Dr. Marácz László, Amszterdami Egyetem

A magyar nyelv eredetéről

Kőrösi Csoma azon a véleményen volt, hogy a magyar, török, szanszkrit, kinai, mongol, tibeti nyelvek rokonnyelvek, mert szerkezetük egyezik, amelyben gyökérszavak központi helyet foglalnak el.

Viszont a magyar nyelvet jelenleg leginkább az úgynevezett finnugor nyelvcsaládhoz osztják be. Vajon miért?

Ehhez a nyelvcsaládhoz, a finn és az észt mellett, olyan nyelveket sorolnak be, amelyeket Szibéria északi részén beszélnek. Hogy a magyar nyelv esetleg rokonnyelve lehet az északi nyelveknek, azt aránylag későn, a tizennyolcadik században fedezték fel. Magyarországon ez a felfedezés nem lett egyszerre általánosan elfogadott. Egészen a tizenkilencedik század második felében a magyarok azt gondolták, hogy a közép-ázsiai szkíta népektől származnak. Azt gondolták, hogy nyelvük rokona olyan keleti nyelveknek, mint a töröknek vagy a mongolnak. Ezt vallották a középkori magyar krónikák is. E cikkben kimutatjuk, hogy a múltban miként vélekedtek a magyar nyelv eredetéről, és hogy miért keresték a magyar nyelv eredetét Észak-Európában, Észak-Szibériában és nem Közép-Ázsiában

.

A régi elbeszélések szerint, amelyeket a középkori magyar királyok krónikásai feljegyeztek, Ázsia a magyarok és magyar nyelv őshazája. Kézai Simon, IV. László (1272-1290) király udvari papja az 1282-ben kiadott A magyarok történetében, az ún. Gesta Hungarorum-ban mindenféle magyar mítoszt és mondát dolgozott fel a magyarok eredetéről. Kézai a bábeli toronyépítéséről a következőket mondja el:

'A vízözön után a kétszázegyedik esztendőben a Jáfet magvából eredt Menróth óriás, Thana fia, minden atyafiaival a múlt veszedelemre gondolva tornyot kezde építeni [.] ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort...'

A magyar mitológia Hunort és Magort a magyarok, illetve a hunok ősatyjuknak tekinti és Nimródot (Kézainál: Ménroth) pedig e két testvérnép ősatyjának. Endrey rámutatott arra, hogy a bábeli torony elbeszélése Kézainál lényegesen eltér a Biblia változatától.

A Bibliában Nimród Kámtól származik és nem Jáfettól, ahogy Kézainál, Nimród apja a Bibliában pedig Kus és nem Thana, ahogyan Kézainál. Másodszor a Biblia nem ad meg semmiféle időmeghatározást a bábeli toronyépítésről. Harmadszor a Biblia nem adja meg, hogy ki építette a tornyot, semmit sem mond arról, hogy Nimród 'Eviláth földjére' költözött volna. Végül is Kézai Nimródot 'óriás'-nak (gygas) nevezi, miközben a Biblia szerint Nimród a 'Nagy vadász az Úr előtt'.

Götz László helyesen mutatott rá arra, hogy ilyen jellegű epitheton ornans-ok arra utalnak, hogy a Biblia előtt már léteztek babiloniai hősénekek Nimródról. Azok az elbeszélések, amelyeket Kézai is papírra vetett visszamennek ezekre az ősi babiloniai mondákra. Götz szerint a magyarok ezeket a mondákat magukkal hozták keletről. Már Berossos a babiloniai történész Kr. e. 270 körül Nimród nevét összefüggésbe hozza a szkítákkal és Thana nevét a Tanais-szal, a Don folyó ókori görög nevével. A Don folyó az ókorban Európa és Ázsia határát jelölte. Kézai szerint meg Nimród apja Thana. Az ókorban a közép-ázsiai szkíták és hunok földjét 'Eviláth'-nak nevezték. Ezek az elbeszélések buzdították a magyarokat arra, hogy kutassák nyelvük eredetét.

