hu bővebben is elemzi cikkében a jelenlegi állapotot:

https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/elemzes/index.php?id=5880&m=2

Előzmény

Válasz

Miben segítenek a természetes, vízmegtartó megoldások? Marcali (WWF)

https://www.facebook.com/reel/3863434370546807

Válasz

Ha nem változtatunk a vízpolitikán, hamarosan sivatag lesz az országból | 2024. aug. 11.

A Jelen Podcast aktuális adásában Kulcsár Lászlóval, a Zöld Gerilla Mozgalom kommunikációs igazgatójával beszélgetett Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője.

Az interjú fő témája a jelenlegi kormányzat vízgazdálkodási politikája, pontosabban annak hiánya volt. Kulcsár László elmondta, ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, hamarosan sivatag lesz Magyarországból.

https://www.youtube.com/watch?v=S655NPJgwks

# Zöld Gerilla Mozgalom

https://zoldgerilla.hu/

Válasz

Másfél balatonnyi belvíz folyik el évente - közben az ország megtikkad | 2024. júl. 29.

Minden évben egyre nő az aszályos napok száma és csökken a lehulló csapadék mennyisége, mégis évi másfél balatonnyi belvizet vezetnek el. Magyarország vízkincse egyáltalán nem kimeríthetetlen, ennek ellenére rengeteg a pazarlás, miközben sok településen sok ember a mai napig a közkutakra van utalva. Nemcsak az ivóvízhelyzet romlik, de élővizeink is apadnak.

A Szabadon legújabb adásában bemutatjuk, hogy sokan napi több kilométert tesznek meg olyasmiért, ami legtöbbünknek csak egy mozdulat. Kiderül az is, hogy került kétszáz méterre a víztől egy part menti nyaraló; pedig a közbeszédben a csapból is az aszály folyik.

00:00 Intro
01:15 Vízszegénység
09:00 324 évnyi csőcsere
12:10 Az elfolyó tó
18:00 Másfél balatonnyi belvíz

https://www.youtube.com/watch?v=QRn3WCROsrk
___

Aszályország – Van, aki már klímamenekült lett a saját, Tisza menti falujában | 2023. ápr. 16.

A Tiszához közeli megyékben és a Homokhátságon télen is aszály volt, és most is az van. A Kiskunság haldokló félsivatagában már szinte semmi nem él meg, a gazdák sem tudják, hogy mit vessenek, hogy abból legyen is valami. Tavaly akkora szárazság volt Magyarországon, amilyet 121 éve nem láttak. A Szabadon-nak nyilatkozó állattartók azóta megfelezték az állataik számát, nehogy idén éhen haljanak.

Az agrárminiszter már tavaly a vízmegtartás fontosságára szólított fel. Ennek ellenére nagy csodák nem történtek: a magyarországi folyók maradtak a helyükön és a víz sem folyik visszafelé bennük. Ráadásul az is kiderült, hogy például januárban a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság 3500 hektáron 3.5 millió köbméter vizet tartottak vissza, de ennek a tízszeresét vezettek el a Tiszába: vagyis a bejövő vizek csupán 10 százalékát tárolták el. A Szabadon-ban Báthory Róbert megnézte azt, hogy az intő jelek ellenére változott-e bármi ott, ahol tavaly csatornák szikkadtak ki, tavak tűntek el és mindent felperzselt a nap.

00:00 Előzetes, főcím
02:00 Hol van a víz?
02:57 Nagykörü a Tisza egyik legkacskaringósabb részén fekszik, itt él Balogh Péter, a vízvisszatartás egyik élharcosa és gazdálkodó
04:47 Balázspusztán Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla csoport vezetője azt mondja, ha nincs víz, egyre kevesebb lesz az állattartó is
05:39 Homokhátság: egy haldokló táj Magyarországon közepén
08:49 Nem klímakatasztrófa, hanem koncepcionális emberi hiba, rossz vízgazdálkodási terv
09:52 Toldi Csaba vezetésével három falu lakói összefogtak, hogy megállítsák a vizet
10:53 Záportározók épülnek uniós forrásból ott, ahol alig esik az eső
13:33 Bírósági tárgyalás a zsombói záportározó ügyében
15:46 Miből épült a töltés?
16:59 Bordányban és környékén több száz millió uniós forrásból ásnak hasonló gödröket
18:08 A kormány 44 milliárd forintnyi uniós támogatásból akarja megmenteni a magyar félsivatagot és az ott élőket

https://www.youtube.com/watch?v=ZAUQVVNS3xQ

Válasz

Kiégett tómedrek, üres víztározók is jelzik az Alföld elsivatagosodását | 2022. ápr. 30.

