Az utóbbi években jelentősen emelkedett Magyarországon a közműszolgáltatás ára, ezért sokakat kísértésbe ejtett a gáz- vagy az áramlopás elkövetése. Az interneten néhány kulcsszó begépelésével több száz módszer közül válogathat bárki a mérőóra visszatekerés vagy lassítás témakörében. Természetesen a szolgáltatók is érzékelték ezt, és kíméletlenül léptek fel a szabálytalan vételezőkkel szemben: gáz- és áramkommandók rajtaütéseiről lehetett hallani.

Mielőtt bárki is egyenruhás, gépfegyveres félkatonai szervezet létezésére gondolna, fontos tisztázni, hogy mind a gáz, mind az elektromos áram egy szerződéses, polgári jogi ügylet alapján kerül a fogyasztóhoz. Ez a szerződés tehát a sarki boltban egy kiló kenyér megvásárlásakor kötött adásvételi szerződéshez áll a legközelebb, azzal a különbséggel, hogy itt a fogyasztott mennyiség megállapításához egy megfelelő mérőórára van szükség. Ahogy egy bolti lopáskor az üzlet jogosan követelheti az eltulajdonított dolog árát vagy kártérítést, a közműszolgáltató is különféle igényeket támaszthat.

Ezzel el is érkeztünk a fenti párhuzam végéhez, a továbbiakban ugyanis alapvető különbségek léteznek. Ha valaki lop, az polgári jogi értelemben kárt okoz. Alapesetben kár sikeres megtérítéséhez szükséges annak a bizonyítása, hogy a kár bekövetkezése a károkozónak felróható legyen, azaz a magatartásának legyen egy olyan szubjektív eleme, mely megalapozza azt, hogy a károkozót felelősség terheli.

Ezzel szemben a szabálytalan vételezés megállapításához nem ír elő a törvény ilyen szubjektív elemet. Ezt a jogi megoldást objektív felelősségnek nevezik, ami egyáltalán nem idegen a polgári jog világától. Az objektív felelősség értelmében léteznek olyan káresemények, ahol a törvény által megjelölt személy lényegében "automatikusan" tartozik kártérítéssel. Az objektív felelősség elve a károsult számára a kárigény érvényesítését könnyebbé teszi, ugyanis szemben a szubjektív elemeken alapuló bizonyítással, a felróhatóságot nem kell a károsultnak bizonyítania. Ebben az esetben tehát bármilyen szubjektív elem megléte nélkül sor kerülhet a jogkövetkezmények alkalmazására.
A gyakorlatban minden mérőórához tartozik egy fogyasztó, aki ezáltal felelősséggel tartozik a gáz- vagy villanyórájáért. A szolgáltatónak jogában áll az ellenőrzés és előszeretettel él is ezzel a jogával. A vizsgálatot véletlenszerűen vagy olyan árulkodó jelek, mint a hirtelen és indokolatlanul visszaesett fogyasztás alapján kezdik el. Afelől ne is legyen kétségünk, hogy a trükkök többségét az ellenőrök is ismerik, így általában kiszúrják a gyanúra okot adó eseteket.

Ha az ellenőrzés eredményeként szabálytalan vételezést állapítanak meg, a szolgáltató jogosult a jogszabály szerinti jogkövetkezményeket követelni, így például kártérítést és kötbért is.

A fogyasztók - függetlenül attól, hogy tényleg hozzányúltak-e az órához vagy sem - mindig azzal szoktak védekezni, hogy ők nem nyúltak az órához. Látni kell azonban, hogy ennek a védekezésnek nincs semmi értelme. A jogszabály az előzőekben leírtak szerinta szabálytalan vételezés jogkövetkezményeinek megállapításához nem írja elő ilyen - felróhatóság jellegű - elem meglétét, egyszerűbben fogalmazva, ha megállapítást nyer a szabálytalan vételezés ténye, abból egyenesen következik a kártérítés és a kötbér. Mivel a személyes közrehatást csak annyiban értékelik, hogy az előbbi eredmény előállt-e vagy sem, egészen szélsőséges esetek is előfordulhatnak. Ha valaki vesz egy ingatlant, melynek mérőóráját korábban már szabálytalanul manipulálták és az óra átíratásakor mind az új tulajdonos, mind a szolgáltató képviselője hanyagul járnak el, a manipulálás csak egy esetleges későbbi ellenőrzéskor derül majd ki. Ekkor viszont már az új - és egyébként teljes mértékben ártatlan - tulajdonos nevén van az óra, és ő is felel az azzal kapcsolatos bármiféle visszaélésekért.
Az ügy kimenetele és egyben az fizetési kötelezettség megállapítása tehát azon áll vagy bukik, hogy megállapítható-e a szabálytalan vételezés ténye vagy sem.

A gyanú felmerülése esetén a szolgáltató munkatársai az órát leszerelik és egy lezárt, lepecsételt dobozba helyezik. Az ilyen módon tárolt mérőórát független igazságügyi szakértővel kell megvizsgáltatni, azaz innentől kezdve már nem jogi, hanem műszaki kérdéséről beszélhetünk. Ha a szakvélemény a fogyasztóra kedvezőtlen megállapításokat tartalmaz, szinte biztosra vehető, hogy előbb vagy utóbb fizetnie kell. A bíróság ilyen tényállás esetén csak szakvélemény alapján fog ítéletet hozni, és abban megállapítják a manipulációt, az ítélet megalapozottságához nem férhet kétség.

A szabálytalan vételezés kérdése tehát nem azon múlik, hogy az óra plombái megvoltak-e, meg lett-e bontva a mérőeszköz vagy, hogy a fogyasztó nyilvánvalóan ártatlan. A döntő momentum a szakértő megállapítása.

Kijelenthető, hogy a jogszabály ebben az esetben inkább a szolgáltatót és nem a fogyasztót védi. A fogyasztó életszerű körülmények közt teljes mértékben kivédeni nem, csak csökkenteni tudja a szabálytalan vételezés kockázatát, például úgy, hogy rendszeresen és alaposan ellenőrzi az óráját. Mivel a teljes megfigyelés alatt tartás nyilvánvalóan nem lenne kivitelezhető, a legjobb, ha a rosszakaróink elől elárva tartjuk a mérőórákat.

Forrás: D.A.S.