Másképpen volt a himnusz is...

A Himnusz eredetileg nem is volt szomorú darab, hanem egy igazi magyaros verbunkos, olyan mulatós fajta! De hiszen még a szövege is: Adj jókedvet, bőséget, víg esztendőt, aki ezt énekli, nem halni készül, épp ellenkezőleg: mint egy rém-másnapos siheder, aki pontosan tudja, hogy este újra mulatni fog, csak az a fejfájás múlna már el!

A kották és az eredeti felvételek egyértelműen bizonyítják, hogy bizony még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, mulatós ritmusú volt a himnuszunk! Sőt az is világosan kimutatható, hogy a huszas években kezdett el lelassulni a zenemű, a történelmi tragédiákat követően (gy.k. I. vh, Trianon...) valószínűleg egyre kevésbé volt vidám dolog a nemzeti dalt énekelni...

Szóval készüljünk a szebb időkre és - ha egyenlőre csak titokban is, de - kezdjük el a Himnuszt 45-ös fordulatszámon hallgatni!

Én kipróbáltam: először leginkább vicces, aztán ahogy elkezdtem megszokni a friss tempót, lassanként a magasabb frekvenciájú énekhang sem zavart, s a végén a bakelit háttérsistergésébe már azt is belehallottam, hogy "Hajrá Magyarok, Hajrá Magyarország" és ez végre nem úgy hangzott mint egy jobboldali csatakiáltás tévéostrom előtt, hanem jóval inkább, mint egy világbajnoki negyeddöntő, ahol megint mi vagyunk a nagyesélyesek és még ha ki is vernek minket a döntőben, akkor is, ott voltunk, együtt voltunk, együtt énekeltünk nem pedig egymás ellen!

petyamegmondja.freeblog.hu

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy grafomán őrült keveredett erre az oldalra - amiben tán van némi igazság, ugyanis imádok írni:)) - megnyugtatnám, hogy ez a kényszer, ami arra sarkall, hogy egy olyan helyre írjak, ahol több hozzám hasonló érdeklődésű és az igazságot kereső ember van, mindössze arra szolgál, hogy segítsek azoknak, akiknek éppen erre van szüksége. Remélem és hiszem, hogy lesz aki profitál belőle.

Eszembe jutott Himnuszunk. Egy gyönyörű, fenséges himnusz, minden nemzetek himnuszai közül tán a legszebb. Eszembe jutott a története is és a teljes szövege. Igen, ha jól emlékszünk, még az általános isiben is tanultuk.

A Himnusz első bemutatkozásakor az akkori hazafiak órákon át lelkesen, hangosan énekelték. A stílusa verbunkos volt, igazi magyaros ízzel, az eredetileg az énekben lévő csodálatos hajlításokat mára nem tanítják, pedig azoknak is jelentősége van!

Mára ez amolyan gyászénekké degradálódott, amit "illik megkönnyezni" és legtöbbünket inkább szomorúsággal, gyásszal mintsem lelkesedéssel tölt el. Azt ajánlom, olvassuk végig újra ezt a remekművet! Eredeti mondanivalójában épp a gyászból akarja kiragadni ezt a nemzetet és nem benne tartani! Magyarországon kultusza van a sajnálkozásnak és a gyásznak. Újra kellene értelmezni ezt, mert eredetileg nem így lett ez sem létrehozva.

Mielőtt bárki követ dobna rám, hogy meggyalázom nemzeti szentségünket, közlöm: a szentség nem a bánatban, hanem az örömben lakozik. Mert az öröm szeretet, a szeretet pedig Isten, az isteninek, a szent érzésnek pedig mi magunk kell, hogy legyünk, azáltal, hogy az örömet és a szeretetet gyakoroljuk.

Tehát nem a Himnusszal van a baj, hanem az értelmezésével. Ez a Himnusz a múlt század előtt képes volt magasabb rezgésszintre emelni az embereket, bemutatásakor igazi lelkesedést produkált! Ma meg ahogy játsszák, az embereknek némán, amolyan "egyperces néma felállással" kell viselkedniük, sőt még az az igazi hazafi, aki ilyenkor könnyes szemmel réved a nagy semmibe. Ne legyünk a gyász országa, mert ha megvizsgáljuk, Himnuszunk az életről szól, még ha sok benne a vallásos vonulat is.

Szóval: Isten, áldd meg a magyart! Nosza, Istenek, kezdjük el áldani magunkat!:)))

http://www.thesecret.hu/himnusz