Fortepan ABC – Betűkkel a zűrzavaros XX. századon át
A XX. század a betű évszázada volt. Betűk, jelszavak, reklámok vettek körbe minket a plakátokon, táblákon, házakon. Folyóírásos neon-betűk, címfestők míves betűi, mésszel falakra mázolt betűk. Napilapok címsorai, faliújságok lelkesítő szavai, palánkokra, transzparensekre, kirakatokra írt jelmondatok. Ügyes reklámszövegek, a Kakas cipőpaszta, a Hutter szappan, a Guttman Áruház és a Modiano szivarkapapír hirdetési. Szép arányú betűk a paplankészítő, az üvegező, vagy a fényképész portálján. Casco, Fabulon és Orion reklámok a háborús foghíjak tűzfalain. Levert vagy átírt utcatáblák, forradalmi feliratok egy villamos oldalán, vicces falfirkák vagy graffitik egy ház falán.
https://hetifortepan.capacenter.hu/fortepan-abc/

Válasz

Séta a láthatatlan patak partján – Hogyan építette és rombolta Budát az Ördög-árok?
Ha megkérdeznek egy budapestit, hogy melyik a főváros legfontosabb patakja, nem valószínű, hogy azt feleli, az Ördög-árok. Nem csoda. Többnyire a föld alatt vezet már a medre, s ahol a felszínen fut, ott se több nyílegyenesen kiépített, betonozott csatornánál. A legtöbbször ráadásul még víz sincs benne. Pedig, ha térképre tekintünk, ma is utcák, házak és parkok rajzolják ki egykori vonulatát – jelezve, hogy nagy szerepe volt abban, hogy is néz ki ma Buda.
https://hetifortepan.capacenter.hu/ordog-arok/
___

Ünnep, élmény, unalom – Az iskolai ünnepélyek mélységes világa
Tisztelet a vélhetően nagyon kevés kivételnek, az iskolai rendezvényeket mindenki unta. A pedagógusok szükséges rossznak érezték, míg a diákok annak örültek, hogy aznap nincs tanítás. De néhány emlékezetes pillanat azért akadt: dédnagyszüleink nemzedéke november 19-én Erzsébet királyné halálára emlékezett, a fiatalabbak az első május elsejei tanítási szünetet emlegették, a ma középkorúak pedig diófát ültetettek Kádár Jánossal az iskolaudvaron.
https://hetifortepan.capacenter.hu/iskolai-unnepelyek/

Válasz

Múzeumot kap a párizsi metró varázslatos lejáróinak elfeledett mestere | 2025-07-12

Párizsban csodás, art nouveau stílusú, öntöttvas metrólejárók gazdagítják a romantikus látképet. Alkotójuk pedig végre megkapja azt az elismerést, ami valóban méltó hozzá.

Minden nagyvárosnak valamitől különlegesek a metrói. A londoni az ikonikus vörös-kék underground emblémáról ismerhető fel, Mexikóváros állomásain lenyűgöző falfestményekben gyönyörködhetnek az utazók, Moszkvában pedig minden megállónál egy új palotában érezhetjük magunkat. Párizsnak is meg van a maga sajátossága:

-- az art nouveau stílusú, öntött vas lejárók.

Hector Guimard a századforduló egyik legizgalmasabb, ám sokáig mellőzött alkotója volt. Életműve a maga idejében sem aratott osztatlan sikert. Míg a turisták elragadtatással csodálták a párizsi metró „Belle Époque” világát idéző lejáróit, addig a helyiek „spagettistílusnak” gúnyolták azokat.

-- A modernizmus térhódításával sok alkotását egyszerűen lebontották.

A százhatvanhét eredeti lejáróból mára mindössze nyolcvannyolc maradt fenn.

Most azonban saját múzeumot kap Párizs szívében, ráadásul nem is akárhol. Abban a Hotel Mezzará-ban, melyet 1910-ben ő maga tervezett. A kiállítás Guimard különféle alkotásait mutatja majd be a bútoroktól kezdve a belsőépítészeti terveken át az archív fotókig és dokumentumokig.

https://roadster.hu/parizs-metro-lejaro

Hasonló hírek:

http://autovezetes.network.hu/video/rajzfilm_babfilm__mese/a_kisvakond_es_a_metro-001

Válasz

Kukkolda a vasfüggönyön túlra – A nyugati szexipar a Magyar Népköztársaságból lesve