Eleink a folyószabályozással kiengedték a vizet a Kárpát-medencéből, és ugyan már száz éve rájöttek, hogy ami maradt az kevés, de csak a múlt század közepére-második felére jutottak oda, hogy visszaduzzasszák a Tiszát. Ettől azonban az Alföld nagy része öles léptekkel halad az elsivatagosodás felé. A kiegyenesített folyókon gyorsan lefutnak az árvizek, a belvizet hamar elvezetjük, közben egyre kevesebb a csapadék a klímaváltozás miatt. Új fogalmat is tanulhatunk: téli aszály. A bő négy évtizede létrehozott Debrecen-környéki víztározók az akkori ígéret szerint legfeljebb tíz évente ürültek volna ki, most örülhetünk, ha valaha még lesz még bennük víz. A már most is hivatalosan félsivatagos területnek számító Homokhátságon is sorra száradnak ki a tavak, volt olyan, aminek még a medre is kiégett, miután kigyulladt benne a nád. A kulcs a vízvisszatartás, ki a belvízelvezető csatornát torlaszolja el, ki otthagyná belvizet a mélyebben fekvő földeken, vagy visszalassítaná a folyókat, különben nézhetjük, ahogy az egykori szántókon homokdűnéket épít a szél. Videóriport a lassan sivataggá váló Alföldről.

https://www.youtube.com/watch?v=CWDVj-3_aAs

Válasz

A pocsolyatérkép legendája

A hazai természetvédők egyik gyakran hivatkozott dokumentuma a pocsolyatérképként emlegetett ábra. Legyen az a klímaváltozás miatt aggódó laikus vagy vízgazdálkodással foglalkozó profi kutató, nem megkerülhető ez a térkép. Toposzként kíséri végig a vízzel és a klímaváltozással kapcsolatos vitákat és hangos megnyilvánulásokat.

A Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézete 1938-ban adta ki ezt az 1:600000-es méretarányú térképet, ami a „Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területeit mutatja be az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt”. Sokan egyfajta romanikus elképzelésként úgy hivatkozzák ezt a térképet, mint ami az Alföld ősi vízrajzi állapotát mutatja. Gyakran érzelmektől sem mentesen állítják szembe ezt a vizes állapotot a mai kiszárított állapottal. Éppen csak a csipsz reklám szállóigévé vált mondatát nem tesszük hozzá: „Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.”

A történet pikantériája, hogy a térkép eredeti célja éppen ellentétes volt ezzel. Azt igyekezett bemutatni, hogy milyen hatalmas munkát (mert valóban nagy munka volt) végeztek el a mérnökök és a szabályozásban részt vevő kubikos munkások az Alföld ármentesítése során,

-- milyen óriási terület vált biztonságosan művelhetővé és lakhatóvá a 20. század elejére.

A mai állapottal való összehasonlítás persze jogos és az átalakulás is döbbenetes, csak az a kérdés, hogy ez valóban az „őseredeti”, mérnök- és kubikosmentes, érintetlen, stb. állapotot mutatja-e be. Mikor volt az Alföld „eredeti” állapota? Egy ilyen időszak lehetne akár a Kárpát-medencei magyar megtelepedés (azaz a honfoglalás) történelmi és tájhasználati fordulópontja a 9. század végén. Az a gond azonban ezekkel a középkori időszakokkal, hogy főként írásos dokumentumokkal rendelkezünk (ha egyáltalán…), amit nagyon nehéz táji szintű térképpé alakítani. A tájrégészeti kutatások segíthetnek a középkori viszonyok rekonstrukciójában, de ez sem tesz lehetővé (egyenlőre) Alföld léptékű szintézist. A probléma csak a török hódoltságot követő időszak térképészeti munkáival szűnik meg, és a Vízrajzi Intézet ezeket a korai térképeket gyűjtötte össze a vízszabályozás előtti állapot ábrázolásához.