Az olasz nyelvtudós Umberto Eco a The Search for the Perfect Language c. könyvében felvázolja a bábeli torony előtti ősnyelv kutatásának több évszázados történetét. E könyv megemlíti a magyar teológus Otrokócsi Fóris Ferenc-et is, aki szerint a magyar az emberiség ősnyelve. Otrokócsi akkor jutott erre a következtetésre, amikor 1693-ban a Franekeri Egyetemen írta a doktori disszertációját a magyarok eredetéről. Hasonlóan Otrokócsihoz a holland Becanus, a lengyel Dembolenski, a svéd Stiernhielm mind azt próbálták bizonygatni, hogy az ő népük nyelve volt a paradicsom nyelve. Ugyanúgy mint sok honfitársa Otrokócsi meg volt győződve arról, hogy a magyarok ázsiai gyökerekkel rendelkeznek és rokonai a szkítáknak és hunoknak.

Nagy Északi Felfedező Út

Nem-magyarok hozták először kapcsolatba a magyar nyelvet a finnel. Az első terjedelmes írás, amely a magyar nyelv északi rokonságát megemlíti a svéd Philip Johan Strahlenberg Das Nord- und Ostliche Theil von Europa und Asia c. könyve. A svéd tiszt ezt a könyvet 1730-ban adta ki Stockholmban. Strahlenberg 1709-ben, mikor az oroszok megverték a svédeket a Poltavai ütközetnél orosz fogságba került. A tizenhárom éves fogsága alatt lehetőséget kapott, hogy kutassa Észak-Európa és Szibéria kultúráját, történelmét, nyelveit. A könyv mellékletként közzétett szójegyzékben, az ún. Harmonia Linguarum, Strahlenberg hatvan magyar szót sorol fel, hasonlít össze ötvennyolc finnugor ellenpárjával. Manapság ezt a Strahlenberg-féle listát már nem lehet komolyan venni. Bakay Kornél régész nemrég nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a listán szereplő szavak egy része pontotlan, eltorzult vagy egyszerűen nem is létezik a magyar nyelvben.

A magyar nyelv északi rokonításával néhány német tudós is foglalkozott, akik az 1737-ben alapított Göttingai Egyetemen tanítottak. Johann Eberhard Fischer (1697-1771), az Orosz Tudományos Akadémia tagja, 1733-1734 között részt vett a Nagy Északi Felfedező Úton. Fischer erről beszámolt a Siberische Geschichte von der Entdeckung Sibiriens bis auf die Eroberung dieses Landes durch die Russische Waffen (Szentpétervár, 1768) c. könyvében. A magyarok, vogulok, osztjákok, finnek rokonságát azzal próbálta bizonygatni, hogy ezeknek a nyelveknek közös szavai vannak. A Vocabularium Sibiricum, azaz Szibériai Szójegyzékben, melyet a második Kamcsatkai Felfedező Úton állított össze 1739-ben 158 magyar szónak etimológiáját adja meg.

A német történész August Ludwig Schlözer (1735-1809), aki szintén a Göttingai Egyetemen tanított, és tagja volt az Orosz Tudományos Akadémiának használta Fischer szólistáját az Allgemeine Nordische Geschichte c. könyvében. Ez a könyv 1711-ben Halleben jelent meg. Schlözer a magyarokat, mint a finnek európai 'melléklete' tartja számon:

'Magyarok (Magyaren). Ezt csak hozzátoldom, mert nem tartoznak ide, mivel nem ősnép, hanem csak a IX. században vándoroltak be Ázsiából. Hogy a magyaroknak a nyelve a finnel és a lappal közeli rokon és így a nemzet a nagy finn néptörzs egyik ága volna régtől ismert.'

Az Allgemeine Nördische Geschichté-ben sok megalázó megjegyzést lehet találni Európa északi népeiről. A magyarokról sincsen jó véleménye Schlözernek:

'Még három nép van egyébként, amelyek részben északon élnek ugyan, de önálló államot nem alkotnak és nincs saját történelmük. [.] Ezek a finnek, a románok és a magyarok.[.]. Ezek a részben ősi, népes, nagy nemzetek (néhány magyart kivéve) nem játszottak soha szerepet a népek színpadán.'

'Néhány magyar kivételével az utóbbi időkben, ők sem hódításra termett nép, hanem mindig a szomszédaik martalékai voltak, következésképpen saját történelmük nincsen.'

