A Fővárosi Önkormányzat 2009-ben 3,3 milliárd forintot biztosít a hajléktalan-ellátásra. Ennek a pénznek egy részét a BMSZKI, más részét közvetlen a hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek és az általuk működtetett melegedők, szállók használják fel.

Mi magának a BMSZKI-nek a feladata a hajléktalangondozásban és mekkora költségvetésből, mennyire hatékonyan teszi azt?

A Zuglói Dózsa György út 152-ben

Az Intézettel és szervezeteivel saját lapukon ide kattintva ismerkedhetsz meg bővebben.

„Hogyan lehetne/kellene átalakítani a BMSZKI működését annak érdekében, hogy a mainál jobban csökkenteni tudjuk az utcán élők számát?”

 „Nyitás az utcára” program

Stratégia-tervezet első munkaváltozat
2007. március-április
(Győri Péter)

A program célja – kiinduló megfontolások
Dilemmák

A program elemei

Prevenció – A megelőzés erősítése
A Családsegítő Szolgálatokkal való együttműködés erősítése
Volt állami gondozottak – börtönből szabadulók

Integráció – A visszailleszkedés erősítése

Intézményeink  működésének átalakítása

Nyitott szolgáltatások  program
Az esetleges információs akadályok lekúzdése
Tájékoztató fórumok – nyílt napok a fedél nélkül élők számára
Nyitott szolgáltatások biztosítása

„Vándorút” program –
a szociális segítők mozgása az intézmények között („fregolizás”)

„Esetátadási folyamat” program - az ügyfelek mozgása az intézmények között

„Ismerős arcok” program

A Felvétel Előkészítő Team (FET) munkájának átalakítása –
az ügyfelek mozgása az intézmények között, bekerülés az intézményekbe

„Kibővített utcás team” program - az utcai szociális munka átalakítása

„Nappali melegedők helyett nappali centrumok” program

„Beléptető szálló” program
Páros elhelyezés - kapcsolatépítés

Az egyes egységekre vonatkozó egyéni változtatások
A program célja – kiinduló megfontolások

A program átfogó célja, vezérlő elve a tömegessé vált teljes társadalmi kiilleszkedés enyhítése, az életvitelszerűen közterületeken élő emberek visszailleszkedésének elősegítése a rendelkezésünkre álló korlátozott eszközök felhasználásával.
A program közelebbi célja a BMSZKI működésének rugalmas átalakítása annak érdekében, hogy egyfelől az utcáról minél több hajléktalan személy tudjon intézményeinkbe bejutni és megfelelő szolgáltatásokat kapni, másfelől a már intézményekben élő egykori fedél nélküli emberek visszaesését megakadályozzuk. Az utcán élők számának csökkentése érdekében kísérleti modellprogramot hirdetünk meg, amely a jelenlegi hajléktalan ellátó rendszert képessé teszi az utcán élők befogadására és megtartására.
A program során a fedél nélküliek számára elérhetővé, fogyaszthatóbbá tesszük a BMSZKI jelenlegi és a fenti szempont alapján kialakított új szolgáltatásait. Terveink fókuszában a társadalom megszólítása, a segítők és segítettek erőteljesebb, határozottabb tájékoztatása, az intézmények belépési küszöbeinek lebontása, a bennmaradási esélyek növelése és az utcai szociális munka erősítése áll.

A mérhető adatok is azt mutatják, hogy igen kevesen kerülnek be az utcáról az ellátó rendszerbe, különösen a szállást nyújtó szolgáltatásokhoz, és az onnan továbbléptetéshez. Eddigi munkánk nagyon nagy része az otthontalanok, lakástalanok, különböző lakhatási krízishelyzetbe kerülők segítésére irányult, kevésbé a fedél nélküliek támogatására. Ezen a területen lényeges korrekcióra, működésünk átalakítására van szükség.1

A hajléktalan emberek és a szociális munkás kapcsolata során a normális folyamat az lenne, ha a segítő, hivatásához mérten tevékenykedne az ügyfeleiért, és képessé tenné őket saját maguk ellátására. Azonban az ügyfeleink nagy része sok esetben elvárná, hogy a segítő maga tegye meg helyette azokat a lépéseket melyek, elindítanák a fejlődés folyamatán.

Nem megoldás az, ha konzerváljuk az ügyfél tehetetlenségét vagy annak érzését. Erősíteni kell az önbizalmat, sikeres munka csak a kölcsönös tenni akarás és a bizalom árán érhető el.
A hajléktalan, egzisztenciavesztett ember esetében az önerőben történő változás elérése kritikus pontja szakmai munkánknak. Ez esetben a folyamatos együttműködés során el kell érni, hogy maga az ügyfél akarja a változást. Sajnos sok esetben a korábban megélt kudarcok hátráltató és apatikus tényezőkként vannak jelen az ügyfeleinkben. Mindezek hatására az egyén maga alulmotivált saját életének változtatásában, melyből egyértelműen következik, hogy a szakember bár mindent igyekszik szakmailag megtenni az előgondozás során, mégis sikertelen marad. Tehát nem megoldás az, hogy a szociális munkás és a szélesebb értelembe vett ellátórendszer csupán teljes mértékben „kiszolgálja” az ügyfelek kialakult életformáját.

Első lépésben meg  kell próbálnunk – tapasztalataink alapján – megválaszolni azt a kérdést, hogy miért veszik igénybe, illetve miért nem veszik igénybe a jelenlegi hajléktalanellátás bizonyos szolgáltatásait nagyon sokan, akik a közterületen töltik éjszakáikat.

Miért „jönnek be”?

Miért nem „jönnek be”?
Igényük van az állandóságra, legyen egy biztos pont, ahová minden nap visszatérhetnek
a rendszeres munkavállalást megnehezíti, ha utcán élnek.

„Nem lehet utcáról minden nap dolgozni járni.” Nem lehet utcán rendszeresen tisztálkodni.”

Értékmegőrzés: a nehezen összegyűjtött értékeket biztonságban lehet tudni

Nagyon hideg esetén a legyengült szervezet nehezen viseli el az utcai környezetet

Elsősorban a szolgáltatások (alapvető szolgáltatások) miatt veszik igénybe a szállásokat – nem a segítő programok miatt

A szabadság hiánya
„A közbiztonság rossz”
Fizetni és takarékoskodni kell
Olyan betegséggel rendelkezik, amivel szállóra nem jöhet be
Állatot tart
Család miatt, pl. erdőben, egy kalyibában élnek, párkapcsolatban él és nincs ilyen elhelyezés
Társadalmi szolidaritástól esnek el, pl. járókelők adománya(i)
Az italozás tiltása
Nagyobb mennyiségű „motyót” nem hozhat be a szállóra
Túlzott az adminisztráció, pihenni szeretne, nem kérdésekre válaszolni
Rossz a szálló híre
Egymás közötti tartozásaik, korábbi rendezetlen konfliktusaik miatt
Riasztó maga az intézmény a szabályokkal, emberekkel
Félelem és bizonytalanság az információhiány miatt, az elvárt szabályokról.
Helyzetüket kilátástalannak érzik
Nincs olyan hely, amit az utcán élők el tudnának fogadni, vagy akár a sajátjuknak éreznének
Kevés az olyan intézmények száma, melyekben az utcán élők speciális problémáit kezelni tudnák

Dilemmák

Összehangolt szociális munkával (az utcai szolgálatok és intézmények között) el tudjuk-e érni, hogy kevesebb legyen az utcán élő hajléktalanok száma?
Tudunk-e olyan kiutat mutatni az intézménybe bekerült ügyfeleknek, ami erősíti őket a reszocializációs folyamat megkezdésében?
Tudunk-e biztosítani olyan visszailleszkedési lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a folyamatosságot, vagyis azt, hogy mindig tudjunk újabb és újabb rászorulókat fogadni?

