1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amihez kilenc afrikai állam is csatlakozott. A polgárháború során közel három és fél millióan haltak meg, nemcsak az összecsapások, de az éhínség, betegségek következtében is, több százezren pedig menekültté váltak.

Az itt lakók ma is nyomorban és betegségektől szenvedve élnek. 2008. augusztusában ismét harcok kezdődtek Kongóban, novemberben pedig több mint 250. 000-en hagyták el lakóhelyüket. Csaknem 40.000 ember menekült át Ugandába.

A megszállt kongói területeken egyetlen segélyszervezet sem működik. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, orvosi felszerelések, a kórházak bezártak. A gyermekbénulás, a kolera, és a véres hasmenés fertőzéses betegség sorra szedi áldozatait.

Az Afrikai - Magyar Egyesület (AHU) 2008-ban segélyakciót indított „Háború Gyermekei” néven. A segélyakció célja, hogy az AHU természetbeni és pénzbeli adományt gyűjtsön, azokat pedig eljuttassa a Kelet - Kongóban dúló háború áldozatainak.

Az AHU minden rendelkezésére álló eszközét és kapcsolatrendszerét felhasználva gyorsan és hatékonyan próbál segíteni a szenvedő családokon. Az egyesület egyik tagja nemrégiben 20 tonna ruhát ajánlott fel 10 millió forint értékben, a szervezet elnöke, Dr. Balogh Sándor pedig a szállítási költség egy részével, 1 millió forinttal járult hozzá az akció sikeréhez.

Az I. és II. orvosi misszió tapasztalatai és sikere alapján az Afrikai - Magyar Egyesület újra önkénteseket szervezett és indított a kelet - kongói Rutshuruba. Orvosaink egy hónapos gyógyító tevékenység után térnek vissza otthonaikba. A Háború Gyermekei Segélyakció keretében magyarországi egyéni és céges adományozók támogatása révén tudott segíteni a III. orvosi misszió a harcok következtében nincstelenné vált családokon, menekült gyermekeken. Az orvosok 100 kg egészségügyi felszerelést vittek magukkal az Egyptair, a TEVA és az EGIS segítségének köszönhetően.

Vujity Tvrtko az Afrikai - Magyar Egyesület házigazdájaként köszöntötte a visszatérő önkénteseket a Ferihegyi repülőtéren. Dr. Pongrácz Mária marosvásárhelyi háziorvos, Dr. Veréb Ilona szegedi mikrobiológus szakorvos és Dr. Nagy Andrea diósdi tüdőgyógyász folytatták kollégáik februárban és áprilisban megkezdett munkáját kinti koordinátorunk Schumicky Lilla közreműködésével. Mobil klinikát üzemeltetve hazájuktól több ezer kilométerre olyan gyermekeken, beteg felnőtteken segítettek, akiknek a menekülés és a kifosztottság miatt teljesen legyengült a szervezetük, a fertőzéseknek így könnyebben áldozatául eshetnek.

'Én ott ültem a hétéves, rongyokba bugyolált kislány mellett. Utoljára az orrán dugtak le egy csövet, hogy azon keresztül próbálják hidratálni, de ez már nem ment. Láttam, hogy mellkasa már nem emelkedik. Mondtam az orvosnak, hogy nem lélegzik. Sajnos itt már nincs mit tenni, válaszolta. Devo 19.20-kor elhagyott bennünket. Mérhetetlenül szomorú voltam. Mikor ezeket a sorokat írom, érzem a gombócot a torkomban. A gyermek nem azért születik, hogy gyermekként meghaljon. Azért születik, hogy éljen és jót tegyen ebben a világban, mint ahogy azt mindnyájan próbáljuk a magunk módján. Egy hétéves kislányt látni meghalni, a világ egyik legszomorúbb dolga és nem kívánom senkinek sem. Devo a maláriába halt bele. Túl későn hozta az anyja a rendelésünkre és a kislány kiszáradt. Nyugodjon békében!' - részlet Schumicky Lilla koordinátor beszámolójából: www.ahu.hu - Blogok - Orvosaink Kongóban.

