Idősebb generációk még azzal az elképzeléssel élhetik le életüket, hogy a szilveszteri műsornak nagyszabású, fontos televíziós eseménynek kellene lennie. Pedig ma sokaknak aligha a tévézés a fő program szilveszterkor. És különben is, miért kéne a szilvesztert a tévé előtt tölteni? Nézzük végig, hogyan alakult ki a magyar szilveszteri műsor hagyománya.

„Sokaknak az a véleménye, hogy a Szilveszterből nem kellene olyan nagy hűhót csapni, mint ahogyan általában a világon sehol sem szokás. Szerintem azonban a szilveszteri műsor minálunk össznépi ügy, és munkatársaimnak is az a véleménye, hogy nálunk az esztendő utolsó napja már ilyen népmulatsággá alakult. És ha a közönség annyira nagyigényű a szilveszteri kabarét illetően - akkor nekünk ezt az igényt ki kell szolgálnunk...” - nyilatkozta 1964-ben Romhányi József, a Magyar Televízió Szórakoztató Rovatának vezetője. Kérdés, hogy miért vált ilyen fontos eseménnyé a televíziós szilveszter?

"A szilveszter ’országos ügy’ volt" - meséli Bednai Nándor, az első magyar televíziós rendező, tizenhét szilveszteri műsor rendezője, akit a lehetséges válaszokról faggattunk. "Egyrészt maga a közönség is szeretett volna szilveszterkor egy jót szórakozni, másrészt a politikai vezetés - amelynek irányítása alatt állt a szilveszteri műsor - is azt akarta, hogy az emberek szilveszterkor mókázzanak egy nagyot, azután másnap, elsején, másodikán esetleg következtek az áremelkedések."

Rádióújság 1962-ből

A szilveszteri kabaré egyidős a magyar televíziózással, annyira, hogy a televízió indulásának rögtön az első évében, 1957-ben Tele humor, Tele dal, Tele tánc címmel láthatták a nézők „a tévé nyilvános szilveszteri kabaréját”, amelyet a Magyar Optikai Művek művelődési házából közvetítettek. Ekkoriban már a Magyar Rádióban jó ideje hagyomány volt a Szilveszter esti kabaréműsor - Tarka est -, nem véletlen, hogy ennek mintájára a televíziós szilveszter sem maradhatott el.

Azért némi szorongás lehetett az alkotókban, az akkori Rádióújság ajánlójából egy kevés aggodalmat is kihallunk, majdhogynem előre szabadkoznak amiatt, hogy a rádióban és a színpadon jól bevált műfaj a képernyőn talán nem fog működni. Pedig ugyanez a történet már lefutott egyszer, amikor a kabaré és a komikusok a színpad után birtokukba vették a rádiót is, akkor az volt a dilemma, hogy miként fog érvényesülni egy színpadi műfaj a rádióban.

Külön érdekesség, hogy ’57-ben még keveseknek volt televíziójuk (1958 decemberéig is csak 24 ezer készüléket adtak el), ez még javában a hokedlis tévézések ideje volt, úgyhogy a műsor ajánlójában viccelődnek is egy kicsit azon, hogy a tévétulajdonosok fölkészülhetnek arra, hogy a szomszédok náluk fogják tölteni az estét. „Szerencsére most - mivel az első szilveszteri tévékabaré-műsort adjuk elő - bizonyára sokan megtisztelik majd Önöket, kedves közönségünk, a ház lakói közül, s így együttesen jó nagyokat fognak nevetni már az első szilveszteri műsorunkon is.”

Feleki Kamill egy revüben

Tehát a nagyszabású szilveszteri műsor igénye már a tévé indulásától jelen volt, mivel a Televízió tulajdonképpen a Rádióból nőtt ki. Az első műsorban pedig olyan előadóművészek szerepeltek, mint Rátonyi Róbert, Zárai Márta, Vámosi János, Hollós Ilona, Rodolfo, Kellér Dezső, és olyan színészek, mint Feleky Kamill, Fónay Márta, Tolnay Klári, Agárdi Gábor, Kálmán György sok-sok más művész mellett. A műsort Várkonyi Zoltán és Horváth Tivadar rendezte, a konferanszié pedig Kellér Dezső és Gádor Béla volt. Ekkoriban a kabarékban nagy számban szerepeltek elismert színészek, sőt, főleg ők, és ez a nagy szilveszteri műsorok fénykorában végig így is maradt.