Az ügyfelek kilépése mellett rendkívül fontos, hogy lakhatásuk fenntartható legyen. Kikerülve egy albérletből ismételten visszakerülhetnek az utcára, illetve az ellátórendszerbe, ezzel tulajdonképpen előidézve azt a helyzetet, hogy ismételten férőhelyet vesznek igénybe úgy, hogy adott esetben éppen egy utcáról érkező hajléktalantól vennék azt el. Annak érdekében, hogy ezt megelőzzük, sokat kell tennie az utógondozói szolgálatnak is, de a szociális munka alapfolyamatába is be kell építeni a visszailleszkedést segítő program elemeket.

A program elemei

Prevenció – A megelőzés erősítése

A prevenció, a hajlék nélküli helyzetbe kerülés megelőzése természetesen sokkal szélesebb körű intézkedéseket kíván, mint amilyeneket egy intézmény, a BMSZKI megtehet. Mégis, melyek azok a lépések, melyeket megpróbálhatunk mi megtenni a hajléktalanság megelőzése érdekében? Talán a legtöbb amit megtehetünk, az a tájékoztatás megerősítése, az információ-áramlás megszervezése, a „kibocsájtó”, vagy egyéb intézményekkel való szorosabb és hatékonyabb együttműködés kialakítása.

A Családsegítő Szolgálatokkal való együttműködés erősítése

A kialakítandó szorosabb együttműködések legfontosabb célja az egyes ügyfelek hajléktalanná válásának megelőzőse, a már hajléktalan ügyfelek visszailleszkedésének elősegítése, a szakmai munka színvonalának emelése.

A hajléktalanság megelőzése érdekében hatékony jelzőrendszert kell kiépíteni a Családsegítő Szolgálatok és a hajléktalan ellátással foglalkozó szervezet (BMSZKI) között. A jelző rendszer alappillére a közös gondolkodásmód kialakítása, egyeztető fórumok, együttműködési formák kialakításával. Ez a szociális munkások élő, személyes munkakapcsolatainak megerősödésével, folyamatos tudás- és tapasztalatcseréjével kellene, hogy járjon. Lényege a párbeszéd, a probléma megoldás stratégiájának karbantartása

Rendszeresen tájékoztatást kell nyújtanunk a családsegítő szolgálatok számára a BMSZKI szolgáltatásairól. Ennek formája lehet: honlapon, szórólapok elhelyezésével, célzott fórumokon. E feladatot végezheti a SZIK iroda, de ezzel párhuzamosan minden szolgáltató egység is.

Rendszeresen tájékozódnunk kell az egyes családsegítő szolgálatoknál végzett szakmai munkáról, a hajléktalanság veszélyében élő emberekkel kapcsolatos változásokról. Ezeket az információkat gyűjtheti (és intézményen belül terítheti) a SZIK iroda, a lakhatási referensi hálózat, illetve az egyes intézmények lakhatási referensei. A rendszeres információhoz jutás egyik módja a referensek folyamatos (alkalmi) kapcsolatfelvétele egyes családsegítő szolgálatokkal, olykor ezek team-megbeszélésén való részvétel. (A BMSZKI – CSSK teamek, körzetek párosítása a SZIK iroda feladata.)

Minden – nem másik intézményből érkező – ügyfél esetében az esetfelelős szociális munkásnak föl kell vennie a kapcsolatot azzal a családsegítő szolgálattal, ahonnan az ügyfél érkezett, tájékozódnia kell az előzményekről, körülményekről, különösen a családi háttérről, annak érdekében, hogy milyen (akár közös) lépéseket lehet tenni az ügyfél mielőbbi hazatalálása, problémái rendezése érdekében.

Minden – nem másik intézménybe távozó – ügyfél esetében a lakhatási, foglalkoztatási és egyéb utógondozási, visszailleszkedési program keretében, még a kiköltözést megelőző szakaszban az esetfelelős szociális munkásnak föl kell vennie a kapcsolatot azzal a családsegítő szolgálattal, ahova az ügyfél várhatóan távozik, tájékozódnia kell az együttműködés lehetőségeiről, az esetleges családi háttérről, annak érdekében, hogy milyen (akár közös) lépéseket lehet/kell tenni az ügyfél minél problémamentesebb visszailleszkedése érdekében.

Volt állami gondozottak – börtönből szabadulók

Az állami gondoskodásból kikerült fiatalok gyakran nem rendelkeznek stabil jövőképpel, és általában nincsenek olyan családi kapcsolataik, amelyek segítenék őket a krízis helyzetekben, megmenthetnék őket a hajléktalanná válástól. Mind az állami gondoskodásból, mind a büntetés-végrehajtási intézményekből frissen kikerült emberek igen súlyosan veszélyeztetettek, vagy már érintettek a drog, a prostitúció, a bűnözés által. Ugyanakkor az is elmondható, hogy mivel „intézményi rezsimhez” szoktak, megfelelő hozzáállás esetén viszonylag gördülékenyen be tudnak illeszkedni a hajléktalanellátó intézményi ellátásba. Ezen a ponton további lecsúszásuk, talajvesztésük megállítható, a hangsúlyos feladat esetükben inkább a visszailleszkedés, egyáltalán a beilleszkedés, a hospitalizáció oldása, az önálló életvitelre történő rávezetés.

Érdekünkben áll, hogy azokat a visszailleszkedési és utógondozási technikákat, eszközöket, melyeket az elmúlt években nagy erőkkel kifejlesztettünk a BMSZKI-n belül, megismertessük és folyamatos információ-csere útján átadjuk az utógondozással foglalkozó Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok, lakóotthonok, ifjúságvédelem, pártfogói szolgálatok, bóntetésvégrehajtó intézetek munkatársainak. Ezzel megelőzhetjük ilyen intézményekből kijövő emberek hajléktalanná válását.

Emellett a saját intézményeinken belül is figyelembe kell vennünk ezeknek az embereknek a speciális hátterét, speciális helyzetét. Ezért megfontolandó egy olyan, speciális szállórész kialakítása (néhány szoba), mely kifejezetten a fiatal (25 év alatti), részben állami gondoskodásból kikerültek ellátására szakosodik. Ennek programja a TEGYESZ utógondozási munkájára épülne, azt egészítené ki. Az itt dolgozó esetfelelős szociális munkás különösen szoros kapcsolatot kell, hogy kialakítson a kibocsájtó intézményekkel, speciális készségekre tehet szert.
Megfontolandó, hogy az itt dolgozó szociális munkás egyben megpróbálja összefogni a fiatal hajléktalanokkal végzett speciális segítő munkát a BMSZKI egészében (mintegy „ifjusági főreferensként”).

Akár sikerül ilyen speciális kisegységet kialakítani, akár nem: minden egyes fiatal (kb. 25 év alatti) ember, aki bármilyen hajléktalanellátó szolgálatunk látókörébe kerül (utca, nappali melegedő, fapad, átmeneti szállás) különös és speciális figyelmet érdemel. Az ő hajléktalanellátásba és ezzel hajléktalan szubkultúrába történő „beforgásuknak” a megakadályozásával jelentős lépést tehetünk a hajléktalanná válás újratermelődésének megakadályozása érdekében.

