Jó egy éve volt a Pallas Páholyban a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja szervezésében egy konferencia ebben a témában

Hamikus Vilmos, a külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Non-proliferációs főosztályvezetője tartott előadást 

Mielőtt viszont őt idéznénk, oszlassuk el a non-proliferáció idegen kifejezéssel kapcsolatos valószínű ismerethiányunkat:

A nemzetközi békére és biztonságra veszélyt jelent a tömegpusztító - nukleáris-radiológiai, vegyi és biológiai - fegyverek terjedése, valamint az előállításukhoz és célba juttatásukhoz szükséges eszközök, anyagok és technológiák államokhoz és terrorista csoportokhoz jutása. Ezt a folyamatot nevezzük proliferációnak. A technológiákkal, nyersanyagokkal, szakemberekkel rendelkező államok - mint potenciális szállítók - különleges felelősséggel tartoznak a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáért. Magyarország a non-proliferációs tárgyú nemzetközi egyezmények részeseként aktív hozzájárulást nyújt a kockázatok csökkentéséhez.

A Biztonságpolitikai és Non-proliferációs Főosztály az alábbi három feladatot látja el:

• Általános Biztonságpolitika és Európai Védelem

• NATO és Békepartnerség

• Fegyverzetellenőrzés és Non-proliferáció

És most olvassunk bele a békemissziós szerepünket ismertető előadásba:

„Mi nem szeretnénk potyautasok lenni egyetlen szervezet (NATO-EU) vonatán sem. Elsősorban ugyan saját jövőnket kívánjuk jobbítani, de a szövetség érdekében is csatlakoztunk ezekhez a szervezetekhez. Vannak pénzügyi, személyi korlátaink , de az kell, hogy a célunk legyen, hogy minél több misszióban amit a NATO és az EU elindít mi is ott legyünk. Nem kell mindenhol a gerincét adni a missziónak, de egy minimális létszámmal ott kell lennünk. Ha nem így tennénk, akkor gyengítjenénk ezen szervezetek békemissziós jelenlétét.

A NATO és az EU is készül újraírni az európai biztonsági stratégiát illetve a NATO stratégiai koncepcióját. A magyar stratégia újraírásához meg kell várni ezek elkészültét, kereteit, hogy ne utólag kelljen hozzáigazítani a magyar stratégiát. 2003-ban volt az utolsó stratégiának az elfogadása, hozzái kell igazítani ahhoz, ami időközben a világban történt. Ilyen például a az orosz-grúz esemény, amit  mintd az EU-nak, mintd a NATO-nak bele kell dolgoznia az új dokumentumba.

Gondolhattuk úgy, hogy egy családhoz csatlakoztunk, bizonyos szempontból persze igen, saját véleményem, hogy azért azt mindenkinek tudomásul kell venni, hogy ez egy szigorú érdekközösség. Mindenki a saját nemzeti érdeke mentén halad. Ha sikerül konszenzusra jutni az jó, ha nem akkor valakinek alkalmazkodnia kell.

Milyen nemzeti érdekeket szerettünk volna mi tükröztetni a dokumentumban?

A földrajzi kiegyenlítettséget. Azt szeretnénk, ha az EU missziós és külpolitikai tevékenységében egyforma hangsúlyt kapna a déli (mediterrán, afrikai) és a keleti szomszédság-politika is. Ez pénzügyileg is értendő. Fontos jeleznünk, hogy keletről jönnek a válságok, így mindenképpen hangsúlyosabban kell foglalkozni ezzel.

Mindenképpen azt szeretnénk, ha a NATO és az EU politikai szinten is együtt tudna működni, sajnos ez még „gyerekcipőben jár”.  Ennek a fő oka a török-görög ciprusi vita. Ez egy 22-es csapdája, a megoldást jelenleg sem a NATO sem az EU nem tudja.

Nagyon fontos még a nyilvános üzenet. A nyilvánosság azt látja hogy az EU az elmúlt 4-5 évben jelentősen megnövelte missziós aktivitását a világban, el kell tehát magyarázni az EU-s polgároknak, hogy miért van ezekre a missziókra szükség, miért szolgálják az érdekeinket, ugyanis  egy „halom” pénzt költ az EU ilyen missziókra.

Ez a magyarázat az kell, hogy legyen, hogy az Unió elébe próbál menni a válságoknak, ott próbálja ezt megfogni, nem a határokon, hanem a kitörés forrásánál. Ezt kellene hangsúlyozni az Európai Biztonsági Stratégiában.

NATO-val kapcsolatban, a gondolkozás elindult a bukaresti csúcson, és 2009. áprilisban lesz a francia-német rendezésű csúcstalálkozó, ott indítja el a stratégiai munkáját.

Éppen ezért kicsit korai erről beszélni, mert az intenzív munka jövő áprilisban indul, de magyar részről is el kell gondolkodnunk, hogy mik azok az „input”-ok, a keretek, amiket mi bele szeretnénk tenni ebbe az új stratégiai koncepcióba, majd ezután alakítjuk ki a magyar nemzeti biztonsági stratégiát.

