Magyarországon körülbelül húsz-harmincezerre tehető a hajléktalanok száma, közülük mintegy hatezer ember életvitelszerűen a közterületeken él. A probléma legnagyobb mértékben a fővárost sújtja, itt él a hajléktalan embereknek csaknem a fele.

Magyar Hírlap

Fotó: Ábel Attila

Bár az utóbbi években sokat fejlődött a hajléktalanellátás, a rendszer továbbra is sok megoldatlan problémával küzd. A hajléktalanná válás megelőzésére a szakember szerint nem sok gondot fordítanak az illetékesek, pedig ez sokkal fontosabb lenne, mint az intézményi ellátás, amely nem szolgálja hatékonyan a visszakapaszkodást.

A nappali melegedőkben csaknem ötezer férőhely működik, éjjeli menedékhelyen és átmeneti szállón ennél ezerötszáz hellyel több áll rendelkezésre, tartós bentlakásos intézményekben nyolcszáz engedélyezett férőhely van – mondta lapunknak Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöki posztjának várományosa. Télen, a hajléktalanság legfontosabb időszakában lehetőség van időszakos férőhelyek működtetésére, ekkor összesen mintegy nyolcezer férőhely áll rendelkezésre.

A hajléktalan emberek egészségügyi ellátását segíti az OEP a finanszírozással, valamint szociális normatívával működő, vizitdíjat nem szedő háziorvosi rendelők, illetve a huszonnégy órás egészségügyi centrumok hálózata is. Ezekből négy Budapesten, egy Miskolcon és egy Pécsett működik, további két régióban pedig már tervezik a kialakítását. Az utcán élők ellátását hetvennyolc szociális szolgálat végzi, és minden megyének van egy-egy krízisautója.

A központi költségvetés kifizetéseiből a jelenlegi rendszerben ugyan nem állapítható meg pontosan a tisztán a hajléktalanok ellátására fordított összeg, de becsléseink alapján csaknem hétmilliárd forint lehet – mondta Vecsei Miklós. A szakember tájékoztatása szerint, bár nagyot fejlődött a hajléktalanellátás az elmúlt években, számos problémával küzd jelenleg a rendszer.

A szeretetszolgálat alelnöke ezek közé sorolta az intézményközpontú ellátási rendszert, mert nem a hajléktalanlét elhagyásának elősegítését, hanem sokkal inkább a szállások “kvázi” munkásszállóként való üzemeltetését szolgálják. Emellett nincsenek meg az önálló lakhatás megteremtéséhez szükséges feltételek, támogatási formák, az olcsó albérleti, bérleti lehetőségek, a szálláshelyek pedig bedugulnak.

Az intézmények épületei rendkívül rossz állapotban vannak. Vecsei Miklós szerint nagyon szomorú, hogy igen kevés szándék mutatkozik a megelőzésre, pedig erre kellene helyezni a legnagyobb hangsúlyt. Nehézségekbe ütközik a hajléktalanok foglalkoztatása is, elsősorban a munkáltatók előítéletei miatt. Annak elősegítésére hogy visszavezessék őket ez elsődleges munkaerőpiacra viszonylag kevés szervezet vállalkozik, kevés tekinti kiemelten fontos céljának a hajléktalanok munkába állásának támogatását. Rendezetlen a tartósan utcán élők, az ellátásokkal szemben amúgy is bizalmatlan hajléktalanok elhelyezése. Budapesten súlyos gond a tervezett kormányzati negyed, hiszen emiatt a Nyugati pályaudvaron működő szociális csomópont megszűnt, pótlása pedig nehezen megoldható.

Hazánkban a húszezer főt meghaladó településeken kötelező a nappali melegedő működtetése. Harmincezer lakos felett éjjeli menedékhelyet és átmeneti szállót kell biztosítani, ötvenezer lakosnál nagyobb lélekszámú településeken pedig már utcai szociális munkásokat is alkalmazni kell a hajléktalanok ellátására. A megyei önkormányzatoknak rehabilitációs szállót és hajléktalanok otthonát is fenn kell tartaniuk. A szociális törvény legutóbbi módosítása lehetőséget ad bázisszállók építésére, ami a sokat vitatott sátoros elhelyezéssel egyenlő.

Forrás: Magyar Hírlap