'Sarambve falut teljesen magára hagyták. Egy kis egészségügyi központja van, ahol összesen három doboz gyógyszert találtam. Ilyen kis egészségügyi állomást egyetlen egy segélyszervezet sem támogat. Ide már nem jut el a segítség. A faluban persze roppantul örültek jövetelünknek, és rögtön segítőkészen kölcsönöztek egy asztalt és néhány padot a közeli templomból. Volt egy női és egy férfi ápoló a központban, akik szuper segítségnek bizonyultak. Jó kis klinikát rögtönöztünk a banánfák árnyékában. A MONUC részéről volt egy orvos asszisztensünk, akit sikerült rávenni arra, hogy minden anyának, aki azt mondja, hogy beteg, mérje meg a vérnyomását. Ez nagy segítség volt a doktornők számára. A betegek rengetegen voltak és a gyermekek mind mérhetetlenül betegek.

Orvosaink gőzerővel dolgoztak, én meg csak próbáltam rendezni a várakozó embereket, nem nagy sikerrel. Mindenki egyszerre akart vizsgálatot, kezelést kapni. Még késő délután is a lázas gyerekeket hozták, így úgy döntöttünk, hogy én leszek a sebkötöző. Minden gyermeknek, akinek nyílt sebe volt, le kellett fertőtleníteni és bekötözni, hogy ne köpjék be a legyek. Több mint kétszáz embert néztek meg a dokik, de így sem került sor mindenkire. Minden megmaradt egészségügyi felszerelésünket és antibiotikumunkat a kis központnak adtuk, hogy legalább egy ideig legyen valamijük. Az ápolók hihetetlenül boldogok voltak! Tényleg odajutott a segítség, ahová a leginkább kellett.'

A kelet - kongói háború következtében kialakult humanitárius katasztrófa azokat a szegény családokat hozta lehetetlen helyzetbe, akiknek a menekülés következtében semmijük nem maradt. Az Afrikai - Magyar Egyesület elsősorban azon a több ezer gyermeken kíván segíteni, akik még a szüleiket is elvesztették. Szeptemberben elindítjuk negyedik orvosi missziónkat, kiszállítottuk és elosztjuk a rendelkezésünkre álló ruhaadományt. Szeretnénk munkatársunk segítségével a helyszínen élelmiszert és a túléléshez szükséges alapvető használati eszközöket vásárolni a rászorulóknak.

Az Afrikai - Magyar Egyesület tovább folytatja az adománygyűjtést annak érdekében, hogy a háborús szegénység következményeit csökkentse, segítsen a lehető legtöbb kongói kiszolgáltatott gyermeken!

Szükségünk van továbbra is gyógyszerekre, melyek segítik az önkéntes orvosok munkáját:

- Széles spektrumú antibiotikumok (pl. amoxicillin, doxycyclin)
- Kalcium
- Fájdalomcsillapítók (kerodex, ibuprofen)
- Szemcsepp, szemkenőcs
- Savkötő
- Rühesség elleni szer
- Féregtelenítő
- Hüvelygomba elleni folyadék
- Multivitaminok

„Azért indítottuk a missziót, hogy a menekülteknek adományt gyűjtsünk, egészségügyi ellátást szervezzünk stb. Mindehhez híres magyar embereket szólítottunk meg, akik azonosultak a gondolattal, hogy segítsünk a rossz helyzetben lévő embereken. Többek között Jaksity Kata, Vujity Tvrtko, Csányi Sándor és Kembe Sorel is részt vett 2008. decemberében sajtótájékoztatónkon, amelyen ismertettük a Háború Gyermekei Segélyakció részleteit”, mondta a megbízott elnök, és hozzátette: „3-9 ezer forint befizetésével magánemberek, cégek kicsivel nagyobb összeggel járultak hozzá ahhoz, hogy segítséget tudjunk nyújtani. Elindult az orvosok toborzása, a munka, kapcsolattartás, adományszervezés. December és januárban megteremtődött az anyagi feltétele annak, hogy az időközben szervezett önkéntes orvosokat el tudtuk indítani a háborús övezetbe, Kelet-Kongóba: egy hónapon át három magyar orvos gyógyított a Kiwanja menekülttáborban.”