Térképi adatok hiányában a rajzolók maradtak a szabályozásokat közvetlenül megelőző 18-19. századi állapotnál. A vízügyi szakirodalom pedig mindig hangsúlyozza, hogy ez nem azonos az ősi állapotokkal. A térkép deklaráltan a vízrendezések megkezdése előtti „elvadult” állapotot ábrázolja. De mit értettek „elvadult” állapot alatt? Az elvadultság a leggyakrabban hangoztatott vélemény szerint az elszaporodott malmoknak és az elhanyagolt fokhálózatnak volt köszönhető, magyarul egy vizesebb és mocsarasabb képet láthatunk a középkorinál. Csak gondoljunk bele, a levéltári adatgyűjtés alapján mintegy 4-5000 vízimalom működött az országban, ennyi gát duzzasztó hatásával kell számolni! [...]

A középkori levéltári adatok hívják fel a figyelmünket a pocsolyatérkép egyik nagy hiányosságára. A középkori vízhálózat különbözött attól, amit az első vízrajzi és topográfiai térképeken láthatuk. Ortvay Tivadar több olyan komoly vízfolyásról is gyűjtött adatot, melyeket akár folyónak is nevezhetünk (pl. Durha, Hueno, Curdura, Finzeg, Mosztonga folyók). Ezeket a középkori (11-15. század) levéltári források még víziutakként jellemzik. Hasonlóan gazdag lehetett vízfolyásokban a Körösök vízrendszere is. Gallacz János kisebb folyók egész sorát említi a területről (pl. Veker, Kórógy, Ösvény, Hajdú), melyek csak a 15. században zsugorodtak erekké. Mivel ekkor még nem beszélhetünk lecsapolásokról, a jelenség hátterében a tájhasználat megváltozása (pl. erdőirtások, malmok kialakítása, megnövekedett talajerózió és feliszapolódás) állhat. Sokfelé ismerünk mára eltűnt, de régen hajózható (sószállítás) vízi útvonalakat. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy ezek csak árvizes időszakban és csekély merülésű tutajokkal voltak hajózhatóak. Tehát ne egy Szuezi-csatornára gondoljunk!

Milyen lehetett tehát a török hódoltság előtt vagy a magyar megtelepedés korának vízrajza? Sajnos el kell fogadjuk, hogy erről a pocsolyatérképhez hasonló részletességű térkép aligha fog készülni. Azonban abban egészen biztosak lehetünk, hogy a pocsolyatérkép által jelzett állapothoz képest a középkorban kevesebb mocsárral és láppal, de több vízfolyással és tóval kell számolnunk, viszont spekuláció lenne ennél pontosabb képet rajzolni.
https://greenfo.hu/blog/a-pocsolyaterkep-legendaja/

Előzmény

Válasz

Aszályhelyzet
Egy gyors körkép a viharsarki aszályhelyzetről. A puszta növényzetének állapota pontos indikátora a talajban hozzáférhető vízkészletnek. Ma május 15. van. A száraz gyepek már kisültek. Ez általában júliusban történik meg. Az ecsetpázsitos sziki rétek már el kezdtek kiégni. Ez egyáltalán nem jellemző átlagos években. A löszgyepek, a jobb talajadottságok miatt, még tartják magukat. A fő kockázatot az jelenti, hogy a kiszáradt növényzet és talaj már a csapadékot sem képes felvenni és tartalékolni. Az átrepedezett talajban a víz rögtön a mélybe szivárog. Kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk, mint 2022-ben. Elég egy hőhullám, hogy katasztrófa alakuljon ki.

