Koló nincs többé. Alig akartam elhinni, hogy tényleg meghalt. Ám nem szeretnék a halála fölött kesergő bejegyzést tenni. Így nem arról írok, hogy hányszoros olimpiai- és világbajnok. Valami másról írok: A képmutatásról, az emberi felelőtlenségről.

Meddig lehet játszani azt a játékot, ami a dopping körül zajlik? Hány élsportolónak kell meghalnia ahhoz, hogy elismerjék, a "dopping" nem feltétlenül káros, és minden élsportoló él vele. Akkora most a tiltás, hogy a szerek alkalmazása kikerült az ellenőrzött körülmények közül. Ezért minden élsportoló (talán az USA-sportolókat kivéve) fokozott vszélynek van kitéve. Egyesek szerint ezt a kockázatot vállalták, ezért megérdemlik, ha bajuk esik. Azonban a valóság nem ilyen egyszerű.

Először is a dopping-lista egy akkora baromság, hogy az elképesztő. Hirtelen nem jut eszembe annak a prof-nak a neve, aki a doppingellenes valamilyen hivatal főmuftija, de ő az, aki minden alkalommal elmondja, hogy a "dopping" körül rengeteg a tisztázatlan ügy, és bizonyos szerek ellenőrzött körülmények közötti használata többet használna, mint a jelenlegi álságos attitűd. Sokan nem tudják, hogy a legegyszerűbb izületi kenőcsök is doppingnak számítanak. Egy sprinter nem melegíthet nikoflex-szel, vagy mit tudom én, mi van most helyette, és akkor sem használhatja, ha meghúzódott egy előfutamban, és a döntőn szeretne rajthoz állni. Arról sem szól a fáma, hogy, amikor megállapították a "normál" szintet, nem hétköznapi macskajancsiktól vettek vér- és vizeletmintát, hanem élsportolóktól, akikben eleve magasabb értékek voltak minden szegmenst tekintve. Akkoriban ezt megállapították "általános szint"-nek, és az ettől felfelé eltérő lett a dopping-szint. Nem is nevetséges, inkább siralmas. Ha valaki csodálkozott, hogy a bazi nagy súlyemelők miért nem bunak le mind egy szálig, hát itt a válasz. Persze, fentiekhez jönnek az olyan gyógyszerkészítmények, amelyek akár órák alatt is kiürítik a szervezetből a többlet szteroidot, de még a vörösvértest számot is normálra húzzák le, ha éppen növit, azaz növekedési hormont használ az illető sportoló.

Másodszor itt van a mindenféle doppingellenes propaganda. Bizonyos körökben úgy vélik, hogy az átlagembernek jót tesz, ha azt hiszi, hogy az élsport pusztán akarat kérdése, és semmi több. És ezt az egyszeri ember csak akkor hiszi, ha úgy tudja, hogy a fejlődéshez nincs szüksége a szervezetnek többletre. Persze, nem a bugrisbunkó Fekete László, erősszájú magyar paraszt módszerére, a napi 12 grillcsirke megevésére gondolok. Koncentrált oxigén-, fehérje-, szénhidrát-, stb bevitel nélkül nincs fejlődés. Könnyű belátni, hogy kettővel több zsíroskenyér ezen nem segít. Amikor egy átlagember napi 10-12 percet végez fizikai munkát, addig az élsportoló naponta 12-16 órát edz!! Ez embertelen megerőltetés a szervezetnek, amit csak úgy bírhat ki, ha olyan gyógykészítményeket szed, amelyek vagy kívülről viszik be a szülséges pluszt, vagy a szervezetet késztetik a többlet előállítására. Ez utóbbi a divatosabb és hatékonyabb, valamint kevésbé ártalmas. Mert valljuk meg, a tablettás szteroid megerőlteti a májat, ezért egy kúra után különféle májregenerálókat érdemes szedni, szúrni. Az ilyesmi kiküszöbölésére kísérletezték ki az úgynevezett növekedési hormonokat (HGH). Eredetileg fiatalítószernek készült, de a kísérletben résztvevőknél jelentős izomnövekedést figyeltek meg. A HGH egyre elterjedtebb a gyógyászatban is. Például minden típusú rák ellen hatásos szer. Erwin Magic Johnson például kigyógyult az AIDS-ből is. Az egyik rokonom spermaszáma elégtelen volt, ezért nem lehetett gyereke. ezerféleképpen kísérleteztek, végül a tanácsomra felkeresett sportorvos segített rajta némi HGH-val. Ma boldog családapa. A HGH hatása abban is megnyilvánul, hogy a szervezetből hatékonyan kiüríti a salakanyagot, amellyel a felhalmozott "mérgek" is távoznak. Fiatalsejteket állít elő, amelynek segítségével ténylegesen lelassítja az öregedést. Ha nem sportról van szó, a HGH-ról csak szuperlatívuszokban írnak az orvosi szaklapok. Amerikában férfiak és nők egyaránt használják, az egyébként méregdrága anyagot. Visszatérve a szteroidokhoz: gyakorta felmerül, hogy a "koksz" impotenciát okoz. Ez olyannyira nem igaz, hogy éppen fordítva van. A gond akkor keletkezik, ha a kúrát nem fokozatosan, hanem azonnal állítjuk le, mert ekkor a szervezet nem áll vissza mindjárt normál termelésre. Az így keletkező részleges impotencia 2-3 nap alatt elmúlik, és inkább pszichés oka van, mint szervi. A szteroid a legszélesebb körben alkalmazott gyógyászati készítmény. a szívbeteg szteroidot kap, a legyengült ember szteroidot kap, a pánik- és sztresszbeteg szteroidot kap. És még sorolhatnám. Csakis a sportolóknak nem ajánlják. Ez sportfilozófiai vircsaft gyilkosabb a pestisnél.