Ezért minden olyan esetben, amikor fiatal hajléktalan emberrel kerülünk kapcsolatba (utca, melegedő, fapad), azonnal el kell indítani a személyre szabott esetfelelősi szociális munkát (annak kialakult technikáival) és ennek részeként a lehető legrövidebb időn belül ezeket az ügyfeleket a visszailleszkedési programok (képzés, álláskeresés, lakhatás, addiktológia) felé kell irányítani. Felvállalható ezeknek az ügyfeleknek az „ambulanter”, intézményes szállásnyújtás nélküli segítése, annak érdekében, hogy ne „szippantsa be” őket az intézményrendszer. Ennek fontos része – amennyiben szükség és mód van rá - a lakhatási támogatás mielőbbi megszervezése, majd az „ambulanter” szolgáltatásokat is nyújtó „utógondozás”.

Amennyiben az ügyfél állami gondoskodásból került ki, minden esetben fel kell venni a kapcsolatot az kibocsájtó intézménnyel, tájékozódni kell az ügyfél hátteréről, az esetleges családi kapcsolatokról, minden olyan előzményről, mely – mintegy „esetátadás” keretében - elősegítheti a további szociális munkát.

Emellett szükség van mind a nappali melegedőkben, mind – az intézményes ellátásba már bekerültek esetében – a szállásokon olyan csoportfoglalkozások, tájékoztatók és kulturális foglalkozások megszervezésére, mely a fiatalon hajléktalanná vált embereket a hajléktalan helyzetből történő kimozdulásra ösztönzik.

A program véglegesítése, végrehajtása során fel kell tárni a BMSZKI oldaláról megvalósítható prevenció, a hajléktalanná válás megelőzésének egyéb lehetséges eszközeit is.

Integráció – A visszailleszkedés erősítése

Itt és most a „Nyitás az utcára” program felvázolásának keretei között nem foglalkozunk részletesebben az ún. „kiléptető”, vagy „visszailleszkedést elősegítő” programokkal - melyekről részletes dokumentumok állnak rendelkezésre intézményünkben, melyek keretében számos igen fontos kezdeményezés valósult meg, viszont akárcsak részbeni felvázolásuk, hangsúlyozásuk szétfeszítené e program kereteit.
Tudatában kell lennünk erre vonatkozó eddig elért eredményeinkkel (elmúlt évekbeli szakmai beszámolóink gazdag képet nyújtanak a lakhatási programokban résztvevőkről, az „önként távozottakról”, a szociális otthonokba bekerülőkről, a foglalkozatatási programokon résztvevőkről, a képzéseket elvégzettekről, az álláskereső irodában megjelentekről, a kulturális programokról, az abszcinensekké váltakról stb.), de tudatában kell lennünk azzal is, hogy legfőbb célunk továbbra az integráció, az effektív hajléktalanságból egzisztencia-vesztésből való kikerülés, s ebben meghatározó szerepe van a visszailleszkedést elősegítő programjaink további erősítésének. Enélkül elképzelhetetlen a „Nyitás az utcára” program bármilyen végrehajtása.

Intézményeink  működésének átalakítása

Nyitott szolgáltatások  program

A program célja a segítségnyújtás abban, hogy a közterületeken élő emberek közül is - szolgáltatásinkat igénybe véve – minél többen kitörhessenek, kilábolhasanak hajléktalan helyzetükből. Fontos hangsúlyozni, hogy amikor annak útját-módját keressük, hogy hogyan „csalogathatnánk be” az utcáról intézményeinkbe az ott élő embereket, akkor ez nem maga a cél, önmagában nem célunk önálló emberek intézmény-használóvá tétele. Ez mindig csak legfeljebb eszköz, eszköz ahhoz, hogy az utcán élő emberek is hozzájuthassanak azokhoz a segítő szolgáltatásokhoz, melyek őket lennének hivatva szolgálni.

Az esetleges információs akadályok lekúzdése

Az esetleges információs akadályok lekűzdése érdekében a következő lépéseket tehetjük:

A BMSZKI szolgáltatásairól írott tájékoztatók elhelyezése népkonyhákon, melegedőkben, utcai szolgálatoknál, Fedél Nélkül-ben…
A BMSZKI szolgáltatásairól szórólapos tájékoztatók eljuttatása utcai szolgálatokon keresztül az érintettekhez.
Külön megszólítás és szórólap a BMSZKI átalakított, új szolgáltatásairól, az új lehetőségekről (az éjjeli menedékhelyek működésének átalakításáról, a könnyebben igénybe vehető szolgáltatásokról, a BMSZKI egyes szolgáltatásainak megnyitásáról stb.).
Az intézményekben tablók helyezhetőek el (képekkel, saját beszámolókkal) arról, hogy kinek hogyan sikerült előrébb lépnie a kapott segítséggel.

Tájékoztató fórumok – nyílt napok a fedél nélkül élők számára

Az utcán élők tájékoztatása érdekében a szállást nyújtó intézményeinkben ezentúl rendszeresen (némileg az eddigi BMSZKI napokhoz hasonlóan) nyílt napokat tartunk. E nyílt napok célja, hogy közvetlen módon bemutassuk szolgáltatásainkat: az elhelyezkedéstől  a tisztálkodási, mosási-főzési lehetőségeken keresztül a szociális segítségnyújtásig, társas programokig. Ez egyben  lehetőséget nyújthat ahhoz  is, hogy eloszlathassunk alaptalan félelmeket, s a résztvevők is elmondhassák elképzeléseiket, javaslataikat.
E nyílt napok meghirdetése a fővárosi utcai szolgálatokon  keresztül történne, ily módon lehetőség nyílna arra is, hogy az intézményeink működését kevésbé ismerő utcai szociális munkások is résztvegyenek – akár ügyfeleikkel együtt - ezeken a tájékoztatókon.

Nyitott szolgáltatások biztosítása

A BMSZKI éjjeli menedékhelyei és átmeneti szállásai egyes szolgáltatásaikat megnyitják az utcán tartózkodó hajléktalan személyek részére is.

Az éjjeli menedékhelyek és az átmeneti szállók szolgáltatásai az utcán élők számára – a nappali időszakban (intézményenként meghatározott időszakokban és tartalommal):

tisztálkodási lehetőség
ruhatisztítás
alkalmanként meleg tea és szendvics biztosítása – térítés ellenében
érték-, és csomagmegőrzés     
szociális ügyintézés, esetenként szociális munka
álláskeresési szolgáltatások
teleszoba - a számítógépek használata, az alapfokú felhasználói oktatás elérése
csoportfoglalkozások látogatása (addictus, kézműves, szabadidős, álláskereső tréning, tanuló szoba, munkában tartó csoport stb.)

A szállásnyújtó intézmények szolgáltatásainak megnyitása az utcán  élők számára a program  egyik legfontosabb, ugyanakkor igen nagy odafigyelést igénylő része. Célja az, hogy a szállásokon rendelkezésre álló forrásokat, lehetőségeket – értve ez alatt az olyan feltételeket, mint a rendelkezésre álló vizesblokkok, mosógépek, közösségi helyiségek stb., de értve ez alatt az ott dolgozó szociális segítők felkészültségét is – kamatoztassuk az utcán élők segítése érdekében is. Ez magán az „ambulanter” segítségnyújtáson túl egyben azt is hatékonyan elősegítheti, hogy az utcán élők félelmei, előítéletei csökkenjenek, az első lépéseket megtegyék a kapcsolatfelvételhez.