Drought situation
A quick overview of the drought situation in Viharsarok. The condition of the vegetation of the grasslands is an accurate indicator of the available water resources in the soil. Today is May 15th. The dry lawns have already dried out. This usually happens in July. The alkaline meadows have already started to dry up. This is not at all typical in average years. The loess grasslands are still green because of the better soil properties. The main risk is that the dried vegetation and soil can no longer absorb and store water. In cracked soil, water seeps straight into the depths. We are in a similar situation as in 2022. A heat wave is enough to cause a disaster.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=864473252365679&set=pcb.864476732365331

Előzmény

Válasz

Csatornamustra

Pár napja egy belvíz elvezető csatornáról osztottam meg képet...

Most jöjjön a Viharsarok két jelentősebb csatornája. Funkciójuk kettős: tavasszal belvizet vezetnek el, nyáron öntözővizet hoznak. Idén tavasszal nem volt már mit elvezetni. Az öntözővíz pedig ide már nem ér el. Elöntözik, elszivárog vagy elpárolog. A Királyhegyesi-Szárazér csont száraz, a Sámson-Apátfalvi-Szárazérben (még) van 5-10 cm "víz".
Nem vagyok egy érzelgős típus, de összeszorult a szívem azon a vidrán, amit egy hídnál leptem meg. Szerencsétlen jószág az utolsó sáros vízfoltból próbált valami ehetőt összeszedni. Úton a sivatag felé...

Channel visit
A few days ago, I shared a picture of a drainage channel. Now come the two most important channels of Viharsarok. Their function is twofold: they drain water in the spring and bring irrigation water in the summer. This spring there was nothing left to drain. And the irrigation water no longer reaches here. Irrigated, seeps or evaporates. Királyhegyesi-Szárazér is dry, Sámson-Apátfalvi-Szárazér has 5-10 cm of "water".
I'm not the sentimental type, but I was heartbroken by the otter I noticed from a bridge. This unfortunate animal was trying to gather something edible from the last patch of muddy water. On the way to the desert...
https://www.facebook.com/photo/?fbid=856193936526944&set=pcb.856196929859978
___

A Magyar Alföld legnagyobb csapása, hogy mindenfelé ekkora csatornák (ez 2 m mély) szabdalják a tájat, elvezetve azt a kevés vizet is, ami csapadék formájában érkezik. Ez az árok az egykori Száraz-ér mocsarait csapolja. De itt már nincs mit elvezetni. Natura 2000 terület mellesleg. Rendszeresen fogok ilyeneket bemutatni, hogy lássa mindenki, nem egy kivételes esetről van szó.

The biggest problem of the Great Hungarian Plain is that such large canals (2 m deep) cuts through the landscape everywhere, draining away even the little water that arrives as precipitation. This ditch drains the marshes of the former Száraz-ér creek. But there is no more water to drain here. This is a Natura 2000 area by the way. I will present these regularly for everyone to see, this is not an exceptional case.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=852931990186472&set=a.413277484151927

Válasz

400 milliárdnyi vízpótló beruházást halaszt el az Orbán kormány a sivatagosodó homokhátságon

A kormány a korábbi határozatait felülírva 3, már beígért beruházást halaszt el, amelyekkel a sivataggá váló Duna–Tisza-közi homokhátság területén több helyen pótolták volna a hiányzó víz egy részét. Így ismét távolabb került a már 30 éve köztudottan kiszáradó, Magyarország egytizedét kitevő terület gondjainak enyhítése.

A telex csütörtöki riportjában számolt be arról, hogyan próbálkoznak a homokon gazdálkodók a mezőgazdasági termeléssel az egyre inkább száraz és meleg időjárás közepette, miközben a klímaváltozás felgyorsítja a homokhátság sivataggá válását.