A tizennyolcadik század végétől magyar kutatók is kiálltak a magyar nyelv északi rokonsága mellett. 1769-ben VII. Krisztián norvég és dán király Mária Terézia (1740-1780) osztrák császárnőt megkéri arra, hogy bocsátson rendelkezésére néhány csillagászt, akik majd megfigyelik Venusz bolygót Vardö szigetén, Norvégia legészakibb pontján. Mária Terézia a magyar csillagászt Hell Miksát bízza meg azzal, hogy ezt az északi expedíciót szervezze meg. Mivel Hell hallott valamit a magyar-finn-lapp nyelvrokonságról, magával vitte a csillagászt Sajnovics Jánost, jezsuita szerzetestársát a kérdést részletes kutatása céljából.

Az utazásuk előtti évben Sajnovics már tanulmányozta a magyar-lapp nyelvrokonságot, 1770-ben jelentette meg a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse c. könyvét, amelyben százötven 'közös' magyar-lapp szót sorol fel. A finnugrista Lakó György szerint Sajnovics azonban csak 114 szót talált. Ebből a finnugristák ma már csak negyvenet ismernek el mint közös magyar-lapp szót.

Barcsay Ábrahám író, aki 1762-1767 között a császári testőrség magyar osztályának volt tagja, aforizmája leghívebben tükrözi, hogyan fogadták kortársai Sajnovics könyvét:

'Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket!'

Sajnovics könyvét a Demonstratió-t latinul tette közzé. A Demonstratio soha nem jelent meg magyarul. Emiatt Magyarországon hosszú ideig Sajnovics egy fontos közlésére nem figyeltek fel. Sajnovics, a finnugor nyelvrokonság alapítója, azt vallotta, hogy a magyar nyelv nemcsak rokona az észak-európai finn és lapp nyelvnek, hanem hogy létezik 'Finnarchiától Ázsián kereztül Kináig terjedő rokonnyelvek láncolata'.

Sajnovicset követően az erdélyi orvos Gyarmathi Sámuel (1751-1830) próbálta a magyar nyelvet északi nyelvekkel rokonítani. 1795-ben találkozott Schlözer történésszel a Göttingai Egyetemen. Schlözer nagy hatással volt Gyarmathira, ő állította rá a magyar nyelv finn rokonságának kutatására. Gyarmathi az ő könyvében, az 1799-ben Göttingában megjelent Affinitas Lingua Hungaricae cvm linguis Fennicae originis grammaticae demonstrata fanatikusabb hirdetőjévé bizonyult a magyar-finn-lapp nyelvrokonság elméletének, mint német mestere Schlözer. Ellenhangok is voltak azonban. Az angol nyelvtudós Sir John Bowring nem volt jó véleménnyel Gyarmathi magyar, finn, észt, lapp nyelvi egyezéséiről. Bowring ezeket 'szertelen ábrándok'-nak nevezte.

Az ázsiai őshaza

A magyar nyelv északi rokonságát Magyarországon is kétellyel fogadták. A tizennyolcadik század végén jelent meg az első rendszeres tanulmány, amely a magyar nyelvet rokonította az ázsiai nyelvekkel. Ezt a tanulmányt a nyelvész, teológus Beregszászi Nagy Pál (1750-1828) készítette. Beregszászi Nagy keleti nyelveket, teológiát tanított az Erlangeni Egyetemen. A magyar nyelv rokonságát kereste a keleti nyelvekkel, főleg a törökkel. Kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a magyar ázsiai nyelv, elutasította a finn-magyar nyelvrokonsági elméletet.

Beregszászi Nagy nyomába lépett a székely Kőrösi Csoma Sándornak (1784-1842), aki a Göttingai Egyetemen az arabista Johann Gottfried Eichhorn óráit látogatta. Eichhorn hívta fel Kőrösi Csoma figyelmét arra, hogy a korai közepkorban arab utazók arról tudósítanak, hogy a magyarok az eurázsiai sztyeppén vándorolnak.

