Amikor ezt a szót hallják vagy olvassák az emberek, sokan kissé ingerülten, mások őszinte kíváncsiságból – tudatlanságukat is vállalva – kérdezik, hogy ez mit jelent? Az antropológiáról már hallottak, arról se tudnak sokat, de ez …? És akkor szokás szerint elkezdjük magyarázni, hogy: anthropos = ember, sophia = bölcsesség, a bölcsesség szeretete stb. tehát: antropozófia = az emberről szóló bölcsesség.

*************

Most mindezt igyekezzünk elfelejteni és gondoljunk egy fára, idézzük magunk elé egy általunk szeretett fának képét, úgyis mint egy folyamatot, ahogy a magból, vagy a kis vesszőből egyszer csak elkezd nőni lefelé és fölfelé. Ahogy a kicsi fatörzs egyszerre növeszt kis gyökeret, kis lombot és a fatörzs maga a KÖZÉP. Megkapaszkodik a sűrű földben, megfogja a köveket, a homokot, az agyagot, táplálja törzsét, lombját és nyújtózik egyre feljebb. Lombkoronája sűrűsödik a magasban, egyre jobban kívánja az eget, a szelet, s a fényt. Gyökere gyarapodik a mélyben. Láttunk hatalmas fákat, amelyek szinte függőlegesen leszakadó sziklaoldalakon, majd derékszögben kanyarodva tartanak az ég felé és gyökereik szinte föld nélkül ölelik és tartják a sziklát. Hogyan?

A szikla táplálja a gyökereket, a fa itt a legkeményebb ásványiságot közvetlenül kapcsolja össze a nap és a csillagok fényével. A Föld kristályeredetét köti össze az egyedül látható anyagtalannal, a fénnyel. A föld sötét elemébe mélyen kapaszkodik, ezeket el nem engedő gyökereken keresztül erők áramlanak felfelé. A rezdülő, suhogó szelekben a könnyű táncot lejtő leveleken át pedig a nap és a csillagok fénye surran a törzsbe és le a gyökereken át a földbe. A fatörzs a nagy találkahely, itt öleli egymást sötétség és fény. Ezek vagyunk mi, ez az ember.

*************

A fa: a valóság, mese, kép, jelkép, őskép, szimbólum, misztérium. Meditáció tárgya: az ember lefelé, az ember fölfelé. Ember a mélybe, ember az égbe.

A mélyből jön, a magasba tart. De az égben már megvan, amikor lent elkezdődik, s elindul. Mindenhol önmaga, de ezt igazán sehol sem tudja. Csak sejtelmek gyötrik, égről is földről is. Ilyenek vagyunk nagyjából ez a helyzetünk ma a világban. A sejtelmek! Igen, ezek gyötrőek, sokszor kétségbeejtőek. Kérdéseket szülnek, amelyekre nincs válasz. Túl sötét van, terjeng a homály, kevés a fény, nem látunk jól, csak tükör által homályosan, csak a tükrözöttet észleljük. Színről-színre, közvetlenül látni, közvetlenül tapasztalni nincs érzékszervünk. Sejtjük, hogy lehetne, szeretnénk is ha lenne, törekszünk is erre, hiszen erről beszél, ír Rudolf Steiner, erről szól az antropozófia.

*************

Az antropozófia tehát arra való biztatás, hogy a világ szellemi alapjai az emberben lévő szellemi csírával azonos minőséget hordoznak és viszont, és hogy ez a kettő összeköthető egymással. Így az antropozófia az emberben lévő szellemit kívánja elvezetni a világban lévő szellemi principiumhoz.

Mai szkeptikusan tudományos gondolkodásunk számára ez igen merész törekvés. Gondoljuk meg, hogy ezekről és hasonló kérdésekről régen a filozófia elmélkedett. Az alapvető és végső, az anyag, a szellem lényegére vonatkozó kérdéseket utoljára a XIX. századbeli nagy német filozófusok tették fel, s ezek azóta is függőben vannak, a tudományos érdeklődés egyre csökkenő fényében. A filozófia ma már csak szemantikával, logisztikával, nyelvfilozófiával és hasonló peremproblémákkal foglalkozik. A mai filozófiai szakirodalom és a folyóiratok szinte olvashatatlanok, csak kevés „valódi szakember” érti ezeket.