A területen eddig sem sikerült érdemben enyhíteni gondokon, és most a több mint 398 milliárd forint összértékű vízpótló beruházások elhalasztásával a kormány továbbra is elodázza a megoldás kezdetét. A vízügyesek azt írták, nincsenek ismereteik arról, hogy ezeket az összegeket európai uniós támogatással együtt vagy teljesen magyar állami forrásból akarta-e fedezni a kormány. Azt viszont közölték, hogy a kivitelezés megkezdésére nem volt előzetesen kitűzött dátum, és azt sem lehet tudni, hogy mikorra halasztják el a munkálatok megindítását.
https://greenfo.hu/hir/400-milliardnyi-vizpotlo-beruhazast-halaszt-el-az-orban-kormany-a-sivatagosodo-homokhatsagon/
___

Szemmel láthatóan működik a belvíz és a talajvíz elvezetése: a homokba ásott csatornákban összegyűlő vizet a homokhátságról a Tiszába vezetik,

-- miközben éppen hogy megtartani kellene a földeken.

A csatornák kiépítésére korábban EU-támogatásokat használtak fel, sőt egykor a Norvég Alaptól is kértek erre pénzt. Most azonban újabb milliárdokba kerülne, hogy a Tiszában lévő vizet visszatereljék a folyóból a homokhátságnak legalább egy kisebb részére. Eddig a homokhátság vízpótlásából nem sok volt érzékelhető azoknak, akik a Magyarország egytizedét kitevő, egyre inkább sivataggá váló területen próbálnak gazdálkodni a földjeiken.
https://telex.hu/techtud/2024/04/25/homokhatsag-vizhiany-szarazsag-mezogazdasag
___

Vízfelesleg, a nem létező fogalom

Sajnos jelenleg politikai vezetőink úgy tűnik a tudományos modellek, a tapasztalatok és a mérések ellenére inkább az elutasítás (denial) stratégiáját követik. Orbán Viktor 2024. február 17-i beszédében az állította, hogy “…mindenki tudja, hogy kis Magyarország egy nagy medence. A folyóink vize szinte beömlik az országba, és csak rajtunk múlik, mennyi vizet tartunk itthon, sőt még a szomszédjainknak is jut bőven.” Ennél sokkal rosszabb módon 2023. Szeptember 25-én az Országgyűlés őszi ülésszakának kezdetekor arról beszélt, hogy Magyarországon vízfelesleg van és ezt a vizet a meglévő csatorna rendszeren keresztül oda tudjuk kormányozni ahova csak akarjuk.
https://greenfo.hu/blog/vizfelesleg-a-nem-letezo-fogalom/

Válasz

Terv született az Alföld vizeinek megmentésére – vendégünk Timár Gábor geofizikus | 2024.02.01. | Podcast

Komplett diagnózissal és cselekvési tervvel állt elő kutatók egy csoportja, mely bemutatja, hogyan lehet elkerülni, hogy a 2022-eshez hasonló aszályok élhetetlenné tegyék az Alföldet, annak is kiemelten a tiszántúli részét.

„Az Alföld táji víztároló képessége helyreállítható, és ha ezt megtesszük, újra lehetnek nagy nyári zivatarok” – mondja podcastunkban Timár Gábor geofizikus, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője. Milyen volt az Alföld 2-300 évvel ezelőtt? Hogyan befolyásolta az ember a folyószabályozással? Lehet-e hatni a légköri folyamatokra?

Podcast:
https://hetivalasz.libsyn.com/terv-szletett-az-alfld-vizeinek-megmentsre-vendgnk-timr-gbor-geofizikus

A műsorban tárgyalt felvetésről Timár Gábor először lapunknak beszélt 2022 szeptemberében, közvetlenül a pusztító nyári aszály után. A Mészáros Csaba vízépítő mérnökkel közösen adott interjúban kifejtette, az Alföld sivatagosodása megállítható, mivel újra előidézhetők a nyári zivatarok, de ehhez vissza kell vadítani óriási területeket.
https://www.valaszonline.hu/2022/09/05/meszaros-csaba-bme-timar-gabor-elte-aszaly-tisza-duna-vita/

A merésznek hangzó felvetés most, január végén jelent meg tudományos publikáció formájában Lépés a sebezhetőségtől a rezilienciáig: az Alföld táji víztároló képességének helyreállítása címmel. A cikket Timár Gábor mellett Jakab Gusztáv és Székely Balázs jegyzi.
https://www.mdpi.com/2073-445X/13/2/146

Részletek a műsorból:

Miről szól a most megjelent cikkük?