Miután Kőrösi Csoma Göttingából visszatért Erdélybe elhatározta, hogy meg fogja keresni a magyarok őshazáját Közép-Ázsiában. A költő és szerkesztő Döbrentei Gábor, aki később a Magyar Tudományos Akadémia titkára is lett, 1819-ben találkozott Kőrösi Csomával. Döbrentei felajánlotta neki, hogy pénzgyűjtéssel támogatja vállalkozását. Kőrösi Csoma azonban elutasította ajánlatát. Mivel Döbrentei nagy figyelemmel kísérte Kőrösi Csoma közép-ázsiai útját a Magyar Tudományos Akadémia értesítve volt Kőrösi Csoma tevékenykedéséről.

1820-ban Kőrösi Csoma elutazott szülőföldjéről, 1822-ben érkezett meg Kasmírba. Ott találkozott a brit kormánybiztossal William Moorcrofttal, aki Tibetre és a tibeti nyelvre hívta fel Kőrösi Csomának figyelmét. Kőrösi Csoma Calcuttában írta meg tibeti szótárát, nyelvtanát a brit Királyi Ázsiai Társaság tagjaként. Ezek a munkák 1834-ben jelentek meg és Kőrösi Csoma otthonában Magyarországon is elismerést aratott.

Kőrösi Csoma azon a véleményen volt, hogy a magyar, török, szanszkrit, kinai, mongol, tibeti nyelvek rokonnyelvek, mert szerkezetük egyezik, amelyben gyökérszavak központi helyet foglalnak el.

Anélkül, hogy elérte volna az útjának valós célját, a közép-ázsiai újgurok földjét, Kőrösi Csoma 1842-ben Darjeelingben maláriában halt meg.

Attól eltekintve, hogy különböző tanulmányok léteznek Kőrösi Csoma életéről, munkásságáról még mindig nem tisztázódott, hogy mit is ért el.

Azok az anyagok, amelyeket Kőrösi Csoma gyűjtött ott hevernek érintetlenül a budapesti Magyar Tudományos Akadémia levéltáraiban.

A magyarok ázsiai őshazának keresésének azonban más eredménye is lett. Kőrösi Csoma a Nyugatnak szerzett betekintést a tibeti nyelv, a tibeti buddhizmus régi szövegeinek titkaiba.

Reguly Antal (1819-1858) utazó, a magyar nyelv eredetét Észak-Európában kereste. A szabadelvű államférfi és író Eötvös József báró (1813-1871) tájékoztatásából tudjuk meg, mikor 1863-ban Reguly tiszteletére emlékbeszédet tart a Magyar Tudományos Akadémián, hogy Reguly húsz éves diákként 1839-ben utazik el az akkori cári Oroszországhoz tartozó Finnországba. Ott véletlenül találkozik a finn tudóssal Arvidsonnal, aki őt a magyar nyelv finn rokonságára irányítja rá. Reguly finnül, lappul tanul, meg van győződve arról, hogy a magyar-finn nyelvrokonságot nem lehet csak nyelvészeti-filológiai módszerekkel bebizonyítani, hanem néprajzi és történelmi adatok is fontos szerepet játszanak.

Finnországi tanulmányai után Reguly Szentpétervárra utazik, hogy élőkészítse szibériai útját a magyarok rokonaihoz. Reguly nem bizonyította be a magyarok északi eredetét, de 1844-es északnyugati szibériai tanulmányútja során eredeti vogul és osztják hőskölteményeket gyűjtött.

Széchenyi István

Széchenyi István gróf (1791-1860) a magyar reformkor szellemi motorja azon a véleményen volt, hogy a magyaroknak legfontosabb feladata, hogy ázsiai népként bontakozzon ki Európában:

'A' magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni - Európában egyedüli heterogen sarjadék - ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem virult sajátságit; sajátságit [.]'

A szabadelvű Széchenyi és más felvilágosult magyar nemes azon törekedtek, hogy Magyarországot korszerűsítsék, adjanak az országnak méltó helyet a Habsburg birodalomban. Széchenyi korszerűsítési programja nemcsak politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkozott, hanem kulturális kérdésekkel is.

A program kulturális részében a magyar nyelv foglalt el központi szerepet. A magyar nyelvnek olyan státuszt kellett biztosítani, mint a többi európai nemzeti nyelvnek. A magyar nyelvet arra a rangra kellett emelni, hogy hivatalos nyelvvé váljon.

