drMáriás: Hamvas Béla a magányos cédrus alatt Csontváry műtermében
2024., 100 x 120 cm, akril vásznon

Vajon ki volt magányosabb? Csontváry vagy Hamvas? S melyikük az alkotásban a teljességet, egyben az igazi társát megtaláló?

Csontváry, aki hatalmas vásznaival járta magányosan a világot, s festette rájuk a napfényben csillogó élővilág vad és fénylő színeit, s az építészet nagy, jelképes, örök emlékműveit, vagy Hamvas, aki mindennek a lényegét, rugóját, jelképiségét, egyetemességbe való beilleszkedését vizsgálta költőként és filozófusként?

Amikor Hamvast elnémították, B-listázták és kényszernyugdíjazták, ami egyben publikálási és szerkesztési jogának elvesztését jelentette, földműves igazolványt váltott ki, munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelölte meg. Földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. Később raktárosként és gondnokként volt kénytelen munkát vállalni.

Többször írásos vezetői figyelmeztetésben részesült, hogy munkaidőben olvas, de emellett dicséretek is szerepeltek a kartonján: vállalati ünnepségeken az Internacionálét, illetve Schumann és más klasszikusok darabjait adta elő zongorán az egybegyűlteknek. Egyik főnökét ő készítette fel az érettségire.

Így írt Csontváry Magányos cédrusáról:

Íme a cédrus. Fa áll itt, a sok közül egy. Nincs belőle kettő. Elszigetelt egyetlenségében abszolutizálta magát. Senkihez és semmihez nem hasonlít. Saját ideje van, saját helye, itt áll, beágyazva a világba, népébe és vallásába, hűségben földjéhez és végzetéhez, szakrális egyszeriségében. Nem tudja, hogy mi az abszolút szellem és mi a kinyilatkoztatás, mi a nyugalom és mi az elcsendesedett tó víztükre, amin nincs egyetlen habfodor. Amit lát, nem az egész egyszerre, csupán egyetlen perspektíva, s az sem tiszta. Egyetlen pillanatig sem áll meg, folyton dolgozik önmaga megvalósításán, semmiben sem bizonyos, folyton inog és tévelyeg és káprázik és téved és csalódik, de úgy, ahogy senki más, csak ő.

A cédrus megközelíthetetlen magasságban mered fölöttem, félelmetes nyugalmában, mintha Isten és a világ leszakadt volna róla, és egyedül állna a Libanon csúcsán.

Fa áll itt, a sok közül egy. Olyan, mint a többi, de megismételhetetlenül és individualitásának dicsőségében egyetlen. Ami a régieknek a legfontosabb volt, az abszolút szellem, amely mindig és mindenütt volt és lesz és azonos, ami ma a legfontosabb, a személyiség, aki soha nem volt, és nem is lesz több, csak ez az egyetlen van, csak most itt, sehol másutt és ebben a pillanatban és mindentől különbözik. Csontváry meg akarta festeni ezt a meg nem ismételhető és minden mástól különböző individualitást teljes dicsőségében, és nem önarcképet festett, hanem magányos cédrust a Libanon csúcsán.

(Látható a Belső emigráció képei című tárlaton a Godot Galériában november 16-ig)

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1135732908118419&set=a.602742818084100