Először is fel kellett tárni, hogy az alföldi szárazságoknak az utóbbi években-évtizedekben látott mértékét mi okoztuk-e, és hogyha mi okoztuk, akkor mennyiben tudjuk visszacsinálni. […] Nagyon alaposan meg kellett vizsgálnunk, mi is történt 2022-ben, amikor hat hétig nem esett eső az Alföld központi részén. Mármost nyáron, nyár közepén a csapadék legnagyobb része zivatarok formájában szokott megérkezni. Na, pont ezek hiányoztak. A hűsítő hidegfront többször megérkezett ugyan, de gyorsan tovább is ment egy kis széllel, és nem esett belőle eső, még csak nem is dörgött az ég. Mi vezetett ide, hogy elvesztettük a zivatarokat? Hogyan lehetne őket újra föléleszteni? Erről szól a cikk.

Mitől lesznek újra nyári zivatarok az Alföldön?

A javaslatunk, hogy nézzük át, mitől lesz egy zivatar! Három dolog kell hozzá: először is, hogy gyorsan emelkedjen a levegő, amikor meleg van. Ez általában még megtörténik. Kettő: hogy a szélirány változzon a magassággal, hogy egy kicsit „meg legyen tekerve” ez az emelkedő levegő. Ez is meg szokott lenni, hogyha érkezik egy front. A harmadik: legyen a talajközelben pára. Ez szintén nagyon fontos, enélkül nem lesz zivatar. Na, ez tűnt el. Ezt kell valahogy visszacsinálni.
https://www.valaszonline.hu/2024/02/01/alfold-aszaly-viz-viztarolas-timar-gabor-podcast/

Válasz

WWF Hungary: A folyószabályozások előtti ártéri életbe nyerhetünk bepillantást a Kis-Duna és Vág által közrefogott település, Gúta példáján keresztül. <3

Megtudhatjuk, hogy az ártérben, mikor még nem voltak töltések, szépen szétterült a víz és az ott élők nagyon pontosan alkalmazkodtak ehhez mind építészetben, mind megélhetésben.
Tudták, mikorra várható az évi két árvíz és erre felkészültek, ahogy aztán a vizek levezetésére is.

A töltések kiépítése után nehezebb volt már a korábbi viszonyok fenntartása, mert szűkült a hullámtér és megnőtt az árvízszint. Ennek a következményei ma is nehézségeket okoznak, mert az árvizek nehezebben előrejelezhetők, majd megérkeznek magas vízszinttel, ez viszont gyorsan le is vonul. A rövid tartózkodási idő következtében a víz nem tud úgy hasznosulni az ártereken, mint korábban. Emiatt manapság ahhoz, hogy az ártéri gazdálkodást, mint megélhetési lehetőséget visszahozzuk, gondosan meg kell tervezni. Ezek sikerességén múlik az is, hogy az egyre gyakrabb aszályok tompítására képesek legyünk és újratöltsük felszínalatti vízkészleteinket.
https://tunderpajta.kultura.hu/cikk/gyumolcsosok-az-arteri-erdokben

Válasz

Visszavadítottak egy folyót a holland-belga határon, helyreállt az 500 évvel ezelőtti paradicsomi állapot
https://qubit.hu/2022/10/01/visszavaditottak-egy-folyot-a-holland-belga-hataron-helyreallt-az-500-evvel-ezelotti-paradicsomi-allapot

Válasz

Éghajlatváltozás
Avagy Kezünkben a jövőnk.
(Dr Molnár Géza írása)