A reformkorig a latin volt Magyarország hivatalos nyelve.

Széchenyi erőfeszítéseinek köszönhetően 1830 november 17-én felavatták a Magyar Tudományos Akadémiát. Az első elnöke a történész Teleki József gróf lett; Széchenyi maga alelnök lett; és a fentebb említett költő és szerkesztő Döbrentei lett az akadémia első titkára.

Döbrenteinek (1786 - 1851) nagy érdemei voltak a magyar nyelv és irodalom területén. Moliere és Shakespeare munkáját fordította magyarra, 1814-ben megallapította a nagytekintélyű Erdélyi Múzeum nevű folyóiratot. Döbrentei Széchenyi bizalmasainak egyike volt és legbefolyásosabb tanácsadója a magyar nyelv és irodalom területén.

Ez időben Nyugaton figyelemmel kísérték a magyar politikai és gazdasági reformokat. A nyugatiak keveset tudtak azonban arról, hogy Széchenyi és csoportja tanulmányozzák a magyar nyelvet. Kivételnek számított a brit tudós és diplomata Sir John Bowring (1792-1872). A korai tizenkilencedik századi Magyarországnak különleges vonzása kellett, hogy legyen a brit nyelvészre. A politikai és gazdasági reformok liberális irányának mintája, amelyet Bowring lelkesen támogatott, Nagy-Britannia volt. A magyar református egyházakat, amelyek sokat szenvedtek a habsburg, katolikus ellenreformációtól az európai reformáció legkeletibb bástyájának tekintették. Mivel a magyar nyelv különálló nyelv az európai nyelvek közül, Bowring felfigyelt a magyar nyelvre. Nem csoda, hogy Bowring tartós kapcsolatban állt a Széchenyi csoporttal. Bowring levelezett a Magyar Tudományos Akadémia tagjaival, főleg első titkárával Döbrenteivel.

Bowring 1830-ban közzétesz egy angolnyelvű versgyűjteményt Poetry of the Magyars címmel. A kötet előszavában néhány figyelemreméltó kijelentést tesz a magyar nyelvről. Szerinte a magyar nyelv önálló, nagyon régi nyelv. Továbbá a magyar nyelv alig változott és megtartotta az ázsiai ősszerkezetét. Végül Bowring azt állítja, hogy a magyar nyelv ősformái, gyökérszavai egyszerű és egyszótagú szótári elemekből állnak. Ezek az elemek végtelen mennyiségű új szótári elemet tudnak teremteni ragozás segítségével.

Bowring kijelentései a magyar nyelvről tényleg figyelemre méltóak, hiszen 1830-ban ezek a elméletek a magyar nyelvről még Magyarországon sem voltak általánosan elfogadottak. Bowringnak a Poetry of the Magyars-ban tett kijelentéseiben visszhangzanak azok a vélemények a magyar nyelvről, amelyeket Széchenyi és csoportja vallottak a tizenkilencedik század huszas éveiben. Bowring tudása a magyar nyelv- és irodalomról nagy részben Döbrenteitől származott, ahogy a Poetry of the Magyars előszavában ezt ki is hangsúlyozta. Bowring egész életében foglalkozott a magyar nyelv és irodalommal.

Berzenczey László, utazó, az 1848-49-es Szabadságharc veteránja a tizenkilencedik század ötvenes éveiben Kőrösi Csomához hasonlóan próbálkozott eljutni Közép-Ázsiába. Utazása alatt találkozott Bowringgal, akit 1852-ben Nagy-Britannia hongkongi konzuljává nevezték ki. Bowring elmondta Berzenczeynek, hogy személyesen ismerte Kőrösi Csomát, nagyra értékelte nyelvészeti tudását. Berzenczeynek is kifejtette gondolatait a magyar nyelvről, amelyeket a Poetry of the Magyars c. könyvében már közzétett. A Magyar nyelv magából sarjad, logikai, majdnem matematikai szerkezettel bír.

folytatás a "Az első magyar akadémiai szótár avagy..." című bejegyzés.

Szerinted milyen eredetű valójában a nyelvünk?