Válasz

Németh László: Hamvas-kör 40 éves
Nem gondoltam, amikor elindítottam 1984 májusában a Klubot, hogy 40 év múlva itt fogunk együtt megemlékezni arról, hogy 40 éve megy a Hamvas-kör - minden héten csütörtök este. A csütörtök este választása hagyomány és tisztelgés. Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla 1945 őszén szellemi munkaközösséget alapított, hogy „létezés és élet olyan szélső pontjait fogják emberi kutató magatartásuk egészébe, melyeknek egységes megragadására” a korabeli szellemi életben nem történt kísérlet. Ezzel szoros összefüggésben célul tűzték ki az egész szellemi korszituáció feltérképezését és értékelését. E szellemi hagyományra építve fogalmaztam meg, hogy csütörtök esténként folytassuk az együtt gondolkodást, az akkor elindult Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály keretében. Az elején nem Hamvas-kör volt, hanem azt kértem, hogy a résztvevők hozzák el azokat a fontos írásokat, amelyeket úgy gondolják érdemes a „korszituáció” megértése szempontjából együttesen átgondolni, megérteni. Attól, hogy Tündérhegy keretében működött ez a kör, különösen fontos szemponttá vált, hogy a korszituációban megértsük az egyén szituációját, lélektani helyzetét is. Sokan sokféle írást hoztak, én mindig Hamvas kéziratot vittem -, ami gépelt, átütő papíron sokszorosított formában volt elérhető, egy szűk kör számára az 1980-as években. Egy idő után a résztvevők egyre ritkábban hoztak írásokat és azt igényelték, hogy a Hamvas kéziratokból történő felolvasásra épüljön a beszélgetés. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy amire a Hamvas figyel a világból, az fontos, nekünk is érdemes átgondolni. Az esténként felolvasott Hamvas írás részlet pedig mindig nagyon izgalmas nézőpontból tette láthatóvá, átgondolhatóvá az adott témát. Hamvas szellemi nagyságát mutatja, hogy a 40 év alatt minden estére tudott inspiráló, új látásmódot lehetővé tevő gondolatokat adni a közösségünk számára. Nem siettünk, ezért megtehettük, hogy egy-egy mondatot, gondolatmenetet, akár több hétig is újra és újra átgondoltunk. Alapelv volt, hogy Hamvas írásait nem bibliaként olvastuk, hanem olyan szellemi inspirációként, ahol fontos volt az ő kiinduló gondolatmenete, de a közösségünk autonóm módon tovább gondolta, összefüggéseket keresett a saját élete, a társadalmi jelenségek között és akár kritikailag közelítettünk Hamvas állításaihoz. A beszélgetések fókusza mindig a Hamvas által felvetett gondolatmenet, de azok szellemi tartalmát mindenki a saját élete szempontjából vizsgálta meg, arra vonatkozó gondolatait, érzéseit osztotta meg, arra reagáltak egymásnak a résztvevők. Hamvas-kör állandó jellemzője a meghitt, bensőséges, elmélyült beszélgetések, egymásra figyelő magatartás, a másik gondolatainak az elfogadása, tovább gondolása. Szabadon döntött mindenki a részvétel módjáról – csak csendben hallgat vagy aktívan megnyilvánul, egyszer jön vagy rendszeresen, mennyi időt vesz részt az estéből. A toleráns, elfogadó, nyitott hozzáállást a pszichoterápiás kultúrából vette át és működtette/működteti a Hamvas-kör. Amit a Hamvas-kör hozott létre kultúraként, hogy a filozófiai és lélektani szempontokat billegtetve, mély és személyes megnyilvánulások terét nyitotta/nyitja meg; állandó vizsgálata történt/történik annak, hogy ki, milyen alapállást foglal el az életben; reflektív és belátásokat segítő kérdéseket jártunk/járunk körbe folyamatosan – önmagunknak, másoknak valamint az életre vonatkozó lényegi kérdéseket megfogalmazva; egy olyan közösségként működik a Hamvas-kör, amelynek részeként - a hétköznapokhoz képest dimenzió ugrással - rögtön az érkező beléphet a többiek személyes, intim terébe és megszólítást kap, hogy itt, ő is mutassa meg önmaga mélységeit, magasságait, elakadásait, megküzdéseit; a Hamvas-kör egy olyan autonómiát adó közösségi működést valósít meg, ami megélhetővé teszi azt, hogy a mindennapok része tud lenni, egy emelkedett, szellemi közösség, ami túlmutat a hétköznapi viszonyokon és megélhetővé teszi a szakrális létezést. A 40 év alatt nagyon sokan fordultak meg a Hamvas-körben, nagyon különböző személyiségek, habitusok, világlátások, értelmi képességgel, különböző pszichés állapotokkal, egzisztenciális helyzettel, nagyon különböző tudással, háttérrel rendelkező emberek. Mégis ez a sokszínű egyedet magába foglaló közösség, képes volt egymás felé fordulni, kíváncsisággal és megértésre törekedve figyelni egymásra, megnyílni és a másik megnyílását megtartóan követni, kapcsolódni egymáshoz gondolatilag, érzelmileg, szellemileg. Hétről hétre realizálódott/realizálódik, hogy különböző értékrendeket, világlátást, érzelmi állapotot képviselő emberek képesek megértően, kíváncsisággal és nyitottsággal oda fordulni egymáshoz.
A Hamvas-kör van. 40 éve. Minden csütörtökön. Ha csütörtök, akkor Hamvas-kör – ez a saját időszámítás a viszonyítás, függetlenül ünnepektől, időjárástól, létszámtól, intézményi és társadalmi változásoktól. Ez a belső origó, ahol létezővé és megélhetővé válik az a szellemi autonómia, amit Hamvas Béla maga is élt, hogy nem a világ és történései határoznak meg minket, hanem mi teremtjük azt a szellemi autonóm létezést, amivel elhelyezkedünk, reagálunk, hatunk az adott világban, ahol élünk.
https://www.facebook.com/groups/hamvas.kor/posts/7729529577134571/

Válasz

Hamvas Bélára, a Felvidék szülöttére emlékezünk, akinek munkáit csak az 1980-as évek után vehettük kézbe

Hamvas Béla Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, akire november 7-én, halálának 55. évfordulója alkalmából emlékezünk mint a 20. század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójára.

Hamvas Béla széles érdeklődési köréből adódóan irodalmat, kultúrtörténetet, tudománytörténetet, pszichológiát, filozófiát és kelet-ázsiai nyelveket tanult. Az uralkodó hatalom nézeteihez nem alkalmazkodott, ezért esztétikai nézeteit Lukács György (1885-1971) filozófus támadta.

-- Ennek eredményeként 1947 után betiltották műveit. Írásai nagy része posztumusz, az 1980-as évek elejétől jelent meg.

Hamvas Béla 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. Pozsonyban nevelkedett, ahová még születésének évében költözött a család.
https://felvidek.ma/2023/11/hamvas-belara-a-felvidek-szulottere-emlekezunk-akinek-munkait-csak-az-1980-as-evek-utan-vehettuk-kezbe/

Válasz