A Kádár-korszak Magyarországán a szexualitás témája szigorú tabuk közé volt szorítva a közbeszédben, miközben a nyugati világban a szexuális forradalom már új korszakot nyitott. A hazai sajtó furcsa útmutatásai és a külföldi utazásokból szerzett, csempészett információk közötti feszültség alakította a fiatalok szexuális kultúráját. A nyugati utakon készült turistafotók közt gyakran felbukkan a szexmozik itthonról egzotikusnak tűnő kínálata, így az nagy üzletté váló szexiparon keresztül némi szabadosságot csempészhettek a vasfüggöny mögé.

https://hetifortepan.capacenter.hu/nyugati-szexipar/

„Tetszenek tudni, hogy mi is a peep show? Nyugati nagyváros szórakoztató intézménye, amely a vetkőzőszám, a pornófilm és a csillagvizsgáló egyesítésén alapszik. A vendég egyik szemét egy lyukra szorítja, bedobja a pénzt, mire felemelkedik előtte a zárólemez, és a fal másik oldalán lévő érdekes dolgokat láthat. Meztelen fiatal hölgy illegeti magát, esetleg egy meztelen illegeti a hölgyet. Netán két lány szereti egymást azok számára, akik nem kedvelik a vegyes házasságot” – írta meg ki tudja miért épp a Műszaki élet című lap 1983-ban kissé technicista megközelítésben Ágoston György, hogy aztán előadjon egy nagy valószínűséggel fiktív történetet két magyarról, akik Párizsban találkoztak először a műfajjal, és az estéjük azzal végződött, hogy míg az egyiküket „egy gyönyörű lány ingyen és bérmentve megajándékozta a szerelmével”, a másik ráakadt épp arra a kukkoldára: „Nem is tudtam,hogy él itt egy ikertestvéred.” „Honnan veszed ezt?” – kérdezi a sztori szerint a szerencsésebb társa reggel. „Hát onnan, hogy egy érdekes szórakozásra bukkantam. Egy lyuk fölé ki volt írva, hogy peep show, bedobtam 10 frankot, és végignézhettem egy heves szerelmi jelenetet, aminek a férfi szereplője éppúgy nézett ki, mint te.”

Válasz

A fizikus báró és a hegymászó lányok: Eötvös Loránd, a fotós előlép | 2025.07.25. | Kult

Több mint 400 fényképből álló válogatás jelent meg a Fortepanon az egyik legnagyobb magyar fizikus, Eötvös Loránd hagyatékából. A tudós kultúrpolitikusról eddig csak kevesen tudták, hogy a boldog békeidők korának egyik legjelentősebb amatőr fényképésze volt, aki térhatású sztereofényképeken örökítette meg rajongva szeretett alpesi hegyeit, a nagyvárossá fejlődő Budapestet és a környező falvakat. Még saját fizikai kísérleteit is. És mindenekelőtt egy olyan család mindennapjait, amely mindvégig az óriási hegycsúcsok bűvöletében élt.

Még ha sok régi fényképet láttunk is az előző századforduló korából, ezek a fotók egészen szokatlanok és megdöbbentőek. Két jól öltözött lány szoknyában, zakós hegyi vezetők társaságában, magasan a felhők felett, egy örök hóval borított alpesi hegycsúcs tetején. A fiatal hölgyek közül az egyik már a kilátásban gyönyörködik, a másik még felfelé kaptat, de olyan lazán, mintha az Esterházy utcai Fizikai Intézet lépcsőházában kaptatna fel a lakásukhoz. Eltekintve persze a kötéltől: ez az egyetlen jele annak, hogy mégis 3000 méter fölött járnak, és nem a lapos Budapesten. A képsorozat egyik következő kockáján már mind az öten egymás mellett állnak a Monte Cristallo havas ormán.

Egy másik fényképen ugyanezek a lányok olyan meredek sziklafalon másznak fel – erre teljesen alkalmatlannak tűnő öltözékben –, ami kizárólag zergék számára testhezálló, de semmiképpen sem ajánlható a boldog békeidők fiatal úri hölgyeinek. Vezetőjük azonban nem aggódik, fölöttük áll a sziklaperemen, elnéz a távolba: a lányokat nem kell félteni, nem szorulnak segítségre.

https://www.valaszonline.hu/2025/07/25/eotvos-lorand-fenykepei-fortepan-muszaki-es-kozlekedesi-muzeum-foldtani-szolgalat-hegymaszas-turizmus-tortenelem-szabadido/

... a kor sok más nagyságához hasonlóan Eötvös emberi alakja meglehetősen homályos. Többnyire ugyanazt az egy merev, beállított portrétfotót találjuk meg róla mindenhol: szakállas, idősebb úr zakóban, karosszékben, mögötte könyvek. Mostantól azonban létezik a nagyközönség számára Eötvös Loránd, az amatőr fényképész is, mivel a Fortepan-on néhány napja elérhető több mint négyszáz fénykép a hagyatékából.