Műveletekről:

Manapság már ritkán beszélünk tisztán katonai és tisztán polgári műveletekről. A polgári műveletek alatt a koszovóihoz hasonló példákat értjük. A mi rendőreink például polgári missziókban vesznek részt. Politikai értelemben magyar részről az afganisztáni misszió egy civil-katonai misszió.

A katonai egyértelműbb, van egy markáns katonai kontingensünk, ami egy PRT-ban (Tartományi újjáépítési csoport) vállalt szerepet, és vannak ezen kívül még katonai vállalásaink Afganisztánban. A PRT-n belül is vannak civil tevékenységek, ezek a civil fejlesztési tevékenységek, ami legalább olyan lényeges, mint a katonai elem. Az egyik fő célunk az, hogy a helyi életkörülményeket úgy tudjuk normalizálni, hogy az valamikor átadható legyen az afgánok kezébe. Tehát olyan projekteket próbáltunk választani, ami azután afgán részről továbbvihető.

Nagyon fontos az időrendiség. Minden civil fejlesztési folyamatnak, először meg kellene „ágyazni” az adott országban, ez a „megágyazás” lenne biztonság megteremtése. Először egy erősen katonai jelenlét, majd egy katonai-civil tevékenység, majd végül a civil fejlesztési tevékenységeké lenne a fő szerep. Ezt a sémát követjük 2006 októberétől, nagyon sokat köszönhettünk a katonai kontingensnek. ”

Ezután Hamikus Vilmos szót ejtett a rendőri tevékenységről, rendőrképzésről, melyet kicsiben de nagyon hasznosan, hatékonyan igyekszünk csinálni.

…

Szabó László ezredes az MH PRT2 parancsnoka, az MH ÖHP szárazföldi főreferense, aki Tömböl László altábornagy távollétében a magyar katonai missziók afganisztáni felkészítési és feladat-végrehajtási tapasztalatainak összegzése.

Megemlítette a 3 fő területet MH részvételében:

• afganisztáni terület

• egyesített balkáni hadszíntér

• egyéb kisebb vagy egyéni beosztások

Szót ejtett a PRT elhelyezési körletéről, tábor kis alapterületéből következő kihívásokról.

3 fő témát járt körül az előadás, az afganisztáni misszió jelene, felkészítés tapasztalatai és az afganisztáni misszió jövője.

Ezekről lehet tájékozódni a HM honlapjáról is, itt most nem részletezném.

Néhány kérdés hangzott el a szekció végén Hamikus és Szabó úrhoz, többek között az OMLT-ről (Operational Mentor and Liaison Team, Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport):

OMLT bevetésre kerüléséről Szabó ezds. válasza: „Vannak példák, holland, amerikai OMLT akik harci cselekményekben is részt vesznek, együtt mozognak a kiképzendő illetve kiképzett afgán erőkkel. Jelenleg tudomásom szerint kockázatelemzés készül. Minden helyzetet, körülményt figyelembe véve, és még a település előtt a nemzeti korlátozások meg lesznek fogalmazva, hogy részt vehetünk-e benne vagy nem.  Jelenleg felkészülésen vesznek részt a katonák. Vannak nemzetek, akik kőkeményen azt mondják, hogy kísérni kell, de nálunk ez még kidolgozás alatt van.”

Hamikus Vilmos kiegészítése: „Az ideális koncepció az, hogy aki képzi a katonát,  az megy vele a bevetésre is, máskülönben hiteltelenné válna a képzése. De tény, hogy 2 modell létezik, létezik az amerikai-holland modell, és létezik a német modell, a német modell nem megy a kijelölt afgán egységgel ütközetbe. A magyar gondolkozás azért van ilyen kezdeti stádiumban, mert még nem tudjuk milyen afgán erőket kell képezni. Mihelyt megtudjuk, akkor tudjuk majd eldönteni, hogy melyik modellt követi majd Magyarország. ..Az OMLT-k általában veszélyes helyekre települnek.”

A Különleges Műveleti Csoport tevékenységéről érdeklődtek néhányan, mi lesz a feladata, mitől lesz különleges:

„Szabó ezds.: Benne van a nevében, különleges feladatokra hozták létre…Kérdező: Példát mondjon különlegesre…Hamikus: speciális bevetések….példát kérünk…minősített lenne a példa. Nem tudunk példát mondani, mert magyar egység ilyenben nem vett részt, ezért különleges, mert különleges műveletekben vesznek részt és különleges eljárást is igényelnek. (Gondolom embert (is) ölnek, hogy hogyan, az tényleg az ő dolguk-szerk.)

MagyarországKatonái.hu kérdés: „Milyen a katonák motivációs szintje az afganisztáni missziókra való jelentkezésekkel kapcsolatban?”

Szabó ezredes: „Nincs problémánk a katonákkal, pályáztatás útján vannak kint Afganisztánban, eddig még nem volt problémánk, hogy üres helyek lettek volna és nem tudtuk feltölteni. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, van pénzmotiváció, van aki ki akarja próbálni magát, van aki kíváncsiságból mert még nem volt ott, van aki volt és ismét el akar menni.”