Ennek a nyitásnak az egyik legmegfelelőbb szervezési-finanszírozási formája lehet, ha nappali centrumot (melegedőt) hozunk létre minden olyan szállásnyújtó intézményben, ahol erre lehetőségünk van. Komoly – de nem megoldhatatlan – szakmai kihívás, hogy ezek a „nappali melegedők” ne egyszerűen „melegedést” nyújtsanak az utcáról betérőknek, vagy esetleg a szállón éjszaka alvóknak.
Ahol nem tudjuk létrehozni a nyitás ilyen intézményesítettebb formáját, ott is megszervezzük egyes említett szolgáltatások nyújtását azoknak, akik (még/már) nem laknak a szálláson.

„Vándorút” program –
a szociális segítők mozgása az intézmények között („fregolizás”)

Tapasztalataink szerint nem mindenki tud egy utcáról bejövő, bizalmatlan emberrel rögtön megfelelően együttdolgozni, kommunikálni stb. Ahhoz, hogy ezeknek a készségeknek a kialakítását ösztönözzük és elősegítsük, bevezetjük azt a rendszert, hogy minden új belépő szakdolgozó  a próbaidejének legalább egy hetét egy utcai szolgálat, vagy egy nappali melegedőben kell töltse, hogy tapasztalatokat, benyomásokat gyűjtsön, speciális készségeit fejlessze.

Jelentős szervezési feladatokat jelent, de további lépéseket kell tennünk abban az irányban is, hogy erősítsük a BMSZKI intézményeiben folyó segítség nyújtás összehangulását, a segítők szakmai összetartását, a belső továbbképzés, készségfejlesztés színvonalát. Az eddigi ilyen irányú lépéseket továbbfolytatva, kísérletet tennénk arra, hogy a már intézményrendszerünkben dolgozó szociális munkások - szervezett formában, előre egyeztetett beosztással – egy-egy hetet töltsenek legalább fél évente egy más típusú BMSZKI intézményben (Ez az egy-egy hét a folyamatban lévő esetkezelésekben sem jelent nagy kiesést.) Ez nem egyszerűen a tapasztalatszerzést, készségfejlesztést szolgálja, az ebben résztvevő dolgozók ugyanúgy részt vennének az adott intézmény munkájában, mint az ottani team tagjai. Ahol lehet, ott kölcsönös, egy-egy hetes „cserére” kerülne sor, a munka folyamatosságának biztosítása érdekében.
A konkrét szervezést minden stábban – a teamvezető iránymutatása mellett - egy-egy ember végezné, ők jeleznék a többi teamnek, hogy mikor jöhetnének a „vándorok”.

Emellett – legalább - a nappali melegedők és éjjeli menhelyek dolgozóinak egy része félévente egyszer a „terepen” is csatlakozna a - nem feltétlenül BMSZKI-s, adott területen dolgozó - utcai szolgálatok munkájához, hogy elősegítse a közterületeken élőkkel történő kapcsolatfelvételt.

A „vándorút program” olyan, speciális formáját is kialakítanánk, melynek során egy-egy segítő egyfolytában hosszabb időt (három, vagy hat hónapot) dolgozna egy másik stábban, hogy ott speciális készségeket, ismereteket sajátítson el (különböző megfontolásokból majdnem bármely szolgáltatásunk, intézményünk lehet ilyen „terephely”).

Végül, az sincs kizárva, hogy szolgáltatásaink finanszírozási helyzete is indokolttá teszi az eddiginél rugalmasabb „munkaerő-mozgásokra” történő felkészülést, átállást – melynek megszervezése során kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ez ne szolgáltatásaink színvonalának csökkenésével járjon, hanem éppen ellenkezően, lehetőleg a színvonal növekedését szolgálja.

„Esetátadási folyamat” program - az ügyfelek mozgása az intézmények között

A jelenlegi munkamenetben fontos információk vesznek el az ügyfelek továbblépése esetén, a szociális munkások által rögzített, felhalmozott adatok nem jutnak el az újabb esetfelelőshöz. Annak  ellenére így van ez, hogy a BMSZKI Dokumentációs és Eljárásrendjére vonatkozó szabályok előírják a tartalmi és közvetlen esetátadást. El kell érnünk, hogy az ügyfelekkel kapcsolatos információk eljussanak az utcai szociális munkástól az éjjeli menedékhelyen illetve az átmeneti szálláson dolgozó kollégákig.

Ezt segítheti  elő, ha a jövőben, amennyiben csak lehetséges, az „esetátadásra” hatszemközt kerül sor, melyen jelen van az „átadó”, az „átvevő” szociális segítő és az ügyfél is. Ennek során közösen meg lehet beszélni, hogy hol tartunk a segítő folyamatban, milyen közös célokban, lépésekban állapodtunk meg, mit várhatunk egymástól: ügyfél és segítő.
Amennyiben nem tudunk sort keríteni a hatszemközti esetátadásra, akkor is a két szociális segítő között alapos, tartalmas esetátadásnak kell megtörténnie minden esetben, mely nem merülhet ki a dokumentációk vonatkozó részének mechanikus átadásában.

Ekkor is szerét kell ejteni annak, hogy az „átadó” szociális segítő még az első harminc nap során felkeresse volt ügyfelét, bátorítsa, segítse beilleszkedését az új helyen, olyankor tegye ezt, amikor az új esetfelelős is elérhető, s vele is megbeszélje a hatékony segítség nyújtáshoz szükséges körülményeket.

Az esetátadásnak ugyanezt a körültekintő módját kell ösztönöznünk minden  olyan esetben is, amikor az ügyfél más (nem BMSZKI) intézményből jön (utcai szolgálattal kapcsolatban volt), vagy más intézménybe távozik.

Szintén  ezt segítheti  elő, ha azok a teamek, melyek esetében gyakoriak az ügyfél-mozgások, legalább fél évente részben közös team-ülést tartanak, nem csak annak érdekében, hogy az ügyfélmozgások tanulságait megbeszéljék, hanem a közös célok és normák kialakítása érdekében. Egy-egy szociális segítő alkalmi „átlátogatása” egy másik team-ülésre hasonló hasznokkal járhat.

A BMSZKI számos átmeneti szállójára a Felvételt Előkészítő Teamen (FET) keresztül lehet bejutni. A FET időpontját és helyét minden szociális segítő ismeri, ülései nyilvánosak. Jelentősen elősedítené a megfelelő döntések meghozatalát, a „bekerülést”, ha az addigi szociális segítő pontos, megbízható, a továbblépés lehetséges irányait is tartalmazó javaslatot juttatna el a FET-hez, annak érdekében, hogy az ügyfél a megfelelő szállóra kerülhessen. Természetesen a személyes megjelenés és megbeszélés is járható út.

Bonyolultabb helyzetekben az „esetátadást” egyfajta előgondozás is megelőzheti, melynek során az ügyfél nem  csak általában készülhet fel a reá váró változásra, hanem – amennyiben lehetséges és szükséges – bemutatják neki előre az általa esetleg még nem ismert intézményt, annak működési módját, ott dolgozó kollégákat.