A szórakoztató műsorok a kultúra szigorúan ellenőrzött szegmensei voltak. A Magyarország a XX. században interneten is elérhető rövid áttekintéséből szintén kiderül, hogy legyen szó tánczenéről, revüműsorokról, vagy nyugati krimisorozatokról, mint Az angyal, a pártvezetés erős kontroll alatt tartotta a médiát és annak munkatársait. „Népszerűségük és magas nézettségük miatt a szórakoztató műsorok az 1980-as évek végéig a hatalom fokozott ellenőrzése mellett készültek. Az első években a szilveszteri kabarékat például az MSZMP Politikai és Központi Bizottságának képviselői 'fogadták el', saját, az aktuális bel- és külpolitikai állapotoknak megfelelő szempontjaik alapján. Az engedélyezett témaválaszték a hiánycikkekre, a fogyasztási javak és szolgáltatások minőségére, a bürokratikus szemlélet bírálatára korlátozódott. A kádári konszolidáció lassú tágulást engedélyezett e téren is: 1961–1962-től kezdődően Róna Tibor és Kellér Dezső, később Komlós János politikai kabaréiban már a soros áremelésekkel, a rossz állampolgári közérzettel, a dogmatikus maradványokkal is foglalkozhatott.”

A híres fotel-jelenet

Vagyis lehetett szidni a Patyolatot, a tömegközlekedést és a szövetkezeteket. A szilveszteri műsorok kitüntetett figyelemben részesültek, egyrészt azért, mert ide is „begyűrűzhettek a kapitalista szórakoztató ipar káros vonásai”, másrészt, mert egy olyan műfajra épültek, a kabaréra, amelyhez hozzátartozott a politizálás. „Ezeknek a műsoroknak az előcenzúrázása, a próbák közben való cenzúrázása, az elfogadása politikai szempontok szerint történt.

Egy szilveszteri műsor forgatókönyvén, ötletein már július-augusztusban elkezdtünk dolgozni - politikai irányítás mellett. Elég határozottan megmondták, hogy az adott szilveszteren 'ne politizáljunk', vagy 'most politizáljunk', vagy 'most malackodjunk'” - meséli Bednai Nándor. „A próbák közbeni cenzúrázás pedig úgy történt, hogy megnézték a főpróbát, utána félrevonultak, majd odahívtak engem is mint rendezőt, és megmondták, hogy melyik jelenet maradhat bent, és melyik nem. Vagy: eddig tarthat a jelenet, innentől kezdve ki kell hagyni részeket.

Ellenvetés nem volt. Az összes színész ült például az Operettszínház színpadán, és nekem kellett elmondani, hogy 'te maradhatsz, te nem maradhatsz'. Olyan művészek, mint a Ruttkai Éva és Németh Sándor ott ültek, idegesen, izgatottan. Amikor felolvastam a listáról, hogy Éva, Sanyi, a ti jelenetetek maradhat, akkor, mint a gyerekek, úgy örültek. És akinek azt kellett mondanom, hogy a te számod nem maradt bent, az összeomlott. Ugyanis hetekig készült az előadásra.”

Lollótól a Markos-Nádasig

A cenzúrázásból eredően ma már viccesnek tűnő történetek eshettek meg. „Az egyik jeles kollégám elkészítette a szilveszteri műsort, amit december 22-én az illetékes elvtársak megnéztek, és úgy határoztak, ez nem mehet le. Az új műsorral 29-én estére kellett elkészülni, akkor kellett megmutatni a Pártközpontnak. Elkezdtünk rajta rohamtempóban dolgozni Kállai István szerkesztővel, mindenféle szörnyűség jutott eszünkbe, amiből végül összekalapáltuk a műsort. És december 29-én éjjel fél tizenegykor kijöttek a Pártközpont illetékesei, végignézték, majd így engedték, hogy adásba menjen” - idézi fel Bednai.

Idővel persze, ahogy a rendszer puhult, a szabályozás is egyre lazult, és a határokat amúgy is előszeretettel feszegető humoristák egyre messzebb mehettek el. A hatalom által delegált cenzorok sem mindig személyesen felügyelték már a próbákat, felvételeket, hanem az MTV vezetőire bízták az öncenzúrát. Ráadásul a képet érdemes árnyalni egy kicsit. Bednai Nándor szerint, mivel a cenzorok nem mindig tudtak a sorok között olvasni, „nem volt fülük a kabaréra”, ezért olykor sikerült őket kijátszani. És ha elő is vették időnként az alkotókat utólag egy-egy turpisság miatt, a szigorú megrovások legtöbbször nem jártak komolyabb következménnyel - a következő évben ugyanúgy be lehetett csempészni egy-egy rázósabb poént.