https://fortepan.hu/hu/photos/?cfrom=2025-07-15&upload=1752537600000

Előzmény

Válasz

Sok foci, sok pénz – A futball útja a játéktól az üzletig
Miközben most van az első, 1930-ban rendezett labdarúgó-világbajnokság 95. évfordulója, az Egyesült Államokban az utolsó meccseihez ért az első 32 csapatos klub-világbajnokság, a futball pénzprojektnek csúfolt tornája. Jól mutatja ez, honnan hova jutott el ez a sportág, hogyan lett a romantikus hőskorból kőkemény üzlet a világ legnépszerűbb játéka. Szabados Gábor sportközgazdász írása.
https://hetifortepan.capacenter.hu/labdarugas/
___

Moholy-Nagy 130 – A képek szabadsága és az archívumok nyílt hozzáférésének dilemmái
Moholy-Nagy László születésének 130. évfordulóján az avantgárd művészet meghatározó alkotójára és teoretikusára, a modern fotográfia, valamint a Bauhaus egyik kulcsfigurájára emlékezünk. Moholy-Nagy hitt abban, hogy a kép nem kiváltság, hanem az emberiség közös nyelve, amelyet mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. A halála után 70 évvel közkincs státuszba került művei ideális alapot teremtenének ehhez a nyitottsághoz, mégis számos közgyűjteményben adminisztratív és anyagi akadályokba ütközik a digitális hozzáférés. Miközben a nemzetközi gyakorlat egyre inkább a szabad felhasználás felé mozdul a lejárt védelmi idejű művek esetében, Moholy-Nagy progresszív szellemisége itthon még várat magára. A szabad felhasználás lehetőségeit és korlátait is érintő évfordulós írásunkat Moholy-Nagy László Fortepanon található fotográfiáival illusztráltuk.
https://hetifortepan.capacenter.hu/moholy-nagy-130/
___

Bálkirálynők és csibészek a parketten – A táncmulatságok, mint fontos társasági események
Álarcosbál, batyubál, regrutabál, operabál, utcabál, szüreti, arató és jótékonysági. Bálok mindig voltak és lesznek – még ha a formájuk, a jelentőségük és a céljuk folyamatosan változik is. Fényes udvari maszkabálokról nem találunk képet a Fortepanon, van azonban szép számmal bankettekről, nagy vállalati ünnepségekről, házibálokról. Még a híres Anna-bálról is akad, amelyből a kétszázadikat épp most tartják Balatonfüreden.
https://hetifortepan.capacenter.hu/balozas/

Válasz

Amikor Irán és Izrael még a legjobb barátok voltak

Mielőtt 1979-ben a forradalom megdöntötte az iráni monarchiát, rakéták és drónok helyett turista- és áruszállító gépek repültek Teherán és Tel-Aviv között. (fotók)

https://www.szabadeuropa.hu/a/amikor-iran-es-izrael-meg-a-legjobb-baratok-voltak/33466090.html

Válasz

„Boldog, aki József Attilát szavalni hallotta, s boldogság lehetett József Attilának, ha elmondani hallotta mástól, testvéri ajaktól, verseit. A költeményt önzetlenül és jól felvállalni, a másét – erre csak a mély vonzalom képes. »Csak az olvassa versemet – ki ismer engem és szeret.« De annak, aki az általa megmunkált anyagtól, az általa lakott otthontól is elidegenedik: a kor emberének fájdalmasan idegen lehet a mások által megfogalmazott világkép. Hogy kellene a költői világképet újból emberközelbe hozni? Talán ezt kérdezte a zeneszerző is önmagától, a táncházmozgalom kezdetén. S feleletért nem röstellt »alászállni« a még énekelt népdal – a parasztdal – dallam- és stílusvilágába, a végső pillanatuk ellen rikoltó ősi hangszerek világába. Öreg énekesekhez, bátyókhoz, széthulló dalközösségekhez úgy fordult, mint legfőbb ihletért folyamodik az ember. Különös: mintha a dallamokat tudatosan komponálta volna egyszerre egyéni és sereges (közös) éneklésre. Így hát a vers oly természetesen válik közkinccsé, akár a népdal íratlan szövege. Énekelhetővé, tehát közvagyonná így lesz a megfogalmazott világ, a megérthető, sőt átalakítható lét s a megsejthető titok. Elérhetővé a testvéri kéz. Zengéshíd ível a mai ifjúságból a költők mindenkori ifjúságába, zengéshíd egymás mellett vegetáló emberek, sőt nemzetek között is. Sebő-műsorokra emlékezem: a közönséggel együtt dalolt dalra – a tömegmagány feloldására emlékezem. Oldódott akkor a költők magánya is. Kellett ez életünkben, s elmúlásunkban bizonyosan kell: hogy ne dadogjunk nyomorú mai Mózesként a halál Fáraója előtt. De álljunk félelmetlenül, szólván: az én igém a barátom szájában van – s felhangzik sokadmagunkért.” (Szécsi Margit: A líra esélye) – Sebő Ferenc: A Kassák-klub vendégei (folkMAGazin 2025/3)