„Ismerős arcok” program

Különösen a „becsalogatás”, előgondozás, beszoktatás szakaszában fontos, hogy csökkentsük azokat a félelmeket, bizonytalanságokat, bizalmatlanságot, melyeket a közterületen élők egy része hordoz magában (olykor okkal, olykor ok nélkül) mindenféle intézmény iránt. Ezekez a gátakat oldhatja, ha az első találkozáskor olyan ember „fogadja” a közterületről bejövőt, akivel már huzamosabb ideje (de legalább is, egyáltalán) némileg ismerik egymást „az utcáról”.

E program eleme a már említett „vándorút program” éppúgy, ahogy a „kibővített utcás team” létrehozása, vagy szállást nyújtó intézményeink egyes szolgáltatásainak kinyitása is.
Tovább erősítheti ezt a program elemet, ha akár az utcai szociális segítők stábjának tagjai, akár a kibővített utcás team tagjai, akár a többi team tagjai olyan ügyfélfogadási szolgáltatásokat működtetnek a jövőben, melyek már – természetüknél fogva – bent vannak egyes intézményekben, hívják és fogadják a – többek között az utcai szolgálatok által közerületen gondozott - közterületen élőket és segítenek mindennapi szükségleteik kielégítésében, tájékoztatással, szociális ügyintézéssel, esetenként szociális esetmunkával stb.
De az „ismerős arcok” program része lehet az is, amikor az utcai szociális munkában részt vevők esetenként „visszaügyelnek” más intézményekben (pl. a kibővített utcás team „ellentételezéseként”), elsősorban olyan intézményben, ahol több korábbi utcán élő ember is megfordul/lakik. (Az éjszakai „pluszbeügyelők” körében például előnyt élvezhetnének az utcai szolgálatok munkatársai.) A különböző stábok közötti együttműködést is fellendítené, ha a kollegák (egy részük) közösen ügyelnének.
Hosszabb távon azt a lehetőséget sem vethetjük el, hogy olyan státuszokat alakítunk ki, ahol a szociális munkás munkaidejének egyik részében utcai szociális munkás, másik részében fapadon éjszakás, vagy éppen nappali melegedős munkát végez.

A Felvétel Előkészítő Team (FET) munkájának átalakítása –
az ügyfelek mozgása az intézmények között, bekerülés az intézményekbe

Minimális változtatások
A jövőben a FET minden ügyfélfogadási napot követően kör-emailben tájékoztatja az összes BMSZKI-s szállást nyújtó, nappali melegedős, utcai szolgálati egységet a szállónkénti üres férőhelyekről, az azokra jelentkezettek és felvettek számáról – annak érdekében, hogy az egyes egységekben folyamatosan nyomonkövethessék a megüresedés, illetve a bekerülési lehetőségek tendenciáit, s ezt figyelembe vehessék a konkrét esetvezetés, motíválás, ösztönzés, javaslattétel során.

Ehhez csatlakozóan, a jövőben a külön felvételi eljárásra jogosított egységeknek ugyanezeket az információkat rendszeresen és megfelelő időben el kell juttatniuk a FET-hez, hogy a tájékoztatás ezeket az információkat is tartalmazza.  

Az előre meghatározott speciális egységek és esetcsoportok kivételével a FET-en kívüli intézményközi „áthelyezéseket” megszüntetjük - a továbbiakban az áthelyezésekre is csak a FET-en keresztül kerülhet sor.

Külön meg kell vizsgálni a „páros elhelyezésnek” azt a gyakorlatát, mely szerint külön-külön veszik fel a párokat egyes intézményeink, majd ezt követően, egy idő után költöztetik össze őket „páros szobába”. Ez részben elriaszt régóta párosan utcán élőket a jelentkezéstől, részben lehetetlenné teszi a „páros bekerülést”.

Amellett, hogy a FET-en folyó szakmai munka színvonalát jelentősen emelni kell, a felvétel – bekerülés szempontjain is változtatni kell.
A változtatás iránya, hogy azok, akiknek van, vagy segítséggel lenne valamilyen – akár rövid távú - lakhatási lehetőségük, akiknek az esetében ez a lakhatási lehetőség megoldható a hajléktalan-ellátó intézménybe való bekerülés nélkül, az „ambulanter” szociális segítséget kell felajánlani, a szállásnyűjtás kivételével igénybe vehetik szolgáltatásainkat (tájékoztatás, információnyújtás, szociális ügyintézés, szociális munka, álláskeresés, támogatásokhoz segítségnyújtás, helyi családsegítőkhöz, szolgáltatásokhoz irányítás stb.)

azok, akik olyan átmeneti lakhatási gondokkal küzdenek, hogy egyáltalán nincs semmilyen lehetőségük máshogy megoldani aktuális lakhatási problémájukat az adott pillanatban (pl. elveszítették albérletüket…), viszont különös szociális problémájuk sincs (van jövedelműk stb.), bekerülhetnek az ellátó-rendszerbe, de csak igen korlátozott ideig, maximum 3-6 hónapig. Esetükben a szociális munka elsősorban az újabb lakhatási megoldás intenzív keresésére kell, hogy koncentráljon, a fizetendő térítési díj és előtakarékosság összege elérheti, vagy megközelítheti a korábban fizetett albérleti díj nagyságát.
azok, akiknek nincs más lehetőségük  sem a lakhatás, sem a  munka, sem az elégséges jövedelem terén, ők szorulnak rá és vehetik igénybe a hajléktalanellátás, a BMSZKI szolgáltatásainak teljes spektrumát, a szállásnyújtástól a komplex szociális esetmunkáig.

A FET működése során (és az önállóan működő felvételi csoportoknál) mindig figyelembe kell venni azokat a prioritásokat, melyeket a BMSZKI-n belül időről-időre megfogalmazunk, melyekben közösen megegyezünk. (Ilyen: az egyes szállók szakmai programja, a nyújtott szolgáltatások jellemzői, de ilyen az is, hogy az ügyfél pl. képzésben vesz-e részt, beteg stb.).
Eddig is működtettük a prioritások között (de elsősorban csak telente), hogy az ügyfél közterületen lakik-e. Programunk lényeges eleme, hogy a jövőben folyamatosan prioritásként kell kezelni azt a tényt, hogy a hozzánk forduló huzamosabb ideje közterületen él és valamelyik utcai, nappali stb. szolgálat küldte, illetve javasolta felvételét egy szállóra – elsősorban az ún. első befogadó, „beléptető” szállások esetében.

A jövőben tovább kívánjuk erősíteni azt a folyamatot, hogy egyes intézmények (intézményrészek) speciális helyzetekre, csoportokra vonatkozóan speciális, magas színvonalú szolgáltatást nyújtsanak. Ezért minden egyes teamnek kiemelt feladata, hogy a segítő munkának arra a szakaszára és azokra a formáira helyezze a hangsúlyt, melyben közösen megállapodtunk és rögzítettünk (ezekre még egységenként visszatérünk).  Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövőben az egyes egységek, szolgáltatások közötti „továbblépés” nem egyszerüen lehetőség lenne, hanem elvárás mind a szociális segítők, mind a segítségben részesülők számára.
A jelenleginél jobban áttekinthető „átjárhatósági eljárási rend” egy olyan, felépített kivezető, átvezető út megfogalmazása - az utcától az átmeneti szállókig, albérletig -, mely alapján jobban nyomonkövethető, hogy honnan hova, mi okból és milyen célból lehet átkerülni.
Ebben nagyon fontos közreműködői szerepet kell ellátnia a FET-nek is.