Harmadszor a sportolók fokozott orvosi felügyelete blődli. Nincs állandó pszichiáter, aki elmondja neki, hogy a használt szertől csak úgy érzi, szupermen lett, de valójában nem az. A legtöbb szer olyan fizikai erőt és kitartást kölcsönöz, hogy az ember alig tudja abbahagyni az edzést. Úgy érzed, foggal tudnád marcangolni még a vasat is. Márpedig a szervezet tűrőképessége még a szerek mellett is véges. Például a szív, amely simaizmokból, vagyis soha nem fáradó anyagból van, az sínyli meg a legjobban. Ugyanis a sportoló szíve megnagyobbodik, hogy jobban pumpáljon, azonban a gátorüreg, amelyben a zserv van, nem nő, hanem csökken. Ezért a szív fokozott nyomásnak van kitéve. A túlzott nyomás okozta deformáció megöli az embert. Hogy lehet ezt ellenőrizni? - Állandó, mondhatni mindennapos szívultrahanggal és átvilágítással. Nem elég az EKG, de még a nevetséges terheléses vizsgálat sem ,amit egyébként Mari néni is gond nélkül végigcsinál. Sajnos a sportorvosi mentalitás semmivel sem különbözik a normál orvositól. Lazaság mindenhol. Jól vagy, Gézukám? Nyújtsd kia nyelved! Na, mehetsz az olimpiára. Nagyjából ennyi. Főleg most, amikor az orvos eleve fél a pácienstól, mert tudja, hogy doppingol, és lebukhat, akkor pedig akár ő is vele bukhat.

Végezetül elmondom a saját történetem: használtam és használok "tiltott szereket". Amikor anyagi lehetőségeim engedik, a HGH-kúrát választom, egyéb esetben olajos alapú szereket szúrok. Évek óta rendszeresen járok kontrollra, noha nem vagyok élsportoló. Félévente egy komplett nagy rutin. Amikor először voltam, meglepett, hogy még a szemész hölgy is megkérdezte, mit szedek. És nem kellett mentegetőznöm, hogy én nem is. Elmondtam, erre ő tanácsot adott, hogy mire vigyázzak. Elmondta hány havonta célszerű készítményt váltani, mert az egyik például salakanyagot halmoz fel a szemben. A többi szakorvos ugyanígy kezelt. Mindenki pontosan tudta, hogy szereket szedek, elég volt rám nézniük. És nem botránkoztak meg, hanem teljesen átlagosan viselkedtek. Egy idő után arról is meséltek, hogy ki mit, és melyik sportág milyen szert követel meg. Hivatalosan, persze, mindenki tagad mindent. Csakhát, aki évek, évtizedek óta benne van, az látja, ki használ HGH-t például. Általában orr-, fül- és végtagnövekedést eredményez, ami látszik. Ian Thorpe-nak 52-es lába volt.

Dühös vagyok. Dühös, mert megelőzhetnénk az értelmetlen halált, ha felelőséggel, őszinteséggel, fegyelmezett munkával állnánk az élsport mögött.