Galkó Balázs múlt nyáron őszintén beszélt arról a Blikknek, hogy egyszerűen nem jön ki a nyugdíjából, ami mindössze havi 120 ezer forint, ezért szeretne munkát vállalni.

– Napra pontosan emlékszem rá, mikor került bélyeg a homlokomra – nyilatkozta Galkó, aki a közösségi oldalán arról írt, jelentkezett a Radnóti Színház által meghirdetett portás állásra.

„Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes, fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból” – fogalmazott a színész, aki a történetet ennyivel zárja:
„Pályáztam – nem nyertem…”

Galkó Balázs az alábbi életrajzzal jelentkezett az állásra:

Galkó Balázs vagyok, 1949-ben születtem, érettségi bizonyítványt 1968-ban szereztem a Vörösmarty gimnáziumban. Még ebben az évben felvételt nyertem a Színház és Filmművészeti Főiskola Színművész főtanszakára, Simon Zsuzsa osztályába. Itt tanultam 1970 júniusáig, amikor a Főiskola kizárt tanítványai közül.

Ezt követen színművészként „dolgoztam” a Nemzeti, a Huszonötödik, a Szolnoki Szigligeti, a Miskolci Nemzeti, a Katona József Színházakban. Miután kecskeméti szerződésem megszűnt, „szabadúszó” lettem. Így szolgáltam a Magyar Rádióban, különböző Szinkron stúdiókban, forgattam magyar és külföldi filmekben, a Magyar Televízióban, játszottam a MERLIN Színházban, a Deutsche Bühne (Szekszárd), később Jordán Tamás rendezésében a Radnóti Színházban, (Móricz Zs.: Rokonok), alapítója voltam a ma Művészetek Völgye multikulturális fesztiválnak, tagja lettem az ÚJ SZÍNHÁZNAK, ám Dörner Gy, igazgatóvá válásakor ettől az intézménytől megváltam. Azóta alkalmi társulatokban léptem föl, de 2012 januárjától – egy politikai tömegrendezvényt követően – az ilyen fölkérések fokozatosan elmaradtak, ahogy a rádiós, szinkron, film, tv produkciók béli „munkák” is. 2016-tól kisebb szerepekben nyugdíjas színművészként a József Attila Színházban léptem föl. Nagy öröm volt 2022-től ezek a szerepek fokozatosan (a repertoár változásai miatt) elmaradtak, 2023-ban csak 3-4 alkalommal lépek föl.

Hogy a SZÍNHÁZ életem eddigi – szinte-egészét betöltötte, nem szorul magyarázatra. Tapasztalatból tudom, hogy a színházak „hátsó”-művész portája milyen kényes-fontos hely. Legendákat ismerek ebből a világból (FIFINÉNI Hevesi Sándor tér, Zsaninéni – Miskolc, Zsebeházi úr – Merlin…)

Nyugdíjas vagyok, (kevés) albérletben élek, Két 18 év alatti gyerekünktől, (Sára, Márton) és édesanyjuktól (Balogh É Gabriella) külön élek. Szellemi, egészségi fizikai állapotom jó.

A szükséges Erkölcsi bizonyítványt -remélem január 2-án a Kormányablak megnyitásakor remélem megszerzem, s tudom csatolni.

Fényképeim nagy számban láthatók az interneten.
https://szinhaz.online/szinhazi-portasnak-jelentkezett/

Válasz