Sztárnévsor 1977-ből

A szilveszteri műsorok stílusa az évtizedek alatt persze rengeteget változott, eleinte sokkal közelebb állt a rádiós kabaréestekhez. Az első szilvesztereket sajnos még nem rögzítették, ugyanis a hazai televíziózás kezdetén nem készültek felvételek. Ami kiment az éterbe, az elszállt. Az első szilveszteri műsort 1960-ban rögzítették telerecordingra, pontosabban 3600 méternyit a műsorból. Innentől kezdve vannak archív felvételeink az évzáró kabarékról, ezekbe a felvételekbe gyakran belefuthatunk az MTV retró műsoraiban is. A rádiós és televíziós kabaréestek szereplői között egészen sokáig nagy volt az átfedés, és, mint említettük, ekkoriban ehhez a műfajhoz neves színészek adták a nevüket. A színlapokon többek között megtaláljuk Honthy Hanna, Márkus László, Sinkovits Imre, Major Tamás, Csákányi László, Gobbi Hilda, Bodrogi Gyula, Domján Edit, Bárdy György, Psota Irén nevét, hogy csak a töredéküket soroljuk fel. A televíziós szilveszterek viszonylag gyorsan elszakadtak a rádiós stílustól, megjelent a revü, a revüparódia, a tévéjáték-paródia, a humoros vetélkedő, a bohózat, és, mondani sem kell, a vizualitás egyre erősebben meghatározta a műsorszámokat. A hatvanas évek végétől kötelező szereplőjévé vált a szilvesztereknek Hofi Géza. A nyolcvanas évek elejétől láthattuk már a Szuperbolát, a Szeszélyes évszakok szilveszteri kiadásait, és olyan új neveket kellett megtanulnunk, mint Markos György, Nádas György, Boncz Géza, Nagy Bandó András.

Az egyik legemlékezetesebb szilveszteri műsor biztosan az 1972-es volt, amelyben olyan világsztárok léptek fel, mint Gina Lollobrigida, és az akkor ismert énekes-táncos ikerpár, a Kessler nővérek.

De eljött még Janus Gajos A négy páncélos és a kutya című lengyel sorozatból, és Peter Wyngarde, akinek a neve manapság már nem sokat mond, de akkoriban A különleges ügyosztály című krimisorozat főszereplőjeként vált híressé hazánkban. (Ehhez képest a nevét következetesen rosszul írták a korabeli Film Színház Muzsikában.) A színész a szilveszteri műsor felvétele alatt egyébként végig enyhe alkoholmámorban úszott - Vitray Tamás visszaemlékezése szerint. 
 
Bednai Nándor emlékeiben viszont két másik szilveszter maradt meg leginkább, és mindkettő Márkus Lászlóhoz kötődik. „Az egyik az a műsor, amelyben a máig gyakran vetített Csehov-paródia, A három nővér is szerepelt. Három zseniális színész hatalmasat mókázott. Amikor megfordultak a női ruhában, akkor olyan hosszan tartó taps tört ki, hogy félő volt, kifutunk az adásidőből.” 

A másik egy szomorú esemény: Márkus László halála. „Akkoriban már nagyon beteg volt, de a főpróbára bejött. Megpróbáltunk a lelkére beszélni, hogy Laci, hagyd a próbát, hiszen nem vagy jól. De ő ragaszkodott hozzá, hogy megcsinálja. Az öltözőben rosszul lett, összeesett, a mentő vitte el. És a kórházban már csak azt tudták megállapítani, hogy meghalt. Eközben közönség előtt ment a főpróba, odakint a színpadon a közönség tapsolt, nevetett, a színészek mókáztak, és ahogy lejöttek a színpadról, mindenki sírt. Ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, a büfében álltak a színészek nekitámaszkodva az asztaloknak, és mindenki sírt. És nem hittük el, hogy eltávozhat így egy nagy színész.”

Igen, nem árt megjegyezni, Márkus László egy szilveszteri műsor, méghozzá az 1985-ös próbája közben hunyt el. A sors iróniája, hogy a rendszerváltás után, amikor már elvileg senki nem cenzúrázta a kabarékat, az egész műfaj szép lassan kimúlt, vele együtt a nagy költségvetésű szilveszteri műsorok hagyománya revüstül, Házaspárbajostul, bohózatostul.

Kiricsi Zoltán hvg.hu