Minimálison túli változtatások

Megítélésünk szerint jelentősebb változtatásokra nyújtana lehetőséget, ha a FET helyszínét ismét megváltoztatnánk, s azt a jövőben a Dózsa György úti épület Angyalföldi úti frontjáról történő bejutással működtetnénk. Ebben az esetben a FET munkája, az ott folyó ügyfélfogadás közvetlenül összekapcsolódhatna a SZIK Iroda információszolgáltató-tájékoztató tevékenységével, az ott folyó speciális lakhatási, addiktologiai, foglalkoztatás és szociális otthoni segítség nyújtással, valamint az Álláskereső Iroda és az Ügyfélszolgálati Iroda (RSZS) munkájával. E segítő tevékenységek szervezetileg az alagsorban kialakítani javasolt, új nappali melegedő keretében folyhatnának.  Ebben az esetben a FET jelenlegi, heti egyszeri ügyfélfogadása is végre kibővíthető lenne.

A SZIK Iroda a jelenlegi szolgáltatásokon tűl segítséget nyújtana különböző támogatások, segélyek igényléséhez, az étel- és ruhaosztás, a különböző klubok, összejövetelek, rehabilitációs foglalkozások stb. idejéről-helyéről, de ilyen csoportfoglalkozásokra itt is, az alagsorban mód nyílna.
Egy ilyen egység létrehozása nagyban erősítené a BMSZKI szállásain lakóknak és a nem ezeken a szállásokon élő hajléktalan embereknek nyűjtott szociális segítségnyújtás hatékonyságát.
 
„Kibővített utcás team” program - az utcai szociális munka átalakítása

Az utcán dolgozó szociális munkások kiemelt szerepet kapnak a fedél nélkül élők megszólításában. Ezért a BMSZKI utcai szolgálatának tevékenységét, jelenlétét erősíteni kell a következő években. A jelenlegi szolgáltatási struktúrában töredéknyi helyet betöltő utcai szociális munka kapacitás emelése az egyik kulcsa az utcán élők elérésének. Új utcai szolgálat létrehozása nem lehetséges, ezért a meglévő kapacitások átcsoportosításától várható eredmény.

Kibővített utcás team program

Az utcás kapacitás szervezett és szakszerű kibővítése érdekében, a meglévő utcai szolgálat koordinálásával létrehozunk az éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállások és a nappali melegedők munkatársaiból egy „kibővített utcás teamet”, amelynek tagjai hetente egy-egy alkalommal segítenék az utcai szociális munkások munkáját.

A szociális munkásoknak a kibővített utcás teambe delegálását több cél mozgatja. Egyrészt, erősíteni tudjuk a BMSZKI szolgáltatásait ezen a területen, másrészt pedig a közvetlen jelenléttel elmélyítjük a különböző szálláshelyek közötti munkakapcsolatokat és nem utolsó sorban szociális munkásaink motivációit is élénkítjük. (Az utcai szolgálatok továbbra is a Diszpécser központtal együttműködve a problématípusok és a szabad férőhelyek függvényében irányítanák az utcán élő hajléktalan embereket a megfelelő szállásokra.)

Indokolt és ezért törekedni kell arra, hogy ebbe a kibővített utcás teambe olyan „laikus” önkéntes segítőket is bevonjunk (verbúváljunk), akik képesek és készek alkalmanként besegíteni az utcai szolgálat szerteágazó munkájába.
Szintén indokolt és ezért törekedni kell arra, hogy ebbe a kibővített utcás teambe bevonjunk olyan hajléktalan önkénteseket is, akik egykor fedél nélküliek voltak, már valamelyik szálláson laknak, s - felkészítést követően - az utcai szociális munkásokkal együtt, személyes példájukon keresztül támogathatják az utcai szociális munkások invitáló erőfeszítéseit.
Olyan vállalkozó kedvű, jó kommunikációs készséggel rendelkező bentlakó ügyfelek vehetnének részt ebben, akik felkészítve, önkéntesként  működnének együtt az utcai szociális munkásokkal, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor a „sorstárs” információi hatékonyan egészítik ki a hivatásos segítők munkáját.
Vagyis a kibővített utcás team magja és koordinálója a jelenlegi utcai szociális segítő stáb, tagjai a BMSZKI más egységeinek néhány munkatársa, néhány laikus segítő és hajléktalan önkéntes.

„Nappali melegedők helyett nappali centrumok” program

A nappali melegedőknek is kiemelkedő szerepük, feladatuk van a közterületen élő emberek visszailleszkedését elősegítő folyamatban. Ezért az eddigieknél is tudatosabban át kell alakítanunk az eddigi szerepfelfogást a szó szerinti „nappali melegedésről” („punnyadásról”) a „nappali segítő, integráló centrum” típusú működésre.
Ennek egyik eszköze a nappali melegedőkben nyújtott szolgáltatások tudatos átstruktúrálása oly módon, hogy a jövőben e nappali centrumok
Minden délelőtt az ún. alapszolgáltatásokat nyújtják (pihenés, mosás, tisztálkodás, étkezés, FAMO)

Minden délután speciális segítő szolgáltatásokat nyújtanak, közösségi, csoportfoglalkozásokat szerveznek
Éjjel (szükség és lehetőség szerint, pályázati finanszírozás esetén) ismét alapszolgáltatásokat nyújtanak meghatározott ügyfélkör számára

A nappali centrumokban nyújtott jelenlegi ingyenes étkeztetés kapcsán megfontolandó, hogy nagyon óvatosan ne kerüljön-e bevezetésre a – csekély mértékű, szimbólikus értékű (50-100 Ft) – étkezési térítési díjak rendszere a jövedelemmel rendelkezők körében, s ezzel párhuzamosan a jövedelemhez jutást elősegítő programok megerősítése azok körében, akik nem rendelkeznek még ennyi jövedelemmel sem (számukra addig megmaradna az ingyenesség).

A szolgáltatások ilyen átstruktúrálása egyrészt teret és alkalmat nyújt a  fokozatosság érvényesülésének (az utcás zsilip szobáknál leírt módon), másrészt biztosíthatja a kvalifikált szakszolgáltatások szervezett és az ügyfelek számára is követhető megjelenését és megerősödését e centrumokban. A délelőttök alkalmat nyújtanak a „beszokáshoz”, a bizalomépítéshez, az utcás kollégák jelenlétéhez stb., a délutánok tematikus csoportfoglalkozásokon, szervezett szabadidős, énerősítő, motíváló programokon, álláskeresési, teleszobás stb. szolgáltatásokon, szociális ügyintézésen, egyéni esetkezelésen keresztül szolgálhatják a visszailleszkedés kicsi, de fontos lépéseit, az éjszakai nyitvatartások – a zsilip szobák első napjaihoz hasonlóan – szolgálhatják az „életmentésen”, a leromlás elkerülésén túl a biztonság és a bizalom megteremtésének első lépéseit.

A program többi eleme is érinti a nappali melegedők átalakítását, amennyiben az „ismerős arcok” programnak megfelelően minden nappali melegedőnek a jövőben aktív és szervezett, szoros kapcsolata lenne az utcai szolgálatokkal (akár saját utcai szolgálat formájában), illetve – részben új nappali centrum(ok) létrehozásával – megpróbálnánk integrálni a  „nappali centrumos működést”, egyes nappali centrumokat a szállást nyújtó intézményekbe.

