Szeretet-hálót építünk. Olyan hálót, amely lefedi Magyarországot, sőt, kinyúlik a határainkon túlra, és megállíthatatlanul szétterjed a világban. Mert a világnak nagy szüksége van a szeretetre, mint ahogyan minden embernek. Mert csak a szeretet változtathatja meg ezt a háborúkkal, viszályokkal, nyomorral teli sárgolyót.

Készült egy film „A jövő kezdete” címmel. Abban egy tizenéves kisfiú találta ki az „Add tovább” dolgot, amikor tanárától azt a feladatot kapta az osztály, hogy találják ki, hogyan változtatnák meg a világot. Ő azt találta ki, hogy a maga módján segít három embernek. Az egyetlen feltétele: tovább kell adni a segítséget. Vissza adni nem lehet, viszonzást elvárni szintén nem. Csak tovább kell adni a segítséget három embernek.

Az Emberiseg.hu elindítja Magyarországon az Add tovább-ot. Nem csak szóban, tettekben is. Rendszeresen, viszonzás elvárása nélkül segítünk valakinek, valakiknek. Mindegy mit, mindegy, mekkora dologban, mindegy, milyen sűrűn. Ha fogorvos lennék, minden héten ingyen tömnék be egy fogat. Ha kisboltom lenne, hetente egy kenyeret ingyen adnék egy kisnyugdíjasnak. Ha munkanélküli lennék, havonta egy nap fognék egy vödröt, és ingyen lemosnám a környékbeli kisüzletek kirakatának ablakát. Csak a fantázia szabhat határt. Egy kis áldozat másokért a pénzünkből, a szabadidőnkből, az erőnkből.

Nem ez a lényeg, hanem a mögötte megbújó feltétel nélküli szeretet. Ráadásul mindezt a valós életbeli cselekvések mellett virtuálisan is megjelenítjük. Azt szeretnénk, ha ez a szeretet háló kezdetben apró kis pontokként jelenne meg a térképen, aztán egyre több és több lenne belőle, míg behálózná a városokat, falvakat, megyéket – mindent.

Adni sokkal jobb dolog, mint kapni – aki egy kicsit is bölcs, ezt tudja. Az emberek meglepődnek majd, amikor lehet, hogy egy vadidegen lép oda hozzájuk, és tesz meg érte bármit, amire nem számít, amihez nem szokott hozzá. Aztán elgondolkodik ezen, és talán továbbadja.

Miért fontos, hogy az, aki bekapcsolódik ebbe, regisztráljon az oldalunkra? Hogy ne múljon el nyom nélkül, de főleg azért, hogy lássuk, érezzük, egyre többen vagyunk. Hogy lássuk, érezzük, tudjuk, hogy a világból – bármilyen is mostohává tettük mi emberek – nem veszett ki a jó végérvényesen. Ott él mindenki szívében, és ez nem csak egy halovány sejtés, hanem napról napra terebélyesedő erő – nem vagyunk egyedül!

Tegyük meg lehetőségeinkhez mérten minél többször, minél több emberrel. Osszuk meg az így szerzett tapasztalatokat, élményeket, adjunk tanácsot másoknak, és a többi és a többi…

Semmi nem kötelező. Nem kötelező adni, s ha mégis adsz, nem kötelező regisztrálni, és megosztani az élményt másokkal. Aki átérzi ennek az erejét, lehetőségét, lényegét, az tudja, miről szól ez az egész.

„A boldogság csak akkor valódi, ha van kivel megosztani.” (az „Into the Wild” című film utolsó mondata)