Az első misszóban Dr. Juhász Ágnes zirci gyermekorvos, Dr. Juhász Györgyi szentendrei mentőorvos és Dr. Kurpé László hatvani háziorvos, a második, áprilisi misszióban pedig Dr. Pezderka Gyöngyvér tokodaltárói gyermekorvos, Dr. Csák Enikő budapesti neurológus és Szerbin Judit szerencsi önkéntes vett részt, és gyógyította hazájától több ezer kilométerre azokat a gyermekeket, rászorulókat, akik a menekülés és a kifosztottság következtében legyengült szervezettel élnek és a betegségeknek legkönnyebben áldozatául eshetnek.

„Az összegyűlt ruhaadományt elindítottuk Mombasa felé, egy munkatársunk pedig azon dolgozik, hogy onnan Kelet-Kongóba jusson 1500 km-t megtéve a konténernyi ruhaadomány, amely szintén nagyon fontos segítség az ottaniaknak”, tette hozzá. „Sajnos egyelőre nem tudjuk megvalósítani, hogy élelmiszert és bizonyos használati tárgyakat vigyünk, mert az orvosi segítség költségei felemésztették az adományokat”, mondta a megbízott elnök.

Pató Zsolt kifejtette, az első misszió után egyértelmű volt, hogy az orvosi segítség a legtöbb, amit nyújtani tud a szervezet: a magyar orvosok tehetségükhöz, eszközeikhez, felszerelésükhöz mérten mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy hónapon át segítsenek a menekült táborban, valamint a környéken.

A megbízott elnök szerint az ENSZ-nek sokat köszönhet a szervezet. „Az első missziónak fontos segítséget nyújtott az ENSZ Kongóban állomásozó hadserege és környékbeli katonai parancsnoka, egy indiai kontingens ezredese, aki úgy döntött, hogy a felügyelete alatt logisztikai és biztonsági segítséget ad az orvosoknak. Reggeltől estig fegyveres kísérettel közlekednek az orvosok tehát, így sikerült elérni, hogy nemcsak a menekülttáborban tudnak gyógyítani, hanem a környező is eljutnak az úgynevezett mobil klinika szisztémánkkal – olyan beteg emberekhez, akik orvost még sosem láttak, és súlyos bajokat, fertőzéseket hordoznak. A mobil klinika azt jelenti: a három orvosunk a katonai teherautóra felpakolja orvosi eszközeit, felszereléseit, így eljutnak egy faluba, ott pedig felállítják a sátrat és katonai biztosítással látják el az embereket.”

Csökkenő adakozási kedv

Pató Zsolt elmondása szerint sajnos az adományozási kedv idén csökkent a válságnak köszönhetően, ám még így is rengeteg orvos jelentkezik önkéntesnek. „Most már egyre több gyógyszert sikerül megszereznünk. Csupán adományokból viszont nem tudtuk volna a missziót megszervezni. Június 9-én indul a harmadik misszió - már meg is van a három orvos, elintéztük a vízumokat. Olyan orvosok tudnak kiutazni, akik valamilyen saját forrásból hozzá tudnak járulni a költségvetéshez. Szerencsére a magyar orvosokban nagyon erős a motiváció hogy segítsenek - és szakmailag is kihívást jelent számukra e nemes küldetés.”

Az eddigi missziók során utazott már a csapatban házorvos, mentőorvos, neurológus, mikrobiológus is, a júniusi misszióba háziorvos és tüdőgyógyász is utazik. Pató Zsolt hangsúlyozta: „Különböző szakterületről érkeznek az orvosok, de általános orvosi tudásukat nagyon jól tudják használni. A tünetek tömegesek és aránylag egyszerűek, a diagnózist fel lehet állítani és a terápiát is meg lehet kezdeni a gyógyszerek segítségével.”