Az ilyen típusú integráció során kiemelkedő jeéentősége van annak, hogy ezek a nappali centrumok elsősorban az „utca felé legyenek nyitottak”, elsősorban az utcán, közterületeken élőket, részben az éjjeli menhelyeken megfordulókat fogadják és szolgálják ki, s minél kevésbé hassanak a már átmeneti szállókon lakók további „bezáródására”, hospitalizálódására.

A segítő szakemberekkel, a társ ügyfelekkel kialakítandó kapcsolatok megerősítése, az erre való fogékonyság elősegítése a szakemberek feladata, önismereti csoportfoglalkozások, egyszerű terápiás elfoglaltságok, kreatív „alkotó körök” stb. szervezésével. Az érdeklődésnek, képességeknek megfelelő foglalkozásokból fakadó pozitív élmények személyiségerősítő hatásúak. Kísérletként az egyes speciális foglalkozásokon  való aktív részvétel és egyes segítő szolgáltatások igénybe vétele össze is köthető egymással.

Az eddigieknél határozottabb szociális ügyintézési, esetkezelési, speciális szolgáltatás-nyújtási feladatok részben az ún. „vándorút program” megvalósítását (fregolizás) igénylik, részben a már kialakított referensi hálózatok szakmai munkájának erősítését igénylik, részben az információ áramlás, belső továbbképzések rendszerének javítását, bővítését teszik szükségessé.

Ahol lehet, meg kell teremteni a nappali centrumokban megforduló ügyfelek részére a számítógép-kezelési, internetes információgyűjtési és kommunikációs lehetőséget.

Mindezek során a – már említett -  „önkéntes program” elemeit is minden lehetséges formában alkalmazni kell. Az együttműködés bizonyos fázisában érdemes megpróbálkozni az önkéntesség – öngondoskodás – önszerveződés egyes elemeinek összekapcsolásával, felhasználásával. Közelebbről: egyes esetekben  bizonyos szolgáltatások kivitelezésében maguk az érintettek is közreműködhetnek (ételkészítés, kiszolgálás, mosás, takarítás, környezetrendezés, kisebb karbantartási, felújítási munkálatok stb.), akár a képességek, érdeklődések szerinti önkéntesen szerveződő munkacsoportok formájában – a segítő szakemberek koordinálásá, támogató szervezése mellett. Ez egyben átvezetés is lehet a nyilt munkaerőpiacon történő álláskereséshez, jövedelemhez jutáshoz, de legfőképp elősegítheti az énerő fokozatos és toleráns megerősítését.

„Beléptető szálló” program

A „beléptető szálló” program – jelenlegi feltételeinket figyelembe véve – nem új szállót, vagy valamely szállás teljes átalakítását jelenti. Megvalósítása több telephelyen, elsősorban speciális „utcás zsilip szobák” működtetésével történhet. Lényege az újszerű szakmai programban rejlik, melynek főbb elemei a következők:

Az utcás zsilip szobák működtetésének célja a huzamosabb ideje közterületen élő emberek befogadása, kiilleszkedésük enyhítése, segítő ösztönzése korábbi életformájuk fokozatos megváltoztatására.
Ezekre a beléptető szálláshelyekre kizárólag huzamosabb ideje közterületen élő emberek kerülhetnek be, szükség esetén utcai szociális segítő ajánlásával, támogatásával.
Nem látjuk akadályát annak, hogy utcás zsilip szobát működtessünk akár éjjeli menhelyen, akár átmeneti szállón – részben azonos, részben eltérő feltételekkel, szolgáltatásokkal.

Az utcás zsilip szobák speciális feltételei:

Használatuk rövid időre, legfeljebb egy hónapra szól
A bejutáshoz, bent tartózkodáshoz nem szükséges ÁNTSZ és TBC igazolás
Nem kell térítési díjat fizetni (fapadon ez természetes, átmeneti szállón ez az első egy hónap)

Éjjeli menhely esetében az ide utcáról bekerülőkre is vonatkozna a FET-ben gyakorolt prioritás

Egész nap bent lehet tartózkodni

Ha az elhelyezés lehetővé teszi, koedukáltan is múködtethető
Elegendő üres hely esetén „csoportosan” is igénybe vehető
Saját személyes tárgyak, csomag, saját felelősségre a szobába behozható, bent tartható.

Az első napokban a mosdás, mosás hiánya, a kabátban-cipőben lefekvés tolerált.

Erősen ittasan is igénybe lehet venni (ha az másokat nem veszélyeztet)
Amennyiben a szállás körülményei megengedik, éjszakára korlátozott mennyiségű italt is be lehet vinni

Az utcás zsilip szobák egyéb feltételei, szolgáltatásai:
Lehetőség szerint külön zsilip szobát érdemes kialakítani a fiataloknak és idősebbeknek, igény esetén a nőknek, a betegségben szenvedőknek (utóbbiak elsősorban a lábadozóban juthatnak ellátáshoz).

Intenzív és toleráns szociális munkát biztosítunk, melynek kardinális eleme, hogy az utcás szociális segítők is jelen legyenek az első időszakban, akár a befogadáskor, akár később alkalmilag, akár rendszeres ügyeletesként. Az utcás zsilip szobák saját esetfelelős szociális munkással kell rendelkezzenek, akik folyamatosan konzultálnak az utcai stáb tagjaival. Az utcai szociális segítők részt vehetnek a korábbi ügyfelüket érintő team üléseken.

Ezen kívül biztosítjuk
az ételmelegítési, mosdási, mosási stb. lehetőségeket,
az értékmegőrzést,
az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutást (ha lehet, hetente FAMO),
szükség és lehetőség esetén vitaminokat, roboráló csomagot

A „beléptető szálló” program keretében megvalósuló szociális munkáról röviden

Az utcás zsilip szobák előre kialakított, a fokozatosságon alapuló, személyre szabottan alkalmazott szociális program alapján működhetnek. Ennek néhány – az előzőeken túli - lehetséges eleme:
A szociális munkás az első, beszoktatós napokban semmilyen nyomást nem gyakorol az ügyfélre, lehet hozzá fordulni, de nem kötelező vele “beszélgetni”. Az első néhány napon más értelemben is lazább szabályok vonatkoznak az ügyfélre. Ez alatt  az ügyfél hozzászokhat az intézményi  környezethez, a szociális munkás jelenlétéhez, akivel később együttgondolkodnak majd rövid, illetve hosszú távú célok  megvalósításán, ha megteremtődik a szükséges bizalom.

Vagyis  a  kapcsolatfelvétel első, ismerkedési  szakaszában  a szociális munkás az éjjeliőr szerepét tölti be, segítséget nyújt abban, hogy az ügyfél a minimális követelményeknek meg tudjon felelni,  majd a második szakaszban szolgáltatásokat ajánl fel és a továbblépési irányok előnyeit ismerteti. A szociális munkás jelenléte fokozatosa épülne be a lakók hétköznapjaiba. A szociális munka, a gondozási folyamat ezekben az esetekben csak kis lépésekben, nagyobb türelmi idővel képzelhető el. Fontos, hogy az ügyfél testileg, lelkileg megerősödjön ennek során.

Folyamatos az iratok pótlása, leszázalékoltatás intézése, jogosultságok felmérése, az egészségügyi problémák feltárása, megoldásuk elkezdése, az intézményhez, közösséghez „szoktatás,, a személyes és környezeti higiéniára való igény kialakulása, a felkészítés a „hogyan tovább”-ra.
A bizalom megteremtése mellett az egyéni szükségletek folyamatos felmérése és ezekre építve a kiilleszkedés fokozatos enyhítése e segítő folyamat lényege.
Ha  ezek a szakaszok sikerrel járnak, akkor elkezdődhet a felkészítés a zsilip szobából történő továbblépésre (átmeneti szállós előgondozás), csoportfoglalkozásokon való részvétellel, speciális szolgáltatásokhoz irányítással stb. Az esetvezetés további szakasza már nem a speciális utcás zsilip szobák rendszerében folyik.