A nagy kérdések azonban az emberek szívében változatlanul fellobbannak. Tudományosan korszerű törekvés e téren a fizikusoknak, s a különféle természettudományok határterületein kóborló kutatóknak mezőelméleti kutatásainál észlelhető, ahol még időnként eggyel továbblépnek a már régen semmivé vált anyag matematikai struktúráiban, de egységes világmagyarázatot, világegyenletet nem lelnek.

Az élő jelenség a tudattalan mélyeiből feltörő tömeges érdeklődés, amely közönségesen az ezoterikushoz, a misztikushoz való vonzódásként jelenik meg. Ennek tápot és kielégülést a New-Age különböző zsongító irányzatai a drogok, a modern sámánozás stb. nyújtanak és eleve lefogják, elterelik az egyébként mély lelki-szellemi gyökerekből táplálkozó indítékot.

A homályos látás, az igazi megismerésre való alkalmatlanság egyébként is emberi tudatunk állapotának jelenlegi sajátossága. Amikor az emberben feldereng e tudatállapot elégtelenségének és hiányosságainak felismerése és az igény ennek túllépésére, akkor nagy baj, ha rögtön megjelennek az eltérítők, az azonnali kielégítők, a hétvégi tanfolyamokon magas szellemi élményeket nyújtó boldogságforrások.

*************

Az antropozófia mindezekhez képest rögös és fáradságos út, a világ és az ember szellemi megismerésének alapelemeit kínálja, a Rudolf Steiner által feltárt és ajánlott módszerekkel. Úgy tűnik, hogy antropozófia ismeretanyagként és módszerként egyaránt élő és korszerű, sőt a kezdeteitől eltelt idő, ez a majdnem 100 év egyre több mellette szóló érvet sorakoztat fel. Az életben, a mindennapi gyakorlatban is igen sok területen hatékonynak bizonyultak az antropozófiai ihletésű gondolatok. Ezekről: pld. a Waldorf pedagógiáról, a biodinamikus mezőgazdaságról, az euritmiáról, az antropozófus orvostudományról, a hármas tagozódású társadalmi berendezkedésről, stb. külön tájékoztatjuk a Tisztelt Olvasót.

Az antropozófia jegyében végzett belső munka az ember lelki, szellemi életében jelentős változásokat képes létrehozni, elsősorban azzal, hogy szinte kényszerít önmagunk jobb megismerésére. Minthogy az ember belső világából fakad minden igazi idea, iniciatíva, jó kezdeményezés, szinte minden történés a világban azon múlik, hogy az emberek mit akarnak és mit tesznek akaratuk megvalósításáért, ezért azt gondoljuk, hogy az embert, mint tudatos individuumot hatalmas felelősség terheli. Az ennek elviseléséhez szükséges belső erő egyik forrása lehet az antropozófia által ajánlott út – a megismerési út – és az ehhez tartozó módszerek. Hová eresztjük le gyökereinket, honnan táplálkozunk, hová növeljük lombkoronánkat, mit küldünk fel a légbe és a fényből mit hozunk a földnek?

Az antropozófiát egyrészt önmagában is megújulni képes, de a világ számára is teljesen új szellemi forrásnak és kezdeményezésnek tekintjük, mert a hagyományos emberi gondolkodást – a tudományos, a művészi és a vallásos alapokon nyugvó gondolkodást is – képes új utakra terelni és saját belső életünkben is új motívumként megjelenni. Mindaz, ami Rudolf Steiner életműve és antropozófiaként jelent meg a XX. század elején, tartalmazza egyrészt az ősi kultúrák „ősbölcsességét”, másrészt szervesen foglalja ezeket össze a görög- zsidó-keresztény európai kultúra eredményeivel. Mindezt távlatosan, az időben messze vissza és messze előrenyúlva, tudományos és művészi fantáziánkat is kielégítve tárja fel. Ami örök és időtlen azt minden nemzedék – ha ráébred – újként éli át. Az időtlen ezért mindig „divatos”, élménye pedig „modern”. Az antropozófiát, ezért korszerűnek, a posztmodernt is meghaladóan aktuálisnak tekintjük és az európai kultúra szerves részeként képviseljük.

Szilágyi Péter