Széchenyi István gróf, a Legnagyobb Magyar emléke előtt tiszteleg a Magyar Tudományos Akadémia az október közepéig látogatható kiállítással. Széchenyi életművét különböző, a közönség elé nem, vagy csak ritkán kerülő képeken és kéziratokon keresztül mutatja be a kiállítás.

Korábban, március 3-án ünnepi már tartott egy emlékülést az Akadémia. Akkor az alapító gróf halálának 150. évfordulójára emlékeztek. Most az alapító, Széchenyi István emléke előtt tiszteleg a Magyar Tudományos Akadémia a "Széchenyi emlékezete” című időszaki kiállítással, amely hétfőn nyílt az MTA 180. közgyűlése keretében. A tárlat október 15-ig tekinthető meg az MTA Művészeti Gyűjteményében.

Széchenyi István életművét különböző, a közönség elé nem, vagy csak ritkán kerülő szövegeken és képeken, nyomtatványokon és kéziratokon keresztül mutatja be a kiállítás, amelyet az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, valamint az Akadémiai Könyvtár rendezett – mondta a megnyitón Gergely András történész. „Széchenyi fizikai hagyatéka nagyon sokfelé szóródott szét” – fejtette ki. A Nagycenken és Sopronban keletkezett iratok a Sopronban őrzött családi levéltárba kerültek, majd onnan átadták az Országos Levéltárnak. Sok anyag került az Országos Széchenyi Könyvtárba, amely feladatának tartotta, hogy ezeket a tárgyakat vásárolja, gyűjtse.

Tasner Antal, Öskü legnevesebb szülötte, aki Széchenyi István személyi titkára volt 1848-ig, majd a Lánchíd Társaság titkára lett.

Az iratanyag zömét, az értékes hagyatékot – naplókat, levelezést, kéziratokat – Széchenyi végrendeletileg titkárára, Tasner Antalra hagyta.
Azért tette ezt, mert Széchenyi egész életében nem volt annak híve, hogy valakit készpénzzel jutalmazzon. Mindig igyekezett valami feladatot adni, és azon keresztül juttatta az illetőt anyagi elismeréshez. Széchenyi felhatalmazta Tasner Antalt, hogy a kincset érő hagyatékot, köztük a naplókat vagy semmisítse meg, vagy tetszése szerint rostálja át, kiiktatva azokat a részeket, amelyek sérthetik a kortársakat, az utókort – magyarázta Gergely András.

Elmondta: Tasner Antal élete utolsó éveiben fia segítségével átolvasta a naplókat, és törléseket hajtott végre. Ezt kétféle módon valósította meg: egyrészt kivágásokkal, ami a szöveg végleges elvesztését jelentette, másrészt „átsötétítő” tintával fedett bizonyos passzusokat, de ezeket sem sikerült helyreállítani még a legmodernebb technikai eljárások segítségével sem. „Ezek a kisatírozott részek csak a naplók kisebb hányadát jelentik, és itt-ott azért ki lehet következtetni, hogy többnyire magánéleti megjegyzésekről van szó barátokról, rokonokról, akikkel szemben Széchenyi éppoly kíméletlenül kritikus volt, mint önmagával szemben” – emelte ki a történész.

(MTI, Magyar Rádió nyomán Szent Korona Rádió)