Páros elhelyezés - kapcsolatépítés

Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy párokat fogadjunk szállóinkon, kényszerűen szétszakítottunk minden ilyen kapcsolatot (legalább is egy időre). Ez nagyban visszatartott embereket szolgáltatásaink igénybe vételétől, ők inkább kint maradtak az utcán, együtt. Amióta elkezdtük – először kísérleti – páros programjainkat, azóta azt látjuk, hogy képesek vagyunk ezeket a speciális helyzeteket intézményi keretek között kezelni, határozottan nő az általunk nyújtott segítség hatékonysága, jelentős igény van ilyen elhelyezésre. Ezért a jövőben – lehetőségeink határáig -  meg kell próbálnunk megnövelni a páros elhelyezés volumenét.

A BMSZKI összes szálláshelyén meg kell vizsgálni a koedukált elhelyezés és az intim szobák létrehozásának a lehetőségeit, valamint nagyobb hangsúlyt kell fektetni az intézmények közötti – a férfi és női szállók közötti – szervezett társas programok, csoportfoglalkozások stb. szervezésére.
Ez mind a befogadás során, mind a visszailleszkedési programok előkészítése során jelentősen segítheti munkánkat, munkánk eredményességét.

Az egyes egységekre vonatkozó egyéni változtatások

BMSZKI utcai szolgálatok

A javasolt program végrehajtásának egyik szakmai feltétele, hogy a jelenlegi BMSZKI utcai szolgálat munkája a Nyugati Csomópont – Éjjeli menhely és a Fehér köz Nappali Centrum mellett a Könyves Nappali Centrum - Éjjeli menhely munkájával közös irányítás alá kerül.

Ugyanakkor megfontolandó a BMSZKI utcai szolgálatainak  esetleges „szétszervezése” és egyben integrálása, amennyiben:
a BMSZKI Utcai szolgálat I. integrálódhatna a Dózsa éjjeli menhely munkájához,
a BMSZKI Utcai szolgálat II. integrálódhatna a Fehér köz Nappali Centrum, a Nyugati Csomópont – Éjjeli menhely, Könyves Nappali Centrum - Éjjeli menhely munkájához.

Szintén megfontolandó, hogy be tudunk-e iktatni az utcás stábok működésébe egy hajnali-reggeli rövid műszakot, mely elősegítené a közterületen élők egy részének közvetlen beinvitálását a reggel megnyitó nappali centrumokba.

Az utcai szolgálat(ok) a letéteményese a „Kibővített utcás team” programnak.
Az utcai szolgálat(ok) aktív résztvevője a Nyitott szolgáltatások  programnak, a „Vándorút” programnak, az „Esetátadási folyamat” programnak, az „Ismerős arcok” programnak és a  „Beléptető szálló” programnak is.

BMSZKI nappali melegedők
Fehér köz, Könyves, Nyugati nappali melegedő

Minden melegedőnek kell legyen élő utca-kapcsolata (saját, BMSZKI, vagy más szociális szolgálat munkatársai személyében).
Megfontolandó, hogy az ételosztás elsősorban a közterületen élőkre irányuljon minden nappali melegedőben.
A nappali melegedők a letéteményesei a „Nappali melegedők helyett nappali centrumok” programnak.

A „Nappali melegedők helyett nappali centrumok” programon belül elképzelhetőek bizonyos specializálódások, például: a Fehér közben inkább időseknek, elesetteknek, míg a Nyugatiban és a Könyvesen inkább fiataloknak szerveződnének csoportfoglakozások, speciális szolgáltatások.

A nappali melegedők aktív résztvevői a „Vándorút” programnak, az „Esetátadási folyamat” programnak, az „Ismerős arcok” programnak.
A meglévő BMSZKI nappali melegedőkön kívül új nappali melegedő, nappali centrum létrehozása lenne lehetséges a Dózsa Angyalföldi úti frontján, az Előd utcai éjjeli menhelyen, esetleg a Táblás utcában és az Alföldi utcában.

BMSZKI éjjeli menhelyek
Könyves, Előd, Dózsa, Táblás, Alföldi

Minden szállást nyújtó egységnek kell legyen élő utca-kapcsolata (saját, BMSZKI, vagy más szociális szolgálat munkatársai személyében).
Ha nem is egyszerre, de minden BMSZKI éjjeli menhelyen megszervezhető és megszervezendő az utcás zsilip szoba rendszer.

Az éjjeli menhelyek a letéteményesei a „Beléptető szálló” programnak.
Az éjjeli menhelyek aktív résztvevői a Nyitott szolgáltatások  programnak, a „Vándorút” programnak, az „Esetátadási folyamat” programnak és az „Ismerős arcok” programnak.

Az Előd utcai menhelyen megfontolandó külön utcás stáb megszervezése.
Az Előd utcai menhelyen felül kell vizsgálni a huzamosabb ideje benttartózkodók körülményeit és fokozatos program alapján gondoskodni kell továbbhelyezésükről.

A Dózsa menhelyen – a lehetőségek függvényében – megfontolandó a délelőtti benttartózkodási lehetőség biztosítása bizonyos időszakon keresztül (1-3-6 hónap), meghatározott személyek részére, meghatározott céllal.

A Dózsa lábadozón biztosítani kell a napközbeni szabad ki-bemozgás lehetőségét, egyebekben a zsilip szoba program számos eleme itt is működtethető.

A Táblás utca és az Alföldi speciális menhelyek esetében újragondolandó ezek „visszaalakítása” átmeneti szállóvá – egyes szobáikban a „Beléptető szálló” program megfelelő alkalmazása mellett.

Az Alföldi speciális menhely és átmeneti szállás az egyík letéteményese a „Beléptető szálló” programnak.

A Táblás utcai speciális menhely az egyík letéteményese a Páros elhelyezés - kapcsolatépítés
programnak.
Megfontolandó a Táblás utcai menhely esetében a jelentős szabad telekterület speciális felhasználása lakókocsik részére…

BMSZKI átmeneti szállók
Dózsa, Kocsis, Külső Mester, Vaspálya, Bánya, Kálvária, Alföldi (Táblás)

Minden szállást nyújtó egységnek kell legyen élő utca-kapcsolata (saját, BMSZKI, vagy más szociális szolgálat munkatársai személyében).

A  „nyitott szolgáltatások  program”-ban minden szálló résztvehet – ennek pontos formáját az egyes szállók teamjeivel közösen kell kialakítani.

Minden átmeneti szálló aktív résztvevője a „Vándorút” programnak, az „Esetátadási folyamat” programnak, az „Ismerős arcok” programnak, a Felvétel Előkészítő Team (FET) munkája átalakításának.

A Dózsa, a Külső Mester, az Alföldi szálló és esetleg a Táblás és a Vaspálya utcai szállók utcás zsilip szobákkal részt vehetnek a „Beléptető szálló” programban.

Megfontolandó a Bánya szálló egy részének átalakítása női szállóvá a szociális otthoni elhelyezésre váró nők részére. (A többágyas elhelyezés azért is megfel