Véget ért az éghajlatváltozás, azaz az éghajlat megváltozott. Nem nagyon, csak alapjaiban. A változás nem úgy alakult, ahogy a tudósok, s a nyomdokukban haladó közvélemény és döntéshozók várták. Ennyit érne a tudomány Döntse el ki, ki maga. Ami tény, senki nem értette meg, mit is jelent, amit Douglas Adams Mark Cowerdine angol ökológus nyomán így fogalmazott meg: a természet rendszer, és nem valami, ami csak úgy ott van. Ha megértik, talán nem feltételezik, hogy mindössze annyi történik majd, hogy a légkör melegszik, miközben minden változatlan marad, az áramlások, a szelek, a monszun, minden csupán a párolgás, a szelek által szállított víz mennyisége, a viharok ereje és gyakorisága módosulhat. Ez is jelentősen módosította volna bolygónkon a létfeltételeket, de ettől sokkal több és rosszabb történt. A saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy mindaz, amit könnyelműen adottságként kezeltünk nem állandó. A rendszer maga alakítja ki azokat sajátos működése során. Minden rendszernek adott a szerkezete, és ehhez a szerkezethez meghatározott működés járul. Ha változik a szerkezet, változik a működés, a természet korábbi szerkezetében a hideg és meleg levegő nem közvetlenül északról délre, hanem spirálisan húzódva az egyenlítő, illetve a sarkok felé, kelet nyugati irányba áramolva cserélt helyet. A szerkezet átalakulása ezt megváltoztatta, mától kezdve az északi és a déli áramlás szállítja majd mind a hideget, mind a meleget. A telek hidegebbek lesznek, tavasz elmarad, a váltás hirtelen köszönt ránk, a márciusi fagyokat áprilisi hőhullámok követhetik, balszerencsés esetekben néhány héten belül a hőmérséklet különbség 30; 40 fok körül is alakulhat. Szárazságok és özönvízszerű esők válthatják egymást. Az állandósuló szélsőségek mellett egyre nehezebb körülmények közé kényszerül az élet, és az embereknek fel kell majd ismerniük, amit ma még nem tudnak, az élelemtermelés, a mezőgazdálkodás sokkal közelebb áll az élethez, mint a termesztési technológiához.

Mit is jelenthet indez?

Nézzünk egy extrém példát, melynek bizonyos elemei 2018-ban, más mozzanatai 2019-ben jelentkeznek, most a szemléltetés kedvéért tételezzük fel, hogy a két jellegzetesség ugyanabban az évben köszönt ránk. A tél tartós hideget hoz, és persze havat is, amit azonban elvisz egy délről beáramló, és a Földközi-tenger felől párás levegőt, tehát esőt hozó úgy nevezett vissza áramlás, mely az uralkodó irányokkal szemben viszi a túltelt délről észak felé a levegőt. Hős vízügyeseink erejüket megfeszítve védekeznek a hirtelen jött ár- és belvíz ellen. Munkájuk eredményeként a hamarosan megérkező jeges északi áramlás száraz területeket talál a Kárpát-medencében. A hatás teljes lehet, a plusz 8-10 fok körüli levegőt mínusz 15-20 fok környéki hőmérsékletű légtömegek válthatják, ami azt jelenti, hogy a táj is pontosan leköveti ezeket az értékeket. A dermesztő fagy megmarad egészen áprilisig, amikor is megjelenik a forró déli áramlás, kiszorítja a hideget és a hőmérő higany szála a mínusz tíz fok alatti tartományból néhány napon, esetleg héten belül akár harminc fok felé is ugorhat. Barátságos. A tavaszi vetésekről elfeledkezhetünk, és ha a déli áramlás tartósan szaharai eredetű, azaz száraz légtömegeket hoz kiégnek az őszi vetések is, és semmi sem lesz a kukoricából, illetve a napraforgóból. És ahogy a tréfa megfogalmazza, ha semmi sem terem semmináriumot adunk majd az éhezőknek. Ehhez a szerkezethez, ugyanis ilyen működés tartozik, amit akár adottságoknak is nevezhetünk. A nevezéktan azonban nem változtat azon, hogy ilyen körülmények között nem terem meg semmi. Csakhogy értő módon megváltoztathatjuk a táj szerkezetét. Hős vizeseinket megkérjük, hogy ezúttal önmagukkal és ne a vízzel harcoljanak. Önmagukat legyőzve akadályozzák meg, hogy a tél közepén érkező hirtelen áradások vize elfolyjanak, a belvizeket hagyják békén, sőt kiterjedésüket, mélységüket a lehetőségek adta legnagyobb mértékűre növeljék.