https://lapozo.folkmagazin.hu/mag25_3/?page=12

Fotó: A Nagy László Emlékház avatása (Iszkáz, 1984) Tálas Ágnes, Csatai László „Csidu”, Szécsi Margit, Virágvölgyi Márta, György Károly (Kép forrása: Nagy Réka Borbála családi archívuma)

https://www.openstreetmap.hu?zoom=19&type=way&id=334832650

Válasz

Amikor a kép elveszti a fény jellegét | 2022. március 12.

Szokatlan kiállítás volt látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Több mint kilencven százalékban fotográfiákat lehet látni ebben az intézményben. A legtöbb esetben képeket a falon, vagy nagyon kortárs kiállítások esetében a falnak támasztják a fotókat, hogy aztán a földre térdelve vagy kényelmetlenül hajlongva tudjuk megnézni a többnyire keretezett fényképeket. A mostani kiállítás magával a képpel foglalkozik, nem pedig azzal, ami rajta van. A klasszikus értelemben vett fényképezőgépet egyik kiállított munkához sem használtak.

Képek között éljük le az egész életünket, egy olyan sötét korban, ahol már a fényre sincs szükségünk a fotóink elkészítéséhez. Egyre inkább a kijelzőkön történik és jön létre minden. Megváltozott képfogyasztási szokásaink egyre inkább magát a kommunikációt jelentik, azt a kommunikációt, amit alapesetben nyelvi szinten értettünk eddig. Manapság a legfontosabb érték a figyelmünk lett, és ezt megszerezni képekkel a legkönnyebb. A képek létrehozásához már régóta nem kell semmiféle szaktudás, a gomb megnyomásához nem szükséges már emberi értelem sem, a feladatot akár egy idomított csimpánz is elvégezheti.

https://telex.hu/foto/2022/03/12/anticamera-capa-kozpont

Válasz

Az utcai fényképezés ikonja – Elliott Erwitt retrospektív kiállítása a Fotografiskában | 25 • 06 • 30

Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.

Elliott Erwitt 1928-ban született Párizsban egy orosz emigráns család gyermekeként. Gyermekkorát Milánóban töltötte, majd tinédzserként Los Angelesbe költözött, ahol első fényképeit is készítette. Később New Yorkba ment, ahol nemcsak a fényképezésben és a filmkészítésben mélyedt el, hanem kapcsolatba került az akkori fotográfiai élet meghatározó alakjaival is. Találkozott többek között Edward Steichennel és Robert Capával, így került kapcsolatba a híres Magnum Photos ügynökséggel is. Erwitt pályafutása 1949-ben indult, amikor visszatért Európába és Rolleiflex kamerájával Franciaország és Olaszország életét örökítette meg, később Capa meghívására csatlakozott a Magnum ügynökséghez, amelynek nem sokkal később az elnöke lett.

Pályafutása során jelentős munkásságot hagyott hátra a sajtófotó, vagy éppen a divat- és a reklámfényképezés területén. Munkája során nemcsak a közélet akkor legismertebb alakjait, például Nixon elnököt vagy Jackie Kennedyt fényképezte, hanem a művészvilág sztárjait is. Több fényképen megörökítette Marilyn Monroe-t, Grace Kellyt és Andy Warholt is.

A kiállítás ezekből a fényképekből is többet bemutat, így a művész legismertebb, utcai fényképei mellett az ikonikus portréfelvételek is előtérbe kerülhetnek. A tárlatban a legismertebb fekete-fehér alkotásai mellett ritkábban látott munkái is szerepelnek, köztük néhány színes fénykép pályája későbbi szakaszából. A kurátorok ezzel Erwitt életművének sokszínűségére is figyelmet irányítanak, felmutatva az alkotó művészi praxisának egyedülállóságát. A fotográfus már pályája derekán híres volt arról, hogy képei nemcsak finom iróniával, hanem mély érzelmi töltettel és játékossággal ragadják meg a mindennapok szépségét.

https://punkt.hu/2025/06/30/az-utcai-fenykepezes-ikonja-elliott-erwitt-retrospektiv-kiallitasa-a-fotografiskaban/

Előzmény

Válasz