Mi történik ebben az esetben? Az érkező hideg légtömegek lehűtik majd e vizeket, miközben hőmérsékletük nő, a fagy szorítása enyhül, tehát a hőmérőnk higanyszála nem igen süllyed mínusz tíz alá, szerencsés esetben a mínusz öt megállítja majd. Az áprilisi forróság köbkilométernyi kiterjedésű jeget talál majd, melyet fel kell olvasztania, a folyamat tetemes hőmennyiséget emészt majd fel, a táj lassabban és kevéssé forrósodik fel, az olvadó víz májusra felmelegszik, párologni kezd, tovább hűtve a klímát, növelve a helyi csapadék jelentőségét és szerepét. A déli áramlás a Kárpátok északi bérceinek sodorja a párát, mely visszafolyik az Alföldre, ezt ügyesen kormányozva pótolhatjuk a párolgási veszteségeket, egész elviselhető klímát teremtve a Kárpát-medencében. Ilyen körülmények között bejöhet a tavaszi vetés, megmaradhat a kukorica, a napraforgó. A választás rajtunk áll. Mehetünk tovább a szélsőségek felé, hős vizeseink dolgozhatnak tovább a mezőgazdaság teljes ellehetetlenüléséért, vagy tehetünk egy próbát, visszaadhatjuk a tájnak a vizet, ezáltal a tájat a természetnek, ezáltal jelentősen javíthatjuk az élet s vele saját létfeltételeinket a medencében.

Konkrétan mi lenne a teendő?

Bács-kiskun megyében megyei önkormányzat támogatásával néhány gazda komoly lépéseket tett a vízért. Szank, Jászszentlászló és Pusztamonostor vidékén körvonalazódott egy minta terület képe, ahol jelen ismereteink szerint mindössze egyetlen gazda tiltakozik a víz ellen. Az ő hat hektárnyi meggyese könnyen megvásárolható, így nem képezhet komoly akadályt. Az OVIBER vezette, az Őko rt-t, a VIITERV-Consult kft-t, az Agua-profit ZRT-t magában foglaló konzorcium komoly terveket készített a víz megtartására. Ezek egy töredékét Jászszentlászló mellett a Kalmár-csatornán megvalósították, az eredmények magukért beszéltek. Orgovány környékére pontos végrehajtható terv készült. E két terület összekötése révén egy olyan száz kilométernyi hosszú 35-40 km széles mintaterület alakítható ki már ebben az évben, melyen az itt leírt vízzel kapcsolatos felvetések igazolhatóak, ráadásul a Tarna, a Zagyva és a Tápió vízgyűjtőjébe sodródó vizek a Gerje-Perje rendszerén merőlegesen áthaladva vissza vezethetőek, ráadásul a vízpufferek nagysága és kiterjedése jelentősen növelhető. Ha e mellé visszaállítjuk Monor, Gomba térségének természetes vizeit országrésznyi területen mérsékelhetjük a szélsőségeket. Ennek érdekében jogi és közigazgatási lépéseket is kell tenni. Vagy megvárhatjuk, amíg a szélsőségek éhínséget okoznak, sőt a jelenlegi vízelvezetés gyorsításával, mint tesz azt pl. az Alsó Tisza Vidéki Vízügyi igazgatóság ma is a Dong-ér mentén, siettethetjük a folyamatot. Rajtunk áll. Víz vagy szélsőség, élet vagy halál, ezúttal kezünkben tartjuk a jövőnk.
https://www.facebook.com/bukkimagazin/posts/pfbid02m6W1kPeE5U9sqzTdkgZBiJQxZhDu5km4nsg2P7vhc4qga3T624WyYxfax3NMAc3Gl
Dr Molnár Géza írása

Válasz

Egyszerűen – Kell-e aggódnunk Magyarországon a vízhiány miatt?

Röviden: igen, kell. Vizeink legjava ugyanis egészen egyszerűen átfolyik az ország területén. És ez még nem minden.
https://www.szabadeuropa.hu/a/egyszeruen-kell-e-aggodnunk-magyarorszagon-a-vizhiany-miatt-/32026228.html

Válasz